Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-25 / 227. szám

A nagyok árnyékában Ssure; r Az egyik nagy vállalat a í Heves megyei állami építő- 1 ké, a másik pedig a tanácsi I építőké. Mellettük, mögöttük } szerénykedik, tevékenykedik a gyöngyösi Mátravidéki ! Építő- és Szakipari Szövet- i kezet. Kérdés: hogyan? Af- , féle szegény kis rokonként-e, i vagy a szűkebb keretek kö­zött is méltóképpen helytál­ló társként? Ha arra gondolunk, hogy az idén a bevételüket két­százmillióban akarják, köny­velni, akkor kiderül, nem is olyan „kicsi” ez a szövetke­zet. Mégis, egyáltalán — ho­gyan tud,létezni a másik két ( vállalat mellett? + Téglát téglára raknak. Ez a technológiájuk. Modernnek egyáltalán nem mondható, mégis a megrendelőik ra­gaszkodnak ehhez az ősapá­ink idejéből ránk maradt építkezéshez. — Mert ez jóval olcsóbb, mint a PEVA vagy más, kor­szerű, jól gépesített techno­lógia — magyarázza a lénye­get Bodócs János, a szövet­kezet elnöke. — Nekünk azonban nem jó. Nagyon sok időt vesz el, a termelékeny­ségéről szinte szólni sem lehet, a létszámra is olyan hatással van, hogy az ma­ga gond, a bérszínvonalunk pedig meghatározott, tehát kötve vagyunk. Íme a példa, ami jó a megrendelőnek, egyáltalán nem biztos, hogy jó a vál­lalkozónak is. Mi a megol­dás? — Mielőbb meg kell vá­lasztanunk azt a technológi­át, amelynek segítségével a •velünk szemben növekvő igényeknek meg tudunk fe­lelni. Ebben az ötéves terv­ben nyolcszáz lakás megépí­tését várják el tőlünk. De ez csak a mostani tervidő­szakra vonatkozik. Az új technológiának olyannak kell lennie, hogy az elnyerje a megrendelőink, a megbízó­ink és a tervezők érdeklődé­sét is. Hogy ők is elfogad­ják. Csak így tudunk többet nyújtani, termelékenyebben dolgozni, a lakásépítkezések 'fokozódó ütemét maradékta­lanul teljesíteni. Annak semmi értelme nem volna, hogy a szövetkezet is a PEVA mellett kössön ki. Ez a párhuzamosság a másik két építő vállalattal csak a költségek növekedését hozná magával. Azt azonban el tudják képzelni, hogy „bese­gítsenek” más szakmával, akár szereléssel, akár szak­iparral. Bár, teszik hozzá, ma még annyira egybeesnek az úgynevezett „munkacsúcsok” mind a három építőipari te­rületen, hogy egymás kezére nem tudnak segíteni, számí­tani. A vállalások eddigi gyakorlata szerint az építmé­nyek átadásának időszaka ál­talában az év vége. Ez pe­dig nem jó, szét kell húzni az átadási időpontokat, mondja a szövetkezet elnö­ke. ___ P illanatnyilag még olyan előnye is van a szövetkezet­nek, hogy egy nagyon bizton­ságos ipari háttér áll az épí­tőmesteri munkák mögött. Asztalosok, villanyszerelők, lakatosok, újabban már a vízvezeték-szerelők mellett a központi fűtés szerelői is. Al­vállalkozót szinte soha nem vesznek igénybe, legfeljebb a műkőburkolásnál, de ha szükséges, ezt is megcsinál­ják maguk is. Ha az állami építők központi telepe elké­szül, ott is hasonló nyugodt háttér áll majd rendelkezés­re. Mondhatjuk úgy is, nincse­nek senkire rászorulva. Igaz, az épületekhez szükséges, fá­ból készülő szerelvényeket, ajtókat és ablakokat ők is rendelik, mert ennek gyártá­sára még nem gondoltak. Az asztalosüzemük irodai búto­rok készítésére rendezkedett be. Most térnek át az isko­lai bútorokra, éppen a keres­let változása miatt. A külső megrendelők nemcsak az asztalosoknak adnak mun­kát, hanem a többi részleg­nek is, de csak olyankor, ha a saját építkezéseik igényeit már kielégítették. Biztonság és nyugalom jár ezzel együtt. Könnyebb így Szalonnasütök (Fotó: Perl Márton) az egymásra épülő folyama­tokat is megtervezni és meg­valósítani. Talán még azzal is együtt jár mindez, hogy a szövetkezet valamennyi dolgozója, akár az irányító, akár a termelőmunkában vesz részt, kényesebb arra, amit csinál. Hiszen minden „házon belül” van. Nem le­het senki kívülállóra hivat­kozni, ha valami nem a kí­vánt színvonalnak felel meg. ★ ■— Mit várnak ettől az év­től? — Eddig tartjuk a terve­zett szintet mindenben — válaszol Bodócs János. — Ahogy szoktuk mondani, az időarányos részt nemcsak teljesítettük, hanem túl is teljesítettük. Csupán a nye­reségünk maradt alatta az első félévben ennek a ter­vezett mértéknek, de az év végéig még mindent rendbe teszünk ott is. Jelentősnek tartjuk azt a körülményt is, hogy a feladatainkat a terve­zettnél kisebb létszámmal hajtottuk végre. — Néhány hónappal ez­előtt választották meg a szö­vetkezet élére. Az állami építőknél dolgozott addig. Hogyan tudja hasznosítani korábbi tapasztalatait itt? — Nagyon kevés különb­ség található a két gazda­sági egység mindennapi gya­korlatában. Az állami vál­lalatnál nagyobb a szerve­zettség, az kétségtelen. De a szervezeti felépítés szinte ugyanaz. Itt, éppen a kisebb létszám miatt, jobban együtt vannak az emberek, fonto­sabbak a személyi kapcso­latok, ahogy az egyén fele­lőssége is megnő a kis lét­szám következtében. Azokat a tapasztalatokat, amiket az állami építőiparban szerez­tem, nagyon jól tudom itt hasznosítani. Még nem volt időm arra, hogy a kinti mun­kahelyeket rendszeresen fel­keressem, pedig ez nagyon hasznos, nemcsak a vezető­nek, hanem a munkások, a szövetkezet tagjai is igény­lik. ★ A szövetkezetnek feladata a felújítások, karbantartások -elvégzése is, valamint a csa­ládi házak építése. Nem be­szélnek mellé, egyvilágosan Alig két hónapja, az aszá­lyos idők után, mindenfelé az volt a gond: hogyan pó­tolják gazdaságaink a ter­méskiesést', mit tegyenek a lakosság zöldségellátása, va­lamint az állatállomány átte- leltetése érdekében? Ekkor vált megyére szóló mozga­lommá a tarlóvetés, a le­aratott gabonaföldek má­sodszori hasznosítása. Sze­repelt a szövetkezetek, ál­lami gazdaságok tervében borsó, uborka, retek, hagy­ma éppen úgy, mint napra­forgó, vagy csalamádékuko- rica. S az elgondolásokból rövid időn belül cselekvés származott, itt is, ott is nö­velve a másodvetésbe vont hektárak számát. Körpil­lantásunk most azt célozza, hogy számba vegyük, mivel fizetett az újabb munka, mennyire vált a gazdasá­gok hasznára a másodvetés? Hatvan Pete János, a Lenin Ter­melőszövetkezet főmérnöke: Most jártunk a konzerv­gyár embereivel a zöldség­földeken. Harmincnégy hek­tár zöldborsónkra néhány nap meleg kell, s akkor egy héten belül szedhetjük. Kö­rülbelül ugyanez a helyzet az uborkánál, amiből hu­szonhat hektárat vetettünk, s nagyon szép a háromhek­tárnyi feketeretek. A ter­mést zöldfogyasztásra szán­juk, mert a hűtőházi tárolás gazdaságtalan, azonkívül szállítási gandokat vet föl. Csak a hagymánkkal volt ed­dig baj, ami a vetőmag ro­megmondják, a város lakó­épületeinek felújítását mara­déktalanul el akarják végez­ni, mert ez rájuk vár. Ezért is vannak. Most még eseten­ként támad nézeteltérés ab­ból, hogy az ingatlankezelő vállalat korábbi időpontokat szeretne, mint amikorra ők tudják vállalni a homlokzati felújítást. Melyik a fontosabb? — Teszik fel a kérdést a szö­vetkezetetek. Az óvoda elké­szítése, az új lakások átadá­sa, vagy egy már meglévő épület homlokzatának a fel­újítása? Az időrendi sor­rendet maguk a feladatok határozzák meg. Az Április 4-e téri lakás- szövekezeti megrendelések­nek is eleget kell tenniük, ott is türelmetlenül várják, mikorra adják át az esedé­kes létesítményt. A Kálvá­ria-dombi OTP-lakások mel­lett most majd az Április 4-e téri új lakótelep kialakításá­ban is növekvő feladatokat kell végrehajtaniuk. A családi házak? Jó volna, ha erre is futna az erejük­ből. De ha ezeket a kis épít­kezéseket a tsz-ek építőbri­gádjai, üzemei csinálják meg, akkor még mindenki jól jár. Így alakulnak ki az érde­keltségi mezők megszabva a két vállalatnak, az építő­ipari szövetkezetnek és a tsz- ek építőbrigádjainak is moz­gáskörletét. ★ A végére csak kiviláglik, hogy ez a szövetkezet végzi a maga feladatát, méghozzá nem a „nagyok árnyéká­ban”, tehát nem valamiféle kisebbségi érzéssel súlyosbít­va, hanem nagyon is maga­biztosan, emelt fejjel, az el­ért és mutatott színvonal biztonságával. Az pedig természetes, hogy a holnap tőlük is többet kö­vetel, de ezt nem mások utánzásával, hanem a saját adottságaik ismeretében akarják elérni. Egyszóval: nem sandítanak ők se jobbra, se balra, nem riasztja őket mások sikere, figyelmüket leköti a város lakossága érdekeinek hiány­talan kielégítése. G. Molnár Ferenc vására írható. Hasonlóan fontos másodvetésünk két­száz hektárnál több napra­forgós csalamádé. Ebből százötven hektárnyi jól be­jött, a többit kiszántottuk. Érdemes volt a munkákra áldozni. Jelentősen javult tömegtakarmányozási lehe­tőségünk, a zöldségből pe­dig pótoljuk a dinnyeter­mésben jelentkezett kie­sést! Horti Kossuth Sára Mihály főmezőgaz­dász: Nekünk elsősorban az állatállományra kellett gon­dolnunk, amikor a másod­vetés felől döntöttünk. így került a földbe mintegy húsz hektáron lédús takar­mányt ígérő silókukorica. Ennek az időjárás igen kedvezett, s rövidesen a be­takarításra kell gondolnunk. Szóval, megérte a fáradsá­got, a ráfordított költséget. Már csak azért is így kell beszélnem, mert fő zöldsé­günk, a paradicsom, legfel­jebb megközelítően hozza a 900 vagonra tervezett ter­mést. Szedésének különben most van a csúcsa, naponta 20—25 vagonnyit szállítunk a konzervgyárnak. S közben persze várjuk az idő vidu- lását, mert igencsak vet­nünk kellene az őszi árpát, amiből 360 hektárat tervez­tünk a jövő esztendőre. Ecséd vidékén Tartott az Egyetértés Ter­melőszövetkezet közgyűlése, Ez a fürt se maradjon a vesszőn Éppen csak hogy kiér az út a városból, hirtelen annyi csavart ír le, ahogy megy fel Egerszalók felé, hogy szinte Kiveszik a részüket a szüretből elnökkel, főmezőgazdásszal nem tudtunk beszélni, de szívesen informált bennün­ket az egyik munkavezető, Nagy Lajos: A mi termő­adottságaink közepette csak takarmánynövényre gondol­hattunk másodvetés dolgá­ban. Földbe is került csaknem ötvenhektárnyi naprafor­góval vegyes kukorica. Nemrég láttam, gyönyörűen mutat. Vagyis számíthatunk arra, hogy jelentősen csök­ken téli tömegtakarmány- gondunk. De ami jó a siló­nak, megkárosítja a szőlőt A folyton borús égre, a csapkodó esőre célzok. A leányka és a bánáti riz- ling már most érzi a sok csapadékot, kisebb rothadás indult. A többi még tartja magát. S ha megfordul az idő, mindenképpen jó szü­retet ígér 350 hektárnyi sző­lőnk, Zagyvavölgye Kiss Adám, az egyesült szövetkezet elnöke: Jó negy­ven hektáron vetettünk zöldborsót, húszon uborkát, hetvenen pedig napraforgót az állatoknak. Mit mond­jak? A zöldborsó például gyenge, de mégis kifizető. Mer ötven mázsányit érté­kesítettünk a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csán keresztül, s kilóját 10 —12 forintért vették át. Sokkal jobban mutat az uborka. S nem beszélek a napraforgóról, aminek egye­nesen kedvez az esős idő. a középiskolás diákok is. Kitűnő állapotban van, na­gyon megerősíti majd ta­karmánybázisunkat. Válto­zatlanul úgy vélekszem te­hát a másodvetésről, mint amikor döntöttünk felőle. Csökkenti az aszály okozta terméskiesést, s erősíti a pi­acot, a lakosság ellátását! Csónyt panasz Tóth Péter, a Búzakalász elnöke: Minden másként alakul, ha jobban elhúzódik a gabona betakarítása. De mi igen gyorsan végeztünk vele, s vadkemény, száraz földbe került a másodvetés, az eső pedig váratott magá­ra. Ezt aztán éppen úgy megérezte harminc hektár uborkánk, mint száz hek­tárnyi takarmánynövé­nyünk. Különösen az ubor­kánk gyenge. Mindössze negyven százalékos a kelés, lassan növekszik, s bizony­talan, hogy mennyit szedhe­tünk. Pedig várja a kon­zervgyár. Teljesen el len­nék keseredve, ha nincs a napraforgós kukoricánk! Az sem olyan, amilyen lehetne, de ha október közepéig nem lesznek fagyok, befogom a számat. Egy bizonyos, ta­karmányozási helyzetünkön enyhít a másod vetés, s ha másért nem, ezért feltétle­nül érdemes volt törődnünk, bajlódnunk vele... ★ íme a körkép! Egyértel­műen rózsás? Nem. Azt vi­szont bizonyítja, hogy ér­demtelenül sehol sem fog­lalkoztak vele. Kinek töb­bet, kinek kevesebbet hoz a konyhára, s miként Pete Já­nos fogalmazott: érdemes volt erőt, anyagiakat fek­tetni bele. Moldvay Győző érkezett szüretre, felszerelve a szükséges holmikkal: vöd­rökkel, ollókkal, kannákkal, ebédre eltett elemózsiával. Szaporán dolgoztak, szépen kopaszodtak a sorok. Ez a tábla hektáranként 90 má­zsát termett. Szorgalmasan szüretelnek a szüretelők, és hogy eljön a dél, falatozni indulnak. Az asszonyok egy nagy csapata tüzet rak és sercegve, ropogva pirulni kezd, s finom illatokat ter­jeszt a szőlőben a nyársra húzott jókora szalonna. Megyeszerte folyik tehát az egyik leghangulatosabb őszi munka, a szüret. Igaz, az időjárás nem kedvez, s ennek sajnos a minőség is kárát látja, de annál inkább fontos, hogy a meglevő mennyiséget gyorsan és mi­nél kevesebb szem vesztes ég­gel betakarítsák. Hogy a célt megvalósítsák, ahhoz a diá­kok évről évre rendszeres se­gítséget nyújtanak. Így van ez most is. Ennek egyik pél­dáját mutatja a Gyöngyös—^ domoszlói Állami Gazdaság egyik 27 hektáros területen, a Kereskedelmi és Vendeg- látóipari Szakközépiskola ta. nulői, akik a hideg, esős idő­ben is szorgalmasan dolgoz­nak, s napi 600—700 mázsád nyi szőlőt szüretelnek le. A jobb húsellátásért A Tamamente Egyesült ben tegnap az állategészségügyi állomás szervezésében élelmi-4 szerhigiéniai tanácskozást tartot­tak. Ezen részt vettek a húsfel­dolgozó üzemek vezetői és a jáH rási főállatorvosok. Azokról a technológiai, állat-* egészségügyi és élelmiszerhigié­niai követelményekről esett szó a tanácskozáson, amelyek nél­külözhetetlenek a ió hús és hús­készítmény előállításához. A résztvevők a tanácskozási után szakmai bemutatóra men­tek a tsz alatkai húsüzemébe. Ninműi Cí 1976. szeptember 25., szombat beleszédül az ember, ha hir­telen akar feljutni a szőlőig az úton. A szőlőbe, az Egri Csillagok Termelőszövetkezet tíz és fél hektáros táblájába. A nagy szállítókocsik már jó előre beálltak, s hogy kivi­lágosodott, a szüretelők is munkához láttak. Többségük Récékről, Mátraderecskéről Szedik a korsót, szép a silókukorica Mindenütt hasznot ígér a másodvetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom