Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-25 / 227. szám
(MTI-foto, Jászai Csaba felvétele — KS) Oroszul tanulnak az ovisok Érdekes kísérlet kezdődött tavaly Ajkán: a város néhány lelkes nyelvtanára kísérleti jelleggel megkezdte az óvodás korú gyerekek orosz nyelvi oktatását. A kezdeményezés életrevalóságát az eredmények bizonyították. Az idén már az első osztályban is végeznek hasonló kísérleti oktatást a 8. számit Általános Iskolában. A kicsinyek élvezettel vesznek részt a játékos elemekre épülő nyelvtanulásban. Szókincsük naponta gyarapszik. Derszu llzala Szovjet film Lakótelep könyvtár nélkül Cserebere fogadom? Az egri Csebokszári-Iakó- telepen lassan már a hetedik esztendő figyeli, ahogy ház ház után bújik elő és tornyosodig szaporodik lakóteleppé. S tegyük hozzá, az utóbbi időben már nemcsak lakásokkal gazdagodik a telep, egyre több boltot, üzletet adnak át. Lehet venni lábast és ruhát, televíziót és bútorszövetet, lassan elegendő lesz az élelmiszerüzletek, a zöldségespavilonok száma is. De mintha a szellemi táplálékról egy kicsit megfeledkeztünk volna: hiányzik a könyv, a könyvtár. Pedig...' — Azelőtt, tudod, gyakran jártam a „megyeibe” — meséli minap egy fiatalasszony. — A munkahelyem pár percnyire volt onnét, gyakran kerültem arrafelé négy óra után. Mióta megvan a kicsi, bizony hiába szeretnék eljutni, a gyerekekkel a karomon nehéz lenne be- buszozni. S hányán vagyunk így, csak itt a házban is... Persze, azért segítünk magunkon, nagyban folyik a cserebere, házi alapon. Egy-egy izgalmas regény, egy-egy folyóirat gyakran tíz, húsz kézen is megfordul, mire hazaérkezik. S ezzel nemcsak a „gyesen” levő fiatalasszonyok vannak . . ... A házi kölcsönzés hagyománya természetesen jó dolog. Mindig is volt, és bizonyára lesz is. Na de korszerűbb lehetőség nincs? Igen is, meg nem is. Tulajdonképpen van, hiszen a IX-es számú iskola könyvtárának polcain több mint hatezer kötet kínálja kincseit. De még sincs. A miértre a helyszínen kerestünk feleletet. — A válasz nagyon egyszerűen és tömören annyi, hogy jelenleg a 450 gyerekre méretezett iskolában 770 gyereket tanítunk — lassan már a tornateremben is — mondja dr. Király Gyulúné, az intézmény igazgatója. — Emiatt a régi, tágas könyvtárszobát föl kellett számolnunk. A könyvekkel fölköltöztünk az emeletre — egy szertárba. Bár az az igazság, hogy eredetileg is egy tanteremből alakítottuk ki a kölcsönzőt, mivel általában az iskolákhoz nem terveznek erre a célra helyiséget. Pedig a korszerű oktatáshoz ez ma már elengedhetetlen lenne. A szertár három lépes széles, négy lépés hosszú. Az állványokon — és a földön is — egymás hegyén-hátán szoronganak a könyvek. De talán ideiglenesen, a gyerekeken keresztül elláthatnák olvasnivalóval legalább a szülőket és az ismerősöket — Nincsenek, és soha nem is voltak olyan regényeink, folyóirataink, amelyeke' felnőttek számára is ajánlhattunk volna — válaszol az igazgatónő. __ A könyvtárunkat eredetileg is úgy állították össze, hogy abban csak ifjúsági és l J.976. szeptember 25., szombat a pedagógusirodalom szerepelt. A megyei központtól azóta is csak ilyet kapunk ... és az is természetes, hogy a magunk négyezer, fejlesztésre szánt forintját — ami bizony nem túl sok — a számunkra nélkülözhetetlen, újonnan megjelenő szakkönyvekre, gyerekregényekre költjük elsősorban. De különben is — teszi még hozzá — nem hiszem, hogy egészséges megoldás lenne az „utcára” is kölcsönözni akkor, amikor nincs jól elkülöníthető termünk. Az iskola munkahely, rendjét hiba lenne fölborítani... Mindenképpen egy különálló épületrész, vagy egy új épület kellene... Hiányzik 200 négyzetméter A lakótelepi könyvtárat azonban hiányolják — és joggal — a felnőttek is. Mert hogy egy ilyen fiatal lakótelepen igény van a könyvekre, az is' bizonyítja, hegy a város másik felén, Kanadában, — ahol pedig jóval kevesebben laknak — a fiók- könyvtárnak rövid idő alatt népes törzsgárdája alakult ki. Jelenleg • 550-en kölcsönöznek rendszeresen. Aztán nemrégiben bővítették és felújították az új-hatvani könyvtárat, ahol ma már kultúrált körülmények között olvashatnak az irodalomkedvelők. Az olvasók létszáma itt minden szervezés nélkül megduplázódott. Mindezt Orosz Bertalanná, a Megyei Könyvtár igazgatónője sorolja, majd így válaszol arra a kérdésre, vajon lesz-e új könyvtár az új egri lakótelepen. — Az egri városi hálózat csaknem tíz esztendeje nem hozzánk, hanem a városi tanácshoz tartozik. Legfeljebb a gondja a miénk, de így mi csak szakmai tanácsot adhatunk és adunk is. Már 1972- ben javasoltuk, hogy Csebok- száriban ne egy szűk alapterületű fiókot hozzon létre a tanács, hanem komoly, kisvárosi méreteknek megfelelő intézményt. Hiszen ha Hort, ez az ötezer lelkes falu „elbírja” a 250 négyzetméter alapterületű, kilencezer kötetes kölcsönzőt, hogyne lenne szükség akár hasonló méretűre is az egyre fejlődő Cse- bokszáriban. Mert hozzánk nemegyszer jönnek panaszkodni az északj lakótelepre kiköltöző régi olvasók, hogy bizony messzi van a központ, ha egy-egy cikkért, tanulmányért, regényért be kell szaladni. Mikor lesz 1978? Az északi lakótelep tervei között egy mozi, néhány klubhelyiség mellett szerepel a könyvtár is. — Mikorra készül el? A választ dr. Kocsis Sándor. az egri városi tanács elnökhelyettese adja. — Tulajdonképpen már állnia kellene az új könyvtár falainak. De az eredeti határidőt mindig későbbre és későbbre szorítják a fogyni nem akaró lakásgondok. A jelenlegi tervek szerint is csak annyi biztos, hogy 1980 előtt erre már nem kerülhet sor. Nagyobb szükség van új bölcsődére, óvodára, iskolára: — És addig? —■ Az elképzelések között szerepel egy olyan variáció is, hogy a legközelebb megépítendő 24 tantermes iskolához még hozzáterveztünk egy 200 négyzetméter alapterületű könyvtárrészt is. Az új iskola átadásának határideje azonban 1978 vége. S mindez csak papíron... ★ Más megoldás? Talán, ha a fölöslegessé váló felvonulási épületeket hasznosítani lehetne.., Vagy ha bérelnének egy tágas pincehelyiséget ... Esetleg mégiscsak kapna felnőtteknek való irodalmat a IX-es iskola könyvtára .. I Igaz, a lakás, a bölcsőde, az óvoda előbbre való a könyvtárnál, de arról is gondoskodni kellene, hogy telepen élő hét és fél ezer ember könnyebben és kulturált körülmények között juthasson mindahhoz a sok színű tudáshoz, amelyet egy-egy kötet rejt, mindahhoz az élményhez, amelyet egy-egy irodalmi alkotás jelent. Mert 1980 — s ahogy az építőipart ismerjük — 1981, messzi van, s addig bizony nem marad más, mint a cserebere házi alapon. Németi Zsuzsa Arszenev regényét a japán rendező és Jurij Nagi- 0in. a lírai elbeszélések kitűnő írója fordította le a film nyelvére. Nyilván azért, mert Kurosawa Akira, A vihar kapujában és a Do- deskaden című filmek világhírű japán mestere vállalkozott erre a nem könnyű, de érdekes feladatra. Ka a regényességet, az eseményeket szemléljük, nem sok minden indokolja a megfilmesítést, nemhogy még a kétrészes megoldást. Arszenyev kapitány találkozik a tajgán Derszuval, a tajga magányos hősével, aki a maga tajgai módján viselkedik; csatlakozik az expedícióhoz és barátságot fogad a kapitánynak. Mint ahogyan ilyen helyen lenni szokott: életre-halálra. De mit jelent ez a barátság a tajgán Derszunak és mit Arszenyevnek? Derszu minden állatban embert lát; a tajga szelleme, Kanda megbünteti, ha Derszu rosszat cselekszik. De Derszu hűen szolgálja a kapitányt. Mit ad ennek ellenében a jószívű és Derszuhoz hű Arszenyev? Magához fogadja a tajga emberét, aki később visszatér meghalni abba a világba, ahonnan vétetett Kurosawának Arszenyev naplója csak alkalom, hogy mindazt az emberi kicsinységet, amit az író átélt, az alulmaradást a természet erőivel szemben, érzékeltethesse. Nem könnyű dolog ma már nekünk, a film nyelvén elhitetni, hogy ennyire kicsinyek és tehetetlenek lennénk a természet vak és morzsoló zsarnokságával szemben; hogy ennyire más tudás kell a tajgán, mint a városi embernek — az életben maradáshoz. A testi kiszolgáltatottságot és a lélek magára maradását, a minden percben feltámadó és indokolt félelmet bizonyítja — bizonygatja a rendező. Ahogyan a naplementével kitörő tajgai vihart elénk idézi, valóban úgy tűnik, mintha az áruló szellemeket ébresztgetné. Ahogyan embereket jellemez, ahogyan a természet nyom- vetésft kiolvastatja, kalauzolás egy olyan világba, amelynek megismeréséhez nincs előtanulmányunk. Értjük Kurosawa szándékát; felismerjük az elgondolás gyújtópontját. Megértjük, hogy az erkölcs más támasztékon nyugszik az ősrengetegben; más mércéi vamxk egy ilyen tajgala- kónalr, más levegőt, és másképp söpör a jégen a tajggi szél, de nincs mit kezdenünk mindezzel, mert nekünk a két hőssel azonosulni nem könnyű. Gondolataikat, a lélek körbejárását, a veszélybe huppanásokat követjük. Talán példázatnak is felfogjuk ezt a filmet: minden életcél reális, nagyszerű, csak bele kell helyezni az állapotba, ahonnan az ember kinéz a világra és a világba. Mintha Kurosawa a rendkívül szigorú éghajlatot, a tajgát és az ott felcseperedett emberek jellemrajzát akarta volna összeszőni filmkölteménnyé. A téma azonban ellenállt a rendezői szándéknak. Vagy az is lehet, hogy a mi képzeletünket nem tudja fellobbantani ez a részletfinomságokkal és sok lírával átszőtt hosz-’ szú-hosszú képsor. _ Minden életkép, amit be-? mutat a rendező, rutinos munka, érződik rajta a tárgyszeretet és az, hogy az egészből valami hatalmas alkotás szándéka akar világítani. Derszu halála azonban a napló szerint következik be, olyan lélektani kerülővel, amely megtöri a tajga varázsát. Megmosolyogjuk a szegény Derszut, amikor a városban csetlik-botlik, s ezzel a kitérővel el is párolog a rengeteg erdő illa** ta, a tajga színe-varázsa. Pedig a címszerepet játszó Makszim Monzuk kitű-< nőén oldja meg feladatát! Alekszandru Nakai és Jurij Gantman felvételei valóban gazdag elbeszélést nyújtanak a tajgáról; Svare zenei betétei is dúsítanák érzelmileg ezt a képi szimfóniát; mégis az az érzésünk, hogy kevesebb többj lett volna. És ezt annak ellenére mondjuk, hogy tud-: juk: ez a film Oscar-díjasj sőt a IX. moszkvai nemzetközi filmfesztivál fődíjával is kitüntették. Az ember és a természet kapcsom Tatáról valóban ritkán látunk ennyire mélyen szántó képsorokat, de a terjeded lem és az ismétlések csökkentik az elemenVáris hatást. If''* j Farkas András SUGAR ISTVÁN: Őszinte vallomás Eger hajdani cifra nyomorúságáról ZSÍROSPARASZT — SZEGÉNY PARASZT A faluöv Eger körül nem egységes, aminthogy a magyar parasztság is számtalan külön színű és igyekvésű rétegre bomlik. E parasztságon belüli rétegződés e külső öv egyes részeinek elhelyezkedésében is kifejezésre jut. A faluöv egyik végén, a Makiári hóstyában van a zsírosparasztság területe, illetve helyesebb elnevezéssel élve a kisgazda, szőlőgazda, kerttulajdonos módosabb parasztság székhelye. Ezzel csaknem átlósan, ellenkező irányban, a város másik végén, o Szalaparton a szegényparasztság lakik, a teljesen birtoktalan földmunkásság, a napszámos réteg, az idecsúszott proletárság, a cigányok mellett. Közbül a Cifra hóstyában és elszórtan a többi városszéli negyedekben már vegyesen lakik a szegény és a valamivel módosabb parasztság. De a két típus, a Makiári hóstya ' és a Szalapart között alig van valami társadalmi érintkezés és a két városszélen lakó réteg között az osztálykülönbségek jelentékenyek és sokban át- hidalhatatlanok. E három rész és három réteg között természetesen számos más formában is rétegződik a társadalom és az uralkodó színek mellett más színárnyalatok is találhatók. Érdekek, ellentétek és intrikák szövik át az egyes kö-. zösségeket, de a három uralkodó szín és jelleg nagyjából az, amiről beszéltünk. Egerre, a városra pedig a Szalapart és a barokk városközép közötti mérhetetlen ellentét a legjellemzőbb, és az, hogy e két rész egymás szomszédságában, jelentős középréteg átmeneteivel nem enyhítve jelenik meg. A pinceházak és a barokk városközép viszonya pedig sokban hasonlít az okozat és az ok viszonyához. A POLGÁR, aki nincs A jövőtlen kisvßros kicsiny lehetőségeit már eredendően megszabja Eger fekvése. Az, hogy ez a város oda épült, ahol van, hegyek alá inkább világi és egyházi hatalom várának, mint gazdasági központnak. Helyzeténél fogva olyan város, mely kapu ugyan, de leginkább olyan kapu, melyet mindig bezártak, hol a nemzet ellenségei ellen, hol az „új idők új dalai’’ ellen. Ez a kapu mindig inkább visszavert, mint átengedett és sohasem volt az a célja, hogy kereskedőket, vagy árut bocsásson be, vagy küldjön ki. Eger mindig inkább vár volt, mint város és a vár itt sohasem élt szoros egymásrautaltságban a várossal, mint például a német kisvárosokban. Mikor a magyarság ellenségei idáig hatoltak, a vár megvédte a magyarságot is, de mikor nem jött idáig ellenség, a vár néha a szélesebb értelemben vett magyarsággal szemben viselkedett ellenségesen azzal, Hogy a nép védője helyett gyakran a maradiság és az előjogokat védő szellem bástyája lett! Sem egyik, sem másik szerepében nem volt szüksége sem túlságos kereskedelemre, sem túlságos iparra és a maradiság védelmében egyenesen kívánatos lehetett számára, hogy csak mellékes vasútvonal fusson el házai és műemlékei mellett. Hely, emberek, közszellem, minden közrejátszott abban, hogy Eger, városaink kifejlődése idején ne fejlődhessen várossá a szó gazdasági és forgalmi értelmében. Bár Miskolc várossá fejlődése egyáltalán nem ment rokonszenvesen, de mégis kínálkozik összehasonlítás aközött, hogy Egernek 1869-ben 1900 lakosa volt, 1930-ban 30 000, — viszont Miskolcnak 1869- ben csak 9000, de 1930-ban már 51 000. E két számadat elég pontosan mutatja, hogy Eger fejlődésében mennyire elmaradt részint földrajzi helyzéte, részint a földrajzi helyzettel összejátszó társadalmi okok miatt. Ugyanezekből az okokból folyik, hogy a város kereskedelme jelentéktelen, ipara kicsiny és egyre inkább visszafejlődőben van, földművelés a város ellátására szorítkozik és csak nagyon kevéssé termel kivitelre. Ezzel kapcsolatban természetesen kispolgári rétege is arányosan vékony és e réteg tagjait inkább csak polgári foglalkozású egyéneknek lehet nevezni, semmint polgároknak, a szó urbánus, szellemet, magatartást és életformát jelentő értelmében. Ez a réteg nem gazdagodik és nem ís szaporodik, — 1920 és 3Ö között az országban 21 megyei város lakossága szaporodott jobban Egernél, holott az egyke itt nem vehető komolyan számba. Hogy az egri lakosság nem szaporodik a szokott mértékben sem, annak oka nyilvánvalóan az, hogy a városnak nincs szerepe, tehát nem is fejlődhetik. Élelmiszerbehozatala jórészt csak köz-' vetlen környékről van, élelmiszerkivitelükben pedig alig van néhány cikk, mint a szilva, az őszibarack, a zöldség. Éger szerepe inkább a hatóság, mint a piac szerepe a megyében. A piac egyre inkább Gyöngyösre helyeződik át és a vasútvonal melletti fontosabb állomásokra. Viszont a hatóság él Egerben és élteti Egert. A parasztok nem áruval a szekerükön, hanem idézéssel a zsebükben jelennek meg ebben a városban bajos ügyeik elintézésére és az ügyvédek megsegítésére. Ez a közigazgatási, bíráskodási, pénzügyigazgatási szere nagyon is illik ehhez a városhoz, mely vár volt mindig, ahová a tizedek és kilencedek és adók befutottak. Az illetékből és bíráskodásból és közigazgatásból persze nem él meg a város városfejlesztő rétege, a polgárság, tehát ez a polgárság nem fejlődik, — és nem fejleszt. Viszont az aszfaltos belső utcákon nyugodt hivatali urakat látni, akik úri szeretetben és összetartásban élnek, intézik az ügyeket, ügyelnek arra, hogy ” a gyerekek illemtudóan köszönjenek, de keveset törődnek azzal, hogy fejlődés is kellene és mozgás is a város életébe. Ekképpen Egerben minden nagyon lassan halad a maga útján és csak a nyugdíjasok szaporodnak. (Folytatjuk)
