Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

Vállalati szerelmes levelek ilyen — megérdemli e a ran­got? — szervezetben, s nem a tett! Az írással minden iga­zolható, bizonyítható, s per­sze annak ellenkezője úgy­szintén. Tanúsítható, ki mi­kor közölte aggályait, kifogá­sait, vétlenségét, csak azt nem tudhatjuk meg, mi tör­tént a megoldás, a haladás érdekében. Nem a papírfel­használás, a sok-sok tonna ilyen meg olyan, merített, vízjeles, vagy zöldesen si­lány, cégfejes, felül-, vagy alulbélyegzett papír okozza a kárt, hanem ami mögötte rejlik. A felelőtlenség, a te­hetetlenkedés, a tétovaság, a bőrpapír mögé búvás, az a sanda remény, hogy „most ők lesznek idegesek”. A papírok mögött mindig emberek állnak, a papír az emberi érintkezés, közlés egyik eszköze. Akik céllá te­szik ezt az eszközt, minden­hatóvá, azok az embert tol­ják, taszítják félre. Mellékes­sé — papírok olvasójává — silányítják, legjobb szándé­kait csúfolják meg, kedvét szegik, elhitetik vele, hogy ez, a papírok gyártása és ol­vasása, gépelése, iktatása, kézbesítése, lerakása, őrzé­se, visszakeresése a fontos. A papírok mögött mindig em­berek állnak. S ha rengeteg a papír, ha egyre több vándorol szobák és szobák, folyosók, irodaházak között, ha folyamatosan magasodik a levelek halma, elkerülhetet­len, hogy feltegyük a kérdést: milyen emberek állnak a pa­pírok mögött? M. O. TöriEc m doiionyl Kompresssorüsem a szegedi Elkészüli a szegedi olaj mező új kompresszorüzeme. Feladata, hogy az olajtermelés közben felszínre kerülő és leválasztott kísérő gázokat megfelelő légköri nyomással el­juttassa az országos távvezetéken át a fogyasztókhoz. Képünkön: az üzem csöhídrend- szere és NDK gyártmányú hűtőtornyai. (MTI Foto — Tóth Béla) KÍSÉRLETI gép Szüretelő kombájn a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban A bolondos rekordok listá­ja szerint egy amerikai di­áklány tíz nap alatt har­minchét levelet küldött az ország túlsó felében levő kedvesének. Azt, hogy mi­ként csinálta — tett-e mást a levelek írásán s föladásán kívül —, akár egy hazai vál­lalatnál is megtudakolhat­nánk, mert ilyesfajta rekor­dereink szép számmal 'van­nak. Legtöbbjük már nem éri be a levelek darabonkén­ti buzgó körmölésével, ha­nem egyenesen nagyüzemi készítésére rendezkedett be, szabvány formákkal, hivat­kozási és iktatószámokkal, aláírásokkal, másolatokkal, ahogy az komoly helyen du­kál. Hagyjuk az iróniát, hiszen kerüljön csak papírra, s ezen a módon az érintettek­hez az igazgatótanács dönté­se, az új munkaköri besoro­lás, a fegyelmi határozat. Mit szóljunk azonban az olyasfajta vállalati szerel­meslevelekhez, amelyek írói a szomszéd irodahelyiségben, a másik emeleten ülő kollé- , gájukkal azt tudatják, hogy „folyamatba tették az ügyet”, bár alkatrész híján a gépja­vításra jó esetben is csak hetek múlva kerülhet sor? Aligha tarthatjuk ügyiratnak azt a papírost, melyen tö­mött sorok tudatják a sem­mit, a magyarázat köntösé­be öltöztetett mellébeszélést, avagy azokat a csip-csup na­pi ügyeket, melyeket telefo­non, személyesen percek alatt elintézhetnének egymás­sal az érintettek. Nem teszik, hanem diktálnak, láttamoz- ■nak, kézbesítő könyvvel sza- ladgáltatják az ifjú vagy idős küldöncöket. Piros, kék, zöld, fekete, narancssárga rosttollakkal kaligrafikus je­leket rónak a másolatokra, a beérkező levelekre, s a szí­nektől függően helyezi irat­tartókba az „okmányokat” az adminisztrátor. Okmányok? Igen. A böl­csesség hiányának, a bürok­ratizmus szeretetének tanú­sítói, annak bizonyítványai, hogy ki miként menekül a felelősségtől, mi módon igyekszik fedezni magát. A vállalati szerelmes levelek egyre szélesebben hömpöly­gő áradata, a fölösen felduz­zasztott belső adminisztráció sok mindent eltakaró, már- már áttörhetetlennek tetsző bokra azért létezik, mert táptalaja, forrása gazdag. Jó egy esztendeje, ponto­san 1975. május 25-én kora reggel felcihelődött ágyából Bugyi István, hogy megetes­se a jószágokat. A félig kész Sport utcai házból kilépve hallotta felesége hangját, hirtelen megfordult rá, s ab­ban a pillanatban szörnyű fájdalom hasított a testébe. Végigzuhant a földön. To­vábbiakban azonban csak arra emlékszik, hogy a hatva­nikórház baleseti sebészetén találta magát. Mentő vitte be Boldogról a Vízmű Vál­lalat alig harminc éves, jó kedélyű munkagépvezetőjét. Vizsgálat vizsgálatot ért, Budapestre irányították ké­sőbb a fél oldalára megbé­nult férfit, Major professzor pedig műtötte is a Költői Anna Baleseti Kórházban. Mint időközben kiderült, a súlyos sérülés, lerokkanás munkaköri ártalmakra ve­zethető vissza. Bugyi tizenöt esztendőt dolgozott már olyan gépeken! amelyek ráz­zák, nyüstölik a testet. Nyugdíjának megállapítása most folyik, egyelőre havi 900 forintot utalványoznak címére. JELENTKEZNEK A MUNKATÁRSAK A fiatal gépkezelő hosszú időn át válságos állapotban volt. Nemcsak biológiailag, hiszen a műtét és különbö­1976. szeptember 19., vasárnap Felöleli az egyéni alkalmat­lanságokat, tehetetlensége­ket éppúgy, mint a szervezet szervezetlenségét. Tudományos vizsgálatok s nagyon köznapi tapasztala­tok egyaránt igazolják a vál­lalati belső szervezet el­avultságát — tisztelet a na­gyon ritka kivételnek —, las­súságát, rugalmatlanságát. Ezek következménye az ér­dektelenség, a felelősségi kö­rök tisztázatlansága, az ügy­menet kuszasága, a döntés- hozatal vontatottsága. Okok és okozatok bonyolult szöve­vényét nem világosabbá, ha­nem még áttekinthetetleneb­bé teszik a papírosok, a szü­net nélkül gyártott szerelmes levelek. Holott éppen az van ezekben a levelekben, hogy az író és a címzett nem sze­reti egymást, szakított, szem­rehányást tesz, követelődzik, fenyeget, hűtlenséget emle­get, választ sem vár, azon­nal feleletet igényel, válást helyez kilátásba, visszakö­veteli azt, amit korábban jó szívvel adott. Mutasd meg az irattárad, megmondom, ho­gyan vezetsz. Túlzás? Nem az. Ha igaz a szólás, hogy a stílus az ember, akkor az ugyancsak helyénvaló, amit így fogalmazhatunk meg: a túl sok papír rossz vezetési stílusról, rossz vállalati belső mechanizmusról árulkodik. Ott, ahol azt tartják, min­denről papír legyen, ez lép elő fontossá, s nem maga az ügy, a teendő. Helyet cserél a cél, s elérésének egyik — ko­rántsem döntő — eszköze. Az írás válik mindenhatóvá az (Tudósítóiktól): Az őszi mezőgazdasági munkák idején minden gép­nek és minden szorgos kéz­nek igen sok a tennivalója Besenyőtelken. A Lenin Ter­melőszövetkezet női dolgozói­nak elsősorban a dohány töré­se ad mindennapos elfoglalt­ságot. Augusztus óta folya­matos ez a munka, a 65 hek­táron termesztett dohány le­veleinek törése. Nap mint nap 50—60 szövetkezeti tag szorgoskodik a doh'ányfölde- ken, ezenkívül a levelek fű­zésének, szárításának tenni­valóit is elvégzik a szorgal­mas asszonykezek. A betakarítási munkák kö­zé tartozik a 112 hektáron termesztett lucernamag csép- lése, és a téli takarmánykész­let összegyűjtése. Folyamato­san halad a 40 hektár főve- / tésű és a 30 hektár másod­ző kezelés megállapította egészségi állapotána/c romlá­sát. Inkább az otthon hiá­nya, a férj nélkül maradt feleség, az általános iskola padjait koptató két gyer­mek, Marika és Pisti sorsa izgatta. Mi lesz velük ke­nyérkereső nélkül? Hová jutnak? Ki építi fel fölöt­tük a házat, hogy tisztesség­gel élhessenek? S a rokonok mellett ek­kor jelentkeznek munka­társai, akikkel annyi ideje együtt dolgozott az Ikarus brigádban. Hol ez, hol az utazott fel hozzá a pesti gyógyintézetbe, a hévízi sza­natóriumba, később pedig a boldogi fészekbe. Biztatták jószóval, segítették pénzzel. Az olyan munkák után ka­pott prémiumot is megosz­tották vele, amikben sérülé­se miatt már nem. is vehe­tett részt. Később pedig do­log után néztek, hogy a férfi helyett az asszony ke­reshessen a családra. Múlt esztendő második felében így került Bugyi Istvánná a Duna Cipőgyárba, ahol ha­mar elsajátította az aljazás­sal kapcsolatos tudnivaló­kat. Havi jövedelme eléri a 2000 forintot, ami az átme­netileg megállapított táp­pénzzel együtt elegendő a yerekek tisztességes neve­lésére, a rokkant férj gon­dozására. S nehezen bár, de kiszorítják a házépítésre! fölvett OTP-kölcsön havi részletét. vetésű silókukorica betakarí­tása, a siló készítése. Az őszi vetések kezdetéről is hírt ad­nak már a besenyőtelkiek, mivel befejezték a 280 hek­táron termesztett őszi káposz­tarepce vetését. A jövő évi kenyémekvaló vetésének előkészítésére is időben gondoltak Besenyőtel­ken. Az esőzések jó talaja­dottságokat teremtettek a szántásra, és hat erőgép fo­lyamatosan szánt az őszi és tavaszi vetések alá. A szö­vetkezet Rába—Steiger gyárt, mányú traktora kettős mű­szakban végzi a talaj előkészí­tést. A folyamatos munka eredményeképpen eddig ezer hektáron végezték el a szán­tást, a talajerő visszapótlást és készítették el a magágyat 800 hektár búza vetéséhez. Császár István KIJÖVÜNK MI, PISTA Igen, a ház, ami ott állt félig készen. Azzal is kelle­ne valamit csinálni. Gond­ját Bugyi egyszer elkoty- tyantotta Kontra Józsefnek, akivel egy hatvani ellenőrző vizsgálat alkalmával talál­kozott. — Kijövünk mi, Pista, csak egyeztessük az időpon­tot — vágta el szavait az egykori brigádtárs. — Ne félj, jön az egész társaság. S nemcsak az Ikarus, hanem az Ybl brigád is. Mindent helyreteszünk. Befejezzük az építkezést. Tudod jól, hogy gépkezelők, kocsivezetők va­gyunk jobbára, de bőven akad köztünk, aki valami­lyen mesterséget hagyott ott a masináért... S múlt hónapban valóban megjelentek. Hétvégeken, vasárnapon. Olykor tízen- tizenketten szorgosgodtak a faluszéli portán. A kőműves- ségben mesterek, mint Kontra, meg a Tatai test­vérek, a szakmunkát csinál­ták. A többi kezük alá dol­gozott. Ördög Balázs, az Ika­rus brigád vezetője, Banya Lászlóval például maltert kevert, Földvári Miklós a lá­bazatokat pucolta. Közben pedig ment az élcelődés, tré­fálkozás. Nem hittem, hogy létezik ilyesmi — érzékenyül el a ház gazdája, botjával bök­A héten megkezdődött a szüret a Gyöngyös—do­moszlói Állami Gazdaság szőlőtábláin. Szokásosnak tű­nik a hír, hiszen másutt is szüretelnek már megyénk történelmi borvidékein. Az állami gazdasági szüret azon­ban mégis eltér a szokásostól. Igaz, a Szőlő nagyobbik felé­ről most is hagyományos eszközökkel, vödrökkel, put­tonyokkal szedik a bornak valót, egy kisebb részen azon­ban már szüretelő kombájn dolgozik. A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban — első­ként a magas hegyvidéki gazdaságok közül —, ipar- szerűen termelik a szőlőt. Tavaly a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium dösve cipője orrát. S előke­rül a zsebkendő a háziasz- szony kötényéből is. TERMÉSZETES DOLOG A munka bevégeztetett, kész a Bugyiék háza. Leg­feljebb festék kívánkozik a falra, de azzal várni kell, amíg jól kiszárad a vakolat. Búcsúzóban. vagy inkább há­lából, kis murit akart ren­dezni a gazda, sörrel, borral. Kontráék azt sem fogadták el. — Pista, mi ezt emberség­ből csináltuk, amiért legfel­jebb köszönet jár. Hidd el, így természetes! Elvégre annyi idő alatt összenőttünk, szinte egyetlen érző, értő gépezet volt a brigád ... Az utolsó vasárnapon va­lóban úgy hagyták ott a szürkére vakolt házat a két brigád tagjai, hogy csak a kalapjukat emelték meg, mielőbbi gyógyulást, jobb egészséget kívánva a botra támaszkodó egykori munka­társnak. A család persze ve­lük tartott, egészen az ut­casarokig. A gyerekek so­káig lobogtatták utánuk kendőjüket. S azóta valahogyan más az élet a szép családi ott­hon falai között. Nem kell félni a közelgő zimankós hónapoktól, a szíveket pedig új érzés tölti meg. Nincsenek egyedül! Moldvay Győző hozzájárulásával mátraalji és bükkalji gazdaságok kpzre- működésével társulást hoz­tak létre az iparszerű szőlő- termelés bevezetésére és el­terjesztésére. A mátraalji gazdaságok közül a gyöngyöspatai, a gyöngyösoroszi és a gyön- gyössolymosi, a bükkaljaiak közül a bogácsi és a szent- istváni termelőszövetkezet, illetve a Mezőnagymihályi és a Helyő menti Állami Gaz­daság - csatlakozott a társu­láshoz. 1857 hektáron kezd­ték meg az iparszerű terme­lést. A rendszer komoly elő­nyöket biztosít, hiszen az állami gazdaság irányításá­val segítséget nyújtanak a meglevő ültetvények korsze­rűsítésére, valamint új szőlők telepítéséhez. Korszerű tech­nológiát dolgoztak ki az üzemeknek a metszéstől a talaj művelésen át egészen a gépi szüretig. Szaktanácsot adnak egyebek mellett a rügyvizsgálaton alapuló met­széshez, a tápanyagpótláshoz, az erő- és munkagépek alkal­mazásához és a szüret idő­pontjának pontos meghatá­rozásához. Az iparszerű termelés egyik feltétele a szüretelő kombájn alkalmazása, ame­lyet jelentős állami támoga­tással tavaly vásárolt a Gyöngyös—domoszlói Álla­mi Gazdaság. A múlt év volt a tulajdonképpeni próbaév, amikor a kombájn az állami gazdaság atkári kerületében — ahol az ültetvények legal­kalmasabbak a gépi betaka­rításra — 51,5 hektárnyi te­rületen szüretelt. A tapasz­talatok kedvezőek voltak, hi­szen a kombájn 10 órás mű­szakban 287 mázsa szőlőt szedett le. Az 51,5 hektárról csaknem háromezer mázsa került feldolgozásra. Szüretelő kombájnt tehát tavaly alkalmaztak először a Mátraalján, főleg minőségi szőlőfajták, a leányka, So- vignon, olaszrizling, szürke­barát és piros tramini szedé­séhez. A gépi szüretelés lehe­tősége az egyes fajtáknál azonban eltérő. A tavalyi eredmények alapján nagyobb veszteség nélkül legjobban a leányka, a piros tramini és Sovignon szedhető a kom-í bájnnal. A gazdaságban az idei gé­pi szüreteléshez is megtették á szükséges előkészületeket. Az előzetes termésbecslések igen kedvezőek. Kísérleti jel­leggel az atkári kerületben szüretelnek az amerikai kombájnnal, sőt várhatóan az őszi hetekben a gyöngyös- solymosi és a gyöngyöspatai termelőszövetkezetekben is kipróbálják. Ezekben a gaz­daságokban ugyanis az ül­tetvények egy része már al­kalmas a gépi szüretre. A termelési rendszer elő­nye: a jó talajmunka, a szakszerű metszés és körülte­kintő szervezés, az idei ter­méskilátásokban is megmu­tatkozik. A nyári szárazság sem károsította a szőlőket, így a tervek szerint az idei szüretkor 80 ezer mázsát dol­goznak fel a társult gazda­ságok ültetvényeiről. Mindezt három helyen: Bogácson, Gyöngyösön és Atkáron vég­zik. Az átvett szőlőből a bort az állami gazdaságok Kará- csondi úti kombinátjában érlelik és kezelik majd. öt­venezer hektó bort készíte­nek és palackoznak: a deb- rői hárslevelű, a domoszlói muskotály és a domoszlói olaszrizling nagy része a Szovjetunióba, Ausztriába és a Német Szövetségi Köztár­saságba kerül exportra. A társulásban részt vétt gazdaságok 1980-ig 307 hek­táron telepítenek új szőlőt és így háromezer hektáron va­lósítják meg az iparszerű termelést. Ezt segíti elő az idei műszaki fejlesztés is. Most ősszel 250 és három 120 lóerős nehéztraktor lép mun­kába, mellyel korszerűsítik a talajművelést és a tápanyag utánpótlást. Az ötéves terv végére pedig a meglevő ame­rikai szőlőkombájnon kívül egy bolgár kombájn is se­gíti majd a szüretet. A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság tehát út­törő kezdeményezést vállalt a magas hegyvidéki iparsze­rű szőlőtermelés elterjeszté­sében. Törekvéseik már ed­dig sem voltak hiábavalók, bizonyítják ezt az idei ked­vező szüreti kilátások. Mentusz Kárai); Emberségből rakott falak *

Next

/
Oldalképek
Tartalom