Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-19 / 222. szám
r A gazdaságfejlesztés kulcsproblémája V. Elrejtett milliárdok A termelők, az értékesítők és a fogyasztók találkozója SZAKMAI NAPOKKAL NYIT AZ ŐSZI BNV Nincs 6ok értelme újra ismételgetni a meglehetősen reménytelen helyzetet tükröző munkaerő-prognózisokat; újra és sokoldalúan bizonygatni, hogy a jelenlegi foglalkoztatási szint, például 10 év múlva, csak oly módon tartható ha még több nőt és időskorút sikerülne munkába állítani. A jólismert adatokból következik, hogy legalább másfél évtizedig nem számíthatunk a társadalmi munka- időalap jelentősebb növelésére. Más adatok viszont sejtetni engedik, hogy azért lenne honnan pótolni a kieső munkaidőalapot, anélkül, hogy a foglalkoztatottak számát növelni kellene. Megbízható és korántsem túlzó számítások szerint a munkaidő 20—25 százaléka megy veszendőbe évente, és ez nem kevesebb, mint 2—2,5 milliárd munkaóra. (Összehasonlításként: ha a társadalmi munkaidőalap minden percét produktív munkával töltenék, akkor a jelzett 2—2,5 milliárd munkaórából az évente tervezett gazdasági növekedésnek éppen kétharmadára futná. Ez persze csak játék —, de sokat mondó játék — a számokkal és arányokkal.) Ez a roppant veszteség csak részben vezethető vissza a vállalati gazdálkodás szervezetlenségére, a laza munkafegyelemre, mert például a 2—2,5 milliárd elvesztegetett munkaórának majdnem fele az egész napos, és legalább 600 millió óra, az úgynevezett törtnapi (fél, vagy egy órás) hiányzásokból adódik. (Űjabb összehasonlítás: ha — nemcsak a munkafegyelem szigorításával, de például a szolgálatások jobb szervezésével, a hivatalok munkaidejének célszerűbb beosztásával, vagy éppen a gyógykezelés koncentrálásával — csak 10 százalékkal sikerülne csökkenteni az egész napos hiányzásokat, akkor ez évente körülbelül 100 millió munkaórát jelentene, nagyjából annyit, mintha a foglalkoztatottak számát 50 ezerrel növelnénk.) Még egy jelentősebb tétel a veszteséglistáról: a feleslegesnek ítélhető tevékenység (ha például a diplomás közgazdász kimutatásokat készít, ha a szakmunkás „anyagot mozgat” és takarít, ha az anyag- és aikatrészhibák miatt újra és újra neki kell fogni ugyanannak a műveletnek, ha a könnyen gépesíthető adminisztrációt primitív módszerekkel végzik, vagy ha például a „nagyker” és a „kisker” kétszer és kétféleképpen végzi ugyanazt a munkát), tehát az általános szervezetlenségből adódó felesleges tevékenység évente elvisz 1,7—1,9 milliárd munkaórát, ami 800 ezer, 1 millió embert teljes munkaidejével egyenlő. Mindezt a köznyelv „rejtett tartaléknak” nevezi és az ember eltöpreng azon, hogy vajon miért rejtett az, ami mindenki előtt nyilvánvaló? Persze vannak rejtettebb, valóban nehezen felderíthető és még nehezebben hasznosítható tartalékok, amelyek esetében — a jelek szerint — nem sokat segítenek a határozatok és a rendeletek. Az egyik legutóbbi — és nagyon jellemző — példa: a kormány az elmúlt tavasszal tárgyalta az alkalmazotti létszám csökkentéséről szóló, jó másfél évvel korábban hozott határozatának végrehajtási tapasztalatait. De azonkívül, hogy a határozat végrehajtása „folyamatban van” semmi érdemleges eseményt, eredményt nem állapíthattak meg. Magyarán: az alkalmazotti létszám, a kormányhatározat ellénére, változatlanul és egyre gyorsuló ütemben növekedett s ezt a jelenséget az érdekeltek minden lehető módon védték és magyarázták. Pedig mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy az alkalmazottak száma indokolatlanul magas, s hogy az elmúlt években legalább azt kellett volna elérni, hogy az alkalmazottak száma ne növekedjék addig, amíg munkájuk, tevékenységük nem mérhető le a hatékonyságon, a termelékenységi eredményeken. Viszont az is tény, hogy meglehetősen nehéz feladat a felesleges létszám felderítése és más helyeken, hasznosabb munkával való foglalkoztatása. Nehéz feladat ez, mert egyrészt minden ilyen lépés az érdekeltek ellenállásába ütközik, mert ez komplex szervezési feladat, aminek végrehajtásához — meg kell ezt kérdezni! — ugyan kitől és milyen segítséget remélhetnek, kaphatnak a vállalatok? Más példa: évek óta, minden közép- és hosszabb távra készült munkaerőprognózis a segédmunkás állomány majdani csökkenésével számol. IMem is alaptalanul: a munkaerőforrások beszűkülése, a fiatalok pályaválasztási törekvései, az egész iskola- rendszer, a műszaki fejlesztés gyorsításának követelménye, s még egy sor egyéb tényező, a mai értelemben vett segédmunka visszaszorulására enged következtetni. A segédmunka azonban változatlanul tartja magát. Az anyagmozgatással, a rakodással, a raktározással ma is körülbelül egymillióan foglalkoznak, akárcsak egy évtizede. A segédmunkás ma is keresettebb, mint a legképzettebb szakmunkás. És félő: a helyzet nem is változik egyhamar. Mert a munkaerő- források beszűkültek ugyan, de az elosztás és az újraelosztás változatlanul szervezetlen. A műszaki fejlesztés meglehetősen vontatott, s egy korszerű, nagy termelékenységű gép helyett még mindig olcsóbb és egyszerűbb néhány segédmunkást alkalmazni. Az iskolarendszer is minden reformtörekvés ellenére — tömegével bocsátja ki a szakképzetlen fiatalokat, akik vagy megkaparintanak egy íróasztalt, vagy átmenetileg a segédmunkás-állományt gyarapítják. Ezek a gondok nem sorolhatók egyértelműen a vállalati ' szférában megoldható tennivalók közé, jóllehet — félreértés ne essék! — mindez nem jelenti a vállalatok felmentését Csak éppen annak — ki tudja hányadszori — jelzését, hogy a gazdálkodási környezet, a gazdálkodás általános feltételei " nemcsak befolyásolják, de alapvetően meghatározzák a vállalati magatartást. Vértes Csaba Következik: Irányelvek helyett gyakorlati segítséget Az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, a fogyasztási cikkek szakosított bemutatója, elsősorban a közönségnek szól. A nagyszabású termékszemlén a látogatók megismerhetik, hogy mire képes a fejlődő fogyasztásicikk-ipar, s össze is hasonlíthatják a hasonló rendeltetésű külföldi termékekkel. A hazai vásárlók tájékoztatásán túlmenően az őszi BNV-t a termelők és az értékesítők fórumának is tekintik, olyan találkozónak, amely segítséget nyújt a jövő évi árualapok megteremtéséhez, számos külföldi üzleti tárgyaláshoz, kooperációk előkészítéséhez. Ezért az idén is megrendezik a szakmai napokat, amelyek szervezője elsősorban a belkereskedelem, valamint a könnyűipar és az élelmiszer- ipar. A tavaszitól és az előzőktől eltérően ezúttal a szakmai napokkal kezdődik a vásár. Szeptember 22-én, az ünnepélyes megnyitó után a cipőipar, valamint a bőr- és szőrmeipar szakmai délutánja lesz, s másnap, csütörtökön 9—12 óra között konfekcióipar, a textilipar és a szakkereskedelem képviselőié a vásár. A nagyközönséget tehát csütörtökön 12 órától fogadja először a BNV. Szeptember 23-án délelőtt tartják a kötszövő-ipar és a konfekcióipar szakmai napját. Pénteken 12 órától a szakemberek hivatalosan „átadják” a vásárt a közönségnek, amely aznap délután, majd szombattól a szeptember 30-ig zárásig egész nap, tehát 10—19 óra között látogathatja a fogyasztási cikkek bemutatóit. A vásár utolsó napján a kiállítók elsősorban a közönség rendelkezésére állnak. Ez azonban nem jelenti az üzleti, a szakmai élet lanyhulását, hiszen ezeken a napokon is számos megbeszélésre, szakmai rendezvényre kerül sor. Külön tanácskoznak majd például a bútorgyárak és a kereskedelem képviselői a garanciális javításokkal kapcsolatos teendőkről, a gyártmányfejlesztés, a minőség, a szállítás kérdéseiről. Ugyancsak a szakmai napokon kívül is fogadja a szakmai érdeklődőket a Hoventa, a nemzetközi kereskedelemtechnikai és vendéglátóipari gépkiállítás, amelyre a Belkereskedelmi Minisztérium az egész országból meghívta az érdekelt vállalatokat. A tavalyi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szakmai napok nyugodt körülményeket teremtenek a központilag szervezett szakmai megbeszélésekhez, és az üzleti tárgyalásokhoz, amelyek természetesen „a kulisszák mögött”, a vállalatok között, a vásár befejezéséig tartanak.. (MTI) Kisvendéglő nyílt Ostoroson Ostoros lakosságának kérésére megszüntették a község központjában levő italboltot. Az egri körzeti fogyasztási szövetkezet, mintegy 350 ezer forintos beruházással átalakította és új berendezéssel látta el a kisvendéglőt. A lakosság örömmel fogadta szövetkezet intézkedését. A vendéglátó egységet magyarnóta-esttel egybekötve Zachar Gábor, a szövetkezet elnöke nyitotta meg. A vendégek ellátására hidegkonyhai készítményeket, fagylaltot, presszókávét és cukrászkészítményeket ig árusítanak, amelyeket eddig Egerben vásárolhattak meg. Sz. L. HOGY TÖBB LEGYEN A CUKOR Csak az első lépés dig a benne rejlő cukor 14,51 százaléktól 15 százalékig csupán 1 forint 60 fillért éh. De tételezzük fel, hogy 18,5 százalék cukortartalom feletti répát szállít a termelő a felmindig elenyészően kevés. A meghirdetett és érvénybe lépett premizálási rendszer valóban ^csak kezdet. Mert a végsó összegezés szempontjából csak akkor Mintha a varázsló megsuhintotta volna a pálcáját a grafikon fölött. A cukortartalmat mutató vonal addig minden évben a 14 százalék fölött járt, de 1970-ben lejjebb süllyedt és azóta sem tudott felvergődni. Pedig nem is olyan nagyon régen a megye két cukorgyárába beszállított répa cukortartalma 16 százalék körüli stabil értéket mutatott, de nem ment ritkaságszámba a 18 százalék körüli érték sem. Rég volt, szép volt — énekelhetné erről az Illés-zenekar —, de ma már másképp „állnak” fönn a csillagok, illetve a cukorfokok. Tavaly a tizenkét százalékot alig érte el a répa tulajdonképpeni hasznos anyaga. Hogy miért baj ez, azt aligha kell a nem szakembereknek is magyarázni, hiszen több anyagot kell szállítani — a legrosz- szabb időben, az őszi csúcs- forgalomban — több nyersanyagot kell feldolgozni, hogy ugyanannyi cukrot nyerjünk. Növekszik a ráfordítás, növekszik a cukorgyárak kampányideje, növekszenek a költségek, növekszik a feldolgozott répa mennyisége és mindezért cserébe viszonylagosan kevesebb lesz a cukor. Kissé merészen egyszerűsítve, ez a dolog lényege. Hogy miért csökkent a répák cukortartalma, arra sok magyarázatot lehetne találni és bizonyára a fajta kérdését sem lehetne megkerülni. Az egyik lényeges dolog azonban feltétlenül az okok közül is az első sorokba kívánkozik. A termelők nyeresége természetesen annál nagyobb, mi-' nél több répát szállítanak a feldolgozó, átvevő üzemnek. Egy mázsa répa átvételi ára, a nagyüzemi felárral és az egyéb kedvezményekkel együtt, 80—82 forint. A mezőgazdasági nagyüzemek egyértelmű célja tehát, minél több mázsát betakarítani a termőterületről. Különösen így volt ez az idei esztendőig, ugyanis a répában rejlő cukor semmilyen pluszt nem jelentett a gazdaságnak. A felhasznált műtrágyák nem is a répa cukortartalmát növelték, csupán a répa súlyát. Ebben az esztendőben azonban megtörtént az első lépés annak érdekében, hogy az a bizonyos vonal, a grafikonon ismét a 14 százalékos cukortartalmi szint fölé emelkedjék. Bevezették ugyanis a cukortartalom növekedését szolgáló ösztönző premizálást Az idei év szeptember 11-től azok a gazdaságok, amelyek 14,5 százalékos cukortartalom feletti répát szállítanak az átvevőhelyekre, mázsánként meghatározott összeget kapnak a több cukorért. Ezt az első lépést mindert képpen örömmel kell üdvözölni, mert egyik lényeges momentuma lehet a holtpontról való elmozdulásnak. Az arányokkal azonban baj van, még akkor is, ha csupán az első, a kezdeti lépésről van szó. A cukorszázaléktől függő premizálás ugyanis annyira alacsony, hogy félő, nem váltja be a hozzá fűzött ree r> +0 — Érkezni á répa a halva nf c ukoig järt». Cukortartalma 33 százalék. V»Tt Jobhl (Fotó: Perl Márton) vábbra sem a répa cukortar^ talmának, hanem inkább súlyának növelésére fognak törekedni. Az anyagi érdekeltség ugyapis nem túlzottan nagy, mert míg a gazdaság az egy mázsa répáért yr' pj P O •fov'í vn + -í A + o<“l_ 8ofgoz8naS —^ sáríjjdben gyezzük meg, hogy a hatvani gyárban az eddig beszállított nyersanyag cukortartalma átlagosul 13 százalék — akkor is 7 forint 30 fillér a co- kor prémium, anr bizony a-r írónőét rné£ kerül ki a hazai gyártás győztesen, ha már a cukorgyártás első fázisában, a répatermelésnél nem a minél nagyobb súly, hanem a minél több cukor lesz a lényeg. Szigethy András NAGYSZABÁSÚ rendezvénnyel kezdődött az elmúlt hét Hevesben. A megye nagyobb városaiban, falvaiban fiatalok ezrei nagygyűléseken tiltakoztak a chilei rezsim rémtettei ellen. Az Egri Dobó téren is több ezer ifjú kommunista gyülekezett és gitárszóval, zenével, a véget nem érő „Venceremos! Venceremos,” című forradalmi dallal, köszöntővel követeltek szabadságot a sokat szenvedett ország népének. A fiatalok voltak a főszereplők az Egri Városi Tanács ülésén is. Lakásgondjaik nem ismeretlenek előttünk, és az sem, hogy a tanács a lehetőségekhez képest mindent elkövet azok orvoslására. Az ülésen elhangzott, és ennek igazán örülni lehet, hogy Egerben a kiutalt lakások 50 százalékát fiatalok kapják. Örvendetes továbbá az is, hogy a városi tanács közművesített telkeket biztosít az ifjúsági lakásépítési akciókhoz. A kiállítások, bemutatók hete, így is jellemezhetnénk az elmúlt hét napot Hevesben. Kiállítással egybekötött ünnepség színhelye volt Heves nagyközség, ahol a háziipari szövetkezet negyedszázados fennállását ünnepelték. Ennek keretében állították ki a szövetkezet dolgozói által készített legszebb hímzéseket, faragásokat. Egerben iparesztétikai kiállításon mutatták be a nézőknek a környezetet díszítő, szépítő alkotásokat, az ízléses müanyagplasztikákat, kinetikus szokrokat. Ugyancsak a megyeszékhely adott otthont a nemzetközi bélyegkiállításnak is. AZ ELMÚLT HÉTEN IS meglátogatták szűkebb hazánk nevezetességeit külföldi vendégek. Egerrel ismerkedett és különösen sokat időzött a várban a tanzániai külügyminiszter. Újságíró-delegáció érkezett az elmúlt napokban a megyeszékhelyre a Csuvas ASZSZK- ból. A vendégek egyhetes itt-tartózkodásuk során ellátogatnak a megye nagyobb mezőgazdasági éa ipari üzemébe is. Mostanában sokat emlegetett, szinte örökös téma az időjárás. Az elmúlt hét esőzései nagy bosszúságot okoztak, nem beszélve a károkról. A nagy erővel érkezett vihar több helyen letördelte a fák ágait, a villámcsapások következtében lakóházak tűzfalai omlottak össze. Az esőzések miatt bcáztak a telefonkábelek, a megye több helységével megszakadt a kapcsolat. Szerencsére a vihar után gyorsan jött a segítség is. Az ÉMÁSZ és a posta dolgozói helyreállítottak minden hibát. Nem használt az esőzés a szol" fürtök érésének sem. és félő, hogy az idei termés gyengébb lesz a tavalyinál. Sajnos a meteorológia jóslata sem biztató, mely > rint a jövő héten i e;-z- nek esőzések, zivata. Szüle Rita ,ÍÍWÜSM\ > 1976. szeptember 19., vasa nan / \ «
