Népújság, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-19 / 222. szám
r U árvácska utas A művészi érfék is a közönségsiker nem zárja ki egymást Beszélgetés Ranódy Lászlóval, aki egy Remenyik-mű forgatására készöT Két okból vált aktuálissá az itt következő beszélgetés Ranódy Lászlóval. Az egyik: legújabb filmjéért, az Árvácskáért a XX. Karlovy Vary-i fesztiválon fődíjjal tüntették ki. A másik ok pedig, amely látogatásra sarkallt' híre jött, hogy a dorpiándi születésű Reme. nyik Zsigmond egyik müvének megfilmesítésére készül a rendező. Néhány telefon, aztán nagy nehezen találkozunk a filmgyárban. Sokat látott, sokat megélt ember Ranódy László, túl az ötvenen. Még abból a filmes nemzetségből való, amelynek tagjai gyakornokként kezdték a íilmcsinálást, a harmincas évek végén. 1950-ig kellett várnia az első igazi sikerre, amelyet a Ludas Matyi hozott számára. Aztán újabb filmek következtek, váltakozó sikerrel. S most, a Mó- ricz-regényből készült Árvácska. . . Munkában és jó hangulatban találom, mosolyogva koszold a gratulációt. Témánál vagyunk. — Ügy gondolom, a leg- jobbkor kérdezem: milyen a közérzete így, fesztivál után? — Jó. Nagyon jó. Talán még azt is mondhatnám, hogy boldog vagyok. Inkább elégedett. Igen, ez a helyesebb kifejezés, mert a boldogság az más. Különben is ez az élet, mint műfaj, nem elsősorban a boldogságra teremtődött. De azért most jó a közérzetem, hiszen a siker kárpótolja az embert mindazokért a gyötrelmekért, amiket egy film készítése közben el kell viselnie. — Maradjunk a sikernél. Vajon mi ragadta meg a fesztivál közönségét és a zsűri tagjait? — Én azt hiszem, megértették, hogy nemcsak egy kislány keserves sorsáról van szó, hanem a mindenkori kiszolgáltatottságról is. Árvácska a kiszolgáltatottság eget ostromló zsoltára, s erre egyformán ráéreztek a nézők és a kritikusok is. — Igen, a hazai nézők és a kritikusok is elismeréssel fogadták az Árvácskát. Bizony, elég ritka pillanat ez a magyar filmművészetben, hiszen az utóbbi időben nemigen jár egy úton a közönségsiker és a művészi érték. — Azért is örülök az Árvácska iiyen egyértelmű fogadtatásának, mert ars poétikám egy lényeges tételét látom igazolva, nevezetesen azt, hogy a művészi érték és a közönségsiker nem zárja ki egymást. — A gyakorlat, vagy még inkább a mozik statisztikája bizony mást mutat. Csökken a nczök száma, a hazai filmekre olykor legyint. a közönség. Sajnos, lazább lett a magyar film és a közönség kapcsolata. Mi erről a véleménye? — Valóban lazább lett a kapcsolat. A miértre persze hosszan lehetne sorolni a választ, de gondolom, az meghaladná egy napilap kereteit. Ezért a számos tényező közül csupán néhányat említek. Beszéljünk az úgynevezett kérdező filmekről, amelyek feltételezik, hogy egy dialógus alakul ki az alkotók és a nézők között. A hiba mindig akkor történik, amikor az alkotó csak kérdez, kérdez és OMMA 19*6. szeptember 19.. vasárnap tulajdonképpen meg sem várja a felelet. Ilyenkor jön létre az a bizonyos szakadék. Mindez persze nem olyan egyszerű, hiszen azt is mondhatnám, hogy filmművésze- tünk egy kicsit előreszaladt, s a közönség esztétikai nevelése nem tartott ezzel lépést. Ezen a helyzeten csak úgy lehet változtatni, ha a rendezők fontosnak tartják, hogy a néző megértse azt, amit a filmmel mondani akarnak, de ugyanakkor a közönségnek is fel kell nőnie ahhoz, hogy értse az alkotói szándékot. — Vagyis hasznos kompromisszumról van szó? Vagy legalábbis bizonyos közelítésről, amelynek eredményeképpen gyakrabban találkozik a művészi elismerés és a közönségsiker? — így is lehet mondani, csakhát ez a téma elég bonyolult. Pályámra visszagondolva azt hiszem, hogy a Ludas Matyi fogadtatásában egybekapcsolódott a művészi és a közönségsiker. De például a Hintónjáró szerelemnél már inkább csak a közönség elismerése maradt. A Szakadék bemutatását is egyformán jól fogadta a kritika és a közönség is. Nem így az Akiket a pacsirta elkísér című filmet, amelyet elsősorban csak művészi siker kísér, míg a Légy jó mindhalálig és a Pacsirta már elnyerte a közönség tetszését is. — Vajon gondol-e a rendező munka közben a közönség és a kritika várható véleményére? — Bizonyos formában feltétlenül. Persze nem elég maga a szándék, az elhatározás, hiszen az eredményt sok minden befolyásolja. Különben is meggyőződésem, hogy minden rendező azzal a szándékkal lát munkához, hogy jó és művészi filmet csinál, mégpedig a közönségnek is tetszőt. Sajnos ez ritkán sikerül. De mindenképpen erre kell törekedni, mert a visszhang nélküli művészetnek nincs értelme. Az ember tulajdonképpen mindig azért dolgozik, hogy elmondjon, elkiáltson valamit és azt százezrek, milliók meghallják, megértsék. Igaz, hogy néha egy-egy remekmű nem találja meg kapcsolatát korával és csak a kritika ismeri el, vagy díjat kap egy fesztiválon, de mindezt ars poétikává növelni éppen olyan hiba lenne, mint a művészetről lemondani és csak a közönség fejletlen ízlését kiszolgálni. — Térjünk vissza filmsikereihez, amelyeknek egyik alapja feltétlenül az irodalomban keresendő. Fazekas Mihály. Kosztolányi, Babits, Darvas József, Urban Ernő, Móricz és ismét Móricz — remek szerzők, akik műveikkel nagyszerű fogódzót nyújtanak a rendezőnek. Többen megkérdőjelezik ezeket az irodalom ihlette müveket, vagy legalábbis az alkotó önállóságát. Olvastam egy cikket, amelyben méltatója azt írja, hogy Ranódy a klasszikusok „műfordítója", aki ugyan művészien interpretál, de hiányzik alkotásaiból a szerzői filmek önálló világa, mondanivalója. Hogyan fogadja az ilyen véleményeket? — Büszke vagyok szerzőtársaimra. Az irodalom sokat segíthet, s fel is használom mindazt, amit a neves írók nyújtanak. De ez nem jelent illusztrációt! Az irodalmat én mindig csak élményanyagnak | fogtam fel és azt saját «oi "»??*. szuverén alkotó módon kezelve teremtettem újjá. Az irodalom tehát nem jelent többet, mint egy jó életanyagot. S emellett persze lehetővé teszi azt is, hogy saját érzéseimet, gondolataimat rosszul megírt párbeszédek helyett irodalmilag kimunkált dialógusokban közvetítsem. Igaz. nem írok filmet, sőt egyedül még forgatókönyvet sem, de azért irodalmi művekből fogant alkotásaimat mindig szerzői fii- meknek tekintettem. Szerzői filmnek, hiszen már az irodalmi anyagot is gondolataimhoz, mondanivalómhoz keresem. így jutottam el Móricz Árvácskájához, legutóbb pedig Remenyik Zsigmond Por és hamu című regényéhez. — Lesz film belőle? — A regényből írt filmnovella elkészült, már el is fogadták, így nagyon remélem. Remenyik az évszázad első tizedét idéző izgalmas könyve lényegében oknyomozó, bűnügyi regény, amely egy különös sorsú fiatalemberről szól, aki megsértette a társadalom rendjét, s a megye urai hajszát indítanak ellene. A Hevesben, Borsodban és Nógrádban játszódó történetnek csupán egy része kerül filmre, de remélem, ezzel is sikerül elmondani mindazt, amit akarok: egy védtelen ember meghurcolását, üldöztetését, kegyetlen, s végül is pusztító kálváriáját. Ez is szerzői film lesz, hiszen nemcsak Remenyik, hanem az én erkölcsi felháborodásomat is igyekszem majd megfogalmazni. — Érdeklődéssel várjuk a filmet. Nemcsak azért, mert Remenyik Zsigmond Heves megyei, c vidéken játszódik a történet, hanem mert a Por és hamu valóban a leleplezés erejével ható, jó regény. És bizalmat érdemelnek a rendező korábbi irodalomból táplálkozó szerzői filmjei is. Márk asz László Növekvő érdeklődés a korszerű politikai ismeretek iránt Mint lapunkban is hírül adtuk, a közelmúltban a marxista—leninista esti egyetem különböző tagozatain, a pártiskolán megkezdődött a káderképzés. A közeljövőben pedig a párt tömegpropagan. da-tanfolyamain is megkezdődik az oktatás. Polgár Miklóssal, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetőjével az 1976—1977-es pártoktatási év feladatairól, célkitűzéseiről beszélgettünk. — Az országos helyzethez hasonlóan, megyénkben is egyre növekszik az érdeklődés a korszerű politikai ismeretek megszerzése iránt. — mondta Polgár Miklós. — Az idei pártoktatási évben a marxista—leninista esti egyetem különböző tagozatain, tanfolyamain mintegy kétezren, a marxista—leninista középiskola egyéves tagozatán szintén kétezren tanulnak. Az idén — kísérleti jelleggel— több kétéves középiskolánk is megkezdi munkáját, mintegy 230 hallgatóval. A káderképzés mellett természetesen igen nagy gondot fordítunk a pártoktatás fő bázisára, a párt tömegpropa- ganda-tanfolyamaira is. A tanfolyamokon az idén a hallgatók létszáma meghaladja a tizenöt és fél ezer főt, emellett mintegy 2300 pedagógus az elméleti konferenciák keretében szerez új politikai ismereteket. A pártoktatásban természetesen nem a statisztikai szempontok az elsődlegesek, mégis el kell mondani, hogy már csupán a hallgatók magas száma is arra kötelezett mindenkit, hogy gondosan, lelkiismeretesen készüljön az oktatási évre. — Ez miként történt? — Mind az alapszervezetek, mind az irányító pártbizottságok megtettek mindent, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az idei oktatási év is eredményesen záruljon. Az előkészületek során például sikerült elérni, hogy mindenki olyan politikai oktatási formát válasszon, amely munkájának, társadalmi funkciójának betöltéséhez, elvégzéséhez a leginkább szükséges. Ez igen lényeges dolog. Másrészt pedig hadd említsem meg. hogy a gyöngyösi. a hevesi, a füzesabonyi járásban, Hatvanban párttitkári értekezleten beszéltek meg az oktatási feladatokat, Egerben pedig a propagandisták tanácskozására került sor. Ezen túlmenően, igen nagy gondot fordítottak és fordítanak mindenütt arra, hogy a propagandisták képzettsége, tudása növekedjék, hiszen az oktatásban kulcsszerepet töltenek be. Megyénkben a különböző tanfolyamokon mintegy másfél ezer propagandista végzi munkáját. Mind az ő felelősségük, mind pedig az irányító pártszervek felelőssége jelentősen megnövekedett, hiszen a XI. pártkongresszus célul tűzte ki, hogy az eszmei-politikai munkával meg kell gyorsítani a tudati nevelést. Éppen ezért még élőbb, még elevenebb politizálásra kell törekedniük a propagandistáknak, s igen lényeges, hogy ne általában politizáljanak, hanem mindig egy-egy adott üzem helyzetéből, adottságaiból induljanak ki. Így a propagandamunka még hatékonyabbá válik. Igen íontos azonban az is, hogy a propagandisták munkájukhoz megkapják a kellő erkölcsi megbecsülést is. — Említette, hogy a pártoktatás gerincét a tömegpro- paganda-tanfolyamok képezik. Milyen kérdésekkel foglalkoznak itt a hallgatók? — Hasonlóan, mint a pártoktatás egészében, a politikai nevelőmunka, a propaganda- munka tartalmát a XI. párt- kongresszus, a megyei pártértekezlet határozatai és természetesen a múlt évi tapasztalatok szabják meg. Tematikáját tekintve a tömegpropagan da-tanf oly amok a pártélet minden területét felölelik. A politikai szükség- le tnek megfelelően az idén is a legtöbben, közel ötezren a gazdaságpolitikai kérdések tanfolyamán vesznek részt, az ipari és a mezőgazdaság: tagozat keretében. Az előző évinél többen tanulnak a nemzetközi politikai kérdések tanfolyamán. A hallgatók foglalkoznak ezeken túlmenően a pártirányítás ég pártélet kérdéseivel, a társadalmi és állami élet kérdéseivel, kulturális, etikai, világnézeti ismeretekre tesznek szert —• hogy csupán néhányat említsek. Egerben pedig újszerű tanfolyam is indul, az ide. geiwezetők és tolmácsok ismerkednek meg aktuális kérdésekkel. — Említette, hogy a pártoktatási év előkészítésében az irányító pártszervek és az alapszervezelek gondos munkát végeztek. Az oktatás, a nevelés azonban bizonyára folyamatos munkát, folyamatos törődést igényel. — Valóban. Fontos követelmény, hogy a megyei, a járási, a városi pártszervek, de hasonlóképpen az alapszerveEste kimentem egy kicsit levegőzni a szállodából, és egyszerre csak fáklyásmenettel találkoztam! Egy tartui már magyarázta is: az évenként szokásos diáknapokat ünnepük. Az ünnepségsorozat csúcspontja, amikor a diákok fáklyákkal bejárjait a várost, harsog a zenekar, a menet élén pedig egy lovas halad hófehér paripán! Az egész város összeszalad, hogy megnézze, az ablakokon széthúzzák a függönyöket, és mindenki mosolyog. A diákok transzparensein különböző ironikus jelmondatok olvashatók, mint például ez is: „Aki még nem tagja a professzori karnak, igyekezzék minél hamarabb bekerülni!” A professzorok is hasonló szellemben fogant plakátokkal köszöntik á mellettük elhömpölygő menetet: „Éljenek okos diákjaink!” A menet megáll egy hagyományos helyen (mondjuk az Angyal- és ördög- híd között), felhangzik az ének, egymás után kerülnek sorra az üdvözletek prózában és dalban. A menetben / észt vesz a legrosszabb diákot formázó bábu is, melyet a felvonulás végén nagy ceremóniával eltemetnék, ezzel mintegy megtisztulva minden diákvétségtői. A fáklyákat egy halomba dobálják, aztán összefcgózva kö- rültáncolják a nagy máglyát. A Gaudeamus igitur zetek is, ne csupán a kezdettel törődjenek, hanem folya matosan kísérjék figyelemmé az oktató-nevelő munkát, é segítés, az ellenőrzés váljél a pártélet szerves részévé, i ne csupán egyes pártrtiunká sok, hanem a testületek fela data legyen. Különösen vo natkozik ez a fömegpropa ganda-tanfolyamokra. Hiszel ez a pártoktatás „első vona la”, itt tanulnak a legtöbber Ezen túlmenően itt van i legnagyobb lehetőség arrs is, hogy a testületek tagjai, : vezetők a munkásokkal is ta 1 átkozhassanak, hiszen na gyón sok fizikai dolgozó ta nul a tanfolyamokon, és ; tanfolyamok így nem csupá: az oktatás, hanem a demok ratizmus fórumaivá is válhat nak. S ha már ennél a téma nál tartunk, hadd említser meg, hogy nem csupán a tö megpropaganda-tanfolya- mokra, hanem a KISZ-, szakszervezeti, általában tömegszervezeti oktatásra i igen nagy gondot kell ford tanunk, hiszen ezeknek szc ros összhangban kell lenniü egymással. Á párt- és a ti megszervezeti oktatásban e elmúlt évben is mintegy 1 ezer hallgató vett részt, s a: hiszem ez már önmagában jelzi a jelentőségét. Különi sen a tartalmi munkára, színvonalra és a hatékon; ságra szükséges nagy gond fordítani. — Hadd tegyünk fel ei technikai jellegű kérdést í Az idén milyen lesz a ta1 könyv-, a jegyzetellátás? — A tankönyvek, a jég zetek vagy megérkeztek m rendeltetési helyükre, vagy közeli napokban megérke nek. Hiányuk tehát ne fogja akadályozni a munki Ezen túlmenően azonbi hadd hívjam fel mind az o tatók, mind pedig a halig tők figyelmét a szocialista c szagok pártkongresszusain, anyagaira. A marxizm klasszikusainak tanulmánj zása mellett mindenki sz mára igen érdekes és érték e dokumentumok: megisrr rése. — Végezetül még egy ki dést. Ha lehetne, egy ma datban foglalja össze, ho miben vár többet a moste oktatási évtől, mint az e zöektöl? — A korszerű ismeret megszerzésén túl, még élői elevenebb politizálást vár mind a káderképző, mind tömegpropaganda-tanfolya mokon. — Köszönjük a beszéli lést Kapos! Levente ősi dallamával kezdődn és érnek véget Tartuban diáknapok. _ A tartui egyetem ká házában ülök a Julikc (Egyetem) utcára néző laknál. Ülök és erről a véházról írok, amely közönséges eszpresszó, vasóterem és az egyetemi lyosó sajátos keveréke, diákok idejárnak a lyuk órákban; itt menza is % meg három büfé, ahol j dául cseresznyekompó vagy kávét lehet kapni, falakon képek (méghc igen jók!). Sok diák e könyvek, füzetek. Kiilö sen a vizsgaidőszak' nagy a forgalom. Nagyor hely, mert amikor tanul ember (ezt saját tapaszt tómból tudom), mindig kicserélni valakivel a g dolatait, a könyvtár azonban csendben kell J ni. Itt viszont nincs „cse rendelet”, Szerencsém volt, hogy pen szerdán tévedtem ide, mivel minden szer Gyertyafényes estéket í deznek, persze tánccal ( bekötve. Lassanként g; tyákkal telik meg a kávé minden terme — gyüle zik a diákság..; Mielőtt elutaztam Tai ból, szerettem volna rr keresni azt a kéri amelyre a diákok a szere vallomásokat írják. Sa nem találtam meg. P< nagyon szerettem volna írni oda, amit írásom adtam címül. Nyikolaj Bulgakt (A moszkvai Negyeljáb tallózta: 2kthemszky Lászle A DIAKOK VÁROSA Én is szeretlek! Kerítés minden városban akad, nem is egy. Tartuban azonban állítólag egy olyan van, amelyet a diákok teljesen teleírtak szerelmi vallomásokkal. Azt mondják egyszer lefestették, mire eltűnt az összes felirat. Másnapra azonban máris megjelent egy új: Csakazértis téged szerellek!” Ebben az észt városban már a legelső percben az ember útjába akad egy tá- nyérsapfcás fiatal — az egyetem vagy a mezőgazdasági akadémia hallgatója. A főtéren áll a városháza, melynek toronyórája minden tizenötödik percben hangos ütéssel jelzi az időt (úgyhogy az egyetemen hallható, hány perc maradt még az előadás végéig), a kávéház, a könyvtár, egy kis zöld park és a kollégium. És ezzel tulajdonképpen bemutattam szinte az egész várost. Érettségizők szintén mindenütt vannak. Tartuban is tanulnak, tanulnak, ám úgy a féiév közepe táján egyszerre csak (megrendezik a Száz nap bálját, ez azt jelenti, . hogy még száz nap van hátra a középiskolás életből, s hamarosan elkezdődnek a felvételi vizsgák. Mivel Tartu diákváros, van benne egy speciális hely is — a Csókhalom. Éjszaka, mezítláb ilük odamenni és..* És például fizikapéldákat magyarázni egymásnak, hiszen köztudott, milyen bonyolult tantárgy a fizika. ... Tartu legmagasabb pontján állok. Nem olyan régen jelent meg a városképben, és tíz emelet magas. Az egyetem új kollégiumáról van szó. Az építők- nek az egyetemistán is segítettek. Az Észt Mezőgazda- sági Akadémia hallgatói pedig a városnak abba a zöldellő zugába jártak dolgozni, ahol egy titokzatos százesztendős villa renoválása folyt Ezt a házat valamikor egy minden hájjal megkent vállalkozó építette, akinek a tartui pályudvar kivitelezésére is megbízása volt. Ha Tar- tun átutazva valaki kinézett a vonatablakon, nyilván észrevette a fából készült állomásépületet. Az építése során „megspórolt” téglából húzták fel a gyönyörű villát. Az ügy nyilván nagyon pikáns lehetett, mert mikor fény derült rá, a vállalkozó állítólag öngyilkos lett A gazdát kínzó baljós előérzetek a villa architektúráján is tükröződnek: két szint a föld felett kettő pedig alatta. Diákklubnak ki se lehetne találni alkalmasabbat! Erkélyek, lépcsők, kandalló, egy csomó szoba, zegzugos folyosók, amelyek mind-mind eredeti állapotukban marattak fenn...