Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-17 / 194. szám
Kereskedünk a nagyvilággal III. Minden piacra KÜLKERESKEDELMÜNK szerepéről szólva végül is az egyik legfontosabb kérdést, fejlesztési politikánkat nézzük meg most közelebbről. Kétségkívül igaz, hogy a jelenlegi tervidőszakban az előzőhöz képest alapvetően nem változott fejlesztési politikánk, bizonyos hangsúly- eltolódások azonban bekövetkeztek. Gondoljunk például arra, hogy az elmúlt néhány hónapban új fogalom született: a minden piacon értékesíthető terméké. Ma már egyre több helyütt, s egyre szélesebb körben használják e fogalmat, ezzel is érzékeltetve, hogy átalakulóban vannak exportpiacaink. Korábban igencsak éles körvonalakkal elvált egymástól az a termék, amelyért rubellel, s az, amelyért dollárral fizettek. Nos, ezek a körvonalak az utóbbi időben kezdenek elmosódni, s ez kétségkívül annak tudható be, hogy alaposan megnövekedtek az igények a szocialista piacokon. Egyre inkább a múlté az a gyakorlat, amely az elszámolás szerint minősítette az árucikkeket, s eszerint állította magasabbra vagy alacsonyabbra a követelmények szintjét is. Export- termékeink mind szélesebb körére lesz általános a csupán két lehetőséget ismerő megállapodás: eladható gazdaságosan a termék vagy nem adható el. Az ötödik ötéves tervidő- ' szak fejlesztéseinek elhatározásakor tehát elsősorban azoknak a beruházásoknak megvalósítását szorgalmazták, amelyek elkészültük után növelik export-árualapunkat, vagyis a minden piacon kedvező áron értékesíthető termékek mennyiségét. Egy-egy nagyobb horderejű fejlesztési elhatározást mindenkor széles körű vizsgálódás előz meg. így történt ez a jelenlegi tervidőszak megalapozásakor is — fejlesztési tervünket igyekeztünk összehangolni a többi szocialista ország elképzeléseivel. Belső piacunk szűkössége, s ebből adódóan külkereskedelmünk hangsúlyozottan nagy szerepe a népgazdaságban — mindez olyan tényező, amely azt indokolja, hogy hazánk a kölcsönös előnyök alapján egyre szélesebb körben kapcsolódjék ‘ be a nemzetközi munkamegosztásba, egyre jobban éljünk és használjuk ki a szocialista munka- megosztás, a szakosítás és a kooperáció adta lehetőségeket. Az elmúlt években számos példa igazolta a szocialista piacra alapozott fejlesztési koncepció helyességét. Több helyütt vált általánossá az a gyakorlat, hogy egy-egy beruházást a hazai és a szocialista partnereink igényeire építve hoznak létre, s a nagyobb sorozatokból adódó gazdaságosság, gyártási tapasztalat megalapozza más piacokon is az export bővítését. így történt ez egyebek között mezőgazdasági gépgyártásunk néhány területén is. A különféle konzervipari gyártósorokat például a szovjet fejlesztőkkel együtt dolgozták ki a magyar mérnökök, figyelembe véve a szovjet piac igényeit. Ma már számos olyan bevált és sikeres terméket állít elő a hazai ipar, amely nemcsak a szovjet piacon, hanem Nyugat- Európában s mind nagyobb számú közel-keleti országban is kedvelt. FEJLESZTÉSI POLITIKÁNK új vonása, hogy ebben a tervidőszakban külön hitelkeret létrehozásával támogatják a minden piacon értékesíthető termékek gyártásának növelését. Központi alapból 45 milliárd forintos keretet bocsátottak a vállalatok rendelkezésére, a gazdálkodók pedig pályázat útján kaphatnak összegeket exportbővítő beruházásaik finanszírozására. Az ipar termelésének döntő hányadát adó nagyvállalatok többsége élt is a lehetőséggel: az elmúlt hetekben, hónapokban sorra írták alá hitelmegállapodásaikat az Egyesült Izzó, a Magyar Vagon- és Gépgyár, a Csepel Művek — s a sor még korántsem teljes —, valamint a bank képviselői. A legnagyobbakat azonban nem mindig követik a középmezőnyhöz tartozók — ami egyebek között abban is megnyilvánul, hogy a vártnál kevesebb pályázat érkezett be a bankhoz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy gondot okoz a mező- gazdasági pályázatok elbírálása — ezt jelzi egyebek között az is, hogy a hitelfelvevők között igencsak kis számban vannak a mező- gazdaságból érkezettek. A Külkereskedelmi Minisztériumban az elmúlt napokban készült el az első félév forgalmát összesítő statisztika. Ebből egyebek között kiderül, hogy devizában számolva mind a rubel, mind a nem rubej elszámolású exportunk növekedett. E növekedéshez elsősorban azok az ágazatok járultak hozzá, amelyekben az elmúlt években nagyarányú fejlesztéseket hajtottak végre. MINDEN PIACON egyforma haszonnal értékesíthető árut kétségkívül nem köny- nyú termelni, s különösen nem ma, e meglehetősen nehéz világpiaci helyzetben. Egy-egy fejlesztés nemcsak a sikert, a gazdasági kudarcot is magában hordozza. Ám az is világos, ha a következő esztendőkben maradéktalanul teljesíteni akarjuk korántsem alacsony exporttervünket a jelenleginél szélesebb körben kell elterjednie a vállalkozó kedvnek, a kockázattal való tudatos szembenézésnek, vagyis az olyan vállalati magatartásnak, amelyből eddig főként a legnagyobbak adtak példát. K. Nyíró József „Üt a lányom” Egerben lakik őszi József- né. a Tetemvár utcában. Két szoba-konyhás házát 1966- ban vette férjével. — Mi a foglalkozásuk? — Férjem tsz-tag, az Egri Csillagok Tsz-ben, én a háztartást vezetem, mert más munkát az orvos nem enged. — Mi baja van? — Cukorbeteg vagyok, epével műtötték, magas vérnyomásom van. amihez még szív. és gyomoridegesség járul. — Hányán laknak ebben a házban? — Most már öten. Harmincéves lányom van. aki 1973-ban férjhez ment, idehozta a férjét és kétéves az unokám. Két éven át adtam nekik ingyen a lakást, világítással. fűtéssel, főztem rájuk. amiért egy kevés kosztpénzt adtak. Decemberben azonban a lányom kjkerge- tett a nyári konyhából, azóta külön főzünk és nekem be kellett hurcolkodnom az edényejínmel a házba. El- lökdösött a gáz mellől, le- köpdösött, megvert. — Mi előzte ezt meg? — Át akartak költözni az első szobába, ahol mi lakunk. A férjem nem egyezett bele, azt mondta, amíg mi élünk, a mienk ez a lakás, nem adja át nekik. Akinek az a szoba kevés, menjen el albérletbe. Ezek után azt akarták, hogy adjam el ezt a házat, vegyem ki a pénzünk a takarékból, a lányomnak is van nyolcvanötezer forintja. azon vegyünk nekik egy házat, és mi is odaköltözhetünk. Se én, se a férjem nem akartuk a házunkat eladni és a fiatalokkal összeköltözni. Akkor kezdődött a durvaság. Megvert a vejem is, hátracsavarta a kezem, és mindig azt kiabálták, hogy akkor mennek el. ha én lakást veszek nekik. — A férje mit szól mindehhez? — Már kétszer kimentett a lányom keze közül, ha ő akkor nincs itthon, talán meg is fojtott volna a lányom. Belökött a fáskamrába, a falnak verte a fejem, és kiabált te az arcomba, hogy „iti fojtalak meg. itt döglesz meg a kezem alatt”. Május- 18-án pedig a karom is eltörték: Este néztük a tévét a férjemmel. amikor hazajöttek a fiatalok. Kisunokám bejött hozzám beszélgetni, majd megjelent' a lányom és vejem. Fölugrottam, hogy mit keresnek itt, mert már semmi holmijuk nem volt a mi szobánkban, és megmondtam nekik, ha a gyerek bejön, ők akkor sem tehetik be, a lábukat. A vöm megállt az ajtóban és közölte, hogy nem mennek ki. Rettenetesen megijedtem, hogy most tényleg megölnek, és ki akartam jutni a lakásból. A vöm elállta az utamat az ajtóban, elkapta a kezem és úgy megcsavarta, hogy eltört. Olyan idegállapotba kerültem, hogy csak sivalkodni tudtam segítségért. A férjem mesélte — mert én már semmit nem éreztem a félelmen kívül —. hogy a lányom hátulról ütött, én meg a vömmel hadakoztam, hogy kijussak a lakásból. Nem voltam már eszméletnél. mert nem emlékszem, hogy kerültem ki végül is az udvarra. — A rendőrségen tett-e feljelentést? — Kétszer is. Húsvétkor, amikor a másik kezem úgy megdagadt, és amikor a szomszédasszony mentett meg a lányomtól, kihívtam az URH-t, de azt felelték, hogy családi ügyekbe nem tudnak beavatkozni. Az anyával ellentétben, a lányát nem lehet betegesnek mondani. Rendkívül erős fizikumú. nagy darab, éles hangú asszony. — Hogy laknak ebben a házban? — Azt mondták most áprilisban a lakásügyi osztályon, hogy családtagként vagyok bejelentve. Egyetlen egy szobánk van ott hátul. — Hároméves házasok. Miért nem adta be korábban a lakáskérelmet? — Mert maszek házat akartunk venni, az az igazság. hogy jószágokkal szerettem volna foglalkozni. Érthető, nem? A férjem kétezer-kettőt keres, én ezerhatot. de most gyermekgondozásin vagyok, és egy maszek házban jobban lehet jószágokkal foglalkozni, mint a négy fal között. — Mi az ön foglalkozása? — Takarítónő vagyok a Heves megyei Kiegészítő Parancsnokságon. Onnan mentem szülésire, — És mi ez a pereskedés a szülőkkel? — Egyetlen gyereke vagyok sajnos az anyámnak, és mégsem tudunk kijönni. Most azt állította májusban, hogy a férjem eltörte az ő kezét. Én bementem az ő konyhájukba, leszedni a képeimet, meg még ami az enyém volt, és ők engem apámmal tuszkoltak kifelé és anyám hozzávágta az ajtóhoz a kezét, és eltört. Aztán a férjemre fogta, pedig ő maga vágta az ajtóhoz. — A saját kezét, hogy eltörjön? — Igen. Mert, ugye. dulakodtunk. — Mióta tart ez a verekedéssorozat? — Húsvét óta. — Ön az erősebb, ahogy látom, igencsak jó erőben van. De az, hogy pofozza az édesanyját, következmények nélkül maradt? — Ö kezdte — csattan fenyegetően Pásztorné hangja. — Először leöntött egy veder vízzel a kiskonyhában a gyerekkel, nyilván, hogy én is lelocsoltam, mert ugye. tűzre tűz megyen, tudjuk mi azt nagyon jól. — Ki adta az első-pofont? — Hát... szóval.. van, amikor ő adott, máskor meg én adtam. Ez nyilvánvaló! — Az ön kisfia ezeket szokta látni? . —■ Persze, hogy latja. Milyenek a tervek? A vállalati középtávú programok megyei tapasztalatai A KÖZELMÚLTBAN országszerte befejeződött a vállalati középtávú tervek készítése, Heves megyében is kialakultak az öt évre szóló programok, amelyek mindenütt a további munka alapjait jelentik. Vajon milyenek az elképzelések, mi foglalkoztatja az egyes gazdasági szervezeteket s mire törekszenek? A kérdésre — amelyre magunk is kíváncsiak voltunk — a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnökséggé a napokban keresett feleletet. Mint Nagy Sándortól, az SZMT közgazdasági osztályának vezetőjétől hallottuk: a testület tájékoztatásához, a jeleritést készítő munkabizottság 32 vállalattól — ipari, mezőgazdasági, építőipari, közlekedési, kereskedelmi egységtől — gyűjtötte a tapasztalatait. A vizsgálódások során kiderült, hogy különösen a gépipar igyekezett komolyan tervezni. Termelési szerkezetének alakítása egyezik a népgazdasági igényekkel, az üzemekben határozott a szándék a gazdaságtalan gyártmányok megszüntetésére. Például az egri KAEV, öt, a Finomszerelvénygyár három eddigi termékének a készítését is abbahagyja, s újabbak bevezetésével, illetve a megfelelőbben előállítható áruk mennyiségének növelésével számol. Vállalataink a piac által igényelt, korszerű cikkek gyártásának dinamikus fejlesztésén belül főleg a tőkés exportot kívánják fokozni. A Mátravidéki Fémművek „nyugati” szállításait az eddiginek 2,7; a gyöngyösi Izzó pedig 3,5- szeresére akarja emelni amellett, hogy természetesen a szocialista partnerek számára is lényegesen nagyobb megrendeléseket teljesít, mint korábban. A KÖNNYŰIPARBAN kiemelkedő mértékű tőkésex— Mit szól hozzá? — Sír. Mit szólna mást? — Azt állítja, hogy az édesanyja oka ennek a helyzetnek? — Igen. — Miért vajon? — Mert nem tetszett a ve- je, először nem is akarta, hogy idejöjjön. És azt akarja, hogy menjek el albérletbe, hát hogy gondolja, hogy az én nyolcvanötezer forintomat azért gyűjtöttem össze, hogy albérletre költőm. — Viszont, ha albérletbe költöznek, akkor ez az áldatlan állapot megszűnik. Nem? — Megszűnik, de kérdezem én, egy nyolcszáz. ezer forintos albérletet fizetek, akkor én hogy élek meg, hogy spórolok? Nekem hűtőt is venni kell. rádiót, tévét is, anyám engem nem elégített ki, konyhabútor is kell, egyetlen gyereke vagyok, de nem vette meg nekem a konyhabútort, a szobabútornak is a felét én vásároltam! Amikor férjhez mentem, nem elégített ki. Ha szolgálati lakást kapunk, nyilván, hogy be kell rendeznem, edényeket is kell vennem, most, hogy külön főzünk, eddig ez nem kellett, mert az övét használtam. Minek pocsékoljam el a nyolcvanölezremet albérletre. Úgysem tudnak kitenni! A bíróság sem tesz ki. csak ha lakást adnak. Pásztorné meg van győződve arról, hogy joga van üt- ni-verni az édesanyját, mert „nem elégítette ki”, és a szobabútor felét szfegénynek magának kellett megvennie. De abban nagyon téved, hogy a magyar törvények büntetlenül hagyják az ilyen ököljog alapján önbíráskodókat. Igenis ki lehet tenni őket, mint szívességi lakáshasználókat, és mivel megsértették a szocialista együttélés szabályait, rosszhiszemű, jogcím nélküli lakosok, akiknek ezen az alapon saját maguknak kell lakásról gondoskodniuk. ★ Elhangzott a Magyar Rádióban 1976. augusztus 15-én, a Pelőfi-atlón 18.00 órakor. Erdős Ágnes port-fejlesztésre készül az Agria Bútorgyár, s termelésének emelkedését meghaladó mértékben szeretné a Parádi Üveggyár is hasón- • ló külföldi üzletfeleinek igényeit kielégíteni. A közlekedés területén a Volánnak, az építőknél pedig a kivitelező állami vállalatnak a népgazdasági elvárást felülmúló termelésemelkedés a célja, míg a tanácsiak a fenntartási tevékenység erőteljesebb növelésére vállalkoznak. Az anyagiparban a kőbányák jelentősen próbálják fokozni teljesítményeiket, ugyanekkor a Sely- pi Cementgyár lényegében csak a szint tartására gondol. Az élelmezésiparban a Hatvani Konzervgyár, a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat elképzeléseiben nagy hangsúlyt kap a minőség javítása és a választék bővítése, a mezőgazdaságban a kedvezőbb hozamok elérése s — másokhoz hasonlóan — az élőmunka hatékohyságának növelése a feladat. A Hevesi Állami Gazdaságban a zöldség, a paradicsom és a tej termelésének, valamint a juh-, illetve a baromfitenyésztésnek lényeges növelése szerepel a középtávú programban. A kereskedelemben folytatódik a hálózat rekonstrukciója, korszérűsíté- se s a főleg extenzív fejlesztéssel elsődlegesen a megyeszékhely hiányosságait akarják csökkenteni. Kedvezőtlen tapasztalat, hogy a vizsgált vállalatok nagy részénél magas, olykor egészen túlzott a tervezett létszámigény, jóllehet tudják: ennek biztosítása oly* kor legfeljebb munkaerőcsábítással lehetséges. Helyes törekvés, hogy a korábbinál jobban próbálják megbecsülni a nehéz fizikai munkát végzőket, a kedvezőtlen, az egészségtelen körülmények között vagy éjszaka is dolgozókat, a nőket. Viszont hiba, hogy a vállalatok az eseteknek csak kisebb részében tervezik a fizikai állományúak bérét az alkalmazottakénál nagyobb ütemben -növelni, s több helyütt ennek a fordítottjával „kísérleteznek”. KIRÍVÓ ÉSZREVÉTEL, hogy a beütemezett bérfejlesztés nem igazodik kellően életszínvonal-politikánkhoz, az ellenőrzött munkahelyek 41 százalékában elmarad a kívánalmaktól. (?!) Igen keveset ígért például a kiskörei és a szilvásváradi ÁG- ok terve — amivel nyilvánvalóan nem is értett égyet a felügyeleti szerv — s megVarroda -a (Tudósítónktól.) Zöldellő kukoricatáblák között jól kiépített betonút vezet a kétútközi kastély bejáratához. A kívülről még elhanyagolt állapotban levő Graefl-féle kastély most belülről átalakítva, ipari üzemnek adott helyet. Április óta újból élet költözött az épület falai közé, munka zajától, gépek zúgásától hangos: az Egri Ruhaipari Szövetkezet itt nyitotta meg 2-es számú telephelyét. A mezőgazdaság gépesítése során felszabadult női munkaerő munkalehetőségre várt, ugyanakkor növekszik az igény és érdeklődés a hazai konfekcióipar termékei iránt, a kihasználatlanul álló épület pedig szinte önmagát kínálta. Mindezek felismerése késztette a ruhaipari szövetkezet vezetőit arra, hogy a poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet vezetőivel együtt létrehozzák Kétútközön ezt a kis üzemet. A ruhaipari szövetkezet jelentős beruházással alakította ki a munkatermeket, raktárakat, öltözőket, szociális helyiségeket, varázsolta üzemmé az egykori urasági kastélyt. Az épület külső renoválását, tetőjavítását a termelőszövetkezet végzi majd el. A részleg vezetője, Papp lehetősen lehangolóak a kilátások az AGROKER, az élelmiszer, sőt, még az iparcikk kiskereskedelmi vállalat programjait szemlélve is, hogy csupán néhányukat említsük. Ugyanekkor kétségkívül örvendetes, hogy a középtávú tervidőszakban várhatóan tovább javul a tanácsi és a nem tanácsi gazdaságok együttműködése. A vállalatok, üzemek és intézmények mintegy 170 millió forinttal támogatják a területi elképzelések megvalósítását. 82 millió forintot adnak ebből az összegből a lakásépítésekhez, 35-tel a közműfejlesztéseket, 17 millióval az óvodák s 9 millióval a bölcsődék bővítését, illetve újabbaknak a létesítését segítik : döntően Egerben, Gyöngyösön. . A vállalati, üzemi körülmények kedvezőbbé tételére külön szociális programok készültek, amelyek általában összhangban vannak a gazdasági tervekkel, s kisebb hiányosságoktól eltekintve remélhetően mindenütt jól szolgálják majd a munkahelyi közérzet javítását. A tervezésben többnyire érvényesült a demokratizmus: a dolgozók különböző fórumokon — termelési tanácskozásokon, munkásgyűléseken, bizalmi értekezleteken — mondhattak véleményt, javaslatot, a szak- szervezeti szerveket általában bevonták a „szerkesztő bizottságokba”. Ez utóbbi lehetőséggel azonban valahogy nem éltek úgy, mint kellett volna, több helyütt hiányzott a kellő koncepció, a valóban alkotó cselekvőkészség. Az országos vállalati vagy tröszti szervezetben — a több telephelyes cégeknél — kevésbé juthatott és jutott kifejezésre az egyes munkahelyek kérése, akarata, a kollektív kívánság. Például figyelmen kívül hagyták a gyön- gyösorosziak álláspontját s ezért a mátrai ércbányászok ismét irreális programot kaptak, a VÍLATÍ-nál pedig — enyhén szólva — nem igényelték még az egri gyár szakszervezeti bizottságának közreműködését sem, hogy csak a jellemzőbbekről szóljunk. A FELSOROLT HIBÁKRA már felfigyeltek és elhangzott a figyelmeztetés. Remélhetően nem marad el a kellő reagálás az érintettek részéről sem. Gyónj Gyula kastélyban Antal április óta kétútközi lakos. Családjával együtt költözött 1 ide a pusztára és mindenekelőtt a dolgozók betanításához látott hozzá. A poroszlói művelődési házban heteken át tartó átképző tanfolyamon ismertette meg az addig . mező- gazdaságban és háztartásban dolgozó asszonyokat a szabás-varrás, a varrógépkezelés alapelemeit. A két műszakban dolgozó üzem 'jelenleg 58 poroszlói, sarudi és újlőrincfalvi asz- szonynak ad munkát. Mindannyian hamarosan megszokták, megtanulták a villamos gyorsvarrógépek, gőzvasalók kezelését, eddigi sikereiket munkájuk eredményei ig bizonyítják. Női ruhákat készítenek, s elsőként 5100 darabot indítottak útnak szovjet exportra. Azóta már NSZK-megrendelés- re is termeltek, jelenleg pedig kuwaiti és iraki vásárlók részére varrják a ruhákat. Természetesen hazai fogyasztásra is jutott az itt gyártott jó minőségű, ízléses termékekből. Császár István JéwumO 1976. augusztus 17., kedd
