Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-17 / 194. szám
A Háború és béke A nagyregényekhez nagy idők kellenek. Megírni is. elolvasni is. Nem röstellke- dem bevallani, hogy Tolsztoj korszakot teremtő — a regényírásban —, egy korszakot átölelő — a napóleoni korszakét —, szélesen hömpölygő regényét több ízben próbáltam nem is elolvasni. hanem kemény ostrom után bevenni. Annak idején kétszeri-háromszori nekibuzdu. lásra sem ment. Nem a könyv szemre is jelentős terjedelme, hanem — ma már tudom — az orosz felső körök szellemi és politikai légkörét gazdagon árnyaló, a korabeli művelt orosz társaság elkötelezettségét a francia „l’esprite” iránt oly any. nyira kifejező szöveg megértésbeli nehézségei miatt. Tud. niillik, hogy az orosz regény magyar fordításában is — természetszerűleg — széles és sűrű sorokban sorjádzott a francia szó. Ezért is e, vagy másért is — nehezen birkóztam meg a nagy regénnyel, illetőleg első talán száz oldalával, hogy aztán, mint akinek értelme nyílik a szóra, tekintete a szépre, ne tudjam letenni Piere Bezuhov és Natasa, Napóleon és Kutuzov „történetét”: azazhogy a XIX. század születésének véres szépséges vajúdását. Vannak, akik „minden idők” legnagyobb regényének tartják, vannak, akik egyszerűen csak „a” regénynek titulálják Tolsztoj művét. De olya. nők nincsenek, és nem is lehetnek. akik e fordulatokban oly gazdag, korfestésben oly érzékletes. gondolatokban olyannyira mélységes és még ellentmondásaiban is olyany- nyira emberi regényt ne val. lanák magukénak. Ha már olvasták egyszer. És ne lennének kíváncsiak a regényre, ha már látták is: kétszer filmen és különösen most harmadízben. a televízió képernyőjén. Azon — úgy vélem — nem szükséges meditálni: helyes volt-e a televízió . számára megvásárolni és bemutatni a húszrészes angol filmsorozatot. A válasz egyértelműen „igen”-lő lehet csak. Nem tehet nagyobb szolgálatot az emberi gondolkodásnak, a gondolkodás formálásának, a történelem múltja és jelene összefüggései feltárásának az úgynevezett átlag néző előtt a képernyő, mintha az emberiség sokszor megméretett, de mindig klasszikusnak talál, tatott értékeit bemutatja. Ha „kiveszi” e műveket a bibliotékában otthonosok könyvespolcairól és „ponyvára” helyezi: tessék-tessék .., méltóztassék széles és nagyérdemű közönség. Az eleddigi kevesek kincsét közkinccsé tenni, a komoly irodalomról bebizonyítani, hogy az nem komor, már egymagában ez is tiszteletreméltó vállalkozásnak tekinthető. Igaz. láttuk már a regényadaptációt amerikai és láttuk szovjet filmben is — a leglényegesebb csomópontokat megragadva a szovjet, s a leglátványosabbakat az amerikai változatban — ám melyik film versenyezhet a moziban azzal, amelyet a televízió képernyőjén vetítenek. Korunknak erre a piacára — pi- azza-ra értvén — mindenki ablaka rányílik, vagy majd mindenkié, s ez a képernyőpiac nem is a művészet ,koTöbbet ér a keret, mint a kép Emlékek, értékek az egri Bizományi Áruházban Napjainkban egyre több különböző új termékfajta kerül ki a gyárakból, üzemekből. Ilyenkor az elavult áruk bizony feleslegessé válnak, s a még értékesebb darabok is gyakran a bizományi áruházakba vándorolnak. S hogy milyen sokan próbálják meg ezen az úton értékesíteni az elhasznált holmijukat, azt bizonyítja az is, miszerint az elmúlt tíz esztendő alatt csaknem megháromszorozódott az egri Bizományi Aruház forgalma: jelenleg évente tizennégy- millió forint értékű holmit árusítanak. Mint megtudtuk, naponta csaknem háromszázan keresik fel az áruház becsüsét, aki mintegy 45 ezer forint értékben vesz át árukat az ügyfelektől. Érdekesség, hogy a divat változása miként alakítja a forgalmat: a nemrég a fiatalok által még nagyon is kedvelt miniszoknyákat már itt is alig vásárolják, így az üzlet egyre kevésbé tud vállalkozni az értékesítésükre. Viszont — elsősorban a kispénzűek közül — annál többen szeretnének a bizományiban vásárolni farmert, pólóinget és divatos pulóvert, amelyekből azonban a kínálat nem kielégítő. A miniszoknyákkal hasonló sorsra jutnak az antik bútorok, hiszen ma már inkább a modern lakberendezési tárgyaknak nagyobb a keletjük. Akadnak kuriózumok is, amelyekért ugyancsak nem állnak hosszú sorokban az emberek, így hónapok óta árválkodik a kirakatban egy díszes márvány fedőlappal ellátott kínai teázó asztalka is. Ugyan hová tennék? Mint az áruház vezetői elmondották, naponta több százan fordulnak meg a bi zományi áruház árusító részlegében, ahol egy-egy napon általában 40 ezer forint értékű árucikket forgalmaznak. A nyári időszakban különösen a kempingfelsze OJ/mrM V 1976. augusztus 17., kedd relések, kerékpárok és hűtőgépek iránt mutatkozik nagy kereslet. A műgyűjtők igényeit leginkább festményekkel, kínai porcelánokkal, aranycirádás egyiptomi puffokkal, kézi szövésű mongol szőnyegekkel, iráni réztányérokkal próbálják kielégíteni. Ahány tárgy, annyi történet, emlék lapul meg itt — mégsem tolakodnak értük túlságosan, az ismeretlen történet, emlék másnak mit sem ér. s lassan feledésbe merül. Itt már csak a rideg használati érték jöhet számításba. így olykor előfordul, hogy például egy- egy kép kerete többet ér valakinek, mint a benne levő festmény, amelyet ilyenkor az igényesebb vevő az üzletben is hagy ... médiáját, hanem a komédia művészetét emeli az emberi, ség valós közkincsének értékére. Aki végigülte az időközben összevont folytatásokat, aki figyelemmel kísérte Tolsztoj regényéből készült angol tévé-filmváltozat húsz folytatását, John Davies rendezésében, az ha — és ezt sajnálkozva kell megállapítani — Tolsztoj gondolataiból. helyesebben a történésekből levont konzekvenciából. regénybeli meditációiból és az író ítélkező véleményéről a világot illetően nem is sokat kapott, de ráláthatott egy -nagy és meghatározó erejű történelmi korszakra. És. ha jól figyelt, e korszak tolsztoji hőseinek sorsából kiérezhette az egyénnek, az emberi sorsok formálódásának sajátos és örök törvényszerűségeit, a világ és az ember kapcsolataiban meglevő objektív valóságot. Az emberiesség, a humánum — legalábbis tolsztoji értelemben véve — örökké valóságát. Kiérezhette. de nem érthette meg mindenkor. Figyelhette a sorsok és történelem alakulását, de nem mindig lekötött érdeklődéssel. Az angol filmsorozat szereplői — a Pierre Bezuhovot alakító Anthony Hopkinsot, a Kutuzovot plasztikusan megformáló Frank Middle- mast és Rupert Davist, mint Rosztov grófot kiemelve és játékukat helyenként elra gadtatva is nézve — erősen másodvonalbeliek voltak. Játékukat, megjelenésüket, mozgáskultúrájukat tekintve egyaránt. És kínosan ango lók! Voltak pillanatok, amikor úgy érezhette a tévét gyanútlanul bekapcsoló hazai tévénéző, hogy a Forsyte Sagát látja, ezt a nálunk méltán nagy sikert aratott család-tévéfilmváltozatot, mígnem rájött: ez sokkal gyöngébb. Ez a Háború és béke filmváltozata a képernyőn! A kérdést úgy feltenni, hogy: „ha” — nem csak a történelemben tűnhet naiVi tásnak. Mi lett volna: ha? De nem tud az ember szabadulni a kérdéstől és őszintén sajnálkozva a megtörtént dől. gok felett, nem is akar: mi történt volna, ha a Háború és béke a kétségkívül \ igényes rendezői munka, a kitűnő szinkron mellett, igényes szí. nészi munkával és jelesebb színészgárda közreműködésével kerül a képernyőre. Mi lett volna: ha? Ez most már soha sem tudjuk meg. Gyurkó Géza Nép'ront-kongresszus előtt: Balogh Istvánné: a gondjainkról szólnék Ha valaki két esztendővel ezelőtt azt mondta volna Kálban Balogh Istvánné- nak, hogy 1976 szeptemberben egyike lesz a 19 Heves megyei küldöttnek, akik részt vesznek a Hazafias Népfront országos kongresz- szusán, hát biztosan kineveti, vagy azt mondja az illetőnek: mással bolondozzon. ,, Most nagyban készül a szeptemberi kongresszusra a 28 éves fiatalasszony, jóllehet, ez a készülődés még inkább csak amolyan eszmei. Mert nem csomagol, nem pakol, nem varrat különleges ruhákat. Egyszerűen — mint eddig is — napközben végzi a dolgát, hasonlóan a termelőszövetkezet többi dolgozójához. Életrajza sem sokban különbözik a hasonló korú asszonyokétól: 14 éves korára elvégezte az általános iskolát Erdőtelken, majd beállt dolgozni a szőlőgazdaságba. Lényegében itt kezdett igazán felnőtté válni, s közösségi kapcsolatai sem mélyültek el különösképpen. Igaz, a KISZ-nek itt már tagja, de mert a kereset kevés és a munka csak idényjellegű, nem sokáig marad, új helyet keres és talál Pesten, a Pamuttextilgyárban, ott rövidesen szak- szervezeti bizalminak választják meg, és ő intézi a gazdasági ügyek egy részét. — Ez inkább csak annyiból állt — emlékezik vissza életének rövid, fővárosában töltött időszakára —, hogy beszedtem a pénzt a bélyegekért. Mégis elégedettek lehettek velem a feletteseim, mert két hét balatoni üdülést kaptam jutalmul. Mint gyári munkás, a továbbtanuláshoz is hozzákezdett, de a folytatás elmaradt: férjhez ment, s életének következő és eddig utolsó állomása Kát lett. Aztán megszületett Zsuzsika, majd a kis Tamás, öt éven át velük volt otthon a fiatalasz- szony, s mindössze egy évvel ezelőtt kezdte meg újra a munkát a termelőszövetkezet kertészetében. Itt sem volt más tisztje, csak a munka, ezt viszont általános megelégedésre végezte. Olyannyira, hogy a szocialista brigád naplójának vezetését is rábízták. Irány a kertészet! — Balogh Istvánné munkahelyér« indul a termelőszövetkezet központjából. , i ... (Fotó: Kun Tibor) — Tudom én azt, hogy ez még nagyon messze van a közélettől, de valahogy egyre több dolog megszervezésében, főleg vetélkedőkben vettem részt és elvégeztem a marxista középiskolát is. Nem is tudnám hamarjában megmondani, hogy valójában váratlanul ért-e, vagy sem, amikor májusban, dohányültetés idején behívattak a központba, ahol már vártak rám a népfront járási képviselői. Kérdezték, mit szólnék hozzá, ha elküldenének a megyei küldött- értekezletre ...? Most küldött társaimmal együtt már az országos kongresszusra készülök. — Mikor lesz az indulás? — Ügy tudom, szeptember 17-én, autóbusszal. — Lehetséges, hogy élete első igazi nagy kongresszusán szót is kér majd? — Jaj, dehogy! Nagyon tapasztalatlan vagyok én még ahhoz. Képzelje csak el:kétezer ember, meg a külföldi vendégek...! — És ha mégis szólni k& ne? — Megpróbálnék a prob-i lémáinkról beszélni. Példáuí az óvodánkról. Hogy kevés a férőhely, így aztán sok asz- szony van itt, aki nem tud munkát vállalni, nem mehet) el dolgozni a gyerekei mellől... Igaz, most bővítenék, de így is kevés a hely... Szóval, miről beszélni éppen lenne, azért mégis úgy gondolom, jobban kikerekedik, hogy mik a gondjaink, ha tapasztaltabbak beszélnek majd róla. Én meg, ha visszajöttem, idehaza számolok be — az már könnyebb lesz —, hogy a kongresszuson mit tanultam, mit hallottam. Igaz, jól benne leszünk a dohánytörésben, de biztosan találunk majd erre egy kis időt. (— kun —) A bíró színtelen hangon, darálva kezdte olvasni a vádiratot. Aztán felvont szemöldökkel, többször megállt és a szemüvege fölött a vádlottra nézett. — Bűnösnek érzi magát? — kérdezte meg végül. — Nem én, kérem — mondta az öreg Kálló. Szikkadt. csontos arcát mereven a bíró felé fordította. — Nem? — lepődött meg a bíró. Szintén idős ember, gondos választékkal ősz hajában. — A vádat megértette? — Megértettem. — De nem érzi bűnösnek magát. Egy ember halálában? — Nem — mondta megint Kálló. Nagy erőfeszítésébe került az önfegyelem. Az arca. ha lehet, még sápadtabbá vált. A bísp az iratok közt matatott. Előre-hátra forgatta a lapokat. Végre megszólalt: — Mondja el. mi történt ’ augusztus hetedikén hajnalban! — Hiszen már annyiszor elmondtam — motyogta Kálló csüggedten. — Ha le akar ülni, szóljon. — Nem akarok! — emelte fel ismét a fejét. — Feleljen hát a kérdéseimre! Mire ébredt fel aznap reggel? — Mintha jártak volna a ház mögött. — Nem a csattanásra ébredt? — Arra később. Ekkor még megnyugodtam és elaludtam. Hajnalban jobban tudok aludni. Éjjel nagyon keveset ... — Tehát, amikor ismét felébredt, akkor volt a csattanás. Azt vallotta, hogy a csattanásra kikelt az ágyból. Aztán mit csinált? — Kimentem, kérem, az előszobába. Ahoi a biztosítékok vannak. ■ — Tudta, hogy a csattanás mitől keletkezett? — Gondoltam. Meg akartam bizonyosodni, hogy at- tól-e ... — Folytassa! — Felálltam a székre. De anélkül is láttam, hogy a felső biztosíték egészen fekete. Az órából meg jött a füst. — Miféle biztosítékot alkalmazott? Mondja el! Kálló lenézett a két kezére.' Görcsös ujjait erővel szorította mozdulatlanná a combján. A karja azonban rángatódzott. mint az ággal leszorított kígyó. — Én, kérem, nem gondoltam. hogy baj lesz belőle. — Tehát: mit tett a biztosítékba? — Egy szöget... Nem volt kéznél drót. — Miután kiemelte a biztosítékot. hova tette ezt a szöget? — Már nem volt benne. Kiesett. Meg volt görbülve az égéstől. — Akkor maga eldugta. Miért dugta el? És i hová? Mondja csak el szépen, sorjában! — Nem dugtam .. .1 mór. rant az öreg. — Bedobtam a hamuba. Mást is oda szoktam ... — Valahogy mégis alulra került... No, jó, folytassa! Arra feleljen, mért nem ment ki azonnal. — Kimentem én. kérem! Leakasztottam a kulcsot és kinyitottam az ajtót. — De előbb felmászott a biztosítéktáblához. Pedig lentről is látta, hogy füstöl az óra. Maga viszont meg. kereste előbb a biztosítéknak alkalmazott szöget. Ahelyett, hogy kirohant volna, hátha segíthetne; Gondolhatta, hogy nem véletlenül csapott ki a biztosíték. Az ezerszeresen túlbiztosított biztosíték. Vagy nem gondolta? — Mit, kérem? — ' Hogy valakit megütött az áram. — Nem gondoltam. — Mégis, mit gondolt?. — Hogy a bolondját járatják velem. Hogy valamivel a a dróthoz piszkáltak a huligánok. — A fiúk. azt akarta mon. dani... Ügy hitte, többen vannak. Meg hogy rájöttek, mért van ott az a drót és csak játszanak magával. — Mindig azt tették. — Mit tettek mindig? Hiszen a drótot csak előző este vezette a fa alá. — Mindig dühítettek. Máskor is ... Alacsony és romlott a kerítés, könnyen bejutottak a kertbe és ha kijöttem, csak röhögtek. És kiáltoztak. — Mit kiáltoztak? — Hogy vén hülye... ilye. neket. Üssön meg a guta! — Hogy a méregtől magái megüsse a guta? — Csak ezt akarhatták Hergeltek ... Aztán elszaladtak. Én meg gondoltam: majc megüt tibenneteket. Várjatol csak! — Ezt mikor határozta el' Hogy megütteti őket aj árammal? Amikor elősző: szidták magát, vagy később! — Nem amikor először. — Hanem mikor? — Csak akkor nap. amikor megcsináltam a drótot < fánál. — Dühében csinálta mej a drótot? Emlékezzen csal vissza! (Folytatjuk^ ?■! fjW
