Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

A hét szűk hónap után • -rrys>. i yrwftfMt M_g»n ___ föKP*nnnl ^ ^Oar-^m°ntornyai Lenin Termelőszövetkezet 340 hektá­í # ron termeszt lent. A betakarítás minden fázisát, a nyűvést, a kévébekötést és a bálázást gépesítették. Gépi erővel rakják a kazlaliat is. (MTI Fotó: Fehérváry Ferenc felvétele — KS) Nagyberuházásaink: Nemsokára három megyét szolgál a horti töltőállomás Egyszerre két tsz elnöke is ott ült a szobában. Igaz, i Visontai László, a gyöngyösi f Mátra Kincse Tsz elnöke most mint a városi párt-vb tagja jött el, mert az üzem I az előtt a testület előtt szá- ! mol be a munkájáról a kö- ! zeli jövőben. Ezt a beszámo- !- lót készítette elő most Vi- . sontai László. ! A másik gazdasági vezető : Halasi János, a markazi | tsz elnöke, aki viszont érde­kes ajánlattal érkezett. i — Az óbudai fmsz meg akarja venni a csabagyön- ! gyét. Tizenhat forintot kínál érte. Ne menjen ki a me­gyéből ez a szőlő, valamivel ' olcsóbban odaadom. 1 A SZÖVTERMÉK gyön- ' gyösi üzemének vezetője, Gácsi László nem kérette magát. Nem is kis mennyi­ségről, több vagon csemege- szőlőről volt szó. •liVB ★ Ma mindenki nagyon oda­figyel arra, hogyan alakul- 1 nak az árak a piacon, mi­lyen a kínálat. Vége lesz-e | már az utóbbi hét szűk hó- ' nap nehézségeinek? — Véleményem szerint már túljutottunk a nehezén — ! mondja Gácsi László. — Talán furcsán hangzik, de a ! termelő gazdaságokon is szemléletváltozás következett el. Mindent meg akarnak tenni azért, hogy burgonyá­ból, zöldségből és gyümölcs­ből a lakosság igényét mi­nél teljesebben ki tudják elégíteni, ahogy ez a mar- kaziak példájára is vonatko­zik. — Hogyan állnak áruval? — Talán furcsán hangzik, de igaz. Az idén az első hat hónapban több mint három százalékkal adtunk több árut a lakosságnak, mint az előző év azonos időszakában. Mégsem tűnt ez többnek, sőt. Azt már később tette hoz­zá, hogy hat hét óta senki sem nézi az üzemben az ' órát, de a naptárt sem. Dol- 1 goznak, amennyit kell, hogy : minden terményt átvehesse­nek, a piacra kiszállíthassa­nak és a vevőkhöz eljuttat­hassanak. — Nekünk kell ellátnunk a kórházakat, az üdülőket és a napköziket, óvodákat is, I KORSZERŰSÖDŐ, mind több területen iparosodó me­zőgazdasági termelésünk az elmúlt években lendületesen fejlődött. Ebben sok tényező játszott szerepet: az anyagi­műszaki ellátottság színvona­la. az alkalmazott agrotech­nika. a tudományos eredmé­nyek hasznosítása, s a ma­gasabb fokú emberi tudás és szorgalom egyaránt. Mind­ezek nem feledtethetik azon­ban, hogy a mezőgazdasági tevékenység fő „szereplői” élő ■ szervezetek, így a termelést át-* meg átszövik a biológiai folyamatok. Ezért a mezőgaz. dáikodás az intenzifikálódás korszakában is erősen függ a különböző éghajlati ténye­zőktől, a szélsőséges időjárá­si jelenségektől. Ezeket fi­gyelembe véve lehet tehát végezni a műszaki fejlesztést, korszerűsíteni a termeléster. vezést, fenntartani az ember és a természet ősidőktől tar­tó párharcában az ember ak­cióképességét. Az idei év — már látszik — az átlagosnál kedvezőtle­nebbek közé tartozik. A ké­sői tavaszon visszajött a tél. a fagyok, s a nyári öt-hathe­tes aszály hatása növényen­ként más-más. Közismerten erősebb a zöldségféléknél, ka­pásoknál. valamint a szálas és lédús takarmányoknál. Noha a kárértékek, a ta­pasztalatok összegezése teljes pontossággal csak később ál. lapítható meg, néhány tanul­ság azonban — mint ahogy erre a Központi Bizottság jú­lius 21-i üléséről kiadott köz­lemény utal — már most is szóba hozható. Egyes vonat­kozásokban ugyanis a véle­ménynyilvánításnak nincs kockázata, főként, ha a kö­vetkeztetések olyan akut problémákat érintenek, ame­l és ezt kevesen veszik figye­lembe. k naponta használt terményekből, zöldségfélék­ből először ezek az intéz­mények kapnak, utána jön a lakosság. Fordított a helyzet a szezonális cikkeknél, mint mondjuk a görögdinnye. ★ Közben jött áz értesítés: a gyöngyösi kispiacon, a dé­li városrészben még 10 óra­kor délelőtt az áru nem volt sehol. A saját üzletük pan­gott az ürességtől. — Sajnos, ilyen és ehhez hasonló hiányosságok nálunk is előfordulnak még — hall­juk Gácsi Lászlótól. — Az is rossz szokásunk, hogy nem kínáljuk az árunkat megfelelően. A következő példát hall­juk. A piaci standon az egyik láda sarkában ottszo- morkodott néhány szem ap­rócska újkrumpli. Akik arra mentek, talán még a szóju­kat is elhúzták. Persze, a SZÖVTERMÉK, gondolhat­ták magukban cseppet sem elismerően. Bezzeg a kofá­nál! Pedig bent a bódéban hat zsák nagyon szép bur­gonya várt vevőre. Nem kellett más, mint ebből az áruból kitenni a pultra. Né­hány óra alatt több ^fogyott el belőle, mint az előző há­rom napban. Hasonló eset: a főzni való paradicsomra csak az árát teszik ki, két forint kilója. Aki csak a kis fémtáblács­kára vet egy futó pillantást, nem gondolhat mást, mint azt, hogy ugyan nagyon ol­csó ez a paradicsom, de hát ki hajlandó ebből a szalon­na mellé akár egyetlen sze­met is megenni. Hiányos a vevők tájékoz­tatása, ennek is következ­ménye a közvéleménynek a nem teljesen hízelgő megál­lapítása a SZÖVTERMÉK áruiróL Van más oka is. Ne be­széljünk mellé: a termelők, nemcsak a háztáji, hanem a nagyüzemi gazdaságok is ál­talában a terményeik elejét, a legszebbet, eladják borsos áron a kofának, a „lefölö­zött” pedig marad a SZÖV- TERMÉK-nek. — M! minden mennyiségű árut átveszünk, és nem csu­pán az első osztályút. Ná­lunk ezért is lehet látni ki­sebb szemű barackot vagy más egyebet, de annak az ára is alacsonyabb, ezt is hozzá kell tennem. ★ A gyöngyösiek a területü­kön gazdálkodó tsz-ekkel és az fmsz-ekkel megállapod­tak abban is, hogy azok megveszik a háztájiból, a kiskertekből a néhány kilós tételeket is, és tőlük szállít­ja be a SZÖVTERMÉK a gyöngyösi üzembe az így összegyűlt gyümölcsöt és zöldségfélét. — Vannak saját átvevő­helyeink is, a városban is, nem is egy, és ezeken is megvesszük az étkezésre al­kalmas összes áruféleséget, akármilyen kis tétel legyen is az. Szeretnénk elérni, hogy a termlők, a kis- és a nagy­termelők is értékesítési biz­tonságban legyenek. Ezért a következő évi szerződések megkötésekor már szeptem­berben közöljük a jövő évi minimális árat. Itt kell el­oszlatni egy eléggé elterjedt nézetet, ami az árrésünkre, a haszonkulcsunkra vonat­kozik. Nagyon sokszor egy fillér hasznuk sincs az érté­kesített árun. Ahogy meg­vesszük a termelőtől, olyan áron visszük a piacra, mert tudjuk, egyik feladatunk az árak alakulásának szabályo­zása is. ★ Túljutottunk a nehezén Gyöngyösön is. Megjött az eső is, a gazdaságok pedig azon vannak, hogy minél több másod vetéssel újabb és újabb zöldségfélék növeked­jenek és érjenek be a földe­ken. Mégsem ennyi csupán az egész. Talán nem hat eről­tetett párhuzamnak: a zöld­ségtermesztést a gazdasági vezetők politikai kérdésként is kezelik, ezért is tesznek meg sok mindent az ellátá­si nehézségek minél gyor­sabb leküzdésére. Az átfogó, az egész kér­déskomplexumot érintő in­tézkedésekre, vagyis a meg­nyugtató rendezésre orszá­gos szerveink az illetékesek. G. Molnár Ferenc Hort határában lassan be­fejezéshez közeleg megyénk egyik fontos beruházása, a Nógrádot, Borsodot és He­vest propán-bután gázpa­lackkal ellátó töltőállomás. Messziről szembetűnnek a 'telep ezer köbméteres tartá­lyai, amelyekbe a vasúton érkező szovjet és francia ko­csikból átszívatják a csepp­folyós gázt, s ahonnan az to­vább vándorol hosszú cső­rendszerben a szomszédság­ban felépült palackozóba. További tájékozódásunkban többen is segítségünkre van­nak. Legelőbb Futó László művezető, aki a generálki­vitelező Közmű- és Mélyépí­tő Vállalat, továbbá a He­ves megyei Állami Építőipa­ri Vállalat eddigi teljesít­ményét teszi mérlegre. — Elsőként a vízhálózat­tal végeztünk. Ennek a mű­szaki átadása már meg is történt. A kétszázhetvenmil­lió forintos beruházás fon­tos szükséglete a Hort— Csány állomástól kiépített vasúti szárnyvonal, amelyen a töltőtelepre gördülnek a gázszállítmányok. Jószerint végeztünk vele, csak a vál­tók beiktatása maradt hátra. A különböző szakmai bri­gádok mindezzel párhuza­mosan lefektették az elekt­romos kábeleket, kitűnő be­tonutakat építettek, s vé­geztek a térburkolással. A telep szennyvizét az Ágó- patakba emeljük át, termé­szetesen tisztított állapotban. Egyedül e tisztítóállomással vagyunk adósak a kommu­nális feladatok közül, s nyu­godtan hozzátehetem, csu­pán az időnként jelentkező munkáshiány miatt. S ami mindenképpen áthúzódik a jövő esztendőre: a terepren­dezés. Ez azonban nem aka­dályozhatja a töltőállomás munkájának beindítását A hatalmas kiterjedésű telepet kerítés fogja körül, védendő az avatatlanoktól. Bent pedig a már emlege­tett úthálózat kapcsolja ösz- sze a különböző építménye­ket. Nem követjük széles íveit, sárban tiporva köze­lítjük meg előbb a töltőépü­letet, a magas vezetésű cső­rendszert és a különböző le­fejtő állásokat, ahová egy­szerre nyolc tartálykocsit le­het betolni, majd szemre- vesszük a hosszan elnyúló, színes panelekből készülő irodaközpontot, s az ugyan­nyésztési gondunk, ezen ága. zatok magas termelési költ­sége. További tanulság lehet a tömegtakarmányok gondo­sabb betakarítása és a több százezer tonnányi mellékter­mék (kukoricaszár. cukorrá, pafej és -szelet, különböző szalmák stb.) felhasználása. Míg az abrakfélék betakarí­tási technológiája jól kifor­rott. a szemveszteség mini­mális, addig a szálas takar­mányok betakarítása megle­hetősen korszerűtlen: a táp­anyagveszteség (a tárolást is figyelembe véve) eléri a 30 százalékos arányt. Külön gondot jelent, hogy a tömegtakarmányokból az üzemek nagy része nem ren. delkezik megfelelő tartalé­kokkal. Emiatt minden ter­melési kiesés a tömegtakar­mányokban nyomban zavart kelt. vagy a drágább abrak etetésére kényszeríti a gazda. Ságokat. Le kell vonnunk feltétlenül adottságunkkal összefüggésben azt a tanul­ságot, hogy a mi viszonyaink között biztonságos szarvas­marha-tenyésztés minden gazdaságban legalább félévi tömegtakarmány-tartalékot fpl fpfpl p7 AZ ÜZEMEK jó része már nyár végén megkezdi az 1977. évi tervkészítést, a jövő év megalapozását. Fontos, hogy e munka során az erőforrá­sokat reálisan vegyék szám­ba, köztük a különböző tar­talékokat is. miáltal a gaz. dáikodás eredményesebbé és egyben biztonságosabbá te­hető. Szlamenicky István, az MSZMP KB ipari mezőgazdasági és közlekedési osztályának helyettes vezetője itt kiképzendő szociális lé­tesítményeket. Mondhatni: a lefejtő állá­sok teljesen elkészültek, hu­szonkét töltőhelyet is kiala­kítottak az építők, hozzájuk vivő csővezetékkel együtt, a nagy, tágas csarnokból csu­pán a gépi berendezések hiányoznak. Kívül megoldott a szivattyúszín, tökéletes biztonsággal emeli magasba busa fejét a két hatalmas Ganz-MÁVAG gömbtartály, s most dolgoznak azon a gőz- és kondenzvezetéken, ami majd a kiürült tartály- kocsikat gőzöli, hogy telje­sen tisztán hagyják el atöl* tőállomást. Komolyabb épí­tészeti gondokkal inkább a központban találkozunk. Nagyjából állnak falai, de messzire vannak attól, hogy a különböző szakipari mun­kákat zökkenőmentesen le­hetne végezni. Azt hiszem, Szilágyi Zsombor főmérnök ennek ellenére bízik abban, hogy az itt-ott érzékelhető késést behozza a kivitelező vállalat, s kevés csúszással indulhat majd az üzem. Ru­das András, a pesti Kőolaj­ipari Gépgyár művezetője már borúlátóbb. — Ránk a gépészeti mun­ka tartozik, s bár minde­nütt igyekszünk lépést tar­tani a meghatározott ütem­tervvel, megvalósulásuk több esetben külső tényezőkön múlik. A töltőállások gépi berendezése például itt van, várjuk azonban a dán! veze­tő szerelőket, akik nélkül semmiképpen nem boldogu­lunk. Hiába végeztünk a gömbtartályok összeszerelé­sével is, ha nincsenek még kezünk ügyében az import­szivattyúk. S hasonlóan kül­földi gépeket várunk a pa­lackürítőhöz, valamint a kör alakú töltőkarusszelhez, amely automatikusan telíti a közepe^ méretű, fogyasztásra szánt fémtartályokat. E munkafázisnál hangsúlyos szerep jut annak a műszer­nek, amely a palackok zárt­ságát ellenőrzi, s elősegíti a biztonságos szállítást. Mi kü­lönben alig másfél hónapja dolgozunk a horti telepen, s mondhatom, minden tekin­tetben jól előkészített terep fogadott bennünket. Ami bi­zonyos gépek, műszerek pil— lananyi késését illeti, ez a mi szakmánkban megszo­kott, ismervén a külföldi partnerek mentalitását, il­letve a szállítás nehézsége­it. Látogatásunk, mint az előbbiekből kiderül, általá­ban kedvező tapasztalatok­kal járt. Ha valamelyik rész­területen gondok mutatkoz­nak? Előlegezzük a bizal­mat építőinknek. Eddigi te­vékenységükkel is rászolgál­tak erre... Moldvay Győző MmüsiB 1976. augusztus 13., csütörtök Tanulságok, tartalékok lyeket az idei helyzet az át­lagosnál jobban kiélezett. MINDENEKELŐTT az a felismerés döntő, hogy a me­zőgazdasági termelés terv szerinti és dinamikus növelé­se óhatatlanul szükségessé teszi az öntözéses gazdálko­dásban rejlő lehetőségek, a meglevő, mintegy 20 milliárd forint értékű termelőkapaci­tás teljes kihasználását. Tény, hogy a víz termelési szerepe növekvő. Egyfelől az­által, hogy azonos, sőt csök­kenő területen termelt ta­karmány felhasználásával, egy-egy állattól mind na­gyobb teljesítményeket vá­runk. Másfelől az élelmisze­rek ipari feldolgozottsági fo­kának emelkedése feltételezi ezt. Maradva azonban a nyersanyagtermelő szférában — az öntözés nem szűk szak­mai kérdés, hanem az egész mezőgazdasági termelés fon­tos tényezője, esetenként más termelési tényezők (műtrá­gyázás, genetikai képességek kiaknázása stb.) hatékony ki­használásának feltétele. S mert a termelési biztonság megte­remtése nemcsak üzemi ér­dek, az öntözésfejlesztéshez fűződő érdekek ilyen érte­lemben meghaladják az üze­mi, kereteket. Tanulság lehet maga az ön­tözési kapacitás kihasználtsá­ga. Ha az eszközöket nézzük, az elmúlt tíz év átlagában 50 százalékos volt. de a ren­delkezésre álló vízkészletek tekintetében is csak 50—70 százalékos. Ez összefügg a meggondolatlan fejlesztések, kel, az eszközállomány el­avultságával, helyenként munkaerőhiánnyal egyaránt. Megfontolatlanságra utal az, hogy az öntözésre berende­zett területek több mint fe­le gyenge termelékenységű, öntözésre csak feltételesen alkalmas területre jut. Másutt pedig, ahol már be­rendezkedtek száraz művelé­sű kultúrákat termesztenek. A TENNIVALÓK sokré­tűek: „kerüljön közelebb” a tipikusan vízigényes növény (zöldségfélék, egyes kapások, takarmányok) a vízhez, az öntözés — mint agrotechni­kai elem — épüljön be a ter­melési rendszerekbe, a fej­lesztés • legyen kevésbé élő­munkaigényes és más ténye­zőkkel összehangoltabb. Nagy tartalékot jelenthet az együtt­működés. az érdekeltek ön- kormányzatára épülő öntöző­társulások létrehozása, hogy ezáltal is csökkenjék a be­fektetések terhe és váljék eredményesebbé az egyéb­ként is kevés számú öntözé­si szakember munkája. Az idei gazdasági év szem. léletes példa arra, hogy mi­lyen nagy jelentősége van a hibamentes agrotechnikának, a precíz munkának, ősszel a kenyérgabona vetése jórészt optimális időben megtörtént; a mag 90 százaléka október végéig földbe került. Így a bokrosodás is a tél beállta előtt kielégítően megtörtén­hetett. A téli kipusztulás mértéke az előző öt évi 1,4 százalékos átlaggal szemben csak fél százalékot ért el. A jó munka fő bizonyítéka az, hogy a hektárankénti termés a tavalyit lényegesen megha­ladva, kb. a tervezettnek megfelelően teljesül. Más oldalról azonban ne­gatív jellegű tapasztalatot mutatnak az azonos körül­mények közt dolgozó gazda­ságok eltérő hozamai. A ku­korica jelenlegi állapota is kézzelfoghatóan alátámaszt­ja. hogy a szakszerűséget és pontosságot tekintve, hol volt gondos a munka és hol tör­tént hanyagság. Ahol az őszi és tavaszi talaj előkészítés, a hektárankénti tőszám. a vegyszeres gyomirtás megfe­lelő volt, ott a termés ígére­tesebb, mint ahol a növény- állomány a talajt nem jól ta­karja és a gyér vízkészleten a kukoricának a gyomokkal is osztoznia kell. VÉGÜL AZ ASZÁLY ál­tal ismételten és kiélezetten irányul a figyelem tömegta- karmány-termelésünk elma­radottságára. Amíg az ab. raktermés zömét kitevő ár­pa. kukorica stb. együttes termésmennyisége a IV. öt. éves tery időszakában 85 szá­zalékkal haladta meg az 1951 —5Ő. évek átlagát, a tömeg­takarmányokból (szálas és lé­dús takarmányok, rétek, le­gelők hozama) azonos szin­ten maradt. Szinte megdöb­bentő statisztikai adat: je­lenleg a szántón termelt tö­megtakarmányok hektáran­kénti hozama (keményítőér­tékben kifejezve) 10 méter­mázsa, csak 35 százalékkal több, mint a századforduló idején. Rét-, legelőgazdálko­dásunk is megrekedt az év­tizedekkel ezelőtti színvona­lon. Jórészt ezzel függ ősz. sze szarvasmarha- és juhte-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom