Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-01 / 181. szám
( A/ysAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* Tűnődés Sport. Politika. Sport és politika. Politika, vagy sport. Pont, vagy felkiáltójel, avagy kérdőjel a szó, a mondat után? A sport az sport és nem politika. A sportot nem szabad összekeverni a politikával, mert ebben a keverékben a sport elveszti ízét, színét, jellegét és a politika lesz a domináns. Ki hallott még olyat, hogy a sport után „vagy”.at tegyen bárki is, ha a politika következik utána? Sportpolitikáról nem hallottak még soha? Sportpolitika? Sportpolitika! Egy és ugyanaz a szó, egy és ugyanaz a fogalom, csak a hangsúly más és a világ ezemyelvű népe, mint valami dallameszperantót, úgy érti meg és érti ki a hangsúlyt, hogy: sportpolitika, vagy a sport is politika, tehát sportpolitika. Üldögélek a képernyő előtt, ki tudja hányadik órája, és ki tudja mennyit izgulva és unatkozva. A jómódot hamar megszokja az ember a technikában is. Még Mexikóban hüledeztem, hogy ami ott akkor, az ugyanabban a pillanatban itt és most: az ember megoldotta az időparadoxont. Most ásítozva figyelem az uszoda óráját. Mármint a montreali uszoda óráját, és eszembe sem jut összevetni az enyémével, az itthonival. Más ugyan az időpont, de mégis egyidejűség van. Beleásítok a gyeplabdába inkább. Miért is kell néznem ezt az izét, aminek hazai szakembere is csak fogadatlan prókátora az ügynek, még a könyvből sem tudja jól fellapozni a szabályokat. Hogyan értsem én, ha neki sincs fogalma róla, aki pedig magyarázná. Nekem. Indiában nemzeti gyász: nem lett olimpiai bajnok gyeplabdában a szubkontinen&nyi ország. Legyőzte egy másik, egy csak kontinensnyi ország. Sport, politika? Sportpolitika, hogy Indiában például százmilliók elé lehetett volna odatenni jelképesen egy aranyérmet, táplálván ezzel a jogos nemzeti öntudatot, az egyéb, még most sem éppen bőven termő táplálék — nem: helyett — mellett? Tűnődöm ezen. Egy balegyenest követő jobb horog, majd ismét egy bal-, meg egy jobbegyenes. A bíró rászámol, a fehér bőrű ökölvívó odatántorog a szorító sarkába. A fekete bőrű ruganyosán odalépked az edzőjéhez, magabiztosan várja az eredményhirdetést. A fekete Afrika kiütötte a fehér Európát. Ugyan már: sport ez és nem politika, nem faji kérdés. De Afrika országainak egész sora, még a barna bőrűek is, elhagyták az olimpiát — okosan, jogosan-e, nem az én feladatom és különösen itt nem az én feladatom ezt firtatni —, mert egy soha senki által talán nem is hallott nevű új-zélandi rögbicsapat a fajüldöző Dél- Afrikában járt, és mégis beengedték Új-Zélandot Mont- realba. Ezért. Fél kontinens^ kivonult az olimpiáról. Sport-e, vagy politika, vagy sportpolitika, avagy a politika sportja? Ünnepélyes eredményhirdetés. Már arra sincs idő e modern olimpián, hogy a sportolónak, aki dehogyis négy, hanem néha tíz, vagy húsz esztendőn keresztül készült a tíz másodpercre, a három mázsára, vagy a döntő gólra, szóval, arra sincs idő, hogy becsületesen eljátsszák országa himnuszát. Felrángatják gyorsan a zászlót, csihi- puhi négy-öt ütemet odacsörtetnek a mikrofonnak és máris tovább futnak a kvarcórán a századmásodpercek. Kinek van több, melyik ország; melyik társadalom „termel” ki több aranyérmet önmagából? Számoljuk, a világért sem hivatalos nemzetek közötti pontversenyt, egy elúszott aranyérem, és máris félárbócra eresztjük a nemzeti lobogót, egy váratlan pont és dagad a keblünk. A Himnuszunkat meg rendre rosszul játsszák. Legalább gyakrabban játszották volna. De minek, hiszen csak néhány taktust játszanak belőle amúgyis. Nincs idő rá. Annyi a sportág, annyi az aranyérem, és annyi a részt vevő ország, hogy nem is a versenyzők idejét, hanem a versenyzés, az olimpia éjjel-nappali idejét kell századmásodpercre már kimérni. Emiatt, aki egyetlen század- másodperccel lett első, és aki emiatt úgy érzi, hogy négy keserves esztendő koronája lett ez a századmásodperc, jószerint örülni sem tud a kétmilliárd néző előtt. Nincs idő rá. Sem neki, sem a rendezőségnek, sem a kétmilliárd embernek! Sport ez? Vagy látványos politika, illetőleg a politika látványa? És ezen már nem is tűnődöm. Montrealban vagyunk, voltunk, Münchenre emlékeztünk vissza, és Moszkvára gondoltunk előre. Uram ég: előre! Hiszen az még négy esztendő, hiszen jószerint még ez sem fejeződött be. Ez az olimpia sem, amely ugyan talán nem írta be a nevét a „minden idők legnagyobb” olimpiái közé, de az aranyérem itt is fényesen csillogott. Talán még fényesebben is, mint Münchenben, nehezebb volt elérni, mint ott. Am már Moszkváról beszélünk, pedig hol van az? Hol? Ebben az ötéves tervben. Egy ötéves terven belül két olimpia. Amelyre felkészíteni és felkészülni kellett, és kell, társadalmilag, politikailag gazdaságilag és természetesen fizikailag is. Mennyi pénz, mennyi energia, a társadalom, és a társadalmak mennyi erőfeszítése kellett Montrealhoz és mennyivel több kell majd Moszkvához. A tartanpályán vetélkedni. A gerellyel és a milliméterekkel, a kilókkal és a kilométerekkel. Gyorsabban, magasabban, messzebbre! Sport-e mindez, vagy politika? Ez is, az is. A sportpályákon való vetélkedés, az arra való 'elkészülés, a tudomány, a technika és az emberi akarat összefogása, a társadalmak ez irányú erőfeszítései a leg- !obb politikát jelentik. Sportot és politikát. Igazi sport- o öli tikét, a legtiszteletteljesebb hangsúllyal kimondva. ezen már nem is tűnődöm'. Kiestünk. Kinek szurkoljak tovább? Természetesen a .táborbelieknek”. Kiestünk, kinek szurkoljak? Természetesen a jó öreg európabelieknek. Kiestünk, most kinek szurkoljak? Természetesen a Föld lakóinak ezek után, nemdebár? Elszaladt velem a képzelet: még nincs olimpia a galaktikán belül, a különböző bolygók lakóinak Részvételével. Az ötágú karika még csak öt világrészt jelent és nem öt naprendszert. Annak is eljön majd az ideje, és akkor a mai formában teljesen értelmetlen lesz feltenni a kérdést: sport-e, vagy politika. Bár, amíg ember létezik és társadalmak lesznek, miért is lenne értelmetlen a kérdés? Emelkedik, süllyed, kanyarog az út. Júliusi hőség van, még nem enyhítette eső. Kétoldalt tikkadt házak támaszkodnak a kerítésekre, fülledt a kora déli csend, embert is alig látni. Mindenütt eseménytelen nyugalom. Balatoni nyár. Balatoni nyugalom. Meglehetősen szokatlan kép ez júliusban. Igaz, csak „a” Balatonról szokatlan, nem Balatonról, a Heves megyei községről, ahová egyetlen ötlet sodort: balatoni nyár — távol a Balatontól. — Sajnos, nem sok olyat tudunk mondani, ami újságba való lenne — kínál hely- lyel szerény mosoly kíséretében a községi tanács titkára, Horváth Ferencné. Ez a „nincs”, persze, kellemetlen. Kellemetlen a házigazdának, kellemetlen a jövevénynek, és ugyan, kinek is lenne jó, ha üresen marad a tarisznya? — Erre az évre nem terveztünk semmi komolyabb beruházást, meg aztán a téeszünk is közös már a bélapátfalvi Bükkaljával, hát erről sem tudunk sokat mondani — mentegeti kedvesen, szerényen községe csupasznak látszó tenyerét a titkárasszony. — Igaz — szól újra —, a termelőszövetkezet itt tartja nálunk a növendékbikákat, az Illés- völgyi tanyán. Az nagyon szép, a gondozók jól rendben tartják. Ügy tűnik, sokkal többre már nem is jutunk Balatonban, ebben az 1600 lelkes községben, a megye határán, ahol azért olyan nagy a csend most, mert a munkaképes lakosság nagy része nincs itthon ilyenkor. Többségük — nők és férfiak — Borsodnádasdon. dolgozik, meg a Fínomszerel- vénygyárban, Egerben, meg a bélapátfalvi építkezésen. A házakban jószerével csak 50—60 fiatalasszony található, akik a gyereknevelés mellett subaszőnyeg-készí- téssel foglalkoznak, ők az Egri Háziipari Szövetkezet bedolgozói. — Főznek, takarítanak, töködnek. Felnőttjáték kicsinyeknek Ügy látszik, többet már valóban nem tud adni a tanácstitkár, s hogy ezt legjobban ő sajnálja, azt jelzi, hogy mégis tovább keresgél a község ládafiában. De abban már csupa tudott dolgok vannak. Legfelül a szép napközis óvoda, amely társadalmi munkával épült, aztán a hozzá tartozó, nagyon kellemes játszópark — a patronáló borsodnádas- diak egyik vízszerelő szocialista brigádja hozta létre, és most már nagy lengő hintákkal is felszerelte, olyanokkal, hogy egyre-egy- re tíz gyerek is felfér egyszerre. És még ez sem minden, most majd társadalmi munkával óvodai KRESZ- pálya is épül. Húsz KRESZ- táblát kaptak hozzá a Fi- nomszerelvénygyártól, és rövidesen elkészül a betonpálya, kezdhetik a kicsinyek a felnőttek nehéz játékának elsajátítását. Viola — a fiatal titkárnőt itt mindenki keresztnevén szólítja — örömmel említi, hogy 74-bén ötvenezer forintot kaptak az óvodára, bele is fogtak a bővítésbe — Köves Gyula iskola~ igazgató rengeteg utánjárással, nagy lelkesedéssel szervezte meg ehhez a lakossáMintha hallgatag, nagy tó lenne a hétköznapi Balaton gi társadalmi munkát, és nem kis érdeme van abban, hogy ma már minden jelentkezőt fel tudnak venni. — Csupa jó hír ... — Igen, És annak is nagyon örülünk, hogy másfél év után végre újra lesz orvosunk, Varga Lászlónak hívják, most végez szeptemberben Szegeden, és októbertől már rendel is. Szép rendelőnk és orvosi lakásunk van, most folyik a tatarozása, mire megérkeznek majd a feleségével, minden készen várja őket. Mit mondjak még? — keresgél emlékezetében és irataiban, s mosolyogva jelzi, hogy most már valóban végénél tartunk a készleteknek. Például a BIN Jó szerencse, hogy mire a beszélgetésben ide érkeztünk, nyílt az ajtó, megérkezett az elnök, Restás László, vele együtt még az eddiginél is oldottabb hangulat. — Újság?! — az van, amennyi csak kell! — tölti be hangja a szobát —, például a BIN, fogadjunk, hogy nem találja ki, mi az a BIN? Jó, akkor megmondom: balatoni ifjúsági napok. Most volt, hét végén, igaz, hogy nem napokig tartott, csak vasárnap, de hogy balatoni volt és ifjúsági, az stimmel. Különben, van nekünk egy nagy bajunk, ez a fene híres név, de sajnos, ezt nem mi találtuk ki, hanem valamikor nagyon régen, a szlovák és a szláv eredetű lakosság. Azért lett Balaton, mert mocsaras, lápos vidék volt, és ezt az ő nyelvükön „blatn”-nak nevezték, innen lett ez a falu is, mint a tó Balaton. A jelen és az eredetet keresgető múlt könnyen megfér egymás mellett a beszélgetésben, úgy követik egymást, mint az ide vezető úton lejtőt az emelkedők, kanyart a kanyarok. Mindez persze nem különbözteti meg a környező községektől Balatont, a híresek között legfeljebb csak a neve miatt szerepel, de ha igazi híres település kell errefelé, akkor itt van Bél~ apátfalva. — Látnivaló azért itt is akad — mondja az elnök, de már a hangsúlyán lehet érezni, hogy valami huncutság lehet a dologban —, hallott-e már Matyi bátya kunyhójáról? — Ha csak nem azonos Tamás bátyáéval... — De nem ám! Mert az csak egy mese, ez viszont nagyon jó kis hely a nádasát úton, egyholdas, zárt kert veszi körül, olyan jókat lehet ott csurdítani, iszogatni, kikapcsolódni... no de majd meglátja, mert azt meg kell nézni. Megnéztük, valóban kellemes kis kunyhó, nagyon szép környezettel, szívélyes fogadtatással. Csakhogy Matyi bátya kunyhója, mint afféle helyi híresség — kívül esik a falun, és bármennyire szép is, jó is, a fontosabbja azért odabent van. Például a már említett óvoda, ahol ottjár- tunkkor éppen ebéd utáni álmukat aludták az apróságok, s mit sem tudtak avval, hogy a levesüket már csak úgy tudták megfőzni a szakács nénik, hogy otthonról hoztak hozzá zöldséget. Na hiszen, jól nézünk ki, ha egyszer falun is hiánycikk a zöldség! Fonnyadt kis csomagok — De még mennyire az! Most is összesen tíz csomaggal hoztak az egész községnek, az pedig még ezeknek a gyerekeknek is kevés. Arról már nem is szólva, hogy ez a tíz csomag is milyen volt. — Nem lehetne megoldani, hogy Balaton is és más is önellátóak legyenek? Mostanában egyik központi kérdésünk, hogy fokozni kell a zöldségtermelést... — Ez igaz — hangzik a válasz —, termel is a mi lakosságunk, de míg meg nem érik, addig mit csináljunk ...? A kérdés egyelőre nyitva marad, mi pedig a főtéren található élelmiszerboltba megyünk, amelyről viszont — legalábbis errefelé — szintén híres Balaton, mert úgy mondják, kevés ilyen jól ellátott bolt van falusi viszonylatban. Kormos Miklóst, a boltvezetőt dicséri érte mindenki. Dolgozik is rengeteget, valósággal vérében van a munka: harminc éve rabja á szakmának. — Sok dolga van? — Hogy sok-e, uram? Mit mondjak? A lakosság 90 százaléka itt szerzi be az élelmiszer-szükségletét. Itt annyit kell dolgozni, rohangálni, hogy egy bivalynak is sok lenne. És tudja menynyiért?! Nem is mondom, el se hinné ... — Akkor miért?..; Vihar és szerelem — Miért? Mert bolond az ember, mert ez a szerelmem, egyszerűen nem bírok meglenni nélküle. Pedig ami néha itt van, főleg pénteken, amikor hozzák az árut... Akkor, kérem, fel lehetne lőni a piros rakétát, mert akkor itt igazi balatoni vihar van. Mert 6ok mindenből kevés jön, még szódavíz sincs elegendő. Régebben, amíg volt szikvíz- üzemünk, legalább erre nem volt gőndunk. Most már azt is Bélapátról kapjuk, szerdán hozzák minden héten, de ha már szombaton venne a kedves állampolgár, már csak biztatást kap, hogy talán hétfőn ... Mást ne mondjak, jön az augusztus, egyik esküvő a másikat éri. Lesz olyan vasárnap, hogy egyszerre két háznál is lakodalom ... De hogy szódát honnan vesznek hozzá...? Még az a szerencse, hogy egy lakodalomban akad néhány más is ami éppenséggel fontosabb a szódavíznél, így hát marad a házasodási láz. — Meg a cukorláz —» mondja Kormos Miklós. —* Most vannak a befőzések, meg a szörpkészítések. Há hiszi, ha nem, két hét alatt 33 mázsa cukrot adtam eL Az augusztusi mézes heteket tehát cukroß hetek vezetik be Balatonban, ezzél együtt sok embernek ma* rád keserű a szája íze, há az ellátásra gondol. Mert jó, hogy Kormos Miklós á szakma szerelmese, artfit csak lehet, megszerez, dé így is sokszor kénytelen azt mondani, hogy „nincs” pedig egy vérbeli kereskedő nem is tud elképzelni ennél nagyobb betegséget. Még rosszabb a helyzet az ÁFÉSZ vegyesboltjával, amelyben elvileg három éladónak kellene dolgoznia. Három helyett azonban csak egyetlen férfi próbálkozik megbirkózni a vásárlók időnkéftti rohamával, immár lassanként egy esztendeje. Ennek megfelelően aztán időnként olyan nagy p tumultus, hogy művészet lenne eligazodni benne, árurendelésnél és átvételnél pedig be kell zárni. Mert egy ember, az csak egy ember, és ez az egy vagy kiszolgál, vagy árut vesz át, de a kettőt egyszerre Semmiképpen sem tudja, csinálni, I Se ide, se oda...? — Mégis, nincs valami elképzelése? — Dehogynem — hangzik a válasz —, leszámolok. Balaton, 1000 lelket számláló megyeszéli község. Talán a nagy távolság a központtól vagy a másik pier gye vonzása okozza a kifisit se ide, se oda tartozás érzését. Igaz, nem amolyan igazi, erős érzés ez, de néha így gondolják, és ha ez kerül szóba, nem zárkóznak el a vitától, az eszmecserétől sem. Vitázni viszont csak érvekkel és tényekkel lehet. Nos, egy ilyen érv, amfely cáfolja á „senki földje”‘elméletét, az nem más, mint az a kb. hétmillió forint, amelyet közművesítésre kapott Balaton, és ehhez jövőre már hozzá is látnak. — Ez igaz — mondják erre sokan —, de a hétmillió mellett a balatoniaknak is jól bele kell majd nyúlniuk a zsebükbe. így aztán, ha most ebben az ügyben népszavazást tartanának, biztosan kiderülne, hogy van, aki akarja, van aki nem akarja a közművesítést. Szerencsére azonban, ez nem „akarjuk-nem akarjuk” kérdés, hanem komoly program, amit központi alapból és lakossági hozzájárulással fognak megvalósítani. A községet mintegy három kilométer hosszan kettészelő betonút lágyan hul- lámzani látszik a súlyos hőségben. Kicsit olyan a falu is, mintha hallgatag, nagy víz lenne. Tükre c*ak időnként vet apró fodrokat, játékosnak ható körökét, a felszín alatt feszülő erők sűrűsödésének, emyedésének csillámló nyomait. B. Kun Tibót I
