Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

AAíVWVWV

H

eti külpolitikái össze foglalóul«

i#WWWWVWVWWWWV\s

AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA:

ist roi

Lázár György és Piotr Jaroszeuslcz varsói megbeszéléseinek kezdete — .A kínai földrengés epicentruma Peking felé közeledik — Kalafavi alakított új kormányt Szíriában — Soares portugál miniszterelnök a parlament elé terjesztette programját

kSOOi

Szovjet állásfoglalás Nyugat-Berlin státusának sérthetetenségéröl — Leonyid Brezsnyev és Nicoale Ceausescu találkozója a Krímben — A Nemzetközi Vöröskereszt kórházba vitte a Teli Zaatar-i menekülttábor sebesültjeinek első csoportját — Megkezdődött az ENSZ tengerjogi értekezletének s. ülésszaka SZERDAt

Ojabb végre nem hajtott tüzszüneti megállapodás í Libanonban — Andreotti új olasz kormányfő

5 beterjesztette programját — Szabadlábon az első

? politikai foglyok a spanyol részleges amnesztia után

< CSÜTÖRTÖK:

Giscard d’Estaing francia elnök Gabonba és Zairébe

> utazott — Kekkonen finn elnök befejezte amerikai

< látogatását — Kissinger külügyminiszter, útban Iránba,

J megbeszélést folytatott Londonban Callaghan angol

< miniszterelnökkel \ PERTUK:

> Khartumban tovább folyik az összeesküvésben részt

< vettek elleni eljárás; eddig 98 személyt végeztek ki —

> Szovjet, román és bolgár felszólalás bélyegezte meg

< az ENSZ apartheid-ellenes bizottságában a rhodésial és a dél-afrikai fajüldöző rendszereket

SZOMBATI

A Béke-világtanács felhívására a tömegpusztító fegyverek betiltásáért vívott harc első napja — Kissinger nukleáris berendezések eladásáról tárgyal Teheránban

Így látta a hetet Gárdos

\

A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG országainak mind jobban elmélyülő egysége hangsúlyozódott azokon a megbeszéléseken, amelyet Varsóban folytatott a magyar és a lengyel kormányfő. Lázár György miniszterelnök lengyel kollégájának, Piotr Ja- roszewicznek meghívására tett hivatalos baráti látogatást a lengyel fővárosban. A miniszterelnökök részletesen megvitatták a gazdasági együttműködés kérdéseit. Megállapították: a két ország között a termelési szakosítás és a kooperáció kölcsönös előnnyel mindenekelőtt a gépiparban és a vegyiparban fejlődött tovább. A következő négy évre kötött hosszú lejáratú árucsereforgalmi megállapodásban az elmúlt esztendőkhöz képest hatvanszázalékos növekedést irányoztak elő. „Kapcsolataink jók, semmi sem választ el bennünket, szoros egységet alkotunk együtt a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal” — szögezte le már a tárgyalások kezdetén a lengyel kormányfő. Szó esett Varsóban természetesen a világpolitikai kérdésekről, az enyhülés érdekében folytatott küzdelemről is, — ez a szocialista országok politikájának legfőbb eleme.

AZ ENYHÜLÉSÉRT

FOLYTATOTT közös küzdelem volt a fő témája annak a Krím-félszigeti találkozónak, amelyen: a szabadságát a Szovjetunióban töltő Nico- lae Ceaucescu és Leonyid Brezsnyev tájékoztatták egymást a szovjet és a román párt legutóbbi kongresszusai határozatainak végrehajtásáról és az együttműködés fejlesztésének kérdéseiről. A helsinki konferencia, az európai biztonsági értekezlet záróokmányának megvalósításáért éppúgy közös erővel küzdenek a szovjet és a román kommunisták, mint ahogy az európai kommunisták berlini konferenciáján kidolgozott okmány jegyében, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján, együttesen igyekeznek tovább erősíteni a szocialista országok, a kommunista világmozgalom össze- forroltságát és együttműködését.

Az európai enyhülés egyik legfontosabb tartópillérének tekinti minden józan politikai erő azt az immár ötesztendős négyoldalú megállapodást, amely Berlin nyugati szektorainak helyzetét nemzetközi jogi érvénnyel rendezte. Ennek a szovjet—an- gal—francia—amerikai megállapodásnak nyíltan ellentmondó lépésre készülnek az Európai Közösség országai. Még júliusban történt az Európai Közösség brüsszeli állam- és kormányfői találkozóján, hogy az NSZK külhírmagyarázőnk,

Miklós

döttsége bejelentette: az úgynevezett európai parlament közgyűlése határozata után Nyugat-Berlinben is képviselőket választanak majd. A héten a Szovjetunió külügyminisztériumába kérették a moszkvai amerikai, francia és angol nagykövetet, hogy tudomásukra hozzák az 1971- eg négyoldalú megállapodás nyílt megsértésének kísérletével kapcsolatos szovjet álláspontot. A szovjet külügyminisztériumban kijelentették a nyugati nagykövetek előtt: ez a már említett négyoldalú megállapodás durva megsértése, hiszen ezzel Berlin nyugati szektorait — amelyek, mint az egyezmény leszögezi, nem tartoznak az NSZK-hoz — bevonnák a nyugat-európai állami és politikai integráció folyamatába. Ez összeegyeztethetetlen az öt esztendővel ezelőtt kötött megállapodással és azzal a törekvéssel, hogy Nyugat-Berlin kérdésében minden bonyodalmat el kell kerülni, hangoztatták a szovjet külügyminisztériumban.

AZ ENYHÜLÉS ELLENI FELLÉPÉS az a nyilatkozat is, amelyben áz USA belgrádi nagykövete (egy volt jugoszláv állampolgár kémkedési ügye ürügyén) nyers és durva módon bírálta Jugoszlávia bel- és külpolitikáját. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője a nyilatkozat körüli viharok közepette — az amerikai nagykövet nyilatkozatait legutóbb Tito elnök is elítélte! — Azt állította, hogy „az USA-nak nincs szándékában sajtókampányt folytatni Jugoszlávia ellen”. A Tanjug, a hivatalos jugoszláv hírszolgálati iroda erre a megjegyzésre reagálva leszögezte: „Elsősorban Jugoszlávia hívatott annak eldöntésére, hogy valaki beavatkozott-e vagy sem- az ország belügyeibe. Silber- man amerikai nagykövet legutóbbi kijelentéseivel újabb hadjáratott indított Jugoszlávia ellen”.

Az olasz választások után végre a héten megalakult az új kormány. Elnöke Giulio Andreotti, tagjai csak kereszténydemokraták. A kormány a gazdasági élet egyensúlyának helyreállítását ígéri és néhány reformintézkedést helyezett kilátásba azzal, hogy azoknak végrehajtása egy-másfél évig tarthat. A kisebbségi kereszténydemokrata kormány csak akkor maradhat hivatalban, ha az Olasz Kommunista Párt nem szavaz ellene. Bejelentették: az OKP azt javasolja a kommunista szenátoroknak és képviselőknek, hogy tartózkodjanak az Andreotti-kormány ßorsa fölötti szavazástól.

TARTÓZKODNAK A SZOCIALISTÁK, a szociáldemokraták és a köztársaságpártiak is — ez azt jelenti, hogy a kisebbségi kormány munkához kezdhet

Megalakult az új szír kormány

Abdel Rahman Kalafavi elnökletével szombaton megalakult az új szír kormány.

Az új kormánynak 23 tagja van. Megtartotta eddigi posztját Abdái Halim Khad- dam miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, Musz- tafa Tiassz hadügyminiszter, Ahmed Iszkander tájékoztatásügyi miniszter, valamint

Stenl Szeifo Iparügyí miniszter. Első ízben fordul elő, hogy a kormánynak női tagija van Nadzsah Attar művelődésügyi miniszter személyében. A kormányban két, eddig nem létező tárcát hoztak létre, így a köztársasági ügyek minisztere tisztségét, valamint a külügyi államtitkári posztot,

(AFP)

A''kommunisták ellenére nem lehet kormányozni Olaszországban

VALII

U1976. június 20-21.-1 pariamwti választáson1' az Olasz Kommunista Párt és i KorositénydemokraU Párt iltai'régiónként szsrzett szavazatok Kánya százalékban

A júniusban megtartott olasz parlamenti választások a kommunista párt jelentős előretörését bizonyították. Az OKP a szavazatok több mint 34 százalékát megszerezve, mandátumának számát 49-cel növelve, a 630 tagú parlament 228 helyét tudhatja magáénak. Ezzel párhuzamosan a Kereszténydemokrata Párt mandátumának száma 3-mal, 263-ra csökkent. A többi mandátumon a kisebb pártok osztoznak. Térképünk a két nagy párt által szerzett szavazatok arányát ábrázolja tartományonként.

A Reichsbrücke romjai

A Reichsbrücke összeomlásának körülményeit kivizsgáló szakértői bizottság még nem készítette el jelentését. A sajtó értesülései szerint annyi már az első napokban kitűnt, hogy az illetékes szervek elhanyagolták a hídszerkezet rendszeres és szakszerű műszaki felülvizsgálatát. Ennek kapcsán lemondott tisztségéről Alderman Fritz Hofmann bécsi városi tanácsos, aki a főváros tervezési ügyeit irányította.

Újabban harckocsikat „vetettek be” a valóban megdöbbentő látványt nyújtó fémroncsok és pillérdarabok eltávolítására — mind ez ideig eredménytelenül, A folyómederbe zuhant csuklós autóbuszt az egyre emelkedő vízszint miatt még nem sikerült kiemelni.

Hét végi [egysei

Félrelép és

Mindenre van ember, minden*

ről készítenek statisztikát. Egy nyugati képes újság nemrég ezzel az első oldalas felirattal jelent meg: „Minden tizenegyedik asszony megcsalja a férjét”. Meglepői Nem a tény, hanem a pontos szám. Hogyan állapították meg, elvégre az ilyesmiről a legritkább esetben vezetnek főkönyvet, nem készülnek jelentések, nincs forgalomszámlálás.

Az oly divatos közvéleménykutatáshoz folyamodtak. Megkérdeztek — természetesen név nélkül — bizonyos számú asz- szonyt és minden tizenegyedik azt válaszolta, hogy igen. önök, ugye, már mosolyognak is a közvélemény-kutatók naivságáh, elvégre, — ismeretlenség, névtelenség ide vagy oda, — kevesen vallják be az ilyesmit. Maguk a kutatók is hamiskás mosollyal tették közzé az eredményt, érzékeltetvén, hogy valójában nem hiszik el a 'dolgot, de gáláns mozdulattal az asztalra helyezték, amit a hölgyek önként elismertek.

Tjo, de a közvélemény-kutatásnál a ravaszság éppen a kérdezés módjában van. Ha a feleségeket kérdezik saját magukról, olyan szerény lesz az arány, mint a fenti. Ha a férjeket saját feleségükről, még kevesebb százalékot, lehet várni, de ha tegyük föl asszonyokat kérdeznének más asszonyokról, tüstént fölugrana a szám. Ha pedig férjeket mások feleségéről, talán ennél is nagyobb lenne a végösszeg.

Hát most mi a valósig ? Azt hiszem ez a rejtély, amelyet nem érdemes kutatni, hiszen a legtöbb . férj úgyis azt hiszi, hogy az ő felesége a tíz között van és minden lakótárs meggyőződése, hogy a szomszéd feleség a tizenegyedik. .

Mint látják a közvéleménykutatás meglehetősen gyerekcipőben jár, ami olyan esetekben, mint az említett, nem is baj, hiszen ott az egyik fél voltaképpen nem akarja tudni az igazságot, a másik pedig nem szeretné, ha kitudódnék. A közvélemény-kutatást azonban más célokra is felhasználják, pédául parlamenti választások előtt. Igyekeznek kipuhatolni a sza- ■ vazók véleményét, egy-egy párt és politikus esélyeit. Vajon akkor is iyen ingatag alapon áll ez a módszer? Mert a szava-, zófülke olyan, mint a titkos légyottok hálószobája. Ki tudja, hű marad-e a szavazó ahhoz, aki elvárja tőle, vagy pedig politikai kalandokra csábul. Egy szó mint száz, a pártok azért örülnének, ha a szavazófülkében olyan arányok érvényesülnének, mint amilyent az említett képes újság az asszonyokkal kapcsolatban tett közhírré, és száz választó közül csak kilenc lépne félre.

De elnézést kérek az olvasótól, most veszem észre,. hogy a választások és a szex közötti hasonlatom sántít. Elvégre szavazást csak minden négy-öt évben egyszer tartanak, T, I.

Lanusse

őrizetben

őrizetbe vették és Buenos Aires közelében egy katonai táborban tartják fogva Alejandro Lanusse volt argentin államfőt, miután az egy volt miniszterének védelmére kelt. A minisztert azzal vádolták, hogy baloldali fel-* forgató tevékenységben vett részt. Az ügyről hivatalos jelentést nem adtak ki.

£% tlpmlLvfífí

ifiság- vasárnap

JÚLIUS—AUGUSZTUS FORDULÓJÁN megkezdődött Spanyolországban a Franco halála utáni „átmeneti korszak” második sza.. kasza. Az első szakaszt lényegében az jellemezte, hogy János Károly király átvette Franco utolsó miniszterelnökét. Ez egyben azzal a következménnyel járt. hogy a Franco-rezsim örökösei szinte változatlanul erős hatalmi pozíciókat tarthattak meg. Igaz: a kormányon belül voltaic nyugat-európai mértékkel is rendkívül konzervatív reformpolitikusok, mint Iribame belügyminiszter és Areilza. a külügyek irányítója. Az események azonban azt mutatták, hogy a megrögzött Franco-örökösök blokádja rendkívül erős és hatásos maradt.

János Károly néhány héttel ezelőtt, meglehetősen váratlan húzással, Suarez személyében új miniszterelnököt nevezett ki. A kabinet új vezetőjének kijelölését bizalmatlanság fogadta. Suarez ugyanis a két előző kormányban a „Nemzeti Mozgalommá” átkeresztelt, régi fasiszta párt, a Falange minisztere volt. Ugyanakkor azonban már a kormányváltozáskor tényként lehetett leszögezni. hogy az alig több mint negyvenesztendős miniszter- elnököt már koránál fogva sem terhelhetik úgy a Franco-rezsim legsötétebb szaka_

Spanyolorszag:

A mozgás kezdetei

szainak bűnei, mint elődjét. A kormány élén a változás ebben az értelemben generációs váltást is jelentett. A kormányba bekerültek olyan miniszterek, akik a rezsim emberei voltak ugyan, de a polgárháborút és az utána következő éveket egyáltalán nem vagy csak gyermekként élték meg.

Ennek a kormánynak a tényleges tevékenységét néhány,hét alatt természetesen nem lehet megbízhatóan megítélni. Annál is inkább, mert nyilvánvalóan átmeneti kormányról lehet csak szó. Hiszen még a rendszer menetrendje szerint is választásokat kellene tartani a többpártrendszer alapján 1977 közepéig. Akkor pedig új erőviszonyok alapján létrejött kabinet alakul ki.

Ezen túlmenően azonban, a Suarez-kormány hozott bizonyos változásokat. Ezért jogos az átmeneti korszak új szakaszáról beszélni.

A VÁLTOZÁSOK KÖZÜL

a leglényegesebb az amnesztiarendelet. amely Franco halála óta az ellenzék alapvető követelése volt, s amely éppen a rendszeren belüli ellenállás miatt oly sokáig váratott magára. Le kell szögezni, hogy a jelenlegi amnesztiarendelet sem azonos azzal, amelyet az ellenzék eredetileg követelt. Továbbra is vannak a rendeletnek megkülönböztető, diszkriminációs elemei. Lényegében az, hogy nem érinti azokat a foglyokat, akiket politikai okokból elkövetett merényletek miatt tartanak börtönben. Ez a gyakorlatban min. denekelőtt a baszk ellenállási mozgalom bebörtönzött tagjait zárja ki az amnesztiából. Az amnesztiarendeletnek ez a része annál is inkább elítélendő, mert a Spanyolország által végrehajtott politikai merényletek egy része minden jel szerint rendőrprovokáció szülötte, amelyért a rezsim önkényesen tette felelőssé, a baszk ellenállási mozgalmat.

Az ellenzék, és mindenekelőtt a Spanyol Kommunista Párt továbbra is küzd az általános és teljes amnesztiáért.

Ugyanakkor az amnesztia mégis változás a korábbi hónapok merev tartózkodásával szemben. Ezt jelzi, hogy

Santiago Carrillo, a Spanyol KP főtitkára a korlátozott amnesztiát is úgy ítélte meg. hogy az „határozott lépés a nemzeti megbékélés felé vezető úton”. Az összes többi ellenzéki párt is hasonlóképpen ítélte meg az amnesztia- rendeletet.

Nem elválasztható, ettől a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának Rómában tartott ülése. E központi bizottsági ülés legfontosabb politikái döntése az, hogy a párt Madrid mellett más spanyol városokban is irodákat hoz létre és’ olyan szervezési munkába kezd, amelynek célja: már a párt törvényesítéséig 300 ezer főre emelni a taglétszámot. Carrillo főtitkár és Dolores Ibárruri, a párt elnöke kijelentette: reméli, hogy a részleges amnesztia értelmében, hamarosan visszatérhet Spanyolországba.

Mindez azt jelenti: annak ellenére, hogy a jelenlegi kormány egyelőre nem szándékozik megadni a legális működés lehetőségét a párt számára — a központi bizottság érettnek tartja a helyzetet a nyílt politikai tevékenységre való felkészülésre és arra. hogy a párt tömegpárttá való kiépítését megkezd.

je!

A politikai mozgás harmadik jele a nem kommunista ellenzéki pártok soraiban tapasztalható. Ennek e pilla, natban két jellegzetessége van. Az egyik az. hogy jelenleg még az összes tényleges ellenzéki pártok — élükön a kereszténydemokratákkal és a szocialistákkal —» kitartanak amellett, hogy velük együtt a kommunista pártnak is legalitást kell kapnia. A másik jellemvonás az, hogy a nem kommunista ellenzéki pártok támadják a működésüket elvben engedélyező törvény korlátozó rendelkezéseit. így például azt, hogy csak akkor kaphatnak működési engedélyt, ha előzetes engedelmességüket nyilvánítják a Franco-rendszer- ben gyökerező alkotmányhoz,

MA MÉG TERMÉSZETESEN nem lehet tudni: végül is elfogadják-e a legalitást a nem kommunista ellenzéki pártok a Spanyol Kommunista Párt egyidejű törvényesí- tése nélkül. Akárhogyan is alakul azonban a helyzet ebben a vonatkozásban. Spanyolország megkezdte az egyértelmű politikái mozgást egy nyugat-európai típusú, polgárig parlamentáris rend-’ szer kialakítása felé.

C—i—eJ