Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

AAíVWVWV H eti külpolitikái össze foglalóul« i#WWWWVWVWWWWV\s AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: ist roi Lázár György és Piotr Jaroszeuslcz varsói megbeszéléseinek kezdete — .A kínai földrengés epicentruma Peking felé közeledik — Kalafavi alakított új kormányt Szíriában — Soares portugál miniszterelnök a parlament elé terjesztette programját kSOOi Szovjet állásfoglalás Nyugat-Berlin státusának sérthetetenségéröl — Leonyid Brezsnyev és Nicoale Ceausescu találkozója a Krímben — A Nemzetközi Vöröskereszt kórházba vitte a Teli Zaatar-i menekülttábor sebesültjeinek első csoportját — Megkezdődött az ENSZ tengerjogi értekezletének s. ülésszaka SZERDAt Ojabb végre nem hajtott tüzszüneti megállapodás í Libanonban — Andreotti új olasz kormányfő 5 beterjesztette programját — Szabadlábon az első ? politikai foglyok a spanyol részleges amnesztia után < CSÜTÖRTÖK: Giscard d’Estaing francia elnök Gabonba és Zairébe > utazott — Kekkonen finn elnök befejezte amerikai < látogatását — Kissinger külügyminiszter, útban Iránba, J megbeszélést folytatott Londonban Callaghan angol < miniszterelnökkel \ PERTUK: > Khartumban tovább folyik az összeesküvésben részt < vettek elleni eljárás; eddig 98 személyt végeztek ki — > Szovjet, román és bolgár felszólalás bélyegezte meg < az ENSZ apartheid-ellenes bizottságában a rhodésial és a dél-afrikai fajüldöző rendszereket SZOMBATI A Béke-világtanács felhívására a tömegpusztító fegyverek betiltásáért vívott harc első napja — Kissinger nukleáris berendezések eladásáról tárgyal Teheránban Így látta a hetet Gárdos \ A SZOCIALISTA KÖZÖS­SÉG országainak mind job­ban elmélyülő egysége hang­súlyozódott azokon a meg­beszéléseken, amelyet Varsó­ban folytatott a magyar és a lengyel kormányfő. Lázár György miniszterelnök len­gyel kollégájának, Piotr Ja- roszewicznek meghívására tett hivatalos baráti látoga­tást a lengyel fővárosban. A miniszterelnökök részletesen megvitatták a gazdasági együttműködés kérdéseit. Megállapították: a két or­szág között a termelési sza­kosítás és a kooperáció köl­csönös előnnyel mindenek­előtt a gépiparban és a vegy­iparban fejlődött tovább. A következő négy évre kötött hosszú lejáratú árucserefor­galmi megállapodásban az elmúlt esztendőkhöz képest hatvanszázalékos növekedést irányoztak elő. „Kapcsolata­ink jók, semmi sem választ el bennünket, szoros egysé­get alkotunk együtt a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országgal” — szögezte le már a tárgyalások kezde­tén a lengyel kormányfő. Szó esett Varsóban természetesen a világpolitikai kérdésekről, az enyhülés érdekében foly­tatott küzdelemről is, — ez a szocialista országok politi­kájának legfőbb eleme. AZ ENYHÜLÉSÉRT FOLYTATOTT közös küzde­lem volt a fő témája annak a Krím-félszigeti találkozó­nak, amelyen: a szabadságát a Szovjetunióban töltő Nico- lae Ceaucescu és Leonyid Brezsnyev tájékoztatták egy­mást a szovjet és a román párt legutóbbi kongresszusai határozatainak végrehajtásá­ról és az együttműködés fej­lesztésének kérdéseiről. A helsinki konferencia, az eu­rópai biztonsági értekezlet záróokmányának megvalósí­tásáért éppúgy közös erővel küzdenek a szovjet és a ro­mán kommunisták, mint ahogy az európai kommunis­ták berlini konferenciáján kidolgozott okmány jegyében, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján, együttesen igyekez­nek tovább erősíteni a szoci­alista országok, a kommu­nista világmozgalom össze- forroltságát és együttműkö­dését. Az európai enyhülés egyik legfontosabb tartópillérének tekinti minden józan politi­kai erő azt az immár ötesz­tendős négyoldalú megálla­podást, amely Berlin nyugati szektorainak helyzetét nem­zetközi jogi érvénnyel ren­dezte. Ennek a szovjet—an- gal—francia—amerikai meg­állapodásnak nyíltan ellent­mondó lépésre készülnek az Európai Közösség országai. Még júliusban történt az Európai Közösség brüsszeli állam- és kormányfői talál­kozóján, hogy az NSZK kül­hírmagyarázőnk, Miklós döttsége bejelentette: az úgy­nevezett európai parlament közgyűlése határozata után Nyugat-Berlinben is képvise­lőket választanak majd. A héten a Szovjetunió külügy­minisztériumába kérették a moszkvai amerikai, francia és angol nagykövetet, hogy tudomásukra hozzák az 1971- eg négyoldalú megállapodás nyílt megsértésének kísérle­tével kapcsolatos szovjet ál­láspontot. A szovjet külügy­minisztériumban kijelentet­ték a nyugati nagykövetek előtt: ez a már említett négyoldalú megállapodás durva megsértése, hiszen ez­zel Berlin nyugati szektorait — amelyek, mint az egyez­mény leszögezi, nem tartoz­nak az NSZK-hoz — bevon­nák a nyugat-európai állami és politikai integráció folya­matába. Ez összeegyeztethe­tetlen az öt esztendővel eze­lőtt kötött megállapodással és azzal a törekvéssel, hogy Nyugat-Berlin kérdésében minden bonyodalmat el kell kerülni, hangoztatták a szov­jet külügyminisztériumban. AZ ENYHÜLÉS ELLENI FELLÉPÉS az a nyilatkozat is, amelyben áz USA belgrá­di nagykövete (egy volt ju­goszláv állampolgár kémke­dési ügye ürügyén) nyers és durva módon bírálta Jugosz­lávia bel- és külpolitikáját. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője a nyilatkozat körüli viharok közepette — az amerikai nagykövet nyi­latkozatait legutóbb Tito el­nök is elítélte! — Azt állí­totta, hogy „az USA-nak nincs szándékában sajtókam­pányt folytatni Jugoszlávia ellen”. A Tanjug, a hiva­talos jugoszláv hírszolgálati iroda erre a megjegyzésre reagálva leszögezte: „Első­sorban Jugoszlávia hívatott annak eldöntésére, hogy va­laki beavatkozott-e vagy sem- az ország belügyeibe. Silber- man amerikai nagykövet leg­utóbbi kijelentéseivel újabb hadjáratott indított Jugoszlá­via ellen”. Az olasz választások után végre a héten megalakult az új kormány. Elnöke Giulio Andreotti, tagjai csak keresz­ténydemokraták. A kormány a gazdasági élet egyensúlyá­nak helyreállítását ígéri és néhány reformintézkedést helyezett kilátásba azzal, hogy azoknak végrehajtása egy-másfél évig tarthat. A kisebbségi kereszténydemok­rata kormány csak akkor maradhat hivatalban, ha az Olasz Kommunista Párt nem szavaz ellene. Bejelentették: az OKP azt javasolja a kom­munista szenátoroknak és képviselőknek, hogy tartóz­kodjanak az Andreotti-kor­mány ßorsa fölötti szavazás­tól. TARTÓZKODNAK A SZO­CIALISTÁK, a szociálde­mokraták és a köztársaság­pártiak is — ez azt jelenti, hogy a kisebbségi kormány munkához kezdhet Megalakult az új szír kormány Abdel Rahman Kalafavi elnökletével szombaton meg­alakult az új szír kormány. Az új kormánynak 23 tag­ja van. Megtartotta eddigi posztját Abdái Halim Khad- dam miniszterelnök-helyet­tes és külügyminiszter, Musz- tafa Tiassz hadügyminiszter, Ahmed Iszkander tájékozta­tásügyi miniszter, valamint Stenl Szeifo Iparügyí minisz­ter. Első ízben fordul elő, hogy a kormánynak női tagi­ja van Nadzsah Attar műve­lődésügyi miniszter szemé­lyében. A kormányban két, eddig nem létező tárcát hoz­tak létre, így a köztársasági ügyek minisztere tisztségét, valamint a külügyi államtit­kári posztot, (AFP) A''kommunisták ellenére nem lehet kormányozni Olaszországban VALII U1976. június 20-21.-1 pariamwti választáson1' az Olasz Kommunista Párt és i KorositénydemokraU Párt iltai'régiónként szsrzett szavazatok Kánya százalékban A júniusban megtartott olasz parlamenti választások a kommunista párt jelentős előretörését bizonyították. Az OKP a szavazatok több mint 34 százalékát megszerezve, mandátu­mának számát 49-cel növelve, a 630 tagú parlament 228 helyét tudhatja magáénak. Ezzel párhuzamosan a Keresztényde­mokrata Párt mandátumának száma 3-mal, 263-ra csökkent. A többi mandátumon a kisebb pártok osztoznak. Térképünk a két nagy párt által szerzett szavazatok arányát ábrázolja tartományonként. A Reichsbrücke romjai A Reichsbrücke összeomlásának körülményeit kivizs­gáló szakértői bizottság még nem készítette el jelentését. A sajtó értesülései szerint annyi már az első napokban ki­tűnt, hogy az illetékes szervek elhanyagolták a hídszer­kezet rendszeres és szakszerű műszaki felülvizsgálatát. En­nek kapcsán lemondott tisztségéről Alderman Fritz Hofmann bécsi városi tanácsos, aki a főváros tervezési ügyeit irányí­totta. Újabban harckocsikat „vetettek be” a valóban meg­döbbentő látványt nyújtó fémroncsok és pillérdarabok el­távolítására — mind ez ideig eredménytelenül, A folyóme­derbe zuhant csuklós autóbuszt az egyre emelkedő vízszint miatt még nem sikerült kiemelni. Hét végi [egysei Félrelép és Mindenre van ember, minden* ről készítenek statisztikát. Egy nyugati képes újság nemrég ez­zel az első oldalas felirattal je­lent meg: „Minden tizenegyedik asszony megcsalja a férjét”. Meglepői Nem a tény, hanem a pontos szám. Hogyan állapítot­ták meg, elvégre az ilyesmiről a legritkább esetben vezetnek főkönyvet, nem készülnek je­lentések, nincs forgalomszám­lálás. Az oly divatos közvélemény­kutatáshoz folyamodtak. Meg­kérdeztek — természetesen név nélkül — bizonyos számú asz- szonyt és minden tizenegyedik azt válaszolta, hogy igen. önök, ugye, már mosolyognak is a közvélemény-kutatók naivságáh, elvégre, — ismeretlenség, név­telenség ide vagy oda, — keve­sen vallják be az ilyesmit. Ma­guk a kutatók is hamiskás mo­sollyal tették közzé az ered­ményt, érzékeltetvén, hogy való­jában nem hiszik el a 'dolgot, de gáláns mozdulattal az asztalra helyezték, amit a hölgyek ön­ként elismertek. Tjo, de a közvélemény-kuta­tásnál a ravaszság éppen a kérdezés módjában van. Ha a feleségeket kérdezik saját ma­gukról, olyan szerény lesz az arány, mint a fenti. Ha a férje­ket saját feleségükről, még ke­vesebb százalékot, lehet várni, de ha tegyük föl asszonyokat kér­deznének más asszonyokról, tüstént fölugrana a szám. Ha pedig férjeket mások feleségé­ről, talán ennél is nagyobb len­ne a végösszeg. Hát most mi a valósig ? Azt hiszem ez a rejtély, amelyet nem érdemes kutatni, hiszen a legtöbb . férj úgyis azt hiszi, hogy az ő felesége a tíz között van és minden lakótárs meg­győződése, hogy a szomszéd fe­leség a tizenegyedik. . Mint látják a közvélemény­kutatás meglehetősen gyerekci­pőben jár, ami olyan esetek­ben, mint az említett, nem is baj, hiszen ott az egyik fél volta­képpen nem akarja tudni az igazságot, a másik pedig nem szeretné, ha kitudódnék. A köz­vélemény-kutatást azonban más célokra is felhasználják, pédául parlamenti választások előtt. Igyekeznek kipuhatolni a sza- ■ vazók véleményét, egy-egy párt és politikus esélyeit. Vajon ak­kor is iyen ingatag alapon áll ez a módszer? Mert a szava-, zófülke olyan, mint a titkos légyottok hálószobája. Ki tudja, hű marad-e a szavazó ahhoz, aki elvárja tőle, vagy pedig po­litikai kalandokra csábul. Egy szó mint száz, a pártok azért örülnének, ha a szavazófülkében olyan arányok érvényesülnének, mint amilyent az említett képes újság az asszonyokkal kapcso­latban tett közhírré, és száz választó közül csak kilenc lépne félre. De elnézést kérek az olvasótól, most veszem észre,. hogy a vá­lasztások és a szex közötti ha­sonlatom sántít. Elvégre szava­zást csak minden négy-öt évben egyszer tartanak, T, I. Lanusse őrizetben őrizetbe vették és Buenos Aires közelében egy katonai táborban tartják fogva Ale­jandro Lanusse volt argen­tin államfőt, miután az egy volt miniszterének védelmé­re kelt. A minisztert azzal vádolták, hogy baloldali fel-* forgató tevékenységben vett részt. Az ügyről hivatalos jelentést nem adtak ki. £% tlpmlLvfífí ifisá­g- vasárnap JÚLIUS—AUGUSZTUS FORDULÓJÁN megkezdő­dött Spanyolországban a Franco halála utáni „átme­neti korszak” második sza.. kasza. Az első szakaszt lé­nyegében az jellemezte, hogy János Károly király átvette Franco utolsó miniszterelnö­két. Ez egyben azzal a kö­vetkezménnyel járt. hogy a Franco-rezsim örökösei szin­te változatlanul erős hatalmi pozíciókat tarthattak meg. Igaz: a kormányon belül vol­taic nyugat-európai mérték­kel is rendkívül konzerva­tív reformpolitikusok, mint Iribame belügyminiszter és Areilza. a külügyek irányí­tója. Az események azonban azt mutatták, hogy a meg­rögzött Franco-örökösök blo­kádja rendkívül erős és ha­tásos maradt. János Károly néhány hét­tel ezelőtt, meglehetősen vá­ratlan húzással, Suarez sze­mélyében új miniszterelnö­köt nevezett ki. A kabinet új vezetőjének kijelölését bizalmatlanság fogadta. Sua­rez ugyanis a két előző kor­mányban a „Nemzeti Mozga­lommá” átkeresztelt, régi fa­siszta párt, a Falange minisz­tere volt. Ugyanakkor azon­ban már a kormányváltozás­kor tényként lehetett leszö­gezni. hogy az alig több mint negyvenesztendős miniszter- elnököt már koránál fogva sem terhelhetik úgy a Fran­co-rezsim legsötétebb szaka_ Spanyolorszag: A mozgás kezdetei szainak bűnei, mint elődjét. A kormány élén a változás ebben az értelemben gene­rációs váltást is jelentett. A kormányba bekerültek olyan miniszterek, akik a rezsim emberei voltak ugyan, de a polgárháborút és az utána következő éveket egyáltalán nem vagy csak gyermekként élték meg. Ennek a kormánynak a tényleges tevékenységét né­hány,hét alatt természetesen nem lehet megbízhatóan megítélni. Annál is inkább, mert nyilvánvalóan átmeneti kormányról lehet csak szó. Hiszen még a rendszer me­netrendje szerint is válasz­tásokat kellene tartani a többpártrendszer alapján 1977 közepéig. Akkor pedig új erőviszonyok alapján lét­rejött kabinet alakul ki. Ezen túlmenően azonban, a Suarez-kormány hozott bi­zonyos változásokat. Ezért jogos az átmeneti korszak új szakaszáról beszélni. A VÁLTOZÁSOK KÖZÜL a leglényegesebb az amnesz­tiarendelet. amely Franco halála óta az ellenzék alap­vető követelése volt, s amely éppen a rendszeren belüli el­lenállás miatt oly sokáig vá­ratott magára. Le kell szö­gezni, hogy a jelenlegi am­nesztiarendelet sem azonos azzal, amelyet az ellenzék eredetileg követelt. Tovább­ra is vannak a rendeletnek megkülönböztető, diszkrimi­nációs elemei. Lényegében az, hogy nem érinti azokat a foglyokat, akiket politikai okokból elkövetett merényle­tek miatt tartanak börtön­ben. Ez a gyakorlatban min. denekelőtt a baszk ellenállá­si mozgalom bebörtönzött tagjait zárja ki az amnesz­tiából. Az amnesztiarendelet­nek ez a része annál is in­kább elítélendő, mert a Spa­nyolország által végrehajtott politikai merényletek egy ré­sze minden jel szerint rend­őrprovokáció szülötte, ame­lyért a rezsim önkényesen tette felelőssé, a baszk ellen­állási mozgalmat. Az ellenzék, és mindenek­előtt a Spanyol Kommunista Párt továbbra is küzd az ál­talános és teljes amnesztiá­ért. Ugyanakkor az amnesztia mégis változás a korábbi hó­napok merev tartózkodásá­val szemben. Ezt jelzi, hogy Santiago Carrillo, a Spanyol KP főtitkára a korlátozott amnesztiát is úgy ítélte meg. hogy az „határozott lépés a nemzeti megbékélés felé ve­zető úton”. Az összes többi ellenzéki párt is hasonlókép­pen ítélte meg az amnesztia- rendeletet. Nem elválasztható, ettől a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának Ró­mában tartott ülése. E köz­ponti bizottsági ülés legfonto­sabb politikái döntése az, hogy a párt Madrid mellett más spanyol városokban is irodákat hoz létre és’ olyan szervezési munkába kezd, amelynek célja: már a párt törvényesítéséig 300 ezer fő­re emelni a taglétszámot. Carrillo főtitkár és Dolores Ibárruri, a párt elnöke ki­jelentette: reméli, hogy a részleges amnesztia értelmé­ben, hamarosan visszatérhet Spanyolországba. Mindez azt jelenti: annak ellenére, hogy a jelenlegi kormány egyelőre nem szán­dékozik megadni a legális működés lehetőségét a párt számára — a központi bizott­ság érettnek tartja a helyze­tet a nyílt politikai tevékeny­ségre való felkészülésre és arra. hogy a párt tömegpárt­tá való kiépítését megkezd. je! A politikai mozgás harma­dik jele a nem kommunista ellenzéki pártok soraiban ta­pasztalható. Ennek e pilla, natban két jellegzetessége van. Az egyik az. hogy je­lenleg még az összes tény­leges ellenzéki pártok — élü­kön a kereszténydemokraták­kal és a szocialistákkal —» kitartanak amellett, hogy ve­lük együtt a kommunista pártnak is legalitást kell kap­nia. A másik jellemvonás az, hogy a nem kommunista el­lenzéki pártok támadják a működésüket elvben engedé­lyező törvény korlátozó ren­delkezéseit. így például azt, hogy csak akkor kaphatnak működési engedélyt, ha elő­zetes engedelmességüket nyil­vánítják a Franco-rendszer- ben gyökerező alkotmányhoz, MA MÉG TERMÉSZETE­SEN nem lehet tudni: végül is elfogadják-e a legalitást a nem kommunista ellenzéki pártok a Spanyol Kommunis­ta Párt egyidejű törvényesí- tése nélkül. Akárhogyan is alakul azonban a helyzet eb­ben a vonatkozásban. Spa­nyolország megkezdte az egy­értelmű politikái mozgást egy nyugat-európai típusú, polgárig parlamentáris rend-’ szer kialakítása felé. C—i—eJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom