Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

£eKei-e tőkéíetes döntési hozni? Olyan döntést, amely után nem következ­nek viták, mert minden ér« dekelt fél maradéktalan érdekét szolgálja. Ilyen döntés valószínűleg a vüá- tágon sincs. i Gulyás Sándor, a hevesi feákóczi Termelőszövetkezet elnöke, a legutóbb Hevesen rendezett országos tanácsko­záson. ahol részt vett a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese is, vilá­gosan és félre nem érthető- j en így fogalmazta meg a | zöldségtermesztés közgazda- ' sági hátterét: f A termelő gazdaságok ’ egyet tehetnek, tudomásul , veszik a szabályozókat. és I úgy állítják be gazdaságuk [ termelési szerkezetét, hogy az ■ megfeleljen a közgazdasági ' szabályozás rendszerének. A ! szabályozórendszernek meg. í felelni ugyanis, egyet jelent a gazdaságos termeléssel. A szabályozórendszertől eltérni: veszteség. Ez eddig világos. Az is vi­lágos. hogy a szabályozási rendszer igyekszik a népgaz­dasági érdek irányába terel­getni a termelési egységek — jelen esetben a termelő- szövetkezetek — termelési !. kedvét. f Nos, a mezőgazdasági ter- i Kiélést irányító szabályozási [ rendszer elemei közé a dön- ! téshozatalkor súlyos hiba 1 csúszott. A hibás láncszem az ! adórendszerben található ' meg. A jelenlegi adórendszer ugyanis kifejezetten a zöld- i ségtermelési kedv ellen dol- I gozik. i í Érdemes megvizsgálni, ho- ' gyan. + A termelőszövetkezetek f bruttó jövedelme képezi azt I az alapot, ami után jövede­lemadót kell fizetni. A brut­tó jövedelem azonban ma­gába foglalja a kifizetett munkadíjakat is. Ha tehát a termelőszövetkezet olyan növénykultúra termesztésé­vel foglalkozik, amelyet csak nagy kézi munkaerő felhasz­nálásával tud folytatni, ak­kor sok munkadíjat kell ki­fizetnie. A sok munkadíj pe­dig nagy jövedelmi adót je­lent. 1 Ez a rendelkezés egyértel­műen -a zöldségtermesztő í gazdaságokat sújtja. Mégpe­dig nagyon keményen. Egy hektár paradicsom munkadí­ja 25—30 ezer forint, a ter­■ Se nem váltott remény Az a bizonyos B melési költségeknek mintegy fele. Nem nehéz elképzelni, mit jelent ez az arány a jö­vedelemadó szempontjából, S amíg azok a gazdaságok, amelyek beállnak a teljesen gépesíthető és gépesített ga. bonafajták termelésére, sok­kal kevesebb kockázattal termelik meg a biztonságo­sabb nyereséget hozó kalá­szosokat. addig a zöldségter­melők nagy kockázattal csi­nálhatnak maguknak jókora jövedelemadót. Ha némileg karikírozva is, de sajnos ilyen a zöldségtermesztés közgazdasági háttere. ★ Ä zöldséget termelő szö­vetkezetekről és azok tagsá­gáról a tanácskozásokon di­cséretképpen el szokták mon­dani a következőket. Azért termelnek, mert öntudato­sak. mert hagyománya van a zöldségnek, mert szeretik, mert fegyelmezettek, mert megszokták, mert figyelembe veszik a népgazdasági elvá­rásokat. Sajnos, a felsoroltak egyi­kéből sem lehet fenntartani egyetlen termelőszövetkezetet sem. és nem lehet egyetlen gazdaság tagságának sem ki­fizetni az év végi részese­dést. Bereczky hászló, a rákó. eifalvi termelőszövetkezet el­nöke egyetlen adatot mon­dott. Tavaly a hagymaterme­lésre 12 és fél millió forintot fizetett rá a gazdaság. Faze­kas Bálint, a tompái Kossuth Tsz elnöke egy felmérés ösz- szegzését ismertette velünk. Háromszáz termelőszövetke­zetben így alkuit a paradi­csomtermelésben az önkölt­ség és a nyereség viszonya: három évvei ezelőtt egy má­zsán egyforintos nyereség, 1974-ben egy mázsán 15 fo­rintos veszteség, és tavaly már 24 forintos veszteség volt ★ Á zöldségtermesztés gond­jait több tényező kedvezőt­len összejátszása okozta, de magunkat ringatnánk hamis illúziókban, ha mindent a rossz, aszályos esztendőre fognánk. Kétségtelen, hogy annak oroszlánrésze volt a rossz helyzet kialakulásában. Az időn vajmi keveset tu­dunk változtatni. Öntözéssel, megfelelő agrotechnikával valmelyest lehet csökkenteni káros hatásait. A közgazda- sági környezeten azonban le­het és kell is változtatni.. Hogy ez a közgazdasági kör­nyezet nem kedvezett a zöld­ségek „fejlődésének”, az kétségtelen tény. Sem az em­lített adórendszer, sem a fel­vásárlás módszere nem segí­tette azt elő. Ellenkezőleg; az elmúlt ötéves tervben visz- szaesett a termelés. A gép'e­gyakorlat szakemberei a jö­vőt féltik. Miklós János, az állami gazdaságok Bács­Kiskun megyei főosztályá­nak vezetője azt mondta a hevesi értekezleten, hógy Magyarországon gyakorlati­lag az utóbbi tíz évben nem telepítettünk szőlőt. A kivá­gásokat nem pótolja az új te­lepítés. Az új telepítésre adott ál­lami támogatás ugyanis 20 százalék, ami olyan alacsony, hogy a gazdaságok nem tud­ják a tetemes költségeket fe­dezni. Amiről oly sok sző esik: a zöldség és a gép, sítés kizárólag a konzerv­gyári felfuttatást szolgálta. Most. szeptemberben, vég. re meghirdetik a zöldségek garantált termelői árait. Ez nagy lépés lesz előre, a szak­emberek ugyanis már négy­öt éve hallatják hangjukat a zöldségtermesztés érdekében, mindeddig hiába. Ök már akkor látták, hogy a mező- gazdaság egyéb területén elő­rehaladást hozó közgazdasá­gi szabályozók itt nem vált­ják be a reményt. A tanácskozásokon egyre több aggódó felszólalás hang­zik el a szőlőtermelés érde­kében is. Nem az idei ter­méssel kapcsolatban. Az vár­hatóan nagyon jó lesz. A Ha ,,á”-t mondunk, mond­junk „b”-t is. tartja a köz­mondás. Az a bizonyos „b” lehet az először kimondott „á”-nak a felülbírálása is. A rossz szabályozási rendszer helyett jót kell hozni a zöld­ségtermelőknek. A szocialista termelési szektorok öntuda­tára, fegyelmére természete­sen továbbra is számítani kell. de olyan helyes arányt szükséges teremteni, ahol az anyagi érdekeltség is kellő és megfelelő hangsúlyt kap. Erről ugyanis az utóbbi években mintha megfeled­keztek volna a zöldségterme­lők rovására. Szigethy András Hitel ­exportfejlesztésre AZ ÖTÖDIK ÖTÉVES TERV időszakában a kivi­telt a termelésnél erőtelje­sebb ütemben kell fejleszte­ni. mindenekelőtt a nem ru­bel elszámolású viszonylatok­ban. E feladat megvalósítá­sához sok helyütt nyilván­valóan nem áll rendelkezés­re elegendő vállalati eszköz, pénz. A terv azzal számol, hogy a következő öt évben a vállalatok 110—120 mililárd forint bankhitelt vesznek fel fejlesztési elképzeléseik meg­valósításához. Hasznosnak bizonyult a ta­valy ősszel meghirdetett pá­lyázat, amelynek lényege, hogy 45 milliárd forintos hi­telkeretet bocsátanak azok­nak a vállalatoknak és szö­vetkezeteknek a rendelkezé­sére. amelyek a minden pia­con értékesíthető exportáru- alap bővítésére a legelőnyö­sebb fejlesztési javaslatokkal állnak elő. A pályázatra be­érkezett, mintegy háromszáz javaslatból a bank eddig csaknem 19 milliárd forint összegű hitelkérelmet hagyott jóvá. A kérelmek elbírálása, kor elsősorban azt vették fi­gyelembe, hogy a fejlesztés milyen gyorsan valósul meg. tudnak-e már a tervidőszak utolsó éveiben exportképes árut termelni a hitelt felven­ni szándékozók. A hitel visz. szafizetését pedig a fejlesz, tés eredményeként elért de­vizabevételből kell fedezniük a vállalatoknak. A PÄLYÄZAT SIKERÉRE jellemző, hogy az erre az idei évre szánt hat és fél milliárd forintos hitelkeretet a válla­latok gyakorlatilag már ki­használták. Ám a bank sze­retné meggyorsítani a je­lentkezéseket, hiszen az a cél, hogy a beruházások zöme 1978—79-ben már termeljen. Az előzetes számítások sze­rint a már odaítélt, több mint 18 milliárd forint összegű hi­tel 1980-ra négyszázmillió dollár körüli exporttöbbletet eredményez. A 45 milliárd forintos ke­ret és az ehhez kapcsolódó saját fejlesztési alapok azt eredményezik, hogy a válla­latok beruházásaik 15 száza- lélékát exportfejlesztésre fordítják. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy exportnövelési, felada­taink lényegesen nagyobbak annál, mint amit a 45 milli­árd forintos kerettel elő tu­dunk segíteni. Mindez azt is jelenti, ha tervcéljainkat meg akarjuk valósítani, változtatni kell a sok helyütt kialakult vállala­ti szemléleten. A következő években kétségkívül nagyobb kezdeményezésre, nagyobb kockázatvállalásra lesz szük­ség, mint eddig volt. Ezt tá­masztja alá az is. hogy bár a 45 milliárd forintos pályá­zatra meglehetősen sok ja­vaslat érkezett be, a bank szakembereinek véleménye szerint nem kért hitelt szá­mos olyan vállalat, ahol még. van a reális lehetősége a fej­lesztések gyors megvalósítá­sának. Kedvező jelenség ugyanakkor, hogy legnagyobb ipari vállalataink, amelyek az exportban is vezető szerepet játszanak — gondolunk itt elsősorban a győri Magyar Vagon- és Gépgyárra, az Egyesült Izzóra, a Csepel Mű­vekre, avagy a mezőgazda­ság területéről véve példát, ,a Bábolnai Állami Gazda­ságra — nos. ezek a gazdál­kodók vállalták a hitelfelvé­tellel járó kockázatot. AZ ÄLLAM meglehetősen sokrétű támogatással segíti a vállalatokat fejlesztési elkép. zeléseik megvalósításában. Igaz, a támogatás elnyerésé­nek feltételei a korábbinál szigorúbbak lettek, ám ha a vállalatok eredményeket akarnak elérni, alkalmazkod­niuk kell e feltételekhez. Csak így érhetjük el. hogy a következő években a terv­nek megfelelően növekedjék az export, s ennek nyomán a tervidőszak utolsó’ £‘éveire helyreálljon a népgazdaság egyensúlya. K. Ny. £ Az útirány: Eger—Budspest-Bratszk—Uszty-ílimszk Ketten a tizenegyből... j Fürjes József (fent) és Dobó László (jobbra) (Fotó: Perl Márton) Elő a térképpel! Hol is van ez. a nekünk nyelvtörő ne­vű település, Uszty-Ilimszk? A kutató, keresgélő tekin­tet végigsiklik a Szovjetunió térképén, hogy valahol a Bajkál-tó fölött rábukkan­jon a névre. Uszty-Kut... Vszty-Uda... uszty-Olenyok... Uszty-Ordinszkij... Sorakoz­nak a települések kisebb-na. gyobb távolságra a hatalmas tó körül. Uszty-ílimszk neve nincs sehol, a térképen még nem található. Néhány év múlva bizonyára jelzik majd. hiszen a KGST-építkezés — fa. és cellulózipari kombinát nő majd ki a földből — vi­lágszerte ismertté teszi a ne. | vét. Tizenegy Heves megyei i fiatal szakember is részt vesz majd az építési munká­latokban. Hétfőn útra kel­nek, repülővel, autóbusz- szai utaznak, hogy két esz­tendőre gyökeret verjenek Egertől, Novaitól. Abasártól, fiafntándiól, Tiszanánától, Gyöngyöstói kilencezer ki­lométerre. .. „...AKI ACÉL AKAR LENNI” Egyforma, színes üvegű er­kélyekkel díszelgő házak, s a bejáratok előtt zsibongó gye­rekek fogadják az érkezőt az egri ifjúsági lakótelepen. Ké­nyelmes otthonokban, ötlete­sen berendezett lakásokban élnek itt a fiatal házasok. Fürjes József innen, a má­sodik emeleti „fészekből” in­dul útnak Szibériába. Nehéz elszakadni, vagy könnyű lesz a búcsúzás? — Nem szeretek hosszan búcsúzkodni, azt hiszem, most is úgy indulok majd el. mint ahogy máskor szoktam. Egy-egy puszi, szervusztok... Bármennyire is nehéz lesz el­válni a családtól, így indulok el — mondja az Egri Épü­letkarbantartó Ktsz festője. — Az egyik szabad estén­kén a tv-t néztük, valami so­rozatféle ment az adásban. Amikor vége lett. már éppen ki akartam menni a szobá­ból, de megütötte a fülemet a beolvasott felhívás: szak­munkások jelentkezését vár­ják egy szovjetunióbeli épít­kezéshez. Akkor nem is vet­tem komolyan az egészet... — Én meg viccből azt mondtam Jóskának, hogy igazán kimehetnél Szibériá­ba. ott még úgysem jártál — emlékezik a feleség. Jóska rábólint, aztán nevetve meg­jegyzi; — Most már semmit sem szólhat az asszony, mert ő dugta be a bogarat a fülem­be. .. — Végül is miért vállalko­zott erre a távoli munkára? — Mindig izgatott az újabb és az újabb feladat, ez meg különösen nagy erő­próbának tűnik. Igaz, távol a családtól, a megszokott környezettől, de megéri: ezernyi újat lehet tanulni a szakmában. Aztán meg, de ezt „halkan mondom, mert itt van a feleségem is”, sze­retek csavarogni... Amikor az utazásokra, a hobbyjára terelődik a szó — kedvenc időtöltése a fotózás —. arra. hogy majd külde­nek élménybeszámolót a szerkesztőségnek is. a kisfia odahúzódik az ölébe. Péter minden percet kihasznál, hogy együtt legyen az apjá­val. mert sokáig csak leve­leken keresztül találkoznak. Vajon mikoíra érkezik meg Egerbe az első híradás? — Amint kiérünk, rögtön írom is az első levelet. És várom a fiamét, aki most kezdi a sulit, a betűvetés el­ső lépéseit. Mennyi mindent írunk majd egymásnak... No, meg a munkatársaimnak, akik egy versidézettel bú­csúztattak el: „Nem elég fel­lobogni, de / mindig égni kell / és nem elég csak ég­ni. / fagyot is bírja el. / aki acél akar lenni, / suhogni éli­vei. ..” Azt akarom elérni és megírni majd, hogy sikerült „acéllá” edződnöm... KEMÉNY ÉLET VAR RANK Csendes ház tornáccal, a tornácot befutó szőlővel, elői­te fénnyel telt tágas udvar — mint oly sok erre —, ez a Jókai utca 20. Novajon. ahonnan egy a tizenegyből, el­indul holnap a hosszú útra. Az „egy” Dobó László, kö­zépmagas. keménykötésű, nyílt tekintetű. 28 éves fia­talember, nős és két aranyos kislány, Jutka és Mártika édesapja. A szolgáltató vállalatnál dolgozom Egerben, kőműves vagyok — tér egyből a tárgy­ra. s mosolyogva hozzáteszi, hogy még nem járt külföl­dön. — Középfokú magasépí­tő képesítésem van, és egy év óta művezetőként dolgo­zom a vállalatnál. Ez azon­ban most már kevésbé lehet fontos. Gondolom, inkább ér. dekes lehet, hogyan határoz. tain el magamat erre a lé­pésre. .. — Nos, a felhívással kez­dődött. Ahogy ebbői megtud­tam, milyen hatalmas épít­kezésről van szó, azonnal megragadott. Mert bármeny­nyire nehéjz is a munka, rneg a távoliét, szakmailag rend­kívül izgalmas feladat, lesz mit tanulni, és ráadásul ez olyan lehetőség, ami egy élet­ben talán csak egyszer adó­dik. .. Persze, a távoli világ vonzása sem utolsó, meg az. hogy különböző nemzetek képviselőivel dolgozunk majd együtt, nem beszélve arról, hogy a két év bizonyára elég lesz a nyelv megtanulásához is. — Es egy kis kaland­vágy. .. ? — Aki erre gondolt, az hamar józanabb gondolatok­ra juthatott a dunaújvárosi előkészítőn, mert bizonyos. íiogy kemény munka, nehéz élet vár ránk. Más kérdés persze, hogy ennek is meg­van a maga romantikája. Er­re külön felhívta a figyel­münket a KISZ-kb ifjúmun­kás osztályának vezetője, az­tán a Komszomol területi bizottságának képviselője és a gyár építésvezető főmérnö­ke is. — Szakmai kérdésekről bi­zonyára szintén volt szó. — De még mennyire! Egy­kettőre kiderült, hogy — bár itthon elég jók vagyunk a szakmában — egyáltalán nem mehetünk ki valamiféle bő mellényben. Nálunk úgy szokták mondani, hogy itt szép lehetsz, de okos nem. Ahogyan hatalmas különb­ség van a két ország méretei között, ugyanúgy technoló­giája is egészen más. Mond­tak is néhány példát, egye­bek közt azt. hogy 30 köb­méter földet száliító gépek dolgoznak ott. Mi ilyet még csak nem is láttunk. — Mindez 9 ezer kilométer távolra■ az otthontól, a csa­ládtól. Az itthon maradók — feleség, gyerekek — aligha örülhetnek ennek az elhatá­rozásnak. — Ez igaz, de végül is megegyeztünk a feleségem­mel. .. Az asszonyka, akivel meg. egyeztek, kint főz a kony­hában. Nem is kell kérdez­ni. látszik az arcán hogy nem lehetett könnyű a bele­egyezés. .. — Annyira akarta, hát hadd menjen — mondja kevéske meggyőződéssel. — Majd csak eltelik az a két év. de ne­künk sem lesz könnyebb. (Szilvás—Kun) Mmism 1976. augusztus 8., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom