Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-29 / 204. szám
Milyenek a magyar filmek? Beszerelés Jsan-Pierre Brossard-dal, a filmklubok nemzetközi szövetségének főtitkárával Jean-Pierre Brossard, a neves filmesztéta, a filmklubok nemzetközi szövetségének főtitkára Svájcban él. Innen küldi rendszeres tudósításait, kritikáit, elemző tanulmányait több mint tíz szocialista és kapitalista ország filmekkel foglalkozó lapjainak, így a Filmvilágnak is. Ezenkívül részt vesz a rangos fesztiválokra küldött alkotások válogatásában, s nemegyszer zsüri- , tagként is tevékenykedik. Az egri nyári egyetemre Lo- carnóból érkezett. Munkatársunk vele beszélgetett hivatásáról, főtitkári teendőiről, s magyar . művek külföldi visszhangjáról. — Mi a feladata, hogyan dolgozik a nemzetközi szövetség ? — 1945-ben, közvetlenül a háború után alakult azzal a céllal, hogy ellensúlyozza az Európát elözönlő színvonaltalan, a csak olcsó szórakoztatásra törekvő, a valóságot meghamisító amerikai és francia filmek ízlésromboló hatását. Az alapítók és követőik felhívták a figyelmet a szocialista országok törekvéseire, valamint a harmadik világban jelentkező művészi elképzelések értékeire, s igyekeztek azokat — természetesen a lehetőségekhez mérten — népszerűsíteni. Ma is harcolunk a Nyugaton dívó üzleti szemlélet ellen, hiszen ez olyan produkciókat szül, amelyeknek semmi közé a sokarcú társadalmi valósághoz, s ráadásul elsikkasztják a gondolatot, a lényeget. A haladás híveit tömörítjük mindenünnen, s szeretnénk minél szélesebb körű, torzítás- mentes információcserét biztosítani. így a földrajzilag távol élő népek is megismerhetik egymás kultúráját, ötleteket, tapasztalatokat gyűjthetnek a kifejezés- mód, a formanyelv gazda- gításához. A módszerek? f — Meghívunk rendezőket, s arra kérjük őket, hogy előadói kőrútjuk során számoljanak be hazájuk film- művészetének történetéről, eredményeiről, esetleg —*■ vetítésekkel egybekötve — adjanak ízelítőt saját munkásságukból. A folyóiratunkban közzétett cikkek, összegző ...írások szintén ezt szolgálják. Anyagi támogatást az UNESCO ad, s ez bizony nem túl sok, így aztán az esetenkénti pénzhiány megnyirbálja terveink egy részét. S hadd említsem meg az összefogásban rejlő erőt. A közelmúltban letartóztatták Argentínában az ottani filmklubmozgalom egyik baloldali érzelmű vezetőjét. Mi kiáltványban tiltakoztunk az erőszak ellen, s követeltük szabadon bocsátását. Bízom benne, hogy nem hiába szóltunk, hiszen a nemzetközi felháborodás igen sokszor gátat vetett már az önkénynek. — Hogyan látják a magyar .valóságot Nyugaton, ismerik-e legrangosabb alkotóink műveit? — Az ottani hivatalos cenzúra a legtöbb helyütt propagandacéljainak megfelelően tolmácsolja az eseményeket, s épp azt sikkasztja el, ami fontos. Ez rendkívül káros, hiszen csak a tények ismeretében, a gazdasági, a társadalmi viszonyok pontos tudatában lehet megérteni, befogadni minden művészi teljesítményt. Ráadásul igen kevés produkciót vásárolnak az egyes forgalmazó cégek. Mi széles körű és hiteles tájékoztatásra törekszünk. A francia kollégák szerepe különösképp elismerésre méltó. Erre csak egy példát. A filmklubok ottani szövetsége ez év novemberében Le Hav- re-ban háromhetes magyar vonatkozású kulturális rendezvénysorozatot tart. Ez komplex program lesz: nemcsak vetítésekre kerül sor, hanem vendégszereplésre hívnak önöktől népiegyütteseket, gazdasági és egyéb sikereiket bemutató kiállításokat tekinthetnek meg az érdeklődők, előadások hangzanak el a szocialista építés, rendük vívmányairól, egyszóval teljes képet nyújtanak. Szerintem ez az út járható másutt is. — Ön ismert kritikus. Mi a véleménye filmjeinkről? — Szinte valamennyit láttam. Legutóbb például tizenhét közül javasoltam kettőt a locarnói fesztiválra: az Azonosítástfes a Vörös rekviemet. Túlzás nélkül mondhatom, hogy termésük legjava a nemzetközi élvonalban előkelő helyezést érdemel. Alkotásaik alapvető erénye a mához kötődés, a felelősségtudat. Rendezőik, forgatókönyvíróik zöme nem menekül a múltba, nem kerüli a problémákat, a fejlődő társadalmuk megoldásra váró kérdéseit tisztességgel körüljárják, elmélyülten boncolgatják, s ráadásul az igaz ábrázoláson, a sokoldalú elemzésen túllépve, töprengve keresik a megoldást. Külön öröm, hogy erre egyre többen képesek. A nagyok, a már közismert és befutott alkotók — Jancsó Miklós, Kovács András, Fáb- ri Zoltán — nyomdokán haladva a fiatalok kialakították a sajátos, az egyéniségükre jellemző íormanyel- vet. Továbbvitték az eszmei örökséget, de — s ez külön érdemük — tartózkodtak az eszközök másolásától, a tudatos vagy tudattalan utánzástól. Igen figyelemre mél- ; tó műhely a Balázs Béla stúdió: akik innen indultak, azok valamennyien a fontosat kutatják, s elvetik a sallangokat. A kísérletező kedv — ez szerintem minden valamirevaló művész elsődleges erénye — csak elgondolkodtató munkákat szül. S ez akkor is nagy dolog, ha nem mind remekmű. Nekem igen tetszett Dárday Attila Jutalom utazása, s emlékezetes élményt nyújtottak Elek Judit dokumentumfilmjei : mindkettőben az élet lüktetését érzem, s szinte felfrissítenek a valóság ízei. Ifjú rendezőik talán nem rutinosak, nem akrobatikus ügyességű művelői szakmájuknak — ezt a hiányosságot idővel egyébként pótolhatják —, de a hivatás szeretete hatja át őket, van mondanivalójuk a nézők számára, s tisztes lelkesedésük másokat is töprengésre késztet. — A dicséret után említene néhány kritikai észrevételt is? — Nem kedvelem a jól elkészített, a csak a jelen szükségleteit kielégítő műveket, azokat, amelyekből hiányzik a mélyenszántó elemzés. Ezek ma elmennek, sikerük is lehet, de az idő rostáján fokozatosan kihullanak. A ma embere ugyanis vívódó, mindent mérlegelő, a jelenségek okait kutató politikus alkat. Ezért, ha kevesebbet adunk neki, mint várna, akkor csalódottan távozik a filmszínházakból. Egy másik megjegyzés: Önöknél — ez kisebb- nagyobb mértékben másutt is így van — kevés a szatirikus hangvételű, igényes filmvígjáték, holott ehhez bőséges nyersanyagot kínál a mindennapok megannyi fonáksága, a tudat fejlődésének számot útvesztője. Mostani sikereik, s tehetséges kezdő rendezőik ismeretében mégis azt mondhatom: ezt az adósságot is hamarosan törlesztik. Pécsi István Történelmi emlékhely Mohácson Történelmi emlékhelyet építettek Sátorhelyen, az 1526-os mohácsi honvédő csata tömegsírjainak színhelyén. A két és fél hektárnyi területen, az Országos Természetvédelmi Hivatal megbízásából, építették az emlékparkot, amelynek ünnepélyes felavatása a csata 450 éves évfordulóján, augusztus 29-én volt. (MTI fotó — Bajkor József felvétele — KS) Munkahelyük: a kilátó Száz- és százezrek kirándulóhelye Szlovákiában a Magas-Tátra, ahol rengeteg az érdekesség, a látnivaló, ám a sláger: változatlanul a lomnici csúcs megközelítése, elérése. Ez vonzza, tartja izgalomban a teljes „harci dísz ben” pompázó hegymászókat — akiket a legkevésbé sem rettent vissza, hogy csak az idén, eddig több, mint húszán estek áldozatul a kalandos vállalkozásnak. Persze akadnak olyanok is, akik, bár naponta nekivágnak a szédítő magasságnak — voltaképpen ügyet sem vetnek a tájra. A hegy, a csúcs, a kilátó ugyanis számos embernek: munkahely. Az enciáni lanovkamegálló közelében, a pozsonyi akadémia csillagvizsgálójában dolgozik például Bors Jenő technikus, a bonyolult és értékes optikai berendezés, a legkülönfélébb műszerek, ké. szülékek egyik őre, orvosa. Aki újra meg újra a messzire látszó kupolás obszervatóriumban tölti nyolcórás műszakjait. végzi a maga dolgát, ugyanúgy, mint más, odalenn valamelyik intézményben. üzemben. A feladat — beszélte — talán annyival több. hogy sajátosak a körülmények. velük, úgyszólván minden előfordulhat. Megtörtént már, hogy amikor leszakadt a lanovka, valami másfél esztendeig gyalog kellett feljárni az 1751 méteres magas_ Ságban levő asztronómiai állomásra. néha az átlagosnál sokkal cudarabb időjárási viszonyok közepette, esőben, hóban, szélviharban is. Volt rá eset, hogy villám sújtott az épületbe jelentős kárt okozván, s mert ezen a rettenetes sziklás terepen a földelés, a tökéletes védelem szinte lehetetlen, sajnos máskor is számíthatnak hasonló támadásra. Mégis, immár 26 éve szolgál itt, s bizony el nem menne máshová a nyugdíjáért! A lomnici csúcson — ahol az életet már csak rendkívül gyér, szegényes növénykultúra. néhány felkíváncsiskodó sziklai veréb. egy-egy sas vagy eltévedt zerge jelenti — fizikusok, meteorológusok dolgoznak a kilátótorony épületében, 2633 méternyire a tenger szintje fölött. Éppen három évtizede, az első között • szegődött ide Zarsky Jan — mondta társáról a tolmácskodásra vállalkozott kozmikus asszisztens. Nagy Sándor — s szolgálati szobájából, ahol már 14 naposak a műszakok, . három óránként jelenti az időjárási adatokat a szlovák fővárosnak. A meteorológiai megfigyelő a központon keresztül egy nemzetközi hálózat része, s így még Észak-Afrikával is kapcsolatot tart. Zarsky Jan. átlagosan nyolc-kilenc órás napsütést mér. s az idén, januárban. mínusz 31 fokos hidegről, 204 kilométeres erősségű szélviharról is üzent. A munkahely környezete — különös világ. Júniusbán kezd zöldellni a táj, szeptemberben, úgyszólván egyszerre búcsúzik a tavasz, a nyár és az ősz. Most is hófoltos a hegység, de néhány hét múlva már szinte az igazi tél kopogtat. Ami talán eszükbe sem jut a jelenlegi, vidám kirándulóknak .. o (gyónt) i *, f L €i,Nimsiß 1876, augusztus 29., vasárnap II. Aztán a legény felbökkin- tett fejével a sípra: — Azt magának adhatom. — Köszönöm — mondta a lány. Vékony ujjaival markába zárta a sípot. A gátőr és a vízmester kijöttek a házból. A lány elköszönt a legény, tői. Azt mondta: — Jó estét. A legény is azt mondta. A lány vitte a vállán a kapát. meg a vastag szőke fonatát. Meztéláb lépegetett átal az udvar gyepén. A barna lába szára hajladozott Ujjai belefészkelődtek a te nyerébe. Vitte a sípot a markában. A gátőr és a vízmester egyenesen a legény felé tartottak. Nézték őt és jöttek fe léje. Mit akarnak velem — mondta magának Kis János. De aztán látszott, hogy csak a világba néznek, a rámpát beszélték, az hogy legyen. mert ahol most van, ott nincs jó helyt. A műszer miatt. jöttek Kis Jánoshoz. Dani bácsi mindjárt felemelte a szomszédos tuskóról, ahová figuránsa helyezte. Közben meg beszélt, hogy bekötő út merre jön. A gátőr oda-odanézett a legényre. ki belső parancsot érzett, hogy most fel kell áll. nía, és meg kell mondania a nevét, csak az zavarta, hogy Dani bácsi közben a bekötő utat beszélte. Végül mégis fölállt, készülődött a bemutatkozásra. — No persz^, a kisszógám — vette észre magát Dani bácsi. A figuráns és a gátőr kezet nyújtottak. — Már a bölcsőben a vízügyi szolgálatra termett — nevetett Dani bácsi. A gátőr is elmosolyodott. — Nofene. Kis Jánosnak is elfutott kicsit a szája, kicsit illető- dötten. — Maga úgyis mén Csör- bölyre. mert hogy eleget ugrált Bátoriban, ott ellesz, amíg él. itt meg ugráljon egy fiatal. E szavakat Kurinszky tanácsos úr mondta a minap a bátori gátőrnek, most a vízmester ironikusan idézte a gátőr iménti elmondása után. A gátőr a legényre nézett: már tán meg is van az utód. De hamar. Arcára ráhajolt az árnyék. Tán a hárs árnyéka. De inkább a szívről lopakodott fel az arcra. A legény érezte a hÖvös- séget a gátőr szeméből feléje árámlani. Az ünnep hajnala odaki virradt rájuk a nádasban. Kis János vállalta, hogy bemegy a dudva közé a léccel. Mert oda be kellett menni. Itt másképpen nem lehetett. Ahogy ment, térdig elmerült a sárban. . — Fiam, nádpallót vágunk — mondta Dani bácsi. Csapott is le mindjárt a sarlóval egy kévére valót. De Kis János meg ment. — Á, jó lesz az ... Térdig ment a sárban. Meg- íogózott a göcsörtös füzek aláhajló ágaiban. Az inge ázott volt. rátapadt a hátára. A hajnali lég kövér vízDani bácsi maga elé haji- gálta a nádat, pallónak. — Megkergültél? Tűntek el itt már emberek! A legény vigyorgott, s kimászott a pallón. Az öreg csóválta a fejét. Nézte kutatóan a legényt, behúzódva a ravasz szakálla mögé, akár a leselkedő pók a hálója mélyére. — Még nem is láttalak ilyennek, ilyen hősködőnek. Eztán ahogy léptek előre, nádpallókat raktak maguk elé. Elérték a vizet. Ott ladikon dolgoztak. Kis János vigyázott, hogy be ne merüljön cseppektől volt súlyos. Egy helyen a sárnak nem érezte a fenekét. Már a combjáig körülkerítette. Nem tudta kihúzni a lábát. — Állj meg. állj meg! Kis János megkapaszkodott a kákában, amely csomósán, zsombékosan nőtt. nagyon a léc az Iszapba. Dani bácsi azt mondta: vigyázni kell, mert az emberek nem keresnek. Kis János homlokához szorította a léc felső végét, úgy szilárdan állt. nem imboly- gott. Amikor így a hómlokához szorította, olyan volt Kis Já nos, mintha gondolkodna Olyan volt. ahogy nézte avi zet. A víz mozdulatlan vol! mint a zöld nyugalom. Min den mozdulatlan volt. Dani bácsi kétszer szól Kis Jánosra: — Tovább!..; — Tovább! Akkor meghallotta. Dani bácsi nézte a szakáll mögül a legényt. A szemé is behúzta a bozontja alá. A ladik mind beljebb jár a nádi utakon. Kúszott a ví felett hangtalanul. Csak folyondár surrogott, midői szétnyílott a csónak orr; előtt és rátapadt az oldalára A víz felett reszketett .; hajnali félálom. Dani bácsi semmit nen mondott többet. Végezték , munkájukat. Aztán felkelt a nap. Gaz ból tüzet raktak, szalonná früstököltek szárítkoztak. ! munkával jószerint készen i lettek. Dolgozhatnak a kubi kosok, nekik meg kezdődbe a vasárnap. Dani bácsi váratlanul meg kérdezte: — Aztán az a kislány húz e hozzád? — Nem tudom én azt - mondta Kis János, forgatta ■ nyársat. Dani 'bácsi szakálla csen desen mozgott. A falat a szá, jában egyik oldalról járt i másikra. Nézegette, atya szemmel körüljárta a le gényt. —^ Na. holnap bemegyünl a városba, keresünk valam tisztességes öltözéket rád. — Rám? — így nem járhatsz Iá. nyokhoz: (VííQSi Pádióskocsi w MHSZ-uck A hét végén új rádióskocsit adtak át az MHSZ amatőr rádiósainak Egerben. A héverőkkel. mosdóval és adófülkével felszerelt modern kocsit — amely jelentősen segíti majd a rádióklub mun. káját — a MEZŐGÉP egri és hevesi gyáregységének szocialista brigádjai készítették el 200 ezer forint értékű tár sadalmi munkával. Az új lakókocsit Török István, a MEZŐGÉP egri gyáregységé- pék igazgatója adta át a rá. ; dióklub tagjainak. Az ünnep, ségen jelent volt Harányi György ezredes, az MHSZ fő titkárhelyettese, a Magyar . Rádiós. Amatőrök Szövetségének titkára is. Az új rádióskocsit először műszaki berendezésekkel sze. relik fel. ezt követően pedig Kékestetőn állítják szolgálatba.
