Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-27 / 202. szám

ÍV>^>NAAA/VAAAAAAAAA/SAAAA^VVA/W\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAA/V/V

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk:

„Személyi titkár” a Matignon- palotában?

„Szerda — írja egy félhivatalos belga lap — rossz napja volt az UDR-nek és egyelőre korai lenne megmondani, jó nap volt-e Franciaország számára”. A megállapítás némi magyarázatra szorul. Szerdán Gis- card d’Estaing, a Francia Köztársaság elnöke lemondatta — mert gyakorlatilag ez történt — Jacques Chirac miniszterelnököt, az UDR nevű gaulleista párt, az UDR vezetőjét.

Ahhoz a kérdésfeltevéshez, vajon jó nap volt-e ez Franciaország, azaz a francia nép számára, a belga lapnál alighanem határozottabban lehet hozzászólni. Már most biztos, hogy legalább egy, de annál fontosabb vonatkozásban rossz nap volt a szerda a francia nemzet számára. Ahogy ugyanis összeállnak Chirac távozásának és utódja kiválasztásának körülményei, mind világosabbá válik, hogy a köztársasági elnök még Chirac személyi ambícióit és manőverezési szándékát is soknak találta és rezzenetlen egyszemélyi vezetést akar egy egységes jobboldali tömb élén.

Nem véletlen, hogy a hivatásos külpolitikai megfigyelők is meglepetten kapták fel a fejüket, amikor a világszerte szinte ismeretlen külkereskedelmi miniszter, Raymonde Barre kapta a miniszterelnöki bársonyszéket. Nyilván arra gondoltak, amit a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozata így fogalmazott meg: „Az új miniszterelnök kijelölése arról tanúskodik, hogy az új kormányfő voltaképpen az elnök személyi titkára lesz.”

A hagyományok ismeretében ez a tény önmagában is érthetővé tenné a Franciaország-szerte tapasztalható megütközést és ingerültséget. Az elnöki rendszer ugyanis nem jelenti azt, hogy a kormányfő szerepét ilyen látványosan, nemcsak a személyt, hanem az intézményt is sértő módon degradálják. De még mindig ez a kisebb baj.

Az igazi probléma az, amiért, aminek a szolgálatában történt a drámai őrségváltás: belpolitikában a „nemzeti lemondás” a nadrágszíj meghúzás gyűlölt koncepciója, amely minden terhet a dolgozókra hárít; külpolitikában pedig a gaulleista örökségtől távolodó és az atlanti tömbhöz közeledő vonalvezetés szolgálatában- Mint az FKP PB nyilatkozata hangsúlyozza: Az Elysée-palotában ennek a kettős célnak a jegyében sorakoztatták fel most új módon a reakció erőit.

Hogy a monopóltőke elégedett a bankkörökben bizalmat szerzett Barre-ral, azt jól jelzi a tőzsde reagálása. De hogy a nemzet nagy része nem osztja ezt az elégedettséget, annak máris számtalan jele van.

^WSAAAAAAAAA^AAyWWWWNAAAAAAAA^^VVWVVVWVAAAA^WWVVWVV» '

Külföldről

jelentik

MOSZKVA: barlangkutatás

Üj országos rekordot állított fel egy szovjet barlangkutató-expedíció: tagjai 1030 méter mélyre hatoltak le egy Szamarkand környéki barlangba — tudósít az eseményről a Pravda csütörtöki száma.

Az eddigi, 700 méteres rekordot a Kaukázusban állították fel. (MTI)

FRANKFURT: bankrablás

Ismeretlen tettesek 200 000 márkát zsákmányoltak csütörtök délelőtt a hesseni központi bank épülete előtt. A rablást két fegyvertelen, álarc nélküli férfi hajtotta végre. A bankból kilépő küldönc kezéből kitépték a pénzes táskát, majd motor- kerékpáron elhajtottak. Eddig senki nem tudott személyleírást adni a tettesekről. (UPI, DP A)

TOKIO: lopás

676 yen értékű élelmiszer ellopásáért szerdán Tokióban letartóztattak egy férfit, aki egy bank 1975-ben 12

millió yen elsikkasztásáért bocsátott el, de akkor nem indítottak ellene rendőri eljárást. (AP)

OSLÖ: erdőtűz

Az Oslótól mintegy 250 km-re délnyugatra elterülő Heddal körzetében 11OO hektár erdőt elpusztított az erdőtűz. A területet katasztrófa sújtottnak minősítették, és több családot kitelepítettek. (UPI)

TOKIÓ'- földrengés

A Tokiótól 110 km-re délnyugatra fekvő Isu félszigetet csütörtök reggel enyhébb földrengés rázta meg. A meteorológusok ennek alapján most egy erősebb földrengés lehetőségére figyelmeztetnek. (UPI)

Inog a rendszer

Ssjtóvélemények a francia kormánvváltozásról

A francia sajtó központi témája csütörtökön a Chirac- kormány lemondása és Raymond Barre miniszterelnöki kinevezése volt.

A Le Figaro véleménye szerint Giscard d’Estaing egy olyan miniszterelnöktől megválva. aki az államfő gaulle. ista támogatását testesítette meg, paradox módon de Gaulle-i stílusban járt el. Ebben az értelemben hű az V. köztársaság alkotmányának szelleméhez. Ugyanakkor azt a kockázatot vállalja, hogy maga lép az első vonalba. Túlzott lenne azt állítani, hogy Jacques Chirac félellenzéki álláspontot fog képviselni. Feltételezhető azonban. hogy gondosan átgondolt és kimért támogatásban fogja részesíteni a köztársasági elnököt. Ha távol is lesz

Chirac, jelenléte érezhető lesz.

A jobboldali l’Aurore szerint Chirac távozása az V. köztársaság történetében elő szőr jelzett nyílt, nyilvános törést a köztársasági elnök és a miniszterelnök között. A tényleges fejlődés megfosztotta a miniszterelnöki posztot minden valódi hatalomtól. A hatalomnak kizárólag a köztársasági elnök kezébe való összpontosulása jogilag teljesen megalapozatlan. Giscard d’Estaing elnöki kormányzása olyari messze megy. hogy tagadja a pártoknak, azaz a közvélemény különbö. ző áramlatait képviselő poli. tikai szervezeteknek arra való jogát, hogy hatékonyan és eredményesen szembeszállja. nak a kormány kezdeményezéseivel.

Zavargások Dél-Aírikáhan

: -: x;-;

Meadowlandben, Johannesburg négerek lakta külvárosában a szomszédok kimenHegyeken, völgyeken, négy országon át

Erről is, arról is, apróságokról

ín.

Az élményeknek se vége, se hossza. Külföldön az ember kétszeresen él. Éli a maga megszokott életformáját, amennyire tudja, és éli az ottani életet, a furcsaságaival, az érdekességeivel, a különbségeivel. Mivel mindehhez nem sok ideje van a turistának, ezért szinte habzsolja az élményeket. Felgyorsítva él.

Mindenről számot adni nem lehet, nem is kell. Az útirajzok pontosabbak, színesebbek.

Néhány érdekességet viszont érdemes megemlíteni.

Idegen helyen az ember ;önnyen ráfizethet a tájé- :ozatlanságára. Például,

/legérkezik Velencébe, meg- ill az óriási parkolóban, ahol zerszám sorakoznak az au- ók egymás mögött és mel- ett, aztán elindul városnéz- h. De hol a város, hogyan ehet oda bejutni?

Az élelmes velenceiek kis notoros taxijukon ott állnak neg a parkolónál.

— Tíz kilométer ide Ve- ence — mondják angolul, lémetül, franciául, ki hogyan érti meg —, itt a hajó, :sak négyezer líra fejenként.

Utólag derült ki, hogy a vízi autóbusz a huszad részéért szállítja az utasokat.

Ahogy az is félrevezeti az imbert, ha elnézi, mennyi- sn ülnek az út mellé kitett asztaloknál, és esznek és isznak. Nosza, egy tányér spagettit mi is kóstoljunk meg. Igen ám, de az ára egy ilyen utcai helyen majdnem háromezer líra tányé&Mmm,

1876. augusztus 27., péntek

ronként, amihez még felszámolnak személyenként 500— 500 líra felszolgálási díjat is. Usgyi, jobb minél gyorsabban eltűnni innen, valami kis büfé irányába.

A tájékozatlanság fölösleges fáradságot is okozhat. Bécsben nem tudtuk, melyik busz és melyik villamos hová megy. Gyalog indultunk el a Schönbrunnba. Két órán át szedtük a lábunkat, valahány embert megszólítottunk, mind azt mondta, nincs már messze a nyári palota. Két villamossal elérhettük volna, bár egy villamosjegy ára személyenként nyolc schilling. (!)

★

Olaszországban és az NSZK-ban nem lehet turistazsebbel bemenni étterembe. Egy nyúlfarknyi sültkolbász a büfében Münchenben 2,50 márka, ami több mint húsz forint. Képzeljük el, mennyit kérnek egy étteremben egy ebédért!

Jugoszláviában, Ausztriában egy étkezés 130—150 dinárba vagy schillingbe került. Ebben már az üveg sör is benne volt. A feketekávé viszont, aminek semmi köze nincs a mi presszókávénkhoz, legalább tíz forint értéket képvisel.

Nem olcsóbb ez Olaszországban sem, de az csakugyan kávé! Hej, jó hírű magyar presszós kisasszonyok, ha azt a kávét kóstolnátok!

Az ételek a déli és nyugati szomszédainknál is a mi ízlésünknek megfelelőek. Az osztrák „sógorok” szinte ugyanazt eszik, mint mi, nemhiába éltünk egy uralom alatt annyi évszázad alatt. Még a kedélyességük ig, a tréfás kedvük is nagyon azonos a magyarokéval, a magyaros vendégsze-... retetteI, ,±£-j£$ ■ .l&c

grfS • --T

A turistákra épülő országok, mint amilyen Olaszország is, mindent megtesz-» nek, hogy pénzt vegyenek ki az oda látogató zsebéből. Ha van egy kis ház, abban legalább két-három üzlet van, amiből legalább kettő — vendéglátó hely.

Nagyon jó az utazók tájékoztatása is. Az autópálya mellett mindig található felirat: hány kilométerre van a következő parkoló, ivóvíz, büfé, benzinkút. Az osztrák és az NSZK-beli autópályák használata díjtalan. Az országúti segélyszolgálat is szervezett.

Feltűnően fegyelmezettek az autósok az autópályán. Ott nincs tolakodás, nincs jobbra-balra előzgetés. A hömpölygő autóáradatban mindenki vigyáz a másikra is. A hegyi utakon minden előzéskor hangjelzést használnak, de csak a figyelem felkeltésére és nem türelmetlenségből.

A benzin ára általában tíz forintnak felel meg literenként, szuperra értve.

A jugoszláv tengerpart mentén minden öbölben legalább négy-öt ház húzódik meg. Egymáshoz bújva, menekülve az éles szél elől. Ez már egy község itt. A Vele- bitben az egyik útelágazásnál a következő táblát láttuk: A legközelebbi orvos 53 km-re, X-ben.

★

A növényzet életereje a hegyek között és a'tengerparton szinte hihetetlen. Mindenütt fügefa. Ahogy nálunk a kövek hasadékaiból, a falak réseiből kinő egy- egy ecetfa, úgy burjánzik ott a fügefa.

Azt mondtam, Jugoszlávia hegyeiben még a termőföld is kőből van. Ez csak enyhe túlzás. A felső, megművelhető réteg vastagsága ali£ tíz centi. A fák, a szőlő gyökerei mélyén befúródnak a

i . - ■

sziklák repedéseibe. Minden körte- vagy almafát a hegyekben kis kőkerítéssel vesznek körül, így óvják a közvetlen környezetét, termőtalaját az erróziós hatástól.

Itt a szőlőt nem permetezik. Szinte vadon nő. A bora nem valami zamatos, sa- vanykás is, de ereje van.

Az osztriga annyi a meredek, sziklás tengerpart se- kélyesebb vizeiben, hogy bárki kilószámra fejtheti le a kagylókat a kövekről, ha van jó erős kése hozzá. És ha van gusztusa megenni az osztrigát. Mellesleg, nagyon sokféleképpen dolgozzák fel, a piacon úgy árulják, mint mi a legismertebb gyümölcsöt, de mindig négy-öt félét belőle.

Az őszibarackért 10—12 dinárt kértek, a dinnyéért húszat kilónként. De ahány piac, annyi ár. Tíz kilométerrel arrébb már a duplájába került esetleg.

A török lakta vidékeken, mint amilyen Mostar is, kedvenc háziállat a kis teknős. Darabját tíz dinárért kínálják.

★

Az élményeket felsorolni nem, csak abbahagyni lehet. Egyébként is, mindezt látni kell, a közvetítő szó nagyon erőtlen ahhoz, hogy a valósághoz még csak hasonló képet is tudjon rajzolni.

Az biztos, nagyon jó utazni, világot látni, ismerkedni más tájakkal, és más tájakon élő emberekkel, hiszen minden utazó a felfedezés izgalmával vág neki a kilométerek ezreinek, és a maga számára csakugyan fel is fedezi ezeket a tájakat. Talán ezért is ad minden földdarab- mindenkinek más és más élményt.

De az is biztos, nagyon jó a hosszú útról hazajönni, itthon lenni, az ismerősökkel, .barátokkal, rokonokkal újból találkozni.

így szerez az utazás az embernek kétszer is nagy örömet. Egyszer, amikor elkezdődik, másodszor pedig, amikor befejeződik, véget ér.

' 'íkí G. Molnár Ferenc

tik a gyerekeket egy házból, amelybe a rendőrök könnygázgránátot dobtak. A külvárosokban hetek óta tartanak a színes bőrűek tüntetései, tiltakozásul a faji elkülönítés és elnyomás politikája ellen,

(Népújság telefotó —AP—MTI—KS)

A Le Monde csütörtöki számában Pierre Viansson Ponte szerint a gaulleizmus, e nagy emlék után. itt a gis. csak kísérlet. A változás kul- csak kísérlet. A változás kul. csa — Gisdard d’Estaing mintegy véletlenül elhangzott mondatában keresendő, amely szerint Chirac idén ősszel ki. vánta megrendezni a nem. zetgyűlési választásokat, míg ő. Giscard d’Estaing a maga részéről ragaszkodik az eredeti. 1978-as dátumhoz. Ha a választást a többség számára egy olyan miniszterelnök ké_ szítette volna elő, aki az egyik fő • párt vezetője, egyben e többség koordinátora, a választás a hatalomban részesülő pártok ügye lett volna. Most egycsapásra az elnök ügyévé vált: egyetlen zászló, egyetlen vezető, egyetlen program.

A Le Quatidien de Paris című polgári liberális lap csütörtöki száma „Inog a rendszer” című írásában rámutat. hogy Chiractól megválva Giscárd d’Estaing eleve kényelmetlen helyzetbe kerül az UDR.rel szemben. Giscard d’Estaing egyfajta dupla vagy semmit játszik. Dupla, ha az UDR kénytelen kelletlen elfogadja a giscardi játékot, azt a perspektívát, hogy a páriámén*; többséget jobban hozzáigazítják az elnöki többséghez az 1978-as választásokon. Semmi, ha az elkövetkező hónapokban a többség felbomlik, ami azzal a kockázattal jár, hogy a többség vereséget szenved

1978-ban.

A l’Humanité, az FKP napilapja „A reakciós erők új felállása” címmel ismerteti az FKP KB nyilatkozatát. A rendszer még „elnökibb” és személyibb jellegű lesz — mutat rá Michel Doumenc a lap hasábjain. Az. hogy egyetlen ember dönt mindenről. a demokráciával leg. élesebben szembenálló hata. lom jellemzője. Az országban olyan erős a tiltakozás hulláma, hogy megfékezésére Giscardnak csak az erős kéz módszere marad. Az autori- tarizmus erősödése fordított arányban áll a hatalom népszerűségével. A Giscard d’Estaing szavaiból áradó fe. nyegetések valójában gyengeségének jelei — mutat rá a publicista. (MTI)

Varsói levél

Skloby h an emlékeznek

i hegyek, melyek Len- ** gyeiország központjában fekszenek, minden évszakban egyaránt gyönyörűek. Sötétzöld lejtőiken számos falu található. Közülük a radomi vajdaságban Skloby falu nemcsak a szépsége, hanem a történelme miatt is nevezetes.

Mindenki, aki meglátogatja a falut, virágokat visz a község temetőjébe. A keresztek között, nagy kőlapon a következő felírat áll: „Skloby falu és környéke 215 megölt lakosának tiszteletére ...”

A falu tragédiája ismert az egész országban és külföldön is. Skloby volt Európában az első olyan falu, amelynek férfiúit a hitleristák kiirtották, mert a lakosságot az ellenállási mozgalommal való együttműködéssel vádolták.

A hegyek környéke 1910 elején az ellenállók területe volt. Hubal-Dobrzanski őrnagy, az 1939-es szeptemberi harcok résztvevője nem tette le a fegyvert, lovas századával az erdőkbe vonult és partizán harcot kezdett. A századhoz más alakulatok katonái és a környék falvainak lakói is csatlakoztak.

1940. március 30-án Skloby környékén a németek és a partizánok megütköztek. Ebben a csatában sérült meg a hírhedt hitlerista Blasko- vitz tábornok. A megszállók a tábornok miatt bosszút álltak a falu lakosságán.

A falu egyik lakosa így emlékszik visszak a tragikus napra:

— 1940. ápriljs 11-én a hitlerista csendőrök, rendőrök és katonák körülvették Sklobyt és a környező

férfiakat, még a 14 éves fiúkat is, majd az erdőbe hurcolták és ott lelőtték őket. Az én családomból lien: a férjem, három testvérem, férjem három testvére és 4 nagybátyám fekszik itt.

Julia Szlufik szemében csillogtak a könnyek.

De mindez nem volt elég. Felgyújtották a falut, elpusztították a munkaeszközöket, még a meggyilkolt férfiak özvegyeinek és árváinak ruháit is felgyújtották. A szép faluból csak. romok maradtak...

Az özvegyekről és árvákról a felszabadulás után a fiatal népi hatalom nem feledkezett meg. A meggyilkoltak hozzátartozói kölcsönt kaptak az államtól házak, istállók, csűrök építésére. A munkaképtelenek nyugdíjban részesültek. A faluban ruházati szövetkezetét nyitottak, ahol 300 ember talált állást, új iskolát építettek. Skloby ismét népes település, virágos kertjei és korszerű mezőgazdasága elismerést érdemel.

Szeptember elsejéről, a második világháború kitörésének napjáról Sklobyban ugyanúgy megemlékeznek, mint a falu tragédiája nap- járói. A környék lakosai a temetőbe mennek és a sírokra mezei virágból, rózsákból készített koszorúkat tesznek. Évről évre egyre több a koszorú, mert nemcsak az özvegyék viszik, hanem az unokák és dédunokák, akik ezen a napon a távoli városokból és falvakból jönnek őseik szülőföldjére.

Varsó, 1976. augusztus.

(INTERPRET