Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-18 / 195. szám

A termelési rendszerek holnapja A nagyobb hozamok, a minőségileg jobb eredmé­nyek ma már nemcsak az ipari, hanem a, mezőgazda- sági termelésben is megmu­tatkoznak. A tudományos­technikai forradalom a me­zőgazdaságban ugyanis nem­csak a termelés tárgyi és biológiai feltételeiben idé­zett elő lényeges változáso­kat, hanem a megváltozott körülmények, a szakmai színvonal emelkedésére is hatással vannak. Ez lehetővé tette a korszerű eljárások bevezetését és széles körű, gyors elterjesztését. Sürgető gazdaságpolitika Az utóbbi néhány évben, mondhatni a 70-es évek ele­je óta a mezőgazdaságban is megjelentek a nagy teljesít­ményű, úgynevezett „óriás­gépek”, elterjedtek a kor­szerűbb növényfajták, me­lyek együtt nagyobb szako­sodást tettek lehetővé. Ez­zel egyre inkább jelentkez­tek a hagyományos termelés hátrányai. A növekvő igények jobb kielégítésére ösztönzött gaz­daságpolitikánk is, amely lehetővé tette, hogy az élen­járó üzemek újszerű formá­ban vállalják a hazai és a nemzetközi tudományos, mű­szaki információk rendsze­rezését, felhasználását. Vál­lalják az új technológiák kidolgozását és partneri kap­csolatok formájában azok alkalmazását is. Ezt a szervezeti formát nevezzük ma már termelési rendszernek, amely célul tűzte ki a technikai, bioló­giai, kémiai, szervezési és emberi tényezők összhangjá­nak megteremtését. Az új szervezés a nagy termőké­pességű fajtákra és a magas színvonalú technikára ala­pozva indította el — most már joggal mondhatjuk — eredményesen, a gazdaságok gyors ütemű termelésfejlesz­tését. Ennek köszönhető, hogy a rendszerben termelt cukorrépából gazdaságaink hektáronként 370—380 má­zsás, burgonyából 210—220, szójából 17—18, napraforgó­ból 14—15 mázsás átlagter­mést értek el. Heves megyében tavaly a gazdaságoknak több mint a fele — szám szerint 29 — kapcsolódott be valamilyen termelési rendszerbe. Hat gazdaság háromnak: a cu­korrépa, kukorica és búza, hat nagyüzem kettőnek: cu­korrépa és kukorica, 17 pe­dig egy termelési rendszer­nek tagja. A már említett növényeken kívül a Füzes­abonyi Állami Gazdaság és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Nagygombosi Tan­gazdasága a borsót is ipar­Közmütérképek Geodéziai vándorgyűlés Szombathelyen tanácsko­zott a nemzetközi geodéziai vándorgyűlés, amelyen nyolc országból, valamint hazánk minden részéből érkezett szakemberek vesznek részt. A tanácskozáson a közműiéi, mérésről és nyilvántartásról hangzottak el előadások. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium kísér­letképpen hazánk három vá­rosában. Szombathelyen, Ba­lassagyarmaton és Veszp. rémben kezdeményezte a közműtérképek elkészítését. Szombathelyen elsőként fe­jezték be ezt a munkát. Az előadások után a ta­nácskozás színhelyén, a MÁV igazgatóság tanácstermében, műszer- és közműnyilván­tartási térképbemutatót ren­deztek. majd a vándorgyűlés résztvevői Kőszegen tanul­mányozták a föld alatti ve­zetékek felmérését. (MTI) szerűen termeli. A vámos- györki Egyesült Termelőszö­vetkezet pedig bekapcsoló­dott a rákóczifalvi szójater- melési rendszerbe. Három gazdaság: a bátori, a visz- neki és a mátraderecskei tagja a Zagyvarékasi Gyep­gazdálkodási Rendszernek. Két állami gazdaságunk rendszergazda. A csányi a paradicsomnak, a gyöngyös— domoszlói pedig a szőlőter­melésnek. Előny az aszályos nyárban Megyénk közös gazdaságai közül helyesen döntöttek azok, melyek tagjai lettek valamelyik rendszernek, hi­szen a hagyományos terme­léshez képest tíz-húsz száza­lékkal csökkent az önkölt­ségük. Tavaly a megye szán­tóterületének már 13 száza­lékán csaknem kétezer hek­táron folytattak iparszerű termelést nagyüzemeink. En­nek hatása gyorsan megmu­tatkozott abban is, hogy a növekvő terméseredmények mellett megszilárdult a mun­ka- és technológiai fegye­lem. Üzemeinkben korszerű­södött a szakmai képzés és továbbképzés, ezzel elisme­rést, rangot vívott ki ma­gának a mezőgazdasági szak­munka, miután az a koráb­binál lényegesen kedvezőbb körülményeket teremtett a rendszert működtető és a technikát kezelő ember szá­mára. Tavaly Heves megyében a rendszerben termelt kukori­ca átlagtermése 27 százalék­kal, a cukorrépa 22 százalék­kal, a borsó pedig 12 száza­lékkal volt több, mint a ha­gyományos agrotechnikával művelt. A rendszer előnye most, az idei rendkívül aszályos nyáron is megmu­tatkozik, különösen a ku­koricánál. Noha a nagy szá­razság miatt a korai érésű fajták jelentős része már el­pusztult, a közép- és késői érésűek 85 százalékán az eső és a kedvező agrotechnika hatására még közepes ter­més várható. Ez a rossz időjárási viszonyok között jónak mondható. Az elmondottakból kitű­nik, hogy a rendszerek az ötödik ötéves tervben is fon­tos szerepet kapnak az or­szág — így megyénk mező- gazdaságában is. A terv 1980-ig országosan 1,6 mil­lió hektár rendszerbe vont területet irányoz elő. Nyil­ván Heves megyében is a meglevő kétezer hektár to­vábbi növekedésére számíta­nak. A területfejlesztés so­rán elsősorban a népgazda­sági igényeknek megfelelő növények, a búza, a cukor­répa, a napraforgó, a burgo­nya, a szója és kisebb mér tékben a kukorica iparszerű termelését valósítják meg üzemeink. A fejlesztés kezdeményezői Az utóbbi évek műszaki fejlődésének eredményeként várható, hogy hazánk és a szocialista országok a követ­kező években is olyan ma­gas színvonalon dolgozó gé­peket gyártanak, melyek megfelelnek a termelési rendszerek követelményei­nek. Az ezekhez szükséges gépek, alkatrészek, továbbá kémiai anyagok folyamatos pótlását ugyanis az ötödik ötéves tervben a hazai és a szocialista gép-, illetve vegy­iparra alapozza mezőgazda­ságunk. A termelés előirányzott növelése a következő öt év­ben nagy feladat elé állítja a közös gazdaságokat. A csökkenő földterület és a csökkenő munkaerő mellett a terméseredmények fokozását előnyösen segíthetik a rend­szerek. Ezért legyenek élen­járó kezdeményezői a fej­lesztési elképzeléseknek. Kü­lönösen a szállítás, a ter­ménytárolás, a szárítás és feldolgozás új módszereinek, lehetőségeinek megvalósítói. A rendszerekben dolgozók szakmai felkészültsége a jövőben is mozgató rugója lehet a tényleges termelés­fejlesztésnek. Ezzel hozzájá­rulhatnak, hogy a rendsze­rek hatása jobban érvénye­sül majd a rendszeren kí­vüli üzemek termelésében Mentusz Károly Visszaad, gazdálkodik... Az Irodagépipari és Fi­nommechanikai Vállalatnál megkezdték a saját fejlesz­tésű elektronikus pénztár­gép-család újabb típusának gyártását. Az új pénztárgép többet tud az eddigieknél. Kiszámítja a visszajáró pénz összegét és adatszolgáltatást is végez. Bekapcsolható egy számítógéprendszerbe, ez­által állandóan figyelemmel lehet kísérni a minimum- cs maximum-árukészletet. (MTI fotó: Hadas János felvétele — KS) II megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalta Az 1026-os Heves megyében is foga­lommá válik egy szám, egy kormányhatározat száma, az 1026-os. Kevesen gondolnák, hogy egy rideg szám mögött az ország egyik legszebb tá­jának szépségét fedezhetik fel azok, akik e tájon jár­tak, és találják majd mind szebbnek és gazdagabbnak e tájat a később idelátoga­tók éppen e kormányhatá­rozat megvalósítása jóvoltá­ból. Miről is van szó? Jele­sen arról, hogy ez a kor­mányhatározat a Mátra— Bükk üdülőterület három megyét, ezen belül súllyal Heves megyét érintő üdülő­területi fejlesztési feladato­kat ír elő. Ez a szám tehát nyugodtan lehet cím. Majd azt írtam: címer — is. E vidék bel- és külföldi láto­gatói évről évre tízezres nagyságrendben gyarapod­nak és az ország legmaga­sabb tájának vadregényes vidéke a Bükk kapujának szép, historikus városa Eger, nyilván újabb tízezreket csá­Százmillió a jövőnek Új szezonra készül Hatvan és Selyp cukorgyára Nehéz és hosszú volt a ta­valyi szezon, a Mátravidéki Cukorgyárak hatvani, selypi üzemeiben csak ez év janu­árjának végeztével fejeződött be a répatermés feldolgozása. A megnyúlt termelés lerövi­dítette az időt, ami karban­tartásra, s különböző korsze­rűsítési munkákra kell az új idény megkezdéséig, ezért mindkét helyen fokozott tem­póban dolgoznak mindmáig a műszakiak, valamint a kezük alá játszó segéderők. Hogy milyen eredménnyel? A veJ, zetők egyöntetű véleménye szerint, augusztus végére ütőképes lesz a két gyár, in­dulhat az idei répatermés be­szállítása. A februártól augusztusig tartó felújítás, fejlesztés mé­retei egyébként kiolvashatók egyetlen adatból. Ez időszak­ban százmillió forintot költe­nek a részfeladatok, vagy ép. pen befejezett karbantartás elvégzésére. NÖVELNI A TARTALÉKOT Ami a vége felé közelgő előkészületi munkák lényegét illeti, nagy hangsúlyt kapott az idén a korábban megkez. ' dett répaürítési, tárolási le­hetőségek fejlesztése. Ponto­san arról van szó. hogy a mintegy százhetven gazda­ságból Hatvanba irányított nyersanyagot gyakran nem tudja befogadni a helyi üzem, s hogy mégis mindig megfelelő tartalékja legyen, két esztendeje elkezdődött egy hatalmas betoncellás tá­roló építése. A munka e pil­lanatban is folyik, s már ott tart, hogy a falak között mintegy 800 vagon répát le. hét tartósan, biztonságosan tárolni. Ez a hatvani program azon­ban még mindig nem fejező­dött be. Az anyagi lehetősé­gektől függően tovább folyik a tároló bővítése. Még lega­lább két esztendőt szánnak a fejlesztésre, s végső állapo­tában egyszerre 2500 vagon cukorrépát képes fogadni a tároló. Létének jelentőségét különösen akkor tudjuk fel­mérni. ha a tavalyi lucskos őszre gondolunk, amikor a nyersanyag beszállítása na­pokig szünetelt, s ezzel együtt a feldolgozás mérvét is csök­kenteni kellett, vagy éppen teljesen leállt valamelyik gyártelep. SELYP ÉS KOVÁCSHÁZA A hatvani munkálatokkal azonos időben kezdődött meg Selypen a répafogadás kor­szerűsítése. természetesen a számillió forintos költségke. rét terhére. Ugyanott — a magüzem hatékonyságának növelése érdekében — két­száz vagonos répamagraktár építéséhez láttak. Ha ez el­készül. bátrabban fogadhat a szegmentáló, drazsírozó telep nagyobb tétel feldolgozásra váró magot, s biztosított lesz annak szakszerű kezelése. Itt kell még említenünk egy öt­száz köbméteres fűtőolaj.tá. rolót is, ami az energiaellá­tást teszi biztonságosabbá, s hasonlót építenek a hatvani gyártelepen. A cukorgyárak termelésé­nek fokozása szoros össze­függésben van a nyersanyag, hozammal. Ez pedig a mag­termesztéshez kapcsolódik. Ilyen szempontból döntő je­lentőségű több cukorgyár összefogása, az ebből szár­mazó nagy vállalkozás, amely Mezőkovácsházán vetőmag - bázist teremt. A beruházást a Mátravidéki Cukorgyárak igazgatósága tizenkét millió forinttal támogatja ebben az esztendőben. BALESETVESZÉLY A feldolgozó géppark ápo­lása, előkészítése, a különbö­ző fejlesztési munkák vitele mellett nem feledkezett meg a gyárvezetés a hatvani üzem tetőszerkezetének balesetve­szélyességéről. Évek óta gond ez, csak pénzszűke mi­att igencsak elodázták meg­oldását. Elérkezett azonban a tizenkettedik óra, s a két sze­zon közötti időszak most le­hetőséget kínált a nagy mun­ka megindítására. Ez is hosz- szabb. három esztendős prog­ram. őszig a tetőzet egyhar- mada újul meg, s folytatásá. ra jövőre, majd az azt köve­tő évben kerül sor. Ügy érezzük, mindezekből leszűrhető, milyen szerte­ágazó tevékenység folyik a mai napig Hatvanban. Sely­pen az úgynevezett „holt sze. zon” időszakában. Része ez természetesen az egész ma­gyar cukoripar nagyarányú megújításának, s megvalósu­lásában az import fokozatos leépítését, a hazai ellátás biztosítását kell feltételez­nünk. Moldva? Győző bit majd a jövőben is e vi­dékre. Csakhogy a vendégvárás az vendéglátás, és ez utóbbi igen nagy gond, mert a jószándék mel­lé pénz is, munka is kelle­tik, mégpedig igencsak bő­ven. Az a bizonyos 1026-os kormányhatározat részlete­sen és tételesen is meg­szabta a Heves megyeiek­nek is, mit kell tenniök, hogy az idegenforgalom, a széles körű társadalmi akti­vitás segítségével is tovább bővüljön és az ennek kere­tében idelátogatók jól is érezhessék magukat. Az el­múlt éveket figyelembe vé­ve, el lehet mondani, hogy Heves megyében jelentős előrelépés történt az ide­genforgalmi lehetőségek to­vábbfejlesztésében, és ez az előrelépés sokirányú, válto­zatos volt — kezdve a tér mészetvédelmi területek ki­alakításától a gyógyüdülés fejlesztésén át a kulturális programokig bezárólag. De vegyünk néhány kel­lemes hírt csokorba e té­makörből. Természetvédelmi területté nyilvánították pél­dául a sárhegyi Szent Anna- tó környékét, befejeződött a bükki nemzeti park kialakí­tásával kapcsolatos előkészí­tő munka és Bükkszék, a híres fürdő környékén va­lóságos erdősávrendszert ala­kítottak ki, hogy az erdő­parkok e rendszerével nem­csak vonzóvá, de természet- védelmi igényekkel is fel­lépő környezet alakuljon ki. Javultak a megye közleke­dési viszonyai. Nemcsak az országúton, hanem az eger— füzesabonyi vasútvonal vil­lamosításával, a megyeszék­hely és a főváros gyorsvo­nat összekapcsolásával és a meggyarapodott számú au­tóbuszvonalak jóvoltából is. S ha még hozzávesszük azt is, hogy öt év alatt 76 szá­zalékkal nőtt a szállodai fé­rőhelyek száma, hogy fej­lődtek a megye strandjai, és nem utolsó sorban a me­gyeszékhelyen, de Gyöngyö­sön, Szilvásváradon és Hat­vanban is gazdag és válto­zatos kulturális rendezvé­nyek várják és vonzzák az idegeneket — akkor bízvást el lehet mondani: lehetne akár címer is az 1026-os. A kép azonban mégsem rózsás, ha a növekvő igénye­ket vesszük figyelembe. Igaz, hogy a szállodai férőhelyek meggyarapodtak, de példá­ul az Agria ‘76 rendezvé­nyei után, amelynek az idén is 18 ezer vendég résztve­vője volt, egyszerűen nincs, vagy alig volt szálláslehe­tősége a rendezvény vendé­geinek. Igaz, hogy Mátra- füreden az Avar Szálló fel­épülte sokat lendített Heves megye idegenforgalmán, de az év végéig minden ágya foglalt, így arra aligha nyí­lik mód, hogy mondjuk va­laki egy hétvégi víkendre a Mátrába rándulva itt talál­jon szállást. Az is igaz, hogy majdnem félszáz ágy- gyal bővül az egri gyógy­vízre épült reumakórház, de az is igaz, hogy ide gyógy­szálló kellene a víz jósága miatt egyrészt, másrészt a nagy érdeklődés következté­ben, nem szólva arról, hogy a híres-neves egri strand szinte már kibírhatatlanul zsúfolt. Sok ilyen „igaz — de”-t sorolhatnánk még fel, a kereskedelem, a vendég­látóipar fejlődésétől és zsú­foltságától kezdve a gyara­podó és mégis szűkülő par­kolóhelyek hiányáig) Egy részük ezeknek meg­oldható szervezéssel, a he­lyi szervek okos intézkedé­sével, vagy társadalmi ak­tivitással. Egy sor más do­loghoz azonban pénz kell. Pénz kellene az új szállo­dákhoz, pénz az egri és az egerszalóki gyógyvíz még szélesebb feltárásához, főleg kihasználásához, pénz a Mátrába tervezett felvonó több tízmilliós beruházásá­hoz. És a pénz gyengén csordogál Felvetődik a gondolat, hogy a belső erőforrások okos, takarékos és központosított felhasználásán túl, az ide­genforgalmi „ipar” számára nincs olyan lehetőség, mint a „valódi” ipar számára? Gondolunk itt arra, hogy hazánk ipara számos beru­házás, új terméktípus meg­valósításában kooperációra lép, közös vállalkozásba kezd más országok hasonló pro­filú iparágaival, üzemeivel. Mért ne tehetné meg ezt a hazai idegenforgalom, akár példaként az élenjáró Heves megye, partnert keresvén, akár keleten, akár nyuga­ton? Hogy korrekt,, a mind­két fél számára előnyös és közös erőfeszítéssel tárjuk fel az olyan idegenforgalmi kincseinket, amelyekhez egymagunk nem vagyunk elég erősek, de amelyeknek feltárása nemzetközi értékű és hasznú lehet. Hogy ennek a közös vál­lalkozásnak milyen címert, számot adnánk, úgy véljük, az most másodlagos, azt mindig lehet találni. A leg­fontosabb : megtalálni azo­kat a lehetőségeket, amely­nek nyomán a Mátra és a Bükk és majdan Kisköre valódi paradicsoma lehet a belföldről és a külföldről idelátogató dolgozó embe­reknek. Gyurkó Géza 1976. augusztus 18., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom