Népújság, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-18 / 195. szám
Ami nincs benne a tankönyvben” VIDÉKI egyetemünk felvételi bizottságának egyik tagjaként több mint félszáz feleletet hallgattam meg történelemből. Mivel a történelemhez párosított másik szakból csak ezen az egyetemen van egyetemi képzés, így az adott szak vonzási köre gyakorlatilag országos. Továbbiakra nézve ez azért lehet fontos, mert a jelöltek az ország legkülönbözőbb középiskoláiból kikerülve, gyakorlatilag reprezentatív keresztmetszetét adhatják egy korosztálynak. Vállalva azt, hogy az alábbiakban elmondottak esetleg szubjektív töltésűek lesznek, így azokat nem egy felvételiző generáció egészére jellemző általános érvényű igazságoknak tüntetjük fel, pusztán egyéni véleményeknek. Nagy kérdés egy felvéte- . liztető bizottságnak: mik legyenek a szelektálás szem- 1 pontjai egy olyan szak esetében, ahol a túljelentkezés csaknem tízszeres. A minisztérium által összeállított fel- j vételi tesztkérdések ugyan azonosak, amelyek egyébként nem a rátermettséget, gondolkodásbeli, képességbeli adottságokat hivatottak mérni, hanem a lexikális . tudást, így az előbbiek mérésére olyan szempontokat is szükségszerűen érvényesí- i teni kell, amelyek alapján a jelöltek között bizonyos sorrendiséget is fel lehet állítani. Mielőtt a felvételi beszélgetések alkalmával szerzett tapasztalatokról elmondanánk néhány észrevételt, föltétlenül szólni kell az írásbeli feladatok megoldásának jellemzőiről. A FELVÉTELI tesztanyagát a minisztérium illetéke* j sei állítják össze a gimná- i ziumi törzsanyagból. A jelentkezettek 80—90 százaléka választott tárgyából négy éven keresztül általában színötös volt. Ezek után nehezen magyarázható, hogy a több mint félszáz jelölt közül mindössze négyen-öten írtak jeles dolgozatot, mintegy negyedük pedig elégtelen vagy kettes érdemjegyet kapott. Ez a gyenge teljesítmény annál is inkább figyelemre méltó, mivel a , jelenlegi felvételi rendszer pontozási szisztémája afelé ösztönzi a tanulót, hogy csu- pán választott szakát tudja ! jelesre, így elért eredménye még inkább kirívó. Érdemes megjegyezni, hogyszó- j beli beszélgetés alkalmával i legtöbbjük könnyűnek ítél- : te az írásbeli feladatot, sőt sokuk, egyéni teljesítmé- : nyét a valóságosnál — nem ritka esetben — két-három jeggyel is magasabbra értékelte. Anélkül, hogy a gyenge teljesítmény mélyebb Balatoni filmvígjáték napok Kedden Siófokon, a művelődési központ színháztermében, megnyitották a második balatoni filmvígjáték napok programsorozatát. Hét szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel- ország, NDK, Magyarország, Jugoszlávia és a Szovjetunió — filmszakemberei, alkotói vesznek részt a háromnapos szakmai tanácskozáson és bemutatókon, amelynek vitaindító előadását Szalay Károly filmesztéta tartotta. A filmvígjáték napokra a szocialista országok képviselői új filmeket hoztak magukkal, ezeken kívül a déli part mozijaiban harminc év legjobb magyar filmjeit vetítik. Ugyancsak kedden nyitották meg a művelődési ház kiállítótermében a film- és fotókiállítást, amelyen régi filmfelvevő, és vetítőgépek is láthatók. okait érintenénk, hiszen az származhat a gyengébb tanulói anyagból, vagy a magasabb felvételi követelményből, egy feltételezést megfogalmazhatunk: a csaknem tízszeres túljelentkezés megalapozatlan, nem kellően és komolyan átgondolt elhatározáson nyugszik. S ebben a vonatkozásban a tanulókat javasló középiskolák is elmarasztalhatok. Alig olvasni olyan középiskolai jellemzést, amelybe a tanuló képességeire, tudására vonatkozó, negatívan minősítő jelző bekerülne. PEDAGÓGIAI tárgyú szakcikkek jelentős hányada manapság ópp azt vizsgálja, hogyan, Tnilyen módszerrel lehet a tanulók pályaalkalmassági fokát megmérni. Nem lehet vitás, bizonyos szakmákra való alkalmasságot, készséget könnyebb mérni, mint a humán pályára való érzékenységet, hajlamot. Nehéz kérdés, de a körülmények gyakran olyanok, hogy a válaszadást — rövid félórás ismerkedés alapján, amilyen pl. egy egyetemi szóbeli felvételiztetés —, azonnal meg kell adni. Még nehezebb kérdés, mik legyenek a differenciálás szempontjai két azonos írásbeli eredményű jelöltnél? Ekkor kénytelen a tanár olyat kérdezni, „ami nincs benne a tankönyvben”. Pontosabban a kérdés megválaszolásához szükséges tényanyagot a tankönyv tartalmazza, csakhogy a válaszadáshoz szükség van a tanuló logikai készségére, problémalátására, s valami olyan pluszra, ami pl. két válasz esetében nyilvánvalóvá teheti, az egyik fölké- szültebb, tehetségesebb a másiknál. Röviden szólva: tanári pályára alkalmasabb. Hogy példát Í6 mondjak, a következőképpen feltett kérdésre a tanulók nagy része igen precíz, alapos tényismerettel alátámasztott választ ad: beszéljen a magyar 48—49-es forradalom és szabadságharc általános jellemzőiről. Viszont a következőképpen formulázott kérdés a jelölteket megterhelőbb feladat elé 'állítja, noha a kérdés szakmai része egyezik az előzővel. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc szerepe, jelentősége a magyar polgári átalakulás szempontjából. A példák egész sorát sorolhatnám, de talán ez is érzékelteti, nem közömbös, milyen minőségű tanári munkával, segítséggel készül a jelölt a felvételire. LE LEHET-E VONNI alaposabb következtetést történelemoktatásunkról egyetemi felvételik alatt szerzett tapasztalatok alapján. Azt hiszem, általánosíthatót aligha. Néhány dolog azonban fejtörést okozhat. Igaz, a történelem kiiktatása a gimnáziumi érettségi kötelező tantárgyai közül csak áttételesen érinti a szaktanári munkát, de befolyással van rá. Ha mással nem, azzal, hogy a nagyon gyakran „ter- mészettudományosított” oktatás nehezíti a humán szakos tanár munkáját. Van azonban más is, ami nem szervezési, irányítási kérdés, hanem szakmai, oktatási problémát takar. Megint csak néhány példát ízelítőül: a megkérdezettek egyike sem tudta, hogy az egy egész jobbágytelek alatt milyen nagyságú földet kell érteni, hogy a nacionalizmus mikor és milyen történelmi körülmények között progresszív eszme és mikor ret- rográd, hogy hol található a Szerémség. vagy Bánát, sokuk vezércikknek az újság címoldalán a legvastagabban szedett cím alatti hasábot tartja, hogy milyen különbségek tehetők polgári, illetve polgári demokratikus forradalmak között. Tovább, azt hiszem, nem kell folytatni. ALAPOSABBAN át kellene gondolni, hogy felvételi tárgyak esetén, a tehermentesítés címen hozott, törzsanyag, nem törzsanyag merev szétválasztást, meg kellene szüntetni. Ha nem adminisztratívan, legalább a szaktanárnak. Elsősorban a tanulók érdekében. S nem közömbös az sem, hogy a tanuló történelmi eseményeket milyen pontosan értelmezett történelmi fogalmakkal ír le, s nem utolsósorban milyen formai szövegezéssel mondja el gondolatait. Mind-mind olyan kérdések, amelyek a lelkiismeretes tanári munkát legalább annyira érintik, mint az adminisztratív irányítást. Dr. Szőke Domonkos Kozmikus geodéziai obszervatórium A napokban veszik birtokukba a szakemberek hazánk első kozmikus geodéziai obszervatóriumát, amely Pcnc község területén épült fel. A tudomány és a technika gyors fejlődése tette lehetővé a kozmikus térség közvetlen kutatását. A mesterséges holdak ^megjelenése a geodéziának is új távlatokat nyitott: segítségükkel minden eddiginél pontosabban tudják megoldani a geodézia alapvető feladatait, a háromszögelési hálózatok összekapcsolását az egész világon, a Föld alakjának meghatározását. A képen: a megfigyelő beállítja a foto- grafikus távcsövet. (MTI fotó — Soós Lajos — KS) Az Egri Szimfonikusok ünnepi hangversenye Az Egri Szimfonikusok a kialakult ünnepi hagyományoknak megfelelően hétfőn este, a Megyei Művelődési Központban tartották meg alkotmánynapi hangversenyüket. A változékony időjárás bátortalanná tette a rendezőket és nem vállalkoztak arra, hogy a Sétálóudvarban hangozzék fel az ünnepi műsor. Pedig megérte volna! A színhely újszerűsége és hangulati többlete bizonyára emelte volna azt az ünnepi energiát is, ami a műsorból így is kiérezhető volt. Bevezető számként Erkel Ünnepi nyitánya hangzott el. Az egri együttes a nagy ünnepeket legtöbbször ezzel a himnikus hangvételű, a „nemzet őrlelkét” megszólaltató művészi vallomással teszi hangsúlyosabbá. Mintha úgy érezné, hogy Erkel ma is az a legnagyobb, aki a hazafiúi érzéseket és nemes gondolatokat a legtisztábban fogalmazta meg nemzete számára. A műsor befejező száma Farkas Ferencnek az a szvitje volt, amit a Furfangos diákok című színpadi játékból írt át. Most nincs időnk és terünk vitát nyitni afelett, mennyire örökéletű és ünnepi ez az alkotás; ide nem illeti, karakterében más, elütött nemcsak az Ünnepi nyitány fenséges hangzataitól, Bocherini D- dúr hegedűversenyének ar- tisztikumától, de Gara Mária áriájától is Erkel Hunyadijából. A hangulati törést a közönség is megérezte és ez már hiba. Igaz, a nyári szervezések egyik velejárójaként becsúszott az a kellemetlen kényszer, hogy adminisztratív okokból a Filharmónia a zenekari anyagot csak megkésve küldte meg — nem készülhetett fel az egri zenekar több operaáriára. Ez azonban nem menti, csak utólag magyarázza azt a hiányt, amit a hangverseny és az Egri Szimfonikusok hűséges közönsége ezúttal érzett. Az együttes egyébként most is fegyelmezetten muzsikált. Farkas István karmester nemcsak hosszú idő óta szorgalmas gazdája ennek a baráti zenetársaságnak, de szellemi irányítója is. Egy-egy ilyen ünnepi alkalommal visszagondolunk arra, mit jelent ez a zenekar, ez a szellemi műhely a város és a megye számára. Tekintélyét növeli az is, hogy egyre több rangos szólista érdeklődik irántuk és vállalkozik arra, hogy együtt lépjen fel az egyre izmosodó és egyre magabiztosabb zenekarral. Mint most is! Kocsis Albert, kiváló hegedűművé* szünk rövid időn belül már másodízben játszotta el az Egri Szimfonikusok közreműködésével Boccherini D- dúr hegedűversenyét. Ezt a finom szerkezetű, rendkívül gazdag dallamvilágú muzsikát mély átéléssel és magas hőfokon szólaltatta meg Kocsis Albert. Reméljük, egyre gyakrabban hallhatjuk! őt Egerben. Az est másik szólistája^ Kovács Ilona egyetlen számmal lépett fel, Gara Máriái áriáját énekelte Erkel Hunyadijából. Az Egerből induló és az egri közönség szeme láttára és füle hallatára érlelődő, most már nemzetközi viszonylatban is sikeresen szereplő művésznő adottságait nem egyszer méltattuk már fellépései alkalmával. Itt és most csak sajnálhatjuk, hogy egyetlen áriával kellett megelégednie. A technikailag sem könnyű, érzelmileg bonyolult vallomást hatásosan adta elő. Érdeklődéssel figyeljük pályájának további alakulását, A zenetörténeti bevezetőket Lévay Zsolt mondotta eL a. a) ' A klpníiivSti tuti J 1816. augusztus 18., szerda ” ii. — Nagyon dühös voltam, annyi szent. Bocsánat...! — nyúlt tétován Kálló a zseb. kendőjéért, s megtörölte a homlokát. — Leülhetnék? — Adjanak egy széket! Tehát dühös volt, amíg szerelt? — Nem voltam jól, az az igazság. A szívem kutyálko- dott. Megviselte ez az egész. Nekem, kérem, nagyon kellene vigyáznom. Megmondta az orvos, hogy az irgalom árt. — Nem vitte túlzásba ezt az izgalmat? Azért a pár almáért, amit néhány kamasz ellopott magától? — Nem úgy van az, kérem! Azt a fát én tizenkilenc évig neveltem. Annak a gyümölcséből én ne egyek az átkozott huligánjai miatt? — Rendreutasítom. A huligán kifejezést ne használja. Gondoljon arra, hogy egy maga által huligánnak nevezett fiatalember meghalt a maga mesterkedése nyomán. Képes volt megölni! Néhány almáért! —* Nem öltem meg! — szorította' ökölbe a kezét Kálló. — ö ölte meg magát. Ö jött oda Őneki kellett a másé! Különben is. figyelmeztettem őket. — Hogyan figyelmeztette? — Két nappal előbb, akkor is hajnalban, amikor mentek az építkezésre, megint bemásztak. Valósággal könyörögtem nekik. ■ hagyják békén az almámat, mert pórul járnak. — Megmondta, hogy élet- veszélyesen körbekeríti a fáját? — Azt én akkor még nem gondoltam. Ök meg csak röhögtek. Akkor törték ki a léceket és úgy mentek ki, mintha ott se lett volna a kerítés. — Ekkor határozta el, hogy áramot vezet egy drótba? — Még nem. Le kellett feküdnöm, mert szédültem. Még másnap is szédültem. Amikor ástam a három cölöpnek a gödröt. — Tehát szédült. Mégis megcsinálta. — Elhatároztam. hogy megleckéztetem őket. — Szép kis lecke, amibe bele lehet halni. — Azt én nem gondoltam ... Hiszen ha gondoltam volna ... — Tehát mégis megbánta? — Ezt igen... — Ezek szerint elismeri a bűnösségét? — Azt én soha! — Makacs arcát ismét mereven felemelte és már nem is a bíróra nézett, hanem valahova mögé. Szikár arcán megkín- zottság látszott, remegett az egész teste. — Jól van? — vette le a bíró a szemüvegét. — Ügy értem, a szíve most nem rendetlenkedik? Nem vesz be gyógyszert? — Nem lehet annyit — nyomta a mellére egyik kezét Kálló. — Az is árt, a sok tabletta. — Folytathatjuk? — kérdezte a bíró. — Lehet. — Mióta van nyugdíjban? — Hét éve már. De még tavaly is bejártam nyugdíjas munkára. Nehezet nem bíztak rám, megkíméltek. Szerettek. minden évben behívtak. Engem, kérem, mindenki megbecsült az utcában is. — Elhiszem — tárta szét a kezét a bíró. mint aki maga is sajnálja, hogy mégis kénytelen bűnét kutatni. — Hát nem érthetetlen, hogy egy rendes munkásembert, egy tapasztalt férfit ennyire elvakíthat az indulata? Hogy nem mérte fel tette következményét? — Engem, kérem, belekergettek ebbe. : — A bűnbe általában belekergetik az embert. Az a kérdés, hogy bele kell-e még. is mennie. Ügy gondolja, jo. ga volt tülajdona védelmében életveszélyes helyzetet teremteni? Miért nem fordult a hatóságokhoz? ; — Rendőr vigyázzon a fámra? Az se megoldás — ingatta a fejét Kálló. — Ezek szerint gondolt erre a lehetőségre? — Gondoltam. De nem mentem rendőrért. Nem az a dolguk. Aztán meg miféle ember az, aki nem tudja a magáét megvédeni? — Igv védte nieg. — Nem így akartam. De ha csak így lehetett!? Ezek, kérem, mintha nem is mi fajtánk lennének. Csak a készbe beülni, azt tudják! Követelni, elvenni! De semmit se tenni érte! — Minden fiatalra ennyire haragszik? — Az ilyenekre. — Gyűlöli őket? — Megmondom: gyűlölöm őket! — Miről ismerj fel: kiket kell gyűlölnie? — Meglátom én azt. kérőm ... — S újra a homlokát törölte reszkető kézzel. A bíró lapozgatott, valamit súgott a mellette ülőnek, majd megkérdezte: — Akar szünetet? Jól érzi magát? — Jól én már soha többet nem leszek. — Mire gondol? A lelkiismerete fogja bántani? — Azt én nem tudom; öreg vagyok, ez megtörtént; s mégis csak énvelem, meg azzal a fiúval. Ezt énrólam senki ie nem mossa, akármit is mondok vagy gondolok. — De azért csak mondjon el mindent, amit gondol. A bíróság figyelembe veszi az indítékait. A jog a vádlott mellett is ott áll. — Énmellettem már senki és semmi nem áll. — Hagyja ezt a hangot.. ,1 Adja elő, hogy bukkant rá a fiúra. — Ott feküdt. Rádőlve a drótra. A cövek meg kifordulva a földből... — Elkín. zottan a bíróra nézett: — Mért fontos ez? — Bízza ránk, mi a fontos... Tehát rátalált a fiúra. Ott hevert a dróton keresztben. Odament hozzá? — Persze, hogy odamentem. — Mit állapított meg? — Láttam, hogy meghalt Ismerem az* áramütött halottat. Kettőt is láttam régebben. — Ezek szerint pontosan tudta, mi lesz a hatása ai áramnak, ha valaki a dróthoz ér. Mire gondolt, amikoi a fiút úgy látta? Kálló ekkor felemelkedet a székről, görbedt tartásá. ból próbált kiegyenesedni, d< nem sikerült. Visszaesett £ székre. Alig hallhatóan mór- mogta: — Elmondom ... elmon. dóm majd. hogy mit éreztem De most nem tudom.. Mégis, ha lehetne szünetet.. A bíró azonnal megadta : szünetet. Az öreg Káliót elvezették. (Végei
