Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-13 / 164. szám
^*--AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.<5 $ Hétfő esti külpolitikai kommentárunk: j Carter kongresszusa Néhány órával ezelőtt — közép-európai idő sze- ^ rint hétfőn, késő este — kezdődött meg New York- s ban, a Madison Square Gardenben a demokrata párt 5 kongresszusa, amelynek végén hivatalosan is ismere- ^ tessé válik, ki az elnökjelöltjük, kiből akarnak alelnc- $ köt. s a 3000 delegátus milyen jövendő programmal $ agitál a novemberben esedékes választásokig. Kevés szenzációt ígér a négynapos politikai iát< ványosság a személyi politika szféráiban, minthogy az előválasztási kampányban Jimmy Carter volt geor- giai kormányzó fényes győzelmet aratott és maga mögött tudhatja a párt túlnyomó többségét — a liberális értelmiséget és a színes bőrű választók tekintélyes részét nem kevésbé, mint azokat a déli konzervatívokat, akik Carterban a földijüket látják, s emiatt bíznak bei.ne, hogy liberális ígéreteiből nem mindent, s nem túlságosan gyorsan vált be. Alelnök-jelöltjének személyére Cartemak nagy befolyása lesz a kongresszuson, hiszen végül is az „ő tikettje” a tét. Előzetes tárgyalásokat folytatott a poszt- • ról Carter a külpolitikai állásfoglalásai miatt „kemény” politikusként számon tartott Henry Jackson szenátorral csakúgy, mint Edd Muskieval, meg a volt űrhajós és politikusként, is nagy népszerűségnek örvendő Glenn szenátorral. A demokratáknak, akik nyolc éve, Johnson önkéntes visszavonulásakor veszítették el a Fehér Ház fölött az ellenőrzést, legnagyobb politikai vívmányuk belső egységük helyreállítása. Ezért is növekedtek meg oly látványosan esélyeik. Hagyományosan a demokrata párt ugyanis gazdaságilag nehéz időkben, tömeges munkanélküliség esztendeiben mindig nagyobb tömegekre számíthat viszonylag szociális beállítottságával, mint a republikánusok. Dehát éppen az Egyesült Államokban az elnökjelölt személye roppant fontos, minthogy a politikai mérkőzés a főszereplők személyére épül; sem 1968-ban, sem 1972-ben nem tudtak olyan jelöltet állítani, aki képes lett volna úgy magával ragadni az embereket, mint ez a Carter, akiről — sajátságos módon — fél éve még azt sem nagyon tudtuk jószerivel, hogy a világon van. Holott — s a demokrata kongresszus megnyitásának napján ez a legfontosabb tény — Carter esélyei szinte óráról órára nőnek. Ezúttal ugyanis a republikánusok sorait osztja meg számtalan Watergate és Vietnam utáni vita, keserűség és nem utolsó sorban rivalizálás. Mutatja ezt az a hét végi hír is, amely szerint Reagan, aki Ford elnök ellenlábasa a köztársasági párt elnökjelöltségéért, ezúttal Colorado állam kongresszusi küldötteit állította maga mögé. s ezzel a republikánus elnökjelöltséghez neki 999 biztos szavazata van, Ford 1032 biztos voksával. A jelöltséghez minimálisan 1130 szavazat kell. Nem kell fantázia ah- s hoz, hogy érzékeljük, milyen öldöklő harc folyik máris > Ford és Reagan emberei közt minden égyes szava- £ zatért. Éppen ez, s a választók körében keletkező rossz í érzések válthatják ki azt, amit tavasszal még feltéte< lezni sem igen mert senki: a köztársaságiak vereségét. ^WWSAA/WWWV\AAA/W\A(VVóAAAW/V\\W»/VWWNAAAAAAA/S/WvVVWyAM ’ Gondos előkészítő munkálatok, egyeztetések után befejeződtek a magyar—szovjet tárgyalások a Dunántúli Gyűjtőerőmű és a fűtőanyagot szállító mélyművelésű szénbányák létesítéséhez nyújtandó szovjet közreműködésről. Az erről szóló államközi egyezményt hétfőn írta alá a Parlament Gobelin-termében dr. Juhász Ádám nehézipari minisztériumi államtitkár és Vitalij Georgijevics Morozov, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő külgazdasági kapcsolatok állami bizottságának első elnökhelyettese. Az aláírásnál jelen volt dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Simon Pál nehézipari miniszter. Ott volt B. D. Sevi- kin, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. A népgazdaság VI. ötéves tervi és további energiaigényeinek kielégítésében az ország alapvető érdeke, hogy minél előbb felépüljön az összesen 1930 megawattos teljesítményűre tervezett Dunántúli Gyűjtőerőmű, és a beruházás első ütemében az első 215 megawattos gépegység 1982 közepén, s a második gépegység már 1983-ban bekapcsolódjon az energia- ellátásba, majd a második építési ütemben 1980-ig három 500 megawattos gépegység kezdje meg a villamos energia termelését. Az erőmű fűtőanyag-ellátására Márkus. hegyen, Nagyegyházán, Má- nyon és Lencsehegyen mély- művelésű bányaüzemet kell létesíteni. E négy üzemnek a hőerőmű teljes kiépítésekor már évente mintegy 8 millió tonna szenet kell szállítania az eocénkori barnaszéntelepek kiaknázásával. A most aláírt egyezmény alapján az erőmű második építési üteméhez szükséges három 500 megawattos komplett gépegységet a Szovjetunió szállítja. Az egyezmény szerint a Szovjetunió fontos berendezésekkel segíti az erőművet ellátó új bányaüzemek létesítését, s a gyors szállítással lehetővé teszi, hogy az első erőműgépegységek üzembe helyezéséig a széntermelés is megkezdődjön. Egyébként a most aláírt egyezményt megelőzően, a néhány hónappal ezelőtt kötött megállapodások szerint a Szovjetunió műszaki segítséget nyújt az új bányák tervezéséhez is, egy szovjet geológiai fúróvállalat pedig a mányi bányaterület földtani kutatásainak gyors' befejezése érdekében 40 ezer méter fúrás elvégzését vállalta. A tervek szerint az új bányák közelében, Bicske térségében épül fel a Dunántúli Gyűjtőerőmű. A sokoldalú gazdasági elemzések, vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy az oroszlányi erőműnél tervezett 430 megawattos bővítéssel nyerhető kapacitás létrehozása is gazdaságosabb a gyűjtőerőmű helyén. Ezért 'összevonták a két beruházást, és így valósul meg az 1930 megawattos új erőmű. Manilában közös közleményt írt alá Plian Hien vietnami külügyminiszter-helyettes (a képen kezében tollal) és C. P. Romulo fiilöp-szigeteki külügyminiszter, a két ország diplomáciai kapcsolatainak megteremtéséről. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Ki lesz az új olasz miniszterelnök? Giovanni Leone köztársasági elnök hétfőn megkezdte a kormányalakítási tárgyalásokat a politikai pártok vezetőivel és képviselőivel. Az államfő az e'sök kozott fogadta Pietro Ingraót, az olasz képviselőház kommunista elnökét, valamint Amintore Fanfarát, a szenátus kereszténydemokrata párti elnökét. Hétfőn délután találkozott az olasz kommunista párt képviselőivel, élükön Berlinguer főtitkárral és Longo elnökkel. Az elnöki sajtóiroda közlése szerint a kormányalakítási tárgyalások kedden befejeződnek és ezt követően Leone kijelöli az új miniszterelnököt. Nyugati hírügynökségek véleménye szerint a legesélyesebb miniszterelnökjelölt Giulio Andreotti, egykori miniszterelnök, az ügyvivő kormány költségvetési és tervezésügyi minisztere. Terrorper Szöulban „Dél-Koreában lábbal tiporják a legalapvetőbb emberi jogokat” — jelentette ki egy Szöulban folyó terror- per során az a lelkész, akit 16 társával együtt a dél-koreai biztonsági szolgálat azért tartóztatott le és állított bíróság elé, mert aláírtak egy Pák, Csöng Hí diktátor lemondását követelő kiáltványt. A „kilencek” brüsszeli tanácskozása Hétfőn délután Brüsszelben megnyílt az Európai Gazdasági Közösség úgynevezett Európai Tanácsának, a kilenc tagország állam- és kormányfőiből álló testületnek kétnapos ülésszaka. Giscard d’Estaing francia elnök, Schmidt bonni kancellár, Callaghan angol miniszterelnök és többi társuk a holland kormányfő, Joop Den Uyl elnökletével elsősorban a gazdasági közösség belső szervezeti kérdéseiről folytat tárgyalást, de nem Madridi változások A király manővere I. János Károly rezidenciáján, a Zarzuela-palotában letette a hivatali esküt az új spanyol miniszterelnök, a 43 éves Adolfo Suárez González, aki Franco utolsó kormányfője — Arias Navarro — tisztét vette át, Arias Navarro lemondása legalább olyan elégedettséget és örömet keltett a demokratikus spanyol közvéleményben, mint amilyen zavart okozott az utód: kijelölése. Suárez, aki az egyetlen legális párt, a franeóista „Movi- miento”, azaz falangista mozgalom vezetője és minisztere volt a két előző kormányban, sokak számára nem a legjobb előjel. Előző hivatala rossz emlékeket ébreszt mindazokban, akik azt hitték, hogy Arias Navarro lemondása megnyitja az utat a reformok és liberalizálás előtt. Mint az egyik madridi napilap jellemezte a feszült várakozást és reményeket: „Arias Navarro távozása olyan, mintha Franco másodszor halt volna meg”. Arias bukása Suárez kinevezéséből viszont túlzottan egyszerűsítő lenne azt a következtetést levonni, hogy a holtnak hitt' „Caudilloy ismét feltámadt. Az új miniszterelnök kinevezésé körül a háttérben folyt machinációk és kompromisz- szumok még valószínűleg sokáig rejtve maradnak. Egy 1976. július 13.» kedd dolog azonban bizonyosnak látszik: János Károly nak volt annyi ereje, hogy a politikáját akadályozó Ariast eltávolítsa, arra azonban már nem futotta, hogy saját „reformistáit” állítsa az első sorba. Arias bukása már hosz- szabb ideje nyilvánvaló és várható volt. A király és a Franco által ráhagyoményo- zott miniszterelnök közti ellentétekről egyre gyakrabban írt a nemzetközi sajtó. Ariast árulónak tartotta a franeóista „bunker”, mivel a rezsim átmentésére törekedett ugyan, de hajlandó volt ebből a célból óvatos reformokra is. A demokratikus ellenzék viszont kezdettől fogva felismerte, hogy a „reformok” valódi célja a „folyamatosság” biztosítása, a franeóizmus konzerválása. Arias így nyűg lett a gyorsabb liberalizálást sürgető király és a köréje csoportosuló „igazi reformisták” — Fraga Iribarne, Areilza — számára is. Látszólagos ellentmondás Bukását tehát mindenki egyaránt kívánta, csak az utódlás kérdésében voltak homlokegyenest ellenkezőek az elképzelések. A „bunker” szíve szerint azt akarta, hogy Arias után az uralkodó térjen vissza a hatvanas évek franeóista formulájához, a konzervatív katolikus technokratákból álló „Opus Dei”- kormányhoz. Madridban már az Arias lemondását követő napokban nagy sürgés-forgás volt tapasztalható: vidékről- külföldről a fővárosban teremtek az egykori Opus-miniszterek. Ez a megoldás természetszerűleg megkötötte volna a király kezét, sőt kapitulációját jelentette volna az ultrákkal szemben. A demokratikus ellenzék eltérően értelmezte a Franco kinevezte utolsó kormányfő lemondását: úgy látta, eljött a pillanat, hogy valamelyik liberális-reformista politikus álljon a kabinet élére. A legesélyesebbnek Areilza külügyminiszter tűnt. Az a tény, hogy János Károly nem őt választotta, arra utal, hogy a háttérből rendkívül erős nyomás nehezedett az uralkodóra. Így került az ellenzék csalódására a kormányfői székbe a falangista mozgalom minisztere. Előző tisztsége rossz emlékű jelkép; hiba lenne azonban túlzó következtetéseket levonni a tisztből a személyre is. Adolfo Suárez politikai karrierjét elemezve madridi megfigyelők rámutatnak, hogy az ortodox falangisták mellett ő, aki már nem vehetett részt fiatal kora miatt sem a polgárháborúban, a feltörekvő technokratákat képviselte. Azokat, akik az érvényesülést az egyedül engedélyezett Falangéban látták megtestesülni, azonban nem kívántak avitt ideológiájával és fasiszta nosztalgiáival azonosulni. A Suárez vezette „mozgalom” persze már maga seb a régi: a csalódott ultrák jó ideje saját, autonóm csoportokat hoztak létre. így magyarázható meg az a látszólagos ellentmondás, hogy Suárez, mint a Falange minisztere az r\rias- kabinet liberális szárnyéhoz tartozott. Alátámaszják ezt a parlamentben elhangzott — reformokat követelő — beszédei is. Janus-arcú politikus Talán ez a kettősség indokolhatta János Károly választását a ránehezedő nyomás közepette: sikerült találnia olyan személyt; akinek múltja elfogadható a szélsőjobb számára is, ugyanakkor a király iránti barátsága és sokat emlegetett liberalizmusa talán garancia az uralkodó terveinek megvalósítására. Amilyen ellentétes figurának tűnik az új spanyol kormányfő, olyan ellentétesek a reagálások is. Az ellenzék csalódottnak tűnik, a reformista miniszterek haboznak, a fracóista jobboldal ma már homlokát ráncolja. Joggal: madridi hírek szerint Suárez azt fontolgatja, hogy a demokratikus ellenzék bizonyos képviselőit bevonja új kormányába. Az új kabinet névsora máris utal rá, hogy részben a liberalizálási szándékok érvényesülnek a Janus-arcú politikus politikai portréjában. A két legfontosabb tárcát — a belügyit és a külügyit — ugyanis reformistáknak tartott személyek kapták. Az ellenzék egyelőre várakozik: a szándékok kinyilvánítása után tetteket vár. Úgy tűnik, János Károly mindenkit zavarba hozó és megtévesztő akciója végül is sikeres volt... M. L. hivatalosan érint számos nemzetközi politikai kérdést is, így mindenekelőtt a közel-keleti és a dél-afrikai helyzetet vitaija meg. A megbeszélések — Giscard d’Estaing szerint — a közös piaci országok úgynevezett európai parlamentje kérdésének vitájával kezdődtek. Vitatéma Brüsszelben a közös piaci „nagyok” — Franciaország, az NSZK, Nagy-Britannia és Olaszország — a „kicsik” megkérdezése nélküli részvétele az amerikai kezdeményezésre legutóbb Puerto Ricoban megtartott tőkés gazdasági csúcskonferencián. Nem foglalkozik a közös piaci csúcs a KGST-orszá- gok februárban átnyújtott tárgyalási javaslatával, holott korábban szó volt arról, hogy ezen a konferencián fogalmazzák meg a választ a szocialista országoknak. A Közös Piac arra hivatkozik, hogy a KGST javaslata „bonyolult nemzetközi kérdéseket vet fel”, s ezért a válasz elkészítéséhez részletes jogi elemzés szükséges. A szakértői vélemény az EGK bizottságának korábbi közlése szerint még mindig nem készült el sígy a válaszadást a bizottság szerint őszre kell halasztani. H Vöröskereszt dokumentuma Izrael agressziójáról Izrael nem tartja be a háború esetén a polgári lakosság védelméről szóló 1949. évi genfi konvenciót, amely humánus elbánást biztosít a megszállt területek lakosságának — hangoztatja a Vöröskereszt nemzetközi bizottságának a szervézet 1975. évi tevékenységéről és a fegyveres konfliktusok áldozatainak nyújtott segítségről szóló jelentése. A dokumentum tényeket közöl az izraeli hatóságoknak a megszállt arab területeken a genfi konvenció normáival ellentétes erőszakos cselekedeteiről. Izrael megsemmisíti az arabok lakóházait és vagyonát, s izraeli településeket létesít a szülőhelyükről elűzött arabok lakóhelyein. Kínai dolgozók tízezrei vettek végső búcsút a legendás hírű Csu Te marsalltól, a Kínai KP Politikai Bizottságának tagjától, az országos népi gyűlés elnökétől, a kínai forradalom vezető egyéniségétől, a Vörös Hadsereg volt főparancsnokától. A marsall július 6-án hunyt el Pekingben. (Üj Kína Rádiófotó — AP—MTI—KS) Szovjet berendezések a Dunántúli Gyűjtőerőmű és a mélyművelésű szénbányák létesítéséhez Aláírták a magyar—szoyjet államközi egyezményt
