Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-13 / 164. szám
Mitől város a város? Több autóbusz Sikeres félévet zárt az Ikarus: 5734 autóbuszt gyártottak a hazai és külföldi megrendelők részére. A szocialista brigádok munkaverseny-felajánlásai tették lehetővé, hogy a tervezettnél háromszázhatvaimal több autóbuszt készítsenek. (MTI fotó — Bara István felvétele — KS) Szakmunkás-bizonyítvány érettségivel A szakközépiskolák és a vállalatok együttműködése KEVÉS SZÓ ESIK nálunk arról, milyen is legyen egyik, vagy másik városunk profilja. Nem mintha ilyen városprofil kialakítása önkényes elhatározás dolga lenne, hiszen ezt rendszerint történelmileg meghatározott tényezők, vagy hagyományos gazdasági vonások többé- lievésbé tudatos fejlesztése teszi lehetővé. De a lehetséges funkciók felismerése, erőszakoltság nélküli fejlesztése, a regionális környezet együttesében felismert szerep vállalása és alakítása nagyon is meggyorsíthatja a városfejlődést, az ellenkezője pedig, a bizonytalan, határozatlan, zűrzavaros szerepkörök szorgalmazása visszavetheti, eltorzíthatja a városfejlesztés menetét. Miről is van szó valójában? Arról, hogy nálunk voltaképpen a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején kapott igazi lendületet az arra érett nagyközségek várossá fejlődése, a kisvárosok és középvárosok korszerűsítése, és az új, ipari funkciójú gócok köré települések várossá szerveződése. Néhány történelmileg kialakult, több, vagy egyfunk- ciójú városunktól el telein tve, az urbanizáció új központjait különböző szükség duzzasztotta, vagy formálta várossá. Ebben a növekedésben sokszor a közigazgatási, vagy művelődési-oktatási szerep, a helyi lakosság közös érdekei — amelyek egy egészséges lokálpatriotizmusba sűrűsödtek, — legalább olyan hajtóerővé váltak, mint az odatelepülő új ipar, vagy éppen a már meglévő — régi ipar nagy arányú rekonstrukciója. Ez természetszerűleg azzal is járt, hogy némely városnak elhalványultak, háttérbe szorultak a régi funkciói. Például különböző területi átszervezések és súlyponteltolódások miatt csökkent a közigazgatási, vagy művelődési-oktatási szerepük (hiszen elég néhány iskolát átcsoportosítani vagy járást összevonni ehhez), másoknak viszont centrális ipari szerepük született, vagy a már meglevő vált határozottabbá. . Nem mintha kétségbe kellene vonni a vidéki ipartelepítés tervszerűségét és fejlesztéskoncepcióit, de minA legpedánsabb hivatal is megirigyelhetné ezt a rendet. Külön tartóban az ösz- szegyűjtött levelezés, egy napló az ügyintézéshez, egy pedig a feljegyzésekre. így adminisztrál egy országgyűlési képviselő. Persze, itt a méretek nem ejtenének ámulatba egyetlen hűvös légkörű hivatalt sem, ahogy az egész képviselői tevékenységnek sem az adminisztrálás a lényege. + Egy éve annak, hogy Nagy Márta, az Egyesült Izzó gyöngyösi esztergályosa kézhez vette a megbízólevelét. Az alig húszéves országgyűlési képviselő még csak most kezd beleszokni, beletanulni ebbe a tevékenységbe, a képviselői munkába. — Furcsa ez, mert a nagy közösség érdekeit kellene képviselnem mindig — mondja eltűnődve —, de hozzám általában nagyon személyes jellegű ügyekkel jönnek a választópolgárok. A törvényhozás, a parlamenti munka, az is más. Ott csakugyan az általános érvényű kérdésekkel foglalkozunk. — Hányán mentek már a képviselőjükhöz különböző dolgokban? _ — Ha pontos számot akar, akkor végig kell számolnom a bejegyzéseimet, mert iktatószámot nem írok az_ ügyek mellé, erre nincs időm. De ha hozzávetőleges adattal is megelégszik, akkor . azt mondhatom, hogy körülbelül ötvenen. — Hogyan oszlanak meg a kérelmezők? — Az összesből csak egyetlen intézmény van, üzem, gazdaság egy sem. A többi mind magánszemély. Tehát egyéni érdekek mozgatják őket. Az intézmény kérésének támogatásában semmire sem jutottam. A Mátra Múdenki tapasztalhatja, hogy a valóságban éppúgy kell számolni helyenként spontán, előre nem látott fejlődéssel, mint másutt azzal, hogy a telepítés erőszakolt, mert nem vette kellően figyelembe az adott régió természetes gazdasági összefüggéseit. Nem kell bizonyítani, hogy az ilyen fejlesztési tévedés vagy bizonytalanság milyen nagymértékben képes megbontani az arányokat például az ipar és a munkaerő, a lakosságnövekedés, és a lakásépítés, a tényleges szükséglet és a közműfejlettség állapota, az intézmények száma és tényleges feladatai között. AZ IS KÖZISMERT, hogy Magyarországon ugyancsak a hatvanas-hetvenes években bontakozott ki a városok közötti versengés, a gyorsan fejlődő települések közötti vetélkedés korszaka. Mindegyiket az a természetes törekvés vezette, hogy minél előbb és minél nagyobb mértékben részesüljön a fejlesztéshez szükséges anyagi eszközökből. Az ilyen versengés azonban nagyon is természetes és egészséges jellege mellett — terhelte is az ügyet. Hiszen az eszközök mindig jóval szűkösebbek voltak az igényeltnél, és nem feltétlenül mindig az kapta a több eszközt, ahova népgazdasági és településfejlesztési szempontból, az egész körzetet figyelembe véve, leginkább célszerű lett volna többet adni. Az is nagyon természetes dolog, hogy minden helyi, városi tanács két kézzel ragad meg minden olyan lehetőséget, ami bárminemű fejlesztéssel jár —, egyelőre még nem is nagyon törődvén azzal, hogy a jövőben miként tudja majd felhasználni. Hogy ez mit jeAratnak (Tudósítónktól.) A komlói Május 1. Termelőszövetkezetben befejezték az őszi árpa aratását és hozzáláttak a búza, illetve a borsó betakarításához is. A közös gazdaságban a nagy nyári munkát két hétre tervezték, melyhez rendelkezésre állnak a gépek és a szakmai irányítók. A termezeum jött azzal, hogy segítsek nekik a Batthyány téri munkásmozgalmi székház megszerzésében. Miután abban most az építőipari szövetkezet irodája működik, a levelemre finom elutasítást kaptam az országos központjuktól. — Milyen ügyekben kérik a magánszemélyek képviselőjüket? — Általában lakásügyben. A többi pedigfc segélyigény. A lakás nagyon bonyolult dolog. Megyek a tanácshoz, az illetékes előadóhoz, elmondom, mi járatban vagyok. Ahogy sorolom az érveimet, egyre csak azt hallom, igaz, igaz. Aztán a végén: ilyen és ehhez hasonló eset még legalább tucatnyi van. Aki hozzám fordult, a körülményei szerint is csak egy a többi közül. A besorolást viszont el kell végezni. Aki kimarad azért, mert nincs annyi lakás, amennyi az igénylők száma, nem örül ennek a döntésnek. Előfordult az is, hogy mentem, mert egy többgyermekes család jogos kérését akartam támogatni. Kiderült, már ajánlottak fel nekik megfelelő nagyságú lakást, de ők ragaszkodtak a távfűtéshez. Hadd tegyem hozzá, jelenleg nem egészen összkomfortos lakásban élnek. Mit tehet a képviselő ilyenkor?. — Előfordult már olyan eset, amikor úgy érezte, az igazság mellett áll, mégsem tudja érvényesíteni az igazságot? — Ilyen is megtörtént. Egy fiatal házaspárról van szó, két gyerekük is van. Kaptak a negyedik emeleten egy lent, nem kell bővebben magyarázni. Mindenki látott kisvárost túlméretezett üzletekkel, s a szomszédban középvárost zsúfolt, korszerű- síthetetlen üzlethálózattal. S ugyanazt a képet esetleg iskolai, egészségügyi, művelődési intézmények tekintetében. Ami megszületett, azt persze így, vagy úgy, lehet majd jól is felhasználni. De a városnak magának is fontos, hogy törekvéseit, céljait összhangba hozza természetes adottságaival és lehetőségeivel, s határozottabban alakítsa ki a tényleges feladataival összhangban levő arculatot. Világos, hogy például, ahol élelmiszeripari hagyományok és adottságok vannak, ott azt kell kifejleszteni és nem lehet egyszerre arra törekedni, hogy gépipart, oktatási intézményeket is összpontosítsanak. „Iskolavárosban” viszont nagyon is érthető, ha ezt a jelleget kívánják ésszerű határig tökéletesíteni. Hiszen a „minden irányú” fejlesztés gyakorta azt jelenti, I hogy semmilyen irányban nincs igazi fejlesztés. VANNAK VAROSAINK, amelyek máris reálisan mérték fel szerepüket és jól illeszkednek be a körzet gazdasági életébe. De még sok olyan is van, amely keresi, kutatja lehetőségeit, vagy bizonytalanul „minden irányban” tapogatózik. Ahogyan új időszak következett ipar- fejlesztésünkben is, a strukturális átszervezés és fejlesztés, minden bizonnyal új időszak következik városfejlesztési munkánkban is. Ezt felmérni, átgondolni és a közvéleményt reális célok elérésére befolyásolni mai, új feladataink egyike. Rózsa László Kömlőn lőszövetkezet két SZK—5 típusú szovjet kombájnt kapott kölcsön Bélapátfalváról, amely gyorsítja majd a betakarítást. A kömlőiek az aratással egy időben elvégezték a cukorrépa és a kukorica növényápolását is. Marsalkó János társasházban lakást. A sorsolás hozta így. Közben az asszony egészségileg leromlott, sajnos, nemcsak átmenetileg. Nem tud cipelni, nehezére esik a negyedik emeletre felkapaszkodni, de nem tudják elcserélni a lakásukat egy földszintire, mert a rendeletek útvesztőjében a jogos kérésük zátonyra fut. A tanács vezetői is, a bank is mutatott készséget és megértést, de a rendeletek...! Ilyenkor értetlenül állok szemben a tényekkel. ★ Be lehet-e osztani a képviselő idejét: ekkor közügyeket intéz, ekkor pedig magánember? Szó sem lehet róla. A választók nem szokták nézni sem a naptárt, sem az órát. Amikor panaszuk van, vagy segítségre szorulnak, mennek a képviselőhöz. Az Izzóban még a munkapadjához is odamennek „ügyintézni”. — Ha átlagot kellene számítanom, azt mondhatnám, naponta két órát vesz igénybe a választópolgárok ügyeinek intézése, illetve mindaz, ami az országgyűlés tagjára vár, mint feladat, hogy annak eleget tegyen. Meg kellett tanulnom azt is, hogyan kell „képviselőnek lennem”. Eleinte akárhová mentem, bemutatkoztam és előadtam, mi járatban vagyok. Nem sok hatása volt. Most már tudom, azzal kell kezdenem, hogy a bemutatkozáskor hozzáteszem, képviselő vagyok. Mindjárt más a légkör körülöttem. Jó ez, nem jó ez? Olykor zavar. Különösen, ha még hozzá is teszik, magának, az országA közelmúltban jelent meg a Minisztertanács határozata a szakközépiskolák és a vállalatok együttműködéséről. Mi tette szükségessé a határozatot, és mi várható a végrehajtásától? — Erről tájékoztatta az MTI munkatársát Szendrei József, az Oktatási Minisztérium szakközépiskolai osztályának vezetője. Utoljára 1962-ben szabályozta miniszteri utasítás az együttműködést. Az azóta eltelt másfél évtizedben kiépült a szakközépiskolák hálózata, korszerű tanműhelyeket alakítottak ki, nem kevés helyen — éppen a gyűlési képviselőnek, természetesen ... Ilyenkor kínosan érzem magam. — Kellett-e már országos szerveknél, hatóságoknál eljárnia bármilyen ügyben? — Azt a már említett egy esetet kivéve, még nem. Volt egy bizottsági ülés, amelyen Ortutay Gyula elnökölt. Én ugyan rendületlenül jelentkeztem hozzászólásra, de mindig más kapott szót. Végül is azt mondtam, ha nem akarják is, hogy felszólaljak, elmondom a véleményem. Mire csodálkozva kérdezték: hát én nem újságíró vagyok? Azt hiszem, a huszonkét évem olykor meglepetést kelt. Pedig nem én vagyok a parlament legfiatalabb tagja. Nálam van két fiatalabb képviselő is. — Fiatalok. Hogyan hangolódik össze a fiatalokkal? — Eleinte ők is azt figyelték, mit csinálok, hogyan csinálom. Amikor elmentem egy klubba táncolni, azt mondták, máskor is gyere el közénk, lásd, hogyan töltik az idejüket a fiatalok. Miért, én nem vagyok közéjük való? Én nem tudom hogyan élnek, gondolkoznak, szórakoznak a fiatalok? Csak azért, mert mandátumot kaptam? Szóval: a fiatalok is mindenekelőtt a képviselőt látják bennem. De ahogy telnek a hónapok, úgy jutunk egy nevezőre, úgy értik meg, hogy én nem változtam meg csupán azért, mert a parlamentbe beválasztottak. — Semmit sem változott? — Hát... változtam. Figyelem például a hozzászólókat. Mi, fiatalok úgy vavállalatok segítségével, támogatásával — az iskolák nagy értékű gépek birtokába jutottak. Gazdaságos kihasználásuk is indokolja, hogy miközben a tanulók megtanulnak a gépekkel bánni, egyúttal hasznos termékeket is állítanak elő. Pedagógiailag is indokolt az. — Bár egyre korszerűbb a tanműhelyek nagy része, az iskola — saját falain belül — nem képes valódi vállalati körülményeket teremteni. — Ma az országban az önálló és a közös igazgatású szakközépiskolák száma 323. Valamennyinek van vagyunk ezzel, hogy a gyárban nem szoktunk köntörfa- lazni, ha valami mondanivalónk van. Vagy azt mondjuk, ez tetszik, ezért meg ezért, vagy azt, ez nem tetszik, ezért meg ezért. Így nem szabad felszólalni —tanultam meg. Kereken kell fogalmazni, nem sarkosan. Pedig ezzel egy csomó idő elmegy, amit jobban isx fel lehetne használni. ★ Nagy Márta ma is esztergályos az Izzóban. Akárhogy vesszük is, ez bizonyos mértékig „furcsa”. Ha már valakinek ilyen tisztsége van a választók jóvoltából, a közvélemény aligha képzeli el őt maga előtt olajos ruhában, munkásöltözékben, naponta a gép mellett állva. Hogyan tud ilyen munkakörülmények között képviselős- ködni? Van ehhez is ideje? — Nem gond, ha valamit intéznem kell. Ha el kell mennem gyűlésre, tanácskozásra. Persze, hallottam már, hogy van olyan vélemény is: ő már nem dolgozik, csak gyűlésekre jár. Pedig milyen fárasztó egy-egy tanácskozás, mennyire igénybe veszi az embert idegileg, szellemileg, azt én sem gondoltam volna azelőtt. — „Könnyű” képviselőnek lenni? — Egyáltalán nem az. Aki csak a tisztséget látja, nem veszi észre a lényeget. Én sem tudtam ezt akkor még, amikor a választóim bizalmát elnyertem. A felelősség nem egyszerű dolog. A képviselőnek nincs „hivatalos munkaideje”. Ennél a gondolatnál „bezártuk” a dossziét, a munkanaplókat. Holnapig. G. Molnár Ferenc lamilyen kapcsolata vállalatokkal, intézményekkel. A mostani szabályozás tehát egyfelől törvényesíti a már kialakult állapotokat, másfelől általánossá teszi az együttműködés legjobb formáit, tovább javítja, korszerűsíti a feltételeit. A jelenlegi együttműködés színvonala, formái ugyanis egymástól nagyon eltérőek. A szakképzés igényli, hogy ennek keretében a munkáltatók, a diákoknak biztosítsák a gyakorlati feltételeket. Ez a tanulók szakirányú munkára való felkészítésében, nevelésében alapvetően fontos. Nagy figyelmet kell szentelni a gyakorlati foglalkozásokra fordítható idő gazdaságos és célszerű kihasználására is. Ehhez az eddiginél sokoldalúbb és nagyobb segítséget kérünk a vállalatoktól, intézményektől, s ez egybevág saját érdekükkel is. — Érdemes felhívni a figyelmet arra: az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolai képzést olyan irányba fejlesztjük, hogy a tanulók az érettségivel együtt szakmunkás-képesítést is kapjanak. A kormányhatározat e tekintetben is jelentős intézkedéseket tartalmaz. A szakmunkás célú szakközépiskolai képzésben a résztvevők számára lényegében mindazokat a kedvezményeket megadja, amelyek ma a szakmunkásképző iskolákra érvényesek. Jelenleg még kevés szakközépiskola ad az érettségivel egyidőben szakmunkás-képesítést, számuk azonban néhány éven belül megsokszorozódik. A Minisztertanács határozata szerint 1978. szeptember 1-ig, a feltételek fokozatos' megteremtésével, be. kell fejezni a szakmunkásképzésre való áttérést a meghatározott ipari, valamint mezőgazdasági és élelmezésügyi szakközépiskolákban. (MTI) 1976. július 13., kedd A képviselő naplójából
