Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-10 / 162. szám
Bűvös kör? 1. Mindenki kereskedni akar Szociális program — öt évre Szakszervezeti tapasztalatok a megyei élelmezésipari vállalatoknál ' Részletek a Heves megyei SZÖVTERMÉK Vállalat 1976. június 28,-i igazgatósági tanácsülésén elhangzott felszólalásokból. Czifra Miklós, az Egervöl- gye Termelőszövetkezet elnöke, az igazgató tanács elnöke: — Jegyzőkönyvekkel tu- Öom bizonyítani, hogy három-négy évvel ezelőtt jeleztük a problémát. Ha nem tesznek hathatós intézkedé^ seket a zöldségtermesztés érdekében, az ágazat szabályszerűen meg fog halni. Jelen pillanatban haldoklik. A zöldségtermesztésnek két gazdája is van, a Belkereskedelmi és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. Két bába között meghal a gyerek. A zöldségtermesztés helyzete rossz, és még tovább fog romlani. A termelőszövetkezetek a kézi munkaerőt nem tudják megváltani, mert a gépek drágák. A zöldséggel mindenki kereskedni akar, mert azon van a haszon, a termelésen nincs. Égbekiáltó ellentét van a termelés és az érdek között, De úgy is mondhatnám, érdektelenség, mert egyszerűen nem érdemes termelni. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ezt elvárják tőlünk. 1 Gulyás Sándor, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke: ,| — Mindenki azt hajtogatja, hogy drága a zöldség és mintha tendenciózusan a termelők ellen ingerelnék a fogyasztókat. Mintha minden a termelők bűne lenne. A termelők óriási kockázattal és nem ritkán nagy áldozattal termelik meg a zöldséget, ugyanakkor nem kapják meg j érte sokszor azt az árat sem, ' amelyet minimális tisztessé- 1 ges haszonnak lehetne ne- | vezni. Nálunk 1300 munkás szedi a borsót, csak a leszedés költsége kilónként 3,20-ban van és kapunk érte hat forintot. Ehhez számoljuk hozzá, hogy a zöldborsó-vetőmag ára már ezer forint fölött jár, számoljuk a gépi munkák, az üzemanyag költségeit, számoljuk a kézi munkaerő árát. Mi marad nekünk? És mindez még nem elég. Az áruátvétellel is ki vagyunk szolgáltatva. Ha bejön egy napos, meleg idő, ■' természetesen növekszik a leszedett áru mennyisége: Nagyobb lesz a mennyiség, mint amit előre jeleztünk a felvásárló vállalatnak, de az nem viszi el a többletárut. Ki biztosítja azt, hogy két és fél ezer vagon zöldségárut elvigyenek tőlünk? Senki. Ezért szerződtünk több csatornás rendszerben. Mi elsősorban Heves megyének, a SZÖVTERMÉK-nek szállítjuk az áruinkat, de szállítunk máshová is. Megtörtént az az eset, hogy tudtunk nélkül telefonáltak Borsod megyébe, hogy ne tudjuk ötven « fillérrel jobban eladni a borsónkat más felvásárló vállalatnak, pedig ebből semmi hátránya nem származott a SZÖVTERMÉK-nek. Oda is leszállítottuk az árut a megígért mennyiségben, a megállapodott áron. Ugyanakkor megtörtént velünk, hogy egyszer 40 mázsa, majd pedig száz mázsa borsót nem szállítottak el földjeinkről. Ilyen és ehhez hasonló indítékok késztettek bennünket arra. hogy írásban közöljük a SZÖVTERMÉK-kel kilépési szándékunkat a közös váU lalatból. Nekem 60 millió forintért kell felelnem. Ennyi a zöldség árbevétele. A tagság sorsa múlik rajta. ■ B B ■ B. Gábor kistermelő: — Lemérem otthon a ládákat, az egyik pontosan két kiló, a másik két kiló tíz deka, a harmadik két kiló öt deka. Visszamegyek az ÁFÉSZ átvevőhelyére és mondom, hogy nincs rendben minden. Kérdezi az átvevő, hogy miért, erre elmagyarázom neki. Minden láda után az átadási súlyból levonnak két és fél kilogrammot, igen ám, de a láda nincs két és fél kiló. így tehát vesztek minden egyes zöldségátadásnál. Erre azt mondja az átvevő, neki az meg van szabva. Mármint, hogy két és fél kilót kell levonni minden zöldséggel megrakott láda összsúlyából. Nem szóltam én erre semmit. Hazamentem és az összes ládát betettem a vízbe. Ázzon csak. Majd lesz annak a súlya három kiló is. Lett is. Minket kistermelőket se ejtettek kétszer fejre, de az átvevőket sem. Rájöttek a trükkre, most aztán mindenegyes átvételkor a tanácstól ki kell hívni egy hivatalos személyt, aki jelen van a mérlegelésnél. — Különben elégedettek az átvételi árral ? — Döntse el maga. Beviszem az átvevőhelyre az uborkát, átveszik tőlem 9,20- ért és ott helyben már adják is 23 foi'intért ■ ■ ■ ■ — Ezek szerint nem termelni, hanem kereskedni érdemes? — kérdezzük Patkó Józsefet, a SZÖVTERMÉK igazgatóját — Igen,. Csak nem nekünk. Mi szövetkezeti vállalat vagyunk, képviselni kell a fogyasztók érdekeit is. A gazdaságoktól felvásárolt árut a lehető legalacsonyabb áron kivisszük a piacra. És itt kezdődik a baj. Az alacsony áron kivitt zöldséget felvásárolják a maszek kereskedők, megvárják, amíg kifogy a SZÖVTERMÉK standjairól a zöldség és aztán belépnek ők a magas árakkal. — Nem lehetne ez ellen tenni valamit? — Mi egyféleképpen tudnánk tenni valamit. Ha nem fogyna el az áru a standjainkról, mert akkor nem lehetne felhajtani az árat. De elfogy, mert nincs elég zöldA laikusoknak semmit sem mond ez a kifejezés: integrált áramkör. Ne is akarjuk megmagyarázni. Nagyvonalúan fogalmazva, olyan nagyon kis méretű technikai eszköz, amit a különböző híradástechnikai berendezésekben használnak,. mert kicsi is és ennek ellenére nagyon sokat tud. Eddig ezeket az integrált áramköröket importáltuk, illetve nagyon kis mennyiségben állított elő ilyeneket a nagy Izzó. Jövőre már milliószámra kerül ki az Izzó gyöngyösi gyárából. Persze, ezt így kimondani nagyon egyszerű dolog. Te eljutni odáig... ! Az import nem mindig hasznos. Ha aza integrált áramköröket vesszük elő példának, az előző tétel itt is érvényes. De hát ennek a gyártásához sem elegendő csupán az elhatározás, igaz, megpróbálni az egészet elölről kezdeni, még helytelenebb lenne. Licencet kell venni, ez a megoldás. De honnan? A válasz adott: onnan, ahol a legjobban csinálják. És ahol ezt a technológiát hajlandók el is adni. így került kapcsolatba az Izzó központja egy amerikai céggel. A tárgyalások megindultak, sőt, már eljutottak a megállapodásig. Ingyen azonban semmit sem adnak, és miután egy ilyen üzlet jó néhány százmilliót igényel, hitelre is szüksége volt az Izzónak. A Nemzeti Bank segített. Ezzel az előkészítésnek ez a szakasza lezárható lenne. De a másik szakasza még hátra van. Hol készítsék az integrált áramköröket? Egy teljesen új üzem megépítése, berendezése, a csatlakozó szociális létesímé- nyekkel együtt elég borsos árat igényelne. Gyöngyösön már jó hagyománya és szép sikere van a félvezető gyártásának. Ez is olyan, hogy ség. Ugyanakkor önkritikusan elismerem, hogy vállalatunk néha nem vett át zöldséget. — A SZÖVTERMÉK milyen haszonnal dolgozik? — Könnyen -kiszámolhatja. Négyszázmilliót forgalmazunk és ezután a mennyiség után van ötmilliós nyereségünk. Ez egyenlő egy egész kéttized százalékos nyereségtömeggel. Ha még hozzáteszem, hogy ezt a nyereséget a melléktevékenység hozza, a jéggyár és a szeszfőzde, akkor elképzelheti, hogy mit hoz a zöldség nagyüzemi forgalmazása. — Hogyan lehet összeegyeztetni két ellentétes érdeket? Történetesen azt, hogy a SZÖVTERMÉK-nek, mint a szövetkezetek közös vállalatának képviselnie kell a termelők érdekét —, hogy magas árat adjon a termelt áruért — és a fogyasztók érdekét, hogy olcsón adjon? — Sehogy. A jelenlegi helyzetben sehogy. — Ezek szerint ez így rossz konstrukció? — Igen. — Igaz az, hogy a SZÖV- TERMÉK-ből ismét állami vállalat lesz? — Nem. Bizonyos finomításokra sor. kerül, de nem lesz állami vállalat. Egyébként teljesen mindegy, hogy állami vállalat, vagy szövetkezeti vállalat. Ha nincs áru, nincs megfelelő meny- nyiség, akkor nem tudja jól betölteni áruforgalmazási funkcióját. Mi is rosszul töltjük jelenleg be. De hívhatnák ezt a vállalatot Ag- rokonsumnak, vagy akárminek, hívhatnák az igazgatóját Kissnek, vagy Nagynak, akkor sem tud jól funkcionálni, mivel az áruhiány mindenre rányomja bélyegét. (Folytatjuk.) Szigethy András a technika fejlődésére nagyon érzékenyen reagál. Ami tegnap még korszerű volt, mára már elavulttá vált. A pipishegyi gyárban tehát a természetes gyártmányfejlesztés lehetőséget kínált arra, hogy ide telepítsék az integrált áramkörök szerelését. ■ ■ ■ ■ Az új gyártmányok elkészítését meg kell tanulni. Az integrált áramkörnek semmi hagyománya nincs nálunk. Megtanulni pedig csak annál a cégnél érdemes, amelynek licencét megvesszük. Nosza, rajta hát, a vezetőket ráfogták egy , intenzív nyelvtanfolyamra, hogy ne kelljen mindegyikük mögé egy tolmácsot is odaállítani odakint, amíg az integrált áramkör szerelését megtanulják. Aztán következnek majd a kisebb beosztású „alparancs- nokok”, akik szintén a kinti gyárban gyűjtik össze a szükséges ismereteket. Itthon a dolgozók egy hónapot kapnak majd a tanulásra, azok, akik végül is csinálják majd az integrált áramkört. Építkezési kihatása egészen csekély, valamivel több mint tízmillió — ez i$ a gyöngyösi kijelölés mellett szólt, hiszen a modern üzemépület nemrég készült el. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végzi majd el a munkákat. Mennyi új dolgozóra lesz majd szükség az integrált áramkörök előállításához? Lényegében csupán emiatt nem kell újabb személyeket felvenni, mivel a természetes fejlődés egyébként is megkövetel bizonyos létszámnövelést. Tehát ez sem okoz majd gondot. 8 • B ■ A gyártás előkészítése meghatározott ütemterv szerint folyik. Itt nem lehet semmit a véletlenre bízni, mivel a gazdasági követelmények is szorítanak mindenkit. A TERVIDŐSZAKBAN az élelmezésipari vállalatok első alkalommal készítenek középtávú szociális programokat is, amelyek — másokéhoz hasonlóan — közvetve összefüggenek a munkás- osztály helyzetének további, következetes javításával. A feladattal — amelyet még tavaly májusban megismertek — az idei év júniusának utójáig kellett végezniük, a többi szakmával egyidejűleg. Vajon milyen jelentőséget tulajdonítottál? a tennivalóknak, mit akarnak, mire készülnek a Heves megyeiek? A kérdésre a közelmúltban keresett választ az ÉDOSZ Heves megyei Bizottsága, illetve a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának közgazdasági, valamint munkavédelmi osztálya, tapasztalataikat pedig az SZMT elnöksége összegezte a napokban. Nos, ahogyan a testületek jelentéseiből —• egyebek mellett — kitűnik: az élelmezésipari szakma. 17 üzeme közül hét, megyei székhelyű vállalatnál készítettek az elmúlt hetekben, hónapokban önálló szociális tervet. A programok szerint a költségek terhére képezhető jóléti és kulturális alapok minden dolgozó után — a lehetőségektől függően — 500—780 forintot biztosítanak a különböző elképzelések megvalósításához. Munkavédelmi és üzemegészségügyi célokra — az említett helyeken — együttesen háromszáz- millió forint körüli összeget szándékoznak költeni. Jövőre, a második félévben már a próbaüzemelésre kell sort keríteni. De ez is olyan módon zajlik majd, hogy hibátlan készterméket is ad. Néhány évig tart a fejlődés, aztán a tervezett szintre kell a gyártásnak beállnia.- Eddig importáltuk az integrált áramköröket, ezután magunk gyáx-tjuk, sőt, egy részüket külföldön is tudjuk majd értékesíteni. Ebből következik, hogy nemcsak tőkés valutát takarítunk meg az új gyártmány révén, hanem ennek segítségével tőkés valutához is jutunk. Az is természetes, hogy a KGST-n belül az integrált áramköröket mi biztosítjuk a gyár teljesítményének megfelelő arányban. ■ a ■ ■ Mi jó van abban, ha ezt a gyártmányt Gyöngyösön állítják elő? Kérdezheti bárki. Munkaalkalmat nem bővítünk ezzel, nem is szükséges, ez tény. A nemzetgazdasági érdekekre való hivatkozás nemcsak távolinak tűnhet, hanem eléggé megfoghatatlan is az egyén számára, mivel ezt a fogalmat kimondani, használni sokkal könnyebb, mint a tartalmát érzékelni, átfogni. Maradjunk tehát a szakmai presztízsnél. : Egy modern, szép terméket csinálni, ezzel kilépni a hazai és a külhoni piacokra, büszkeség és öröm. Azt is sugallja, hogy a készítői milyen technikai szakismeretekkel rendelkeznek, milyen szintre jutottak. A korszerű gyártmány tehát visszahat az emberre is, annak a gondolkodásmódjára, világképét is formálja. Ezért jó az, ha az integrált áramkörök bölcsője Gyöngyös lesz. Ezért is jó. G. .Molnár Ferenc AZ ELHATÁROZÁSOK szerint — amelyek kialakításához széles körből iparkodtak igényelni, gyűjteni a javaslatokat — előnyt élvez a nehéz fizikai munkát végző,. az egészségre ártalmas területeken foglalkoztatott dolgozók mindennapi körülményeinek kedvezőbbé tétele. Általánosságban elmondható, hogy törekszenek a biztonságtechnika, a munka- kultúra fejlesztésére. Az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság tovább gépesíti a nehezebb „posztokat”, a veszélyesebb területeken igyekszik kedvezőbbé tenni a feladatok végzését. Az Egri Dohánygyár csúszásgátló aljzattal látja el 850 személyes szociális létesítményét, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat védő- berendezéseinek számát növeli. Ez utóbbi helyen azonban, a kétségtelenül megmutatkozó jó szándék ellenére is, változatlanul gond marad például a vágó- és feldolgozó csarnok zsúfoltsága, a magas zajszint, a kisgépesítés itt-ott megmutatkozó hiánya. Jelentős összegeket fordítanak az idén is az üzemi étkeztetés támogatására. A vállalati hozzájárulások három-hat forintosak személyenként. Ahol saját konyha van, ott a szükséges korszerűsítésre is sor kerül a tervidőszakban, másutt az ebédlő, a kiszolgálás körülményein szeretnének javítani, hogy sokkal inkább vonzóbbak legyenek. Meglepő viszont, hogy az igyekezet nem egyforma. Például a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál kevésbé szorgalmazzák a kedvezményes étkeztetés kiszélesítését, míg a hatvani gyárakban — a tervek szerint — szeretnék megduplázni az üzemi konyhát igénybe Vevők számát. FEJLESZTIK A SZÁLLÁSOKAT, a személyszállításokat is. A Heves megyei Állatforgálmi és Húsipari Vállalat 80 személyes szállója mellett 40 szakmunkás- tanuló számára kollégiumot is tervez, öt üzem akar új autóbuszt venni, csupán a konzervgyár négymillió forintot irányzott elő saját jármű beszerzésére, illetve használatára, amellett, hogy kereken 10 millió forinttal támogatja a naponta utazgató, ingázó dolgozókat. Meglepő, hogy miközben a műszakról műszakra bejárók száma állandóan nő s közlekedésüket a vállalatok iparkodnak szívügyüknek tekinteni — nem találkozni a tervekben például kooperációs elképzelésekkel. Olyanokkal, amelyek módot keresnének az azonos útvonalon, vagy éppen egymás közelében levő munkahelyek lépcsőzetes műszakkezdésének megvalóstására, közösen beszerzett vagy bérelt járművek üzemeltetésére, noha ez kétségtelenül célszerű lenne! A szakma területén négy gyermekintézmény működik: egy 35 személyes bölcsőde és három — együttesen 200 férőhelyes — óvoda. Az V. ötéves terv során ezeket a Hatvani Konzervgyár — 3,7 millió forintos költséggel — további, 90 gyermek elhelyezésére alkalmas óvodával, a Mátravidéki Cukorgyárak pedig 50 személyes intézménnyel gyarapítja, míg a Heves megyei Édes. és Sütőipari Vállalat 250 ezer forintot szánt hasonló célra. A SZABAD IDŐ JOBB, hasznosabb eltöltésében számolnak az üzemek három kultúrházávál, két KISZ- klubjával, három sportkörével is, s szinte mindenütt törekszenek a tömegsport változatosabbá tételére. Helyet kapott a programokban az üdültetés is, amelynél például a dohánygyár a gyermekekről külön gondoskodik. A Mátravidéki Cukorgyárak 1,8 millió, a Hatvani Konzervgyár pedig 1,7 millió forinttal támogatja a dolgozók kedvezményes pihenését. Gond azonban, hogy jelentősebb ráfordításokkal is csak viszonylag kevés ember üdülését biztosíthatják — s ugyanakkor az anyagi eszközök koncentrálására nincsenek határozottabb törekvések, nem tervezik közös üdülők kialakítását, építését. A segélyezéseknél különösen figyelemmel vannak az egyedülálló családfenntartókéra, a sokgyermekes munka- vállalókra. S gondot fordítanak a továbbtanulók anyagi patronálására is. A korábbiakhoz képest növelik a lakásépítések vállalati támogatását. A Hatvani Konzervgyár például hatmillió forintból 140 dolgozójának szeretne segíteni, a Mátravidéki Cukorgyárak négy, a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat több mint 1,5 millió forintot szán hasonló célokra. S remélhetően okosabban, célszerűbben, mint egyik-másik helyen régebben tapasztalhattuk. Az egészséges, az örvendetes törekvések mellett hely- lyel-közzel található hibákhoz tartozik az említetteken 'túl, hogy sajnos, látszólagos, sőt nem biztat javulással sem például a vállalati rehabilitációs munka, a rokkant emberek megfelelő területen és módon való foglalkoztatása. Pedig csak néhány egyszerű ötlet, némi átképzés kellene ahhoz, hogy például egy többre képes ember más is legyen, mint mondjuk portás, „udvaros”. Általános észrevétel, hogy ma sem egészen megnyugtató, ahogy a szociálpolitikával törődnek. Nincs szinte sehol sem igazi gazdája a feladatnak, a tennivalókat többnyire szétaprózzák. A programokból hiányzik a szakszervezeti bizottságok kellő kezdeményezése, a tervek egyik-másik esetben nincsenek, egészen összhangban az igényekkel vagy éppen a lehetőségekkel. Nem mindenütt találkozni határozottsággal: különösen az első éveket illetően gyakori az óvatosság — viszonylag keveset terveznek — nincs fontossági sorrend, időbeni ütemezés, egy-egy feladathoz nem jelölnek felelőst. S a fejlesztések később is szerényebbek a korábbiaknál. ILYENEK ÉS HASONLÓAK az élelmezésipari vállalatoknál szerzett tapasztalatok, amelyekhez aligha kell kommentár. Nyilvánvaló, hogy még nincs minden rendben, s az említettekből feltétlenül le kell vonni a tanulságot itt is, ott is. A Mű. M. és a SZOT irányelve ugyanis egyértelműen meghatározza a feladatot. S vitathatatlan, hogy a szociális tervek rendkívül fontos részei a vállalati középtávú programoknak, ennélfogva pedig sokkal komolyabban szükséges velük_ foglalkozni, mint az eddigiekből kiderült Gyóni Gyula Memisäß Q 1976. július 10., szombat ^ Az Izzó integrált áramkörei
