Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-10 / 162. szám
/WWWWVWWVWVAAAAA Géniek esti külpolitikai kommentárunk: Félmegoldás Thaiíöldön TlZ NAP MÚLVA, július 20-án lejár az amerikai katonai egységek Thaiföldről való kivonásának határideje. Legfrissebb jelentések szerint, a bangkoki kormány engedélyezte, hogy az USA „korlátozott mértékben” használhassa volt támaszpontjait. A bejelentés tulajdonképpen nem keltett meglepetést. Ellenkezőleg; az lett volna váratlan fordulat, ha a thaiföldi kormányzat — a közvélemény óhajának engedve — csakugyan gyökeresen szakít a Pentagonnal. Még pontosabban: aszerint jár el, amint azt a vietnami háború befejeztével kilátásba helyezte. Igaz, hogy azóta Bangkokban új — a korábbinál jobboldalibb színezetű kormány alakult. Az amerikai repülőgépek változatlanul leszállhatnak egykori támaszpontjaikon, útban Diego Garcia szigetén újonnan berendezett bázisukra, vagy onnan távozóban. A Pentagonnak tett engedmény ezzel nem merül ki. Bangkok ahhoz is hozzájárult, hogy több mint 250 főnyi, úgynevezett technikai személyzet állomásozzék továbbra is Thaiföldön. Nem akárhol: közvetlenül a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság határa közelében. Nem is véletlenül jelölték ki állomáshelyüket: a Pentagon abban a térségben rádióelektronikus felderítőállomást épített ki. Rendeltetéséhez aligha fér kétség. Nehéz lenne elhitetni bárkivel is, hogy a megfigyelőállomás békés célokat szolgál. TOVÁBBRA IS THAIFÖLDÖN MARADNAK ezenkívül az úgynevezett polgári tanácsadók. Szerepükről annak idején Dél-Vietnam esetében már hallottunk egyet, s mást. Aligha fér hozzá kétség, hogy Thaiföldön azonos teendőket látnak el: a hadsereg kiképzését irányítják. Abban sem lebecsülendő a szerepük, hogy rajtuk keresztül a Pentagon fenntartja korábbi szoros kapcsolatainak köldökzsinórját a thaiföldi fegyveres erőkkel. Elvégre soha nem lehet tudni, miként alakul a helyzet Ázsia e dinamikusan változó térségében, netán egyszer még szükség lehet az amerikai jelenlétre, s akkor a most hátrahagyott hídfőállások. kétségkívül fontos szerephez jutnak — vélekednek a Pentagonban. EZ A TESSÉK-LÁSSÉK MEGOLDÁS élénk nemtetszést váltott ki Thaiföldön. Hasztalan vonták ki az országból a több mint tízezer amerikai katonát és a légierődöket, a csapatszállítókat, az Egyesült Államok változatlanul jogot formál jelenlétére. A félmegoldás nem segíti elő Ázsia biztonságát és békés fejlődésének százmilliók által áhított kibontakozását. Utcai harcok Bejrútban Utcai harcok folynak Bejrútban és kéttucatnyi más libanoni városban — jelentették nyugati hírügynökségek. A Bejrúttól 66 kilométerrel északra levő Chekka partmenti város sorsáról egymásnak ellentmondó hírek érkeztek. Jobboldali m.i- licisták szerint a konzervatív fegyveresek a városban levő állásaikból kiverték a haladó erők fegyvereseit. Ezzel szemben a Palesztinái és a libanoni haladó erők közös parancsnoksága közleményben szögezte le, hogy a baloldali fegyveresek továbbra is „szilárdan ellenőrzik” azokat. A közleményből az is kitűnik, hogy jobboldali milicisták behatoltak Amioun térségébe. A Bejruttól délkeletre levő Teli Zaatar palesztin menekülttábort immár 19. napja ostromolják jobboldali 2. munkanap a Szaljut 5. fedélzetén Munka közben a Szaljut 5. fedélzetén a két kozmonauta: Borisz Volinov (jobbról) és Vitalij Zsolobov (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov űrhajósok pénteken moszkvai idő szerint 9 óra 40 perckor kezdték második munkanapjukat a Szaljut 5. űrállomás fedélzetén. Ellenőrizték a fedélzeti tudományos berendezéseket és folytatták az űrállomás karbantartási munkálatait. A moszkvai tv által sugárzott adásokban az űrhajósok elmondották, hogy jól érzik magukat és az űrrepülés rendben folyik. fegyveresek. A DPA helyszíni tudósítása szerint a csaknem három hete úgyszólván szünet nélkül ágyúkkal, aknavetőkkel, rakétákkal, foszforgránátokkal lőtt és lángszórókkal támadott tábor „gigantikus romhalmazzá” változott, amely halottak és a sebesültek ezreit temette maga alá. A tábor területén az egymással szembenálló -felek között kézitusa folyik, de Teli Zaatar védői még mindig tartják magukat. A fegyveres összecsapások az elmúlt 24 órában több mint 500 halálos áldozatot követeltek. A sebesültek száma 1100. Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára felfüggesztette a libanoni tűzszünet érvényesítését célzó fáradozásait és visszautazott Kairóba. Spanyol szakszervezetek akcióegysége Az illegális spanyol munkásbizottságok és az ugyancsak betiltott UGT és USO szakszervezeti tömörülés képviselői elhatározták, hogy akciószövetségre lépnek. Hírügynökségi jelentések szerint még ebben a hónapban megkezdik a három szakszervezeti tömörülés harci akcióinak egybehangolását. Adolfo Suarez miniszterelnök új kormánya összeült, hogy megvitassa a tervezett politikai reformok sorsát. Az egész napra tervezett tanácskozáson a király, János Károly elnököl. Budapesten történt Bamdarijn Dügerszüren, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete, a Mongol Népi Forradalom 55. évfordulója alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, s a politikai, a gazdasági, a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével pénteken a Parlament Gobelin-termében értekezletet tartottak a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácselnökök. A tanácskozáson dr. Simon Pál nehézipari miniszter számolt be a nehézipar ötödik ötéves tervének irányelveiről, fő céljairól. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése Állandó Bizottságához intézett táviratban fejezte ki részvétét Csu Te-nek, az országos népi gyűlés állandó bizottsága elnökének elhunyta alkalmából. A kínai államfő elhunyta alkalmából Cselerki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Borbándi János miniszterelnök-helyettes és Rácz Pál külügyminiszter-helyettes részvétlátogatást tett a Kínai Népköz- társaság budapesti nagykövetségén. I^VWWWVVVVWWWVVWVVVVVVVVVVNAAAAAAAAAAAAAAA»VWV/\AAAAAAAA# Amerikai választások 2. Az elnökjelölő konvenció Az amerikai elnökválasztási kampány gyakorlatilag tulajdonképpen megszakítás nélkül folyik. Ám az úgynevezett hivatalos része is több hónapos és több szakaszra oszlik. (Ily módon négyévente lényegében külpolitikai bénaságra kárhoztatja az Egyesült Államokat.) Az első szakasz az előválasztások sorozata, amely most ért véget. Ezt követik a konvenciók. Az előválasztások befejezése után egyes államokban néhány tucat., küldöttet a helyi pártgépezetek jelölnek ki. Ez rendszerint érdektelen esemény. Az idén azonban Ford és Reagan késhegyig menő harca feszültté teszi ezt a konvenció előtti időszakot is. A demokraták konvencióján 3Q08, a republikánusokén 2258 szavazati jogú küldött vesz részt. Hogy miért éppen ennyi, az nagyban függvényé a megelőző elnökválasztások eredményének: az egyes államok részben aszerint-kapnak helyet a konvención, hogy az elnökválasztáson . a kérdéses párt győzött-e náluk vagy sem; továbbá aszerint, hogy az illető állam milyen szavazati erőt: képvisel az adott párt jelöltpárosának támogatásában. Amikor meghatározták már (tehát jóval a konvenció-. előtt) a részt vevő delegátusok számát, akkor indul meg a harc a küldötthelyekért, amelyekről részben az előválasztásokon dönfÜHénültaa *816. július 10., szombat tenek (az idén már harminc államban), részben az állami pártértekezleteken. És minden négy évben heves viták zajlanak le a konvenciókon a mandátumok érvényessége ügyében: tükrözve az egyes államok befolyásos csoportjainak harcát. Miután döntöttek a mandátum-vitákban (nemegyszer csúnya politikai marakodás után) a konvenció küldöttek jóváhagyják a pártprogramot, majd szavaznak az elnökjelöltről, aki aztán maga választja ki — majd a konvencióval formálisan jóváhagyatja — az alelnökjelölt- jét. Korábban a demokratáknál a jelöltséghez kétharmados többség kellett, így nemegyszer több tucat szavazási menet volt szükséges az elnökjelölt kiválasztásáig (a rekordot éppen az 1924-es, az ideihez hasonlóan New Yorkban rendezett konvenció állította fel, 104 menettel). A köztársasági párt története során csak egyszer volt tíznél több szavazási forduló. A harmincas évek végén a demokraták is eltörölték a kétharmados, szabályt, mert az jóformán vétójogot biztosított a déli államoknak. A II. világháború óta mindkét pártnál az esetek többségében már az első szavazási forduló — és egyszerű többség — eredményeként jelöltek. Jellegzetesen amerikai sajátosság, hogy a döntő szavazási menet végén, még az eredményhirdetés előtt számos állam küldöttcsoportja kéri a konvenció elnökét: hadd módosíthassák szavazatukat, mert azt akarják, hogy a jegyzőkönyvekben az álljon, ők is a győztesre szavaztak... Ez is tükrözi a nagy publicitás hatását az újabb kori konvenciókra. Régen, a lassúbb közlekedés korában már kora tavasszal megrendezték a pártkonvenciókat; most ez a nyári hónapokra jut (gyakorta kellemes üdülőváros a színhely...) és mindig az a párt rendezi előbb a konvencióját, amelyik nem birtokolja a Fehér Házat. A sajtó jelenléte, és főleg a rádió mikrofonjainak majd pedig a tévé kameráinak a megjelenése a konvenció termében, alaposan rányomta a bélyegét az eseményekre. A konvenció az elnökválasztási kampány utolsó szakaszának hivatalos nyitányát jelenti. S ha régebben az elnökjelöltek nem is vettek részt a konvención (a jelölést csak hetek múlva fogadták el egy delegációtól), a hagyományt megtörő Franklin Roosevelt óta látványos kortesbeszédet tartanak a győzelem utón. Minden konvenció főbb eseményeinek az esti órákban, a tévé-csúcsidőben kell sorra kerülniük, legfőképp persze a sorsdöntő szavazásnak és a hivatalos elnökjelölt beszédének. (1972-ben a demokraták balsikerű kampánya már a konvención elkezdődött, mert eljárási ok- vetetlenkedés folytán a győztes McGovern csak jóval éjfél után mondhatta le beszédét, amikor az amerikaiak milliói már aludtak. ..) A konvenció kínosabb, de elkerülhetetlen vitáit viszont a legkevésbé nézett tévé-időkben tartják. VÉGE Avar János Nemzeti és nemzetközi érdekek A JELENKOR IDEOLÓGIAI ÉLETÉNEK egyik legbonyolultabb és legösszetettebb jelensége a nemzeti kapcsolatok területe, az internacionalizmus és a bur- zsoá nacionalizmus témaköre. E kérdéscsoport megértéséhez feltétlenül szükséges, hogy osztályalapon közelítsük meg és dialektikusán szemléljük, figyelembe véve és konkrétan elemezve a nemzetközi élet új jelenségeit, s azokat a problémákat is, amelyeket a napjainkban különösen éles ideológiai küzdelem vet fel. Ami az internacionalizmust illeti, ez kezdettől a munkásosztály — a jelen társadalom legkövetkezetesebb, legforradalmibb osztálya — érdekközösségének ideológiája. Ehhez azonban hozzá kell tennünk még valamit. Ami a proletár internacionalizmust illeti,' ez eleve határozott szembeállást fejezett ki a nemzetközi burzsoáziával, a nacionalizmussal és a sovinizmussal. Magától értetődik, hogy a munkásosztály internacionalizmusának eszméi — amelyeket oly sokatmondóan fejez ki a jelszó: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” — mind nagyobb hatást fejtettek ki és tartalmuk is állandóan gazdagodott. Kádár János i»ész- letesen szólt erről abban a beszédében, amelyet az európai kommunista és munkáspártok tanácskozásán mondott el az NDK fővárosában: „Ma, amikor a kommunista világmozgalomnak nincs központja vagy vezető pártja, amikor a testvérpártok önállóan határozzák meg taktikájukat és stratégiájukat, különös jelentőségű a marxista—leninista elmélet tisztaságának megőrzése, a gyakorlat tapasztalatainak elméleti hasznosítása és a proletár internacionalizmus elvének érvényesülése... A proletár internacionalizmus eszméje megítélésünk szerint magába foglalja a nemzeti és a nemzetközi érdekek összhangját, mert az egyes pártok eredményei erősítik nemzetközi mozgalmunkat, és a nemzetközi kommunista mozgalom erősödése segíti az egyes pártokat.” Az említett érdekek összhangjának biztosítása magától értetődően bonyolult feladat, amely elvi megközelítést, világos állásfoglalást, az adott helyzet józan és tényeken alapuló elemzését követeli meg. Az internacionalizmus követelményei számunkra elválaszthatatlanok attól, hogy minden lehető módon segítsük a szocialista építés sikerét saját országunkban, s ehhez felhasználjuk a szocialista országok együttműködésében — egyeztetett politikai és védelmi erőfeszítéseikben, gazdasági terveik koordinálásában, ideológiai tevékenységük ösz- szehangolásában — rejlő valamennyi lehetőséget. A SZOCIALIZMUS ORSZÁGAINAK testvéri együttműködése olyan tényező, amelyről joggal állapította meg Leonyid Brezsnyev, a berlini tanácskozáson: megsokszorozza erőnket. És hozzátette, hogy ezt az együttműködést nem lehet olyan folyamatnak felfogni, amely csak a „csúcsokat” foglalja magába: „A pártok, az állami szervek, a vállalatok és tudományos intézmények kollektívái, a társadalmi szervezetek, az állampolgárok milliói és milliói közötti mély, szerves és szakadatlanul növekvő baráti kapcsolatok alapján egy elvileg új jelenségről beszélhetünk: a meggyőződések egysége és a célok közössége révén összeforrott népek valódi testvéri szövetségéről. Ennek szilárd alapja, összekapcsoló ereje a marxista—leninista pártok harci közössége”. Aligha véletlen tehát, hogy a vezető tőkés hatalmak egész propagandagépezete a fő tüzet a szocialista országok együttműködésére, a tartalmában gazdagodó együttműködésre összpontosítja. Sajátos és csak látszatra paradox jelenség tanúi lehetünk: a vezető tőkés hatalmak felismerik, hogy a nemzetközi munkamegosztás követelménye és a két világrendszer küzdelme az ő számukra is elengedhetetlenné teszi az integráció meghatározott formáinak és szervezeti keretéinek megteremtését. Ugyanakkor a szocialista országok felé irányuló propagandájuk — amely az utóbbi hónapokban felerősödött — nem utolsósorban a nacionalizmusra teszi tétjét, a „teljes szuverenitás védelmének” jelszavával operál, mint olyannal, ami állítólag ellentmond a szocialista államok összefogásának. Valójában épp a szocialista rend és közös védelme biztosítja a szuverenitás lényegének kibontakozását, vagyis a népek, a szocialista nemzetek jogainak biztosítását, hogy sorsukkal szabadon rendelkezzenek. A NEMZETKÖZISÉG MÁSIK OLDALA, amelyről az európai kommunista és munkáspártok tanácskozásán érthetően sok szó esett, a szocialista és a tőkés országok kommunista pártjainak együttműködése, cselekvő szolidaritása. A kölcsönös erkölcsi és politikai támogatás szükségességét, és változatlan, sőt növekvő jelentőségű időszerűségét nem homályo- síthatja el a feltételek, a körülmények különbözősége. Mi őszinte örömmel vesszük tudomásul azokat a sikereket, amelyeket a földrész nyugati részében, a tőkés államokban működő kommunista és munkáspártok érnek el. Meggyőződésünk, hogy szocialista építőmunkánk sikerei, létbiztonságunk, életformánk szocialista vonásainak erősítése, az állampolgárok részére biztosított jogok csakúgy, mint más szocialista országokkal kiépített kapcsolatrendszerünk, mindez együttvéve szintén hozzájárul a társadalmi haladás, s a szocializmus pozícióinak erősítéséhez a tőkés Európában. Vajda Péter
