Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-07 / 159. szám

?

;> Kedd esti külpolitikai kommentárunk:

A római példa

SOK NYUGATI HlRMAGYARAZÓ állította a j június 20—21—i parlamenti választások után: „Olasz- | ország kormányozhatatlanná vált”. Nem logika nél- \ küli e következtetés, hiszen a nagy kommunista elő- • retörést a kereszténydemokraták csak a jobboldalról j elszívott szavazatokkal tudták kiegyensúlyozni, úgy > ahogy; polarizálódott az olasz politikai élet. Márpedig 3 ha a két pólus, az együttesen a parlamenti helyek | háromnegyedét birtokló kommunisták és keresztény- demokraták továbbra is egymás ellen folytatják a választás utáni küzdelmet (miként a korteskedést), nemcsak maga a kormány megalakíthatósága válik kétessé és átmenetivé, hanem Olaszország súlyos gondjainak bárminemű enyhítése is. A római jósok ezért beszélnek „strandkormányról”, amolyan ügyvivő kabinetről, és látnak máris újabb választásokat a horizonton.

Holott nem szükségszerű, hogy így alakuljanak az olasz ügyek. A kommunisták széles demokratikus ösz- szefogáson alapuló kormányt javasoltak, a szocialisták hajlanak rá, csak a kereszténydemokraták képtelenek kilépni az antikommunizmusuk megvonta bűvös körből. Pedig a nagy, valóban történelmi lehetőség, a kormányozható Olaszország távlata, valójában csak politikai karnyújtásnyira van. Kiváló példa rá a parlament ülésszakának megnyitása, az első, hétfő délutáni ülés. Ezen voltaképpen a pártok — szélsőjobbot és szélsőbalt kizáró — olyan egységfrontja választotta meg a két ház elnökét, amely szavatolhatná egy nem vergődő kormány megalakítását is.

MAR MAGA A TISZTÜJlTAS előzménye is bízvást mondható történelmi lépésnek: az antifasiszta koalíció, vagyis a második világháború óta nem ültek közös asztalhoz a demokratikus pártok vezetői. Most körbevették a kerekasztalt, és megegyeztek abban, hogy a kommunista Ingrao és a kereszténydemokrata Fanfani legyen a két ház elnöke. Ekként az Olasz KP a köztársaság történetében eddigi legmagasabb politikai posztját szerezte meg, s a többi fontos páriámén- : ti tisztségnél is sor kerül a választási kommunista előretörést méltányló megítélésre.

AZ UTÓVÉDHARCOT FOLYTATÓ keresztény- demokraták kardoskodnak ugyan, hogy sem Ingrao megválasztása, sem a kerekasztalmódszer „nem számítható precedensnek”, legkevésbé a kormányalakításhoz, de a hírmagyarázók — Keleten és Nyugaton egyaránt — óhatatlanul annak tekintik a fejleményt.

S aligha kétséges: a parlamenti tisztségek esetében a „nyitás” nemcsak útmutatónak fogható fel, hanem — ha a KDP akarja, ha képes akarni — nehéz, előbb- utóbb elkerülhetetlen első lépésként is bekerülhetne a történelemkönyvekbe.

Kommunista elnök az olasz

képviselőhöz élén

A kommunista Pietro Ingrao lett a június 20—21-én megválasztott olasz képviselőház elnöke. Megválasztása az olasz baloldal új nagy sikere, lépés a kommunista- ellenes megkülönböztetés teljes fölszámolása felé.

(Népújság teleíotó —AP—MTI—KS)

Nincs fegyvernyugvás Libanonban

BEJRUT:

Nyugati hírügynökségek jelentései szerint Libanonban kedden Sekka északi partmenti városka körül folytak a leghevesebb harcok. A jobboldali Nemzeti Liberális Párt milíciája erősítéseket küldött a városba, mert a jelek szerint a konzervatívok attól tartanak, hogy itteni pozíciók gyengülése maga után vonhatja a Teli Zaatar-i palesztin tábor köré vont ostromgyűrűjük fellazítását is.

Közben a Teli Zaatar-i tábor körül sem szünetel a a harci tevékenység, egy palesztin szóvivő szerint a jobboldaliak ellenőrzésük alá vonták a tábor külső védelmi vonalát, de magát a tábort szilárdan tartják védői.

A 15 hónap óta tartó libanoni polgárháború ,,legvéresebb harcai” miatt elhalasztották az Arab Liga háromtagú közvetítő bizottságának, valamint a libanoni válságban érintett felek képviselőinek második tanácskozását

A különböző libanoni frontokon az elmúlt 24 órában 259 ember vesztette életét — 237 személy megsebesült

A PFSZ kairói irodájának tájékoztatása szerint Palesztinái és libanoni baloldali fegyveresek az észak-libanoni Tripoli térségben visz- szaverték a konzervatív erők fegyvereseinek támadását, » s harminc harckocsit, illetve egyéb katonai járművet zsákmányoltak. A szóvivő szerint a Libanonban tartózkodó szíriai alakulatok változatlanul blokád alatt tartják Szaida (Szidon) városát.

Egy libanoni balodali rádió megerősítette, hogy az egyesített palesztin és libanoni baloldali erők „elhatározott szándéka, hogy tiszteletben tartják a tűzszünetet és a politikai megoldás sikerén munkálkodnak”.

A damaszkuszi rádió ismertette a tunéziai külügyminiszternek, az Arab Liga háromtagú közvetítő bizottsága egyik tagjának nyilatkozatát, miszerint libanoni válságban érdekelt felek vasárnap Szofarban tartott több órás tanácskozása „önmagában véve is eredmény volt. Jelentősége abban rejlik, hogy további találkozókra fog vezetni, amelyek célja a vérontás megszüntetése, az egymással hadakozó felek közötti bizalom heiy- reáilítása, a politikai párbeszéd folytatása”.

Az

és

FKP

NKP

az

közös felhívása

PÁRIZS:

(ji/VWWNANWWVWWWVVVWVWVWVWVVV\VVWAV«VWV>AAVAAVAA/J

Gromiko —Khaddam találkozó

\ közel-keleti kérdésekről tárgyalnak

Kedden Moszkvában folytatódtak Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter és Abdel Halim Khaddam, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségi tagja, szíriai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter tárgyalásai. A felek tovább folytatták a közel-keleti helyzettel kapcsolatos kérdések megvitatását.

Miközben Giscard d’ Esta- ing elnök és Helmut Schmidt kancellár Hamburgban folytatja tanácskozásait, az FKP és az NKP közös felhívásban fordult a francia és nyugatnémet közvéleményhez: hiúsítsa meg azt a tervet, hogy francia csapatokat küldjenek az NDK határaira.

'Mint a francia és a nyugatnémet testvérpárt felhívása rámutat, e terv értelmében a francia csapatok azt a megbízást kapnák, hogy a Bundeswehr oldalán „az első vonalban vívjanak majd csatát”. Ez veszélyes politika, feszültséget támasztana Európában, meggyorsítaná a francia politika „at- lantizálását”, s megteremtené az alapját annak a nyugat-európai hadseregnek, amelynek révén a nyugatnémet tábornokok hozzájuthatnának tömegpusztító fegyverekhez.

A két párt arra szólítja

fel Franciaország’ és az NSZK közvéleményét, tiltakozzék az ellen, hogy a francia Pluton-rakétákat nyugatnémet területre szállítsák, francia csapatokat küldjenek az NDK határára.

A L’ Humanité közli, hogy az európai tőkés országok kommunista pártjainak képviselői szerdán Strasbourg- ban találkozót rendeznek, amelyen megvitatják majd, hogyan fokozzák akcióikat az ellen, hogy az NSZK-ban és Nyugat-Bei lin’oen megengedhetetlen módon eltávolítják állásukból a haladó értelmiségieket. A pártok képviselői a tanácskozás után, szerdán este részt vesznek a Strasbourgban rendezendő tiltakozó nagygyűlésen.

Adolfo Suarez González, az újonnan kinevezett spanyol miniszterelnök János Károly király és Torcuato Fernández-Miranda, cortes (parlament) elnöke jelenlétében letette a hivatali esküt.

(Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

Tiltakozások Ezraei ugandai . akciója miatt

Idi Amin ugandai államfő azonos tartalmú üzenetet küldött a Biztonsági Tanács soros elnökének, az ENSZ főtitkárának és az Afrikai Egységszervezet elnökének. Az üzenetben rámutatott, hogy országát izraeli agresszió érte, a Biztonsági

MÉRY TÁBORNOK, a

francia vezérkari főnök minapi kínai látogatása egyike volt azon ritka alkalmaknak, amikor a kínai hadsereg vezetői a színfalak elé léptek. Pekingben nyilvánosságra hozták, hogy a francia tábornok (miután megjelent Hua Kuo-feng miniszterelnöknél), hosszas tárgyalást folytatott Je Csien- jing hadügyminiszterrel és Jang Cseng-van ideiglenes vezérkari főnökkel. A pekingi változások figyelői ebből két alapvető következtetést vontak le. Azt, hogy a halott Csou En-luj volt miniszter- elnök gyámoltjának és kiszemelt utódjának. Teng Hsziao-pingnek megbuktatása nem hozott létre alapvető személyi változásokat a hadsereg csúcsain.

Ez megerősíti azt a másik következtetést, amelyet már néhány héttel ezelőtt levontak a kínai politika legtapasztaltabb megfigyelői: a

Teng megbuktatását és Hua Kuo-feng miniszterelnöki kinevezését kísérő hatalmi harc továbbra Sem ért véget, Kínában ‘art a küzdelem az egyre gyengülő Mao Cetünk kikéért S ami a legfon- abb: a Méry tábornokot fogadó személyiségek

jéUiM í, szerda

Peking:

a hallgató hadsereg

nevéből ítélve a hadsereg még nem adta le véglegesen a maga voksát ebben a hatalmi küzdelemben.

Ennek a következtetésnek a megértéséhez emlékeztetni kell arra, hogy — leegyszerűsítve a bonyodalmakat, de megtartva a lényeget — Kínában két frakció küzd jelenleg a 83 éves Mao örökségéért. Az egyik frakciót az egyszerűség kedvéért világszerte „mérsékelteknek” vagy „pragmatikusoknak” nevezik. A szellemi és politikai vezetőjeként Csou En- lajt tartották számon. Az ő törekvése hosszú betegsége idején az volt, hogy a „kulturális forradalom” során már egyszer a másik frakció által megvádolt, de Csou En- laj hatalmának csúcsán látványosan rehabilitált Teng Hsziao-ping kezébe kerüljön a hatalom. A másik frakciót általában „radikálisnak”, „szélsőségesnek” nevezik, néha pedig a „sangháji csoport” néven is emlegetik. Sangháj volt ugyanis a „kulturális forradalom” politikai fővárosa. Ennek a frakciónak az élén Csiang Csing, Mao felesége áll. Oldalán a maoista párt korábbi sangháji ^zetŐs égének néhány

eminens tagja, így Vang Hung-ven.

TENG MEGBUKTATÁSA

csak látszólag jelentette ennek az utóbbi csoportnak feltétlen győzelmét. Hogy valójában átmeneti időszakról és kompromisszumról van szó, azt mutatta, hogy miniszterelnökké éppen

olyan politikust neveztek ki Hua Kuo-feng személyében, aki nem tartozott a sangháji klikkhez.

A másik és talán még fontosabb jel az volt, hogy a Teng leváltását követő hangos kampányban a hadsereg nem nyújtott támogatást a „sanghajiaknak”. Előbb közömbös és semleges maradt. A katonai parancsnokok hűségnyilatkozatai később megérkeztek ugyan, de megkésetten és eléggé langyos stílusban.

Ennek a tartózkodásnak a magyarázata az, hogy amikor a „kulturális forradalmat” követően Csou En-laj által vezetett „pragmatikusok” vagy „mérsékeltek” kerültek előtérbe, sikerült nagyszabású változtatásokat végrehajtaniuk a katonai körzetekben. Ezek a változások 1974 januárjában kezdődtek, amikor általános helycserét hajtottak, végre a

kínai katonai körzetek élén.

A változások közül akkor talán a legfontosabb az volt, hogy Li Te-seng, a hadsereg politikai főcsoportjának parancsnoka megvált tisztségétől, eltávozott Pelcingből és átvette az észak-keleti katonai körzet parancsnokságát. Ez ugyan stratégiailag rendkívül fontos terület — de Li Te-seng távozása mégis azt jelentette, hogy eltávozott a politikai harc középpontjából, Pekingből. Márpedig őt Mao bizalmi emberének tartották és igen jó kapcsolatai voltak a sangháji csoporttal. Eltávozása azt jelentette, hogy a hadügyminiszteri poszt megszerzéséhez fűzött reményei meghiúsultak.

EGY KÉSŐBBI SZAKASZBAN éppen Csou En-laj támogatásával lett hadügyminiszter Je Csien-jing. S mint a francia vezérkari főnök látogatásáról szóló közlemények mutatják, ezt a tisztséget Csou En-laj halála és Teng Hsziao-ping bukása után továbbra is betölti.

Az 1974-es változások második fontos összetevője az volt, hogy Csou En-lajhoz rendkívül közelálló Csen Si- lien lett a politikai szempontból nyilván elsőrendű

jelentőségű pekingi körzet katonai parancsnoka. A változások egy későbbi szakaszában (még mindig Csou En-laj életében) ugyancsak a miniszterelnök és Teng Hsziao-ping támogatásával lett ideiglenes vezérkari fő nők Jang Cseng-van. ö. ; politikai földrengés ellenére, éppen úgy helyén maradt mint a hadügyminiszter.

Mindebből nem elsősorban Kína külpolitikájával kap csolatban lehet következtetéseket levonni. Ennek a politikának a fővonala éppen úgy a szovjetellenesség, mint volt korábban, (brutális szovjstellenes nyilatkozatokkal „köszöntöttte” francia vendégét a hadügyminiszter is.) Nyilvánvaló, hogy a kínai külpolitika felül- t izsgálása függvénye a hatalmi harc eredményének.

A HADSEREG MAGATARTÁSÁNAK ebből a

szempontból lehet döntő jelentősége. Az a tény, hogy a kínai hadsereg továbbra is tartózkodóan viseltetik a két frakció hatalmi harcában, s hogy a legfoníosabb posztokon a Csou En-laj idejében és az ő támogatásával kinevezett vezetők meg tudtak maradni — igen sokatmondó jelenség. Arra vall, hogy a kínai hatalmi harc távolról sem tekinthető lezártnak, s elkövetkezhet az az idő, amikor a hadsereg is állást foglal ebben a küzdelemben.-i -c

Tanács összehívását azonban nem kérte.

Az entebbei repülőtér ellen végrehajtott izraeli »rajtaütést „rendkívül súlyos incidensnek” minősítette, s leszögezte, tájékoztatni kívánja a nemzetközi közössé-, get az alábbi tényekről;

— Izrael bizonyos államok, köztük Kenya, nyilvánvaló együttműködésével hajtotta végre akcióját;

— az izraeli különítmény több Ugandáit megölt és sokat megsebesített. Súlyos anyagi károkat okozott, amelyeknek felmérése most folyik;

— a kampalai kormány az akció következményeiért kártérítést szándékozik követelni.

Idi Amin végül kérte, hogy a nemzetközi szervezeteket részletesen tájékoztassák erről az incidensről, s ítéljék el Izraelt.

DAR ES-SALAAM:

Tanzánia hétfőn elítélte az Uganda területén végrehajtott izraeli akciót. Kormány- nyilatkozatban szögezte . ie, hogy az entebbei repülőtér ellen intézett támadás „köny- nyelmű és jogosulatlan akció” volt.

KAMPALA:

Idi Amin ugandai államfő fogadta a líbiai ügyvivőt, aki közölte vele, hogy kormánya elítéli az izraeli támadást. A kampalai rádió jelentése szerint a diplomata átadta Idi Aminnak Kadhafi líbiai államfő üzenetét.

BONN:

Wolfgang Mischnick, az FDP parlamenti csoportjának vezetője sürgette, hogy az EGK- és a NATO-tagál- lamok közösen állítsanak fel „különleges egységeket”, amelyek mindenkor készenlétben állnak hasonló akciók végrehajtására.

Az új spanyol miniszterelnök hivatali esküje