Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
Házi szabás-varrás Blúz-alapszabásminta Ezt a derékszabásminta-alapot variáljuk, módosítjuk , később minden ruha és blúz készítésénél. Mindig a cso- . magolópapír szélénél indulunk el. Az alsó szélétől fölfelé I mérjük" az eleje hosszát (A—B-ig), rá — B—C-ig — 7 j centit (nagyobb nyakbőségnél 8 centit). A papír oldalától i (az A—C vonal C pontjától) kb 30 centis derékszöget ( rajzolunk, erre mérjük a C—D távolságot, azaz 6 centit. I D—E-ig 14 centi, E-től derékszögű vonal lefelé, rámérünk E—F-ig 6 centit. D—F-et összekötjük, és kész a váll vonal; öblös körívet rajzolunk B—D között, kész a nyakkivágás. A D—F távolságot megfelezzük, G-vel jelöljük, innen függőlegest bocsátunk lefelé szaggatott vonallal, rámérjük a mellmagasságot (G—H-ig). H-tól vízszinteset rajzolunk szaggatott vonallal (nehogy tévedésből kivágjuk, a segédvonalakat ajánlatos szaggatottan meghúzni,, ettől az I ponttól bemérünk 10 és 1/2 centit (a melltávolság felét, erősebbek Í1 centit). Alul az A ponttól bemérünk 1 10 Centit, 'ettől a'J ponttól centit (nagyobb -mellbőségnél 6-ot), K-val jelöljük. A derékbőség negyedéből kivonunk 10 centit (mert ezt már rámértük az A—J-re), ezt a maradékot mérjük a K—L-re. L-től derékszög fölfelé, rámérünk 2—3 centit (erősebbek 3-at), M-el jelöljük. M—P-ig: oldalhossz plusz 2—4 centi (erősebb mellbőségűek 4-et, ebből lesz az oldalsó mell varrás). F—P között rajzoljuk ki a karöltőt, válltól egy darabig nagyjából függőlegesen, majd kikere- kítve. P—N-ig 5 centi, N—O-ig 2—4 centi (mellvarráshoz). P—U-ig mellbőség negyede plusz 2 centi. Kivágjuk, magunkhoz illesztve megpróbáljuk, ha kell, nyakkivágásnál, oldal-mellvarrásnál-karöltőnél korrigáljuk. Következik a háta. A—G-ig háta hossza plusz 2 centi. C-től derékszögű vonalat húzunk az A—C vonalra. C—D- ig 6 centi, B—D között kirajzoljuk a nyakkivágást. D—E- ig 14 centi, E-től derékszöget rajzolunk a C—E vonalra lefelé, E—F-ig 4 centi. D—E-t összekötjük. B—H-ig 10 centi, H—G-ig háta szélessége fele. A—N-ig 8 centi, N— M-ig 3 centi, M—I-ig 12 centi, O—I-ig 11 centi, összekötjük a bevarrás vonalát (N—I—M). M—J-ig derékbőség negyede mínusz 8 centi, J—K-ig 2 centi, K—L-ig oldalhossza, P—L-ig mellbőség negyede. E—L között kirajzoljuk a karöltőt, amely hátul sokkal kevésbé gömbölyű. Kivágjuk, felpróbáljuk, kijavítjuk, ellenőrizzük, egyenlő hosszú-e a két oldalhossz (betűzött mell varrással), a két [ vállméret, ha nem, korrigáljuk. Készítsük el egy blúz alapszabásmintáját is. Egy másik csomagolópapírra ráfektetjük az előbbi ruhafelsőréisz- eleje mintát, a papír aljától 15 centire (A—R), az M—S szintén 15 centi, R—S: csípőbőség negyede, de ezúttal a derékvonaltól 15 centi mélységben mért csípőbőségé! R— T: 10 centi, T—J—K-t összekötjük. A hátát is egy új csomagolópapír aljától 15 centire másoljuk át' (A—R-ig 15 centi), K—S-ig 15 centi,' R—T-ig 10 centi, R—S-ig csípőbőség negyede plusz 2 centi (ezúttal deréktői 15 centire mért csípőbőségé — a 2 centi vékonyabbaknak fölösleges, ez próbánál kiderül; ha nem kell, levágjuk). Akinek leküzdhetetlen varrhatnékja támad, nekieshet — de inkább várja meg a következő fejezetet, amelyben néhány blúz rajzát is bemutatva tanulhatja meg az elkészítését. P. G. (KÖVETKEZIK: UJJATLAN BLÚZ-VARlAClÖK) Madame-átlagosság A ravasz elektronika megállapította, . hogy az. átlagos francia nő 28 éves, 157,5 centiméter magas, 58,9 kiló a sú" lya és közepes nagyságú városban lakik. Középfokú végzettsége van, sötétvörös a haja és sötét a szeme s íme az erdemény: több millió lyukkártya átnézése után a komputer valamely Jeanette Avelange adatait kereste ki, akit a lehető legjellemzőbb francia nőnek kiáltott ki. De sajnos az átlagos francia nőben minden ritka módon középszerűnek bizonyult és egyetlen kiemelkedő tulajdonsága az, hogy eszményien belefér a statisztikai sé" mákba. Madame' Avelange nem tudott válaszolni a világ legfontosabb eseményeit érintő egyáltalán nem bonyolult kérdésekre. Egyértelműen viszonyul a környezetéhez (.,Az embereknek jóknak kell lenniük”), egyértelmű hozzáállása a politikához („Vajon a politikusok nem tudnának valami mással foglalkozni?”), és egyértelmű véleménye országa gazdasági nehézségeiről'is („Mindenkinek többet kell fizetni és akkor a háziasszony köny- nyebben kijönne a pénzből”). Ilyen módon a statisztikailag átlagos Madame Franciaország számára minden világos — a vele való beszélgetés a felfedezésekre éhes emberekből csak ásítást válthat ki. Az ezredes vizsgáztatja a fiatal tisztet: — Az ön szakaszát mindenfelől körülvette az ellenség. Milyen parancsot ad? — Térdre, fiúk: imádkozzatok! ★ A tisztviselő így magyarázkodik az igazgató előtt: — A kérvényemben csak azért kértem, hogy csökkentse a fizetésemet, hogy az igazgató úr fogadjon. Másként bezzeg sohasem kerülhettem volna a szeme elé. Valójában azt szeretném, ha emelnék a fizetésemet! ★ A temetés után a gyászolók közül egy férfi igy szól a bánatos özvegyhez: — Az ön férje, drága asz- szonyom, csodálatos ember volt! — Elhiszem önnek, elhiszem — bólintott az özvegy. — Sajnos azonban nekem nem volt módom arra, hogy közelebbről megismerkedjem vele... — Hogy lehet ez? — Tudja, kérem, a mi családunk olyan népes és a mai árak olyan magasak, hogy szegénykémnek négy állást kellett vállalnia! ★ Az agglegény Ericsson házasságközvetítő irodához fordult, amely elektronikus számítógép- segítségével válogatja ki a leendő házasfeleket. — Azt szeretném, hogy a feleségem középmagas termetű, rokonszenves teremtés legyen, imádja a halászatot és ne zavarjon az örökös fecsegésével — közölte Ericsson kívánságait az adatokat lyukkártyára feljegyző alkalmazottal. Az alkalmazott beillesztette a lyukkártyát a gépbe, és az a következő választ dobta ki: — Igyekezzék megismerkedni egy nőstény pingvinnél! Importhumor KAROLYI AMY: Ácsmunka Micsoda szelíd kopácsolás . micsoda csengés, aritmiás szarufa, szelemen mint régi érmeken bámészkodom el a neveteken úszik az égen hajó törzse rácsos gerincből bújnak feli egek mögöttük cg a nyári mennyezet épülő házon tetőszerkezet LepkeievéS Azt hittem levél. Tovarepült. Lepke. Azt hittem lepke. Reám szállott. Levél. Fonat Kosaras fonatú kusza fakoronák fonatos koronák kusza fakosarak koronás fonatú kosaras kusza fák fafonatü kusza kosaras koronák WEÖRES SÁNDOR: Vörösmarty:- „kalmár — fejedelem tudós — szerelmes” témájára Mint kagyló két feie zárulni eggyé, te és én, vagy maradni két barát, külön hajók másféle zászlaját lengetni szélbp vászon-lengeteggé, vagy inni szent magánosság borát, az emberek szemében nőni heggyé, vagy párban tűrni törpeség sarát, mint kagyló két fele zárulni eggyé, magányban átváltozni hadsereggé megismételve Isten ostorát tört nép hátán magasztosulni keggyé, te és én, vagy maradni két barát, mint kagyló két fele zárulni eggyé. SIMÁI MIHÁLY: Tűnődő Virágot is viszek neki, még nem tudom milyet.. Beszélek róla másnak is, még nem tudom kinek... Egész nap érte ballagok, még nem tudom hová... A csöndben róla hallgatok, soká... soká... soká... Van-e kábítószer a csomagban? (Fotó: Vie Nuove) Barátom, a Pacolai Miután Pacolaival vérszerződést kötöttünk, bejöttünk hát a Vereckei-szoroson, hogy testvériesen, a köztünk lévő mély és megbonthatatlan •barátság szellemében és értelmében először is megosszuk a húst, amit idáig a nyereg alatt puhítottunk, aztán azt a darabka zöld síkot — azokkal a hi- mi-humi kis dombokkal — amit két nagyobbacska patak metszett átlósan. De az is lehet, hogy keresztbe. — Barátom vagy? — kérdeztem újfent a biztonság kedvéért Pacolait. —• Természetesen! — válaszolta —, hiszen ittam a véredből, te meg az enyémből — indokolta barátságunk pecsétjét, majd egy kis időre elváltunk. ö síugrott kalandozni egy kicsit valamerre nyugati irányba, én meg azalatt itthon, a kanyargó patakok csücskébe építettem homokvárakat kősziklára. Éppen egy ilyen váracskát fa- lazgattam óvatos ujjakkal, amikor odajött hozzám Szvatopluk, letérdelt elém és könnyes szemekkel így kezdett el könyörögni: — Kajevác ... Ka- jevác, békülj ki Pacolaival ... Ne legyetek haragban... Könyörgöm. ne tegyétek. Mi értelme, hogy éppen ti legyetek egymással haragban? — Kivel vagyok TWWVWWVWVVV.,riiVV-^'VS«-»*-»'»-»'>*AJWtAAA/\AA/WVWWwVVWl<WWWwWwlWVWVVWVVVWVWWWV\/\» ta az ujjából, hogy\ én nem szeretem Pacolait, akivel vérszerződés köt össze, de\ hát a tudósok maj-j dán úgyis kiderítik, í hogy a vér összeté tele megváltozik az', emberben. Időnkint.', Időről időre. Telje-', sen. Jó, megbocsátok', a Pacolainak —' mondtam kegyesen, aztán rémülten kaptam a fejemhez: mi', a fenét bocsássák', meg, amikor nem isj haragszom erre a \ Pacolaira, akit a fene ott egyen meg,', nyugaton, ahol van. Ha belegondolok,', hogy mennyi bajt,', gondot okozott már', nekem ez a Pacolai,! hog;) képes lett vol-\ na a saját vérét kicsalni a serlegből,', mert hogy ö vérszegény ... Szegény', Szvatopluk, itt sír', nekem, térden állva' sír, míg ez a Pacolai', nyugaton kóborol, én', meg nem tudok meg-', bocsátani neki, mert< nem haragszom rá.. Annyira nem harag-', szom rá, hogy már', az dühítő, és annyi-' ra dühös is vagyok' rá emiatt, hogy) eszem ágában sincs, megbocsátani. Undorító fráter ez a Pacolai. Fúj! — pöktem< a vízbe és szégyenkezve kellett megái-' lapítanom, Szvatop-i luknak volt igaza: képmutató vagyok.' Nem tudok és nemi is akarok megbocsátani az átkozottnak!) én haragban? — ámultam el Szvatopluk érthetetlen könyörgésén. — Kivel, kivel? Még tetteted is magad? Legalább valid be őszintén, hogy te nem szereted a Pacolait... A nyílt beszéd sokat segít egymás álláspontjainak jobb megismerésében — rimánkodott Szvatopluk, meg-megtép- ve gyérlő üstökét. — Szvatopluk, ne hülyéskedj... Pacolaival vérszerződést kötöttünk, barátok vagyunk, közösek a céljaink és a feladataink. Mi bajom is lehetne vele? Nyugodj meg, nemhogy haragudnék Pacolaira, de kimondottan szeretem is ... Világos? — Neked! Neked világos az, hogyan vezess félre engem — állt fel sértődötten Szvatopluk. — De a tömegeket nem vezetheted félre. Mindenki beszéli, hogy haragban vagy Pacolaival, hogy nem kedveled Pacolait és akkor én idejövök, térdre borulok előtted, s úgy kérlek, szeresd azt a Pacolait, te meg nem átallod azt hazudni hogy szereted. Pedig nem is szereted, hanem kimondottan gyűlölöd. Igenis kimondom: gyűlölöd! Igenis kimondom: gyűlölöd! — bökött rám vádló ujjakkal Szvatopluk, s anélkül, hogy szóhoz engedett volna jutni, még egyszer sírva fakadt, térdre hullt, könyörgésre nyújtotta a kezét, aztán felpattant és elrohant. Hülye! Még hogy én miért haragszom vér- szerződéses barátomra, a Pacolaira. Haragszik a fene. Mit lehet haragudni erre a Pacolaira, akiből én csináltam kalandozót is. Nevetséges. Még hogy én és ő. Még hogy ő és én — dohogtam magamban és újfent munkához láttam, építgettem tovább homokváracs- káimat a sziklákra. Mert hogy mindenki beszéli. Azért is jött ide. Az tény persze, hogy Szva- toplúk nem szívhat(egri) cfomftt AAAA-WWWWSAAA/WWiAAAAAAA Egyszeregy...?! Megtanultuk kisiskolás korunkban, hogy egyszer egy az egy. Annyira bemagoltuk, hogy szinte fújtuk az egyszeregyet. Kétféle helyesírási forma: eltérő mondanivaló, jelentéstartalom. Az egybeírt változat főnévi értékben nevezi meg a szorzótáblát: az egytől tízig, illetőleg az egytől százig terjedő egész számok szorzatait tartalmazó táblázatot. Illett megtanulni: az ismeretekbe be- lenövés első követelménye volt mindenki számára. Nem véletlen tehát az sem, hogy a kis és a nagy egyszeregy, mint nyelvi forma sajátos szerepet vállalt népünk szólásaiban is. Ebben a rövid közleményünkben egyrészt azt mutatjuk meg, hogy az eredeti alapjelentésen túl milyen átvitt értelemben és stilisztikai értékben , vállal szerepet az egyszeregy szólásainkban. 'Másrészt arról szólunk, hogy költőink is felhasználják verseikben. A leggyakoribb szólásformák ezek: Úgy tudja, mint az egyszeregyet; Ügy megy, mint az egyszeregy; Világos, mint az egyszeregy; Könnyű, mint az egyszeregy. A felsorakoztatott szólásformák szellemes és közérthető hasonlattal nevezik meg ezeket az el vontabb fogalmakat: nagyon könnyű; teljesen nyilvánvaló. magától értetődő, alaposan tud valamit stb. A nép száján gyakran megfogalmazódott a szólásnak ez a tréfás alakváltozata is: Vitte az egyszeregyet. Arra az emberre mondták, aki odébb állt, eltávozott, váratlanul eltűnt, elhordta az irháját. Igen változatos nyelvi, poétikai szerepet vállal szólásunk a verses alkotásokban is. Elsősorban a népi életbölcsességet megfogalmazó használati értékében, alapjelentésében. Ezt példázza ez a versrészlet: „Világos ez, mint volt az egyszeregy" (Bé‘ nyei: Harminc év). Egy-egy versrészletben a költő szellemes, ötletes gondolatait erősítő stíluseszköznek bizonyul a szólás, ugyanakkar játékos rímpárok kialakítására is al- . kalmas nyelvi eszköz: Köny- nyű, mint vers, ami rímre megy, / és egyszerű, mint az egyszeregy” (Babits Mihály: Őszinteség). — ,.Élet-élet van csak egy: / milyen suta egyszeregy" (Weöres Sándor: Estétől reggelig). Merészebb és szabadabb képzeteket szabadít fel szólásunk ezekben a versbeli szerepekben: „Egyszeregy az mindig egy — / akármit tudsz, egyre - megy” (Hegedűs Géza: Csend és játék). — „Istenül újból az egyszeregy” (Orbán Ottó: Zsákmány). — „És minden reggel / arra ébredek: / Egyszer egy az egy” (Dalos György: Morbus logicus). Dr. Bakos József ^^WWWVWWVWVWW^A/WWWVWWWWWVWWW
