Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-04 / 157. szám
Eredményesen, új csapatot építve szerepeltek csapataink Ma egy hete befejeződtek a küzdelmek a labdarúgó NB ll-ben és NB Ill-ban is. Igaz, az osztályozó mérkőzések miatt nem mindéit együttes térhetett még pihenőre, de ezek közül csupán a megyei I. osztály 2. helyezettje, a GYESE az a csapat, amelyik Heves megyéből érdekelt még a fel- jebbjutás jogának megszerzésében. A többi csapatok pihennek, kellemesen töltik megérdemelt szabadságukat, hiszen a bajnoki évben teljesítették szurkolóik legnagyobb megelégedésére célkitűzéseiket. A legjobb csapat az Észak-keleti csoportban ' Az Egri Dózsa minden „papírformát” kijátszva is, már három hete bajnokcsapat volt, de igazság az, hogy amikor egy évvel ezelőtt, az NB II-ből kiestek, minden csapat tudatában volt az Észak-keleti csoportban azzal, hogy legfeljebb az Ózd szoríthatja meg, az lehet reális ellenfele a bajnoki cím megszerzéséért folyó küzdelemben. Ezt a megállapítást nemcsak nagy múltja, hanem annak a nagy munkának az eredménye is diktálta, amelyet az NB II-ből való kiesés elkerüléséért folytatott küzdelemben a csapat egy esztendővel ezelőtt kifejtett. Ez a megszorítás egy-* ideig valóban tükrözte az erőviszonyokat: csupán az Ózd lehetett ellenfele a gárdának, a többi titkos favoritnak kikiáltott bajnokjelöl- téknek ebben a bajnokságban reális célja rövidesen a tabella valamelyik jobb pozíciójának elfoglalása lehetett csak. A Dózsa ugyanis szinte minden riválisát megleckéztette. Ez a kijelentés viszont máris kritikája lehet labdarúgásunk harmadik vonalának. Annak ellenére, hogy állítólag ez a csoport volt az NB III-as csoportok legerősebbje, őszintén meg kell állapítani, néhány csapatot kivéve a többség nem sokkal tudott többet nyújtani játékintelligenciában egy- egy megyei bajnokságban szereplő társaságtól. Amikor tehát, elismerjük és dicsérjük a lila-fehérek bravúrját — és lehetett volna-e részükről szebben megünnepelni a sportkör fennállásának ebben az évben esedékes tizenötödik évfordulóját? — nem szabad figyelmen kívül hagyni az eddig leírtakat sem. Ennek ellenére tiszteletet parancsoló az elért 58 pont, a Nemzeti Bajnokság gólcsúcsa, a 105 gól. (44-gyel több, mint az Ózdé, 25-tel több, minta harmadik helyezett DMTE-e) amiért jogosan vívták ki a szurkolók és a szakemberek országos elismerését is. Az Egri Dózsa méltán ün- ' nepelheti tehát bajnoki címét, az aranyérmet. Rászolgált! Vajúdások, töprengések, tapasztalatok után tért egy helyesebb, tenniakarás- ban lendületesebb, akaratban fegyelmezettebb és következetesebb útra. Ez a szakosztályvezetés munkáját dicséri még akkor is, ha menetközben kritikusan figyelte. akadályvételeit sok aggódó, sőt kárörvendő szem. Jelentős érdemeket szerzett az újjáalakult vezetés mellett a vezetőedző, Bánkuti László, valamint Kun András erőnléti edző, akik fiatalos, férfias bátorsággal vetették magukat a munka dandárjába, nem törődve a körülöttük pattogó, kételkedő szólövedékekkel. Munkához fogtak. Megérezték, hogy ebben a társaságban van „fantázia”, csupán ki kell bányászni belőlük, amit tudnak: jó szóval, fegyelmezéssel, erőnléttel, az akarati és a bizonyítási reakciók kiváltásával. Egyszóval elég gyorsan kialakult a csapat gerince, még akkor is, ha ősszel az első hét fordulóban 57.15 százalékos volt csak a csaoat teljesítménye — 21 játékos jutott szóhoz —, de a 15. fordulótól kezdve a bajnokság befejezéséig szinte valameny- nyi pontot megszerezték; sérülésektől eltekintve a legjobb Í4 fő jutott szóhoz úgy, hogy közben a keretbe, az első csapatba való kerülés lehetősége mindenki előtt állandóan nyitva állt. A vezetőedző nem volt rest és bátortalan, amikor a fegyelmezett munka érdekében határozottan kizárta azokat az első csapatból, akik: nem akarták, vagv nem tudták a megnövelt követelményeket teljesíteni. (Edzés, magánélet, technikai, taktikai és esanatf egyelem betartása, kollektív élet). Bánkuti László konokul következetes volt, és ennek elsősorban a csapat látta hasznát: klasszis fölénnyel nyerték a bainok- ságot. és jogos reményeik lehetnek arra, hogy megállják majd a helyüket egy osztállyal feljebb is. A csapat bő magva adott — eddigi ismereteink szerint csupán Mártha igazol az SBTC-hez, a többiek maradnak — biztosítéknak látszik arra, hogy az előbbi kijelentésünket megtegyük, főleg akkor, ha megfelelő utánpótlás áll majd továbbra is a többiek sarkában. Ez az erőegyensúly ugyanis versenyre tudja kényszeríteni a játékosokat a zöld gyepen. Hogy sikerül-e, erre ragyogó alkalmat biztosít Labdarúgó NB III. a mérlegen majd a megerősödött NB II., ahol majd le lehet mérni, mit tud valójában a társaság és mit erősödött minden szempontból egy év alatt ez az osztály? A csapatátépítésre mindenesetre szükség van továbbra is. örvendetes, hogy ezzel a játékosok is egyetértenek, akik a vezetőket serkentően mondják: mindig az kerüljön a csapatba, aki a legjobb formában van. Nos, a jó formára szükség lesz, mert az egyéni formákkal elég gyakran problémák voltak. Szerencsére a Dózsának olyan csatársora volt, amelyiket fogni, tartani csak szerencsével lehetett ebben az osztályban, öt ember közül mindig akadt kettő-három, aki „hozta magát”, és elbírta az ' éppen gyengélkedőket. Az NB II-ben természetesen ezt a luxust már nem lehet megengedni. Középpályán elsősorban Galán- tai és Patvaros játékának volt sorsdöntő jelentősége. A fiatalok őket jól kiegészítették. Az egyik a támadást, a másik a védekezést szervezte — eredményesen. Amikor elemükben voltak, nemcsak az NB III-asok, de a magasabbra értékelt csapatok is csak főhajtással távozhattak az egri stadionból: Ne felejtsük el, a Dózsa nemcsak a bajnokságban, de az MNK- ban és a Felszabadulási Kupában is becsületesen helytállt ebben a bajnoki évben. Gondoljuk nem ünneprontás, ha. itt említjük meg, hopr a legvegyesebb benyomást a védelem okozta ebben az esztendőben. 42 gólt kaptak, egy részét elkerül- hetendő módon. A képességbeli hiányosságok mellé olyan visszatérő jelenségek sorakoztak fel, mint a túlzott kitámadás, a szoros emberfogás hiánya, a köny- nyelműsködés, a sorfal rossz felállása, a teljes koncentrálás elhanyagolása stb. Ezeket a hibákat az ősztől már nem lehet ennyire büntetlenül, sorozatban elkövetni... A cikkíró is hajlamos persze a maximum követelésére, nemcsak a szurkoló. Ügy érezzük azonban, hogy ez az igény nemcsak a labdarúgásban és a sportban vált immár megszokottá, hanem életünk minden területén a köznapok kívánalma lett. Ennek az igénynek a kielégítésére a Dózsa ebben a bajnoki évben sok mindent tett, érthető, hogy most mindenki szerető féltéssel várja, az első nagy akadály vétele után, miként sikerül majd magasabb szinten a folytatás. A terv teljesült Gyöngyisön, de. Amikor hónapokkal ezelőtt, a múlt év augusztusában elkezdődött a bajnoki küzdelem az NB Ill-ban, arra a kérdésre, hogy elégedettek lennének-e a 4. hellyel Gyöngyösön, minden bizonynyal azt a választ adták volna a labdarúgók, a szakvezetők és feltehetően a csapat szurkolói is: igen. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sok minden történt a bajnokságban, meglett a tervezett 4. hely — a 2 — 6. hely valamelyikére számítottak a rajtnál — mégsem teljes a siker érzete a Mátra alji városban. A zöld-fehér együttes őszszel a 11. fordulóban még a 18. helyen tanyázott, ezután azonban huszáros hajrával egyre feljebb verekedte magát. Az előre hozott első tavaszi mérkőzésen december 14-én szereztek egy pontot Salgótarjánban. A téli pihenő után a rajt kitűnően sikerült. Idegenben egymás után kétszer nyert a Spartacus, majd otthon 7:1 -re győzte le a Balmazújvárost. A folytatás is ígéretesen kezdődött, Egerben a Dózsa ellen már 2:0-ra vezetett a csapat, végül mégis vereséggel hagyta el a pályát, s ez a vereség később is éreztette hatását. Egy döntetlen — ismét 2:0-ról — és egy újabb vereség következett, az utóbbi éppen a rivális DMTE-től. A továbbiakban már nem tudott folyamatos sikersorozatot hozni a gárda, különösen az idegenbeli szereplés romlott. A Spartacus mérlege a két idényben: ŐSSZEL: 4. Gyöngyös IS 9 5 5 35-23 23 TAVASSZAL: otthon 9 6 3 — 25- 7 IS idegenben 10 3 2 5 11-14 8 összesen: 19 9 5 5~36-21 23 A VÉGEREDMÉNY: 4. Gyöngy. 19 IS 10 10 71-44 46 A tavasz átlaga csak a gólkülönbség javulásával és azzal értékesebb, hogy ekkor több mérkőzést játszott idégenben az együttes. Ez azonban kevés volt a felcsillant lehetőség kihasználásához. A bajnokság ugyanis úgy alakult, hogy a Dózsa nagy előnye következtében az Ózd alaposan visszaesett, edzőválság miatt gyengélkedett a DMTE is és a Spartacus egy ideig a második helyre is esélyesnek érezhette magát. Különösen most fájó ez az elszalasztott lehetőség, amikor tudjuk, hogy az Ózdi Kohász sikerrel vette az osztályosát, bevereked- te magát az NB II-be. A végén a még sokáig biztosnak látszó bronzérem is kicsúszott a gyöngyösi fiúk markából. Az erőviszonyok ismeretéOlimpiáról — olimpiára Aranyak, arcok, pillanatok 8. Aki korán vissza akart vonulni: Kárpáti Eredménylapok a nyári olimpiai játékok történetéből: Los Angeles, 1932. Birkózás, szabadfogás, kiiny- nyüsúly: 1. Pacomé (Franciaország), 2. Kárpáti (Magyarország), 3. Klarén (Svédország). Berlin, 1936. Birkózás, szabadfogás. könnyüsúly: 1. Kárpáti Károly (Magyar- ország). 2. Ehrl (Németország), 3. PlhlajaraSUi (Finnország). Kárpáti Károly, született 1906- ban, Egerben. Tizenhét esztendős korában kezdett sportolni, kora délutántól késő estig ott volt a tornateremben, felváltva glm- nasztikázott, birkózott és bokszolt. Ezen kívül sokat futott a szabadban és műugrással is foglalkozott. önmaga edzője volt. Sok sportággal megpróbálkozott, végül is birkózó lett. Élete első erőpróbáién ifjúsági létére le- gvőzte le a felnőtteket egy első osztályú debreceni versenyen. Egyéni edzés-szisztémát kísérletezett ki, tizenhárom esztendős kora óta minden reggel tornázott, mert úgy tapasztalta, hogy a gyakorlatok kedvező, frissítő, élénkítő hatását egész nap érzi. fokozatosan növelte a távfutáíTií Npníiirfifi 1976. juli.ua i,, vasárnap sole mennyiségét is. Tizenkilenc esztendős korában a fővárosba költözött, a Debreceni Torna Egylettől megvált és az UTE sportolója lett. Három olimpián vett részt. 1928-ban kötöttfogásban a légsú- lyúak csoportjában negyedik lett. Négy esztendővel később nagy reményekkel lépett szőnyegre, Los Angelesben. Tudása, alapján meg is nyerhette volna az aranyérmet szabadfogásban, mert a könnyűsúlyúak között ő volt a legjobb, de a pontozók nem álltak feladatuk magaslatán és így Kárpáti a francia Charles Pacomé mögött a második lett. A magyar versenyzőt annyira elkeserítette ez az igazságtalanság. hogy vissza akart vonulni. Három hónapig nem is versenyzett. Szerencsére később meggondolta magát és szisztematikusan készült a következő olimpiára. 1936-ban Berlinben túlfűtött hangulatban kezdődtek a birkózóversenyek. Szabadfogásban a könnyűsúlyban ketten számíthattak az elsőségre, a magyar Kárpáti és a német Wolfgang Ehrl. A küzdelem színhelyén a Deutschlandhalleben pattanásig feszült volt a légkör. Horogkeresztek és SS-katonák. Az előjelekből kiderült, hogy itt most másról is szó van, nemcsak egy olimpiai győzelemről. Ha ugyanis Ehrl szerzi meg a szőnyegen az aranyérmet, akkor ez lesz a németek legelső bajnoksága, amit világraszóló ceremóniával akartak megünnepelni. Ezért kellett a rengeteg lampion. Kárpátinak feltűnt a felsorakozott SS-katonák tömege. Odament az egyikhez és megkérdezte: — Miért állnak itt? A katona így válaszolt: — Jön a Führer! Megkezdődött a döntő küzdelem az aranyéremért. Amikor felállt a szőnyegre a két birkózó és farkasszemet néztek egymással, a közönség tombolva bíztatta a német versenyzőt. Ehrl úgy érezte, hogy elérkezett az ő ideje. Közben elterjedt a teremben a hír, hogy Hitler már el is indult a Deutschlandhalle felé. A nézőtér harsogott. Kárpátit azonban nem zavarta. Kitűnően birkózott és egyre jobban kibontakozott fölénye fokozatosan lehűtötte. elcsendesítette a közönséget. Győzelme vitathatatlanná vált, erőteljes mozdulatokkal. fogásokkal gyűrte le ellenfelét. Ekkor újabb hír érkezett : ..Hitler félúton visszafordult, mégsem óhajt részt venni az ünnepélyes eredményhirdetésnél. . . ” Kivonultak a teremből az SS-katonák. Kárpáti pedig felállhatott a dobogó legmagasabb fokára. Az övé volt egyébként a berlini olimpián az első magyar győzelem, amelyet azután a következő napokban még kilenc követett. Egy esztendővel később visszavonult az aktív szerepléstől. 1945 után tevékenyen részt vett a magyar birkózósport újjászervezésében. Mesteredzői képesítést szerzett és a Testnevelési Főiskolán előadó tanárként működött. Több kitűnő tanítványa volt, főleg a Bp. Honvéd birkózói köszönhetnek sokat Kárpáti szakértelmének és pedagógiai érzékének. Értékes szakkönyveket írt a birkózásról, önéletrajzi műve: ,,Az aranyérem két oldala” 1962-ben jelent meg. Jelenleg nyugdíjas. Minden napját egyébként most is a reggeli tornával kezdi. Molnár Károly xvj.ci.taii íciictuciv uu0Z.ft.eiv az Egri Vasas vezetői és szurkolói is labdarúgó-csapatukra. Újoncként, a 9. helyen fejezték be a bajnoki küzdelmet, maguk mögé utasítottak olyan nagy múltú együtteseket, mint a Sátoraljaújhely és a Nyíregyháza. 40 pontot gyűjtöttek össze, tizenhétszer nyertek, és gól- különbségük is aktív: 66—60. A csapat terven felül „hozta” magát, mert az eredeti célt, a bentmaradás kiharcolását, kamatostól teljesítették. Mégis érdekes görbét mutat az évi pályafutásuk. Ragyogó kezdés után — a negyedik forduló végén a 3. helyen álltak — megtorpant a gárda, az őszi szezon felénél már a 10. helyre estek vissza, majd még mélyebbre csúsztak, mert a DMTE elleni balszerencsés hazai vereség után a csapat elvesztette önbizalmát, hullámvölgybe került. Közben három játékosuk bevonult katonának, megbomlott a csapat egysége, aztán az a furcsák helyzet is előfordult, hogy volt olyan találkozó, amelyik előtt két nappal egyszerűen nem volt kapusa a csapatnak. A bajokat végül betetőzte a Kazincbarcikán bekövetkezett három kiállítás, amit már nem tudott elviselni a meggyengült gárda. A Gyöngyös elleni mérkőzés előtt hat dlyan játékost kényszerült Várailyay Miklós edző nélkülözni, akik kezdő emberek voltak a rajtnál. Nehéz napok következtek, de szerencsére a Vasas-szív túlsegítette a bajokon a fiúkat. Dicséretükre legyen írva, a többieknek pedig legyen példa: a legkritikusabb napokban sem estek pánikba. Minden erejükkel igyekeztek a nehéz helyzetből kilábalni. Az őszi mérkőzéssorozat végére aztán sikerült annyira talpraállítani a csapatot, hogy ne szakadjanak le a riválisaiktól. Az említettek mellett természetesen más okai is voltak rapszo- dikus szereplésének. Az őszi szezon második felében például állandóan változott a csapat összetétele, de szerkezetileg is napirenden voltak a változások. Ebben az időszakban már csak időnkéntlehetett ráismerni a korábban megszokott együttesre. Nem akadt játékos, aki végig játszotta volna a húsz fordulót. A téli szünet mindenképpen jól jött a szakosztálynak. Rendezni tudták a sorokat, elemezni az addig tapasztaltakat. Nem véletlenül döntöttek úgy, hogy hazai mérkőzéseiket a régi pályájukon játsszák; megszokott környezetben csak jobban szerepelhetnek. Közben a „vérfrissítést” is végrehajtották, menetközben tehetséges fiatalokat hoztak fel a keretbe, illetve igazoltak a megye más egyesületeiből. A bátor elhatározást jó ered mények követték... A tavaszi folytatás jé végződött. -Néhány veresége leszámítva — ezzel számol tak is a vezetők — a csa pat önmagát múlta felül hazai találkozók döntő több ségében megszerezték a győ zelmeket, de idegenből i nem egyszer „pontosan” tér tek haza. így állandóan középmezőnyben tudlak ma radni, és végül egy nagy szerű hajrával a titkon re mélt célkitűzésnek is elege tudtak tenni: az első tíz kö zott végeztek. Olyannyira egységes lett a csapat, hog; tavasszal már méltó ellenie lei tudtak lenni őszi legyő zőiknek: Ózdnak, az Egr Dózsának, Kazincbarcikának MVSC-nek, Leninvárosnai stb. A sikerek fénye azonbai nem homályosíthatja el ; csapat gyengéit. Régi prob léma, hogy nincs olyan csa táruk, aki elsősorban a gól lövéssel tűnne ki társaik közül, bár Sulyoknak, Csehnel és Nagynak szinte mindé: adottsága adva van ehhez de a kapu előtt legtöbb eset ben elbizonytalanodnak. A is megfigyelhető volt, hog? általában azokat a mérkő zéseket tudták megnyerni ahol az első gól megszerzése a piros-kékeknek sikerült Ha fordítva történt, gyorsan beletörődtek a sikertelenségbe, pedig a játékosol tudták legjobban: a mérkőzés az utolsó sípszóig tart, i 90 perc alatt még egy vesztésre álló mérkőzést is a maguk javára tudnak fordítani Nemegyszer előfordult a; is, hogy ilyen esetekben í harcosságot, az akaratot túlzott keménységgel cseréltél fel, s ez sok szabálytalanságba torkollott —, ezért is történt főleg az ősszel az í sok kiállítás. A tanulságokat az évzárc értekezleten már biztos leszűrték a vezetők és a játékosok, végigskálázták a: elmúlt fordulók emlékezete: momentumait, amelyet mt már történelemként írhatnak be a csapat aranykönyvébe. Az ősztől viszont új oldalt kell nyitniok nekik is és remélhetően a tanulópénzt megfizetve, kerülve a zűrzavaros eseményeket, s nyugodt, egyenletes bajnoki eredményekről számolhatnak majd be. Ne felejtsük: eg% újabb megpróbáltatás esztendeje következik. Ugyanis, ai új bajnoki évben húsz csapattal csökken az NB III létszáma, s ráadásul ugyanennyi lesz a kiesők száma is, akik helyére felkerülnek a megyei bajnokok. Tehát a minimális célkitűzés nem lehet más a Vasasnál, mint a most elfoglalt és megszerzett 9. hely megtartása a következő esztendőben. Ebben viszont mindnyájan egyetértünk és bizakodunk. Fazekas István Virágh Tibor Vasárnapi sportműsor LABDARÚGÁS: A Heves meggyei járások bajnokcsapatainak t>én~ dorkupája. Bélapátfalva, sportpálya, elődöntők 10 és 11,30 órától, döntő 15,30 és 17 órától. Tardos Kupa női kispályás labdarúgótorna, Tardos sporttábor 9 órától. KÉZILABDA: Eger, Gyöngyös, Hatvan öregfiúk tornája Hatvanban a 3. sz. általános iskolában 9 órától. TÖMEGSPORT: Községi sportnapok. Aldebrő, Kál, Kápolna, Kom* polt és Tófalu. 9 órától. . __, T avaszra megérett az NB lll-ra a Vasas is ben kétségtelenül megállapítható, hogy a legerősebb NB Ill-as csoportban lettek negyedikek, nagy múltú, jé képességű együttesek mögött. Az is vitathatatlan hogy Pallagi Róbert edzi egységes csapatot kovácsolt amelyik valamennyi ellenfelével — beleértve az NB II- be feljutottakat is — képe: felvenni a harcot, egyenrangú küzdőtársnak bizonyult A javítandó a csapat formálásában a saját nevelésű gyöngyösi, vagy a közeli környékben felfedezett tehetségek beépítése. Feladat, hogj megtalálják a 14 leggyakrabban foglalkoztatott labdarúgó mögött azokat a játékosokat, akik méltán verekednek, dolgoznak a csapatba kerülésért. Akkor lehet elérni, hogy egy-egy kiállítás vagy sérülés ne vesse visz- sza az együttest, s ha valaki éppen nincs formába: akadjon hasonló képesség helyettese. Kevés együttes dicsekec hét azzal, hogy idegen pí lyán és hazai környezetbe eredményesen alkalmazó sajátos taktikát és képes vo akaratát ellenfelére is rí kényszeríteni. A Spartaci akkor futott jó szériát, am kor ezt megvalósította, jelenlegi gárda — amenny ben nem sokat változik e összetétele — jó alap ej akár magasabb osztályba i méltó együttes kialakulása hoz. A már megtalált fői máció eredményes alkalma zását kell állandósítani, akkor egy év múlva a baj nokság befejezése után ser kiben sem marad az a han gult — az elért jó hely ezé ellenére —, hogy talán töb volt a társaságban, mir amit összességében adott
