Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
Nem nyűg — gondoskodás Egyéves tapasztalat munkavédelemügyben „A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél nem érvényesülnek maradéktalanul az üzemi balesetek megelőzését szolgáló rendelkezések — állapította meg többek között az a vizsgálat, amelyet a Heves megyei Főügyészség húsz termelőszövetkezetben végzett. '— A vezetők nem tulajdonítanak kellő fontosságot a munkavédelmi feladatokénak, illetve az ezzel kapcsolatos jogaikat és kötelessé- geiket csak felületesen ismerik”. Az általános megállapítások címszó alatt még több hasonló észrevétel szerepel. A részletek még többet mondanak. A MEGELŐZÉS A megelőzést szolgáló munkavédelmi szabályzatok túlságosan általánosak, nem szerepel bennük semmi olyan sajátosság, amely az adott tsz-re jellemző volna, így bármelyik szabályzatot bármelyik termelőszövetkezet alkalmazhatná. Tulajdonképpen csak a kötelező előírásokat másolták le. Több esetben meg éppen a kötelező előírások hiányoznak, sőt sőt egyes rendelkezések egvenesen jogszabályellenesek. A verpeléti Dózsa Tsz- nél például a jogszabállyal ellentétben többek között ilyen döntés született: „Ha az új létesítmények üzembe helyezésénél az SZMT mun~ kar ideimi felügyelője meghívás ellenére nem jelenik men a létesítményt véglegesen -írembe keH helyezni. .. A közös gazdaságok — dics*— ' "-kre legyen mondva — je1 összegeket terveztek az ■ a<éves tervben a mun- kn "'km általános fejlesz- a védőberendezések, vé-’"'-<,'zerelések beszerzésére. Például a heréd—nagykö- ]íé'-'”°si Barátság Tsz 164 eze- forintot költött munka- és védőruhára, két tanyán hi -’-t-meleg vizes fürdőt éoí- 9 tett mintegy félmilliós értékben Az andornaktályai Eger- völpve Tsz több mint négymillió. az Egri Csillagok Tsz pedis ötmillió forintot tervezett hasonló célokra. A megelőzést szolgálják a kötél ez.ően előírt biztonsági szemlék is. Itt viszont olyan gyakorlat alakult ki, hogy a legtöbb helyen a tavaszi gépszemlével ezt is „letudták”. Az elkészült jegyzőkönyvek formálisak, nem sok alappal szolgálhatnak a további megelőzéshez. Visszatérő hiba, hogy a baleseti veszélyforrások megszüntetéséről egyáltalán nem gondoskodnak. a korábbi szemléken tett intézkedések végrehajtását az újabb szemléken nem ellenőrzik. Az andornaktályai Egervölgye Tsz-ben például a szabályzat kötelezővé teszi, hogy az építőipari münka területén kéthavon- ként. az állattenyésztésben, a géoesítésnél pedig háromhavonta kell biztonsági szemlét tartani. Ennek ellenére a vizsgált időszakban összesen két szemlét tartottak. A gyöngyöshalászi Győzelem Tsz- ben tavaly egyetlen biztonsági szemlére sem került sor! EGÉSZSÉG ÉS BIZTONSÁG „A megvizsgált szövetkezetek vezetőségei nem gondoskodtak megfelelően a biztonságos és az egészséges munkakörülmények biztosításáról — állapította meg a megyei főügyészség. — Igaz, ebben kétségtelenül közrejátszott. hogy két esztendeje folynak az egyesülések, s az új tsz-ekben még nem volt elég idő a rendelkezések meghozatalára, a megfelelő munkavédelmi szervezet kialakítására. Ez.azonban indoknak nem fogadható el, mert a vezetőségek elsőrendű feladata a dolgozók egészség- és munkavédelmének biztosítása. Rendelet szabályozza, hogy függetlenített biztonsági megbízottat kell a szövetkezetekbe beállítani. Van, ahol a megbízott nem ismeri e munkakörrel járó jogait és kötelezettségeit, de akad olyan is, ahol e munkakör mellé még más feladatokkal is megbízzák a tisztségviselőt! Probléma volt az üzemi balesetek tényének értelmezésével is. Csaknem valamennyi tsz-ben üzemi balesetként könyvelték el az olyan baleseteket, amelyek során a dolgozó munkába menet, vagy munkából jövet szenvedett sérülést. A tsz- eket megzavarták a társadalombiztosítási rendelkezések, mert ezek a jogszabályok az ilyen baleseteket is üzemi baleseteknek tekintik. (A jogszabály azonban a bedolgozót említi.) A tsz-ek az üzemi balesetek jelentésénél megfelelően alkalmazták az előírásokat, a vizsgálat hibát itt csak a késedelmes bejelentésekben talált. Az üzemi bal-, esetek kivizsgálásával kapcsolatban gyakran előfordult, hogy ezt csak a kötelezően előírt 24 órán túl kezdték meg, más esetekben pedig a sérült, vagy a munkatársaik, esetleg a közvetlen vezető jelentette késedelmesen a tényt. FELELŐSSÉG ÉS KÁRTÉRÍTÉS A balesetek okának és ,a felelősség tisztázásának vizsgálatával is akadt probléma. A formalitást —, mert zöme erről tanúskodott — az is jelezte, hogy a jegyzőkönyvek több mint 70 százalékában okként a sérült dolgozó figyelmetlenségét jelölték meg. A következmény szinte „természetes”: a megelőzésre alkalmas intézkedés helyett a sérült dolgozó ismételt oktatását rendelték el. Hogyan lehet így megszüntetni a baleseti okokat? Csak egy példa: a felsőtár- kányi Dózsa Tsz-ben az egyik dolgozó a kovácsműhelyben munkagéphez való csapot akart hidegen kiegyenesíteni. Más szerszám híján a gömbölyű anyagot lapos fogóval fogta meg. Az anyag a fogóból kirepülve megsértette a munkás karját. A baleset oka nem kizárólag a sérült figyelmetlensége, hanem sokkal inkább a megfelelő szerszám hiánya volt. Érdekes, hogy bár a dolgozók a vizsgált tsz-eknél megfelelő oktatásban részesültek, csak igen kevesen jelentettek be kárigényt. Egyes tsz-ekben a vezetőség és a tagság tévesen értelmezte azt a rendeletet, mely szerint a tsz az üzemi balesetet szenvedett tag részére betegségi segélyként azt a különbözetet köteles megfizetni, amellyel a tagnak egyébként járó betegségi segély a társadalmi biztosítás által meghatározott kártalanítási összeget meghaladja. Előfordult, hogy a tsz-ek ezzel a kártalanítást le is tudták, másütt pedig olyan rendelkezést hoztak, amely szerint az üzemi balesetet szenvedett dolgozó betegségi segélyét kiegészítették az átlagkereset szintjéig. Egy 1967-ben született jogszabály szerint a kártérítés ügyében a szövetkezeti döntőbizottság ha' /., azaz: ha a tsz a kártalamiásban nem egyezik meg a dolgozóval, a kárigénnyel a szövetkezeti döntőbizottság köteles érdemben foglalkozni. Ez a rendelkezés a vizsgált tsz-ek több mint felénél nem érvényesült. A kártalanítás felől csak a tsz elnöke határozott. Elmaradt a jogorvoslati lehetőségre történő figyelmeztetés, s a döntésről írásban nem értesítették a dolgozót. Ez azért is jogellenes, mert a gyakorlatban a dolgozók a kárigényt összegszerűen nem jelölik meg, hanem azt a tsz illetékes vezetői számítják ki... Ilyen tapasztalat született többek között a mezőszemerei Rimamente, a poroszlói Magyar— Szovjet Barátság és a besenyőtelki Lenin Tsz-ben. Kirívó az erdőtelki Szabadság Tsz és a komlói Május 1. Tsz esete, ahol a vezetőség bírálja el a dolgozó kárigényét, de határozatot nem hoz, sőt a döntéseket sem indokolja különösebben. Aztán még egyet: az üzemi balesettel kapcsolatban vétkes dolgozók felelősségre vonására a vizsgált időszakban csak egy esetben — a gyöngyösi Mátra Gyöngye Tßz-ben — került sor, noha az ügyészség véleménye szerint ez más esetben is indokolt lett volna. A vizsgálat minden részletére természetesen nem térhettünk ki, de úgy érezzük, hogy a felsorolt esetek, tapasztalatok önmagukért beszélnek. A munkavédelmi előírásokat nem nyűgként, valamely hivatali fontoskodás termékeként rakták a munkáltatók nyakába. Értékekről van szó, s elsősorban a legnagyobb értékről, az alkotó, a munkásember életéről, testi épségéről. A termelésből kiesett munkána- pok száma nem közömbös, de az sem, hogy munkájában mennyire érezheti a biztonságot, a gondoskodást a dolgozó ember. Kesztyű, bakancs, vattakabát — kánikulában Riport az úttesten és a hűtőházban Hőségi ^ Mintha homokzsákkal vert volna fejbe valaki, úgy tén- fergünk kábán, letaglózot- tan. Kinek a háta szaggat, kinek a halántéka, de szinte mindenkinek van valami baja, soha így nem vágytunk egy jól elsötétített szoba hűvösére, vagy egy jó, hideg italra. t éppen ketten simítják a talicskával hozzájuk fuvarozott aszfaltot; kezükön ormótlan kesztyű, lábukon bakancs, felső testük meztelen, arcuk verejtékben úszik, és még a hangjuk is hasonlít egymásra, ahogy szinte egyszerre szólalnak meg. — Hát, igen, kibírjuk. Űjabb adag aszfalt érkezett a 220 fokosból. Az Antal testvérek egy perc pihenő után folytatják a munkát. Kátai Gábor — Ezt nem lehet kibírni! — hajtogatjuk, és aztán valahogy mégis kibírjuk. Méghozzá sokan nem is akármilyen körülmények között. Vannak közismerten meleg szakmák, így például a pékmesterség, amit ilyenkor bizony a frissen sült kenyér finom illata ellenére sem igen irigyelhetünk; vagy az útburkolók, akikkel nap mint nap találkozunk — Egerben mostanában éppen a Felszabadulás téren. Bőgős József brigád vezető irányításával az egyáltalán nem bizalomgerjesztő, szinte fortyogó aszfaltkeverő gépük közelében. Aki a gép közelébe merészkedik — hátrahőköl a hőségtől, mert itt még a levegő is perzsel. — Nem csoda — magyarázza a brigádvezető — 220 fokon tartjuk az aszfaltot, amivel most éppen itt foltozgatjuk az utat. — Hogy bírják? Az úton térdeplő munkások néhány percre abbahagyják a munkát. Jelenleg Mindenki kibírja, mert muszáj. — Ilyen hőségben kesztyűben dolgozni... >— Enélkül meg se lehetne fogni a simítófát. Olyan forró, hogy rövid idő alatt szabályosan elég. — Nem gondoltak még arra, hogy könnyebb munkát keressenek ? — Nem, mert már megszoktuk. Volt idő, hogy megszokják. Antal Géza és öccse, István már 12 éve végzik ezt a kemény, teljes embert kívánó munkát. Jelenleg egy hatfős brigád tagjaiként dolszögezi le már a beszélgetés elején Hídvégi István, a hü- tőház vezetője. — Persze, akad néhány hűvösebb hely is, így például az összka- pacitásunkon belül nemrég kialakított korszerű szén- dioxidos tároló, amely jelenleg a legjobb minőségű jonatánalma tárolására szolgál. Ezt exportra szállítjuk, legfontosabb feladatunk azonban a piac megyén belüli ellátása. Bizonyára nem szükséges magyarázni, hogy ez mennyire nehéz. Éppen ezért jelenleg éjjel-nappal megy nálunk a munka, harminc gépkocsi állandóan hordja az árut. — Ezek szerint nem sok idejük marad örülni az itteni kellemesebb hőmérsékletnek ... — Nem bizony. Most például valósággal kampány jelleggel folyik a sárgabarack feldolgozása. Ennek 70 százalékát tőkés exportra készítjük elő. A munkát 45 asszony végzi, igaz, kellemes hőmérsékleten. Így sem irigylésre méltó a helyzetük, mert naponta öt hűtővagon indul Egerből, az NSZK-ba, megrakodva barackkal. A keresett, ízletes gyümölcs egyébként a noszvaji termelőszövetkezetből érkezik, ahol százan szedik a barackot, és ebből 400 mázsát dolgoznak fel naponként a hűtőházban. — Ami pedig a kánikulát illetve az itteni enyhébb hőmérsékletet illeti — tér.visz- . sza Hídvégi István az eredeti kérdéshez —, nos, attól igen sokan itt is szenvedünk, jóllehet, hogy az asz- szonyok kellemes, 18 fokos hőmérsékleten válogatják a barackot. A targoncavezetők viszont vattakabátot hordanak, mert a raktárakban csak 4 fok. van, ott már felfér a melegebb ruha. A targoncavezetők egyike, Kobolák Sándor, mit sem törődve a kinti hőséggel, vattakabátban vezeti kis járművét, immár három éve. Javítani a javítást Szaporodnak otthonunkban a tárgyak, háztartásunkban a gépek — az általános fejlődés, gazdagodás része ez. Ám e tárgyak — órák, autók, hűtőgépek, magnók, rádiók, bútorok, fényképezőgépek, kerékpárok, porszívók és társaik — idővel elhasználódnak, elromlanák. Meg- javíttatásuk utánjárásba és pénzbe kerül. Ez magától értetődő — ha a tárgyat valóban megjavítják. Ám mit szóljunk akkor, ha a kifizetett javítás után, akár másnap, akár egy fél év múltán: ugyanaz a hiba jelentkezik? Ha minden jel arra utal, hogy a javítás felületes, rossz minőségű volt? Mit is szólhatunk? Mérgelődünk, reklamálunk, küzdünk az igazunkért. Kinek mennyire telik energiáiból. így van ez ma még, de már nem sokáig. A Minisztertanács ugyanis r'endeletet fogadott el a javító-karbantartó szolgáltatások minőségvédelméről. Eszerint a javító vállalatok, szövetkezetek, magánkisiparosok szolgáltatásaikért október elsejétől kötelesek jótállást vállalni, méghozzá számunkra igen kedvező feltételekkel. A jótállás legrövidebb időtartama három hónap, de ha a javítás díja meghaladta az 1976. július 25., vasárnap 500 forintot, már fél év, 5ÖIT0 forintnál drágább javítás esetén pedig kerek egy esztendő. Mit jelent ez a garancia? Elsősorban azt, hogy a meghatározott időn belül követelhetjük a hiányosan vagy hibásan végzett munka kijavítását, kiegészítését, ismételt elvégzését, a díj arányos csökkentését, illetve az elvégzett munkával összefüggésben keletkezett hiba díjmentes kijavítását. A garancia nemcsak a háztartási gépek, híradástechnikai készülékek, bútorok és egyéb, értékesebb használati tárgyak javítására terjed ki, hanem például a lakáson, a hétvégi házakon, sőt a lifteken végzett javító-karbantartó munkákra is. Kedvező az az intézkedés is, amely előírja: a szolgáltatók október elsejétől kötelesek az elvégzett munkáról a megrendelőnek számlát adni, ezen a felhasznált anyagokat, alkatrészeket közérthetően feltüntetni. A számla felmutatásával érvényesíthetjük garanciális jogainkat, de egyúttal nagyjából ellenőrizhetjük is: megkaptuk-e, amit megrendeltünk, amiért fizettünk. Tény, hogy a szolgáltató vállalatok java ez idáig is, rendelet nélkül is, garanciát vállalt tevékenységéért, — de nem valamennyi! S éppen a felületesebben dolgozók hárították el a javíttató esetleges reklamációit, s hozták ezzel olyan helyzetbe, amelyben kiszolgáltatottnak érezte magát. Nem alaptalanul. Hiszen a műszaki kérdésekben járatlan ember már azáltal is kiszolgáltatott, hogy nem tudja elbírálni, mi a hibája az autónak, az órának, a. filmfelvevőnek, vagy az olajkályhának, nerr) tudja, milyen alkatrészek szükségesek a megjavításához, s azt sem, mennyi munkaórát vesz az ilyesmi igénybe. A számlával a kezünkben, a garanciarendelet ismeretében csökken kiszolgáltatottságunk, hiszen . így minden ellenőrizhetővé, fe- lülbírálhatóvá válik. De túl a javíttató jobb közérzetén a rendelet minden bizonnyal pontosabb, jobb minőségű munkára ösztönzi, nagyobb felelősségérzettel terheli meg a javítást végző vállalatot, szövetkezetei vagy kisiparost. S ez sem elhanyagolható körülmény, hiszen a biztonságérzetünket, érdekvédelmünket éppen ez a tény teljesítheti ki. _______. g- zs. J égtáblák és hűíövagon. A hütőházban könnyebb volt elviselni a kánikulát. goznak a nagy, 5 tonnás aszfaltkeverő gépnél. Naponta legalább kétszer kell a tartalmát elegyengetni az úton, de az sem ritka, hogy négyszer öt tonnát, hordanak ki, simítanak el. A munka jellegzetes és nehéz mozdulataitól elsősorban a derekuk és gyomruk környéke sajog, mire véget ér számukra a reggel 7-től délután 5-ig tartó műszak. Az ember úgy gondolná, ezek a munkások, ha módjuk lenne rá, biztosan szívesebben dolgoznának például egy hűtőházban. Hűtőház... ott most kellemes lehet, nézzük, mi újság a SZÖVTERMÉK 200 vagon kapacitású egri hűtőházában? — A kánikula természetesen nálunk is kánikula — Hol barackosládákat, hol jégtömböket szállít. A raktárban is, a nűtővagc nnál is találkozunk. Utóbbiban az egkik legjobb „brigád”, Kovács Tiborné és Kas..a Veronika hajladozik, pakolja & ládákat. Tegnap három vagon {.yümölcsí t rakta!/ be, így aztán — hűtővagon ide, hűtővagon oda — igencsak melegük volt. 4 A végső következtetés nem is lehet más ezek után, mint amit mindnyájan tudunk, és emlegetünk is, mint régi igazságot: Kinek mi a dolga, el kell azt végezni, legyen bár éppen nyári kánikula vagy téli zimankó. Utóbbiból nem kérünk, a kánikula meg talán enyhül már — végre-valahára! B. Kun Tibor
