Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-25 / 175. szám

Hogy több legyen a takarmány A másodvetés még sokat segíthet... Közbeszólt az aszály, a több hete tartó szárazság. A kánikula nemcsak a burgo­nya, a zöldség- és gyümölcs- félék érését nehezítette meg, komoly gondot okoz a ta­karmánytermelésben is. Igaz, a kalászosok eredményei jobbak a vártnál, a kukorica is sok helyen dacol még a kánikulával, a pillangósok és a réti szénák azonban mind kiégtek. Közös gazdaságainkban az első kaszálás a májusi eső­zések hatására mégis jól si­került. Biológiai vizsgálatok­kal megállapították: annak ellenére, hogy nagyüzemeink noha kevesebbet takarítottak be, mint távaly, az idei ta­karmányok tápanyagtartal­ma mégis kedvezőbb a ko­rábbiaknál. A minőség jó, ' T1] a mennyiség kevés A Heves megyei Állatte­nyésztési Felügyelőség leg­frissebb felmérései szerint — mint arról Papp Sándor igazgató tájékoztatott ben­nünket — mennyiségileg nagy a kiesés. Pillangós ta­karmányokból például hek­táronként a tervezett 34 má­zsa helyett csak 19 mázsát, silókukoricából 200 helyett 140 mázsát takarítottak be gazdaságaink. Kevesebb te­hát a takarmány, mint ta­valy ilyenkor volt. Ezért rendkívüli intézkedésre van szükség, amelyet a közel­múltban tartott megyei ta­nácskozáson határoztak el. Állami gazdaságainknak és szövetkezeteinknek rend­kívüli helyzetben kell felké­szülniük a téli takarmányo­zásra. Éppen ezért megye- szerte nagyobb gondot kell fordítaniuk a kalászosok melléktermékeinek — első­sorban a szalma betakarítá­sára és tárolására. A szal­mát pillangós és tömegtakar­mányokkal keverve jól lehet majd hasznosítani a téli ete­tésnél. Fontos, hogy a,takarmány­kiesés pótlására folytassa­nak másodvetést, amely me- gyeszerte kedvezően halad. A tarlók helyére kukorica- csalamádé kerül, amely nagy tömegben terem és könnyen betakarítható. Az ehhez szük­séges vetőmag Heves me­gyében is rendelkezésre áll. Várható ugyanis, hogy a hosszan tartó aszályos nyár után, esős időszak követke­zik, amely feltétlen kedvez a másodvetések beérésének. Ésszerűen,takarékosan A korábban betakarított pillangósokat, miután kevés van belőlük, fokozott gond- gal óvják meg gazdaságaink és gondoskodjanak azok szakszerű tárolásáról is. Fon­tos és ésszerű, takarékos fel- használás, melynek feltétele, hogy ne találomra adagolják a takarmányokat az állatok­nak, hanem vegyék a fárad­ságot és mérlegeléssel győ­ződjenek meg annak helyes­ségéről. Nem beszélve a gondatlan szállításokról, me­lyekből ugyancsak sok vesz- teség adódik. ,t Előfordul néhány üzem­ben, hogy egyes telepekről 20—30 kilométer távolságra szállítják a takarmányokat, a teherkocsik helytelen pa­kolása miatt azonban sok a szóródás, ami tetemes vesz­teséget okoz. A megyei tanácskozáson szó esett arról is, hogy a ne­héz helyzetben üzemeink ne zárkózzanak el egymás tá­mogatásától sem. Ha kell, adjanak el egymásnak ta­karmányt. A nagyiizeinek lépjenek kapcsolatba a ház­táji gazdaságokkal és vásá­rolják meg azok fölösleges takarmánykészletét. Egymást segítve Mint már említettük, az idei pillangósok biológiai ér­téke jó, a nagyobb tömeget adó zöldtakarmányok azon­ban éppen a szárazság miatt gyengébb tápértékűek. Ezért a szövetkezeteknek fel kell készülniük, hogy a betaka­rított zöldtakarmányokat nitrogéntartalmú kémiai anyagokkal keverjék. Ezzel ugyanis a zöldtakarmányok biológiai értéke növelhető. Most ezekben a hetekben, amikor rendkívüli körűmé-* nyék között készülnie gazda­ságaink a téli takarmányel­látásra, ne feledkezzenek el a jó szervezésről. Ahol csak lehet és jut víz, öntözzék a kiszáradt legelőket. Ültesse­nek másodvetéseket, mert ebben nagy lehetőség rejlik. Az árokpartok és az erdők füvét is kaszálják le, mert ez ugyancsak tartalék. Gazdaságainknak tehát mindent meg kell ragadni­uk, hogy a hiányzó takar­mányt pótolják. Ez viszont csak közös erővel, összefo­gással lehetséges. itSti Mentusz Károly Négyes Ikerborjak Négyes ikerborjakat ellett Jászboldogházán július 12- én az Aranykalász Termelőszövetkezet állatgondzójának, Kovács Jánosnak a tehene. A három üsző- és egy bika­borjú egészséges és életképes. Képünkön: a gazdaasszony az ikerborjak között. (MTI Fotó — Bajkor József) Senkinek nem meglepetés az óvodai szünet Ä szülők már a tanév ele­jén feljegyezhették naptá­rukba, hogy az óvodák a nyáron körülbelül mikor és mennyi időre zárnak be. Nem érhetett tehát senkit meglepetésként az óvodai szünet. Af. Oktatási Miniszté­riumban az MTI munkatár­sának elmondották: a rend­tartás előírja, hogy a júniusi évzárótól augusztus 20-ig ter­jedő időszakban, a szükség­leteknek megfelelő ideig az óvodákban közegészségügyi okokból két-négyhetes szüne­tet kell tartani. Ez alatt vég­zik el a meszelést, a festést, a karbantartást, a kisebb fel­újításokat, az általános nagy- takarítást. A szünet időpont­ját és időtartamát a vezető óvónő javaslata alapján az óvodát fenntartó tanács, vagy üzem határozza meg, s erről legalább 30 nappal koráb­ban a szülőket is értesítik. A két hetet meghaladó szünet idejére az óvoda — indokolt esetben — segítsé­get nyújt a gyermekek elhe­lyezésében. Ha a szülők jel­zik, hogy a gyermek felügye­letét más módon nem tudják megoldani, a célnak megfele­lő helyiségben vagy egy kö­zeli üzemi óvodában foglal­koznak a gyermekkel. Ott, ahol két vagy több óvoda van, felváltva tartják a szü­netet. Vége a vakációnak a hatvani cipőgyárban Miért esett vissza a készárufermeiés ? Július első heteiben sza­badságolták a Duna Cipő­gyár hatvani üzemét. öt­száznál több dolgozó egy­szerre nyaralt. Bent csak az a három tucatnyi ember ma­radt, aki Valamilyen okból már korábban kivette sza­badságát, vagy későbbi hó­napokra tartalékolja. Ezek a szerelőknek segédkeztek, esetleg az általános nagyta­karításból vették ki részü­ket. A műszakiak szétszed­ték a futószalagokat, felújí­tották a gépeket, ahogyan ez évente szükségszerű az ipar­ágban. Most már azonban vége a vakációnak, ismét teljes len­dülettel megindult a terme­lés valamennyi szalagon, va­lamennyi munkahelyen. Az első nap csak annyi veszte­séggel járt, amennyit a ko­rábban leürített szalagok feltöltése okozott. Kellemet­lenebb, hogy a pihenés, szó­rakozás hetei után nehéz volt ismét az üzemi rend­hez, a munkafeladatokhoz idomulni. Ilyenkor hama­rabb álmosodik az ember. 10 MILLIÓ FORINT Az első fél esztendő mér­lege szerint ennyi értékű árucikket készítettek a hat­vani üzemben. A jelzett 110 millió, forint mögött 619 ezer pár - vegyes' cipőfelsőrész, va­lamint 431 ezer pár-készáru áil. Utóbbi zömét szovjet exportra készített női csiz­mák alkotják. A hat hónap alatt előállí­tott cikkek termelési értéke körülbelül megfelel a terve­zettnek. Helyenként 100 szá­zalék felett, produkált az. üzem dolgozó gárdája, más területen viszont némi le­maradás mutatkozik. A fel­sőrész gyártása például igen eredményes volt. Tanultak a tavalyi esztendő tapasztala­taiból: 1976-os tervüket a valós, állandó munkáslét­számra alapozták, s a mo­delleket is úgy választották meg, hogy a szakmunkások­nak, betanított munkások­nak ne okozzon nehézséget Pályamű — újítókért, újításokért Az Országos Találmányi Hivatal, a SZOT és az ágaza­ti minisztériumok egy esz­tendővel ezelőtt pályázatot hirdettek az újítómozgalom fejlesztésére. Tapasztalatok­ra és javaslatokra voltak kí­váncsiak, olyan eredmények, szervezési módszerek to­vábbadását kérték, amelye­ket könzkinccsé lehet tenni. A felhívásra, mint közölte nemrégiben a szaksajtó, 90 pályamű érkezett az ország különböző területeiről, s díjnyertes lett — Heves me­gyéből egyedüliként — Tóth Miklósnak, az Egri Közúti Építő Vállalat dolgozójának munkája is. A sikert szerzett dolgozat­ról a napokban beszélget­tünk a szerzőjével. — Vajon hogyan került Tóth Miklós a versenyzők közé? — Nos, talán nem is any- nyira a versenyzés, a szerep­lés vonzott, mint inkább az, hogy: volt némi mondaniva­lóm — válaszolta munkahe­lyén. — Már negyed évszá­zadnál is hosszabb ideje fog­lalkozom „hivatalból” az újításokkal, s magam is újító, sőt — ha nem tűnik dicsekvésnek, elárulhatom — kitüntetett újító vagyok.. Sok mindent átéltem, sok mindennel találkoztam. Vál­lalatomon túl, szakszerveze­ti aktivistaként, tisztségvise­lőként alkalmam volt má­sutt is tájékozódni egyről s másról. A jó példákat meg­próbáltam átvenni, állandó­sítani, kamatoztani, mindig iparkodtam arra törekedni, hogy kevesebb bosszúsága legyen az alkotó kedvű em­bernek. A cégemnél szeren­csére sok segítséget kaptam a munkámhoz, miután felis­merték az újítómozgalomban rejlő számtalan lehetőséget. Például azt, hogy a műszaki, gazdasági érdeklődés felkel­tésével, ébren tartásával mindenre figyelő, sokoldalú szakemberek nevelődnek, olyanok, akik magasabb be­osztásokban is helytállnak, hozzáértő, ügyes vezetőkké válnak. Nem utolsósorban pedig a mozgalom szépen hoz a „konyhára”. Ez utób­bira jellemző, hogy csupán tavaly mintegy négymillió forint származott az újítá­sokból, vállalati eredmé­nyünk hat százaléka... Rö­viden : az évek során össze­gyűlt számos tapasztalat, ki­alakult vélemény, javaslat — amelyek közül ugyan töb­bet, különböző fórumokon, például az újítók országos kongresszusán is már el­mondtam — valahogy me­gint kikívánkozott belőlem. S erre jó alkalomnak talál­tam ezt a pályázatot. — Mi az, amit pályamű­vében különösen aláhúzna? — Mindenekelőtt talán azt, hogy — a megfelelő képzettségű, hozzáértő, kel­lő ügybuzgalmú szakembe­rek közül kijelölt újítási megbízott vagy előadó mel­lett V- helyesnek tartanám, ha mindenütt jó képességű munkatársakból válogatott újítási bizottság segítené az egyes határozatok előkészí­tését, gyorsítaná a döntést. Célszerűnek látnám, ha az egy-egy nagyobb területen, például országos vállalatnál, trösztnél, iparágban is al­kalmazható újításokat eleve teljes hatásuk alapján mér­legelnék s „központilag” gondoskodnának a legkitű­nőbb javaslatok mielőbbi megvalósításáról, elterjesz­téséről, bevezetéséről. Min­den bizonnyal kedvezően hatna a mozgalomra, ha az egyes vállalatok nyereség­gazdálkodásában az újítások bizonyított haszna után na­gyobb lenne az „R”-alapra jutó részesedési arány, nem vitatnák fölöslegesen egy- egy díjfizetés jogosságát. Több más mellett az újító- mozgalom a mostaninál sok­kal jobban kapcsolódhatna a szocialista munkdverseny- hez, s elismeréseként egy- egy arra érdemes kollektíva megkaphatná esetleg a „Ki­váló újítók üzeme”, vagy ép­pen a „Kiváló újítók válla­lata” címet, kitüntetést is. Elismerés lehetne továbbá, ugyanekkor az üzemi de- inokráciát is szélesí­tené, erősítené a vál­lalatoknál például a ki­váló újítókból alakított ta­nács, amely egyrészt a moz­galmat szolgálná, másrészt pedig — miután kitűnő szak­embereket tömörít — a leg­különbözőbb gazdasági dön­tések előkészítéséhez, kiala­kításához adhatna igen hasz­nos segítséget. A pályaművet már díjaz­ták. Szerzője azonban an­nak örülne jobban — mond­ta —, ha közreadott javas­latainak egyikét-másikát va­lóban megszívlelnék és hasz­nosítanák is mielőbb. ' >(gyóni)> egy-egy gyártási folyamatra való átállás. KÉSNEK A BUSZOK Az előbb említett lema­radás, a, készáruterrhelés i frontján' jelentkezik, s kü­lönböző okókra vezethető vissza. Az első fél 'évben igen sokszor volt például áramszünet a kerekharaszti részen. Ilyenkor órákat, eset­leg félnapokat állták a gé­pek, futószalagok. Most, a nyári időszakban, gyakorta küzdenek vízhiánnyal. Az üzemben több olyan, szerke­zetet, berendezést használ­nak,, amely . víz nélkül, nem működik. Hetente visszatérő jelen­ség ugyanekkor, hogy kés­nek a munkásokat szállító Volán-járatok: Reggel, más­kor délután 40—50 , perces késéssel futnak be Boldog­ról, Herédről, s ilyenkor természetesen egész szala­gok, illetve üzemrészek áll­nak kihasználatlanul, erő­sen visszavetve a termelést. A gyártelep vezetőt tár­gyaltak a Volán Vállalat he­lyi főnökségével, mindmáig eredménytelenül. Sok a le­robbant busz, mondják a cégnél. NEM AGGASZTÓ A jelentkező gondok, hiá­nyosságok ellenére nem ag­gasztó az üzem helyzete. Pil­lanatnyi visszaesésnek te­kintik a vezetők a készáru- termelésben előállt szituáci­ót, s bíznak benne, hogy év végére közel jutnak a 100 százalékhoz. Főleg szervezet­tebbé kívánják tenni a mun­kát. Továbbá programon be­lüli új modellpárosításokra gondolnak. Ez a termelés . gazdaságosságát növelné. . Egyébként jelenleg a sza­lagokon, munkahelyeken női csizmák, gyermek ‘száras ci­pők, valamint ■ leánykaszan­dálok gyártása folyik. De már készülnek a téli gyer- mekbundacsizmák előállítá­sára. Pillanatnyilag ezek fel­sőrészét csinálják, s egy hó­nap múlva indul az aljázás. Fontos, hogy mindezek idő­arányos ütemben haladja­nak, mert a második fél esz­tendő tervezett termelési ér­téke sem kevesebb az első­nél. Márpedig.jó lenne nye- . reséggel, á tervezettnél ma- ' gasabb haszonnal zárni az idei esztendőt. Nem újdonság ez a gyár életében..» • ».. >* (yiolcU'fl'y) EVEIBEN ARANYRA VÁRVA tel­tek napjaink az elmúlt hé­ten két szempontból is, s ha másért nem, hát „ha a vége jó, minden jó” ala­pon elmondhatjuk: sikeres volt, nyugodtabban tölt­jük pihenőnapunkat. Nyugodtabban, mert az el­múlt napok végre meg­hozták legfontosabb ara­nyunkat, a kánikulának végre véget vető esőt, zá­port, zivatart. Igaz, tud­juk, hogy ez sem oldott meg mindent, de nagyon ideje volt már, és az sem vitás, hogy sok szempont­ból sokat segített a mező- gazdaságnak. Közben — a tévé- és rádiókészülékek mellett — vártuk, csak úgy mint az előbbit — az egész or­szággal együtt — másik aranyunkat, a montrealit, s megkésve bár, de szom­bat hajnalra befutott vég­re az olimpiai Magyar- arany, nyugodtabban néz­hetünk a munkában is és a szurkolásban is a követ­kező napok elé. Ugyanakkor azt sem vi­tathatjuk azonban, hogy korunk, amelyre a gőz­mozdony feltalálása óta egyfolytában minden nem­zedék — így természete­sen a mi nemzedékünk is — kifüggeszti a „rohanás kora” jelzőt, nem hagy sok időt a nyugodt, elmélyült szemlélődésre. Időnként valósággal belerobbannak hétköznapjainkba a nem várt események, és akik véletlenül a közelében tar­tózkodnak, úgy meglepőd­nek, mintha a fejük felett dőlt volna össze a házuk. Nos, nekünk nem a há­zunk dőlt össze, „csak” az egri vár Dobó-bástyája omlott le, nem kevés kárt és még több riadalmat okozva. Mivel pedig a csodák nemigen tartanak tovább három napnál, a hét kö­zepén már figyelemmel kí­sérhettük a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülését, melyen több fontos kérdés mellett tájékoztató hangzott el arról is, hogy milyen intézedéseket hoz­tak a Mátravidéki Fém­művek vezetői a dolgozók művelődése, szociális és egészségügye, valamint a mukaügyi jogszabályok he­lyes érvényesítése érdeké­ben. Szerdán az MSZMP Gyöngyösi városi Bizott­sága tartott ülést, és Kó­nya Lajos személyében új első titkárt választott a városi pártbizottság élére. Közben megyeszerte ered­ményesen folyt a betaka­rítás. Végre-valahára meg­érkezett az eső is — jól­esik újra leírni — és ez kedvezőbb fejtételeket te­remtett a további mező- gazdasági munkákhoz. Igaz, a piacon az árak vál­tozatlanul magasak, de legalább egy halvány re­ménnyel gazdagabbak let­tünk. S ha már a reménynél tartunk, ne menjünk el be­kötött szemmel legfrissebb híreink mellett, hogy le­rakták az új egri főisko­lai kollégium alapkövét, és hogy önkiszolgáló benzin­kutat nyitnak Gyöngyösön és Füzesabonyban. Az új kollégium épülése arra ad reményt, hogy felépülte után tovább javul, színvo­nalasabbá válik felsőokta­tásunk. A szeptemberben már önkiszolgáló minőség­ben működő benzinkutak pedig természetesen az or­szágutak vándorai számára jelentenek örömet, hiszen joggal remélik, hogy keve­sebb időt kell majd tan­kolásra fordítani ezeken a helyeken. A reménytelenül hosszú sorokban várakozó gépko­csioszlopokra gondolva el­mondhatjuk: éppen ideje már... (ku—ti) 1976* július 25., vasárnap A

Next

/
Oldalképek
Tartalom