Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
Hiányzik tízmillió.. öí ÉY'E ANNAK, hogy egyik kollégám riportot írt a kiskörei kulturális élet fejlődésének nagyszerű lehetőségeiről. Többre, mint újságírói feladatra is vállalkozott, hiszen mecénásokat toborzott, a helyi üzemek vezetőit győzte meg «— méghozzá sikerrel' —j a közös fenntartás előnyeiről. Akkor mindannyian lelkesedtek, vállalták. hogy fizetik a-függetlenített népművelő bérét, és a forintokkal nem fukarkodva gardái lesznek a művelődés helyi otthonának. Az érvekkel egyetértettek, gyorsan kimondták az igent, i-'z volt a lényeg. Azt hittük: már csak a formaság van ’hátra. örült, mindenki, különösképp a tiszteletdíjas vezető, s azt se bánta, hogy a népművelés miatt búcsút kell mondania a tanári pályának. Telt az idő, vártuk a kedvező híreket, de hiába. .4 nemes nekibuzdulást mm követte tett... A nehézségek persze gyarapodtak, s ma már egyre többen beszélnek azokról a gondokról, amelyek — s ezt helyben mondják — hiába várnak megoldásra. Ráadásul keserűen hozzáfűzik: „Bezzeg, ha akkor összefognak az illetékesek, s gondolnak a jövőre is.” Az elmaradt egyezségre gondonak. A fél évtized előtti hirtelen lelkesedést követő megtorpanásra. Mutatják az életveszélyessé vált, a majdhogy összedűlő épületet, a kultúra elárvult házát. Az újra, a korszerűre legalább tízmillió kellene, de hát nincs pénz, és előreláthatólag nem is lesz. A HAJDANI JELENTÉKTELEN FALU ma már mintegy ötezer lakosú település. Igaz, a vízlépcső elkészült, s a munkások zöme elvonult, ám a jövő csak ígéretes, hi- hiszen egykor üdüiöparadi- jcsom lesz a környéken, s . a Kiskörei közművelődés, gondokkal festői környezet, a vízi sportok lehetősége kirándulók ez" reit vonzza majd. A turisták jönnek, és nemcsak zökkenőmentes kereskedelmi ellátásra, hanem változatos kulturális kínálatra is számítanak. Ha ezt a jogos igényt figyelembe vesszőit, akkor értjük meg a kiskörei probléma lényégét. Azt, hogy a kiutat meg kell találni, s ez nem kizárólag helyi érdek! A jelenlegi helyzet mindenképpen fura. A tiszteletdíjas művelődósiház-lguz- gató, a Tiszai Erőmű Vállalat Kiskörei Vízi Erőművének üzem technikusa agilis fiatalember, az áldatlan kS- rüményekkel mit sem törődve szervez, irányít. Eredményesen tevékenykedik a’fotú- a barkács-, a mo'dellező, a eitera-, a bábszakkör, a gyermek-, az ifjúsági klub a Tiszavirág néptáncegyüttes. A foglalkozásokat az iskolában vagy az erőmű egyik felvonulási épületében, illetve éttermében tartják. Az utóbbi helyen rendezik a bálokat, s a különböző könnyűzenei esteket. Áz érdeklődők valaha szívesen nézték meg a Déryné Színház előadásait. Most viszont hiába várják a színészeket, akik öltözcí híján — és ez érthető — nem vállalkoznak a fellépésre. A sok bosszúság ellenére újabb elképzeléseket valósítottak meg. Jó néhányan jelentkeztek a felnőttek számára meghirdetett kezdő angol nyelvtanfolyamra. Tizenkilencen iratkoztak be a gimnáziumi érettségire előkészítő kurzusra. Négyen máshová költöztek. Öten lemorzsolódtak, de tízen három év után sikeresen vizsgáztak. Indíthatnának nemcsak a gyerekek, hanem a dolgozók számára is barkáesszakkört Sokan sürgetik, de az iskola már nem adhat több termet Szóval: jobbnál jobb ötletek születtek, ezeket érdemes lenne továbbfejleszteni, de hát a művelődési házat életveszélyessé nyilvánították. Jártunk az épületben. A külső és a belső falakat jókora repedések szabdalják. A tetőt mindössze hat oszlop tartja. Ha megered az eső’, innen is, onnan is csordogál a víz. Illúzióromboló látvány a nagyterem, s ráadásul a ber.ntartózkodás sem élétbiztosítás. A házat 1949-ben emelték. Sietősen és bontott anyagból, 1969-ben a Vízügyi Építő Vállalat bérbe vette és felújíttatta. NOS, EBBE AZ ÁTHIDALÓ megoldásba a községi vezetőknek nem kellett volna beleegyezniük. Akkor üsd a vasat, ha forró! —jnondja egyik kifejező szólásunk. 1969-ben még lehetett volna, hiszen köztudomású, hogy a kiemelt, a nagy/ beruházásoknál mindig gondoskodnak az igényeknek megfelelő szociális, kulturális létesítményekről. Sajnos a jövővel is számoló előrelátásról megfeledkeztek, akárcsak az öt évvel ezelőtti Ígéretekről. Ma hiányzik a tízmillió. Ennyibe-kerülne ugyanis egy korszerű intézmény. Olyan, ámelyet a századfordulón túl is sokoldalúan hasznosíthatnának. Mást semmiképp sein érdemes építeni, mert a vállalkozás a korábbi, az 1949- es próbálkozás sorsára jutna. Ezzel mindenki egyetért Kiskörén. Am a tanácsnak nincs pénze. Elvitte az óvoda, s kell a napközi otthon bővítésére is. NINCS HAT KIÜT? Szó sincs erről’! Egy azon" ban biztos: a megoldást elsősorban a helyi erők ösz- szefogása adhatja. Mecénás lehetne az állami gazdaság, a termelőszövetkezet, a Közép-tiszai Vízügyi Igazgatóság, a Tiszai Erőmű, a Tiszai Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat, a Heves és Vidéke ÁFÉSZ, az Országos Vízügyi Hivatal, a Heves megyei Moziüzemi Vállalat. Csak ez a járnató út, mert állami támogatásból — legalábbis az ötödik ötéves terv során — nem futja ilyen célra. így viszont összegyűlne az összeg egy része. Lehetne tervet készíttetni, társadalmi munkát szervezni. A hevesi járásban már hagyomány az utóbbi, hiszen a lakosság, a különböző üzemek és vállalatok olykor milliókkal csökkentették a költségeket. Ezt c széles körű összefogást támogatná a járás, s bizonyosan segítené — lehetőségeihez képest — a megyei tanács is. Nagyon aktuális lenne az az öt év előtti lelkes nekibuzdulás. Persze csak akkor, ha tartós, ha nem tiszavirág életű. .. Pécsi István Tótágas Szergej Mihalkov kisregényéből készít filmet Palásthy György. A gyermekmusical zeneszerzője Lendvai Kamilló A felvételeket Esztergom főterén készítik. A színes, zenés filmnek 250 gyermekszereplője van. A filmben szerepel még A. Szór okol jatov, a 29 éves szovjet törpebohóc. A film operatőre: Forgács Ottó. Közreműködnek még az Állami Balett- intézet és a KISZ Központi Művészegyüttes ifjú táncosai is, Péter László koreográfiájával. (MTI Foto-Friedmann Endre) Lcauctt I • m rn F'a legye* K1SV&&t4lf o Az idei vakáción, nehézkesen zölyögve utoljára szállítja piros nyak kendős utasait az egri kisvasút a kese- lyöbérci úttörőparadicsomba. Elavult, korszerűtlen, veszélyes! — mondták róla a szakemberek a minap a megyei tanács vb-ülésén, ahol a „legyen, ne legyen kisvasút?” kérdésről vitatkoitak. Es úgy döntöttek, hogy nincs szükség rá. nem kifizetődő a tulajdonosnak, a városi tanács mélyépítő üzemének. A kisvasút üzemeltetése ugyanis évenként mintegy 900 ezer forintba kerül, amelyet kezdetben a szarvaskői kavicsbánya termékéből, és nyaranta a kirándulók, az úttörők utaztatásaiból kívánták fedezni. 0 Időközben azonban a bánya használhatatlanná vált, már a múlt évben sem üzemelt. Kém számottevő, mintegy 10—12 ezer forint az úttörők vonatozlatásábál származó bevételi díj. Az egri kisvasút megszüntetését sürgették a városi tanács műszaki osztályának szakértői is, akik elmondták, hogy a hat műemlék híd közül amelyeket érint a vasút — öt veszélyes. A sínek talpfái korhadtak, régi és korszerűtlen a vasút kocsiparkja, nincsenek megfelelő jelzőtáblák, valamint az állomásokat ösz- szekötő telefonkábelek, amelyek ma már nélkülözhetetlenek. Az UVATERV 1973-ban elkészítette ugyan a vasút kilenc kilométeres útvonalának felújítási tervét, csaknem 25 —30 millió forint értékben, de ezt az összeget a városi tanács nem tudja biztosítani. A megyei tanács vb. nemrégen megtartott tanácskozásán úgy döntöttek, hogy a vakáció végéig még menetrendszerűen közlekedik a kisvasút, a következő esztendőtől azonban már autóbuszokkal viszik az úttörőket a táborhelyig. Ehhez viszont először meg kell javítani a táborig vezető utat. A városi tanács műszaki osztályától kapott információ szerint még ebben az évben megkezdik a Szarvaskő—Keselyőbérc közötti útszakasz, rendbehozatalát. így tehát, a kisvasút megszűnik, kedves romatikája miatt sajnáljuk is, de be kell látnunk, hogy eljárt felette az idő. A jövő évtől a gyerekek — akik sémit sem vesztenek — autóbuszokkal érkeznek erre a szép helyre. (szüle) Mocsáry Lajos ébresztése MOCSÁRY LAJOS 1800,ól az andornaki kúria gazdája. Menten bevonják a megyei közéletbe. 1361-ben már országgyűlési képviselő Borsodban ; kisebb megszakításokkal egészen 1892-ig tagja az országgyűlésnek. A Deák- féle „felirati párt” soraiban fel lűnőt képviselő bemutatkozó beszédében a többségi állásponttal szemben méltányosnak és szükségesnek vallja a nemzetiségi kérdés szabad és sokoldalú megvitatását. A nemzetiségi törvényjavaslat előkészítésére választott bizottmányból azonban — több, hasonlóan fellépő társával együtt — kihagyják. Nem ok és cél nélkül. A kérdés fontosságát mindenki hangoztatta, néhá- lyan még komolyan is vet- :ék a nemzetiségekkel való kiegyezés gondolatát, de tételesen sem a Deák-párt. sem a Tisza-párt nem dolgozott ki programot a megoldásra, főleg taktikai lépésként foglalkoztak az üggyel. „A mérsékeltek. mind a két pártnál — írják 1862-ben — vigaszt . . .azon bizalomból merítettek": a kérdés mélyére való bepillantás nyomán egyre :nkább ki fog fejlődni ..annak tudata, hogy Ausztriával s uralkodó házávali kibékülésünk ára nem olyan nagy, mint amelyet a nemzetiségek követelnek, s ügyetlen forradalmáraink megtagadni készek lennének. Természetes. hogy a már 1848— 49 szereplőiként is a Habsburgokkal való kiegyezés gondolatát képviselő, s újra mértékadó „mérsékeltek” egyre növekvő tábora az „ügyetlen forradalmárokat”, a másik kiegyezés híveit igyekeztek háttérbe szorítani, leszerelni, akcióikat hatástalanítani. Nehogy a „Nagy Terv” megvalósulását veszélyeztessék. .. OMMkM l&tfi. lelius 25., vásárnál! AZ ORSZÁGGYŰLÉS feloszlatása után az abszolutizmus újabb kísérleteként a megyei autonómiát felfüggesztették. Pangott a politikai élet. Mocsáry előtt azonban e ..szélcsendben” új tér, az egyházi közélet tere nyílt meg. Mint „hazafias... nem különben irodalmi érdemeiről országosan ismert férfiút” — beválasztották a református egyház különféle tisztségeibe. A klerikalizmus ellen oly kíméletlenül harcoló, az egyházi- javak szekularizációját követelő, a polgári házasság bevezetését sürgető Mocsáry a protestáns egyházak jogait, érdekeit védi. szelem!, anyagi függetlenségük megőrzésének fontosságát hangoztatja. Korántsem valamiféle „felekezeti elfogultságából. Mocsárj' a protestáns egyházakat autonómiájuk miatt a reakciós államhatalommal vívott harc társadalmi bázisának tekinti. Vállalja a felkínált tisztségeket, mert az egyházi fórumokat is fel tudja használni arra, hogy ott is hirdesse a nemzet egyetemes érdekét N szolgáló politikai elveit. A katolikus egyházat szerinte a tekintély jellemzi, a protestáns egyházakat viszont a Szabadság, a szellemi nyitottság, b a lelki istápoló« indulata mellett a nép kulturális és társadalmi eiobbfe juttátásáhak szolgálata , is. Épben ezért — mondja Mocsáry — „nagy szabadságérdek.. „ hogy ebben az országban a protestantizmus ne veszítse el azon kulturális és politikai jelentőségét, amellyel bír...” Borsodi választói 1865 őszén újra beküldik az országgyűlésbe. Időközben a politikai életben eluralkodott a kíegyezéái hajlandóság Deák. Eötvös éS bárthíveik többsége is kezdte nyíltan feladni a bárt korábbi orbeIV. A politikus 00 ramját. Mocsáry figyelmét, erejét a Habsburgokkal való kiegyezés elleni széles nemzeti mozgalom kibontakoztatására kívánta fordítani, s mivel úgy látta, hogy az országgyűlés helyett a megyei közéletben többre lehet jutni, elvállalta az alkalmas pozíciónak látszó alispánságot Borsodban. 1867 tavaszán két évre kikapcsolódott a „nagy politikából”. E rövid idő alatt is igen nagyot lendített megyéje és Miskolc város fejlődésén. Tevékenysége időnként országos elismerést váltott ki. (Nem ok nélkül mondja a borsodi alispánsá- gát értékelő kuta.ó sajnálatosnak. hogy „...a magyar politika tartósan reakciós iránya csak a dualista állam- szervezés kezdetén nyitott tért Mocsáry gyakorlati köz- igazgatási tevékenységének”.) Az. hegy Borsod az ellenzéki, függetlenségi mozgalmakx támasza lett: nem kis mértékben neki tulajdonítható. A két esztendő leteltével Miskolc népe forró lelkesedéssel országgyűlési képviselőjévé választotta. (Andornakon még 1947-ben is (!) megvolt az a nehéz selyemzászló, melyet a hálás miskolci „honleányok” hímeztek képviselőjüknek.) ISKOLÁJA LETT ez a két esztendő, a megyei közigazgatásban szerzett gyakorlati tapasztalatai politikai fejlődésében is döntőek. Felismerései kiszélesítették programját. A megyei ellenzék szervezésének hétköznapjai, az osztályharc kérlelhetetlen logikája válaszút elé állította: vagy megalkudva ő is behódol, enged a jobbrato- lódó középrétegek nyomásának, vagy 61-hez hűen, töretlenül küzd 67 ellen, vállalva ennek demokratikus konzekvenciáit. A demokratikus program vállalása terén, ha nem is hirtelen egyszerre, de — előrelépett.. A kormány a megyei .ön- kormányzatok megsemmisítésére. a kiegyezési politika ellenállási gócainak szétzúzására tört. Mocsáry képviselői, publicisztikai munkásságét e támadás visszaverésének megszervezésére irányította. Hamarosan tapasztalnia kellett azonban, hogy törekvései mind nagyobb ellenállásba ütköznek. A politikai „csillagállás” egészen másként alakult, mint azt a haladás hívei várták és remélték. A külpolitikai hatalmi helyzet és a hazai osztályerőviszonyok kölcsönös ösz- szefüggésében egy elemi sodrású. hovatovább megfordít- hatatlanná váló történéssorozat következeit be. melynek eredményei fél évszázadra — az összeomlásig — meghatározták a magyar politikai élet irányvonalát. Mint ismeretes, a burzsoázia szerepét betöltő közép- birtokos nemesség jelentős részének reakciós fordulata már 1849-ben megtörtént, s ez a jobbratolódás az abszolutizmus korában tovább folytatódott. Mindemellett ez az idő „több esélyű” korszak is volt. A nagyhatalmak Ausztriával való konfliktusai felvillantották a változás eshetőségét, ugyanakkor — a 60-as évek elején — az Ausztriától való elszakadás programjának, anemzeti radikalizmusnak széles tábora volt a némesi vezető rétegben, de főként a középrétegekben, az ifjúság között, a városi plebejus elemek, még a parasztság soraiban is. A nyílt és titkos szervezkedések várako_ zásteli közhangulatában nagy tömegek készültek és álltak késien — kedvező feltétéi esetén — a fegyveres felkelésre, új függetlenségi harcra is. AZ EURÓPAI hatalmak azonban egyre kevésbé kívánták az osztrákok vezette birodalom felbomlását, még az Ausztriával konfliktusba kerülők is úgy látták, hogy e birodalom belső konszoli- dáltsága nekik is érdekükben áll. egyik biztosítéka a közép-európai egyensúlynak, melyen őrködniük kell. Ugyanakkor a haza határain belül nem volt igazi vezető ereje az esetleges változások közötti változtatás megszervezésének. Itt is bebizonyosodott. hogy a tömegek még oly forró vágya sem forradalmi erő — „ha minden egyéb feltétel hiányzik”. A magyar liberális vezető gárda zöme pedig nem tudott előrelépni a történelmi pillanatban, magára hagyta „forró vágyaival” a forradalmi tettekre kész tömegeket, így azok, akik viszonylag legtöbbet ismertek fel a történelmi haladás követelményeiből, politikájuk következetlenségei miatt nem tudták megakadályozni, hogy végül is ,.illúzióvá” ne a korszerű váljék és. ..realitássá’’ az idejétmúlt. Nem fátumszerűen, elvont szükségszerűséggel történt ez így, sokkal inkább céltudatosan dolgozó, meghatározható osztályálláspontot képviselő politikai erők érvényesülésének következményeként. A magyar vezető réteg a nemzetközi erőviszonyok megítélése alapján nem tartotta lehetségesnek, saját uralmi érdekei miatt pedig kívánatosnak sem ez Ausztriától való elszakadást. A birtokos nemesség jelentős részének anyagi romlása viszont egyenesen sürgette a politikai konszolidációt, érlelte a kiegyezés megteremtésének feltételeit. Ausztriát a dinasztia és a birodalom létérdekei késztették az alkura. Megszületett az osztrák és a magyar uralkodó osztályok kölcsönös érdekű, antidemokratikus kiegyezése a népek feje fölött, „magyar” részre biztosítva az uralokodó osztályoknak a dolgozó milliók, külön is a nemzetiségek fölötti elnyomó hatalmat MOCSÁRY LAJOSNAK a függetlenségért és a demokratikus fejlődésért, a józan és méltányos nemzetiségi politikáért való harcát ezzel az ellentétes irányú kül- és belpolitikai áramlattal szemben kellett vívnia, eredményeit és eredménytelenségeit ez aj „háttér” magyarázza. Az 1872-es választáson a hatalmát mind jobban megerősítő kormány terrorja kibuktatta az ellenzéki Mocsáry t. (Nem sokkal előbb — 1871-ben — maga ellen ingerelt sokakat, mikor szinte egyedül kiállt a cseh autono- mista törekvések mellett...) Sokáig csak a sajtóban kapott teret a század nagy „pálfordulását” végrehajtó, már kormányképességre törő balközép párt vezére, Tisza Kálmán mesterkedéseinek leleplezésére. A kérdés körüli vita országos méreteket öltött, s közben a párt elvfeladó politikája elleni küzdelme nyomán. Mocsáry is országos hírre tett szert, így történhetett meg, hogy a „népi önkormányzat” tekintetében oly gazdag múltú Kecskemét — mely mindig sokat adott arra. hogy országos képviseletét ki tudja állítani saját köréből —. a „jeles Mocsáryt” 1874-ben képviselőjévé választotta. (Kossuth személyes kívánsága is ez volt!) Ez a mandátum Mocsáry politikája iránti bizalomnyilvánítás volt, s számára egyben megerősítő felkészítést is jelentett to'vábbi küzdelmeire. Országos hatáss is volt a kecskeméti választásnak: a dualista rendszer megváltoztatását követelő haladó közvélemény erőteljes fejlődésének mozzanataként elősegítette a balközép párt politikájával elégedetlen képviselők csatlakozását s Függetlenségi Párt megalakulását előkészítő csoportosulásához. Mikor az új párt 1874 májusában valóban meg is alakult, első .vezére tíz éven át elnöke — Mocsáry lett. (Folytatjuk.) Denke Gergely
