Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-21 / 171. szám
Sok kicsi sokra megy r KÖZMONDÁSAINK azért f igazak, mert tipikus maga- | tartást, vagy általános — át- | lagos — helyzetet fejeznek i ki. Mindennapi bölcsességek i hordozói tehát, mint a címként választott szólás is. I Amit most az üzem- és ! munkaszervezésre értünk, mivel tapasztalataink arra figyelmeztetnek: a lehetségesnél, szükségesnél kisebb az apró tettek szerepe, súlya sok helyen. Ne vitassuk azok érvelésének jogosságát, akik az üzem, a vállalat egészére terjesztik ki a szervezés feladatát, mondván, csak a teljes összehangoltság hozhat nagy eredményeket. Így van. Ehhez azonban feltételek serege kell, s vajon mi a célravezetőbb: várni, míg ezek maradéktalanul létrejönnek, vagy addig is megtenni az ugyanahhoz a célhoz vezető kis lépéseket? f Ma mindkettőre lelhetünk j bizonyítékokat a vállalati munkában. Van példa arra, hogy a szervezési intézet készítette tanulmánytervet i gyorsan átültették a gyakorlatba — főként a mintaszervezésre kijelölt cégeknél találkozunk ezzel —, de tapasztalhatjuk azt is, hogy e terv az íróasztal fiókjában pihen, a végrehajtás feltételeinek kialakítására várva. Akad azután termelőhely, ahol eddig beérték a fogadkozással, a szóbeli nekigyűr- kőzéssel, s olyan is, ahol csendben tucatnyi apró lé- I pést tettek meg, azt tartva, | sok kicsi sokra megy. F EZT IGAZOLJA többmás- 1 sál egyetemben, hogy meg- ! nőtt a kisgépek — főként a szerelés eszközei — iránti kereslet, s fokozódik az érdeklődés a pótlólagos automatizálás lehetőségeivel kapcsolatban. Ne tulajdonítsunk túlzott jelentőséget az ilyen, vagy hasonló tényeknek, ám elsiklani fölöttük szintén hiba lenne. Meggyőződésünk szerint a szemléletmód változásáról tanúskodnak, annak a felfogásnak a térhódításáról, amely nem a lépések nagyságának, hanem folyamatosságának fontosságát sugallja. Ez a folyamatosság sokféle formában ölthet testet. Előfordult, hogy csupán a présgépek kezelőinek székét cserélték ki — ergonómiai vizsgálatok után, amelyek bebizonyították, hogy a korábbi ülőalkalmatosságok zavaróan hatnak a ritmikus mozgásra —, s egyszeriben tizenkét százalékkal nőtt a termelékenység. Más példái A készáruraktár és a csomagolóüzem örökös fennakadások forrása volt. Az üzemszervezők elemezték a zavarok keletkezését, majd javaslatukra a két egységet összevonták, változtattak a csomagolóanyagok készítésének műveleti rendjén stb. Az eredmény nemcsak a légkört rontó konfliktusok megszűnése, hanem az előző időszakénál egyenletesebb áru- kiszállítás, a kötbérek csökkenése, a balesetveszélyes raktári zsúfoltság fölszámolása. Kevés? Nem állítjuk, hogy az ilyen cselekedetek alapvetően módosítják a vállalati belső szervezettséget, de hasznosak, szükségesek, részei annak a lépéssorozatnak, mely végül is a teljes működési mechanizmus felülvizsgálatához vezet. Savója Nem elírás, nem „sava- borsa", amely a „lényege”, hanem a savója a tejnek az, amely megadná a „borsát", az az értelmét és lehetőségét annak, hogy ne menjen I kárba ezer és ezer hektoli- I tér belőle. Mármint a tej- savóból, ebből a háztájiban, de a nagyüzemi sertés- I tartásban is olyannyira jól felhasználható tejüzemi „mel- . léktermékből”, amely a jó- ; szágtartásnál már legkevésbé sem idézőjeles mellék- ' termék, hanem nagyon is fontos, olcsó, jól értékesít- | hető takarmány. [ Heves megye két tejüze- J mében ugyanis naponta ezer és ezer hektónyi savó ter- i melődik a vaj és az egyéb \ tejtermékek gyártása során. } Egerben például eléri a napi i 40—45 ezer litert a savóter• ' melés. Gyöngyösön a helyi tejüzemben júniusban ez a mennyiség összesen meghaladta a 180 ezer litert is. Mi a sorsa ennek a takarmányozásban igen hasznos, dehogyis mellékterméknek? Egerben naponta 20—25 ezer liter, Gyöngyösön az említett 180 ezer liternél is több ment, illetőleg megy kárba,- borsa azazhogy folyik szó szerint is bele a csatornákba. Azért, mert nem kell? Azért, mert használhatatlan? Szó sincs erről! Azért, mert az illetékesek — gondolunk itt elsősorban az ÁFÉSZ-ekre, de a községi tanácsokra is — nem szervezték meg a tejsavó községi átvételét, elosztását, árusítását. Az egri tejüzem például még gépkocsit is vásárolt, hogy szinte fillérekért kiszállítsa és eladja termelésének e számára értéktelen, de a népgazdaság számára nagyon is használható melléktermékét. Érdeklődés is lenne iránta, hogyisne lenne, elsősorban a háztáji gazdaságokban — de nincs kitől, hol megvásárolni a tejsavót. A savó tehát ömlik a csatornákba. A savónak tehát nincs meg a sava és a borsa, azaz nem lesz belőle takarmány, végső soron hús a fogyasztónak, jövedelem a termelőnek. Mert ilyen gazdagok vagyunk. Mert ilyen gazdagok vatíjabb metróvonal épül A Hényel szocialista brigád a „Barátság” szovjet gyármányú fúrópajzzsal július 16-án megkezdte az észak-déli metróvonal második szakaszának építését. A munkát az Arany János utcánál kezdik és a Marx téren át az Élmunkás tér felé haladnak. A tervek szerint az új vonalszakaszt — a Deák tér és az Élmunkás tér között — 1980-ra adják át. (MTI fotó — Bara István) Gyári dolgozók — Heves megyei lakosok A Mátravidéki Fémművek a dolgozókért Tájékoztató a megyei tanács végrehajtó bizottságának napirendjén Ott a baj, hogy a termelőhelyek irányítóinak egy — le nem becsülhető, korántsem jelentéktelen — része vagy- vagy alapon szemléli, ítéli meg a teendőket. Vagy mindent vagy semmit — nyersen kimondva így fest a mamatartásukból származó helyzet. S mivel a „mindenre” még nem nyílik mód, a papíron tetszetős modellek gyakorlati kipróbálása „feltételek híján” késik, marad a várakozás, a tétlenség, az apróbb, de hasznos, s rövid úton megvalósítható cselekedetek mellőzése. Tényekből leszűrt, azaz indokolt feltételezés: nem azért történik ez így, mert rest, felelőtlen, nemtörődöm emberek ülnek az ilyesfajta cselekvésre kijelölt helyeken, hanem azért, mert faladataiknak csupán egy részét ismerik fel, értik meg. Belátják a szervezés fontosságát, de úgy vélik, ha majd valamennyi szükséges forrás a rendelkezésükre áll, akkor kezdenek munkához. Addig nem érdemes csip-csup ügyekkel bíbelődni, majd ha az egész ruhát átszabhatják, az lesz az igazi. Igenám, de a szűk nadrág, a ráncokat vető zakó, a hónaljban felfeslő varrás okozta kényelmetlenségeken, kellemetlenségeken addig is változtatni lehetne! Erről azonban elfeledkeznek/ vagy azt tartják, ha ez a ruha megtette eddig, kibírja még egy ideig. MEGSZEREZHETŐ jelentős értékek, külön-külön kisebb, de egészükben tetemes haszonnal járó megoldások mennek így veszendőbe. Aki cselekedeteit csak szélsősé- gés korlátok között tudja el* képzelni, aki úgy hiszi, hogy mindig nagy dolgokat kell tennie, az valójában akadálya, s nem lendítője a munkának, legyen bármenynyire képzett. Az ismeretek szintjén gyakorlatbeli érvényesítésük haszna minősíti, a tudás akkor igazán nagy érték, ha összhangot teremt feladatok és , adottságok, célok és eszközök között. Megalkuvás? A realitások tisztelete, annak fölismerése, hogy kis lépésekkel is előbbre juthat az ember, s még inkább távolabb attól, aki helyben állva vár. S mivel közmondással kezdtük, fejezzük be szintén azzal. Valahogy így: aki nem érti, hogy sok kicsi sokra megy, az úgy jár, mint a rossz lovas, szeget kímél s patkót veszít. Mészáros Ottó Horváth Sándor titkárral beszélgetünk a gyöngyöstar- jáni tanácsházán, amikor Kocsis István, az egyesült termelőszövetkezet kerületvezetője nyitja ránk az ajtót. — Titkár elvtárs! Az öntözési tilalom a kannára is vonatkozik, vagy csak gumicsővel nem locsolhatunk? A kérdezett elmosolyodik. — Nézd, Pista, annak a víznek mindegy, hogy slaggal vagy kannával pazarolják. És kivételt sem tehetünk. Ha most neked engedményt teszek, a többi kiskerttulajdonos joggal dörzsöli az orrom alá. A kerületvezető tudomásul veszi a dolgot, udvariasan lekezel mindannyiunkkal, s hazaballag.-k A gyöngy östarjániak komolyan veszik és betartják a korlátozást. Van is okuk, hogy megbecsüljék vizüket. Hosszú évtizedekig csak nit- rátos ásott kútjaik voltak, ma pedig kilenc kilométer hosszúságban lefektetett csőhálózaton egészséges ivóvízzel látja el az egész községet a Vízmű Vállalat. — A társulatot korábban létrehoztuk, minden család be is fizette a ráeső 4000 forintot, de a hálózat teljes Többen dolgoznak a gyárban, mint amennyien a községben laknak. A gyár hovatovább meghatározza a nagyközség arculatát. Mind a két megállapítás egy gyárra vonatkozik, de két üzemre. A Mátravidéki Fémművek siroki gyára, az anyaüzem, ebben az esztendőben ünnepli fennállásának negyedszázadát, szó szerint is ma már egyet jelent a községgel : minden lélegzetvétele azonos a faluéval, , közösek a gondok, a vágyak és a tervek. A néhány esztendővel ezelőtt Füzesabonyban létrehozott „leányvállalat” — most költenek rá vagy 80 milliót, hogy a leányból „asszony” legyen —, ha nem is meghatározója a nagyközség életének, de mindenképpen befolyásolja nemcsak Füzesabony, de a környező községek életét, terveit, holnapját. Ezek után vajmi kevés a csodálkoznivaló azon, miért hogy egy minisztériumi vállalatot, amely munkásságát, tevékenységét illetően, de termelését mindenképpen a miniszteriális szervekhez tartozik állami vonalon elszámolni a megyei tanács végrehajtó bizottsága, ha nem is beszámoltatja, de tájékoztatásra kéri fel. A gyár dolgozói Heves megye lakosai, a végrehajtó bizottság olyan emberek iránt érdeklődött a tájékoztatás keretében, akik gyári dolgozók, de Heves megyei lakosok. Molnár István vezérigazgató tájékoztatója az „igényeknek” megfelelően nem is a termelés oldaláról, hanem az ember, a dolgozó, a gondokkal küszködő, a lakást kereső, a művelődni akaró ember oldaláról vizsgálva a gyári életet, adott a gazdag és sokrétű, még táblázatokban sem szűkölködő információt a megyei tanács végrehajtó bizottságának. Érdekes, odafigyelésre késztető, helyenként eredményeiben meghökkentő tényeket is szolgáltató volt ez az információ. A krónikás, aki részt vett a testület ülésén, és akinek megadatott, hogy jómaga is közelebbről ismerje többek között e gyár életét, nos, a krónikás számára is új volt, hogy az kiépítése csak a tavaszon fejeződött be. Kilenc utca lakói méltatlankodtak sokáig, s joggal. Most aztán dűlőre vittük a dolgot A tér' melöszövetkezet majdnem féláron, jó egymillió forintért vállalta a kivitelezést, s legalább negyedmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a falubeliek. Csak látni kellett volna! Előfordult, hogy kétszázan nyüzsögtek az utcákban. Egyik helyen ástak, csövet fektettek, a másikon csákányozták a sziklát. Betyárul meg kellett küzdeni az újabb két és fél kilométerért, de végre túl vagyunk rajta — mondja egy szuszra a tanácstitkár. — Persze, hozzá kell tennem, hogy a közös gazdaság nélkül nem ment volna. Viszont éhezték, hogy mindannyiunk ügye a víz, hát segítettek. Mint ahogyan Márton Béla, a Vízmű Vállalat gyöngyösi üzemének vezető főmérnöke is kezdettől szívén viselte gondunkat ★ Van egy másik, hasonlóan régi keletű vízproblémája is a csaknem háromezer lelkes településnek. A Tarján-pa- tak okoz visszatérően gondot vezetőknek, polgároknak egyaránt. Medre rendezet' len, s ha jön egy kisebb ország hasonló jellegű gyárai között az első tíz között foglal helyet a Fémművek az üzemorvosi ellátást illetően. De Heves megyében műszerezettségével, megfelelő szakorvosi ellátottságával mindenképpen az első helyre pályázik nem is érdemtelenül ez az igpn nívós üzemegészségügyi szolgálat, amely nemcsak a dolgozók gyógyításával, hanem betegség-megelőzéssel. nővédelmi tanácsadással, rákszűréssel, házasság előtti tanácsadással és az üzemen belüli komplex terhesgondozással is foglalkozik. Hogy ezek az utóbbi „ágazatok” mennyire fontosak a gyár, illetőleg az üzem- egészségügy életében, arra csak egyetlen példát: a vállalat dolgozóinak 52 százaléka ruő. De ha továbbra is az üzemegészségügynél maradunk, szót kell ejtenünk arról is, hogy a gyár jellegének megfelelően az üzemegészségügyi szolgálat nagy körültekintéssé} foglalkozik a zajártalommal, a különféle festékek, vegyszerek ártalmainak megelőzésével is. Fentebb már érintettük, hogy a gyári kollektívának több mint a fele nő Ez a tény természetesen nemcsak az üzemegészségügy belső tartalmi munkáját is befolyásolja, de nagyjában és egészében meghatározója a gyári vezetés egész tevékenységének. Megelégedéssel vette tudomásul a végrehajtó bizottság azokat a tényeket, amelyek a nőpolitikái határozat végrehajtását, de legalábbis e végrehajtás során elért kétségtelen eredményeket voltak hivatva igazolni. Ezek közül csak néhányat: a nők az' elmúlt nem egészen fél évtized alatt 17 százalékkal magasabb bérátlaghoz jutottak; 1 szakmai képzést szerveztek a számukra, melynek nyomán a megfelelő vizsgák letételével szakmunkásként dolgozhattak tovább; a több gyermekes, vagy gyermeküket egyedül nevelő anyák esőzés, 25—30 házat és az iskolát kell védelmezni az elöntéstől. A faluba bevezető főutca mentén a talajt bontotta meg idők folyamán a szeszélyes, áramló víz. Olyannyira pedig, hogy legalább harminc ház megcsúszott, több kert szintje pedig 2—3 métert süllyedt. — A patak rendezési terve elkészült, vízjogi engedélyünk megvan, rengeteg anyagot összevásároltunk, a Mátraalji Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat pedig vállalta a kivitelezést. A munka megindítása azonban mindmáig késik, nem tudni, mi okból. S az emberek a mi fülünket rágják, azt hiszik, altatjuk . az ügyet — bosszankodik Horváth Sándor. — Pedig mintegy kétmillió forintot el kell költenünk az idén. A fennmaradó nyolcmilliót az V. ötéves terv további szakaszában kapjuk meg a munkálatok folytatására, illetve befejezésére. ★ Még mindig a víz, de egészén más változatban. S ezt a gondot már Hajdú István iskolaigazgató, a községi pártszervezet titkára fogalrészére egy műszakos munkát biztosítottak; külön kismamaüzem van ... Hogy csak a leglényegesebbeket említsük a számos megelégedést kiváltó intézkedés közül. Bár kétségtelen erőfeszítések történtek a gyárban dolgozók művelődési helyzetének javítására is, s bár itt is igen nagyok az eredmények, de még mindig itt vannak a legnagyobb gondok is. Belejátszik részben ebbe a ténybe az is — ami egymagában még örvendetes —, hogy mint említettük, sok a gyárban a nő. Arról van szó, hogy ugyan 21 olyan brigád is akadt, amely részt vett a megyei közművelődési vetélkedőn, hogy tanfolyamokat szerveztek és szerveznek az általános iskola különböző osztályainak elvégzésére, a középiskolai érettségi megszerzésére, hogy ugyan van könyvtár, mind pezsgőbb élet a kultúrházban — de még mindig 900 olyan munkása van a gyárnak, aki nem végezte el a nyolc általánost. Igaz, ez a szám most már állandósul, s ez oly értelemben örvendetes, hogy jó ideje nem emelkedett, de oly értelemben elgondolkodtató, hogy nem is csökken. Lakás, és egyéb gondok mellett nem véletlen, hogy egyik legfőbb gondját e számadatban látja megtestesülni a gyári vezetés. A megyei tanács végrehajtó bizottsága jó ösztöntől és ötlettől indíttatva tűzte napirendre megyénk egyik legjelentősebb gyárának művelődési, szociális és egészségügy-politikáját. Kétszeresen is hasznos volt ez a tájékoztató: a testület a gyári életbe való ily jellegű bepillantással szélesebb rálátást kapott általában is e terület problémáira, másrészt e nagy gyár vezetői közelebbről is megismerkedhettek a tanács terveivel, gondjaival, jövőt igénylő és formáló elképzeléseivel. Gyurkó Géza mázzá meg, kicsit a tanácsnak adresszálva. — Vízhálózatunk már van,’ s tudunk vele élni takarékosan. Ha az imént emlege" tett vízgazdálkodási és talajvédelmi vállalat úgy akarja, lassan talán megoldjuk a patak által veszélyeztetett falurészek baját is. Azt hiszem azonban, hogy menet közben egy harmadik fontos feladatról elfeledkeztünk. Megoldatlan községünkben a szennyvízelvezetés. Márpedig kulturált, egészséges település enélkül el' képzelhetetlen! Én azt hiszem, a problémát mielőbb napirendre kell tűznünk, legalább nagy vonalakban felvázolva a megoldás lehetőségét. Egy dolgot biztosan tudok: ahogyan tervezett új iskolánkhoz felajánlott egymillió forintot a termelő- szövetkezet, a szülők pedig száz társadalmi munkaórát vállaltak fejenként, úgy ennél az újabb és rendkívül fontos feladatnál szintén számíthatunk rájuk. Mert a mi embereink nemcsak szavakban, hanem tettekben is kifejezik falujuk iránti sze- retetüket... Moldvay Győző Mimim 0 1976. július 21., szerda j Repedezett házak, megcsúszott kertek... Tarjám séta a víz körül
