Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-20 / 170. szám
A holnap munkásainak műveltsége ! MOSTANÁBAN gyakran esik szó a munkásműveltségről. Am jóval ritkábban ennek megalapozásáról: a szakmunkástanulók, a leendő munkások szellemi igé- j nyeinek fölkeltéséről. Már- j pedig úgyszólván közhely- ! nek számít a tapasztalat, I hogy a gondolkozásmód, a I megítélés, az érdeklődés és j érdekeltség legalapvetőbb je- I gyei fiatal korban válnak 1 kinek-kinek a sajátjává. A kultúra, a művészet, a mű- ] veltség ekkor hat a legma- | radandóbban — némi túlzással: életreszólóan — az : emberre. Elsősorban azért, j mert legértékesebb elemei ! ilyenkor még szinte ellen- I állás nélkül válnak kifejlő- j dobén levő „szellemi sejtrendszerének” alkotórészeivé. Bár egy jó film, egy kitűnő könyv, egy magával ragadó zenemű bensőséges megis- mérése idősebb korban is gazdagítja az embert, s rádöbbentheti olyan igazságokra, amelyek kihatnak életére. De kár volna tagadni, hogy ! ennek esélye jóval kisebb. 1 Minden bizonnyal ebből ! fakad ,a ma és a holnap munkásainak műveltsége közötti minőségi különbség. A maiak zöméhez tudniillik csak alapos késéssel jutottak el az egyetemes emberi kultúra szellemiségformáló alkotásai. S a legfogékonyabb évek elvesztegetését nem le- I hét semmissé tenni. Mint I minden mulasztás, ez is föl- ' számolható, de korántsem nyomtalanul. Sokan hajlamosak azt hinni, csupán mennyiségi kérdésről van szó: a holnap munkása átfogóbb, gazdagabb, árnyaltabb tudással fog rendelkezni, mint a mai, Holott ennél sokkal fontosabb lesz tudásanyagának megváltozó szerepe. Élete és szellemisége között más — szorosabb, szervesebb — kölcsönhatás alakul ki, egyik a másikra jóval erőteljesebben fog hatni. A kultúra iránti igény sokkal kevésbé szorul majd külsődleges ösztönzésre, mert a munkásélet — legbensőbb emberi igényekből fakadó — részévé válik. S a társadalomnak elsősorban nem az lesz a gondja, hogy miként lehet a szóban forgó igényességet fölszítani, hanem az, hogy milyen módon a legcélravezetőbb ennek az igényességnek a kielégítése. HOL VAGYUNK még ettől? — ébred föl az emberben a józanságra intő kérdés. Hiszen köztudomású, hogy egyelőre javarészt már az iskolában elválnak egymástól a gimnáziumra, technikumra, főiskolára készülők és a többiek, a szerényebb képességűek útjai. Nem a megkülönböztetés ténye vitatható, hanem mellékzöngé- je; az alig leplezett pedagógiai érdektelenség, amely az értelmiségi pályára alkalmatlanokat övezi. (Csoda-e, hogy a szakmunkásképzők kapuján oly sok lelkileg sebzett, önbizalom nélküli, meg- hasonlással vívódó fiatal lép be?) S ami ennél jóval aggasztóbb : fölkészültségük csakugyan foghíjas. Egyhar- maduk csupán szótagolva olvas, minden negyedik számára problémát okoz a négy számtani alapművelet elvégzése, sőt, olykor az egyszeregy is. A szakmunkásképzők oktatói kénytelen-kelletlen hozzászoktak ahhoz, hogy évről évre az általános iskolákból elmarasztaltakból kell megpróbálniuk szakembert faragni. Tapasztalatból tudják, hogy többségükben néhány hónap múltán kezd oldódni a görcs, s a fizikai munkával társított ismeretek elsajátításának új, számukra természetesebb, könnyedebb módja lassan helyreállítja önbizalmukat. Meglepve fedezik föl magukban azoknak a képességeknek az egész sorát, amelyről addig fogalmuk sem volt. A kézügyesség, a találékonyság, a szellemi és fizikai erőfeszítések újszerű összehangolása sajátos, nehezen nyomon követhető folyamatokat indít el bennük. AZ ISKOLA különben sem mindenható. A szakmunkás- képző — köztudomásúlag egyáltalán nem rózsás körülményei folytán — különösképpen nem. Itt az oktatók előtt főleg az a cél lebeg: olyan fiatalokat képezzenek, akik a szakmunkásvizsga után az üzemben legalább 70 százalékos munkateljesítményre képesek. • Veszprémi Miklós Kiskörei változások Csak jó munkával lehet előbbre jutni r — Ne haragudjon meg érte, de tulajdonképpen nem szívesen beszélek róla — mondja Réti István, a kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezet pártalapszervezeté- nek titkára. — Tulajdonképpen a dolog btt kezdődött, hogy a megyei tanács illetékesei megmondták nekünk, a szövetkezet vezetőinek, hogy rendet kell csinálnunk a tehenészetben. Tarthatatlan, hogy megrekedtünk a tehenenkén- Ü 2200 literes tejhozamnál, sürgősen intézkednünk kell, mert vannak még lehetőségeink a hozam növelésére. De nehogy azt higgye, hogy fezért nem szívesen beszélek fez ügyről, mert jogos bírálatot kaptunk, hanem inkább azért, mert magunktól nem jöttünk rá, hogy alaposan lemaradtunk, ha nem az Élvonaltól, hanem a középmezőnytől. Engem személy szerint is rettenetesen bántott a dolog. Aztán hazamentünk, tanácskozást tartot- 1 tunk, hogy mit lehetne tenni. ' Nem titkolom, nagyon sokat számított, hogy új főmezőgazdász került a gazdaságunkba és vele jobban szót értettünk, mint a korábbi szakvezetővel. Régebben ugyanis az volt a gyakorlat, hogy egy-egy ágazatot valahogy túlzottan kiemeltünk, a többi pedig, mint például a tehenészet is, háttérbe szorult. Nos, de nem is ez a lényeg, szóval összeültünk tanácskozni. Hogy csak a főbb szempontokat említsem, megállapítottuk például, hogy a fejőgépsor elavult, nem jó a takarmány összetétele, aztán nem elég ösztönző a bérrendszer, meg a munkafegyelemmel is vannak problémák. Ezt követően aztán megtettük a kellő intézkedéseket. A fejőgépsort kicseréltük, megváltoztattuk a takarmány összetételét, olyan bérrendszert vezettünk be, aminek valóban „húzó” hatása lett. A legtöbb gond az emberekkel volt. Megszokták a korábbi „lezser” munkatempót, és attól is féltek, hogy az új rendszerben kevesebbet keresnek, mint korábban. Nem titkolom, nagyon határozottan meg kellett mondani, hogy jobban, fegyelmezettebben kell mindenkinek dolgoznia, és akkor a fizetés Sem szenved csorbád Elgondolkozva fújja kJ a cigarettafüstöt. — Tudja, így elmondva, nagyon egyszerűnek tűnik ez, de higgye el, nagyon sokat kellett talpalni, míg az elképzelések megvalósultak. Mert ma már ott tartunk, legalábbis az előzetes számítások azt mutatják, hogy ebben az évben elérjük az egy tehénre jutó 3000 literes tejhozamot. Ami mintegy 800 literrel lesz jobb, mint a tavalyi És ez körülbelül azt is jelenti, hogy a jelenlegi állományban meglévő „lehetőségeket” maximálisan kihasználjuk. — És azután? — Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk. A takarmányozás további korszerűsítésével, az állomány javításával még lehet valamit „hozni”. De mi többet szeretnénk. Jelenleg 145 tehenet fejünk, de 1980- ban már több mint háromszázat akarunk. És megkezdjük a magyartarka-ál- lomány keresztezését Hol- stein-Frizzel, azért, hogy még tovább nőjön a tejho- zan. Az ötéves terv végére legalább 3200 liter tejet kell adnia egy tehénnek. Elgondolkozik. —* És mindezt ügy akarjuk elérni, hogy más ágazat se szoruljon háttérbe. Mert nekünk nemcsak a tej fontos, hanem a búza, a kukorica, és más is. S hogy ez mennyire így van, arra hadd említsem meg példának, hogy a kalászosoknál a vetőmagot 92 százalékban felújítottuk. Ez is egyik feltétele a jobb termésnek. Aztán vasszigorral betartjuk például a zárt rendszereknél a technológiát. Vagy egy másik példa: tavaly a sertéstelepünkről 4700 hízót adtunk le, az idén viszont legalább hatezret. Tartalékaink szinte minden területen vannak, s mindezt ki is kell használnunk. Azért, hogy mindenhol meggyorsítsuk a fejlődést — Erre igen jó példa a tehenészet. — Igen. Meg arra is, hogy mit jelent az akarás. Mert talán az jelentette a legtöbbet, hogy valóban erős elhatározással kezdtünk hozzá, hogy rendbe tegyük a tejtermelést és egy pillanatra gém feledkeztünk meg arról, hogy állandóan figyelemmel kísérjük a munkát. És hát bízni is kellett benne, hogy az új rendszer meghozza a kívánt eredményt. De együttes munkával, s ebbe beleértem a gazdasági vezetők, a pártvezetőség és a kommunisták munkáját, sikerült megvalósítani az elképzeléseket. Tudja, a mi alapszervezetünkben csaknem százhúsz kommunista van, s nagyon nagy erőt jelent, ha a párttagok kiállnak egy-egy kezdeményezés mellett. Nagyon sok ötletet, javaslatot adnak, s nem túlzók, ha azt mondom, hogy motorjai a munkának. — A termelési kérdésekkel tehát kiemelten foglalkozik az alapszervezet? — Feltétlenül. A pártélet mindennapjai mellett igen nagy figyelmet kell fordítanunk a termelési kérdésekre is. Erre köteleznek bennünket a különböző párthatározatok. A taggyűléseken, a vezetőségi üléseken rendszeresen áttekintjük a szövetkezet gazdálkodását és a kommunisták elmondják észrevételeiket is. De nem csupán a felsőbb párthatározatok miatt kerülnek „terítékre” a termelési kérdések, hanem azért is, mert mint már említettem, sok területen el vagyunk maradva a járási mércétől is. Ezért nekünk az átlagosnál is jobban kell odafigyelnünk, hogy hol és miként léphetnénk előbbre. Annak idején például az alapszervezetünk is határozatot hozott a tehenészet rendbe tételére, a munka állandó figyelemmel való kísérésére és így lett ez nem csupán a gazdasági vezetők, hanem a kommunisták ügye is. Mindemellett hadd mondjam el, hogy egyáltalán nem akarjuk a gazdasági vezetők elől „elenni a kenyeret”. A kommunisták szerepe — túl az egyéni példamutatáson — talán abban volt nálunk a legnagyobb, hogy szemlélet- változás következett be a gazdaságban. Mindenki látja és érti, hogy vannak még lehetőségeink, vannak még tartalékaink és azt is, hogy csakis jó munkával juthatunk előbbre. Ehhez a szemléletváltozáshoz jön igen jól a tehenészet példája. Kaposi Levente Emberéletben nem esett k$r Leomlott az egri vár Dobóbástyája Megtartják az Agria 76 rendezvényeit a várban is Ismét orvul támadott a pince! A vizsgálatok ugyan még nem fejeződtek be, de a szakemberek véleménye szerint az egri vár Dobó-bástyájának leomlását a bástya alatt húzódó pince beomlása okozta. A szomorú szenzációról — tegnap ezrek nézték végig a megsérült bástya lerobbantását — Zámbori Ferenciül, a tanács osztály- vezető főmérnökétől, a város műszaki mentőszolgálatának parancsnokától kértünk információt vasárnap éjszaka a helyszínen. — Július 18-án, vasárnap este hat és fél hét óra között a Dobó utca lakói arra A megrepedt bástya falai lettek figyelmesek, hogy mozog a szemben levő várfal, majd nem kis félelmet okozva közöttük, leomlott a bástya egy része. A városi rendőrkapitányság értesítését követően pár perc múlva már a helyszínen voltak Eger város párt- és tanácsi vezetői, a munkásőrség, a tűzoltók, a honvédség és a polgári védelmi parancsnokság szakemberei, és megtettük a szükséges intézkedéseket. Elsőként az utca lakóit —* mintegy huszonöt családot — helyeztük biztonságba, majd lezártuk a veszélyeztetett területet. — Vajon mi okozhatta a bástya leomlását? — A vizsgálatok természetesen csak most kezdődtek meg, de egészen biztos, hogy a bástya északi oldala alatt húzódó, eddig ismeretlen pince szakadt be, így megcsúszott a fölötte levő fal, s ez magával rántotta a bástya külső oldalát. Szerencsére emberéletben nem esett kár. Tegnap, a kora reggeli órákban érkeztek meg Egerbe a Nógrádi Szénbányák bányamentő szolgálatának szakemberei, akik a helyszíni vizsgálatok után a délutáni órákban fölrobbantották a vár Dobó-bástyáját, s ezzel elhárították az életveszélyt is. — A robbantás után azonnal megkezdtük — mondotta az esti órákban Zámbori Ferenc — a romok eltakarítását, és rövidesen döntés születik arról is, hogy a családok mikor költözhetnek vissza a lakásokba. — A váratlan omlás miatt megtartják-e az Agria ’76 rendezvényeit a várban? — Meg. A veszélyeztetett területet elkerítették, így a rflWWM £) A robbantás pillanata Pillantás a városra a megmaradt bástya faláról (Fotó: Perl Márton) \ játékszín előadásait a program szerint megtarthatják. (A történtekre és a helyreállítási munkálatokra a későbbi lapszámunkban visz- szatérünk.) •—Koós— 1976. július 20., kedd
