Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-20 / 170. szám

R. U. R. Rossum’s universal robots. Még világosabban: Rossums- íéle Általános Robotgyár. Karel Capek sci-fije a hu­szas évek elejéről való, ami­kor a sei-fi még nem nyert polgárjogot az irodalomban. Vagy ha igen, a gyermekiro­dalomban legfőképpen. Az első világháború után, a fa­sizmus éledésének hajnalán (?) íródott ez az utópisztikus dráma az emberszabású ro­botokról, amelyek szembe­kerülnek az emberrel, a megteremtőjükkel, de azért kell elpusztulniuk, vagy meghódolniuk az embernek — ez a happy end —, mert a homo sapiens nélkül nem tudnak meglenni, létrehozó­juk nélkül nincs létük. A robotok uralma ma is kedvenc és nem indokolat­lan témája a társadalmat, jelesen a közel-, vagy éppen Tábor, Tarnamérán ladó liberális polgárként —, az esetleges jövőbeli társa­dalom etikai és létezésbeli tragédiáját, de valamiféle igazságát is a robotoknak. Capek furcsa mód, vagy in­kább nagyonis bölcs módon, nem ítélkezett sommásan voltaképpen a robotok felett, sem de a fantaszta és az embert elembertelenítő „ro­botgyár” és annak gyártó igazgatói felett sem: egymásukra bízta az ítélke­zést. Első olvastán, talán meghökkentőnek tűnik a megállapítás: üdítő volt a sok technikai, űrközi, jövő Jelenet Capek: R.U.R. című tévéjátékából a távoli jövel társadalmát .vizsgálgató sci-fi-íróknak. Az ember és a maga terem­tette mind több és mind tö­kéletesebb gép — amellyel az emberek éppen a maguk életét akarják megkönnyíte­ni — viszonya hogyan csap át ellentétbe, önmaga ellen­tétébe, hogyan fenyegethet az a nem is olyan távoli ve­szély, hogy itt vagy ott, így vagy úgy valóban nem en­gedelmeskednek a robotok az embernek, — izgató és mára „földön” járó kérdéssé vált. Hiszen egyszerűbb for­mában már ma szembekerül az ember által létrehozott „értelmes” gép makacs ér­telmetlensége az alkotójával: az automata például, amely nem hajlandó különbséget tenni az emberi kar és a hengerek között haladó szö­vet között. Az elektromos biztosító berendezés példá­ul, amely a feledékeny „idő­zítőt” csapja agyon... Ám mindez csak jelzi, hogy az egyedi lehetőségek társadalmi méretű valóság­gá válhatnak. Capek fél év­századnál is régebben mesz- szebbre nézett előre mint kortársai e téren: az ember­arcú, de lélektelen robotok uralmában az emberi érté­kek vesztét, a munka szép­ségének, az alkotás gyönyö­rűségének és megszenvedé- sének riasztó képét rajzolta fel. Egyszerre érintve, — ha­ezredbéli sci-fi után ezt az ízig-vérig emberközpontú tévéjátékot végignézni. Ahol még a robotok is embereit Ahol a technikáról csak szó esik, az etikáról, a társada­lomról, az emberről közvet­lenül meg minden mondat. Marton László rendezése — Zádor István jó adaptá­ciójára támaszkodva — csak annyira és annyiban terem­tett tecnikailag fantasztikus világot, amennyiben ez ép­pen elengedhetetlen volt, és a színészek is ízig-vérig mai, evilági figurákat for­máltak a mindenféle elkép­zelt sei-fis jellegek és jel­lemvonások nélkül. Rossum’s univeral robots. A kitűnő cseh drámaíró — akit ná­lunk újra és újra felfedez­nek — társadalmi előrejel­zése fél évszázad távlatából sem vesztett semmit aktu­alitásából. A tévéjáték végén a Hele- na-robot és a Domin-robot, mint egy új kor Ádámja és Évája indul el, hogy újrate- ■ remtsék szerelmükből a már kipusztult emberiséget. Ne­mes gondolat. De talán a legriasztóbb is egyben. A • robotok által kipusztított emberiséget reprodukálni e két túlságosan is jól sikerült, vagy hogy inkább az érzel­mek érzésére is alkalmassá - sikeredett és éppen ezért „el­hibázott” robotokra bízza az író? Happy end ez? Keserű rezignáltság in­kább? Avagy csak riasztó felkiáltás? Maradékok A maradék: maradék. Még jelzi, mutatja, ki — és el­árulja honnan vétetett, mi volt az egésze, amelyből ki- és megmaradt, és ha ügyes kezek nyúlnak hozzá, még tetszetős, használható holmi is kikerekedik a maradékból. Ilyen maradékból állította össze jobbára kedd esti kis- filmblokkját a televízió, és eme állításomat igazolandón, a régi filmtekercsekből tu­datosan vállalt és választott maradékból valóban pará*- dés olasz bemutatóját láttuk a kissé, vagy nagyonis bo­londos emberek értelmes, vagy annak nehezen nevez­hető vállalkozásainak. Am A jaguár világa szó szerint egy régebbi, a Dél-Ameri- kában élő vidrafajtáról szó­ló ismeretterjesztő rövidfilm semmit sem mondó és az „egészéről”, de legkevésbé a rendezői szándékról semmit el nem áruló rövidfilm-ma- radék volt. Ugyanezt kell elmondani az Egy indiai fa­luról szóló NSZK-filmről és az erőltetett bájosságát már csak a kínos gügyögésével felülmúló évtizedes Séta cí­mű magyar kisfilmről. Eb­ben az esetben nem is az egykori kisfilm maradéká­ról, mint inkább egy mara­déknak is csak maradékkal ható gyermekfilmecske ér­telmetlen felújításáról van, illetve volt szó. És maradéknak, a mara­dék ötlet hiányának tűnt saj­nos a gyenge játékvezetéssel megtetézett Nyári bolond­ságok is, ahol egy Munká- csy-kötet például úgy szere­pelhetett a vetélkedésben, hogy ki kellett találni: hány oldalas? A kötet. De az il­lusztrációk ebbe nem számí­tanak bele. Mert Munkácsy és az illusztráció, tehát mű­veinek bemutatása „nyári bolondság” lett volna. Jobb nem emlékezni erre a fiaskóra, amelynek a né­zők mellett — akik elzárhat­ták legalább a televíziót, ha akarták — olyan ádozatai voltak, mint a bábolnaiak, a tatabányaiak, a nádudvari­ak és a győriek. A közremű­ködő színészekről, énekesek­ről, sportolókról és az ötlet­ből minden tudásával vala­mi elfogadhatót kicsiholni akaró, de persze nem tudó Horváth Ádám rendezőről most ne is szóljunk. Maradék erőmmel zártam el a televíziót e megboion- dító nyári bolondság után. Gyurkó Géza Uj módszerű továbbképzés a matematikatanároknak Már több mint három esz- ndeje folyik orezágszerte : általános iskolai mate- atikaoktatás korszerűsíté- . Az új tananyagot foko- itosan vezetik be az alsó- kú tanulmányi intézetek- ;n. így az elkövetkező tan- rben — az eddigi tíz szá­llók helyett — megyénk­éi már az általános isko- k ötven százalékában az j tanterv alapján nevelik Lajd a pedagógusok a kis- iákokat a matematikai apismeretek elsajátítására. Dr. Pelle Béla főiskolai inártól, az egri Ho Si Minh anárképző Főiskola mate- íatika tanszékének vezető­itől megtudtuk, hogy az őszi lónapokban nagyszámú álta- inos iskolai matematikatanárt észítenek fel a tanfolyamo- :on az új tantervnek meg- elelően. Eddig országos n.Néwsm 1976. július 20., kedd problémaként jelentkezett a pedagógusok továbbképzésé­ben az előadók biztosítása, valamint a felkészítés szint­jének nagyfokú különböző­sége. Ezt a gondot oldja meg az az egri főiskolán végzett csaknem egyéves munka, amely a továbbkép­zési anyag új formában tör­ténő bemutatásával segíti elő az alsófokú iskolák ma­tematikatanárainak jobb fel­készítését. Az Oktatásügyi Miniszté­rium felkérésére az egri Ho Si Minh Tanárképző Főisko­la matematika tanszékén Balogh Viktória főiskolai adjunktus vezetésével tizen­két hallgatóból álló csoport készítette el diafilmre és magnószalagra a tanfolya­mok továbbképzési anyagát. Az új típusú diafilmes és magnószalagos továbbképzé­si anyagot — amelyet az Or­szágos Pedagógiai Intézet újításként értékelt — az Ok­tatásügyi Minisztérium sok- szorosíttatja és augusztus végére elküldi a megyék to­vábbképzési kabinetjeihez. A faházak ajtajai nyitva, a főépület nagyterme üres. A kaviccsal szórt központi térségen csak a felvont zászló árválkodik. Aztán messziről fürge lábak dob­banása hallik, a már-már bántó csendet gyermekka­caj töri meg. Megjöttek a nebulók, za­josan, jókedvűen, hamisítat­lan vakációs hangulatban. Előkerül a foci és ők fity- tyet hányva a kánikulára, mit sem törődve a 31 fokos hőséggel, a perzselő nappal, futnak a labda után. — Van itt sokféle játék, de a futball az igazi — bi­zonygatja a hatodikos Or­bán Karcsi, aki Tiszanánáról érkezett a tarnamérai tábor­ba. A vele egyidős Gunics Zsolt inkább a hűvösbe hú­zódik, neki megfelel a do­minó is. Mások viszont az asztalifocikat rohamozzák meg. Az átányi Szórád Laci ebéd utáni programját em­legeti. — Kimegyünk a strandra, éppen csak átszaladunk, hi­szen itt van a közelben. A felfrissítő lubickolás, az ám a jó. Arról szó se esik, hogy nemcsak pihennek, szórakoz­nak, hanem tanulnak is, hi­szen a mozgalmasnak ígér­kező kilenc nap alatt meg­ismerkednek az őrsvezetők és a rajtitkárok feladatai­val. Tóth Simonná, a hevesi V. számú általános iskola taná­ra, a tábor parancsnoka így magyarázza a gyerekek hall­gatását. — Kerüljük a komolyko­dást, s a hasznosat össze­kötjük a kellemessel. Még­hozzá úgy, hogy semmi se emlékeztessen az iskolai kö­töttségekre. Az őrsi portyá­kon például feladatokat kap­nak, összeválogatják a fel­szerelést, megszervezik a tú­rát, a bejárt útvonalról tér­képvázlatot készítenek, s ál­talában versben fogalmaz­zák meg a csatakiáltást. Rá­adásul állatokat, rovarokat ■ gyűjtenek. Mindezt mégsem' érzik nyűgnek, mert közben szórakoznak, derülnek a ve- • lük megesett történeteken. Zsolti mindjárt idéz is egyet a legsikeresebbekből. — Megjöttünk, mindenki büszkélkedett a gyűjtemé­nyével. Karcsi különöskép­pen, mondta is fűnek-fánakj „Nézzétek csak, én hoztam a legtöbbet.” Hát körbevesz- szűk, s figyeljük, amint dia­dalittas képpel nyitja ki a dobozt. A látvány megdöb­bentette: mindössze egy szem béka pislogott rá. A fiú fel­sóhajtott: „legalább bűntu­data lenne amiatt, hogy megette mind a tíz bogarat. Hát ki hiszi el, hogy ennyit szedtem össze?” Na és a legjobb csatakiéi tás? A szerzője erre esküszik? „Rajta, pajtás! Mit henyélsz?, Vár az erdő és a rét.” Hát, ami azt illeti, akad itt dús füvű tisztás, s nem hiányoznak a díszes lomb- koronájú fák sem. S lesz tábori olimpia, ké­szülnek a focisták, a tollas-; labda hívet Nem marad el a jelmez^ verseny sem, az győz, aki a legötletesebb kreációval lepi meg társait. Szóval: vidámság, minden mennyiségben. (pécsi) Színes ceruzák... A tanszerellátásról—júliusban Bár a fülledt, meleg idő, a ragyogó ' napsütés még egyetlen diákot sem figyel­meztet a közelgő tanévkez­désre, a taneszközök értéke­sítésével foglalkozó üzletek­ben már most, júliusban az őszre gondolnak: felkészül­ten várják a vásárlókat. Egerben, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai írószerboltban bőséges az áruválaszték. A füzetcsomagokon kívül— eze­ket augusztus 15-ig húsz szá­zalékos kedvezménnyel hoz­zák forgalomba — több ezer iskolatáska várja az iskolába készülő diákokat. De nincs hiány a többi árucikkből f sem, van az üzletben ceruza, toll, tolltartó, s egyéb kiegé­szítő tanszer is, mint például gyurma vagy vonalzó. Elégedettek az ellátással a Centrum Áruház áruforgal­mi- vezetői is. Mint elmond­ták, mindenből van elegen­dő. A Széchenyi utcai papír- írószerboltba hetenként 3—4 alkalommal érkezik az áru­szállító gépkocsi. Itt a darabonkénti színes ceruzák kivételével — minden szük­séges taneszköz beszerezhet tő. Iskolaköpenyekből a naí pókban a Napsugár Áruházt ba 250 darabot szállítottak; A divatos fazonú ruhadara-« bök között csipke díszítésűi és pettyes gallérút egyaránt lehet találni. A Széchenyi úti Anyák boltjában —akár-j csak a megye más szaküz-j létében — többféle köpeny kapható. Az üzletek vezetői bíznak abban, hogy minden kisdiák megtalálja majd 9 számára legmegfelelőbbet . A Delta új számából Hz ember űrhéii otthona A szovjet Szaljutok és az amerikai Skylabok élete tá­rul az olvasó elé a Delta Ma­gazin új számában, s a be­számolónak külön érdekes­séget kölcsönöz a jelenleg a Szaljut 5-ben folyó kísérlet­sorozat. Századunk nagy vál­lalkozásai közül a lap bemu­tatja a Bajkál—Amúr vasút építkezését, a régészet vilá­gából pedig a kelta titkok nyomába szegődött ásatások új eredményeit. A csecse­mősírás „jelbeszéde” eddig is sokatmondó volt az édes­anyák számára, de újabban az orvosok, hazai kutatók, pszichológusok is egyre több fontos értesülést szerezhet­nek belőle. A Nap évtizedes ritmusait régóta számon tartják a kutatók, s az újab­ban vizsgált rövidebb peri­ódusidejű jelenségekről ez­úttal számol be a lap. Bemutatja a kupola-váro­sok terveit, a szupertolyé- kony héliummal végzett kí­sérleteket, a 15 kilométer mélységbe vezető szovjet geológiai kutatófúrásokat, a betegségek elleni küzdelmet forradalmasító „átolthaüS önvédelmet”, valamint az év^ ezred végének autójáról ki*j alakult elképzeléseket. Szá«« mos hírj információ, ötlete találmány, újdonság és a! népszerű Delta-lexikon, va-j lamint száznál több — java«« részt színes — fotó egészíti ki a lap most megjelent új számát. — De szép mestermunka. — Kirúg a földből egy kuko­ricatusát. Ügy van az oda csak beledugdosva. Mintha ott nőtt volna, — élethűen. Odakiált Béninek: — Itt is palántáltatok! Béni elpirul. A hajnalban belapátolták ott a hajlatot, hetven köbmétert elcsaptak a mérnöktől. Dani bácsi mér­ges. — Ezt, látod, nem szere­tem. Azt hiszitek, most jöt­tem Kisbürgözdről? Már jó délelőtt volt. Csó­nakon dolgoztak a nád közt. Dani bácsi az új figuránsá- val. Az öreg még mindig el­hajtotta : — Mit gondolnak ezek? Nekik tán protekció van? Dani bácsiért szalasztot­tak: siessen, mert itt az egész igazgatóság. Az írnok félórával koráb­ban kiügetett a Száraztóhoz, hogy mindent eligazítson, el­rendezzen, a magas látoga­táshoz előkészítsen. Sárga haja és sárga kesztyűje a de- póniák közt buzgón lobogott­— Ejnye, emberek, micso­da szemétdomb ez? '— muta­tott a ruhákra, melyek ott he­vertek lehajítva a tartalék­szerszámokon. A ruhákat össze kellett hajtogatni, a szerszámokat gúlába' rakni. Miközben az írnok így fontoskodott: — Maguk voltak katonák? A kubikosok nem szóltak semmit. Végigmérték az ír­nokot amolyan oldalpillan­tásokkal, a tejfeles állát, a sárga kesztyűit, a sárga haját, melybe a hullámokat aligha­nem a mama rakja. Aztán elmentek, hogy a latrinát náddal befedjék, mert .az ír­nok azt is el akarta tüntetni­A társulat igazgató főmér­nöke egy-két perccel meg­előzte Orczy ihéltóságosékat. Porcelán nadrágja vakítóan szikrázott a hintó feketelak­kos keretében. Elkezdett pál­cájával hadonászni. — Ez maguknak munka?! Tudják, mi ez? Pöcegödör? Magukat fogom belelövetni. Bolsoviki banda! Követelőz- - ni mind tud! Meg lázítani! Hazát eladni! No majd én megmutatom! Ez micsoda itt ez a luggatás?! — pálcájával a rézsűre mutatott. Ez ma­guknak másfél lábas? Na, majd gondoskodom, hogy le legyen vonva! A kubikosok sötéten hall-, gattak. űk is odanéztek a csatorna rézsűjére, melyei gonddal eltisztáztak az el­múlt napokban. Oda hullaj­tottak teméntelen veríték- cseppet. Oda belesimították a lapát hátával. — Takaros — mondták egymásnak, mikor végignéz­tek munkájukon. Szentesi munka. Tekintetüket büsz­kén, önérzettel meghordták a művön, az ember művén. Most hallgatnak. Nem rogy le az ég? A Duna-gáton két kakas- toll repkedett. Két csendőr ott elbiciklizett. Orczy méltóságos gyalogo­san jött le a gátról, vitéz lófő ládái Láday Pál alispán úr kíséretében. Orczy méltósá­gos bukdácsolt a kubikgöd- rökben, a föld rögei közt. Vitéz lófő ládái Láday Pál nem tehetett mást, bukdá­csolt utána. Az áutomobil, mely ritka látvány volt e táj útjain, ott maradt a gá­ton, egy messzebb eső ka­nyarban, a fák mögött, meri az ártéri erdő itt kiszögellt Azt lehetett hinni, tán ha­zulról zarándokoltak idáig gyalogosan a nagy urak. Orczy méltóságos hát gya­log jött a néphez selyem zsa' kettjében, s mikor megláttí feketélleni a sok embert s friss földhányások tövén, el­ragadtatással felkiáltott: — Voila le peuple! -1 (Folytatjuk}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom