Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

A nyerészkedő író ismeretfen műve

i

Amerikából került haza Gárdonyi Géza kéziratos szinonim szótára

Zárkózott természetét jelző titkosírásának megfejtése óta joggal hihettük, mindent tudunk a jeles írótól. Gárdonyi Gézáról. Ismerjük műveit, kiterjedt levelezéseit, s a kutatókat sem éri már semmiféle meglepetés. Az élet rácáiolt erre az elmélkedésre. A napokban ugyanis előkerült. pontosabban 53 évi t távoliét után hazakerült egy eddig teljesen ismeretlen Gárdonyi-mű. az író kivonáI í

Iti-éf.

s y'y? < *» 4 ,

'■ £.#*••$ ■'t'sP-yZi, • ^

yf ' "

.. ..... ....

Z

A «. >i *»•&«*> S' < ;

: > f /}

/

.;:.?>/? $&■■/■ '' ,

:' jf^O >„ i<. ^ ■> y#g/„/, V < ■</ A

{, '4,* '". >

■. • 1 fs A . .

•■^ < <i / ^

i&i/y $<??.&-ft:.

&tín , yvr,4#{

%■■>■■-’ • .': ;' . •'• •’’ •.■

/

&ÍAMA f -yyy-,A,y 4'// Í-- ."■

Szérű: akol, csűr, hodály, pajta,, szin. Szikár: cingár, ősz tő vér, sovány, vézna. Pőre: meztelen, pucér, mezítelen, csóré. Kertel: csűr-csavar, hímez, köntörfalaz, kerülget. Helyenként tematikus csoportosítással is próbálkozik Gárdonyi, így kerül sorra például a részegség tematikája: beantrigolt. benyalt, benyakalt, betropázott, ka- lótyás stb. Érdekes például, ahogyan sorba szedi a polgári világ megbélyegző kifejezéseit, amelyekkel a törvénytelen gyereket illeték: zabigyerek, fattyúgyarek, fél- regyerek, lelencházi, szere- lemgyerek. kakukknyerte, kocagyerek stb.

A nyelvészek bizonyára találnak majd vitatni valót a hangyaszorgalommal összegyűjtött szótár tanulmányozása során., de az író pá.zaila- nul gazdag szókincsét, a munka úttörő jellegét senki sem kérdőjelezheti meg. Már csak azért sem, mert tudományos igényű Magyar Szinonima Szótár még csak a közeljövőben kerül kiadásra.

A hajdani egri fiatalember, az amerikás magyar néhány nap múlva búcsút mond a szülőföldnek, de az évtizedekig őrzött, ritka kincs, az eddig ismeretlen Gárdonyi-mű> a Magyar Sinonim Szavak kézzel írott gyűjteménye véglegesen Egerben marad.

(márkusz)

Énekszóra! kötött barátság

MILYENEK A FINNEK?

Vagy legalábbis a pori kórus tagjai. Kedvesek, barátságosak, mosolygósak.

Ötvenhatan vannak. és valamikor rettenetesen régen alakultak meg, 1934- ben. Igaz, akkor még . csak. tizenketten voltak. Azóta viszont egyre csiak gyarapodnak, évente öt-hat új' jelentkező is akad a városka fiataljai, munkásai kör«!. Hiszen a kórus, munkáskórus. Énekesei közt építők, papírgyári dolgozók, villany- szerelők, vízvezeték-szerelők vannak a. legtöbben. És munkásoknak is énekelnek: leginkább finn népdalfeldolgozásokat, Kuuláfól, Kadetodétól. Palmgrentől. de Sztravinszkijt is. és Bartókot is. Hetente két alkalommal próbálnak, három, négv órát. Ez nem túl sok. de nem is kevés, hiszen nemcsak a létszámuk gyarapszik folyamatosan, de tudásuk Is fejlődik. Bizonyítja , ezt az ,a jó nár külföldi meghívás is, amelyet az elmúlt évek során kaptak. 1948-ban Svédországban jártak, 1950-ben Oslóban, aztán Dániában, Lettországban. Lengyelországban. és ismét Norvégiában ... S most itt, vannak Magyarországon. Több he- Íven fölléptek. Szilvásváradon, Párádon és az Egri

Dohánygyárban. Nagyon kedves volt a közönség, rengeteg tapsot' kaptak ...

Mindezt Erki Touminentől, a lobogó ősz hajú, roppant gyorsmozgású karnagytól tudom meg, aki „civilben” iskolaigazgató, és két - gyerek papája (milyen kár — mutatja —, hogy egyelőre méá^ csak zongoráznak, de nem járnak rendszeresen a próbákra).

Még kérdeznék, de tolmácsom. aki nagy buzgalommal fordítgatta a nemrég tanult finn szavakat, kis türelemre int. A karnagynak „dolga akadt”.

Egy bocsánatkérő mosoly és pillanatok alatt a tornapadokból rögtönzött színpad előtt áll. Kivezénvli a kórust. aztán széles karmozdu- lattal int... s máris kü'ö- pös távoli, de valahogy mégis ismerős dallam zendül föl. Borzongató dal a hosz- szú lábú fenyvesek suttogásáról. a gyors habok csobogásáról. a messzi északi tán’ hűvös, de nem rideg országról... I

EARÄTI TALÁLKOZÓN

vagyunk. Az egri Eoítők Szakszervezetének énekkara, amely tavaly Finnországban járt. most, viszonozza az ottani szívélyes vendéglátást, egv bensőséges vacsoraesten, amjnek egyik legfontosabb

tos szinonim szótára. A 150 Old .ti as könyvecske — amelyet Gárdonyi írt jellegzetes, apró gyöngybetűivel, s maga készítette kötését is — most Egerben van kézbe vehető, olvasható.

■ Hosszú utat járt be ez a rendkívül érdekes szótár*, amelynek Gárdonyi ezt a címet adta: Magyar Sinonim Szavak, de a könyv más helyén már így írja: Magyar Szókülönböztető Szótár. A könyv története a következő:

Egy vállalkozó szellemű egri fiatalember, Fischer Albert 1923-ban kiment Olaszországba, ahol beiratkozott az egyetemre. A következő év nyarán hazajött, meglátogatta a családot és antikvárius bátyjánál meglátta a kis könyvecskét. Akkor már ismerte Gárdonyit, olvasta néhány művét, az Egri csillagokat is, így a könyv felkeltette érdeklődését, elkérte és magával vitte Itáliába, ahol másfél évtizedet töltött. 1939-ben, amikor már elkerülhetetlennek látszott a háború, az utolsó hajóval Amerika felé indult, glőször Havannában kötött Sí, maid néhány hónap után a texasi Dallasban telepedettbe, aztán Cleveland, majd végül is Los Angeles lett az otthona. Az egri fiatalemberből közben doktor lett, amerikai biokémikus és sok mindenen keresztülment a félszázadnyi idő alatt. A kis könyvecskét azonban, mint a szülőföld egy értékes és emlékeztető darabját, mindig magúval vitte, bárhová sodorta is az élet. Tudta, hogy ritka és_be- cses nemzeti értéket őriz, gyakran lapozgatta és megmegmutatta ismerőseinek. Persze csak magyaroknak, hiszen Gárdonyi szótára elsősorban nekik jelentett sokat, különös élményt.

Az egykori fiatalember most, mint nyugdíjas jött látogatni Egerbe nagybátyjához, dr. Fischer Miklós főorvoshoz, s természetesen magával hozta a szeretettel őrzött Gárdonyi-könyvet is.

OMmm

1976. július 18v. vasárnap

Madách: Az ember tragédiája

Egy hét múlva nyílnak a szegedi szabadtéri játékok

Magyar Szótár. — Irta Gárdonyi a könyv fedőlapjára, majd az első oldalra, a tőle már megszokott precizitással. feljegyezte, hogy 1908. augusztus 16-án kezdte írni a könyvet és 1910. július 28- án fejezte be. 570 szót tartalmaz a könyv és néhány itatós papírt, amely ugyancsak őriz érdekes feljegyzést.

A messzi útról hazakerült könyvecskét érdeklődéssel forgattátk az egri múzeum tudományos munkatársai is. Dr. Korompay János Gárdonyi-kutató a hagyaték kiváló ismerője elmondta, hogy vitathatatlan a szótár eredetisége és jól beillik a Gárdonyiképbe, tükrözi az író törekvéseit, amellyel a magyar nyelv szépítésén, tisztításán fáradozott. A hagyatékban nagyon sok ilyen jellegű töredék, fogalmazvány található, többek között ilyen címmel: Rosta, vagy: Magyarul így] A kézzel írott'szinonim szótárról eddig azonban nem tudtak. Érdekes és értékes könyv került haza. amely fontos láncszeme a kutaió, a nyelvészkedő Gárdonyi munkásságának.

A magyar nyelv szépítésére' törekvő Gárdonyi bizonyára megérezte egy ilyen szinonim szótár szükségességét és hozzálátott a megírásához. A szófajok minden ágát felölelő szavakat ábc- sorrendbe szedte. íme néhány példa, csupán szemléltetésül :

Egy hét múlva — július 24-én — Madách Áz, ember tragédiája című .drámai költeményének bemutatójával kezdődnek meg a szegedi szabadtéri, játékok idei előadásai. Másnap, július 25- én, játékok történetében elő- . szőr ..kerül színre, a Dóm térén Verdi Jígbucc^' .-, . qímű, operája. A két mű- próbái Szinetár Miklós és Félix László, illetve Békés András rendezők irányításával már megkezdődtek.

A fesztivál hangulata már érződik a városon. Az utcák, terek különböző pontjain felvonták a nemzetiszínű és vörös lobogókat, valamint a város címerével díszített városi zászlót, már megnyitották Kass János grafikusművésznek műanyag

plasztikákat felvonultató tárlatát,. Hegyi Flórián fából készült szobrait, valamint a Vas, a Zala, a Heves és a Borsod megye népi hímzéseit bemutató kiállítást. Az elkövetkező napokban tovább gazdagodik a program. Egyebek között ‘hétfőtől a somogyi könyvtárban láthatják az érdeklődők a „Száz év Szeged zenei életéből” című kiállítást: E napon tartják meg a fo- gadalmi templomban az idei ■'első nyilvános örgonahang- versenyt.

Különösen sok érdeklődőt .várnak a július 23-án nyíló szegedi ipari vásár pavilonjainál, s a jövő vasárnap nyíló szegedi nyári tárlat megtekintésére.

A szegedi szabadtéri játékokon egyébként tizenhat előadást tartanak. Három- há»om alkalommal kerül színre Madáchnak Az ember tragédiája, Verdi. Nabuccóia, Erkel Bánk bánja és a Magyar Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmas című műsora. Straussnak, a cigánybáróját négy este láthatja majd a Dóm téri nézősereg.

(MTI)

3.

Kis János odament a vízmesterhez, ki szétnyithatós vászonszékén ült.

— Milyen iskolát jártál?

— Négy elemit.

— Hun szagoltál / bele a mérnöki tudományba?

— Seholse.

— Akkor honnan tudod, mi az a rádiusz?

— Nem tudom én.

— De hát tudtad, mert úgy csináltad.

Kis János ajka kissé nyitva felejtődött. Egy szegletében félszeg mosoly, más szegletében félszeg csodálkozás.

— Hogy lehetett volna másképp?

— Na, jól van. őstehetség vagy, édes fiam, én is az vagyok. Nekem elég, ha természetes eszed van, ha szorgalom is jár hozzá. Akkor megyeztünk.

S Kis János és Dani bácsi kezet adtak egymásnak.

Napszálltakor fodroz a láp

vize, az esti fuvallat felkel a nap szárnyai alól. bebújik a nád közé, a bugát borzolja a kunyhók tetejében, a vízi tisztásokat reszketteti.

A szárazulaton ropog a tűz a bogrács alatt, pirul a tarhonya; a pipafüstben ful- ladoz a szúnyog. Ott megy el a csapás a fűben. A legény ballag a gazdája mögött.

— Vízmester úr — szólnak a tűztől a gazdának —, ne vigye el már az álmunk.

Az urak félnek a kubikostól. Ügy képzelik a kubikost, mint fekete vadorzót, ahogy a komédiások á hegyi rablókat mutogatják, az útonálló gonosztevőt, árnyékos fekete kalapban, fekete leber- nyeggel, fekete álarc mögé búit torzonborz. gvilokra elszánt pofa: a kubikos.

Ott a pörge fekete kalapja a nádkunyhó mélyén, az ágason, a ’motyó.ia fölött. Hifiden feketeség benn van a kunyhóban, az egész fekete nyomorúsága.

Idekinn ő maga ül, guggol

a tűz előtt, vásott rongyaiban. E rongyok olyanok, mint a föld, a nap szíttá, a szél szárította, a víz meg a sár barnította, a veríték sója meg zsírja cserzette.

— Megkínálnánk, ha nem utálja.

Nyájasok, szívesek é szavak, az illendő barátság a kivillanó fogsorokon mosolyog. Fáradt emberek mosolya.

A vízmester leereszti nehéz testét a földre, combjain a pocakját eligazítja.

— Lássuk hát azt a vacsorát.

Az emberek nevetnek a tűz körűi. A legénjr nézi. az emberek hogyan nevetnek. A nevetés az ajkukon, mint a fuvallat konya szára — fáradtan, súlytalanul lóg. A legény mindent be akar inni a fülével, mindent fel akar inni a repdeső szemével. A legény a helyét keresi még a világ ismeretlen bozótjaiban. El akarja helyezni majában a bozótot. Látni akar, értetni

akar. Fiatal még, s a tudata

fényérzékeny lemez.

A vízmester is előhúzza pipáját, s dohányt csíp fel a köstökből. Otthonosan ül a munkások között.

Hallgatnak. Akkor az a kubikos, akit a többi Béninek nevez, s a tarhonyát kotorja. előrukkol.

— Nem lesz már velünk semmi, vízmester úr?

A vízmester a pipájával foglalkozik, ( akkurátusán gyömködi. Az emberek várják. mit mond. Várják, hátha jó hírt mond. Kell az embernek, hogy ringassa magát, a* -láp hűvös és súlyos párája alatt, mely könyörtelenül nehezedik a tarkóra. A vízmester nézi maga előtt a földet.

— Nincs búza, azt mondják; majd ha le'Sz új pénz.

— Abból se marad nekünk csak a csörgője.

Száll a pípafüst, száll.

— A vonat többe van haza, mint lesz a kereset.

— Az én asszonyom az utolsó marok lisztet kaparta össze, üzente, mert postabé- ly’egra pénz kőt vóha.

— Sírtok, csak sírtok. Megmondta az igazgatóság, hogy közbe nem emel. Amibe megái1 apadt átok, azt tartja.

— De az nem vöt benne, hogy csupa gyökér meg tuskó. '

Báni leveszi a bográcsot a tűzről, körfilülik kanalakkal. A vízmester meg a legény is kapnak égy-egy kanalat.

Esznek szótalan. A szúnyog a fülekbe zümmög.

— A tarasziba vagytok ..

— Ott. a gyökérbe meg a

fogása — nem a bor, hanem — a tej. Finn módra. Jól emlékeznek ugyanis arra, hogy ott, még talán a tejet is tejjel isszák az' emberek.

Ez azonban korántsem gátja a remek hangulatnak. A férfikórus forró tapsot kap, s aztán máris fölsorakozik a magyar együttes, s pattogó ritmusú népdalba kezd. Majd egy újabba, aztán egy paraguayi sirató következik, majd egy norvég ének, végül egy finn dallam ... Beszélgetés — kórus módra.

De csak előkerülnek — hazai szokás szerint —* a boroskancsók is, finom egri leányka, egri bikavér. Jól csúszik a disznótorosra, annál is inkább elkél, mert némelyik asztalnál suttyomban — talán csak én látom — a fűszeres kolbászt visz- szacsempészik a tányérról,

— Hiába, mi ezt nem nagyon szoktuk — magyaráz kézzel, lábbal a szomszédos asztalnál egy pirosképű bácsi, aztán óráján megmutatja, hogy különben is nehéz errefelé, hiszen mióta Magyarországon vannak, körülbelül háromóránként asztalhoz ültetik őket. S persze a házigazdák mindenütt igyekeznek kitenni magukért.

Félbeszakad a beszélgetés, mert ismét nótára gyújtanak a finnek. S mire abbamarad, már összetolt asztaloknál koccintgatunk. A hangulat egyre emelkedik, színesednek az arcok. Józíű köszöntők hangzanak, magyarul is. finnül is, fűszerezve dallal. Keveredik a társaság, ajándékok kerülnek elő, s cserélnek gazdát. Az Egert ábrázoló képeslap, s az apró egri vizes fiaskó egy szőke nagy szakál- lú vidám legényhez kerül, cserébe a kislány gyökérből faragott kócsagot kap.

— Jó volt tavaly nálatok ■ — próbálkoznak néhány

finn mondatot összeeszká- bálni az egy éve .ellesett szavakból a magyarok, s persze nem is késik a felelet: — Jó itt lenni. Mikor találkozunk legközelebb? ’ — A kérdő mosolyra egyelőre csak egy ének a válasz: Viva, viva la musica ...! kél föl valahonnan az egyik sarokból a dal. s aztán átvess az egész terem.

ÉLJEN, ÉLJEN A MUZSIKA. Hát persze, hiszen milyen meleg, tartós, országokat áthidaló barátság kötődött a poriak és az egriek között — énekszóval.

(németi)

tuskóba, lehetetjgnség keresni.

— Meg azt mond, há kell talicskázni. — Két beomlott gödör van a két arcán, aki most szólal, eddig csak hallgatott, mag is mint egy sír- gödör.

— Nohát jól van, ezt mondjátok. Honnan tudjam én a hasfájástoluzt!

Az a konya nevetés meglibben a bogrács fölött.

— Hászen mondjuk. Nem mondjuk?

— Kaptok hozzá egykaros munkát. Nincs gyökér. nincs talicska ... Kaptok egy mellékcsatornát, jó lesz?

— Jó lesz.

Elevenség támad a bogrács körül. Béni megnosszantja a suttyó fiát.

— XJgörj már, ott a korsó a prices megett.

A gyerek előhozza a hád- kunyhóból a csecseskorsót a borral.

— Na — azt mondja egy hajnalon Dani bácsi a , figu- ránsának —. gyerünk ki a’ tarasziba.

Baktatnak a depónták között. Mennyi földet ki tud hányni az ember! < Egész hegyeket. A csatorna • itt már alakul, fáiintosan megfaragva a rézsűje. Béniék forgatják Itt a lapátot. A talicskájuk nyikorog a pallókon: fiúról, fiúra.

Dani bácsi megák. Nézi maga körül a terepet,, /éjét csóválja.

tFolytatjuk)