Népújság, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

r Kétmilliárd liter egy év alatt Több tejet iszunk! | Apad a tároló EREDMÉNYESNEK BIZO­NYULT az a sok-sok intéz* I kedés, amely az ország tej- ; termelése fokozásának érde- ! kében született ■— ezt iga- ! zolja a Tejipari Tröszt leg- j utóbbi gyorsmérlege. Bár az I erőteljesebb javulás körül- I belül két év múlva várha- ! tó, a felvásárolt tej meny ! nyiségét jelző grafikon máris felfelé tart. A múlt év első I felében 696 millió litert, az ' idén pedig 714 millió liter 1 tejet szállítottak a feldolgo- ! zó üzemekbe, s ez 2,7 szá- ' zalékos növekedésnek felel i meg. | Az ország tizenöt tejipari , vállalata felkészülten várja j a több tejet. Nagyobb fenn- I akadások nélkül folyik a fel* i vásárlás; mindennap óriási ' gépezetet tartanak működés- 1 ben. A tejüzemekhez köze- ; lebb eső településekről hét- I száz tartállyal ellátott te­herkocsi szállítja a fehér I italt, a távolabbi vidékekről vagonok viszik a tejet. Né­hány vállalat hatalmas te­rületről kapja a tejet; az egri tejüzem például — amely naponta átlagosan száz-száztízezer liter tejet dolgoz föl, — hét megyéből fogadja a szállítmányokat. I Az ország legnagyobb tej* ! ipari vállalatának termékeit I nemcsak a budapestiek, ha- I nem a vidékiek is élvezik. ! Szoros a kapcsolat a tej- [ ipari vállalatok között, ha I valamelyiknél hiány mutat- | kozik néhány termékből, a | közeli testvérvállalatok kül* | deményeikkel rögtön kisegí- | tik egymást. Az a cél, hogy az ivótej­ből és a napi termékekből <— például tejszínből, tejföl­ből és túróból — az egyes körzetek önellátóak legye­nek. Az ellátásból egyre in­kább kiveszik a részüket a termelőszövetkezeti tejüze­mek is, amelyek évente 70 millió liter tejet dolgoznak fel. A terv szerint 1980-ra ez a mennyiség 170 millió literre nő, ehhez természe­tesen a tsz-tejüzemek szá­mát is gyarapítani kell a I jelenlegi huszonnégyről. (A J Cegléden felépülő tsz-tej* üzem naponta 50 ezer liter tejet fogad majd!) Az álla­mi tejipari vállalatok több­féleképpen segítik ezeket az üzemeket: szakembereket ad­nak és ^rendszeresen ellen­őrzik a feldolgozást. Ha ke­vés az alapanyag, rögtön útnak indítják a teherko­csikat, vagonokat, s ha tsz-üzem termékei már meg­töltötték a raktárakat, ha ladéktalanul átveszik a „fö­lösleget”. Az ország tejtermelése ta valy elérte az egymilliárd kilencszázmillió litert, ebből majdnem másfél milliárd li­ter került a tejipari válla­latokhoz és a tsz-tej üzemek­hez. Sokféle tejből áll össze ez a mennyiség, s néha bi­zony gondot jelent a szak­embereknek a megszokott minőséget előállítani. Az üz­letekben leggyakrabban vá­sárolható tej zsírtartalma 2,8 százalékos, a csecsemő­tejé 3 százalékos, a minősé gi tejé pedig 3,6 százalékos. (Többféle zsírtartalmú tejet hoznak forgalomba a ter­melőszövetkezeti üzemek is.) A megfelelő minőség egyik fontos biztosítéka, hogy a frissen fejt tej minél gyor­sabban a feldolgozókba jus­son. A TEJET EGY NAP MÚL­VA, de legkésőbb 36 órán belül feldolgozzák. A sajt és a vaj gyártását ésszerűtlen lenne szétaprózni, itt nem érvényesülhet a körzetek önellátásának elve. Vas me­gyében, Győr-Sopronban és Baranyában működnek az ország legnagyobb sajtgyá­rai, ezek fedezik a szükség­let háromnegyed részét. Dr. Vinnay Géza, a Tejipari Tröszt piackutató osztályá­nak vezetője elmondta, hogy a tej és tejtermékek nép­szerűségének emelkedését a választék folyamatos bővíté­sének is tulajdonítják. Nem­csak a tej felvásárlás, ha­nem a tejfogyasztás gyors­mérlege is kellemes megle­petést szerzett. Az év első hónapjaiban 6.6 százalékkal több tej, 12 százalékkal több sajt és 17,1 százalékkal több túró fogyott el az ország­ban, mint a múlt évben! P. D. Öntözni hell Ezen a nyáron az egyik legnagyobb kincs a víz. Ed­dig csak filmkockákon vagy a televízió képernyőjén lát­tuk azokat, akik hetek óta kémlelik az eget, most azon­ban magunk is ebben a vá­rakozásban vagyunk; eső kellene. Méghozzá nagyon sürgősen, mert a földből lassan az utolsó csepp vizet is felhasználják a növé­nyek. Termelőszövetkezeteinkben minden lehetőséget kihasz­nálnak az öntözésre, senki­nek nem kell külön felhív­ni a figyelmét, hogy mit jelent ebben az aszályos időben a víz. A mesterséges csapadék azonban csak na­gyon kis részben tudja pó­tolni az esőt. Kevés az ön­tözésre alkalmas terület, ke­vés az öntözőberendezés és fogy a víz is. A vámosgyörki Egyesült Barátság Termelőszövetke­zetben még el tudták vé­gezni a cukorrépa kelésekor az öntözést, kapott vizet a második kaszálás lucerna, Andornaktályán kétszáz hektár burgonyát próbálnak menteni az aszály elől. összeszerelik a csőrendszerrel a vízkiemelő szivattyút, amely az Eger-patakból juttatja a földekre az éltető vizet. harmadik kaszálás azonban már nem igen lesz ebből a fontos szálas takarmányból, mert nem tudják öntözni. Fogy a víz. Az Adács ha­tárában létesített víztároló tavasszal színültig volt tölt­ve. Több mint egymillió köbméter víz húzódott a mesterséges gátak között. Az öntözés azonban jelentősen A kettes telepről kerül a nagyrédei hűtőházba a leg­több málna, Gál Imréné és fia, Zsoltika együttes erővel gyűj­ti a termést. (Fotó: Perl Márton) megcsappantotta a vízkész­letet. Az egymillió köbmé­terből már csak 400 ezer van, s a tárolót tápláló Mér­ges-patak oly halványan csörgedezik, hogy a befolyó víz a párolgási veszteséget sem pótolja. Jelenleg a tá­roló keleti partján levő föl­deket öntözik, ahol a fon­tos fehérjetakarmányt adó szójatáblák terülnek el. Az öntözésben sokat segí­tenek a vízügyi igazgatóság kirendeltségei is, és nem csupán felhívják a figyel­met a locsolás szükségessé­gére, hanem ahol lehet, konkrét segítséget nyújta­nak, öntözőberendezéseket is bocsátanak a termelőszövet­kezetek rendelkezésére. Gyöngyös környékén a cu­korrépatáblákon kilométer hosszúságon húzódnak az éltető vizet hordozó vezeté­kek, csövek, mindennap ön­töznek. Nagyrédén az egyik leg­fontosabb exportgyümölcsöt, a málnát sem kímélte a szárazság. Valószínű, hogy fele annyi sem lesz a ter­més, mint amennyire szá­mítottak. A kettes telepen ahol öntöznek, ott még jó a termés. Van olyan nap, hogy 70 mázsa málna kerül rekeszekbe, onnan pedig a hűtőalagutakba, hogy télen is friss gyümölcshöz jussa­nak a vásárlók. Tavaly nagy sikert aratott megyénk üz­leteiben is a mélyhűtött málna, amelyből az idén ke­vesebb kerül piacra a szá­razság miatt. EVESBEN Ötéves a műszaki klub Recsken Megtalálni az utat — egymáshoz... — ÖT ESZTENDEJE, ami­kor éppen több napos tan­folyamra jártunk Egerbe, in­nen Recskről, akkor született az ötlet: miért ne találkoz­hatnánk mi rendszeresen a falunkban is? Fejlődnek, gyarapodnak ezek a kör­nyékbeli kis üzemek, válla­latok, egyre több műszaki ember költözik ide. Biztosan jól éreznénk magunkat együtt... Ennyi a megalakulás tör­ténete, ahogy azt Csősz Ist­ván, az ÉMÁSZ recski ki- rendeltségének vezetője, a klub titkára elmondja. Az elmúlt évek alatt aztán ki­derült, hogy valóban jól ér­zik magukat együtt a kü­lönböző képzettségű, érdeklő­désű szakemberek is. Ezt már az emlékezetes progra­mok, jó előadások, üzemlá­togatások bizonyítják. A környéken dolgozó üze­mek valóban sokat fejlőd­tek az elmúlt években. Recs­ken az ércbánya, a kőbánya, Parádsasváron az üveggyár, Mátraderecskén a téglagyár, Sirokban a Fémművek. És persze, az áramszolgáltató vállalat kirendeltsége, amely létszámát tekintve a legki­sebb ugyan, de a klub kiala­kításában kezdeményező sze­repe volt, s ma is a kiren­deltség vezetője a lelke, mo­torja a klubéletnek. — Amikor a szervezés kez­dődött, programjavaslatokat gyűjtöttem össze az érdek­lődőktől — mondja Csősz István. — Annyi javaslat gyűlt össze akkor, hogy akár abból élhettünk volna öt esztendeig. Persze, menet közben újabb ötletek jöttek, ám a kiindulás lendületéből összejött programtervet egé­szen mostanáig hasznosítani tudtuk. Elhatároztuk, hogy még az idén hasonló „gyűj­tést” rendezünk a következő időszak munkájának meg­alapozására. HUSZONKILENC tag jött össze az alakuló gyűlésre a parádi vendéglőben 1971 nya­rán. Ott melegében megren­dezték az első előadást is, energetikai kérdésekről. A klubtagok megismerkedtek, megbarátkoztak egymással, s ez a baráti kör azóta egyre bővül: ma már 47-en van­nak. — Természetesen hivatalo­san is bejelentkeztünk az egyesületek közé — foly­tatja a klubtitkár. — Az Elektrotechnikai Egyesület egri csoportjának műszaki klubjaként jegyeznek ben­nünket. Szabó István, az ÉMÁSZ egri üzemigazgató­ságának igazgatója az egri csoport elnöke; ő szintén lel­kesen támogatta mindig ami ügyünket. A klub elnöki tisztét Szigeti Károly, a recs­ki ércbánya igazgatója vál­lalta. Kéthavonként szakmai előadásokat rendezünk, ezen­kívül klubnapokat, élmény- beszámolókat tartunk: van lehetőség kötetlen klubdél­után rendezésére is. Hát ennyi a „protokoll". Az ércbánya adja a klub­tagok zömét, itt talált a leg­nagyobb visszhangra a kez­deményezés. Fodor Gyula fő­mérnök szavaiból is kiderül, fontos ügynek tekintik. — Itt a faluban az élet is más tempót vesz, a szórako­zás lehetősége is korlátozot­tabb mint városban. A bá­nyaüzemnél már legalább hatvan felsőfokú végzettségű műszaki ember dolgozik, jó­részt fiatalok. Ide települtek a városból az egyetemi évek után, s bizony a legtöbbször nem nyolc órából áll a mun­kanap, hanem ameddig csak szükség van rájuk. Az üze­men belül hamarabb kiala­kulnak a kapcsolatok a sza­bad idő közös eltöltésére, s meg kellett ezt a kapcsolatot teremteni a többi üzemben dolgozó kollégákkal is. Ne csak elmenjünk egymás mel­lett az utcán, s legfeljebb annyit tudjunk egymásról: ez az üveggyárban vagy De­recskén dolgozik. Ismerjük gondjaikat és segítsük is megoldani azokat. Éppen ezért nem kellett senkinek kényszeríteni bennünket, hogy hozzuk létre a műszaki klubot, mert ez az igény már sokunkban kialakult. — PÉRSZE, nem kell azt gondolni, hogy mindig nagy­szerűen mennek a dolgok — szól közbe szerényen Csősz István. — Voltak időszakok, amikor bizony nem örven­dezhettünk valami nagy lá­togatottságnak. Vannak más tudományos egyesületek is, a műszakiak nagy része tagja azoknak, elegendő a társa­dalmi elfoglaltság. De aztán csak csak összejöttünk is­mét, meghallgatni egymást, találkozni az ismerősökkel. Itt, az ÉMÁSZ kirendeltsé­gének épületében van egy kis oktatóteremféle, abban kényelmesen elférünk har­mincán, negyvenen. Diavetí­tő, magnó — mindehhez egy kis kávé, üdítő. Beszélget­tünk már Recsk nagyközség fejlesztési programjáról, ne­ves előadókat kértünk fel elektrotechnikai, híradástech­nikai témákhoz, élménybe­számolókat hallgattunk in­diai, jordániai, ausztráliai utakról. Olyan szakemberek tartották, akik kutató-, épí­tőmunkát végeztek hónapo­kig ezekben az országokban. Lehetne sorolni tovább, hi­szen voltak emlékezetes ren­dezvényeink. Évente egyszer rendezünk olyan klubdél- utánt, amikor a munkánk értékelése után teljesen kö­tetlen a beszélgetés. Erre szinte mindig, mindenki el­jön. S úgy érzem, nem a konyak miatt. A jövő? Mit tervezhet egy ilyen klub? Már addig elju­tottak, hogy megszilárdítot­ták a taglétszámot, s csak olyanokat tartanak meg so­raikban, akik komolyan ve­szik a közös munkát. Mert az elmúlt öt esztendő alatt egyszer sem agitáltak sen­kit, s mégis egyre többen vannak. Nemcsak műszakiak, hanem szakmunkások is. Ez az egyetlen műszaki klub az elektrotechnikai egyesületek­nél, s lassan önálló csoport­tá fejlődik. A titkár sorolja a következő programokat; munkalélektani előadás, majd ezt követi a vivőfrekvenciás feszültségek témaköre. A szakembereknek többet mond ez, a kívülállóknak csak annyit, hogy ezek a tömény szakmai kérdések, a technika legújabb vívmányainak meg­ismerése neves előadók tol­mácsolásában, sokakat becsá­bítanak az esténként csend­be burkolózó Recsk műszaki klubjába. Aztán az előadás után is együtt maradnak még egy ideig. — Több kötetlen találko­zásra volna szükség — mond­ja Bazsala Miklós, az ércmű üzemvezetője. Vagyunk most már jó páran ismerősök, ba­rátok, akik együtt szeretnénk lenni. Ilyenkor aztán min­ien szóba kerül, nekünk ilyen csavar kellene, tud­tok-e adni, a villamos kap­csolónkat, gyertek, cseréljé­tek ki gyorsan. Közös erővel összehoztuk az óvodát a községben, társadalmi mun­kában. üzemi összefogással segítjük a fejlesztéseket. Persze, nem ártana, ha több központi támogatást is kap­na a község, a fontosságának megfelelően. Nekünk, a vál­lalatoknak nincs pénzünk sok mindenre. Mi, akik itt élünk, szeretnénk ha na­gyobb lendületet venne ez a község. Ezt szolgálja a mi összefogásunk is. A KLUB GONDOLATA már más témákhoz kanya­rodik, s mind elmondják, mit szeretnének megvalósítva lát­ni a környékükön. Patrióták lettek itt, s tenni akarnak valamit. Ez az igény hozta össze a klubot is, nem kitün­tetésekért. díjakért szorgos­kodtak. Keresték és megta­lálták az utat — egymás­hoz ... 5 Hekeli Sándor EZÚTTAL IS központi téma volt a betakarítás, gondoskodott róla a makacs szárazság. Megyei szintű tanácskozáson töprengtek a szakemberek, hogyan lehet minél eredményesebben dolgozni a földeken. Gép és alkatrész van elegendő, de a munka gyorsítására több műszak szervezése a fontos. A hét végére befe­jezték az őszi árpa aratá­sát, és már vágják a búzát is; a hét közepéig több, mint kétezer vagon új búza került a raktárakba. S bár a nyár slágere, a dinnye is megjelent a piacokon a gyümölcsellátással még mindig sok a gond, s a zöld­ségfélékkel sem sikerült el­kényeztetni a háziasszonyo­kat. Reméljük, a következő hét már több piaci sikert produkál... A hét első napjai a né­pek barátságának a jegyé­ben teltek a finn—magyar hét programjában. Az Egri Dohánygyár dolgozói barát­sági gyűlésen találkoztak a megyébe látogatott finn vendégekkel, s igen jól si­került a Pori város férfi munkáskórusának és az Építők Heves megyei Kóru­sának közös hangversenye is. összességében elmond­hatjuk, hogy az ilyen és ehhez hasonlóan gazdag, színes esemény nagyban hozzájárul a népek közötti barátság, a megértés elmé­lyítéséhez. A barátság kö­veteiként jártak Poriban aa Egert képviselő delegáció tagjai is, és szép élmények­kel gazdagodva tértek haza a hét végén. Éhez a gondo­latsorhoz kívánkozik meg, hogy igen magas kitüntetés érte a Mátravidéki Fémmű­vek siroki gyárának Ság- vári Endre szocialista bri­gádját, ugyanis a kollek­tíva a békemozgalomban végzett eredményes munká­ért megkapta az Országos Béketanács emléklapját. Az elmúlt héten fontos; időszerű témák szerepeltek az egri, illetve a Gyöngyösi városi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának ülésén. Egerben többek között a megyeszék­hely sportlétesítményeivel és a munkaerő helyzetével foglalkoztak, Gyöngyösön pedig az ipari és a mező­gazdasági szövetkezetek tör­vényességi helyzetét, a zöld­ség- és gyümölcsellátás ala­kulását vitatta meg a testü­let, Ülésezett a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is a héten, ahol egyebek mellett a gyermekélelme­zéssel kapcsolatos vizsgálat tapasztalatairól is szó esett, VÉGÜL ÉRDEMES meg­említeni a Gyöngyös kör­nyéki községi orvosok kez­deményezését a betegellá­tás, illetve a hét végi ügye­leti szolgálat javításával kapcsolatban. Hat körzeti orvos társult, hogy össze­vont hét végi ügyeletet tar­tanak Szűcsi, Gyöngyöspata, Gyöngyösoroszi, Gyöngyös- tarján és Karácsond bete­geinek ellátására. Kezde­ményezésüket támogatva a Bugát Pál Kórház több he­lyiségből álló rendelőt biz­tosított a számukra. Ez a szolgálat még további tíz, Gyöngyöshöz közel eső köz­ség orvosi ügyeletét el tud­ná látni. A kezdeményezés nem csupán dicséretes, ha­nem véleményünk szerint követendő példa is. K. G. 1976. július 13., vasárnap J

Next

/
Oldalképek
Tartalom