Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
Hatékonyság IV, Nagyobb hozamobat, de KEZDJÜK KÉT PÉLDÁVAL. Széles körű vizsgálódások bizonyítják, hogy az ország kukorica- . termése 10—15 százalékkal növelhető csupán azzal, hogy mindenütt idejében és szakszerűen vetik el, kellőképpen ápolják és gondosan takarítják be ezt a rendkívül íontos takarmány- növényt. Igen nagy veszteségeket lehet elhárítani a kenyérgabona megfelelő időben való betakarításával is. A termés minden egyszáza- . lékos növelése — illetőleg a veszteség csökkentése —több mint 70 ezer tonna kukoricával és 40 ezer tonna kenyérgabonával javíthatja a termelő üzemek eredményét, s egyidejűleg a népgazdaság gabonamérlegét. Hasonló, vagy még elgon- dolkoztatóbb számokat kapunk akkor is, ha a növény- termelés más ágazatait vesz- szük szemügyre. Mindegyik arra figyelmeztet, hogy kézenfekvő lehetőségek vannak a hozamok növelésére, a megtermelt értékek megóvására. Nem kizárólag arról van azonban szó, hogy hektáronként többet takarítsunk be. Annak is kiemelkedő jelentősége van — mind az egyes üzemek, mind a népgazdaság szempontjából —, hogy milyen hatásfokkal sikerül hasznosítani a termeléshez szükséges anyagi és szellemi erőforrásokat, milyen eredménnyel járnak a különféle ráfordítások. Ezeknek a tényezőknek az ösz- szességét szokták egy szóval hatékonyságnak nevezni. Hosszú volna tételesen felsorolni a hatékonyság minden elemét a mezőgazdasági termelésben. Egyebek mellett igen nagy jelentősége van az ipari eredetű anyagfelhasználásnak. Jól érzékelteti ezt az a tény, hogy ma már 60 százalék körül van ennek az aránya a mező- gazdasági termelésre fordított összes anyagköltségekből. Az állami gazdaságokban ennél is nagyobb, meghaladja a 70 százalékot, a tsz-ek nagyüzemeiben 65, a háztáji gazdaságokban pedig 30 százalékra tehető. Ez a helyzet is félreérthetetlenül mutatja, hogy milyen sok függ a gépek, a berendezések, a technikai felszerelések, a műtrágya, a növényvédő szerek s a termelésben részt vevő más eszközök hasznosításától. Vegyünk sorra néhányat ezek közül. Mezőgazdaságunk tavaly 84 százalékkal több műtrágya-hatóanyagot használt fel, mint 1970-ben. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy ez a többletráfordítás mindenütt meghozta a lehetséges eredményt. Sőt, ennek az ellenkezőjét állíthatjuk. Nincs olyan tsz, vagy állami gazdaság, amelyikben nem lehetne javítani a talaj tápanyag-ellátásának hatékonyságát. Részint azzal, hogy az egyes határrészek, táblák tényleges szükségletének megfelelő tartalmú és mennyiségű műtrágyát használnak fel, s a legalkalmasabb időben. De azzal is, hogy csökkentik a műtrágya helyenként tetemes tárolási SOKAT VITATOTT KÉRDÉS az öntözés fejlesztésének üteme, az öntözés módja, az öntözött növények köre, az egyes berendezések magas fajlagos költsége, az öntözés gazdaságossága. Egyetértés van viszont abban, hogy hazai viszonyaink között, kedvezőtlen csapadékú évjáratokban igen nagy a vízpótlás Nyomdában az úi teiefonkönyv Július második felére készül el az új közületi telefonkönyv. Jelenleg az Athenaeum Nyomdában mélynyomó rotációs nyomással készül a már nagyon várt távbeszélő-névsor. (MTI-fotó — KS) Vasárnap nyílik A 48. poznani vásár Negyvennyolcadszor rendezik meg Poznanban a nemzetközi vásárt. Ebben az évben a vásár június 6-tól 17-ig tart és a beruházási javak mellett bemutatják a mezőgazdasági, élelmezési és könnyűipar termékeit, ezenkívül bútorokat, turisztikai felszereléseket stb. Az idei poznani vásáron 700 lengyel és 3400 külföldi cég vesz részt. Számukra 163 ezer négyzetméter területet készítettek elő, tehát 11 százalékkal többet, mint egy évvel ezelőtt. A lengyel kiállítók a terület 40 százalékát foglalják el. Különösen érdekes a lengyel nehéz- és gépipar seregszemléje. A hajóipar új hajómodelleket mutat be, a többi között tűzoltó- és mentőhajókat. A halfehérjét gyártó úszóüzem modelljét is bemutatják. A Zemak-üzem 500 MW-os turbinák számára óránként 1650 tonna gőzt adó kazánt állít ki. A mezőgazdasági gépek kiállítási területén kombájnokat és új típusú repülőgépeket mutatnak be, egyebek között azokat is, amelyeket Lengyelország a Szovjetunióval együtt gyárt- A Polmo a FIAT 125p új változatával rukkolt ki. A poznani nemzetközi vásár legrégibb kiállítói közé tartoznak a magyarok: 17 külkereskedelmi vállalat a többi között szerszámgépeket, röntgenfelszerelést, építőgépeket, ellenőrző berendezést, autóbuszokat küldött Poznanba. hogyan? jelentősége. Biztonságosabbá teszi a termelést, javítja az áru minőségét. A túlöntözés ellenben csak látszólag jár ilyen előnyökkel, mert valójában rontja a termés béltartalma értékét, csökkenti az áru eltarthatóságát. Az üzemekben dönthető el, hogy mit, mikor, milyen mértékben célszerű öntözni. Tapasztalatok tömege igazolja, hogy a szálas- és a tömegtakarmányok szakszerű öntözésével nagy hozamnövekedést lehet elérni. Ez a felismerés még nem eléggé széles körű. Sem az, hogy az öntözés önmagában nem boldogít. Megfelelő tápanyagellátás és más alapvető tényezők nélkül nem éri el a várt hatást. Évről évre nagyobb területet ölelnek fel a különféle növénytermelési rendszerek. Az iparszerű termelés bevált módszereivé lettek, eredményességük kétségbevonhatatlan. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy már mindazt kiaknázták a nagyüzemek, ami a termelési rendszerekben rejlik. A nagy teljesítményű gépcsoportok, a termelés egész technológiája, a korszerű betakarítási módszerek alkalmazása még jelentős tartalékok feltárását kínálja. Igen fontos hozamnövelő tényező az egyes tájakon legmegfelelőbb növényfajok és -fajták meghonosítása. A költségek számottevő mérséklésére ad módot az energia takarékosabb felhasználása a termelésben és terményszárításban egyaránt. Államunk továbbra IS támogatja a nép- gazdasági szempontból fontos fejlesztéseket, köztük például a gépesítést, a szőlő- és gyümölcsöstelepítést. A termelés azonban konkrét üzemi keretek között szerveződik. Nem az államtól, hanem a gazdaságoktól függ, hogy milyen jól hasznosulnak a termelőföldek, az álló- és forgóeszközök, mennyire aknázzák ki a hozamnövelés, a költségcsökkentés lehetőségeit. Ha például a mezőgazdaság rendelkezésére álló mintegy 230 milliárd forint értékű állóeszköz-állomány kihasználását csupán néhány százalékkal sikerül javítaniuk, akkor több száz millió forinttal növekszik az üzemek együttes eredménye. MH éo hogyan 7 Sokat ígérő tervek, célkitűzések A tanácsok és a vállalatok tervező munkáját, valamint a rövid és a középtávú tanácsi és vállalati tervezést értékelte a közelmúltban tartott ülésén a megyei pártbizottság mellett működő gazdaság- és szövetkezetpolitikai bizottság. Ameddig a takaró ér Az 1976-os, illetve az öt évre szóló tanácsi programokról általánosítható tapasztalatként állapították meg a szakemberek, hogy a tervek döntő többsége megalapozott, valós igényt elégít ki és reálisan számol a felhasználható anyagi erőforrásokkal. A pályázati rendszer jól segítette a központi célok és a helyi igények összhangjának megteremtését, a tervek végrehajtása érdekében készített cselekvési programok nagyobbik része konkrét feladatként tartalmazzák a tervezési fegyelem erősítését, a gazdaságosság fokozását, az ésszerű takarékosságot, a beruházások hatékonyságának javítását. A tervező munkában és a vállalkozásban is elsődlegességet biztosítottak a kiemelt beruházásoknak. Plusz 170 millió forint Ugyancsak pozitív változás történt a tanácsi és a vállalati fejlesztések összehangolásában is. Kölcsönösen tájékoztatják egymást a beruházásokról, nem egy esetben az anyagi erőforrásokat is együttesen használják fel. A jó kapcsolatot bizonyítja továbbá az is, hogy megyénk üzemei, szövetkezetei nem kevesebb, mint 170 millió forinttal járulnak hozzá tanácsaink fejlesztéséhez. 82 millió forintot lakás, 35 milliót közmű, - 17 milliót óvodaépítésre, 9 millió forintot pedig bölcsődefejlesztésre ajánlottak fel gazdálkodó egységeink. Ezen belül az egri vállalatok 73, a gyöngyösiek 60, a hatvaniak pedig hétmillió forinttal támogatják a tanácsi célkitűzések megvalósítását. A füzesabonyi járásban 13, a gyöngyösiben pedig 11 millió forintot utalnak át hasonló célokra. Az egri járás négymilliója, valamint a hevesi 1,7 milliója ugyanakkor messze elmarad az igényektől és a lehetőségektől is. Exportra még több Az adottságokat kihasználva termelő egységeink megkülönböztetett figyelmet fordítanak exportjuk bővítésére. Mint a már jóváhagyott tervekből is kiderül: megyénk kohó- és gépipari vállalatai nem kevesebb, mint 150 százalékos tőkés exportnövelést terveznek az ötödik ötéves terv időszakában. Számottevően növeli exportját az egri Finomszerel- vénygyár, a tőkés piacokon értékesíti majd exportra gyártott termékeinek 94 százalékát a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat, az Egri Ruhaipari Szövetkezet, az Egri Cipőipari Szövetkezet pedig termékeinek 66 százalékát adja majd el tőkés piacokon. Igen jelentős exportnövelést ígér továbbá az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazdaság „bikavérprogramja” — mint lapunkban már beszámoltunk róla, a vállalat 500 millió forintos hitellel 600 hektárnyi „bikavért adó” borszőlőfajták telepítésére hozta létre a társulást az egri, az andornaktályai és az ostorosi termelőszövetkezet-, tel — a 279 millió forintos beruházás eredményeként bővíti exportját a Hatvani Konzervgyár is. Biztató továbbá az is, hogy üzemeinkben a gépi beruházás került előtérbe, és a szükséges technikai berendezéseket elsősorban szocialista országokból kívánják megvásárolni. Az igényekhez, a lehetőségekhez alkalmazkodva Megyénk három városában és Heves nagyközségben még a tervezettnél is több lakás megépítésén fáradoznak, a kereskedelem pedig mintegy 28 ezer négyzetméteres hálózatbővítést ígér. A lakásprogram megvalósításán kívül a kiemelt beruházások között szerepel a megyei kórház rekonstrukciója, a 25-ös számú út egri átkelő szakaszának elkészítése, a bélapátfalvi beruházás és a Recsken megkezdődött fejlesztés is. Zöldségtermó területeiket évente három százalékkal — az országos átlagot meghaladva — növelik gazdaságaink, a népgazdaság igényei alapján készítették el fejlesztéseiket a megye élelmiszer-gazdaságának és építőiparának szervezetei is. A helyi tervezői munka minőségi változását bizonyítja végezetül az is, hogy a beruházások első számú forrásaként a legfőbb termelőegység saját „pénztárcáját”, valamint a hitel igénybevételét jelölte meg. A légvárakra nincs szükség Joggal kifogásolták, illetve kifogásolják ugyanakkor: a nem önálló gyárak, üzemek, gyáregységek még mindig kevés lehetőséget kapnak az önálló tervezői munkához. Nem egy példa van arra is, hogy a termelés növelését szolgáló beruházások mellett igencsak eltörpülnek a munka- és üzemszervezés, a veszteségidő csökkentése és a munka hatékonyságának növelése érdekében tett helyi intézkedések. Sajnos, nem kevés azon üzemek, szövetkezetek száma sem — „Vagy alusznak, vagy nem hallják” címmel lapunkban is foglalkoztunk vele —, ahol a munkaerőhelyzettel nem számolva, vágy kellően nem isismerve, a létszám további növelésére alapozzák a termelés fejlesztését. Ezért például a KAEV gyöngyösi gyárának ez irányú elképzeléseivel a városi tanács sem értett egyet, mint ahogyan az is még egyszer meggondolandó, hogy Füzesabonyban érdemes-e támogatni a Pest megyei Műanyagipari Vállalat fejlesztési elképzeléseit, hiszen a Fémművek ottani gyára jelenleg is munkaerőhiánnyal küzd. összességében az említett negatívumok ellenére is jól fogott a tervezők ,és a Wr- veztetők „ceruzája”, néhány esetben azonban a radírt is elő kellett volna venni. Annál is inkább, mert attól még egy jó terv semmivel sem lesz szegényebb, ha a légvárakat még azelőtt lebontják, mielőtt rájönnének, hogy úgysem lehet felépíteni. Koós József Levél Heves peremére Patkó Imrének, tanácstagnak, a Sárgapusz a 9-be — Kedves Imre! Nem olyan régen volt, biztosan emlékszel rá, milyen jól elbeszélgettünk a nagyközségi tanácsnál, utána pedig a presszóban, arról, hogy a pótválasztások során te is tanácstag lettél Hevesen. Arról, hogy most már nemcsak a növénytermesztés lesz a dolgod a termelőszövetkezet Laboda-brigádjában — mint eddig —, hanem képviselned kell a tanácsüléseken a központtól jó 6—8 kilométernyire lakó sárgapusztaiakat. Hogyan is alakult ez így? — ezt kérdeztem tőied, jószerivel azonban magad sem tudtad a pontos választ. Töprengő kifejezést öltött az arcod, melyet szinte indiánosan rézszínűre színezett a nap, és azt mondtad: — Tudja fene. Mármint, hogy váratlanul ért-e a tanácstagi tisztség. Annyi azért mégis biztos, szerintem, hogy csak rászolgáltál. Igaz, még csupán 34. éved küszöbén jársz, de dolgoztál gyerekkorodtól kezdve keményen. Tizenegy esztendőn át pedig a szolnoki magasépítőkkel jártad a világot, hol onnan Szolnokról, hol Kőtelekről, hol Nagykátárói, csak győznénk felsorolni, mikor honnan érkeztél haza a feleségedhez, meg a kis vasgyúró Imre fiadhoz a két megye peremén fekvő Sárgatanyára. Szinte vendég voltál otthon, hát változtatni kellett. De nemcsak ezért, hanem, mert szereted a földet is, a jószágot is — így lettél hosszú távoliét után tagja a termelőszövetkezetnek három esztendővel ezelőtt, és ami munkát vállaltok, azt jól el is látjátok a feleségeddel. Hanem a tanácstagi jelölés, az egy kicsit azért csak meglephetett. — Éppen dolgozgattam a kertben — így mesélted —, akkor még nem gondoltam, hogy rövidesen én leszek a jelölt. De hát itt lakom Sárgapusztán, és — elvállalom, ha csak nem lesz ellenzékem, mondtam, amikor néhány nap múlva a tanácselnök kijött negyedmagával, hogy elbeszélgessünk. Mindenki egyetértett a jelöléseddel, a vezetőség is, meg a sárgapusztaiak is, akiktől több mint nyolcvan szavazatot kaptál, s így lettél tagja a nagyközségi tanácsnak Slatka István bácsi helyén, aki megunta a pusztát: házát is eladta, lakni Jász- szer. tandrásra költözött, s lett Szolnok megyei a Heves megyeiből, és hagyta örökül tanácstagi tisztét az arra érdemesre. Üjonc vagy még, e hó közepéig várnod is kell az első közéleti szereplésedre. Annyit tudsz az egészről, hogy ami gondja, meg baja van ott az embereknek Sárgapusztán, azt most neked kell majd elmondanod a tanácsban. Igaz, nem igen okoz az fejtörést, hogy mit is mondjál. Mert valami mindig akad, amit jó lenne qrvosolni. Először, amikor erről magyaráztál, bizony, majdhogynem mbsolygotam. Mert azt mondtad, hogy a kan, az most a legnagyobb probléma odakint. Az, hogy a gazdaság elvitte váratlanul, pedig eddig ott tartotta, a közeletekben, Fuder Mihály bátyádnál. Most meg elvitte, el a gazdaság, nem törődve azzal, hogy a pusztán vagy száz koca marad megárvulva, oda lesz a malacszaporulat, pedig de sokat hallunk róla, ugye, milyen nagy szüksége lenne rá a népgazdaságnak, így mondtad, így is igaz, Imre. Mert azt egy gazda sem vállalja, hogy így tartsa a kocát. Inkább hizlal , rajta egy cseppet, aztán adja le. az állatforgalminak. Ez pedig így nem lesz rendjén, jól gondolod, hogy szóvá teszed majd a tanácsülésen. A másik is, a lámpák kérdése, ahogy elmesélted, az is megér néhány szót, meg egy gyors intézkedést. Mert mi is a helyzet azokkal a lámpákkal? Emlékszem, így mesélted: Vannak ott nálunk házak a pusztán, amik már elmúltak ... Már úgy értem, hogy öregek, elhagyottak, nem lakik bennük senki. A lámpák viszont ott világítanak előttük, de semmi szükség rájuk. Ott meg, ahol az emberek tömörülnek, ott semmi, csak a sötétség. Pedig, de sokat dolgoztunk rajta jó tíz évvel ezelőtt, társadalmi munkában, hogy villanyunk legyen! Hét van is, csak éppen nem ott, ahol laknak a. népek. Pedig oda kellenének a lámpák, csak botorkálunk, csúszkálunk a sárban, a motorosok -meg, hogy rosszul látnák, egymás után felhemperédnek, Ezeket sorolod- majd el, terved szerint, Imre, az első tanácsüléseden. Reméljük, lesz is foganatja a szavadnak, hát bízhatunk hozzá, hpgy jó tanácstag leszel, jó képviselője a sárgapusztafak- nak. Később talán azt is el tudod intézni, hogy a postás is sűrűbben hordja hozzátok a lapokat, ne csak. egy héten egyszer, keddi napokon. Mert most még így van, és meglehet, ez az újság sem jut el hozzád, hiába, hogy“ 'rólad szóló cikk is beleszerkesztő- dött, amit most így elküldök neked, jókívánságokkal, minden munkádhoz, meg ehhez a szép, új tisztségedhez: • B. Kun Tibor 1976. június 6., vasárnap
