Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
Pedagógusok kitüntetése (Fólytatás az 1. oldalról) igazgatója, míg a csoportfőnökség jutalmát Estók János, az egri ipari szakközépiskola tanára, Finta István, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Szakközépiskola tanára és Vadócz József, az egri Dobó István Gimnázium és Szak- középiskola tanára kapta. A KISZ Központi Bizottsága által adományozott kitüntetéseket Kiss Sándor, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkára adta át. Aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott Vasvári Attila, az egri középiskolai fiúkollégium nevelőtanára, Kiváló ifjúsági vezető érem kitüntetést kapott Besenyei János, a komlói iskola tanára, az úttörőcsapat vezetője. Az ifjúsági mozgalomban végzett eredményes / munkájáért Koch Erzsébet, a gyöngyösi 3. sz. iskola tanára, az úttörőcsapat vezetője dicsérő oklevelet kapott. A pedagógusnapi ünnepségen köszöntötték azokat is, akik a szocialista nevelés és oktatás érdekében kifejtett eredményes tevékenységük elismeréséül pénteken Budapesten vették át kitütetésü- ket. Mint ahogy beszámoltunk olvasóinknak Dr. Csi- csai József, az egri Alpári Gyula Közgazdasági és Szak- középiskola igazgatója Kiváló tanár, Hajdú Istvánná, a gyöngyöstarjáni iskola tanítója, Kiváló tanító, míg Bán Anna, az egri Vallon úti óvoda vezető óvónője Kiváló óvónő kitüntetést kapott. A munkaügyi miniszter kiváló oktató-nevelő munkája elismeréseként Csirmaz Istvánt, az egri ipari szakmunkásképző intézet szakoktatóját, Kiváló szakoktatói kitüntetésben részesítette, míg a Munkaügy Kiváló Dolgozója kitüntetést Gádor László, a hatvani MÁV vontatási főnöke kapta, a budapesti ünnepségen. Az ünnepség befejezéseként a megyei tanács fogadást adott a kitüntetett pedagógusok tiszteletére. Ugyancsak szombaton tartotta pedagógusnapi ünnepélyét az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola is. A rendezvényen megjelent Polgár Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Kovács János, az (MSZMP egri városi Bizottságának titkára és Les- kó Mária, a KISZ Heves megyei Bizottságának munkatársa is. Dr. Patkó György szb-titkár köszöntő szavai után Páti Jenő, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának titkára emlékezett meg a pedagógusnap jelentőségéről, majd dr. Szűcs László főigazgató kitüntetéseket és előléptetéseket adott át. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült: Csillag Béla tanszékvezető főiskolai docens, dr. Nagy Sándor tanszékvezető főiskolai docens. Miniszteri dicséretet kapott: Hoblyák János főiskolai adjunktus, Tóth Balázsné főiskolai adjunktus és Rózsa Sándor főigazgatói hivatalvezető. Kiváló Dolgozó kitünetést kapott: Boros Anna, Berecz Sándor. A Pedagógus Szolgálati Érdemérem kitüntetésben részesültek: Nagy Dezső, Oldal Vincéné, Pogány Ferenc- né és Győri Lászlóné gyakorló iskolai tanárok. Docensi előléptetést kapott Zbiskó Ernőné mb. tanszék- vezető tanár, Palotás József, dr. Tóth Vilmos, Osváth Pál, Rátkai István, Kelemen Imre, és dr. Gaál István. Adjunktusi előléptetésben részesült: Kerey Miklós, dr. Semperger Tibor, Nagy István, Vadon Lehel, Pataki Miklós, Rákos Etelka és dr. Varga István. Elhunyt Latinovits Zoltán Latinovits Zoltán Érdemes művész 45 éves korában — hosszan tartó, súlyos betegség után — véget vetett életének. A mai magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége volt. Halála kulturális életünknek súlyos vesztesége. Temetéséről később történik intézkedés. Kulturális Minisztérium Színházművészeti Szövetség Hatvannégy millió forint, minden műfaj sikere A könyvhét gyorsmérlege Befejeződött az ünnepi könyvhét, Budapesten és vidéken bontják a könyvsátrakat, az Állami Könyvterjesztő és Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat máris készen áll gyorsmérlegével. E szerint a fővárosban a könyv- sátrak, utcai elárusítóhelyek, továbbá a könyvesboltok és az üzemi könyvsátrak együttes forgalma csaknem 36 millió forint volt, mintegy tíz százalékkal több ä tavalyinál. Hasonló sikerről számolnak be a vidéki könyvterjesztők is, hiszen a Művelt Nép becsült forgalma 28 millió forint, s ez 18 százalékkal múlja felül az elmúlt évi vásárlást. A Budapesten jegyzett adatok tanúsága szerint 970 ezer kötet talált gazdára, S ez egyúttal bizonyság arra, hogy alapjában nem drágultak a könyvek, kerekített számokkal egy-egy könyv ára 32—34 forint. Természetesen ide kell számítani á Gyorsuló idő sorozatában megjelent néhány forintos füzeteket éppúgy, mint a különösen szép kiállítású, száz forint feletti művészeti munkákat. Néhány adat a siker összetevőiből: az ország megnyitó színhelyén, a kőbányai Pataky István téren 200 ezer forint értékű könyv fogyott el, a Blahá Lujza téren 280 ezer, a Váci utcában, a hagyományos „könyvutca” sátrainál 84Ó A minden eddiginél nagyobb forgalomért a színes és gazdag választék éppúgy dicsérhető, mint a tanácsok, a pártszervezetek s a népfrontbizottságok támogatása, aktív részvétele a könyv népszerűsítésében. Egyre több helységben demonstrálják, — szocialista brigádok százainak társadalmi munkája tanúsítja — hogy a könyvterjesztés, az irodalom népszerűsítése, kulturált körülményeinek megteremtése mindinkább közüggyé válik- Általános tanulság: az irodalmi műsorok, a könyvutcák, könyvterek, pavilonsorok sajátos, ünnepi hangulata nagyrészt mondhat magáénak a sikerből. A könyvhét gazdag eseménysorozatát Budapest és a vidék nagyüzemeiben színes irodalmi műsorok, előadások, író-olvasó találkozók tették emlékezetessé. A könyvsikerekről meggyőződhettek az olvasók, hiszen számos könyv — köztük elsősorban a féláron kapható antológiák — már az első napokban hiánycikké vált. A történelmi hűség megköveteli — s a krónikásnak feladata is, hogy számot adjon a keresletről. Átütő sikert arattak a mai magyar szerzők alkotásai, keresettek voltak a kortárs szerzők regényei, drámái, novellás- és verseskötetei; a könyvhét „slágerei” sorába tartóztak a szocialista országok értékes ifódalniát ‘kínáló kötetek. Az Európa Kiadó zsebkönyveit éppúgy sűrűn kérték, mint Lukács György most megjelent két művét, Füst Milán naplóját, vagy Fülep Lajos művészettörténeti ^tanulmányait .tartalmazó kötetét, Illyés Gy-üla és mások frissen .publikált, illetve gyűjteményes kiadásait. Bizonyos, hogy az elsőkötetes szerzők, a népszerű alkotók új művei éppúgy közel kerültek az olvasókhoz, mint ahogy sikert arattak hajdani és élő klasszikusok újra kiadott művei. (MTI) A Mester példát mutat Tizenhat évi szorgalmas munkájának elismeréseképpen Csirmaz István, az egri 212. számú Szakmunkásképző Intézet oktatója megkapta a Kiváló szakoktató kitüntetést, amelyet a munkaügyi miniszter ebben az évben adományozott először. A gratuláló mondatok után emlékek közt tallózunk, s el-elidŐzünk egy munkáskarrier jelentősebb fordulóinál. Egyikükhöz sem fűződnek színes, kerek sztorik, mégis kifejező állomásai egy olyan életpályának, amelynek ösztönzője mindig az igyekezet, a tisztességes helytállás nemes szándéka volt. A méltatásra sem számító szép indulat.. „ 0« Visszakanyarodunk az otthonhoz, az ifjúkorból hozott útravalóhoz. — Apám húsz évig dolgozott a vasöntödében, ám amikor 1945-ben két hold földet kapott, azt gondolta, hogy a gazdálkodás majd többet hoz a konyhára, s könnyebben felnevelheti három gyermekét. Segítettem neki, lemondtam a tanulásról: tavasszal, nyáron a határban tevékenykedtem, őszszel és télen viszont az egri kőbányában. Eltelt három év, s én meggondoltam magam, mindenképpen szakmát akartam szerezni. Ezért jelentkeztem az ÉMÁSZ-hoz villanyszerelő tanulónak- Fél év után aztán átkerültem az akkor alakult Zalár utcai MTH-hoz, s itt is kaptam bizonyítványt 1952 novemberében. Ma is szívesen említi első munkahelyét; a faluvillamosítási csoportnál töltött éveket. — Jákrtuk a községeket, ‘azokat a településeket, ahol legfeljebb hírét hallották a villanyvilágításnak. Oszlopokat raktunk, vezetékeket húztunk. Jöttek az emberek: figyelni, csodálni sürgés-forgásunkat. Szívesen segédkeztek, s olykor szállást és meleg kosztot is kínáltak. S amikor kigyúlt a fény, ünnepséget rendeztek: ilyenkor éreztük milyen fontos az, amit csinálunk. Ez a tudat kedvet adott, nem is lazsált senki. Tanáraival, oktatóival többször találkozott. Sorsáról, érvényesüléséről kérdezték, s ő azt válaszolta, hogy megtalálta helyét, elégedett. Tisztelettel emlékezett a nevelők önzetlenségére, példamutató egyéniségükre. Álmában se gondolt arra, hogy nyomukba lépjen, s ő is a felnövekvő nemzedékek pallérozásával foglalkozzonA véletlen azonban közbeszólt. Egy baleset — lábtörés — után búcsút kellett mondania az ÉMÁSZ-nak. — Folyvást azon töprengtem: hová is menjek. S akkor összejöttem Németh Pállal, hajdani oktatómmal, ö hívott: menjek a szakmunkásképző intézetbe: ott legalább átadhatom a fiataloknak tapasztalataimat. Sokáig bizonytalankodtam, kétségek gyötörtek. Hogyan taníthatok én, hiszen nem is érettségiztem. Miként fo- . gadnának az egyetemet és a főiskolát végzett tanárok? Tudok-e bánni a tanulókkal? Hallgatnak-e rám. Végül csak igent mondtam, de a gátlásoktól sokáig nem szabadultam meg. Igazgatóm, s a kollégák — különösképp Hajós Gyula munkaközösség-vezető — megértése átsegített a kezdeti nehézségeken. Eleinte bizony kevés szabad ideje maradt, pedig otthon nemcsak a feleség, hanem a két, majd a három gyerek várta. Az esték zöme mégis ta- nulással telt el. Készítette az óravázlatokat, s lapozta a pedagógiai szakkönyveketIgyekezete meghozta az eredményt: a hároméves tanfolyamot sikerrel fejezte be. kellemes élményekkel fűszerezve. Munkatársai és diákjai tisztelték szorgalmát, szerénységét — sose várt kitüntetést —, emberségét.. Pergessük vissza az időt, s időzzünk a töprengés óráinál. .. ! — Mindig bántott, ha valamelyik fiú első- vagy másodéves korában kimaradt. Az egyikkel igen komoly bajok adódtak, mégis arra kértem a kartársakat: legyenek türelmesek, hátha kiforrja magát, hátha megjavul. Egyetértettek vele, ám a fiatalember mégsem tért jobb belátásra, otthagyta áz iskolát. Úgyszólván mindeht megtettem érte, mégis azon meditáltam, hogy miként kellett volna jobban megközelítenem. A múló keserűségért azonban kárpótolta az öröm, a volt tanulók ragaszkodása. — Rendszeresen felkeresnek a tanműhelyben, s nemcsak a törődést, hanem a fegyelmet és a szigort is köszönik- Azt mondják: hasznát vették munkahelyükön. Még az is meglátogatott, aki miatt legtöbbet bosszankodtam. Ilyenkor érzi az ember, hogy érdemes nap mint nap újat adni. A fiatalokról bizakodva beszél: — Nincs igazuk azoknak, akik folyvást csak rosszat mondanak róluk. A jószándékot, az őszinte segíteni akarást mindig értékelik, megbecsülik. Akárcsak a szakmai hozzáértést és a szorgalmat. Szerintem minden a pedagógus, az oktató egyéniségén múlik. 0» EEltelt tizenhat év, gondokkal, megtorpanásokkal, Nem produkált látványos csodákat, nem talált ki új, minden korábbinál hatékonyabb módszereket, nem jelentkezett közérdeklődést felkeltő tanulmányokkal. A rangos kitüntetés mégis a legjobb helyre került, mert Mesterként példát mutatott Tisztességes helytállásból, emberségből.. • Pécsi István Fenákel Judit: 20.35 KEDVES HAÍÜG Jerome Kiltp színműbe A Nemzeti Színház elSáA&sá- ban. Égy színésznő és egy színész lép a színre, $ bejelenOMmm 1976. június vasárai# tik a közönségnek: ők keltik életre Mrs. Patrick Champ- bell Színésznő és G. B. Shaw drámaíró alakját- Levelekét olvasnak fel, amelyeket Champbell és Shaw írtak egymásnak negyven éven át, eljátszák a személyes találkozásokat, Sháw látogatásait a művésznő otthonában, utazásaikat, s a Pygmalion című darab előkészületeinék körülményeit, próbáit, s bemutatóját. Shaw egyre híresebb iródairAi, közéleti nagyság lesz. Charúpbell csillaga pedig kezd hányattam. Shaw egyik darabjában megírja szerelniük történetét. A színésznő tiltakozik a darab bemutatása, ellett. Shaw viszónt levelezésük publikálását ellenzi. Ezek áz időnkénti ellentétek azonban nem törölhetik él a régi emlékeket... Szereplők: Lukács Margit és Major Tamás. (KS> í. — Hát akkor indulok — mondta Aranka, és megmasz- szírozta a visszereit. — Hova mennél? — kérdezte Etus — hova mennél fél háromkor? — A központba — mondta Aranka sértődötten. — Melyik központba? — Az UK központba. — UK? — forgatta a szájában Etus a három idegen betűt. — Mondtam neked a telefonba, hogy ma elmegyek. — Az IJK-központba? — Oda. — Hol ván az? — Micsoda? — Az IJK-központ? — A Pátria utca és a Génben utca sarkén. Nyele kerület. — A vólt Z&ertüicei házban? — -4 Zsemlicei ház a hát kerületben van. Az IJK-köz- pont a volt Komlóéi cukrászda fölött van az emeleten. — Szemben a régi Szavá- ria mozival? — Szemben .3 régi Schönfeld-féle tánciskolával. — Ahol a Kellner lány hasra vágódott? — A Kellner lány az iparosoknál vágódott hasra, mert egy almacsutkát csúsztattak a lába alá. — Banánhéjat. — Almacsutkát. — Banánhéjat. És a jaj de csúszik ez a banánhéj-t játszották a zongorán. — Akkor nem is lehetett banánt kapni. — Hogyne lehetett volna. Stumpf bácsi is árulta a Mesterlövészek terén. — Stumpf bácsi a Szent- mihályi kertben árult. Mindent összekeversz. — Akkor a banánhéját dugták á Kellner lány lába álá. És egyszér cták Puff, hátra vágódéit. Égnek meredi a . két lákkcípőjé. Senkinek sem volt ólyan finom lakkáipője. — Sévró. — Erre pontosan emlékszem, hogy lakk. Az apja hozta neki Prágából. — .4 Kétlner lány apja soha életében nem járt Prágában, Bécsben járt, meri ott volt egy üzlete. — Ezt a cipőt pedig nem Bécsből hozta, az biztos. Nekem maga a Kellner Böske — Neked a Kellner Böske nem mesélt sémmit, mért á Kellner Böske szóba Se állt veled. — Együtt jártunk iskolába. — Az unokatestvérével, a suszter Kellner lányával, dé az egész más. A Böské olyan nagyra volt az apjával, hogy minket észre se vett. Áz ipa- fósókhoz pedig be nem tetté volna a lábát. Hogyne, a gazdag Kellner Böske majd épp az iparosokhoz ment táncolni. — Hát hova? — Legföljebb a Schönfeld- féle tánciskolába, még oda is csak sátoros ünnepkor. Azért buktatták föl a fiúk, hogy ne legyen olyan büszke. — De Aranka ... — Mi van megint? — Az előbb pontosan te mondtad, hogy ez a hasra Vágódás nem a Schönfeld- féle tánciskolában volt, hanem az iparosoknál. — Én mondtam? — Persze, hogy té, hisz ezért vitázunk. — Én egyáltalán nem vitáztam. Én csak azt próbáltam neked elmagyarázni, högy az uK-központ a nyálé kerületben van. a vólt schsn- feld-féle táhciékólávál szemben. — Ahöl a Kellner lányt fölbuktáttáTt a KlampaUér testvéréit. — Ótt se vólták. — Mi az, hogy ótt se váltál? — A Kiampauér testvérek ótt se voltak. — Hát hói voltak? — Azt nem tudom, hogy hol voltak, de a tánciskolába akkor már hetek óta nem jöttek. Nem is jöhettek ' á gyász miatt. — Miféle gyász miatt? ' — _Szegény Kiampauér bácsi — Kiampauér bácsi CSdk egy évvel később halt meg. — Pontosan akkor hált meg, februárban. — Á Kellner lányt áprilisban buktatták fel. — Februárban. Február végén. — Tavaszi kosztüm volt rajtam. A rózsaszín tavaséi kosztümöm, pedig azt á születésnapomra kaptam szegény Zsigától. Március Í2-ré. — Bandi bácsitól kaptad. — Hogy mondod? — A rózsaszín kosztümöd Bandi bácsitól kaptád. Az egész családban senkinek nem volt annyi pénze, hógy neked a rózsaszín kosztümöt megvegye. Csak Bandi bácsinak. Zsiga pedig állás nélkül vólt. Napákat evett. — Hát ilyet ne mond á Zsigáról. — Pedig így volt, nagyón jól emlékszem. Nálunk évett hétfőn. Három hónapig minden hétfőn. Olyankor anyám szilvás gombócot Csinált, mert áz volt a kedvence. — Meg az volt a legolcsóbb. — ítógy érted ezt a légólcsóbbát? — Ügy, hógy a legolcsóbb. A szilvalekvár ótthón állt a nagy szilkékben. Szegény Emma néni — itten bocsássa meg — nagyön smudg asszony vólt. — A.z én anyám? — Ne haragudj Arabka, de hát ezt mindenki tudta róla, 'TolytaijukA r
