Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

1 Heti külpolitikai összefoglalónk : áZ ÉSEMfi^YEK KRÓNIKÁJA: ÉT FO: Koszigin szovjet kormányfő hivatalos látogatása Irakban —' A kanadai Vancouverben megnyílt az ENSZ településfejlesztési konferenciája — Véget ért a nyugathéinet szabad demokraták választási kongresszusa Előválasztások Ijél-Dakota, Montana és Rhone Iztand államokban — A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága a község-tanáési választások előkésitéséről tárgyalt ZERDA: Alekszej Koszigin Asszad szíriai elnökkel és Al-Ajubi miniszterelnökkel tárgyalt Damaszkuszban — János Károly spanyol király Washingtonba látogatott S^ÜTÖRTÖK: Meló Antunes portugál külügyminiszter tárgyalásai Moszkvában — Arafat-nyilatkozat a libanoni eseményekről - V LEK: Szovjet—szíriai közös közlemény a közel-keleti helyzetről — Santiagóban megkezdődött az Amerikai Államok Szervezetének kÖgyCUése j'rl BAT : Kissinger—Waldheim találkozó New Yorkban — Amerikai és francia haditengerészeti aktixAtás a Földközi-tenger keleti medencéjében Így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: > Szorjet— szíriai tárgyalások után LIBANON AZ ÉRDEKLŐDÉS KÖZÉPPONTJÁBAN — SANTIAGÓBAN ÜLÉSEZIK AZ AÄSZ — WASHINGTON SZALONKÉPESSÉ TESZI PINOCHETET ÉS VORSTERT — A PORTUGÁL KÜLÜGYMINISZTER MOSZKVÁBAN LIBANONRA SZEGEZÖ­DIK a világ tekintete. A több mint egy esztendeje tartó polgárháborús válság új vonatkozása a szír hadse­reg páncélosainak megjele­nése a libanoni főváros kö­zelében. A damaszkuszi kor­mány azzal indokolta ezt a lépését, hogy meg akarja menteni az ország békéjét, szét kívánja választani az egymással szembenálló fe­leket, végeredményben a tárgyalásos rendezést pró­bálja elérni­Szíria fővárosában tartóz­kodott négy napig Alekszej Koszigin szovjet kormányfő és nagy horderejű tárgyalá­sokat folytatott Asszad szír köztársasági elnökkel és a damaszkuszi kormányfővel, Al-Ajubival. (A szíriai csa­patok azt megelőzően indul­tak Libanonba, hogy a szov­jet miniszterelnök Damasz­kuszba érkezett.) A tárgyalások végén ki­adott szovjet—szíriai közös közleményt különös figye­lemmel fogadta a világ. A fontosabb pontok: a genfi konferencia megfelelő fó­rum a közel-keleti rendezés megvalósításához, azon ott kell lennie az első naptól kezdve a Palesztinái Felsza­badítás! Szervezetnek, — mind a Szovjetunió, mind Szí­ria elutasítja az Izraellel va­ló különmegállapodásokat, — a libanoni válság az imperia­lista és a cionista erők ak­cióinak a következménye, — a két ország a jövőben is hozzájárul a vérontás meg­szüntetéséhez, a biztonság és a béke helyreállításához, Li­banon területi épségének és függetlenségének biztosításá­hoz. Ez alatt Khaddam szíriai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter Párizsban járt, előzőleg pedig Líbia, Tunézia és Algéria főváro­saiban. A szíriai diplomácia vezetőjének a francia fővá­rosban volt tárgyalásai ter­mészetszerűen összefüggés­ben állhatták Giscadr d’Es- taing köztársasági elnöknek azzal a legutóbbi kijelenté­sével, hogy francia csapatok rendfenntartó szerepre vál­lalkozhatnának Libanonban. A LIBANONI VÁLSÁG fokozta a flották tevékeny­ségét a Földközi-tenger ke­leti medencéjében. Sajtóér­tesülések szerint Franciaor­szág jelentős flottaegysége­ket tart készenlétben Liba­non közvetlen közelében. Ott tartózkodik a Clemenceau repülőgép-anyahajó, a Tou- loni hadikikötőből kelet felé indult el a Jeanne d’Arc he- likopter-anyahajó is. Az Egyesült Államok 6. flottája, a földközi-tengeri flotta ha­jóinak jelentős része szintén a libanoni partok előtt tar­tózkodik* Magában Libanonban a harci cselekmények hevessé­ge a hét végére alábbha­gyott. Nyugati jelentések szerint jobbadán csak a Szí­riái közvetítést helyeslő, il­letve ellenző palesztin cso­portok között voltak össze­tűzések. Egyes forrásokból olyan hírek terjedtek el, hogy rövidesen kerékasztal- tárgyalások indulhatnak meg a libanoni pártok és a pa­lesztin csoportok részvételé­vel. Ugyanakkor diplomáciai kezdeményezések történtek az Arab Liga értekezletének összehívására, hogy ott tár­gyalják meg a libanoni vál­ságból kivezető utakat, mó­dokat. A hét végén ült össze Chi­le fővárosában, Santiagóban az Amerikai Államok Szer­vezetének külügyminiszteri értekezlete. ' A washingtoni diplomácia mindent elköve­tett, hogy ráerőszakolja az AÁSZ tagjaira Santiagói, mint konferenciájuk színhe­lyét. Ezzel az USA „a ke­mény kéz politikáját” igye­kezett bizonyítani a nyugati féltekén levő szövetségesei előtt. A novemberben esedé­kes amerikai elnökválasztás előtt a washingtoni vezető körök be akarják biztosíta­ni magukat a tekintetben, hogy monopóliumaik „vé­dett vadászterületén” senki se próbáljon kiszökni az észak-amerikai tőke uralma alól. SANTI AGÖBAN MÉG egy másodlagos célja is volt az USA diplomáciájának: vala­melyest szalonképessé tenni, némileg elfogadtatni Pino­chet fasiszta diktatúráját. Ez nem könnyű. Közvélemé­nyük nyomására egyes latin­amerikai államok kormányai az AÁSZ értekezletén sem rejtették véka alá a chilei népellenes rendszert elítélő véleményüket. Mexikó el sem küldte delegációját, Cos­ta Rica vagy Kolumbia fenn­tartásokkal élt, a venezuelai külügyminiszter pedig — Pi­nochet tábornokkal tárgyal­va — hivatalos formában kérte Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt fog­va tartott főtitkárának sza­badon bocsátását! Washington egyébként meg­lepő következetességről tesz tanúságot a különböző nép­szerűtlen, fasiszta vagy faj­üldöző rendszerek megítélé­sében : mindegyikkel szoro­sabbra akarja fűzni viszo­nyát! A hét végén hozták például nyilvánosságra, hogy egy egyelőre meg nem ne­vezett nyugatnémet város­ban még ebben a hónapban találkozni fog Kissinger kül­ügyminiszter és a dél-afri­kai elnök, Vorster. Pretoria Washington számára’ minde­nekelőtt stratégiai szempont­ból fontos. A „nyugati világ védelme” ürügyén akar az USA berendezkedni a dél­afrikai bázisokon. Ugyancsak a „nyugati vi­lág” stratégiai érdekeire hi­vatkoznak az amerikai veze­tők az USA és Spanyolor­szág kapcsolatainak elmélyí­tésekor. János Károly király személyében először járt spanyol uralkodó az Egye­sült Államokban, és egyál­talán a nyugati féltekén, amelynek jelentős része szá­zadokkal ezelőtt spanyol gyarmat volt. Ma Ford el­nök „mérföldkőnek” mondja János Károly amerikai láto­gatását és újra kifejezésre juttatja, hogy a jövőben egy­re fontosabb szerep vár Spa­nyolországra „az atlanti kö­zösség” életében. Ez nyílt utalás arra a lehetőségre, hogy a madridi kormány egy szép napon csatlakozhat a NATO-hoz. a portugál külügy­miniszter, Meló Antu­nes a héten Moszkvában tárgyalt. Gromiko külügymi­niszterrel áttekintették a két ország kapcsolatainak alaku­lását és a nemzetközi hely­zetet. Fogadta Antunest Leo- nyid Brezsnyev is; ez a tény szintén jelezhette, milyen fontosságot tulajdonítanak Moszkvában a nemzetközi enyhülés elmélyítésében a szovjet—portugál viszony alakulásának. Teli Vilmos órája Svájc évszázadok óta nem seit háborút, most azonban be- lesodródott egybe. Igaz, nem harckocsik lánctalpai forognak, hanem ici-pici fogaskerekek» nem fegyverrel vívnak, hanem, órákkal. A másik hadviselő fél az az ország, amelyre a svájciak eddig álmukban sem gondoltak ilyen minőségben: az Egyesült Államok. Az óra-világpiac eddigi koro­názatlan királya Svájc, nemrég kezdte észrevenni, hogy áruja iránt csökken a kereslet, pedig igazán minden képzeletet felül­múló változatban jelennek meg a kirakatban. Egy valamire azonban nem gondoltak, illetve csak most döbbenték rá, amikor az amerikai gyártmányok már kezdik elözönleni a piacot. A svájciak nem ismerék fel idejé­ben, hogy a jövő az elektromos­elektronikus óráké. Legalábbis az eddigiek szerint így fejlődik a helyzet. Az amerikaiak az űr­hajózásnak ezt a technikai lele­ményét gyorsan átvitték a civil termelésbe, és elkezdték töme­gesen gyártani az elektronikus­óra digitális változatát, azt„ amely gombnyomásra — viliód- zó számokkal mutatja az időt. Igaz, még nem nagy a veszély, az évi 200 millió órából, amely a világpiacon megjelenik, „csak’* tízmillió az ilyen típus, öt év inúlva azonban — ezt jósolták, — már egyharmadrészt, a japá­nok szerint kétharmadrészt szo­rítják majd ki a hagyományos„ a ketyegő szerkezetekei. Dávid és Góliát avagy — Svájcról lévén szó — Teli Vil­mos és a helytartó megkezdte küzdelmét. A legendákban min­dig a kisebbik győz, de mi lesz a valóságban? Egyes vélemények szerint az elektronikus óra még nem tö­kéletes, az áramellátás biztosí­tása, az elemek cseréje nehezíti kezelését. Lehet azonban, hogy azoknak van igazuk, akik sze­rint máris megindult hódító út­jára. Egy svájci menedzser ke­sernyésen jegyezte meg, hogy ezt a harcot Svájcban csak a nagyok és a különlegesséaeket gyártó vállalatok fogják túlélni. Lehet, hogy így lesz, lehet, hogy nem. Én mindehhez csak egy — a technikától és a gyárak versengésétől igen távoleső — gondolatot fűzök. Legyen az elektronikus időmérő pontosabb és újszerűbb mint a régi, szá- mojrira az órához mindig úgy hozzá fog tartozni a ketyegés, mint a szívhez a dobogás. Még ekkor is, ha a jövő gyermekei, valami régi történetet olvasva, ezzel a kérdéssel fordulnak majd a felnőtthöz: — Apa, miért mondták régeit azt, hogy az óra jár? ^ Tatár Imre Olimpia és olimpiád Most majd sokat írnak az olimpiászról, de a volt olim- piászokról is. Elkerülhetetlen lesz, hogy ne essék szó köz­ben Olympiáról is, erről a ré­gen is jelentéktelen, most is ezer főt alig számláló tele­pülésről a Peloponezosz szí­vében. Nincs a világnak talán még ilyen kis helye, amely­nek ilyen nagy neve lenne, s alig akad még oly települé­se, amely ennyire csak a történelmi és történeti emlé­kekből, illetőleg azok rein­karnációjából, újjászületésé­ből élne. A községbeliek egyetlen foglalkozása, lassan már egy évszázada a romok szolgálata, pontosabban a romok látogatóinak a szolgá­lata. Szállodákon, étterme­ken, leszakadni látszó pol­rornjaiban is fenségesen tű­nődve a múlton, amelyből a jelen és a jövő is táplálkozik, ott terül el a tulajdonképpeni szent hely. Amiért hat kor­szakon keresztül időszámítá­Az Atléták edzőtermének romjai sokkal zsúfolt souvenir-üzle­teken kívül nine is itt semmi anás érdekes. Csak az ólympiai stadion. Néhány száz méterre, csend­ben, susogó, hátalmás fák tö­vében, messzire elterül ten. HlP FI fii fifl cj/ffmumm télt. Játim fi- --asisnar sunk előtti 77Ő-tól egészen időszámításunk utáni 293-ig — mígnem Theodosius ésá- szár be nem tiltotta á játéko- kát — idejárt az egész gö­rögség, de még Kis-Ázsia és Balkán déli részé, is. És. ami­ért a felújított játékok ihle­tében, a feltárt romok bűvö-. létében idejár má ismét , mil- liöszám a kiváhesian kegye- letes és a kegyelettől is ki­váncsi, nem is csak sportra­jongó vándora a világ szép országútjainak. OstoBa dolog a „lég”. De aligha tagadható, hogy az ókori világ legnagyobb ha­gyatékai közé a Coubertin — szobra itt áll illendően — által felújított olimpiai játé­kok szelleme tartozik. Sport volt? Természetesen. De szel­lemiség is. Vetélkedés, az iz­mok, az emberi test, a fizi­kum összevetése? Természe­tesen. De politika is. Minden értelemben. Úgy is, hogy a játékok idején felfüggesztet­ték a görög államok közötti oly gyakori torzsalkodást, a háborúkat. És, úgy is, hogy a fiatalság, az ember embersé­gének ünnepei volták és ma­radtak, és lettek újra az olimpiai játékok. A romok különben önma­gukban semmit sem monda­nak. A romok önmagukban csak lenyűgözőek, ahogyan ezt már közhelyszerűen mon­dani szokás, — de rontok. Rommá tették az itt épült nagyszerű. csarnokőkokat, edzőtermeket, a stadióht és környékét, a szentélyekét, a templomokat, a kincstára­kat ... nem... nem az évez­redek. Az idő foga, még a földe dőlt, földrengés szele­telte Zeusz szentély oszlopait is. csak megkóstolgatta. Az időben . élő emberék vóltak 'azok, akik feldúlták itt min-' dent, akik széthordták a fel­tár! kincseket, feldúlták * sírokat, elvitték, vagy össze­törték a megelőző évezredek használt tárgyait, fegyvereit, korsóit, edényeit: emlékeit. Igaz viszont, hogy az időben élő emberek tették újra újjá mindazt, amiért idezarándo­kolnak. Kőoszlopok, akkorák, mint egy-egy kriptatető, ott sor­jáznak egymás mellett a csendben susogó, a szikrázó- an sárga nap fényét lágy ten­gerzöldre tompító fák árnyé­kában. Mintha sírok lenné­nek. Nem azok: szobortalap­zatok. Az olimpiai győztesek egyik ajándéka az volt, hogy szobrot állíthattak önmaguk­nak. Vagy háromezer szobor sorjádzott itt, maradt belőle ha másfélszáz. A szobrokat öszetörték. A szobrokat nyomtalanul ellopták. A szobrokat elvitték és egy ré­szük szerencsére megtalál­ható a világ nagy nyugati múzeumaiban. A talapzatok maradtak. Mementóként az olimpia hő­nasszus alján, vagy ezer mé­ter magasan Delphiben, a jóshelyen is, de ilyen épült, már mint a pálya alakját il­leti, az újkori olimpia szín­helyén, az első olimpia alkal­mából Athénban is. És ez volt a lényeg, ez a maga 192,5. méter hosszúságával, a felső végén körívvel lezárva, a be­járatnál amely a talpnál van, a versenyzők bevonuló kapu­jával, s az olimpiai láng he­lyéül szolgáló kőmonolittal, ez az U alakú, jó ha harminc méter széles pálya: ez volt a lényeg. A stadion. Ezért jön­nek most is ide kora tavasz­tól késő őszig a turisták mil­liói, ezért és erre épült a gö­röghoni idegenforgalom je­lentős része. Szemre talán a világ legjellegtelenebb embe­ri kéz csinálta 192 métere! De ember csinálta. A. görög szellem alkotta. Tízezrek ül­ték körül évszázadokon át lelkesedve, kétségbeesve, ün­nepelve, vagy gyászolva, de mindig megbékélve közben Márvány startkő az egyko­ri futóversenyek indításához. (A szerző felvételei) 'Nem sírköveit. Az innen „elvitt” szobrok elhagyott iá lapzáiái. seire, s az emlékek pusztító­ira, fosztogatóira. Mint minden nagyszerű dolog lényege, Olimpia „lé­nyege”-is első pillanatra sem­mitmondó.. A lényeg ugyanis a stadion. Annyira az, hogy ilye* stadion épült s Far­egyrtiással. Ifjak és ifjak, és megint csak ifjak ezreinek, tízezreinek volt az álma é, . győzelmüknek életreszóló be csülete ez a nagyon is jelleg zetes U. Igaz: nem a kövek, a stadion pora tette az em­bert naggyá és nerc csupán az ember formálta a környé­ket és környékét harmoniku­san szépre és hatalmasra, mintegy örökkévalónak. Ami Olimpiában megragadott: az ember és az alkotásának kö­zös harmóniája. Amikor az alkotás visszahat az alkotóra, amikor az emberi mű teszi örökéletűvé az embert. * Olimpiából Delphibe a jós­helyre vezetett utunk. Miután lapomtól nem kaptam erre megbízatást, így nem kérdez­tem meg Pythiát, mit jósol üekünk, magyaroknak, az újkori olimpiász monterálí stadiortjában? Féltem, hogy­ha mégis feltenném a kér­dést, valami efféle pythinai jóslatot kapnék válaszul: a jobbik mindig győzni fog. De -ieuszra is, ki lesz az a job­bik? - • Gyurkó Géza (A befejező rész következik) A A M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom