Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-30 / 153. szám

SnUG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XXVII. évfolyam, 153. szám ÁRA: 80 FILLÉR 1976. június 30. szerda Púja Frigyes Dániában Púja Frigyes kedden, dá­niai tartózkodásának máso­dik napján vidékre, a Fyn- szigetre látogatott. Útjára elkísérte Oláh József a Ma­gyar Népköztársaság koppén' hágai nagykövete és a dán külügyminisztérium több ma­gas rangú munkatársa. Pú­ja Frigyes a dán királyi lé­gierő különgépén déltájban érkezett az ország második legnagyobb 3400 négyzetki­lométer területű szigetének „fővárosába” Odensebe, a nagy dán író, Andersen szü­lőhelyére. Púja Frigyes külügymi­niszter délután érkezett viszf3 sza Koppenhágába. Az este folyamán Oláh József nagy­követ fogadást adott külügy­miniszterünk tiszteletére a nagykövetség épületében. Az igen szívélyes hangulatban lezajlott fogadáson részt vett Knud Boerge Andersen kül­ügyminiszter, a kormány több más tagja, a dán po­litikai, gazdasági és kultu­rális élet számos kiemelkedő képviselője. A program szerint a ma­gyar—dán hivatalos külügy­miniszteri tárgyalások szer­dán fejeződnek be. (MTI) Leonyid Brezsnyev : „Az imperializmus nem diktálhatja többé Európa sorsát” Megnyílt Berlinben az európai kommunista és munkáspártok értekezlete Berlinben kedden reggel kilenc órakor 29 pártküldöttség résztvételével megnyílt az európai kommunista és munkáspártok értekezlete, amelyen a Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttségét Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezeti. Elsőként Jean Terfve, a Belga Kommunista Párt elnökhelyettese elnökölt. A konferenciát Erich Honecker, a Német Szocialista Egység párt Központi Bizottságának első titkára nyi­totta meg. Hangsúlyozta, hogy a kommunista és a munkáspártok küldöttségei több mint 29 millió kommunistát képviselnek. Teljes joggal elmondhatjuk — hangsúlyozta — párt­jaink é3 ez a konferencia kontinensünk mun kásosztályának, dolgozóinak, népeinek alapvető céljait képviseli. Erieh Honecker utalt arra. hogy az előkészítős megbeszélések, amelyek elvtársi légkörben zajlottak le, kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy tovább segítsék a pártok kölcsönös megértését, az álláspontok kidolgozását, illetve a pártok együttműködé­sét. ; A kedd délelőtti ülésen felszólalt Aarne Saarinen, a Finn KP elnöke, Franz Muhri, az Osztrák KP elnöke, Hriszto Petasz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja KB PB-tagja és Erich Ziegler, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt elnökhelyettese. Ezután szünet kö­vetkezett, majd Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára vette át az elnöklést, és Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának adta meg a szót. Leonyid Brezsnyev felszólalása fíedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának küldöttsége forrón üdvözli az európai kommunista- és munkáspár­tok konferenciájának részt­vevőit. Tolmácsoljuk önök­nek tizenöt és fél millió szov­jet kommunista testvéri ba­rátságának és harci szolida­ritásának érzéseit — mon­dotta Brezsnyev és szívélyes köszönetét fejezte ki ä kon­ferencia vendéglátóinak. Ebben a teremben Európa 29 kommunista pártjának vezető személyiségei vannak jelen. Olyan emberek gyűl­tek össze itt, akik életüket a dolgozó nép jogaiért, az új igazságos társadalmi rendért, a népek közötti valóban tar­tós békéért folyó harcnak szentelték- Pártjaink külön­böző feltételek között dolgoz­nak és különböző feladato­kat oldanak meg az orszá­gukban uralkodó konkrét helyzetnek megfelelő saját taktikát és stratégiát ala­kítva ki. De valamennyien egysé­ges harc résztvevői vagyunk, egy irányban haladunk, és valamennyiünket egy általá­nos, végső cél kapcsol össze. Ezért számunkra, európai kommunisták számára, kö­zös ügyünk érdekében hasz­nos, hogy véleményt cseré­lünk, hogy olyan fontos és időszerű témát vitatunk meg, mint az európai béke, együttműködés, biztonság és társadalmi haladás. Bizonyos mértékig jelké­pesnek tekinthető, hogy ép­pen itt, Berlinben gyűltünk össze. Ez a város, ahol be­fejeződött a hitlerizmus ösz- szeomlása, ez a város, amely 30 évvel ezelőtt még romok­ban hevert, most a szocia­lista újjászületés, felvirágzás és előremutató céltudatosság nagyszerű példája. Ma ez a város a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa. És most ez a Beflin ven- dégszeretően fogadta Europa kommunistáit, akik _ azért gyűltek össze, hogy népeik­nek a béke és a társadalmi haladás új látóhatáraihoz ve­zető utat ajánlják. Ez való­ban világosan mutatja az Európában bekövetkezett történelmi változásokat. Kontinensünk ma már távolról sem az az Euró­pa, amely 30 évvel eze­lőtt a második világhá­borúból lerombolva, vér­től borítottan felperzsel­ve került ki. Amit Európa népei nap­inkban elértek, mindenek­előtt a fasiszta agresszorok és csatlósaik elleni felszaba­dító harc eredménye. Az emberek tízmilliói ál­dozták életüket ebben a harcban. Hozzájárultak Eu­rópa megújulásához. Erről sohasem feledkezünk meg. A mai Európa jelentős mértékben a kontinens szá­mos országában sikeresen épülő szocializmus és kom­munizmus gyümölcse- Gyü­mölcse annak az állhatatos és kitartó harcnak is, ame­lyet a szocializmus országai a nemzetközi küzdőtéren a békéért vívnak. Európa új arculata ugyan­akkor annak a fokozódó osz­tályharcnak az eredménye is, amelyet a munkásosztály- ■lyal, az élükön a burzsoá or­szágok dolgozói és a legszéle­sebb társadalmi körök a tartós békéért folytatnak. Az időszaknak, melyet át­éltünk fontos megkülönböz­tető vonása az a körülmény, hogy a mai Európában ezek a változások a kapitalizmus általános válságának elmé­lyülése közepette mennek végbe. Itt szeretném hangsú­lyozni, hogy ez nemcsak gazdasági, hanem politikai és erkölcsi válság is. Ez a válság egyre jobban meggyő­zi a tömegeket arról, hogy a kapitalizmus olyan társada­lom, amelynek nincs jövője, egyszer s mind ez a válság megsokszorozza a másik, a szocialista út híveinek szá­mát is. Ezt a válságot nem lehet megállítani, ma világosabb, mint bármikor, hogy az im­perializmus többé nem dik­tálhatja Európa sorsát. _ E sors meghatározásában im- már döntő szava van a szó- cialista államoknak, a tő­kés országok demokratikus és munkásmozgalmának. És éppen ezeknek az erőknek a döntő érdeme, hogy Európa már 30 éve békében él. Az Európában kialakult új körülmények között végre megoldást nyert számos éles, robbanásve­szélyes probléma^ amely a második világháborútól kezdve lázban tartotta a kontinenst. Azok a fontos szerződések és megállapodások, amelye­ket a szocialista országok a legutóbbi években Francia- országgal, az NSZK-val és más nyugati országokkal kötöttek, valamint a Nyu- gat-Berlinről szóló négyha­talmi megállapodás, jobb európai helyzet kialakulásá­hoz vezettek. A békés egymás mellett élés elvei az államok közti kapcsolatok vezérlő irányza­tává lettek. Ez legteljeseb­ben az Egyesült Államok és Kanada részvételével meg­tartott összeurópai tanács­kozás sikeres lebonyolításá­nak tényében jutott kifeje­zésre. Ez a béke erőinek ha­talma s politikai győzelme. A tanácskozás mérföldkö­vet jelentő dokumentuma az államok békés közeledésének és együttműködésének gaz­dag, sokoldalú kódexe. Va­lamennyi javaslatát igyek­szünk megvalósítani. A nemzetközi enyhülés ügyének sikere lelkesítette és megerősítette a béke és a haladás erőit, emelte tekin­télyüket és hatásukat a tö­megekre. Megmutatta, hogy a burzsoá országok uralko­dó köreinek valószerűen gondolkodó képviselői meg­alapozott álláspontot foglal­nak el. Ugyanakkor felhá­borította és aktivizálta a reakciós és militarista erő­ket, mindazokat, akik Euró­pát és az egész világot a hidegháborús időkhöz a nuk­leáris katasztrófa szakadéké­nak szélén való egyensúlyo­zásához kívánják visszahúz­ni. Megriadtak mindazok, akik a halált és pusztulást hozó fegyverek gyártásából élnek, akik képtelenek más politikai karriert elképzelni a maguk számára, minthogy „keresztes hadjáratra” uszít­sanak a szocialista országok és a kommunisták ellen, vagy hogy — mint ahogy azt Kína maoista vezetői teszik, s nyíltan „az új há­borúra való készülődésre” szólítsanak fel, arra számít­va, hogy hasznot húzzanak más államok és népek egy­más ellen fordításából. A már eddig is soha nem látott méreteket öltött fegy­verkezési hajsza fokozásá­nak érdekében az imperia­lizmus agresszív erői és cin­kosaik újból forgalomba hozzák a mítoszt, az úgyne­vezett „szovjet veszélyről”, amely állítólag a nyugati országok feje felett lebeg. Minden józan megfontolás ellenére, a szocialista orszá­gokat teszik „felelőssé” más államokban bekövetkező bel­politikai fejlemények miatt, a polgárháborúk és a nem­zeti felszabadító háborúk mi­att. A kispolgárokat „orosz tankoszlopokkal” rémisztge­tik, azt sugalmazzák, hogy a Szovjetunió és a varsói szer­ződés többi országai hatal­mas mennyiségben fegyvert halmoznak Jel, ”Nyugat-Eu- rópa elleni háborút” készíte­nek elő. Ezek a kiagyalások azon­ban kártyavárként omlanak össze, mihelyt a tényeket, a valóságot vesszük szemügy­re. Ami Közép-Európát illeti, nincs nagy különbség a var­sói szerződés és a NATO fegyveres erőinek méreteit tekintve. Színvonaluk sok éve többé-kevésbé azonos (a két fél profiljának meghatá­rozott különbözőségével). Ez a nyugati hatalmak számára pontosan olyan jól ismert, mint számunkra. Ezért a szocialista orszá­gok megállapodást javasol­nak a fegyveres erők és a fegyverzetek (legalább a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok részéről történő egyen­lő csökkentéséről, azzal a céllal, hogy ne változzanak meg az erőviszonyok, de csökkenjenek a felek kato­nai kiadásai és az összecsa­pás veszélye. Ügy tűnik, mi sem lehet logikusabb és igazságosabb ennél. Mégis: a NATO-országok állha­tatosan arra törekednek, hogy a csökkentés ne egyenlő mértékben követ­kezzék be, hogy az erővi­szonyok javukra és a szo­cialista országok hátrá­nyára változzanak. Világos, hogy ebbe nem me­hetünk bele és a nyugati tárgyalópartnereink látható­lag maguk is megértik ezt. így hát az általuk elfog­lalt álláspontnak csak egy értelme lehet: hogy fékezzék a tárgyalásokat, melyeken akadályozzák a közép-euró­pai fegyveres erők és fegy­verzetek csökkentését. Éppen a Szovjetunió java­solta, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyver­zetek csökkentéséről folyó tárgyalásokon részt vevő ál­lamok vállaljanak kötelezett­séget, hogy mindaddig, amíg a tárgyalások folynak, nem növelik a fegyveres erők lét­számát. A Nyugat azonban ezt a javaslatot sem fogadta el. A NATO tovább növeli KÖzép- Európában állomásozó kato­nai erőinek létszámát és ütőerejét. Ki van tehát az európai katonai veszély csökkentése mellett, és ki segíti elő e veszély növelését? A Szovjetunió az egyetlen a nagyhatalmak közül, amely nem növeli évről évre kato­nai kiadásait és a hatalmak katonai költségvetésének ál­talános, egyeztetett csökke­nésére törekszik. Eközben az Egyesült Államok katonai költségvetése szakadatlanul nő. Már meghaladja a 100 milliárd dollárt. A NATO nyugat-európai tagjai eseté­ben pedig öt év alatt — 1971—1975-ig — több mint kétszeresére nőttek a kato­nai kiadások. Ez a valóság, amely ön­magáért beszél. Emlékezte­tünk még néhány beszédes tényre. Éppen a Szovjetunió fon­tos javaslatot terjesztett elő. Indítványozta, hogy kös­senek világméretű meg­állapodást az erőszakról történő lemondásról a nemzetközi kapcsolatok­ban, általánosan tiltsák be a tömegpusztító fegy­verek új fajtáit és rend­szereit (amelyek között a nukleáris ködfegyvernél sokkal szörnyűbb fegyve­rek is megjelenhetnek). Ezek a javaslatok világ­szerte széles körű helyeslés­sel találkoztak, de a nyugati hatalmak kormányai részé­ről (nem is beszélve Kíná­ról) eddig sajnos nem sok akaratot látunk ezek megva­lósítására. A Szovjetunió a stratégiai fegyverek további korlátozá­sáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások során hivatalo­san javasolta, hogy mondja­nak le olyan új. az eddigi­nél pusztítóbb fegyvertípusok létrehozásáról, mint például a „Trident” rakétával fel­szerelt tengeralattjáró és a B—1-es stratégiai bombázó az Egyesült Államokban és az ennek megfelelő rendszerek a Szovjetunióban. Az Egye­sült Államok azonban eluta­sította javaslatainkat és hoz­zálátott a tömegpusztító fegy­verek eme újabb csoportjá­nak kialakításához. A Szovjetunió javasolta az Egyesült Államoknak, álla­A szovjet delegáció európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáján. Leonyid Brezsnyev mellett: Borisz Ponomarjov. (Népújság teleíotó — ZB—MTI—KS) podjanak meg abban, hogy kivonják a nukleáris fegyve­reket hordozó szovjet és amerikai hadihajókat a Föld­közi-tengerről. Javaslatunkat azonban elutasították. A Szovjetunió javasolta, hogy kössenek megállapodást az atomfegyverkísérletek ál­talánost és teljes betiltásáról, Ez a javaslat széles körű tá­mogatásra talált az ENSZ- ben. Más atomhatalmale azonban nem voltak hajlan­dók tárgyalóasztalhoz ülni a) vonatkozó megállapodás ki­dolgozása érdekében. Mindezek a javaslataink továbbra is érvényesek — mondotta Brezsnyev és alá­húzta. hogy az eddig elmon­dottak elegendőek annak a kérdésnek a helyes megvála­szolásához. hogy valójában ki törekszik a fegyverkezési hajsza megfékezésére és ki az aki cselekedeteivel szítja azt. V. I. Lenin, a szovjet ál­lamnak az első világháború befejezéséért vívott harca feladatairól szólva, hangsú­lyozta: „aki azt hitte, hogy könnyen hozzá lehet jutni a békéhez, hogy csak enyhe célzást kell tenni a békére és a burzsoázia tálcán hozza ne­künk, az egészen naiv em^ bér..V. I. Leninnek ezek a szavai ma is időszerűek. Biztosíthatom önöket, elvtár­sak. hogy pártunk nem csök­kenti erőfeszítéseit a béke és a népek biztonsága ügyéért vívott harcokban. Ezzel kapcsolatban mi to­vábbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk a szovjet- amerikai kapcsolatok javítá­sának. Természetesen elsőrendű jelentősége lenne annak, hogy sikeresen befejeződjék a stratégiai fegyverzetek kor­látozásáról szóló, új megál­lapodás elhúzódó kidolgozása. A Szovjetunió ebben a kér­désben jóakaratról és építő szellemű magatartásról tett és tesz tanúbizonyságot. An­nál különösebb. hogy az Egyesült Államok felelős kö­reiben időről időre felhívá­sok hangzanak el a gyorsí­tott fegyverkezésre hivatko­zással a Szovjetunióval foly­tatott tárgyalások megreke­désére. vagyis egy olyan helyzetre, amely néhány hó­nap óta húzódik — nyíltan meg kell mondanunk — nem a mi hibánkból. Elvtársak! Nem egyszerű dolog hatás­talanítani azt a puskaporos, pontosabban nukleáris kam­rát, amellyé napjainkban Európát változtatták. De meg kell kezdeni a tényleges elő­rehaladást ebben az irány­ban. A Szovjetunió, híven a Helsinkiben elért megállapo­dás szelleméhez és betűjé­hez. lelkiismeretesen értesíti az európai biztonsági konfe­rencia résztvevőit a hadgya­korlatokról. amelyeket a ha­tárövezetekben folytat és meghívja ezekre a szomszé­dos országok megfigyelőit. A szocialista országok — mint ismeretes — többször is javaslatot tettek az észak­atlanti és a varsói szerződés szervezetének egyidejű fel­oszlatására, vagy — előzetes lépésként — azok katonai szervezetének megszüntetésé­re. Természetesen távol áll tő­lünk az a gondolat. hogy (Folytatás a, 2. oldalon^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom