Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-30 / 153. szám

Megnyílt Berlinben az európai kommunista és munkáspártok értekezlete A magyar delegáció az európai kommunista- és munkáspártok konferenciáján (MTI fotó — Vigovszki Ferenc felvétele — KS) (Folytatás az 1. oldalról) egyenlőségjelet tegyünk ' a két szervezet közé. A varsói szerződés szigorúan vett vé­delmi szervezet. Ami a NATO-t illeti, ezt a tömböt az agresszió és a népek fel­szabadító harca elnyomásá­nak eszközeként hozták lét­re. és — bármennyire szépí­tik is tevékenységét — ez marad ma is. Mi azonban el­vileg ellenezzük a világ ka­tonai tömbökre való felosz­tását. Elvtársak! Európa népei olyan nemes hagyományok örökösei és folytatói, amelyek a világ- kultúra elválaszthatatlan al­kotó részévé váltak. Kell-e mondani, hogy ezek a nagy hagyományok ko­runkban sok mindenre köte­lezik az európaiakat? Másrészt viszont Európa — az emberiség történelme legborzalmasabb háborúinak forrása volt. Legalábbis százmillió emberélet Európa történelmének véres mérle­ge napjainkig. Ez szintén az európaiak hozzájárulása az emberiség történelméhez, de borzalmas hozzájárulás, amely figyelmeztet és köte­lez. Arra kötelez, hogy el­gondolkodjunk a múlton a jövő érdekében. Európa elvileg új korszak­ba lépett, amely alapvetően különbözik mindattól, ami korábban volt. Ennek meg nem értése azt jelentené, hogy az európaiak katasztró* fa felé haladnak. „Ki kardot ránt, kard ál­tal vész el’’ — tartja a régi mondás. Napjaink Európá­jában a kardot rántó nem­csak maga vész el, de még csak el sem tudja képzelni, hogy ki mindenki pusztul el vele együtt a tűzben: ellen" ség. barát, szövetséges vagy egyszerűen közeli avagy tá­voli szomszéd. A szovjet emberek számá­ra maga a gondolat is bor­zalmas, hogy Európa terü­letén nukleáris fegyvert al­kalmazzanak. Európa épülete a végső­kig zsúfolttá és tűzve­szélyessé vált. Nincs és nem is lesz olyan tűzol­tóság, amely képes lenne a tüzet eloltani, ha az valóban lángra lobban. A béke tehát Európa és az európaiak számára létfontos* ságú. Rendkívül fontos az is, hogy megteremtsük Európá­ban a békés együttműködés, úgymond anyagi közegét. Itt a kölcsönösen előnyös együttműködés különböző formáira — a kereskedelem* re, a termelési kooperáció­ra és a tudományos-műszaki kapcsolatokra — gondolok. Ez a feladat teljesen reális. Például a Szovjetunió ke­reskedelmi forgalma az európai tőkés országokkal az utóbbi öt esztendő alatt több mint háromszorosára növe­kedett. Ügy gondolom, hogy az európai. kommunisták egy­ségesek az ilyen kapcsolatok további fejlesztésének hasz­nosságát és kívánatosságát illetően. Ez segít a tartós bé­ke anyagi alapjainak leraká* sában. Ez megfelel a dolgo­zók közvetlen érdekeinek. A szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok ezekben a válságos időkben máris sok százezer, sőt sok millió ember számára bizto­sítanak munkát Nyugat-Eu- rópában. Ugyanakkor ezen az úton nem kevés az akadály, ame­lyet a tőkés országok tá­masztanak a szocialista or­szágokkal szemben gyakran alkalmazott megkülönbözteté­sekkel. — Mondotta Brezs- nyev és hozzáfűzte: Mint ismeretes, javaslatot tettünk európai kongresszu­sok, vagy államközi tanács­kozások megtartására. hogy megvizsgáljuk az olyan prob­lémák megoldásában való együttműködés kérdéseit, mint amilyen a környezetvé- . delem, a közlekedés, az ener­getika fejlesztése. }|fó. június 30. szerda A nyugati államok szavak* ban emellett vannak, való­jában azonban kibúvó állás­pontra helyezkednek és egy­általán nem sietnek a gya­korlati lépésekkel. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a Helsinkiben elért megállapo­dások támogatására tett Ígé­retekkel ? Elvtársak! A tartós béké­hez olyan szükséges állam­közi bizalom légkörének megteremtése azt követeli, hogy a népek egyre jobban megismerjék és megértsék egymást. Pontosan és első­sorban ebből a szempontból közelítjük meg a kulturális csere és az emberi érintke­zések kérdéseit teljes sokré­tűségükben. Hogyan is áll az ügy eb­ben a vonatkozásban? A szovjet állam minden­képpen ösztönzi a kulturális cserét — kormányközi meg­állapodásokban rögzíti azt és évről évre szélesíti terjedel­mét. Jelenleg országunk 120 országgal tart fenn kulturá­lis kapcsolatokat. A helsinki konferencián elfogadott zá­róokmánynak megfelelően. Ugyanezt az irányelvet kö­vetik ezekben a kérdések­ben az európai biztonsági konferencián részt vett más szocialista országok is. Ami viszont a tőkés álla­mokat illeti, azoktól megle­hetősen sok szép szót hal­lottunk a szellemi értékek cseréjéről, de valóságos tet­teket bizony keveset láttunk. Ez nyilvánul meg a leg­különfélébb területeken. Ang­liában és Franciaországban például csak hatod-heted- annyi könyvet adnak ki szov­jet szerzőktől, mint mi a Szovjetunióban, angol, illet­ve francia szerzőktől. Harmadannyi teevíziós mű" sort sugároznak, stb. stb... Egészében a szocialista or­szágok népei lényegesen tá­jékozottabbak a nyugati élet­ről, mint a tőkés országok dolgozó tömegei a szocialista valóságról., A burzsoá propaganda feltalálta a „zárt társada­lom” legendáját, hogy csök­kentse a szocializmus vonzó­erejét, befeketítse arculatát. Forduljunk itt is a tényék­hez. Csupán az elmúlt 1975-ös évben a KGST-országokban több mint 58 millió külföldi vendég fordult meg. Ugyanak­kor a szocialista közösség or­szágaiból mintegy 35 millió polgár utazott külföldre. Már ebből is látható, hogy mit érnek a „zárt társadalomról” hangoztatott szólamok. Vagy vegyük például az olyan tömegszervezeteket, mint a szakszervezetek kö­zötti érintkezés kérdését. Előfordult, hogy az Egye­sült Államok területén tar­tott nemzetközi találkozókra nem engedték be a szovjet szakszervezetek képviselőit. Ami a Szovjetuniót illeti nálunk tavaly 980 külföldi szakszervezeti és munkásde­legáció járt, és 750 szovjet delegáció látogatott külföldi országokba. Nem, a szocialista orszá­gok nem képeznek „zárt tár­sadalmat” Nyitva vagyunk min­den előtt, ami igaz és becsületes, ajtónk azon­ban mindig zárva lesz azok előtt a kiadványok előtt, amelyek a háborút, az erőszakot, a fajgyűlö­letet és az embergyűlöle­tet hirdetik. Még jobban bezárjuk aj­tónkat a külföldi titkosszol­gálatok és az általuk létre­hozott emigráns szovjetelle­nes szarvezetek ügynökei előtt. Gondolom, hogy az ame­rikai CIA tevékenységének legutóbbi botrányos leleple­zései után mindenki jól megérti, hogy enyhén szól­va, joggal állunk így hozzá ehhez a kérdéshez. Véleményünk szerint a kulturális cserének és a tá­jékoztatásnak humánus esz­méket, a béke ügyét, a népek közötti bizalom és barátság megszilárdítását kell szolgál­nia. Eközben néhány európai ország területén tovább mű­ködnek a hírhedt felforgató rádióállomások, a Szovjet­unió határozottan sürgeti, hogy szüntessék meg a lélek­tani hadviselés eszközeinek tevékenységét. Elvtársak! Pártunk, híven a proletár internacionaliz­mus nagy eszméihez sohasem választotta külön a szovjet ország sorsát Európa és a világ más országainak sor­sától- Külpolitikánk, amely a béke és a népek szabadsá­gának megszilárdítására irá­nyul, és belpolitikánk, amelynek célja a kommu­nizmus felépítése, nemcsak a szovjet nép alapvető ér­dekeinek felel meg, egyszers­mind hozzájárulás is — és ez a meggyőződésünk — a vi­lág kommunistáinak ahhoz a közös harcához, hogy az em­beriségre jobb jövő virrad­jon. Önöknek, elvtársak, nyil­vánvalóan tudomásuk van az SZKP XXV. kongresszu­sának eredményeiről, köztük arról, hogy a kongresszus felvázolta a Szovjetunió fej­lesztésének terveit. Népgaz­daságunk méretei immár óriásiak. Elegendő, ha azt mondom, hogy a Szovjetunió állítja elő a világ ipari ter­mékének 20 százalékát, ab­szolút számokban ez több, mint amennyi az egész világ termelése volt 1950-ben. Érthető tehát, hogy meny­nyire sokrétűek és bonyolul­tak azok a kérdések, ame­lyek ilyen hatalmas gazdasá­gi szervezet tervezésével és irányításával kapcsolatban felmerülhetnek. A szocializmus előnye lehetővé teszi számunkra, hogy biztosítsuk az or­szág gazdaságának szün­telen fejlődését, és ugyan­akkor az egész nép jólé­tének szakadatlan javu­lását. A párt most előtérbe állítot­ta a termelés hatékonyságá­nak fokozását, a munka mi­nőségének javítását. Fontos hangsúlyoznom, hogy a ter­melés fejlesztését és a nép anyagi életszínvonalának emelését nem tekintjük öncélnak, hanem ebben is a kommunista építés főbb programcéljait tartjuk szem előtt. Olyan társadalmat hoz­tunk létre, amely mentes a monopolista oligarchia uralmától, a válságoktól és a munkanélküliségtől való félelemtől, a társa­dalmi csapásoktól. Olyan emberek társadal­mát hoztuk létre, akik a szó legtágabb értelmében egyen­rangúak, nem ismernek ren­di, vagyonbeli. faji vagy más hasonló kiváltságokat; olyan társadalmat, amely nem csu­pán deklarálja az emberi jo­gokat, hanem ténylegesen biztosítja is a lehetőséget azok gyakorlásához. Szilárd, dinamikus, összeforrott tár­sadalmat teremtettünk. Bátran kijelenthetjük, elv­társak. hogy országunk dol­gozói az egész történelem so­rán soha nem élveztek olyan magas anyagi életszínvonalát, mint most. Még soha sem volt olyan magas a művelő­dés színvonala, és soha sem voltak olyan lehetőségiéi a kulturális értékek elsajátítá­sának, mint ma. Dolgozóink még soha sem érezhették ma­gukat annyira bizonyosnak a holnapban — országunk bé­kés jövőjében —. mint most. Íme. ez az alapja annak, hogy a szovjet nép egyönte­tűen támogatja az SZKP po­litikáját. ez az alapja a párt és a nép megbonthatatlan egységének országunkban. Elvtársak! A világesemények menetét egyre nagyobb mértékben az elnyomás és a kizsákmányo­lás ellen, a nemzetközi ügyekben megnyilvánuló erőszak és önkény ellen fél­lépő antiimperialista erők határozzák meg és nagyon sok függ ezeknek az erőknek összeforrottságától. együtt­működésétől. A szocializmus országainak testvéri szolidaritása megsok­szorozza mindegyikük erejét, az egyenrangú gazdasági együttműködés saját forrá­saikat hatalmas lehetőségek­kel egészíti ki. A pártok, az állami szervek, a vállalatok és tudományos intézmények kollektívái, a társadalmi szer­vezetek, az állampolgárok milliói és milliói közötti mély. szerves és szakadatla­nul növekvő baráti kapcsola­tok alapján egy elvileg új je­lenségről beszélhetünk: a meggyőződések egysége és a célok közössége révén össze­forrott népek valódi testvéri szövetségéről. Ennek szilárd alapja, összekapcsoló ereje a marxista—leninista pártok harci közössége. Óriási szerepe van a szo­cialista és a kapitalista or­szágok kommunistái együtt­működésének. Kilenc évvel ezelőtt kontinensünk mindkét részéből sok testvérpárt kép­viselői együttesen kidol­gozták az európai békéért és biztonságért folyó harc programját. Most mindenki láthatja, hogy ezt a progra­mot alapjában véve megva­lósítottuk. Mi. szovjet kommunisták, akárcsak más szocialista or­szágok kommunistái. mély elismeréssel adózunk a tőke országaiban ólő elvtársaink­nak. akik szolidárisak voltak velünk mind történelmünk nehéz pillanataiban, mind a megszokott, békés munka napjaiban. A magunk részé­ről mi mindig kinyilvánítjuk szolidaritásunkat azzal a harccal, amelyet osztálytest­véreink folytatnak a kapita­lizmus táborában, arra törek­szünk, hogy erkölcsi és poli­tikai támogatást nyújtsunk számukra. ■ A nyugat-európai országok kommunistáinak aktív te­vékenysége. állhatatosságuk, amelyet a tömegekért, a munkásosztály és a monopó­liumok hatalma ellen küzde­ni képes, valamennyi erő összefogásáért, a ténylegesen demokratikus rendszerek lét­rehozásáért. a szocializmus­ra való átmenet előfeltételei­nek megteremtéséért folyta­tott harcukban tanúsítanak, meghozza gyümölcseit. Éppen a széles néptöme­gek létérdekeiért folyta­tott következetes és lan­kadatlan harc folytán vált tekintélyes politikai erő­vé az olasz és a francia, a finn és a portugál kommunista párt, valamint Dánia, az NSZK és más kapitalista országok kom­munista pártjai. Ennek egyik meggyőző bi­zonyítéka volt az a kimagas­ló siker, amelyet az Olasz Kommunista Párt ért el a közelmúltban megtartott par­lamenti választásokon, az a siker, amelynek mindnyájan örülünk, és amelyhez gratu­lálunk olasz elvtársainknak. Különösen fontos az, hogy az imperializmus reakciós körei ellen folytatott harc­ban a széles demokratikus áramlatokkal — beleértve a szociáldemokratákat és ke­resztényeket — összefogva a kommunisták forradalmárok maradnak, s a kapitalista társadalom szocialista rend­szerrel való felváltásának meggyőződéses hívei marad­nak, egész tevékenységüket e történelmi feladat megol­dásának rendelik alá. Minden egyes kommunista pártot annak az országnak munkásmozgalma szülte, amelyben tevékenykedik, és akcióiért mindenekelőtt sa­ját országa dolgozóinak fe­lel, akiknek érdekeit kifeje­zi és védelmezi. De éppen ez teremti meg a komniunisták nemzetközi szolidaritásának alapját is­igaz, néha hallani ilyen kérdéseket: továbbra is iáő- szerű-e a proletár interna­cionalizmus, nem évült-e el? Egyesek pedig ilyen aggályo­kat hangoztatnak: vajon a kommunistákat egyesítő inter­nacionalista kapcsolatok erő­sítésére szóló felhívások nem jelentenek-e egy valamiféle szervezeti központ felélesz­tésére irányuló törekvéseket? Ezek meglehetősen külö­nös aggályok. Amennyire is­meretes, soha senki nem állt elő ilyen központ létesí­tésének gondolatával. Ami pedig a proletár internacio­nalizmust illeti, vagyis a munkásosztálynak, vala­mennyi ország kommunistái­nak a közös célokért folyó harcban való szolidaritását, a nemzeti felszabadulásért és társadalmi haladásért küzdő népek harcával való szolida­ritásukat, a testvérpártoknak az egyenjogúság és minden egyes párt függetlensége szi­gorú betartásával megvaló­suló önkéntes együttműkö­dését — mi úgy véljük, hogy az ilyen elvtársi szolidaritás, amelynek zászlóvivői immár több, mint száz éve a kom­munisták, korunkban is tel­jes mértékben megőrzi egész óriási jelentőségét. Ez a szolidaritás a kommunista pártok és általában a mun­kásmozgalom hatalmas és kipróbált. Most, amikor egyes nyu­gat-európai országokban ki­rajzolódott a kommunisták kormányban való részvéte­lének perspektívája, a reak­ciós körök, különösen a NATO táborában, a leplezet­len nyomás, az ilyen orszá­gok belügyeibe való beavat­kozás kampányát indították meg. És figyeljék meg elv­társak, hogy mi ellen száll­nak hadba: az általános vá­lasztások eredményei ellen, íme, kiderül, hogy az impe­rialista politikusok, akik oly sokat kiabálnak a demokrá­ciáról és szabadságról, a va­lóságban az egyiket és a má­sikat is csak olyan mérték­ben készek eltűrni, amennyi­ben ez nern érinti teljhatal­mukat. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy Itt, ezen az értekezleten, kollek­tíván kinyilvánítsuk: pártjaink készek hozzá­járulni a közösen kitűzött célok eléréséért folyó harchoz. Együttműködésünknek van még egy területe, amelyről érdemes külön szólni. A for­radalmi tapasztalat általáno­sításában történő erőfeszíté­sek egyesítéséről van szó a Marx, Engel, Lenin által lét­rehozott tudományos kom­munizmus elméletének to­vábbfejlesztéséről. A forra­dalmi elmélet fejlesztésében minden egyes párt részt vesz. Elvtársak! A kommunista mozgalom által felhalmozott tapasztalat valóban óriási. Ez vonatkozik a szocializ­mus legkülönbözőbb feltéte­lek között történő építésének tapasztalatára is, amely mind közös törvényszerűsé­geit, mind a konkrét formák sokrétűségét demonstrálja. Vonatkozik továbbá a töme­gek létérdekeinek védelmé­ben, a forradalmi erők össze­fogásában, a különböző fej­lettségi színvonalú országok szocializmusért folyó harcá­ban szerzett tapasztalatokra is. Mindez a tapasztalat elemzést, általánosítást köve­tel, annál is inkább, mivel minden egyes testvérpárt ta­pasztalatában a nemzeti sa­játosságokkal összefüggő megismételhetetlen specifi­kum mellet változatlanul je­len vannak azok a közös vo­nások is, amelyek egész moz­galmunk érdeklődésére szá­mot tartanak. Maga az élet is állandóan . hoz valami újat az egyes országokban és világméretekben lejátszódó, objektív társadalmi-politikai és gazdasági folyamatok fej­lődése a közös céljaink el­éréséért folyó harc terén. Amikar nagy figyelmet szentelünk a kommunista családban élő elvtársaink al­kotó tevékenységének, - mi abból indulunk ki, hogy az egyik, vagy másik tétel he­lyességének vagy ellenkező­leg, hibás voltának kritériu­ma csakis a gyakorlati ta­pasztalat lehet. Úgy vélem, hasznosak len­nének az időről időre össze­hívandó sokoldalú találkozók is, amelyek a kölcsönös tá­jékoztatást és véleménycse­rét szolgálják egyik-másik időszerű politikai kérdésben. Elvtársak! Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a szé­les tömegek világosan meg­értsék: alapvető érdekeik azt követelik, hogy aktívan tá­mogassák a béke, a bizton­ság és együttműködés meg­szilárdítását célzó kezdemé­nyezéseket és lépéseket. Vé­leményünk szerint ma ez egyik legfontosabb feladata a kommunistáknak, az egyes testvérpártoknak és vala­mennyiüknek közösen. Ügy véljük elvtárjak, hogy érte­kezletünk jelentős szerepet; játszhat és kell, hogy játsszék ebben a nemes ügyben. Mi az egész föld békéjéért és biztonságáért harcolunk. Erről a szószékről forró üd­vözletünket küldjük a nem­zeti- és felszabadító mozga­lom valamennyi résztvevőjé­nek, ismételten változatlan támogatásunkról biztosítjuk az országaik szabadságáért, függetlenségéért és társadal­mi haladásáért folytatott igazságos harcukat. A konferenciának általunk egyeztetett dokumentumában a kommunisták kinyilvá­nítják készségüket, hogy hozzájárulnak a világ új, igazságos gazdasági rend­jének kialakításához. A fejlett államoknak a volt gyarmati és függő országok­kal való egyenrangú politi­kai és gazdasági kapcsolatai­ért és együttműködéséért — amilyen kapcsolatok már ré­gen kialakultak ez utóbbiak és a szocialista államok kö­zött — folyó harc fontos ré­szét jelenti pártjaink közös internacionalista kötelezett­ségének. Elvtársak! (Minden egyes résztvevő nézeteinek tiszteletben tar­tása, a vita demokratikus és valóban elvtársi légköre, a különböző pártok tapaszta­latainak átfogó egybevetése, a partnerek érdekei iránt megnyilvánuló baráti figyel­messég lehetővé tette vala­mennyiünk számára, hogy közös értékelésre és követ­keztetésekre jussunk számos olyan időszerű kérdésben, ame­lyeknek ma óriása jelentő­ségük van Európa és az egész világ számára. Olyan fontos dokumentumot tudtunk ki­dolgozni ezekben a kérdé­sekben, amely a marxizmus —leninizmus elvein alapul. Hangsúlyozni szeretném: az SZKP ezt a dokumentu­mot úgy tekinti, mint amely pártunkat arra kötelezi, hogy energikusan és állhatatosan harcoljon az európai kommu* nisták által kollektíván kitű­zött célok eléréséért. Meg vagyunk győződve ar­ról is, hogy az európai kom­munisták egységének zászla­ját magasra emelő értekez­letünk eredményei hozzá fognak járulni erőfeszítése­ink egyesítéséhez, a dolgozók létérdekeiért, a demokráciá­ért ,s a szocializmusért, a tartós európai békéért folyó közös harcunk aktivizálásá­hoz. Elvtársak, köszönöm a fi­gyelmüket. z Az értekezlet délután is ülésezett -«* folytatja munkái^

Next

/
Oldalképek
Tartalom