Népújság, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

A Megyei Művelődési Központ és a kuitúrházak I. Segítség, kérdőjelekkel Több mint 12 éve annak, . iogy az egri városi kultúr- ház és a megyei népművelési tanácsadó összevonásával létrejött a Megyei Művelődé- . 3i Központ. Az új intézmény vezetői és munkatársai ha­mar túljutottak a kezdéssel járó nehézségeken, már az első években egy sereg élet­képes elképzelést valósítot­tak meg. A figyelemre méltó ered­ményekről tanúskodnak a statisztikai mutatók. 1975-ben 65 kiscsoport te­vékenykedett 1087 beiratko­zott taggal. Közülük jó né­hány — ilyen például a honismereti szakkör, az if­jú fizikusok, az ifjú biológu. sok köre, a Pallas, az Auró­ra klub — öt-tíz éve műkö­dik. Sikeres munkájukat me­gyei és országos kitüntetések sora igazolja. Az ízlésformálást szolgál­ták az egri Kisgaléria kere­tében rendezett kiállítások. Hamar népszerű lett a ma­gyar tudományos élet nagy­jait bemutató sorozat is. Nem feledkeztek meg az idegenforgalom igényeiről sem. A már hagyományos egri nyári karnevál sokszínű programja érdeklődők ezreit vonzza. Új utakat kerestek a fel­nőttoktatás terén. A kísérle­ti jellegű gimnáziumi ma­gánvizsgára előkészítő tanfo­lyam bevált. Nemcsak azért, mert az ide jelentkezők há­rom év alatt szerezhettek érettségi bizonyítványt, ha­nem azért is, mert könyv- ajánlásokkal, filmvetítéssel, színházi látogatásokkal, a legkorszerűbb audiovizuális eszközökkel segítik, illetve könnyítik a tanulást. Szocialista együttműködési szerződést kötöttek a Csepel Autógyár 3-as számú gyár­egységével. a 212. sz. Ipari Szákmunkásképző Intézettel, és az egri Gép- és Műszer­ipari ' Szakközépiskolával. En­nek sz a lényege, hogy tulaj, deliképpen házhoz szállítják a kultúrát, s kiállításókat. hangversenyeket, előadói es­teket kínálnak a munkások­nak és a diákoknak egy­aránt. Mindez azért is érde­kes, mert a jó példa hamar követőkre talál. Nemcsak a városokban, hanem a vidéki kultúrházakban is. 0* Nézzük a dicséretek megle­hetősen terjedelmes listáját! A kiscsoportvezetők számá­ra rendezett továbbképzések ismeretek sorával gyarapítot­ták a résztvevőket, olyan fo. gásokkal, amelyeket otthon nap mint nap hasznosíthat­nak. Többen jelentkeztek — fő­ként a hevesi járásból — a népművelői alapvizsgára. Jó. hogy az egriek gondoskod­nak a felkészítésről, hiszen igen sok falusi művelődési otthonban dolgoznak — fő­hivatásban is — képesítés nélküliek. Hevesen a brigádvezetők klubja kapott ügyesen össze­állított tematikát, ötletes módszertani útmutatással fű­szerezve. Ugyanide látogatott a népszerű Kaláka együttes, az irodalomkedvelőket tö­mörítő ÉS-klub tagjaival. Szívesen fogadták a külön­böző vándorkiállításókat, kü­lönösképp a Művészet és va­lóság című sorozat első ré­szét: az akvarell műfaját do­kumentáló anyagot, amelyhez kitűnő tárlatkalauzt is mel­lékeltek. Akik ezt megtekin­tették. bepillanthattak a képzőművészet műhelytitkai­ba, s ízelítőt kaptak a mű­elemzésből is. Mindenütt örültek annak, hogy az MMK fellépései le­hetőséget biztosítottak a jól dolgozó művészeti csoportok számára. Érthető, hiszen a bemutatkozás önbizalmat szül. s kedvet ad a további munkához. Mindez persze nem elég. ugyanis a legtöbb helyütt — kivéve a gyöngyösi járást — még többet remélnek, még sokoldalúbb. rendszeresebb törődést sürgetnek. Erről ta­núskodik a kívánságok, a bí­ráló megjegyzések sora. A művelődési otthonok függetlenített és tiszteletdí­jas vezetői szeretnének sű­rűbben találkozni a Megyei Művelődési Központ szakre­ferenseivel. Valamennyien módszertani tanácsokat igé­nyelnének. Erre szerintük ritkán adódik alkalom, hi­szen a kisebb településekre évente csak egyszer-kétszer jutnak el az egriek. Keves­lik a látogatásokat Hevesen is. Igaz, sokat tehetnének a járási művelődési központok népművelői, de lekötik őket a nagyközségi feladatok. Rá­adásul — Gyöngyös kivételé­vel — mindenütt gond a szakképzettség, a felsőfokú végzettség hiánya. Füzes­abonyban például az igazga­tó a mindenes, mert két be­osztottja közül az egyik szü­lési szabadságon van, a má­sik pedig búcsút mondott a közművelődésnek, s a taná­ri pályát választotta hivatá­sul. így aztán érthető, hogy a két járás 30 községéből álta­lában a megyeszékhely felé kacsintgatnak. Ügy tűnik: olykor-olykor hiába... , 2* A kölcsönzők sűrűs kere­sik fel a megyei filmtárat. 1970-től 75-ig például tizen­egyezer kópiát kértek vetí­tésre. Bosszankodtak is, mert az anyag jelentős része el­avult, idejét múlt szemléletű alkotás, ráadásul kopott és agyonhasznált. Szemléltetésre szánnák ezeket, csak . hát a sok kelle­metlenség megnyirbálja a vállalkozó kedvet. A szolgáltatások? Belőlük a sok se lenne elég. A közönség szereti a színvo­nalas, szórakoztató műsoro­kat. Az ORI-tól rendelhet­nének. de a produkciók. túl drágák, s a pénzhiány határt szab az igényeknek. A vidé­ki kultúrház-igazgatók emlé- , kérnék , még a jó nevű . me­gyei színpad gazdag reperto­árjára, színvonalas fellépé­seire. Erre számítanának most is, ám sajnos, hiába kopogtatnak. Szóval a vágyuk: segítség, felsőbb fokon... . (Folytatjuk.) Pécsi István ,Díszletgyár” Szegeden Szegeden, a Dóm téren megkezdődtek a Szabadtéri Játékok előkészületei. Mint­egy tízezer négyzetméter fe­lületű kulisszát állítanak ösz- sze a nyári idényre. Áz elő­adások június 24-én kezdőd­nek, Madách művének, az „Ember tragédiájának” be­mutatásával. Képünkön: a díszletfestés­ben diákok is segítenek. (MTI fotó — Tóth Béla) Milliomosok vagyunk? ÜGY OLVASTUK, hc#y a milliomosok és más hasonló, kevésbé koplalók csak úgy szórják a pénzt, ókori szo­kás, nehéz abbahagyni. De amikor a közös pénztárcáról, valamennyiünk zsebéről van szó . 1. Tessék elképzelni, hogy az elmúlt esztendőben az országban több mint két­százmillió forinttal károsí­tották meg a népgazdasá­got. (Korábban ez a szomo­rú statisztika 150 millióról beszélt.) Tíz esztendő átlagában . bi­zonyos csökkenés mutatkozik a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények számában, de az már elgon­dolkodtató, hogy a népgazda­ságot érintő, károsító bűn- cselekmények száma növek­szik. Ezen belül is szaporod­tak a jelentős kárt okozó bűncselekmények. Hanyag­ság, gondatlanság, felületes­ség .........Szerencsére” nem a m egyénkre vonatkozik, de ta­nulságképpen nem árt újra megemlíteni, hogy) Székesfe­hérvárott másfél őra'leforgál sa alatt hatmilliós kártoko­zott a felelőtlenség: a posta dolgozói, megsértve minden előírást, kábelfektetés köz­ben átvágtak egy gázvezeté­ket! Példát nálunk is lehet találni — sajnos — az alkal­mak és az okok vizsgálata­kor. A népgazdaságot káro­sít já a rosszul előkészített beruházás, a határidők be nem tartása, vagy éppen a munka szervezésének a gya­korta. tapasztalható fogyaté­kossága. Ez mind zsebbe vág, ezekért valakinek, vagy va­lakiknek felelniük kellene. A javulás ellenére a szövet­kezeti szektorban még min­dig ok a probléma. Legis­mertebb „módszer” a mér­leghamisítás ... A Belügymi­nisztérium szerint volt olyan megye tavaly, ahol ezért száz termelőszövetkezet közül harmincban eljárást lehetett volna indítani! A TÁRSADALMI tulaj­dont károsító bűncselekmé­nyek megelőzése sokszor, de nem elégszer hangoztatott té­ma. A belső ellenőrzés hiá­nya. vagy hibája visszahatás­ként hamarosan kineveli a munkahelyen belül a bűnö­zőt. Csak egy példa: az egyik megyei vállalatnál hosszú éveken keresztül egy-két csa­vart. munkaeszközt, miegy­mást szállított haza' egy il­lető. Amikor végre lebukott (éppen az .. ellenőrzés, az Üzemrendészet és ezen belül a társadalmi rehdészek mun­kájának fejlődése nyomán), gyönyörű arzenált találtak nála... Ami a kívülállók „le­hetőségeit” illeti? Sajnos, ilyen is van. Az üzem, a vállalat vezetői sajnálják a pénzt a biztonsági berende­zésre. pedig van olcsó is —, amely mégis megmenthet milliós értékeket. Mert szép gesztus (bár minimális össze­gért) idős. nyugdíjas embere­ket éjjeliőrként foglalkoztat­sz a kisugárzó hatás is lé­nyeges eleme a Megyei Mű­velődési Központ hálózati, módszertani tevékenységé, nek. A máig is érvényben levő rendelkezés egyértelműen megfogalmazza, hogy az MMK közvetlenül, illetve a járási művelődési központok révén figyelemmel kíséri és támogatja a községi művelő- . dési otthonok szakmai mun­káját. szervezi az itt dolgo­zók továbbképzését, szakiro­dalmat, szemléltető anyago- • kát ajánl, kópiákat kölcsönöz a megyei filmtárból, ötleteket ad az állami, a nemzeti, _ a társadalmi ünnepségek szín­vonalas. változatos program, iának kialakításához, s ezen felül magas szintű szolgálta­tásokat biztosít az igénylők részére. Mi tagadás, bokros teen- iők. s ráadásul megannyi, csöppet sem látványos meg­bízatás! Az viszont igaz. — s erről riportútjainkon mind a fal vakban, mind a járásszékhe­lyeken meggyőződtünk — ■ hogy a vidéki kultúrházak számítanak erre a törődésre Ma éppúgy, mint holnap ... Vajon megkapják-e? 0. 3árhpl jártunk, mindenütt szintén beszéltek, nem fu­karkodtak sem a méltató, sém a bíráló mondatokkal. PlMmsU 1976. június 20., vasárn' Hirtelen megtorpant. A bu­dai hídfőnél járt már, ami­kor egyszerre csak különös látványra lett figyelmes. Ala­csony, vézna emberke ka­paszkodott fel a híd vaskor- iátjára, nyilván nem egé­szen józan szándékkal. — Halló! — kiáltott rá Re­mete. A következő pillanat­ban pedig megragadta, és már húzta is visszafelé gal­lérjánál fogva a Lánchíd éj­szakai lovagját. — Eressze el a nyakamat! — rikácsolta a kopott em­berke. — Mégiscsak disznó- ság! Mii avatkozik a dolgom­ba!? — Az a kérdés, mit akart ott a korláton? Csak nem akar a Dunába ugrani? — Ha és. ha igen? Mi kö­ze hozzá?! Ügy beszél, mint­ha a magáé volna ez a víz. Remete nem vesztette el a türelmét: — Nézze, uram, most be­megyünk a főkapitányságra. Majd holhap reggel, ha ki­józanodik, be fogja látni ’ ogy nekem volt igazam. — Reggelre én már Ercsi­ben leszek. Engedjen! Remete belátta, hogy szép szóval nem boldogul ezzel a makacs öngyilkosjelölttel Miután meggyőződött róla, hogy ser.ki se jár a közelben, csak úgy ijesztésképpen, fé­lig hangosan elkiáltotta ma­gát: — Rendőr!1 A harcias kis ember most egyszeriben összecsuklott. Si­ralmas látvány volt, amikor valósággal könyörögni kez­dett: — Az Istenért, uram, mit akar tőlem? Miért nem hagy meghalni? — De miért akar minden­áron meghalni? — Minek éljek? — Hát nincs senkije, aki­ért érdemes lenne, élnie? Senki se sírna maga után? — Azt éppen nem mond­hatom. — Na látja! — A hitelezőim egész biz­tosan sírnának... Egyébként Ruzicska Ede vagyok, a „VI­TA’’ Tápszerművek raktár- n oka. Remete megszorította a kis öreg hideg, satnya kezét, amelyen egyáltalán nem lát­szott, hogy gazdájának min­den bizonnyal módjában áll a „VITA” gyár nyílván ha­tásos készítményeit ingyen, de legalábbis kedvezményes áron fogyasztani. —■ Na tessék — mondta Remete —, önnek állása is van. Mi oka van hát az ön- gyilkosságra? Ekkor már elhagyták a hi­dat, és az alagútban jártak. Ruzicska Ede íelsóhajtott. — Nézzen végig rajtam, uram! — szólott. Az alkalmi életmentő ala­posan szemügyre vette vé­dencét. De tüzetes vizsgálat után is csak azt állapíthatta meg, hogy Ruzicska úr egé­szen jelentéktelen külsejű figura, olyan, amilyenre azt szokták mondani, hogy tizien- kettő tesz ki belőle egy tuca­tot. — Nem Veszek észre sem­mi különöset — mondta Re­mete, — Azaz mégis... A felöltőjéről hiányzik egy gomb. Az elkeseredett raktárnok most tragikus pózba vágta magát. ■■ • ' b — Uram! —- kiáltotta — Így ahogy lát. egy bűnös em­ber áll ön előtt! — Hogyhogy? Ruzicska lehorgasztotta a fejét. — Sikkasztottam — mond- ' ta egyszerűen. Remete összerezzent. — Ügy — mondta hosszabb szünet után. A következő pillanatban Ruzicska görcsösen zokogni kezdett. Ez nem ment minr den komplikáció nélkül, mert a síráshoz zsebkendő is kell. Ruzicska úr pedig se­hogy se találta ezt a most alig nélkülözhető ruhadarab­ját. Erre elkérte megmentő je zsebkendőjét, s csak miután orrát, szemét gondosan kiszá- rítgatta. tért rá balsorsának ecsetelésére. — Hat hónappal ezelőtt kerültem a lejtőre — mesél­te. — Régi peches lóverseny­játékos vagyok, de az idén minden várakozáson felüli balszerencsével szerepeltem. A halmozással volt baj. Si­kertelenséget sikertelenségre halmoztam. Mihaszna, ez az átkozott csődör juttatott a teljes anyagi és erkölcsi csőd­be. Nem vagyok költő, uram, de már verset is írtam az ügetőről. Ezzel a zsebébe nyúlt, gyű­rött. piszkos papírdarabot vett elő és olvasni kezdte: Csak a ló nyerít. Más nem ís nyer itt... — Elég! — vágott közbé ijedten Remete. — Mi történt tehát? — Mit mondjak még? Aki a lovakon veszít, az szalad a pénze után. A • \ végén már jobban futottam, mint a' lo­vak. Vesztémre raktárnoki minőségemben pénzt is keze­lek a „VITÁ”-nál. Így történt azután, högy eddig kereken ezerkétszáz péngővel nem tu­dok elszámolni. — Mikor fedezték fel a hi­ányt? — Még nem fedezték fel, de az év végi zárlatnál egé­szen biztosan rájönnek. És akkor vége a karrieremnek. Remete szánakozva nézte a sorstársát. (Folytatjuk) ni. de — a célt tekintve — eredményes-e...? Maradjunk még a meg­előzésnél. Ezt a célt szolgál­ja a megtorlás szándékán túl a büntetés, az összes tanul­ságával együtt. Tanulság a szigorú, de az a közvélemény szerint is enyhe büntetés. Az előbbi visszatart, az utóbbi, ha nem is biztat, de kissé ta­lán megnyugtatja a „jelöl­tet” ... A gazdasági bírságok kiszabása fontos. De ugyan­ilyen fontos a felelős szemé­lyek felderítése és felelősség­re vonása is. Minden felelő­sé! Pártunk legutóbbi kong­resszusa ezt különösen hang­súlyozta. Durva hasonlat­ként: ne a takarítónőt bün­tessük az igazgató hanyagsá­gáért! Anyagi lehetőségeink végesek, abból gazdálkodha­tunk csak, amink van. Ne terjedjen el az a gondolat, hógy a szocialista társada­lom — kétségtelen embe­ri. emberhez méretezett be­rendezése mellett — valami­lyen jótékony célú intéz­mény; A társadalom tagjai tulaj­donosok. a társadalmi tulaj­don letéteményesei, gazdái. Az elmélet helyes, és hogy az. a gyakorlat is igazolta. A- többség valóban tulajdonos­nak érzi magát, és problé­mával ott nem találkozunk, ahol a felelősség fogalmát nem valamilyen fokozatok szerint váltják gyakorlattá. TÁLÁN A SOK jó és szép között ezért is feltűnő az „enyém” és a „mienk” közötti különbség átértékelése az „enyém” javára, amelyből bí­rósági ügy. közvéleményt foglalkoztató eset következik. Márpedig az nem jó. ha a paragrafus kényszerítő ere­je ismerteti fel csak a társa, dalom, tehát valamennyiünk érdekét. Kátai Gábor 10.05: KÜLÖNÖS KALAND A VAZUL CIRKUSZBAN Zenés mesejáték a Békés megyei Jókai Színhát elő­adásában. Gyerekeknek, de felnőtteknek is érdekes meg­nézni ezt a kedves mesejáté­kot. A cirkuszban különös módon eltűnnek az artisták, a bohócok, a kellékek, me­lyekkel elő tudnák adni szá­maikat. Nem marad más hát­ra. hiszen a nézőtéren már ott ül a közönség, eljátsza­nak egy mesét, kellékek nél­kül. Az artisták és a bohó­cok különböző állatokká „változnak át”, s olyan, vi­dékre kerülnék, ahol nagy a szárazság, az állatok nem jutnak élelemhez. Elhatá­rozzák. hogy elindulnak megkeresni az esőt. Sok ka­land. megpróbáltatás kíséri útjukat a Tej úton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom