Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-13 / 112. szám
Ameddig a- takaró ér Hatvan és as uj ötéves terv Nem magánügy Amikor Patkó Imre tanácselnökkel Hatvan város ötödik ötéves tervének célkitűzéseiről, a megvalósítás módozatairól beszélgettünk, mintegy bevezetésként megjegyezte: ' — Tudjuk, hogy Eger, Gyöngyös igen vonzó települések, s nehéz lenne versenyezni velük. De Hatvannak is nagy az átmenő forgalma, polgárai szeretnék városuk gyorsabb ütemű fejlődését, ezért az új tervciklus viszonylag mérsékeltebb gazdasági lehetőségei közepette igyekszünk mindent elkövetni a helyi vezetéssel szemben támasztott igény kielégítésére. Különösen fontosnak tártom a pártbizottsággal közösen kialakított elgondolást, amely a városia- sítással összefüggő feladatokat egységbe foglalja, s ellene van például a jelenlegi szétszórt lakótelepi építkezésnek. Arra kell törekednünk, hogy mielőbb összekapcsolódjanak a már meglevő telepek, s célcsoportos beruházásból, OTP útján, valamint társulásos alapon olyan új és új tömbök emelkedjenek, amelyek ezeket bővítik. így gazdaságosabban oldhatók meg a kommunális feladatok, érdemes továbbá gazdagítani a szolgáltatást, a kereskedelmi hálózatot, valamint az égetően fontos gyermekintézmények rendszerét. Hozzá kell tennem, hogy terveink önerőből, állami pénzen nem valósíthatók meg. Miként a negyedik ötéves terv során, úgy most is számítunk az üzemek támogatására, a társadalmi összefogásra. .. Ezer lakás Ha már a lakótelepeket emelte ki hangsúlyosan a városi tanács elnöke, nézzük meg közelebbről elsőként: hány lakással, gazdagodhat Hatvan az elkövetkező öt esztendőben! Mindent összeadva ezerre ^-tehető a felépülő új lakások -száma, s ebből csupán 136 ■‘valósul meg célcsoportos beruházásból, állami dotációival. A fejlesztési célkitűzések tehát arra irányulnak, hogy — miként bevezetőben idéztük Patkó Imre szavait — többet előlegezzen az OTP, segítsen a MÉSZÖV, s egészséges lakásépítő szövetkezetek toborzódjanak. Az OTP megyei igazgatóságával kötött szerződés alapján így épül a Kastélykert úton 176, a Vas Gereben utcában 80, a Templom téren 80, a Horváth Mihály út déli oldalán 60 lakás, a MÉSZÖV igazgatóságával pedig olyan megállapodást írtak alá, amely szerint a Tolbu- hin utcában építtet mintegy 80 lakást magába foglaló tömböket. Magánkezdeményezésű családi társasház révén további 200 lakásra számítanak a tanács vezetői. Versenyuszoda, ifjúsági ház Rengeteg társadalmi munkát áldoztak a hatvaniak új fürdőjük megépítésére, s tavaly . már . nagy látogatottságnak örvendett az egészségügyi szempontból is fontos intézmény. Az ötödik ötéves terv új mélyfúrású kútra számol a strand területén, ami lehetővé teszi egy 50 méteres versenyuszoda megépítését. Az ifjúság művelődési igényének kielégítését kívánja biztosítani a városi tanács egy kultúrház építtetésével. E célra 8 millió forintot irányoztak elő, az épület a Hunyadi tér és a Kossuth utca találkozásához kerül, s részét képezi majdan az ugyanott megvalósítandó művelődési központnak. Ha már ilyen témánál tartunk, említsük meg, hogy az általános iskolai oktatás alapfeltételeinek javítására 14 tantermes bővítést irányoz elő a terv. A népesség- szaporulat alakulását figyelembe véve úgy tűnik, hogy ezen a módon tartani tudják az ellátás jelenlegi szintjét. Gondolnak ugyanekkor a kisebb gyermekekre is! Mintegy 200 férőhellyel növelik az óvodahálózatot, amiből száznak az anyagi fedezete biztosított. Másik ötmillió forintot társadalmi ösz- szefogás, üzemi patronálás útján kívánnak előteremteni. Bővül a konzervgyár Kezdjük a konzervgyárral, amely az ötödik ötéves terv időszakában 280 millió forintot költ bővítésre, korszerűsítésre, a termelékenység fokozására. A tervezett beruházások — legtöbb pénzt a paradicsomra szánnak — már meg is kezdődtek, s az Kibékülés A két brigádvezető megharagudott egymásra. Nem valami egyéni dolgon, hanem a munkán. A szokásos napi munkamegbeszélésen mind a kettő elmondta, hogy le vannak maradva a munkával, sürgősen kellenének a gépek. De hát ugye nem az igények szabják meg a gépek számát, hanem fordítva, az igényeket kell a gépek kapacitásához igazítani. De mind a ketten úgy érezték, hogy igaz, a másiké is fontos, de azért az ő területükön most mégiscsak in- ■ kább kellene a gép. Szó, szót követett, hiába próbálta őket fékezni az elnök is, meg a főmezőgazdász is, a végén olyan szavakat vagdostak egymás fejéhez, amit bizony nem, vagy legföljebb alig bírna el a nyomdafesték. A megbeszélés résztvevői úgy voltak véle, hogy majd csak kibékülnek, hirtelen jött a harag, de hirtelen jön majd a megbékélés is. Mégsem így történt. Teltek a hetek, a hónapok, de ők bizony nem békéitek. Hiába győzködte őket a párttitkár, az elnök, meg szinte mindenki, nem akartak a jó szóra hallgatni. Az viszont ugye tartósan nem megy, hogy két brigádvezető — akik gyakran egymásra vannak utalva a munkában — ne tárgyaljon egymással, csak közvetítők útián ..beszéljenek”. Egyszer aztán elfogyott a vezetők türelme! Közös megállapodás útján az elnök mindkét brigádvezetőt behívatta az irodájába, leültette ífket szembe egymással. Eléjük tett egy doboz cigarettát, egy kancsó vizet, s magukra hagyta őket. Illetve előbb még közölte velük, hogy addig innen az irodából el nem mennek, amíg ki nem békül- nek. A magára hagyott két brigádvezető csak ült komoran, kerülték, hogy egymásra nézzenek. Aztán kényszeredetten cigarettára gyújtottak, vizet ittak, egyszóval nem tudták, mit csináljanak. Teltek a percek. Ülhettek már vagy fél órája, de még mindig nem szóltak egymáshoz. Egy óra múltán felváltva felálltak, az ablakhoz sétáltak, nézelődtek. Pokoli lassan telt az idő. Aztán úgy másfél óra eltelte után véletlenül egymásra pillantottak s szinte ugyanabban a pillanatban mindketten hahotára fakadtak. — De nagy hülyék voltunk, pajtás — így az egyik. — De még milyenek — így a másik. S barátságosan kezet ráztak. Ebben a pillanatban nyitott be az elnök. Mosolyogva mondta: — Aztán nehogy elmondjátok a közgyűléseken, hogy milyen módszerrel békí tettelek benneteket össze, mert még levált a tagság, hogy nem vagyok elég demokratikus. — Hát a módszeren lehet vitázni — mondta az egyik brigád vezető —, de hát értelmetlen emberekkel nem is lehet demokratikusan bánni... — nevetett. (kapós!) első szakasz munkálatai 1977-re fejeződnek be. Közben korszerűsítik a zöldborsó-vonalakat, fejlesztik a csomagolót, s három esztendőn belül csupán a szenny- víelvezetés gondjának megoldására 9 millió forintot fizetnek ki. Nem panaszkodhat külö- . nősebben a cukorgyár sem, amelynek idei fejlesztési elő irányzata 60 millió forint. S ne feledkezzünk meg a Duna Cipőgyárról, amelynek épületátalakítása újabb száz dolgozó munkába állását teszi lehetővé a közeljövőben. S feltétlen itt kíván említést a háziipari szövetkezet korszerű szolgáltatóházának megépítése, ami 16 millió forintos beruházásnak felel meg. Az épület a Tabán utca elejére kerül, munkálatai az idén indulnak. Közmű és kereskedelem A városi, falusi polgár jó közérzetének egyaránt alap- feltétele a település közművesítése, bolthálózata, A városi tanács ötödik ötéves terve gondol, figyelemmel van ezekre is! Például a tervciklus alatt kell előkészíteni Hatvan szennyvízkezelésének hosszú távon történő megoldását. Az adottságok figyelembevételével pedig úgy szükséges fejleszteni az ivóvízhálózatot, hogy ugrásszerűen emelkedhessék a központi vezetékre köthető családi házak száma. Város környéki község lévén Boldog is szerepel a tervfeladatok listáján. Itt a tanácsvezetés azt szeretné elérni, hogy a tervciklus időszakában vízműhöz, illetve vezetékes ivóvízhálózathoz jusson a község. Ügy véljük, komoly fejlődést, jobb ellátást ígér a város lakóinak a kereskedelem is! A helyi áf ész a Tolbuhin és a Szabadság utca sarkán építtet egy általános ABC-áruházat. Közös erővel a Hárstelep kis ABC- hez, italbolthoz jut, s ugyanez létesül a kerekharaszti részen. De ezekkel egyidőben már előkészítik a Vas Gereben és Balassi Bálint utcákkal határolt majdani lakótelep kereskedelmi beruházását. S megfelelő költséget irányoznak elő a Horváth Mihály út déli oldalán épülő házak földszintjén nyíló üzletek céljára. Realitás talaján Az itt lejegyzett tervek, feladatok meggyőzhetik az olvasót: változni fog öt év a,latt Hatvan arculata! Lehet, sok minden más is kiszorult magából a tervből. Olyan gond, beruházás, amit többen fájlalnak, hiányolnak. Egyet azonban nem szabad felednünk. Éspedig azt, hogy a felelőtlen, elkapkodott tervezések ideje régen lejárt. Valóban csak addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. S olyan sorrendben, ahogyan a szükség parancsolja. Moldvay Győző Egy állami lakó panaszai A ház elkészült, a lakók beköltöztek, s az egri Széchenyi utca 9-ben most mindenki örül a lakásnak, amely szebb, nagyobb és korszerűbb is lett, mint volt hajdan.. örül e sorok írója is. De hát akkor miért és kire a panasz? — kérdezheti az olvasó. Elsősorban magamra. Nem könnyű bevallani, leírni, de sajnos így igaz: naiv vagyok és hiszékeny. Naivitásom több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdődött: elhittem, miszerint a házat, amely több családnak ad otthont, a szórakozni vágyóknak pedig hangulatos presszót, hamarosan felújítják. Hivatalosan fogalmazva: sor kerül a rekonstrukcióra. Valóban sor került, ha nem is hamarosan, de azért kivártuk türelmesen, , a piciny, korszerűtlen lakásokban. Végre 1973 decemberében jött a hivatalos papír, állami házigazda (az IKV rövidítéssel ismert hosszú nevű vállalat) értesített: a felújítás idejére átmeneti lakásba kell költöznünk. Siettünk is örömmel, miközben naivitásom igencsak magasra szökkent. — Remélem, egy év múlva visszaköltözhetünk! — búcsúztam az építő szövetkezet elnökétől, aki emígyen válaszolt: — Jól néznénk ki, ha egy évig dolgoznánk e%en a házon. Tönkre is menne a szövetkezet. Elhittem. Mindenki kinevetett érte, de én elhittem. Mi tagadás, az idő nem engem igazolt. Pénzügyi adataim" ugyan nincsenek arról, hogy valóban tönkrement e a szövetkezet, de az bizonyos, hogy egy hónap híján két és fél évig tartott a tetőtér beépítése, öt lakás és egy cukrászda korszerűsítése! A hosszú építkezés során persze többször is elárultam naivitásomat. Ügy gondoltam például, hogy a tervező nemcsak a korszerűsítést, hanem a lakhatóságot, a gyakorlat praktikus oldalát is figyelembe vette. Bíztam, hogy a tervrajzon szobának jelzett terület az építkezés befejezése után is szoba marad és nem „lépcsőház”. Elhittem, hogy a gázvezetékek szerelésének szabványa pontosan előírja: úgy kell elhelyezni az órát, hogy az állami lakó naponta többször is beverje a fejét, a csöveket pedig a szabad falrész közepén kell levezetni, hogy ily módon is kevesebb bútor kerülhessen az egyébként is szűk és lépcsőfeljáratnak is használt szobába. A naivitás jeleit tapasztaltam szomszédaimon is, akik velem együtt hitték, hogy felesleges ismét kiutalni az évtizedekkel ezelőtt kiutalt lakást. Időközben az építők befejezték hosszúra nyúlt munkájukat, s így a jogi közjáték bizony , elodázta, megzavarta a visszaköltözés örömeit. Naivitásom ezek után szinte aggasztó méreteket öltött. Arra gondoltam, hogy az építkezés befejezése után — azt a három hetet, amíg a jogi vita zajlott — a házigazda emberei felhasználják arra, hogy valóban lakhatóvá tegyék a lakásokat, így nyugtatva az amúgy, is felborzolt idegzetű bérlőket. Bár nem így történt, még mindig bizakodtam. Arra számítottam, hogy az állami házigazda alkalmazásában találok legalább egyetlen olyan embert, aki a nagy építkezések, a szerteágazó rekonstrukciók közepette időt szakít arra is, hogy a két és fél év után visszaköltözött bérlők valóban lakhassanak a korszerűsített lakásokban. Tévedtem. Az állami lakónak kellett szaladgálnia gázért, villanyért, tévéantennáért, asztalosért és a többi. Kellett, mert a házigazda szakemberei megelégedtek a hiányok jegyzőkönyvezésével, s kissé értetlenül hallgatták a megjegyzéseket, miszerint: listával nem működtethető a tévékészülék, jegyzőkönyvekkel nem lehet főzni a gáztűzhelyeken és sorolhatnám tovább mindazokat a hiányosságokat, amelyeknek nyomait csupán irományok őrzik. Ezek után itt az ideje, hogy beismerő vallomást tegyek: előre megfontolt szándékkal néhány forint értékű apróságot — tűzhelygombot, őrlángszelepet, gázrózsát és egy antennacsatlakozót — elhoztam átmeneti lakásomból. Szétosztottam szomszédaim között, ezek segítségével szabályozták be a készülékeket, s három hét elteltével még most is mindannyian csak így főzhetünk az újjávarázsolt lakásban. E csínytevésem után nyomban kiderült: precíz alkalmazottak is dolgoznak házigazdáéknál. Mint például az átmeneti lakás kedves és felelősségteljes házmestere, aki éppen a kényszerűségből elhozott apróságok miatt nem vette át a kulcsokat. Egyszóval a lakást. S milyen igaza van! Bárcsak az ő háziasszonyi alapossága, aprólékos figyelme lett volna jelen akkor is, amikor a több millió forintos költséggel korszerűsített Széchenyi utcai házat átvették az építőktől. Biztosan nem kellet volna harmincegynéhány pontból álló hiány- es hibajegyzéket összeállítani. Az olvasó elé tárt naivitásom persze csupán építési ügyekre vonatkozik. Egyéb kérdésekben ugyanis már sokkal járatosabb vagyok. Tudom például, hogy egy vitatható értékű, kissé elavult tervezetért ugyanannyit kell fizeni, mint egy jóért, egy korszerűért; tudom, hogy egy és ugyanazon megszabott árat fizetett a házigazda az építők helyenként silány munkájáért, mint a tökéletes mesterműért. És pontosan tudom azt is, kinek tartozom köszönettel a régen várt korszerűsítésért. Nem a házigazdának, nem a vállalat dolgozóinak, és még csak nem is a felügyelet illetékes előadójának, aki többek között így nyugtatott: Ez van, ezt kell szeretni. Az építőipar olyan, amilyen. Az állami lakó pedig örüljön, hogy nem az OTP-től veszi a lakást. És különben is nem kellett volna olyan gyorsan visszaköltözni. Hát igen: ez van... De mért kell szeretni a felületes munkát, a lélektelen, papírízű ügyintézést, vagy a hosz- szadalmasan elhúzódó építkezést? És kinek megnyugtató, hogy mi csak két és fél évet vártunk, mások még ennél is többet? Csaknem száz lakás korszerűsítését végzik most Egerben. Mintegy száz családnak elvileg két lakása van: egy átmeneti és egy, amelyen dolgoznak, vagy éppen nem dolgoznak az építők. Két éve, három éve!... Mindez ügye, már nem magánügy.., Márkusz László állami lakó A nő helyzete a családban Ankét m HNF megyei bizottságánál A Magyar Nők Országos Tanácsának felkérésére ke- rekasztal-beszélgetést szerve- . zett a HNF megyei elnöksége mellett működő megyei nőbizottság. A beszélgetést dr. Balogh tMiklósné, az MNOT munkatársa vezette le, s részt vett rajta a megyei pártbizottság képviseletében Besenyei Jánosáé, a megyei pártbizottság politikai munkatársa is. ,A meghívottak öt kérdés-. • Újabb egységekben kezdődött meg a szerelés Kazincbarcikán, a Borsodi Vegyi kombinát PVC—111. üzemében. A 11 milliárd forintos költséggel épülő üzemében a nyári hónapokra fokozatosan növekszik a létszám és a csúcsidőszakban több mint négyezren dolgoznak majd a gyáróriás megvalósításán., (MTI fotó — Bisztray Károly felvétele) csoportban vitatták ,. meg, hogyan alakult a nő helyzete a családban, hogyan érvényesül családon belül az egyenlő jogok alkalmazása, hogyan segíti a családi munkamegosztást a szolgáltatás, s hogyan alakul tulajdonképpen a családban a munkák egyenlőbb elosztása. A vita során sokan tették szóvá, hogy a szolgáltatás nem tart lépést a fejlődéssel és a követelményekkel, s ugyanakkor kiderült az is. mennyire összefügg ' a családi munkamegosztással a gyermekek elhelyezésének, a gyermekélelmezés megoldatlanságának gondja. Szó volf arról is, hogy még mindig kevés á háziasszonyi munkát könnyebbé tevő félkész élelmiszer, s a különböző háztartási gépek javításának lassúsága is hátrányosan hat a nők munkájára A beszélgetést — mely egy, az MNOT által végzett általános vizsgálat része volt, Zakar Zoltánná, a HNF politikai munkatársa 2árta le. ViiMSÜl Q 1976. május 13., csütörtök
