Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-29 / 126. szám

Kis nemzetek és a világgazdaság 2. Cápák, vagy csak nagy halak? Hús — a lefolyóban Kiaknázatlan tartalék a sertéshiz aiáshan Jelenleg 7300 olyan mam- mutvállalat működik a tőkés világban, amely nemzetközi­nek mondható. Ezek az úgy­nevezett multinacionális vál­lalatok bonyolítják le a vi­lágkereskedelem több mint égyharmadát (!), s ez az arány valószítű még tovább fog nőni. Van kétszáz olyan multinacionális — tehát nemzetközi — vállalat, amely több mint húsz országban ér­dekelt és néhány szupermo­nopólium körülbelül 100 más országban rendelkezik le- ' ányvállalattal. A multinacio­nálisokkal tehát érdemes gazdaságilag „jóba” lenni, hiszen óriási tapasztalatuk, üzlethálózatuk, kitűnő piaci pozíciójuk és nem utolsósor­ban világszínvonalú techni­kájuk, technológiájuk van. Tavalyelőtt mintegy 150 megállapodás volt érvény­ben a szocialista országok és a multinacionálisok között, amelynek értelmében 2900 gyár, illetve azzal kapcsola­tos berendezés építésében, il­letve szállításában vesznek részt. (V. G. 1976. április 23.) A szocialista országok egyik legnagyobb gondja ép­pen az, hogy a konvertibi­lis piacokra igen nehéz be­jutni, vagy ha már bejutot­tak, éppen gyengébb piaci pozíciójuk miatt nem tudják exportáraikat olyan mérték­ben emelni, hogy azok a na­gyobb importköltségeket fe­dezzék. Az is kétségtelen tény, hogy a kisebb szocialis­ta országok feldolgozóipari termékei a nyugati piacokon általában csak alacsonyabb munkabérszinten versenyké­pesek. A multinacionálisok­tól megvásárolt licencek, a kooperációs termékek mind­megannyi előnyt jelentenek, de van azért árnyoldala is az ügynek. A világ száz legnagyobb monopoltársaságából a hat­vanas évek elején 67 amerikai volt, 9 nyugatnémet és 8 ja­pán, s egyedül a General Mo­tors termelése nagyobb mint Pgy-egy fejlett ipari ország­ban az összes termelés vo­lumene. Ez- pedig már mesz- sze nemcsak egyszerűen gaz­dasági kérdés. A Dow Chemi­cal amerikai cég és a jugosz­láv Industria Nafte állami olajvállalat ebben a hónap­ban 700 millió dolláros szer­ződést kötött, de a Dow olyan koncessziókat kér, amelye­ket még nyugati cég soha nem kapott szocialista orszá­gokban. Például önálló eladá­si apparátust kíván fenntar­tani Belgrádban amerikai személyzettel, ami azt jelen­ti, hogy kizárólag amerikaiak diszponálnak az eladás fe­lett. Szóval, a helyzet nem olyan egyszerű. A mérleg másik serpenyő­jében viszont az is ott van, hogy éppen a multinacionáli­soktól vásárolt licencek, know-how-k, és a piacszer­vezésben szerzett tapasztala­tok átvétele segíti hozzá a szocialista országokat, hogy megtörjék a tőkés cégek technikai egyeduralmát a fejlődő országok piacain. ARANY KENT ÉS CHINZANO • Azt ma már nehéz lenne megkérdőjelezni, hogy a ke­let—nyugati kapcsolatok fenntartása és állandó bőví­tése népgazdasági létérdek. Itt a következő jelenti a nagy problémát. A szocialista rendszerek — az európai kis nemzetek — a gazdaságilag fejletlenebb szférákban ala­kultak ki, s ennek még ma is jól érzékelhető következ­ményei vannak. (Fölösleges lenne most bizonygatni, hogy az elmúlt harminc év alatt milyen hatalmas utat tettünk meg a fejlődésben, hiszen ez kézzelfogható valóság, más­részt pedig már számunkra sem elfogadható hivatkozási alap. Ezen éppen gyors fej­lődésünk következtében túl­jutottunk.) A szocialista kis nemzetek éppen ebből a helyzetükből fakadóan — a gyors növekedés miatt — erősen importigényesek, s az import fokozott megterhelést ró a fizetési mérlegre. Ezért importcsökkentő beruházá­sok sokaságát hajtják végre, amelyeket még mindig nem hangolnak össze egymás kö­zött megfelelően, s így alka­lomadtán növekedhet az el­lentmondás a KGST-orszá- gok gazdasági struktúrái kö­zött. Ez az úgynevezett szük­séghelyzet motívuma. A hazai fogyasztók előtt jól ismert, hogy az elmúlt esztendő óta jelentős import- korlátozás történt. Egyesek helyeslik, mások kevésbé, hogy eltűnt a pultokról a Chinzano és a Whisky, nincs a trafikban Wilkinson, vagy arany Kent. Az importkorlá­tozásra szükség volt, népgaz­dasági szinten jelentős össze­geket tudtunk vele megtaka­rítani. Más kérdés, hogy ha a fogyasztókat hozzászoktat­juk valamilyen színvonalhoz, helyes-e arról visszalépni? Most sokakban ott mocorog a kérdés, hogy miért éppen a Chinzanohoz kell hozzá­szoktatni valakit? Azt azon­ban nem szabad elfelejteni, hogy éppen az ilyen árukon befolyt „luxusadó” teszi le­hetővé sok egyéb közszükség­leti, fogyasztási cikk alacso­nyabb árát. NEMZETI KERET Nemzetközi méretekben a legsúlyosabb gondot jelentet­te és még jelenti, hogy a gazdasági növekedés haszna legtöbb esetben azokban a fejlett ipari országokban csa­pódik le, ahol a végterméket előállítják. Ha ez így foly­tatódik tovább, akkor tör­vényszerűen oda kellene el­jutni, hogy a szegény orszá­gok még szegényebbek, a gazdagok pedig még gazda­gabbak legyenek. Dr. Simái Mihály, az ENSZ Társaságok Világszövetségének elnöke egy közelmúltban megjelent interjúban azt hangsúlyozta, hogy az 1974-ben elfogadott, az államok gazdasági jogai­ról és kötelességeiről szóló charta egy új, igazságosabb típusú, világméretű nemzet­közi munkamegosztás kiala­kítását segíti. Az árrobbanás egyik oka éppen az volt, hogy az újra nem termelhető erő­forrásokkal (nyersanyagok­kal) rendelkező országok igazságosabb árarányokat alakítottak ki a világpiacon. Ez a helyzet pedig hosszú tá­vú. Nem csupán a végter­méket előállító fejlett ipari országokat illeti meg a ha­szon. Ebben az új típusú nemzet­közi munkamegosztásban kell majd nekünk is megáll­ni a helyünket. Ehhez elsőd­legesen a szocialista integ­rációt kell tökéletesíteni. A KGST keretén belül még mindig nem tudtuk ugyanis érvényre juttatni kellőkép­pen azokat az előnyöket, amelyeket a szocialista világ- rendszer közössége biztosít számunkra. „Nehézséget je­lent például, hogy a legtöbb KGST-ország árrendszere, s a köl tségek számításának mód­szere eltérő és csak kevésbé összehasonlítható.” (Magyar Nemzet: Technikai kultúrák 1976. április 11.) A komplex program megvalósításában, a műszaki kutatásokban, a szá­mítástechnikai kooperáció­ban azonban már megcsillan­nak azok a lehetőségek, ame­lyek benne rejlenek az in­tegrációban. Az európai szo­cialista országok úgy tudnak versenyben maradni hosszú távon, ha nem kizárólago­san termékekkel jelennek meg a világpiacokon, hanem úgynevezett rendszerekkel. A szocialista integráción be­lül minden országnak ki kell választania azt a területet, amelyhez legkedvezőbbek a nemzetközi adottságai és ezt kifejleszteni a többi szocia­lista országra támaszkodva, ez a jövő egyik járható út­ja. Dr. Kozma Ferenc Gazda­sági integráció és stratégia című új könyvében azt írja, hogy a Magyarország mére­tű gazdaságban általában 3— 4 technikai kultúra kifejlesz­tése indokolt. Példaként em­líti a hazai járműgyártást, amely ha kellő mértékben tá­maszkodik a szocialista in­tegrációból származó elő­nyökre, a jövő közlekedési kultúrájában fontos és meg­határozó szerepet játszhat. A gazdasági horizontot te­hát már ideje most a jövő század felé tágítani. JÖL JÖTT A ROSSZ Miért éppen napjainkban sűrűsödnek a közgazdasági viták?. Miért éppen most fog­lalkozik annyit a közvéle­mény is a gazdaságpolitiká­val? Egyrészt, mert az életszín­vonal mérsékeltebb ütemű növelése — ez a legszélesebb közvélemény nyilvánossága elé került' konkrét számok­ban, adatokban — élénk visszhangot váltott ki. Más­részt, a kialakult világgazda­sági helyzetben jól megmu­tatkoztak termék- és ter- melésszerkezetbeni gyenge­ségeink. Átcsoportosításokra került sor több helyen, meg­szüntettünk és még meg fog­juk szüntetni jó néhány gaz­daságtalan, piacképtelen ter­mék gyártását. Gazdasági struktúránk vál­tozik. Ez adandó alkalommal komoly és bizony fájdalmas személyes problémákat je­lentett, amelyet csupán a szocialista környezet hatása tudott ellensúlyozni. Mégis azt kell mondani, hogy a vi­lággazdasági válság — a be­törő, de tompított infláció, a tőkés árrobbanás, a piacok megbolydulása — az összes káros hatásával, minden ne­hézségével együtt, furcsa ezt kimondani, de közgazdasági szellemünkben előrelépést jelentett. Feketén, fehéren kimutat­ta, hogy mit csinálunk rosz- szul, hibáink még erőtelje­sebben jelentkeztek, s még jobban kiemelték azt, amire sokkal, de sokkal jobban fi­gyelnünk kell a következők­ben. Arra, amiben már most meg tudjuk előzni tőkés ver­senytársainkat. Mert. ilyen is van, s lehet, hogy talán ép­pen ez a lényeg. Szigethy András (Folytatjuk) Meglehetősen sok szó esik napjainkban a háztáji gazda­ságokról, amelyeknek jelen­tősége, szerepe — mint köz­tudott — vitathatatlan a la­kosság ellátásában. S amikor szükségességükről beszélünk, a velük szemben támasztott igényeket újra meg újra megfogalmazzuk, lépten-nyo- mon a gondokat is emleget­jük. Mert probléma, sajnos — a legjobb szándék, akarat ellenére — e területeken is akad. Többi között — mondják — nem könnyű az állattar­tás, s hízó jószágok takar­mányozása, például a serté­sek szemes terményen való nevelése. Ami — meg kell vallani — igaz is. Viszont a valósághoz tarto­zik az is, hogy húst „termel­ni” — más eleséggel is le­het ... 8 b i a Tejüzemben magyarázták, hogy — egyebek mellett — kitűnő kiegészítő sertéstakar­mány a feldolgozási folya­matban keletkező egyik mel­léktermék, a savó is. Miután ez értékes fehérjeanyagokat — albumint, globulint —, tejcukrot, vitaminokat, zsírt tartalmaz, összehasonlításul pedig mindjárt érdekes, meg­lepő számadatokat is közöl­tek: hat liternyi savó ugyan­olyan tápértékű mint az is­mertebb, a kedveltebb sze­mes takarmányból egy kilo­gramm. " Ennek ellenére a savó iránt mégis alig érdeklőd­nek ... ■ H ■ A Borsod megyei Tejipari Vállalat egri üzemében — mint Vass Péter üzemigazga­tótól hallottuk — akár csak másutt is, jobb híján a lefo­lyóba, a csatornába engedik a savót. Május 1. óta, ami­kortól az ellátás fokozására, nyomasztó létszámgondjaink ellenére is kiterjesztették ko­rábbi' körzetüket, hozzávető­legesen 25 százalékkal növel­ték felvásárlásukat, feldolgo­zásukat, naponta legalább 40 ezer liter savó megy így ve­szendőbe a túrógyártásnál. Amit természetesen rop­pant sajnálnak. — Tudjuk, hogy a sajnál­kozással mit sem érünk — folytatta mindjárt az üzem­HUNGAROCOOP — Gardenfast 220 ezer font értékű export ez évben További 105 ezer angol font értékű kötéssel tetézték a HUNGAROCOOP Szövet­kezeti Külkereskedelmi Vál­lalat és a londoni Garden­fast cég 1976 első félévi szál­lításokról szóló szerződését. Ennek megfelelően, a HUN­GAROCOOP ez évben csak­nem 220 000 fontért expor­tál angol partnerének alumí­niumból öntött kerti bútoro­kat. igazgató — ezért inkább a veszteségek csökkentésével, az említett fontos mellékter­mék hasznosításával próbál­kozunk. Még március köze­pén körlevelet intéztünk a működési területünkön levő tsz-ekhez, amelyeknek ez úton is felhívtuk figyelmét a lehetőségre, s értesítvén erről a szövetkezetek megyei szö­vetségéi illetve az állatte­nyésztési felügyelőséget is, támogatást kértünk az érté­kesítéshez. Ezen túlmenően, szinte valamennyi hivatalos kiszállásunk alkalmával szó­ba hoztuk a gazdaságokban a savóval való hizlalás előnye­it, iparkodtunk meggyőzni az „illetékeseket” az ilyenféle módszer gazdaságosságáról. Utóbb pedig az ÁFÉSZ-eket kerestük fel hasonló szán­dékkal ... ■ n a ■ Az egri tejüzem — aho­gyan értesültünk — a hely­színen literenként mindössze 10 fillérért hajlandó értékesí­teni az egyébként 80 filléres termelői árú savót, de kész arra is, hogy literenként 20 fillérért a háztáji gazdákat kiszolgáló^ elosztóhelyekre szállítsa. Sőt! Megfelelő bér­leti díj ellenében akár tároló tartályokról is gondoskodik! Mégis azt tapasztalni, hogy lassan nő a kíváncsiság. Még a megyeszékhelyen is, mind­össze hat-nyolcezer liternyi savó talál gazdára a heti három értékesítő napon, s a Füzesabonyi Állami Gazda­A közúti balesetek 97 szá­zaléka a közlekedő ember hi­bája miatt történik. Ezek kö­zött első helyen a figyelmet­lenség szerepel, de gyakori az agresszív magatartás és a nem megfelelő helyzetfel­ismerés is. Szakemberek rendszeresen feltüntetik a baleseteket megyénk közúti, térképen és ez a baleseti pont­térkép egy pillanat alatt megmutatja hol volt halálos baleset, de figyelmezteti is az arra illetékeseket, ha egy útszakaszon túl sok a baleset, valami baj van, a veszély- helyzet okát fel kell deríteni és gondoskodni a megszünte­téséről is. A megyei Közle­kedésbiztonsági Tanács kia­dásában rendszeresen megje­lenő baleseti térkép hasznos segítője az autósoknak, mo­torosoknak is, figyelmeztet a veszélyes útszakaszokra és közúti csomópontokra, a fo­kozott figyelemmel közleke­dők hamar rájönnek így a célszerű közlekedési módra, taktikára. Tavaly, a második félévben a 31. számú országos főút 118 kilométeres szelvényében, Heves—Tenk között megsza­porodtak a kisodródásos bal­esetek. A helyszíni vizsgála­tok eredménye: a burkolat megsüllyedt és az út külső oldalán a túlemelés szakaszo­san megszűnt. Egy sebesség- korlátozó tábla megtette a hatását, az út hibájának ki­javításáig is biztonságosan halad a forgalom, nincs bal­eset. A Hatvani Cukorgyár előtti csomópont évek óta kiemel­kedő helyet foglal el a me­gyei baleseti statisztikában. Tavaly is nem kevesebb, mint 12 baleset okozott sérülést, szerencsére emberéletet még nem követelt. A baleseti okok között felfigyeltek arra, hogy a nagy területű csomópontot nem lehet áttekinteni, figyel­metlenségből adódtak a ba­jok. Megoldást kínált a for­galomirányító jelzőlámpák felszerelése, de a vasúti fe­lüljáró közelsége miatt még újabb veszélyeket okozott volna. Olyan útburkolati je­lekkel szabályozzák a forgal­mat, ami a megfigyelések alapján a legkevesebb ve­szélyt jelenti a közlekedők számára. A kerékpárosok so­kat segíthetnek azzal, ha nem állítják le a forgalmat této­vázásukkal. hanem a kijelölt gyalogátkelőhelyen áttolják törékeny járművüket, nem súgón kívül csak a kerecsenül tsz és a komlói ÁFÉSZ igény­li a szallílasokat. Annak ellenére, hogy pél­dául Kerecsend és Kömlő mellett akár Sarudon vagy éppen Besenyőtelken is sok a háztáji hízósertés, Porosz­lón és Tiszanánán egyaránt legalább három és fél ezer kö­rüli állatot táplálhatnának a „folyékony takarmánnyal”. a a a a Nem kell különösebben számolni ahhoz, hogy megál­lapítsa az ember a felkínált lehetőség hasznát. Ennélfogva szinte teljesen érthetetlen a megmutatkozó közöny, az el- záikózás. Meglepő, hogy vesz­ni hagyják, amin nyerni le­het. Takarmánygondokat em­legetnek s közben a ialán legpraktikusabb állatéledelre, „hizlaló szerre”, - ügyet sem vetnek. Hazánkban — úgy mond­ják — minden második kilo­gramm sertéshúst a háztáji gazdaságok „termelik’’. Nagy mennyiség ez, rendkívül je­lentős részarány, semmikép­pen sem lehet tehát közöm­bös, hogy mennyibe kerül. S alighanem jó lenne ezt itt is, ott is az eddiginél ko­molyabban mérlegelni, hiszen az elveszett savó — bármi­lyen furcsán, különösen hangzik is — voltaképpen: hús a lefolyóban, a csatorná­ban. Ami pazarlás, megenged­hetetlen luxus. Gyóni Gyula vállalkoznak az el kanyarodási manőverre és nem teszik koc­kára testi épségüket. Jellemző baleseti okot de­rítettek ki a felsőtárkányi es andornaktályai baleseteknél. Mindkét községben nagy . a kerékpáros, forgalom és saj­nos nagyon gyakori az ittas kerékpáros, a kivilágítatlan kerékpár. Amíg ennek a fele­lőtlen italozásnak nem tud­nak gátat vetni és a sok bír­ságra kifizetett pénz arra nem készteti a kerékpározó­kat, hogy a szabályoknak megfelelően első-hátsó vilá­gítást szereljenek fel, vala­mennyi járművezetőnek fo­kozott óvatosságra van szük­sége ezeken a szakaszokon. A közlekedés biztonsága itt a sebesség csökkentésével, fo­kozott figyelemmel érhető el. Az utóbbi időben megnö­vekedőit az egri Kertész és Münnich Ferenc utak bale­seteinek száma. A belváros telítődésével mind nagyobb ezeknek az utcáknak a for­galma, ugyanakkor nem vál­tozott az út burkolatának szélessége. A kerékpárosok és segéd-motorkerékpárosok igénybe veszik az úttest két oldalát, a folyamatos hala­dásra maradt út egyértelmű­en szűk. A járművezetők saj­nos nem számolnak ezzel és így a legkisebb hibázás, vá­ratlan forgalmi körülmény is balesettel jár. A 3. számú országos főért 94. kilométeres szelvényében van a detki elágazás és egy újabb probléma forrása. Húr a forgalmi rendezés nem hagy kívánni valót maga után — megfelelő a jelző­tábla és burkolati jel alkal­mazása — számolni kell a veszéllyel éspedig azért, mert a főúton közlekedők a ke­resztező forgalomban kerék­párosokkal. vagy gyalogosok­kal találkoznak, akik nem elég jártasak, a gyors jármű­vek közötti áthaladási időt nem jól érzékelik. Itt sem le­het más a tanács: fokozott figyelem, a sebesség helyes megválasztása a váratlan helyzetek biztonságos elhárí­tásához. Tesléry László, a KBT technikai szakbizottságának vezetője 1976. május 29., szombat Gyorsítva épül A halhórtapos gyorsítási programnak megfelelő ütemben épül az cgymilliárd-kct- százmillió forintos beruházású Gyulai Húskombinát. Képünkön a húskombinát központi épülete. iMTI fotó — Ilovszky Béla — KS) STOP! TÖBB FIGYELMET, ELŐZÉKENYSÉGET! Utak, csomópontok, balesetek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom