Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-25 / 122. szám

Hétf6 e«H külpolitikái kommentárunk:

„Öngyilkos Tállalkozás ’

Nemcsak maga a javaslat nem volt szerencsés, de! az időpont, amikor és a hely, ahol elhangzott, ugyancsak megrökönyödést keltett. Majdhogynem érthetet-; len, hogy olyan tapasztalt politikus mint Giscard d’Fstaing miképp lehetett ilyen meggondolatlan? Nem elég, hogy felajánlotta: Franciaország a helyzet rendezésére hajlandó csapatokat küldeni Libanonba, de:

— ráadásul — ajánlatát éppen az Egyesült Államok földjén tette.

Ezzel először is, mégha nyilván akaratlanul, azt a; látszatot keltette, mintha amerikai sugallat irányította volna elképzelését, netán Washington politikai ve-; zetőivel folytatott tárgyalásain született volna az öt-! let. Másodszor: nem túl szerencsés a kiindulási alap sem, az tudniillik, hogy Franciaország jól ismeri Libanont, minthogy ez a közel-keleti ország valaha Párizs mandátuma volt. Csakugyan az volt, ám ennek felemlegetése könnyen idézheti emlékezetbe a kolo-; niaüzmus és imperializmus képzetét. Harmadszor pe-! dig: bármily finoman fogalmazott is Franciaország j elnöke, csapatait csak a „libanoni kormány kérésére”! felajánlva és „rendezést” emlegetve: a feszült libanoni helyzetben a libanoniak mégis inkább külföldi katonai beavatkozást emlegetnek.

Bonyolítja a helyzetet egy stockholmi jelentés.:

(Kissinger most éppen a svéd főv árosban van.) Eszerint „egy magas rangú amerikai tisztviselő” (inkogni- tójának megőrzése céljából, magát a külügyminisztert szokták így jelölni) kijelentette: az USA Izraellel és több más közel-keleti állammal tanácskozik a francia javaslatról. Ez a hír megint csak azok gyanúját erősíti, akik szerint GISCARD, mielőtt javaslatát megtette, tanácskozott arról Washingtonnal.

Kár hogy másokkal nem. Hiszen az arab országok nagy többsége máris elutasította a francia ajánlatot.

Ugyanígy francia baloldali körök is. A Francia Kommunista Párt hét végi kollokviumán, amelyet „A mai francia imperializmus” címmel tartottak meg, szó szerint ez hangzott el: „Ma is létezik francia imperia-• lizmus, ezt bizonyítja a libanoni katonai beavatkozás: terve is”. Még a párizsi kormánnyal rokonszenvező;

Figaro című polgári napilap bejrúti tudósítója is azt állítja: a libanoni francia beavatkozás „öngyilkos vállalkozás” lenne. Egyedül azt eredményezné, hogy a hadviselő felek, nemzeti reflexből, egységesen lőnének a külföldi csapatokra.

VSAAAAAAA^VVVVVVVVVVV'V^A/VVVVVVS/V^VVVV^./SAA/VVVS/VVVVVNA/VVNAA/VVAAA/ rnmmmmmmmit

..

T

izenhárom ezren tünte tek

Kissinger Stockholmban

Üzenet Afrika népeihez ! Fülöp-szigeteki géprablás

MOSZKVA:

A Szovjetunió Legfe'sőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány afrikai fel- szabadítási napja alkalmából üzenetet intézett az attikai országok népeihez, állam - és kormányfőihez.

Az üzenet rámutat, hogy Afrika népei olyan időszak ban ünnepük e nagy jelentőségű napot, amikor b nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas sikereket ért el. „Az Angolai Nép* Köztársaság sikeresen szembeszállt az imperializmus és a

rasszizmus nyomásúval.

Afrika népeinek harca alapvető érdekeikért, azéita jogukért, hogy saját sorsuk urai legyenek, szorosan ösz- szefonódik a világ összes békeszerető és haladó erőinek harcával. Az afrikai egység- szervezet ebben a harcban fontos szerepet hivatott betölteni. A Szovjetunió megkülönböztetett figyelme! szentel a független afrikai államokkal fenntartott önzetlen kapcsolatok további fejlesztésének — állapítja meg az üdvözlet. (TASESZ)

Japán atomsorompó

A japán parlament felsőháza hétfőn délelőtt megszavazta az atomsorompó-szer- ?őoés ratifikálására vonatkozó törvényjavaslatot. Mint emlékezetes, a javaslatot április végén fogadta ei a parlament alsóháza. A Konzervatív kormány immár csupán formális jellegű jóváhagyásával törvényerőre emelkedik Japánban az 1970-ben aláirt atomsorom- pó-egyezmény.

Megfigyelők rámulatnak, hogy Jápán az első ország a világon, amely elszenvedte az atombombázás borzalmait, a 96. az egyezményt ratifikált országok sorában.

Sűrű füstfelhő száll fel a hat muzulmán géprabló cs a rendőrök közötti tűzpárbaj következtében a Fülöp-szigeteki Zamboanga repülőterén fölrobbant BAC—111 típusú utas- szállító repülőgépből. A robbanás következtében 13 személy életet vesztette, 19-en megsebesültek.

(Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

_

Egészségügyi

megállapodás

Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter meghívására néhány napot Budapesten töltött dr. Madani Al-Khya- mi, a Szíriái Arab Köztársaság egészségügyi minisztere vezette küldöttség. A két miniszter tárgyalásokat folytatott az országaink közötti egészségügyi együttműködés kiszélesítésének lehetőségéről, e célból egészségügyi együttműködési egyezményt írtak alá.

sárnap érkezett a svéd fővárosba. Megérkezése előtt mintegy 13 ezren tüntettek ellene Stockholm utcáin.

Giscard d’Estaing és a beavatkozás

Franciaországban megrökönyödést, a baloldali közvéleményben pedig élénk tiltakozást keltett Giscard d’Estaing elnöknek az a bejelentése, hogy a francia kormány kész csapatokat küldeni Libanonba. ha ..azt a libanoni hatóságok kérik”.

Kormánypárti körökben is meglepetést keltett az elnöknek ez a bejelentése, s néhány kormánytámogató lap is fenntartásokat hangoztat azzal kapcsolatban. így a Figaro bejrúti különtudósítója rámutat, hogy a libanoni baloldal ellenállása rendkívül nehéz helyzetbe sodorná a francia csapatokat. A tudósító szerint az ottani katonai szakértők úgy vélik: „Franciaország — még ha 300 000 embert küldene is — pokoli ingoványba süppedne. Az egyedüli „eredmény” az lenne, hogy a hadviselő felek, nemzeti reflexből, egységesen lőnének a külföldi csapatokra. A tudósító hangsúlyozza, hogy a francia beavatkozás ilyen körülmények között „öngyilkos vállalkozás” lenne.

Francois Mitterrand. a Szocialista Párt első titkára, „nyugtalanságát” hangoztatta a beavatkozási terv miatt és kijelentette, olyan rögtönzött tervről van szó. amely végül is hatástalannak bizonyulna. sőt a libanoni helyzet súlyosbodásához vezetne.

Az FKP. nyilatkozatában élesen elítélte és „hidegháborús nyilatkozatnak” minősítette az elnök bejelentését, s hangsúlyozta, hogy a libanoni beavatkozás terve, valamint az elnöknek Amerikában tett egyéb nyilatkozatai nem tükrözik a francia nép véleményét. Ez a terv. valamint az a tény. hogy az elnök amerikai útja során állandóan az Egyesült Álla- makhoz és az Atlanti Szövetséghez való hűségét hangoztatta. azt mutatja hogy az elnök „újabb lépést tett az amerikai imperializmus céljaihoz és követeléseihez való alkalmazkodás útján” és teljesen hátat fordított a francia függetlenség politikájának.

Politikai körökben ugyancsak széles körű visszhangot

libanoni

keltett az elnöknek az az amerikai útján tett kijelentése is. hogy a francia baloldal választási győzelme esetén, továbbra is az elnöki székben maradna és kinevezne „egy miniszterelnököt”,

Lecanuet igazságügyminiszter kijelentette: az elnök e kijelentése arra mutat, hogy szembeszállna majd a baloldallal. Francois Mitterrand azt mondotta, az elnököt hét évre választották meg s így elnöki megbízatása 1981-ig szól. de ha a nemzetgyűlési választáson a baloldal szerezne többséget. az elnöknek tiszteletben kell tartania a nép akaratát...

Egyes francia kommentátorok szerint az elnök e nyilatkozatával olyan baloldali politikusok felé „kacsintott”, akik hajlandók lennének együttműködni vele. Georges. Séguy. a CGT főtitkára, erre az értelmezésre célozva'* kijelentette: „a CGT a leg-- határozottabban ' szembeszé'-"* gülne minden olyan manőverrel, amely arra irányulna, hogy egy baloldali személyiség cégére alatt folytassanak jobboldali politikát”.

A svédországi hivatalos látogatásra érkező Henry Kissinger amerikai külügynr nisztert sokezres Amerika-ellenes tüntető tömeg fogadta. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS)

Henry Kissinger amerikai külügyminiszter hétfőn a svéd fővárosban megkezdte tárgyalásait Olof Palme miniszterelnökkel és Sven An- dersson külügyminiszterrel. A két és fél órás megbeszélés középpontjában a kelet —nyugati kapcsolatok és az enyhülési politika álltak. Afrikai és latin-amerikai problémákat is érintettek.

Kissinger szigorú biztonsági rendszabályok mellett vaSzovjet hadgyakorlat

Korunk kérdései

Világformáló eszménk

A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma vasárnap közölte, hogy „Észak” fedőnéven június 14. és 18. között Petrozavodszk Szesztroreck és Viborg térségében megrendeli: a leningrádi katonai körzet hadgyakorlatát. A hadgyakorlat célja a különféle haderőnemek együttműködésével kapcsolatos műveletek Kidolgozása. A csapatok összlétszáma 25 ezer fő körül lesz. (TASZSZ)

A múlt esztendők, sőt a legutóbbi hónapok is sokoldalúan bizonyították a nemzetközi élet fő tendenciáinak nagy erejét, azt, hogy a világszocializmus mindinkább a kor meghatározó jellegű tényezőjévé válik. Hogy csak a legutóbbi eseményt idézzük fel: az angolai nép történelmi jelentőségű győzelme — korszakjelző történés a fekete földrész históriájában — elválaszthatatlan attól is, hogy a szocialista közösség ereje világszerte meghatározza az erőviszonyok alakulását. S hivatkozhatunk a vietnami nép évtizedes harcának betetőzésére, az európai biztonság záróokmányának helsinki aláírására.

Természetesen a szocializmus világának, a haladó erőknek a sikereit a maguk módján értékelik a tőkésvilág hatalmi központjaiban is. Mint erre az SZKP XXV. kongresszusának történelmi számvetése nyomatékosan rámutatott, a szocialista közösség erőinek gyarapodása, s az enyhülés ezzel összefüggő fejlődése a szocializmus és a kapitalizmus sokoldalú párviadalát befolyásolja. Jellemző, hogy a békés egymás mellett élés elveinek megszilárdulásával együtt szélesedik és bonyolultabbá válik az ideológiai harc, növekszik jelentősége a nemzetközi színtéren.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a marxista—leninista és a burzsoá ideológia osztálytermészete és céljai a nemzetközi feszültség ényhülésé idején is változatlanok maradnak. Hasonlóan ahhoz, ahogyan összeegyeztethetetlen a

termelőeszközök magán- és társadalmi tulajdona, a polgári és a szocialista termelési mód, ugyanúgy összeegyeztethetetlen a polgári és a szocialista ideológia is, mivel végső soron ellentétes társadalmi-gazdasági alakzat különbözőségét fejezi ki Ezért az eltérő társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése nem jelenthet és nem jelent ideológiai megbékélést. Ellenkezőleg: a két rendszer küzdelmében a súlypont áthelyeződése a közöttük folyó verseny békés területére a gazdasági tényezővel együtt az ideológiai tényező jelentőségét is fokozza. A két rendszer közötti kapcsolatokban ideológiailag semiages területek nem maradnak. Napjainkban időszerűbb, mint valaha, Leninnek az a megállapítása, hogy a burzsoá és a szocialista ideológia között nincs és nem lehet középút, valamiféle „harmadik” ideológia.

Az imperializmus az ideológiai küzdelemben globális stratégiát alkalmaz. Ennek a stratégiának azok az alkotóelemei kerülnek előtérbe, amelyeket a szocialista közösség és a nemzetközi munkásmozgalom elleni küzdelem szempontjából a legha- tásosabbaknak vélnek. Más elemek mellett különös szerep jut a nacionalizmusnak, amelyre az antikommunista propagandisták és ideológusok ma fő tétjüket helyezik, tudván, hogy bármilyen „köntösben” jelefttkezzék is ezen az égtájon a nacionalizmus, végső kifejletében feltétlenül szovjetellenességbe torkollik.

Aligha csodálkozhatunk azon, hogy eközben támadásuk, rágalomhadjáratuk fő tüzét az ellen a Szovjetunió ellen irányítják, amely elsőnek lépett az új élet építésének útjára, amely a legtapasztaltabb, s amelynek különösen nagyok és növek- vőek a lehetőségei a világ- események alakítására.

Mennyire szeretnék az antikommunista ideológusok és propagandisták elhitetni azt, hogy lehet valaki haladó és szocialista, miközben szov- jetellenes! A valóság természetesen ennek az ellenkezője: az, aki a Szovjetunió, a szocialista országok közössége és a létező szocializmus ellen lép fel, nemcsak a szocializmusnak okoz kárt, hanem az is nyilvánvaló, hogy az ilyen fellépés antihuma- nista, a haladás és az enyhülés ellen irányul.

Az antikommunizmus és a szovjetellenesség egyesített frontjával szemben áll a szocialista testvérországok összehangolt ideológiai tevékenysége.

A szocialista országok kommunista és munkáspártjai — a mi pártunk is — úgy vélik, hogy az ideológiák harca éppen úgy hozzátartozik a mai világ valóságához, mint a különböző társadalmi rendszerű országok léte, mint a békés egymás mellett élés. Az ideológiai küzdelem tehát hosszú távú feladat, amelyben pártjaink az összefogás erejére támaszkodhatnak,' arra, hogy a szocialista hazafiság tartalmának egyik legfontosabb és legidőszerűbb vonása a nemzeti és a nemzetközi érdekek történelmileg újszerű kapcsolata, amelynek objektív feltételeit a szocialista társadalom, a szocialista nemzetek, a szocialista világrendszer kialakulása teremtette meg. A proletár internacionalizmus egyre nyilvánvalóbban fejezi ki a szuverén és egyenjogú szocialista nemzetek érdekközösségét, és nemcsak alapja, hanem egyre intenzívebb ösztönzőié is a szocialista országok fejlődő együttműködésének.

Egyebek közt ezt fejtette ki felszólalásában az SZKP XXV. kongresszusán Kádár János, amikor rámutatott: „A szocialista országok ereje az internacionalista testvéri összefogás révén meghatványozódik. A nemzetközi kommunista mozgalom a proletár internacionalizmus eszméjével született, s annak erejével nőtt naggyá. A Magyar Szocialista Munkáspárt a szocialista hazaliság és a proletár internacionalizmus elveit elválaszthatatlannak tekinti, s ebben a szellemben neveli tagságát, a népet, az ifjúságot. Pártunk elítéli a proletár internacionalizmust semmibe vevő, kz egységünket aláásó nézeteket. Elítéljük a nemzeti korlátoltságot, a burzsoá nacionalizmust, a szovjetellenessé- get, a mozgalmunk egységét bomlasztó szakadár törekvéseket, különösen annak legdurvább megnyilatkozását, a maoizmust.”

Ilyen elvi alapon, a szocializmus sikeres gyakorlata és biztató jövője, a létező új társadalom eredményei alao» jan szélesítjük testvérpárt» jainkkal együtt eszméink befolyását, s szállunk szembe — erőfeszítéseinket és tapasztalatainkat egyeztetve — az antikommunizmus miiidea forrná iával.

Vajda Péter