Népújság, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-25 / 122. szám
„Fúj, süvölt a Mátra szele...” Paiócnap, Paradfürdön A meteorológiai előrejelzés miatt ezrek nyugtalankodtak. Érthető is, hiszen hűvös, esős időt ígért vasárnapra, s ez bizony megnyirbálta volna a VI. palócnap nagy gonddal összeállított programját. A reggel valóban szokatlan hideggel, s borús égbolttal köszöntött ránk. A buszok persze indultak. Jöttek az egri járás községeiből, s a szomszédos Nógrád és Borsod megyékből. Az aggódó mondatokat lassan jókedvű terefere váltotta fel. Aztán valaki dalba kezdett, s itt is, ott is m gél: többek között — Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára, Vaskó Mihály, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a Heves megyei pártbizottság első titkára, dr. Buda Gábor, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese, Hoff er István, a Nógrád megyei és Fekete Győr Endre, a Heves megyei Tanács elnöke, Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, J. A. Naumenko vezérezredes, a varsói szerződés főparancsnokságának magyarormegbecsülését, közkinccsé tételét. it A beszéd után az ezertagú nagykórus mutatkozott be, méghozzá fergeteges sikerrel. Ekkor már senki se állhatott ellen a dal varázsának, s végül a közönség is együtt énekelt a szereplőkkel. A délelőtti program koronája az együttesek színes, látványos felvonulása volt. Elrobogtak a fogatok, majd a vendéglátó Párád képviselői jöttek: kisiskolások és fiatalok pazar népviseletben. Aztán szekerek gördültek, & felcsendültek a szebbnél szebb népdalok. Hét órakor már a legtöbben otthonosan mozogtak a festői hangulatot keltő Pa- rádfürdőn. A táncosok, az énekesek öltözékükkel bíbelődtek, készülődtek a bemu- tatko.zás előtti próbára. ★ Háromnegyed kilenc körül mindenki a hímzésekkel díszített tribün felé siet. Fent- ről nézve szemet gyönyörködtető látvány a népi vi- sejetek színpompás tarkasága. Ezren gyülekeznek lenn: valamennyien a nagykórusban énekelnek majd. Megérkezik Vass Lajos, Erkel-díjas karnagy, s intésére indulhat a próba, felhangzik az első szám: „Tárná menti magyar gulyás vagyok én ...” Hát bizony még nem tökéletes az összhang, ám egy-két ismétlés után már megtalálják. Jöhet a következő dal: „Sört iszom én nem pálinkát ...” Túl mordra sikerült a dallam. de az útbaigazító tanács nem marad el. — A férfiak úgy énekeljék, hogy a közönség érezze: egyiket sem vetik meg. Jókora derültség, s máris javították a hibát. Még egy két jobbító megjegyzés, s aztán úgy megy minden mint a karikacsapás. Ezt közel húszezren méltatják, s már senki sem törődik az egymás után vonuló esőfelhőkkel. ★ Tíz óra előtt néhány perccel az egri Helyőrség zenekara rázendít a Rákóczi- indulóra. A dísztribünre vonulnak a palócnap meghívott vendéFellépés előtt a kórus szági képviselője, Nógrád és Borsod megye országgyűlési képviselői, a szomszéd járások párt- és állami szerveinek, a fegyveres testületeknek és az intézményeknek a küldöttei. A pontos időt kakukkos óra jelezte, majd megszólaltak a fanfárok, felidézve a „Fúj, süvölt a Mátra szele” kezdetű népdalt, a palócnapok közismert szignálját. Ezután Kovács Bertalan, az egri járási hivatal elnöke nyitotta meg a palócnapi rendezvénysorozatot, majd Vaskó Mihály mondott ünnepi beszédet. A Heves megyei pártbizottság első titkára utalt arra, hogy népi kultúránk mindig nagy ■ figyelmet szentelt a tavaszvárásnak és köszöntésnek. Számunkra ez a természeti jelkép társadalmivá is vált, „hiszen történelmünk során a nagy tavaszok a szabadságért, a haladásért, népünk sorsának megújulásáért vívott harcok időszakával estek egybe”. Megemlékezett az észak-magyarországi palócság nehéz múltjáról, arról, hogy ez a kultúra áldásaiból kiszorított népcsoport mégis megalkotta sajátos művészi értékeit, erkölcsi-közösségi normáit. Hangsúlyozta: a múlt hagyatékának ezeket a rangos elemeit a jövő örökségévé kell tenni. Elismeréssel szólt az egyes csoportok munkájáról, a megyehatárokon túl is ismert eredményeikről, a hevesiek és a nógrádiak összefogásáról. Beszélt a palócnapok sokrétű programsorozatáról, az egyes kiállítások magas színvonaláról. Rámutatott arra, hogy a népművészeti seregszemle minden eseménye azonos célt szolgál : elősegíti tradícióink ezeket teherautók váltották: mindegyiken a hajdani élet képei, régmúlt idők, ma már kihalt szakmái, az egykori lakodalmak mozzanatai elevenedtek fel. Vastaps fogadta a Vid- róczki együttes és a csehszlovákiai Kyjov város vendégcsoportjának lendületes bemutatkozását, a tarnaleleszi- ek pergő ritmusú cigánytáncát. Láttuk az ügyes Borsod megyei tardiakat és a do- maháziakat, a dalos szurdok- püspökieket, a fürgeléptu rétságiakat. Mennyi szín, mennyi árnyalat. Az ötletes, részletekben gazdag műsorblokkok szinte lebilincselték a figyelmet. Mintha el se telt volna egy óra... Az egerbocsiak túljutottak az első erőpróbán, s most már ők is nézőként szemlélik a felvonulást. Balogh Lászióné az elődök sikereit emlegeti: — 1937-ben még a franciaországi Cannes-ba is eljutottak, s ott is ünnepelték őket. Az ilyen eredmények vonzák az embereket. Én 1941-ben csatlakoztam a csoporthoz, s amikor hosszú évek múltán újjászerveződött, ismét jelentkeztem. Nem volt könnyű, mert a munka, a család — öt gyereket nevelt fel — lekötötte, mégis szakított időt az asszonykórusra. — A nóta szinte megfiatalít, ilyenkor elfeledjük a gondokat. Ezt bizonygatja a 63 éves Tóth Márkné is, aki néhány nappal korábban egy rádióriportban emlékezett a palócság kulturális örökségére. — A szülőktől, a nagyszülőktől vettük át, s szerencse, hogy van kinek továbbadni. Azt hiszem: hét unokám és két dédunokám közt is akad olyan, aki valamelyik e'gyüttes tagja lesz. Én is törődöm a fiatalokkal, most az üveges táncot tanítom nekik. Társai szólnak közbe. — Méghozzá olyan frissen, olyan lendülettel, mintha ifjú menyecske volna. így szerepelnek itt a többiek is. Nem csoda, ha hamarosan igazi majálisi hangulat formálódott, hiszen a mintegy kétezer felvonuló változatos műsorral lepte meg a nézőket. Vígságot, önfeledt szórakozást kínált fiataloknak és időseknek egyaránt. Olyan kikapcsolódást, amelyet hosz- szú ideig nem felejtünk el. A baba ruhája szebb, vagy a miénk? Népdalcsokor palóc „a”-val — Délután a Sándor-réten A Sándor-rétnek — amely nem is annyira rét, mint inkább a környező hegyek karéjában meghúzódó, hosszan elnyúló völgy — délutánra megelevenedtek, s táncra keltek májusi virágai. Legalábbis ilyen érzése lehetett annak, aki végigtekintett úgy egy óra körül a sötétzöld, kék és sárga sátra sora között hullámzó, keringő’, színes népviseletbe öltözött tömegen. Hiszen még az érdeklődők közül is sokan hímzett blúzokban, ruhákban érkeztek a palócnapra. k A táncosok, a kórusok tagjai, a népzenészek, a dalosok, és a lelkes nézősereg lacikonyháról lacikonyhára járva csillapították éhségüket!" szomjúságukat, aztán a gyepre telepedve pihenték ki a fölvonulás fáradalmait, hogy a délutáni műsoron már ismét frissek legyenek. Sokan a virslis, pecsenyés, hurkás tányérokból egyenesen a színpad mellé ültek, így biztosítva előre a legjobb helyeket... Bár ki tudja, ők jártak-e jobban, vagy azok, akik fél háromtól ide-oda sétáltak, a deszkákból ácsolt két pódium között. Hát, persze, hiszen olyan nehéz volt eldönteni kiket is válasszon az ember. A mátraderecskei, vagy a pa- rádi népdalkórust, esetleg a Nógrádból érkezett egyházas- gergelyit,' vagy rimócit? Kinek tapsoljon a recski Köröndi Antalnak, aki oly gyönyörűen tárogatózott, vagy a makiári furulyásnak, Herczeg Ferencnek? Mit örökítsen meg a fényképezőgép, a mi- kófalvi, esetleg a bodonyi lakodalmast? Na és hát azt is érdemes volt megnézni, hogyan ropják a sirokiak, áz egerbocsiak, de meg azt is, milyen tánc járja a borsodi Tardon és nógrádi Rétságon. Három megye 46 községének csaknem száz műsorszáma ... Énekkarok — asz- szony- és férfikórusok, tánccsoportok, kicsik és nagyok; együttesek, országosan elismertek, vagy csak nemrég alakulók. .., egymás után villantották föl a palócföld lakóinak régi életét, hajdani hétköznapoknak és ünnepeknek dalokban, táncokban ma is elevenen élő emlékeit. A leánykérést, a legénybúcsúztatót, a csúfolódókat, a lakodalmi rigmusokat, a fonó énekelt, az erdőről, mezőről szóló dallamokat. Cered, Szajla, Szentdomonkos, Andornaktálya, Karancs- keszi, Legend, Nagyvisnyó, Fedémes, Szilvásvárad,... akár a színes szoknyák úgy peregtek egymás után a műsorszámok. S egy idő után már nemcsak az ékes ruhák virítottak de kigyúltak, csillogtak a szemek, megpiro- sodtak az arcok is. A színpad mellett, a muzsika ütemére nekifeledkezve billegtek a kislányok, hujjogtak a fiúk, s a szereplőkkel együtt dú- dolgatták az ismerős strófákat az asszonyok. — „Lássuk újra! Csinálják már mégegy- szer! Nézzétek már, de jól adják!” — röpködtek az elFokozni kell a gyűjtő- és feldolgozó munka tempóját Heves és Nógrád megyei képviselők tanácskozása j..és kész! — mondja a kyjovi együttes vezetője Régóta terv, és most sikerült — az egyik legjobbnak kínálkozó alkalomból — a Heves és Nógrád megyei országgyűlési képviselők együttes ülését megrendezni. Az alkalmat a palócnap, a témát ezzel összefüggésben népi hagyományok megmentése és ápolása szolgáltatta. Az együttes rendezvény színhelye Parádfürdő volt, ahol a palócnapok rendezésének a népi hagyományok gondozásának tapasztalatairól és időszerű feladatairól cseréltek véleményt a két megye országgyűlési képviselői. A napirend előadói: dr. Gordos János, a Nógrád megyei tanács és dr. Varga József, a Heves megyei Tanács elnökhelyettese hangsúlyozták, hogy társadalmunkban csakis az új. . a nemzeti kultúra töltheti be maradéktalanul sajátos funkcióját. Enélkül nem alakulhat ki és fejlődhet az emberek marxista—leninista ideológián alapuló új tudata és a hazafiságot, az internacionalizmust egyaránt magába foglaló új nemzeti öntudata. Ezen a területen á Palócföldön példásan jó és eredményes kutatómunka folyik — hangsúlyozták a képviselők az eddigi tapasztalatok ismeretében. Ugyanakkor azt is megemlítették, hogy a kutatás és a feldolgozás eddig csak egy bizonyos területet érintett, s így a munka nem teljesen átfogó jellegű. Például a népi építészeti hagyományok megmentése, illetve átmentése — igen fontos és égető feladat. Ugyanígy a népmesék gyűjtése és feldolgozása — az egyéb hagyományok mellett — szintén lényeges tennivaló. A csóportülésen konkrétan felvetődött az igény — s ez teljes egyetértéssel találkozott — olyan palócmúzeum létesítéséről, amely a hagyományok, a szép szokások bemutatása mellett illusztrálja a palócság mai életét is. Írásos anyagok készülnek, átfogó "monográfiák; például egy Heves megyei munkaközösség is nagyszabású kiadványon dolgozik. A képviselők hangsúlyozták, hogy a gyűjtő- és feldolgozó munka tempóját fokozni kell, mert — tekintettél a forrásra, a hagyományok őrzőire —, sajnos, sürget az idő. Az értéket, amely e hagyományban rejlik, pénzben lehetetlen meghatározni. Szocialista kultúránk számára felbecsülhetetlen — mondták a képviselők a parád- fürdői tanácskozáson. ismer" kiáltások s persze csupa zárt „a”-val. Ahogy haladt előre a délután, a körhintát, céllövöldét, léggömbárust, a vattacukrost végigvizitálván mind többen gyűltek a pódiumok köré, s egyre jobban sűrűsödött a taps is. Kik tetszettek a legjobban? A kyjovi szlovák népi együttes fergeteges tánca, vagy a kétszer is kitapsolt felnémeti úttörő citerazenekar? Esetleg a hosszan ünnepelt Vidrócz- ki, vagy inkább a kisterenye- iek megujrázott előadása, netán a csalfa dalokat olyan huncutul eléneklő Bíró K. Jánosné és citerázó párja? Sorrendet felállítani lehetetlen, hiszen ki tudná második vagy harmadik helyre utasítani azt a hagyomány- szeretetet, azt a buzgalmat, amellyel egy-egy község lá- kói felkutatták, megtanulták és bemutatták szülőföldjük legjellegzetesebb szokásait?_ Ki tudná pontozni azokat a téli estéket, amikor a falusi művelődési házakban, iskolákban órákon át próbáltak öregek és fiatalok, készültek a nagy bemutatóra a hatodszor megrendezett palócnapokra. Éppen ezért az egri járási hivatal és a parádi üveggyár minden csoport munkáját egy-egy oklevéllel és kristályvázával jutalmazta. A legkiemelkedőbb együttesek pedig, a bükkszentmái- toni, a balatoni, az egei bocsi, a hevesaranyosi és a megye- székhely Egri Csillagok .Tsz- énekkórusa, a felsőtárkányi táncosok, a mátraderecskéi és a bodonyi csoportok, a Borsodnádasdi Lemezárú- gyár, az egri ÁFÉSZ, az egri Finomszerelvénygyár, a parádi ÁFÉSZ, a hevesi Háziipari Szövetkezet külön díjaiban részesültek. A jutalomosztással még korántsem ért véget a palócföld ünneplése. A falvak küldöttei kis csoportokra oszolva, egymással keveredve, egy-egy pohár bor mellett még sokáig énekelgettek a Tari-rétről, a Tárnáról, a manga nyájról, a Mátráról s mindarról a szépről, amelyet e vidék népe valaha is megörökítésre méltónak talált. Az összeállítást írták: NÉMETI ZSUZSA katai Gábor PÉCSI ISTVÁN A fotókat készítette: PERL MARTON 1976. május S3., kedd
