Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-11 / 87. szám
Elnézést kérek a bizalmas- kodénak tűnő címért, a köz- • vetlen hangért, de emlékeztetem az olvasót hogy egy korábbi rioort során így eívez'ünk. 1971 márciusában egy beszélgetés végén k’rde7*em: — így mondom s '’v =s írom egyszerűen. Kovács Mari. Nem sértő ez? — Miért lenne az? Hát egri színész vagyok! Vagy nem? — hangzott a kedves, ironikus válasz. Igen feltét’enül. Kovács Mária művésznő — aki mint Eródv Sándor Flórája lénett először a Gárdonyi Géza Színház színpadára — meg- h"rí’tot*a a közönséget. Áz- ó^a egri színész, ő. Kovács M""' mindazoknak, akik tisztelik. becsülik. szereHk. És egr' színész és Kovács Mari más akkor is. ha másfajta pe-sét ül a hivatalos papírokon s az eari előadások, nre- irrerek örömte’ies izgalmai után nem "maradhat szeretet* közönsége körében, sürgető. e-> vár’a az autóbusz mennie k»"' utaznia vissza Miskolcra ' ngv másnan este ismét jn'"' vendég érkezzék egykor' színházába. 2e Az örömteljes hír nyomán őszinte gratulációval kerestem. Nem a színházban, hanem budapesti lakásán, örül a 'átogatásnak. de a következő pillanatban már keserűség ül a mosoly helyén. — És most mihez gratulálsz? — kérdezi. — Természetesen a kitüntetéshez. Ahhoz, hogy a Já- szav Mari-díj után megkaptad az érdemes művész címet — adom gyorsan a választ de ő nem hagyja any- nyiban. — De ilyenkor nem a kitüntetést. hanem a művész szerepeit szokás méltatni. Hát tessék! Mit játszottam én az utóbbi években? Miért kaptam- ezt a rangos művészeti díjat amelynek különben rendkívül örülök? Miről írsz. milyen szerepekről? — tör ki belőle a panasz. Ilyenkor legjobb hallgatni. különben is olyan kérdéseket zúdított rám, amelyekre nem könnyű válaszolni. Hiszen époen ezeket a gondolatokat forgattam a fejemben amióta híre jött a kitüntetésnek. A magas állami kitüntetés indokolása, a hivatalos fogalmazás persze jogosan áthidalja ezeket a nehéz kérdéseket: az életműért, a szerepek művészi megformálásáért. így igaz! Csakhogy a néző emlékezete nem mindig nyúlik messzire, a távoli szerepek. alakítások élménye helyett inkább a közelebbit, az elérhetőt keresi. S ezek a szerepek bizony egyre kevésbé állnak arányban tehetségével. Megtöri a csendet és már mosolyogni is tud: — Látod, csomagolok, szögezem a ládákat, megyek a Balcsihoz. Van ott egy kis nyaralóm, hajnalban kelek, hallgatom a madarak csiri- pelését. elnézem, hogyan bújik ki a földből a zöld. egész nap dolgozom meszelek, ültethetek. Nagyszerű érzés! Ez a mindenem, elmennék érte a világ végére is ... Mindezt őszintén mondja és hiszi is. mint Voltaire hőse a bölcs Pangloss mester, aki megfáradva visszavonul, hogy művelje kertjeit. Való igaz a szeszélyes április alkalmasnak látszik az idegnyugtató kerti kikapcsolódásra. Csakhogy évadvégi hajrát diktál a színház, gyorsított ütemben folynak a próbák, egymást követik a premierek Egerben. Miskolcon és a különböző tájelőadásokon, miközben a kulisszák mögött. már tervezik a következő színházi évadot, latolgatják a műveket, gondolatban osz*o~ 1Ő16. április 2ÜU va&árpa® gatják a szerepeket. És Kovács Mária Jászay-díjas érdemes művész nincs jelen. Évek óta alig jut neki való. olyan igazi Kovács Maris szerep. Talán a vitatható értékű Cocteau-drámában, a Rettenetes szülőkben csillogott utoljára, ebben az évben pedig mindössze egyetlen darabban láthattuk: A kaukázusi krétakör villanásnyi epizódszerepeiben; a Dajkát és az Anyóst játszotta sok ötlettel brechti értelmezéssel és mélységgel formálva emlékezetesre a figurát. Ennyi. Csak ennyi! Az országos fórumok rangos elismerése után még jobban jelizzanak az eddig is megfogalmazott kérdések: miért nem kap szerepet, tehetségéhez méltó szerepei egy ilyen sokat tudó. széles skálájú művész? Miért nem jut számára jeladat saját színházában, miért nem bizonyíthat újra és újra közönsége előtt? Miért csak vendégként a szegedi Nemzeti Színházban arathat sikert Euripidész Mé- deia-jának címszerepében? És miért csak a fényképek a szoba falán, vagy a régi újságok lapjain emlékeztetnek egy művészi pálya jeles, állomásaira. évekkel ezelőtti csúcsaira? Kérdések és ismét csak kérdések: vajon jól gazdálkodik-e a miskolci—egri színház tehetséges művészeivel? Kovács Marival és másokkal is. Vajon a közönség érdeklődésének hullámvölgyei, egy évad gyengesége nem magya- rázhatók-e olykor egy-egy közkedvelt művész félreért- keletien mellőzésével? t a Ragyogóan süt az április, valóban remek idő a kertészkedésre. A próbák vibráló légköre, a figurateremtés, az alkotás idegtépő feszültségei, a premier "vibráló izgalmai, az egymást követő előadások fárasztó estéi -után- valóban nagyszerű lehet a pihentető kertészkedés. De helyette?-.. A máglyát is vállaló Johanna. a büszke Nóra. a végzetes sorsú Stuart Mária, a parancsoláshoz szokott Gertrudis, az emlékezetes Kocsma Jeni a Koldusoperából. az Optimista tragédia határozott komiszárja. az Ilyen nagy szarelem felejthetetlen törékeny Ládája, az erőskezű zsarnok Bernards most jobb híján csomagol... Balaton. Zöldellő természet. Hajnali madárcsicsergés... — Ez a mindenem, elmennék érte a világ végére is — mondja, s nem tudom, komolyan vegyem-e. Molnár Ferencnek lenne igaza, aki egyszer tréfásan megjegyezte: mii lehet várni egy olyan embertől, aki esténként papírkoronát rak a fejére és azt képzeli magáról, hogy király? Elbátortalanodom. de azért megkockáztatom a kérdést: — Ha a Balatonnál utolérne egy távirat: jó szereppel vár a színház, mit csinálnál? A beszédesen gondterhelt arc íelderül: — Előbb bosszankodnék egy keveset, mert szólhattak volna előbb is. aztán repül- nék. Hiszen tudod, mindenem a színház ... Lám. Molnár Ferencnek sincs mindig igaza. A szerepváltás nehézségeiről is beszélgetünk. — A rohanó évek. realitás. Ezt csak így szabad felfogni. Szerencsés vagyok, nekem a szerepváltás nem okoz problémát. hiszen évekkel ezelőtt is játszottam már öregasszonyokat. Megtanültam. nem az a fontos, hány éves a figura, hanem, hogy szerep legyen, jó szerep! Tudom, hogy nem vagyok már Nóra. Johanna, vagy Stuart Mária, de szeretném hinni, hogy még lehelek Warrenné. vagy Phaedra és még sorolhatnám a remek szerepeket. És bizonyára a mai modern drámákban is akadna számomra feladat. Nincsenek szerepálga&fc serai kértem. nem követeltem, mindig némi félelemmel fogadtam a szerepeket. Vajon meg tudom-e csinálni? — ez volt az első gondolatom. De színész vagyok, s amíg erőm engedi. dolgozni, játszani szeretnék, megszolgálni azt a bizalmat, amelyet a közönségtől kaptam. Nincsenek sztáros allűrjeim, csupán egyetlen igazi szerepet várok egy évadtól, s emellett, ha szükség van rám, szívesen eljátszom az epizódfigurát is. Némi szünet után kissé szomorkásán még hozzáteszi: — Mert játszani kell. színpadon lenni kell, különben hogyan szolgálom meg ezt a szép. megtisztelő kitüntetést? És a közönség is elfelejt. Talán még az egriek is... — Az egriek nem — szabadkozom —, hiszen az ő nevükben. is jöttem; gratulálni. Nem tudom,' hiszi-e igazán ... Márkása László A FÉL, ÉVTIZEDE tartó kálvária színhelye Eger. egyik főszereplője a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a másik pedig az egri Csiky Sándor utca 7. szám alatti, hatszinles ház lakóközössége. A ma is tartó huzavona tu lajdonképpen azzal kezdődött. hogy negyvennégy család — igen sok közöttük a szerényebb pénztárcájú fiatal házas — elhatározta, hogy az OTP támogatásával társasházat épít. Annak rendje- módja szerint 1987-ben „ösz- sze is állt” a lakásépítő közösség, befizették az építkezés indításához szükséges összegeket — családonként csaknem 80 ezer forintot — aztán valamennyien drukkolni kezdtek a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak. hogy mielőbb elkészüljön várva várt lakásuk. Ez a harmonikus kapcsolat. sajnos, nem sokáig tartott. A kivitelező ugyanis — az építkezők megkérdezése nélkül — egyre gyakrabban módosítgatta a terveket, aztán egymás után srófolgatta — természetesen fölfelé — a költségeket, majd a vállalat volt igazgatójának leváltásával kapcsolatos huzavonák lassították le az építkezést. A HÄ2 VÉGÜL IS felépült és a lakók hiába szaladgáltak fűhöz-fához, hiába tiltakoztak a rossz minőség miatt, a műszaki ellenőr, átvette az épületet, s 1970. decemberében. 1971. januárjában a negyvennégy család is beköltözött a lakásokba. Csak mellékesen jegyezzük meg. hogy jóformán még meg sem barátkoztak otthonukkal, amikor jött a hír a Csiky Sándor ü. 7. szám alá: a szomszéd épületek lakói pert indítottak ellenük — Napfényper címmel lapunkban is foglalkoztunk az üggyel —, mivel szerintük a hatszintes épület elfogja előlük a napot. s így csökken házuk, telkük értéke is. Az igazi meglepetések azonban csak ezután következtek. A beruházás vágösz- szegétől például majdnem hogy e’^ultak a lakók. A sok közül csak egy számlát emelünk ki annak bizonyítására. hogy az éoítők meny nyíre megnyomták ceruzájukat: szerintük a fürdőszobák falait a plafonig kiesem. pézták — természetesen ez alapján kalkulálták a költségeket is —, holott valamennyi fürdőszobában csak Í6 sor csempét raktak fel. Amikor a lakók megmutatták a fürdőszobákat, az építők azzal „vágták ki magukat” : a hiányzó csempéket bizonyára. a családok szedték le... Ugyancsak vita kerekedett a kazán, a központi tv-an- tenna, a villany bevezetése, a kapuzár és az egyik szomszédos épület dúcolása — a hatszintes ház épílése közben rongálódott meg — fölötti összegekben is. Mivel megegyezni nem tudtak, ezért perre mentek A vállalat követelésének több tételét az Egri Járásbíróság elutasította. Ekkor persze már 1974. októberét mutatta a naptár, vagyis, majd négy éve tartott a háborúsdi. Az első fokon hozott bírósági ítéletet a vállalat megfellebbezte. és az Egri Megyei Bíróság 1975. széptem- beri ítéletében a felperes — vagyis a vállalat — jogos követelését 264 128,— forintban állapította meg. A VÁLLALAT NEMSOKÁRA értesítette a lakókat — külön a férjet, külön a feleséget —. hogy: „ Az Egri Megyei Bíróság 2. Pf. 20.04611975—16. sz. ítéletében arra kötelezte önt, hogy fizesse meg vállalatunknak a 3020,— forint tőkét, 155 forint perköltséget és 1971. március 1. napjától a kifizetés napjáig évi 5 százalékos kamatot. A jogerős ítélet alapján megítélt összeget 1975. november 30-ig fizesse be a mellékelt csekklapon„ ellenkező esetben végrehajtási eljárást fogok kezdeményezni.” Aláírás: A vállalat jogi osztályvezetője. A végsőkig elkeseredett lakók többsége megtagadta az újabb követelés teljesítését, majd segítséget kérve levélben fordultak a Legfőbb Ügyészséghez. A legfőbb ügyész törvényessági óvást emelt a -másodfokú bíróság ítélete ellen. így újabb eljárásra kerül majd sor. Pillanatnyilag itt tart tehát az öt éve tartó hercehurca. Hogy kinek lesz igaza, azt ma még nem tudni. Abban viszont egészen biztosak vagyunk: a negyvennégy család nem azért építkezett. hogy tetemes adósságuk mellett még nyugalmuk se legyen otthonukban, és azt is szeretnék végre megtudni, hogy ki kinek tartozik, és hány évig kell még újabb" U újabb összegeket fizetgstni- ük a volt kivitelezőnek. AZ SEM LEHET ugyanakkor vita tárgya: ami jogos, az az utolsó fillérig megilleti a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatot is. ahol legalább annyira várják már a „végleges elszámolást”, mint a Csiky Sándor u, 7. szám alatt. A kivitelezési szerződést ugyanis nem a jelen'egi vezetők kötötték a lakókkal, másrészt a mai tanácsi építőkre .-egyáltalán nem jellemző az ok nélküli vitatkozás, a jogtalan követelődzés. A szomorú ügyet örökségbe kapták, s szeretnének mielőbb megszabadulni tőle. A FELPERES ÉS AZ alperes is egyre vár tehát: a jogerős íiéleire. Koós József Jlurij Gagarin, a 5xovje«urvó űrhajós pilótája 15 évvel ezelőtt, 1961. április 12-én hajtotta végre az első Föld körüli űrrepülést a Vésztők űrhajó fedélzetén. Sorozatunkban Jlurij Gagarinrő! beszélnek hozzáfér' zői, tanítói, barátai, az űrkutatás vezetői, a Vosztok 1. útjának szervezői és részvevői, külföldi írók és újságírók. Űt a csillagok felé Ljuberciben iratkozzam be a mezőgazdasági gépgyár ipa-, ri tanuló-iskolájába. ÍLJA SZEKGEJEVSCS SAVKUN; a ljuberci ip&ritamiló-inté- zet igazgatóhelyettese: Az öntő-formázó szakma nagyon nehéz, nagy kitarA KEZDET JUKIJ GAGARIN: Én, Gagarin Jurij AJek- szandrovics 1934. március 9-én születtem szegényparaszt családban. Apám, Gagarin A-lekszej . Ivanovics 1902-ben, anyám, Gagarina Anna Tyimofejevna 1903- ban született... 1943-ban iratkoztam be a klusinói elemi iskolába. ANNA TYIMOFEJEVNA GAGARINA; Klusinóban a főutcán laktunk, szemrevaló kis házunk terméskő alapokon állt... Elért bennünket a háború. Földkunyhóba kényszerültünk, mert a házba német katonák szállásolták be magukat Jura már gyermekkorában megtanulta, milyen kínzó az éhség, a hideg. Emlékszem, hogy tavasszal Jura és a kis Borisz kimásztak a földkunyhóból, teleszedték a markukat friss fűvel és odahozták: — Mama, főzd meg... Nehéz idők voltak. ... Sokat írnak Júráról. Csak néha nem egészen pontosan. Az egyik könyvben például azt olvastam, hogy Jura gyermekkorában sokat bánkódott apró termete miatt. Ilyesmit soha nem vettem észre nála. Hiábavalóságok miatt Jura egyszer sem bosszankodott. Nem olyan volt a jelleme. Azt hiszem, ha másfajta karakter, nem is engedték volna a világűrbe. Nagyon vidám gyerek volt, ritkán duzzogott, nem szerette a veszekedéseket, tréfával, kacagással mindenkit meg tudott békíteni. Mindenki szerette, kedvelte. Nézzék csak meg a fényképét, arcáról a boldogság sugárzik! Ez jellemezte őt. GZSATSZK JUKIJ GAGARIN: Véget ért a háború. A.pá- rnat ott tartották Gzsatszk- ban, hogy segítsen a megszállók által tönkretett város újjáépítésében. Apám lebontotta kis öreg falusi házunkat, a faanyagot átszállította Gzsatszkba és ott újra felépítette. Én azonban sehogy se tudtam elfeledni az orgona, ribiszke, kecskerágó, bojtorján és feketeüröm bokrok között állt kedves klusinói házat, mert mindez a gyermekkoromat jelképezte. Gzsatszkban a Leningrádi utcán laktunk. Az iskola is más lett, a tanítóképző gyakorlóiskolájának harmadik osztályában folytattam a tanulást. OLGA SZEKGEJEVNA RAJEVSZKAJA: osztályfőnök, orosz irodalom szakos tanár: ... Jura nagyon jól tanult, de eleven volt, mint a csík, ebben nem volt párja. Állandóan izgett-mozgott, mint a higany, mindig elsőnek jelentkezett, ha a táblához kellett menni és mindent azonnal megértett. Jutott ideje tanulásra, kópéságokra és műkedvelő együttesekre... Minden jel arra vallott, hogy Júra nagyon szerette és tisztelte édesanyját A Gagarin család nagyon nehezen élt. Júra elhatározta, hogy a maga lábára áll. Megpróbáltam rábeszélni, hogy végezze el a középiskolát, Anna Tyimofejevna is arra kért, próbáljam erre bírni a fiát. De Júra már döntött: a hatodik osztályt Hónapokig tartó tanulás és felkészülés előzte meg azt a pillanatot, amikor Gagarin elfoglalhatta helyét a Vosztok űrhajó kabinjában. elvégezvén, Ljubercibe utazott, szakmunkásképző intézetbe. LJUBERCI JURIJ GAGARIN: 1949-ben, amikor betöltöttem a 15. évet, elhatároztam, hogy nem tanulok tovább középiskolában, mert minél hamarabb segíteni szeretnék a szüleimnek. Célom volt: gyárban dolgozni és esti iskolán folytatni tanulmányaimat. Sok társam is ezt tette Gzsatszkban. Apám és anyám persze nem akart megválni tőlem. Az ő szemükben még mindig kisgyerek voltam, pedig amikor annyi idősek voltak, mint én, már felnőttként dolgoztak. Végül úgy határoztam, hogy Moszkvába utazom a nagybátyámhoz, tanácsért, mit tegyek. Nagybátyám azt javasolta, hogy Moszkva elővárosában* tást, ügyességet, sőt bátorságot követel. Nem mindenki válik be ebben a szakmában. Intézetünknek akkor is a legkisebb létszámú csoportja volt ez, amikor Jurij tanult ö nagy érdeklődéssel tanulta a szakmát, sok örömet szerzett a csoportot vezető idős munkásnak, Prohorovnak. Intézetünk irattárában megvan Prohorov jellemzése, amelyet az 1949—50. tanév első negyedéről készített. Ebből kiderül, hogy Gagarin ipari tanuló a termelési gyakorlati , feladatát 102,3 százalékra teljesítette, technológiából, fizikából, matematikából és orosz nyelvből jelest kapott. Az osztályzatok hosszú sorában csak két négyese volt (Folytatjuk^ 1 < I KOVÁCS MARI, érdemes művész
