Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-11 / 87. szám
1 t Jelentősebb gépgyártásra készül az egri KAEV Együttműködéssel — a harmadik piacon is Herendi jubileum A gazdaságosabb, a jövedelmezőbb munkára való tö rekvés jegyében — mint értesültünk Veréb József igazgatótól — további profiltisztítást hajtanak végre a KAEV 10. számú gyárában Egerben. Ennek során — bár előállítása az eddigiekben nem volt veszteséges — még az idén befejezik az exportra is készített textilipari szalagnyújtó gépek gyártását. E termék ugyanis időközben bizonyos mértékben elavult, korszerűsítésére azonban, sajnos. a vállalatnál nincs kapacitás. Szintén ebben az évben búcsúznak a szálelszívó berendezések, a hagyományos ventillátorok, a különböző alumínium dobozok és a konténerek. amelyekkel vagy a KAEV egy másik gyára foglalkozik majd a jövőben, vagy pedig valamelyik külső cég. Az egriek fejlesztései főleg a több reménnyel kecsegtető gépgyártás fokozását szolgálják. Az V. ötéves terv során szeretnék e tevékenység legutóbbi 49,5 százalékos részarányát 60-ra növelni. Ezen belül különösen sok fantáziát látnak a hat-hét tagú csákózógép-családban, amelynek dokumentációs anyagát az NSZK-tól vette és dolgozta át a vállalat, műszaki gárdája nemrégiben. A megállapodás értelmében az üzem a gyártáshoz csak a szükséges elektromos berendezést igényli, s ezért »cserébe küldi a többi tartozékot. Az együttműködés további előnye, hogy mód van az Egerben összeszerelt komplett gépek harmadik piacon történő értékesítésére is. A csákózógépekből, a például cipőfelsőrészt és talpat, vagy éppen szőnyegpadlót préselő, vágó „szabó” berendezésekből az idén már tízet eladtak, közülük kilencet külföldre szállítottak elisme rés mellett. Az, év folyamán pedig — két típusból — ösz- szesen negyvenötöt készítenek a megrendelőknek. Míg az igények alapján, a tervidőszak utolsó esztendejében 150 gyártásával számolnak, mert egy NDK—KAEV kooperáció is létrejött időközben. A programnál szóba került, hogy a jövőben esetleg a gépek teljes állványzatát is az egriek készítenék a jelenlegi több hazai gyártó cég helyett. Ehhez azonban újabb csarnok, újabb beruházás kellene, ami gond — hiszen még a jelenlegivel sem végeztek. Továbbra is gyártják az írezőgépet. s a holland Stork-céggel közösen fejlesztik a manzárdszárítót. Mégpedig úgy, hogy a III. negyedévre elkészüljön a változat — hagyományosnál nagyobb teljesítményre képes típus — mintapéldánya. Folytatják a „Bronswerk” klímaberendezés gyártásával kapcsolatos holland együttműködést is. Ez utóbbi során' felvetődött már az is. hogy esetleg licencvásárlással a továbbiakban Egerben készítenék az eddig importált speciális ventillátort is, ami a gépet teljessé teszi. A különböző alkatrészekés egyéb termékek készítése mellett Egerben hat-nyolc gépfajta gyártását tartják gazdaságosnak a jövőben, s a következő időkben ehhez próbálnak lehetőségeket teremteni. — Nagy gondunk a kellő létszám, az új törzsgárda biztosítása — mondta az igazgató. A meglehetősen sokáig elhúzódó rekonstrukció, az új telephely kialakítása. a nagyrészt saját erejű átte- lepedés, nem utolsósorban pedig a zökkenőkkel teli anyag- ellátás, az ebből fakadó kapkodás eléggé felőrölte dolgozóink idegeit. Ügy. hogy csupán az utóbbi hat hónapban a létszám 12 százalékától kellett megválnunk, közöttük régebbi munkatársainktól is. Másrészt, sajnos, öregszik az együttesünk; a mostaninak mintegy felét jelentő törzsgárda 80 százaléka nyugdíjba kerül a következő terv_ időszakban. Így. felméréseink alapján évi 40 szakmunkás- tanuló beiskolázására lenne szükségünk. Az intézettel már megkötöttük a szerződést. s remélhetően nemcsak az idén. hanem hosszabb távon is lesz eredménye. A gyár másik nagy gondja. hogy — jóllehet többnyire már új telepen folytatja a munkáját — a korszerű csarnokokban alig ‘van modern, megfelelő berendezés. S ezzel nehezen jutnak előbbre az egriek, aligha gondolhatnak a hatékonyság fokozására. Az új gépekben pedig egyelőre legfeljebb csak bízhatnak. Beszerzésük, beállításuk annak a függvénye, hogy . a Könnyűipari Gépgyártó Vál lalat — a „KAEV” — tőkés exportja 100 százalékos növelésének ígéretében megkapja-e a banktól az igényelt: 240 millió forintos hitelt, amiből 58 kellene Egernek. Ha minden sikerül — hallottuk Veréb József igazgatótól —, az egri gyár 25 szá-. zalékkal növeli termelését az V. ötéves tervben, s így 1980-, ra eléri az évi 158—160 miltig; forintos értéket. Amivel egyébként — egye, lőre — elégedettek is lennének Egerben. (gyóni) % A porcelángyár 150. évfordulóját ünnepli az idén. Az oklevelek tanúsága szerint a gyár alapjait 14 munkással 1836-ban Stingl Vince, majd Fischer Mór rakta le. A ma már 1350 dolgozót foglalkoztató gyár a világ 45 országába exportálja híres termékeit. Képünlcön: Kínai mintás tálat fest Glück József festő. (MTI fotó — Rózsás Sándor felvétele) Mire tető kerül Kérdések és tények a gyöngyösi művelődési központról Talán nincs olyan közéleti fórum egy sem, ahol előbb vagy utóbb szóba ne jönne Gyöngyösön az új művelődési központ. Mindenki vérmérséklete szerint fogalmazza meg a kérdést, de abban megegyezik valahány, hogy bizonyos fokú elégedetlenséget sugall még a legvisszafogottabb kérdőmondata is. Legjobb tehát tisztázni a tényeket. Lássuk, mi van a kerítés mögött? o o o Tavaly nyáron még nyári diáktábort is szerveztek az építkezés megsegítésére. Ügy mondták a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői, hogy szűkében vannak a segédmunkásoknak, különösen a kubikosuk kevés. Ha a nagy vakációban a fiatalok elmennének hozzájuk lapátolni, földet mozgatni, rakodni, nemcsak a művelődési központ építkezését lehetne ezzel meggyorsítani, hanem előnyére válna a Mérges utcai szolgáltatóház ügyének is. A fiatalok megértették, miről van szó, és jelentkeztek, mentek segíteni az építőknek. Nem is egy turnusban, nem is egy intézetből. Aki most azt szeretné kinyomozni, mennyit lendítettek az említett építkezéseken a nyári táborok diákjai, kínos helyzetbe jutna. Aligha tudna megnyugtató választ találni. Már tavaly májusban megkapták az építkezési területet a kivitelezők, aztán elkezdték a munkát, imitt- amott tettek is valamit, olykor-olykor dolgozgattak is a kerítésen belül néhányan. Tulajdonképpen nem történt semmi. Mert hogy majdnem egy év alatt elvittek onnan néhány ezer köbméter földet, aztán odaszállítottak néhány kupac téglát, kivezették az áramot, körülkerítették a munkaterületet, mindez együtt és külön- küiön aligha minősíthető lázas tevékenységnek. Pedig emlékszünk arra a városi pártértekezletre, ahol felelős személy ígérete hangzott el arról, hogy a vállalat a művelődési központ építkezését kiemelt feladatnak tekinti. Hát, itt tartunk az ígéret valóra váltásában egy év múltán. o o o Már a' hatvanas évek végén megfogalmazódott a kívánság: a fejlődő városhoz méltó művelődési központot kell kialakítani. Nosza, ösz- szefogtak az erők, a bánya megajánlott nyolc-, az erőmű négymilliót, a megyei tanács pedig ötöt. Csupán csak 37 milliócska hiányzott még. Feltételezni is nevetséges, hogy ezt a pár milliót a mellényzsebéből is kirázhatta volna a város. Elkezdődött a spórolás, a forintok egymásra rakása. Innen is egy keveset, onnan is egy keveset le kellett csípni, aztán kérni kellett a város lakóit is, hogy a kötelező köz- ségfejiesztési hozzájáruláson túl, önként is vállaljanak hozzájárulást a város ügyéhez. Az idő pénz, de fordítva is igaz a megállapítás: a pénzhez is idő kell. Az évek pedig teltek. Nem üresjáratban, az biztos. Az építkezéshez tervek is kellenek. Ilyenek pedig nem voltak. Még ma is látható az a bizonyos makett, amely egy feljavított kiadású községi művelődési otthonra emlékeztet. Annak' idején ilyen lehetőséggel is alkudozgattak a gyöngyösiek. De hát mi értelme lett volna egy félmegoldást rákényszeríteni a városra, ami egyáltalán nem lett volna méltó Gyöngyöshöz? O O O Meg kellett határozni, hogy milyen funkciókat kell ellátnia az új művelődési központnak? A lista így állt össze: legyen benne egy nagy terem, több száz személy befogadására alkalmas méretekben, ahol a nézőtér emelkedő széksorokkal van ellátva, a színpad pedig alkalmas korszerű színielőadások és filmvetítések megtartására is. Tehát tartozik hozzá minden 1 szükséges technikai berendezés és helyiség. Legyen egy százszemélyes tanácskozóterem az épületben, hogy a városi tanács testületé, de a vállalatok és szövetkezetek küldöttei és tagsága is elférjenek benne. Aztán kell több klubszoba és foglalkozóterem, kell egy büfé, kell ruhatár, és olyan előcsarnok, aminek falait szét lehet szedni és összerakni, aszerint, hogy éppen táncmulatságot vagy kamarakiáilítást akarnak ott tartani. Külsejében is legyen az épület mutatós, szép, ennek érdekében alkalmazzanak nemes építőanyagokat is, de kellő mértéktartással. .Mert amennyire ízléstelen lenne a hivalkodó és cifra megjelenés, annyira rosszul hiftna a kisszerűség is, a garasoskodás megnyilvánulása. Lesz tehát márvány is, lesz tehát bronz is vagy elo- xált lemez, ahogy vörösfenyő is látszik majd, de a hatásában alig mögötte álló erdélyi fenyő is helyet kap. Egy szó, mint száz: körültekintő,- minden részletre kiterjedő egyeztetések zajlottak le ahhoz, hogy a tervezőknek megfelelő tájékoztatást tudjanak adni. A pályázatot 1971-ben írták ki, majd az eredményhirdetés után azonnal megadták a megbízatást a részletes tervek kidolgozására. Ha úgy tetszik: lélegzetvételnyi szünet nélkül folyt a munka az új városi művelődési központ megteremtéséért o o o A szerződés szerint az építkezés határideje 1977. november 30. A városi tanács szeretné, ha november 7-én megtörténhetne az ünnepélyes átadás. — Jó másfél év van még addig — mondta Berényi József, a városi tanács elnöke a kérdésünkre —, de ennek ellenére is azt keli mondanom, csak nagyon komoly erőfeszítések árán tudja a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ezt a határidőt tartani. Azzal.mindenképpen számolunk, hogy az ünnepélyes átadás után is szükség lesz még olyan belső szerelések elvégzésére, amik az épületet funkciójában nem zavarják. — Miféle biztosíték van arra, hogy az építők komolyan vegyék ezt a munkát? — Az idén a Központi Bizottság határozatának megfelelően havonta tartunk egyeztető tárgyalásokat a beruházások ügyében. Ilyenkor nemcsak a feladatokat határozzuk meg, hanem az elmúlt havi teendőket is számon kérjük. — Mennyire van lehetősége a városi tanácsnak operatív intézkedésekre? Magyarán: a kivitelezőre is érvényes határozatot megfogalmazni? — Ha kell, a megyei szak- igazgatási szerveket hívjuk segítségül, de adott esetben a megyei tanács elnökéhez fordulunk. Tehát nemcsak óhaj marad a megállapításunk és nemcsak írott ma- laszt a jegyzőkönyv sok-sok kitétele. o o o A megyei tanács az ötödik ötéves terv feladatai között nemrég hagyta jóvá a gyöngyösi új művelődési központ tervét. Ezzel a hivatalos megyei feladat rangjára emelkedett ez az épít- 5 kezés. Ebből viszont nem jj szabad olyan következtetést j levonni, hogy a tavalyi és E az azelőtti években nem állt | annyi pénzügyi keret a vá-í ros rendelkezésére, ameny- nyire szüksége volt a soron í levő feladatok elvégzésére ( a művelődési központ beru- E házási munkáinál. Semmi sem múlott a pénzen, ha a pénz nem is poty- tyant az égből. Az időt a kötelező eljárások lefolytatása emésztette fel nagyon gyors ritmusban. Gondoljunk csak arra, hogy a régi épületek szanálása milyen görcsösen folyt. Hány bírósági tárgyalást kellett megérni emiatt? Az építőket azonban semmi sem gátolta abban, hogy a „kiemelten kezelt” beruházást megfelelő ütemben folytassák, ha akarják. Tekintettel arra, hogy az állami építőipari vállalat éléről a régi igazgató eltávozott, az új pedig még nincs a helyén, a művelődési központ ügyében ezt a lépést, az igazgató megkérdezését ki kellett hagynunk. De a megfelelő időpontban pótoljuk majd kényszerű mulasztásunkat, hiszen a rend is ezt kívánja meg tőlünk. Most csak egyet tehetünk: addig is bízunk abban, hogy 1977. november 7-én ünnepélyes keretek között felavatják a már nagyon várt, korszerű művelődési központot Gyöngyösön. G. Molnár Ferenc A FRISS áprilisi szélben lengedező zászlóerdő, a fiatalok vidám zajongása, az élet nehezét megjárt felnőttek csendes, derűs vasárnap délutáni beszélgetése, s a nyitott ablakokon át kiáramló zeneszó félreérthetetlenül jelezte: ünnep van, április 4. Békében ünnepeltünk, együtt, közösen — immár 31 éve. Jó érzés volt látni a tiszta szobában, a fehér abrosszal leterített asztal mellett sö- rözgető, s ma már inkább ' csak a háború „vidámabb’’ epizódjait idézgető férfiakat, a világégésből hazatérők egykori, örömteli fogadtatását mesélő anyákat, feleségeket. Jó volt érezni ezt a nyugodt légkört, az ünnepi hangulatot. Ünnepeltünk, s ennek a sorsfordulót jelző ünnepnek a derűje hatotta át a hét többi napjait is... Áprilissal elérkezett az igazi tavaszi munkák ideje. Megyeszerte megélénkült a határ. Sok helyen munkával — a barázdákban zötyögő traktoron, a vetőgépek mellett — ünnepeltek a termelőszövetkezetek tagjai. Kálban a burgonyát ültették, Besenyőtelken végeztek a tavaszi árpa vetésével. Szorgos munkával kerültek a földbe a magvak. Az éledő határt szemlélgették az autóbuszok, a vonatok ablakából az első turistacsoportok tagjai is. Az elmúlt hét szezonnyitó volt: Mátrafü- reden megnyílt az Avar Szálló. Ez azt jelenti, hogy naponta 250 hazai és külföldi vendéggel többet tudunk fogadni, elhelyezni. A fejlődés, a szűkebb hazánk iránt érdeklődd turisták számának növekedése azonban kötelez: gazdagabb, változatosabb, a mindennapjainkat bemutató, s a jó hírünket öregbítő programok szervezésére kell, hogy ösztönözze az idegenforgalom szakembereit. S HA MÁR a megyénkbe látogató idegenekről esett szó, hadd említsem meg a hétnek azt az eseményét, amelyen az ifjú eszperantisták ismerkedtek egymással, s a város nevezetességeivel. A különböző országokból érkezett fiatalok valóban hamar megtalálták a közös nyelvet. Az eszperantó összekapcsolta őket, mintegy jelképezve: békében, egymást segítve élhet egymás mellett a legkülönbözőbb országok népe, Tulajdonképpen ezt a baráti kapcsolatot kívánta erősíteni, bővíteni az az egri delegáció is, amely az elmúlt héten Eger testvér- városában, a finnországi Poriban járt. Kiemelkedő eseménye volt a hétnek az egri városi tanács és a végrehajtó bizottság ülése. A téma mindenkit érdekel a megyeszékhelyen: mennyi pénzünk lesz az idén és a következő négy esztendőben, s mivel gyarapodik az új tervciklusban Eger. A tanács tagjai felelősséggel döntöttek a forintok sorsáról, hiszen valamennyien érzik, jól tudják, hogy a város pénztárcájában levő összegből lakások, új óvódák, korszerű iskolák épülnek. S még egy mondat a lakásokról: a végrehajtó bizottság most döntött arról, hogy kik kapnak az idén lakást a város új lakónegyedében. .. S VÉGÜL szót kell ejtenem arról, hogy megnövekedett az illatszerüzlctek forgalma. Mert ha igaz — márpedig minden mondának, mesének van valami alapja —, valahol egy nyuszi elkezdte pingálni az ezerszínű palettájáról az első húsvéti tojást... Szilvás István Mmmäs Q 1976. április 11., vasárnap >*-
