Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-03 / 80. szám
í Péritek esti külpolitikai kommentárunk Űrügy: az abortusz MÁR NAPOKKAL EZELŐTT sejteni lehetett, hogy Olaszországban az abortusztörvényről rendelkező tör. vényjavaslat vitájában néhány, bombaként ható meglepetés várható. Nos, az első bekövetkezett; a kereszténydemokraták jobbszárnya váratlanul szövetségre lépett a neo. fasisztákkal, s kicsikarták a többséget saját módosító indítványukhoz, Ennek értelmében a terhesség csak akkor szakítható meg. ha veszélyezteti az anya egészségét vagy jogilag megállapított nemi erőszak következménye. Tulajdonképpen nem is az a lényeg, hogy az indítvány mit tartalmaz. Sokkal inkább az, amitől itáliai megfigyelők a politikai erők közti teljes szakadás miatt régóta tartottak. Nevezeseten: a Democrazia Cristiana leplezetlen manőverezése, akár a neofasiszták támogatásával. a hatalom megtartására pozócióik megerősítésére. IGAZ, AZ OLASZ PARLAMENT jelentéktelen többséggel fogadta el az indítványt: 298 szavazattal. 286-tal szemben. Ebben az esetben azonban nem a szavazás, hanem az a lényeg, hogy 1. ezáltal megváltozik a törvény- tervezet decemberben kidolgozott szövege; 2. ha taktikai okokból :s. de kétségkívül létrejött az akcióegység a legutóbbi kongresszuson amúgy is meghasonlott. két táborrl szakadt kereszténydemokrácia jobbszámya és az Almi- rante vezette, neofasiszta jobboldal között. Decemberben kompromisszumos megállapodás eredményeként fogadta el a DC az abortusztörvény tervezetének kidolgozott formáját. Most felrúgták az akkori meg- á’lapodást. s ez a manőverük súlyos belpolitikai következményeket vonhat maga után. Nem kétséges, hogy ugyanazok az erők: Fanfani, a kereszténydemokraták centrista képviselői állnak az újabb drámai fordulat mögött, akik a kereszténydemokraták kongresszusán Benigno Zaccagnini főtitkárrá választását az utolsó pillanatban igyekeztek megakadályozni. Bár akkor vereséget szenvedtek, a kongresszuson elért hajszálnyi többség világosan mutatja, hogy a relatív többségi párt voltaképpen már akkor két táborra szakadt. A SZAKADÁS KÖVETKEZMÉNYEI mint ahogy 1 a mostani parlamenti akcióé Is, beláthatatlanok. Előfordulhat. hogy újabb kormányválság rázkódtatja meg a gaz. dasági bajokkal, a líra elértéktelenedésével amúgy is sújtott országot. De az is lehet, hogy a jobboldal az előbbre hozott választások esélyét latolgatja. Netán vérmes reményeket fűz ahhoz, hogy a múlt év június 15-én rendezett községtanácsi választásokon megtépázott tekintélyét visz- szaszerezze. Eredménytelenül zárult a luxemburgi csúcs Kis Csaba, űz MTI tudósítója jelenti: Határozatok meghozatala nélkül ért véget pénteken Luxemburgban az Európai Gazdasági Közösség kilenc tagállamának csúcstalálkozója: a napirenden szerepelt kérdések közül egyetlen egyben sem született döntés. A gazdasági és pénzügyi kérdéseket a kormányfők heves vita után a pénzügyminiszterek soron következő tanácsa elé utalták, az európai parlament megválasztásával kapcsolatos problémákról a külügyminisztereknek kell újabb jelehtés't készíteniök a kormányfők júliusi tanácskozásáig ég a külügyminiszterek, vizsgáljak meg a nyugat-euMagyar felszólalás leniben Pénteken Genfben, az ENSZ európai gazdasági bizottságának évi közgyűlésén a kelet—nyugati kereskedelem témájáról .tárgyaltak. Több más szocialista ország képviselőjének nyilatkozattétele után, amelyekben a szerződések jóhiszemű teljesítését követelték a helsinki záróokmány értelmében, Nyerges János, a magyar delegáció tagja felszólalásában rámutatott: a diszkriminatív mennyiségi korlátozások fokozatos felszámolása szerződéses kötelezettsége a Közös Piacnak. Kifejtette, hogy a magyár delegáció is ennek jóhiszemű teljesítését várja annak ellenére, hogy az eddig eltelt négy év tapasztalatai azt mutatják: még sokáig kellene arra várni, hogy a diszkriminációkat teljes mértékben megszüntessék. rópai politikai együttműködés jövőjére vonatkozó javaslatokat, az úgynevezett Tin- demans-jelentés tervezetet is — erről viszont csak az év végére készítenek elemzést. Megfigyelők szerint a döntések újabb elodázása elsősorban azzal magyarázható, hogy a jelenlegi helyzetben a tagállamok jó része belpolitikai okokból nem vállalhatja a nagyobb horderejű határozatokat. A csúcsértekezlet egyetlen írásba, foglalt határozata: a kormányfők köszönetüket fejezték ki Jean Monet volt francia miniszternek az EGK megteremtésében és fejlesztésében kifejtett tevékenységéért, abból az alkalomból, hogy visszavonul a közéleti tevékenységtől. Monet a kormányfőktől megkapta az „EGK tiszteletbeli polgára” címet. Talán tűzszünet? kapcsolatban áll minden libanoni politikai erővel... Heltai András, az MTI tu~ dósítója jelenti: Kissinger amerikai külügyminiszter szerint a libanoni helyzet „csak ideiglenesen nyugodt”. Kissinger, aki pénteken a szenátus egyik külügyi albizottságában szólalt fel, kijelentette, hogy az Egyesült Államok „kapcsolatban áll minden libanoni politikai erővel”. A kijelentés közvetve megerősíti az amerikai külügyi szóvivő csütörtöki közlését, amely szerint Washington „nem zárja ki a kapcsolat lehető- { ségét a Palesztina! Felszaba- I dítási Szervezettel”. A Rió Grande mindkét part- ján javában folyik az elnök- választási kampány. De amíg Mexikót és az Egyesült Államokat elválasztó folyótól északra végbemenő eseményeket — Ford és Reagan párharcát — első oldalon tálalja a nemzetközi sajtó, a déli csa- tárózásokról csak eldugott hírak jelentnek meg. Pedig Mexikó szintén az urnákhoz készül: július 14-én választják meg a 155 éve független ország 74. államfőjét. A hatéves mandátum elteltével távozó, s a mexikói alkotmány szerint újra nem választható Luis Echeverria elnök helyébe minden bizonnyal a kormánypárt jelöltje, Jósé López Portillo kerül. A valószínűség, sőt bizonyosság oka: López pártja, az Intézményesített Forradalmi Párt (PRI) 1929 óta monopolhelyzetet élvez a hatalomban; az utóbbi 47 esztendőben kizárólag csak ez — az egykor rendkívül haladó, s valóban forradalmi — párt adott elnököt az országnak. A másik ok, amely López Portillo megválasztását valószínűvé teszi az, hogy ellenjelöltje csak egyetlenegy lesz: Valentin Campa Salazar, idős munkásvezető, a féllegális kommunista párt jelöltje. Szqvazólapolc névaláírással A Mexikói Kommunista Párt ötvenhat éves fennállása óta első ízben állít jelöltet az elnökválasztáson. A párt nyíltan hangoztatja is: nem választási sikerre törekszik, hanem a kampányt kívánja felhasználni platformja ismertetésére. A választási rendszer egyébként sem kedvezne a Mexikói KP és még két baloldali szövetségese közös jelöltjének, Campának. Törvényes kéretek között ugyanis Mexikóban csak négy párt véhet Mexikó választásra készül 1978. április 3, UMAM részt á választási küzdelmekben: olyan csoportosulások, amelyek legalább 70 ezer hívüknek nevét és adatait közlik a belügyminisztériummal, s ily módon kérik legális bejegyzésüket. A múlt fél évszázad tapasztalatai alapján a Mexikói KP erre nem hajlandó, igy jelképesen állított jelöltje is kimarad mindazokból a kedvezményekből, amelyek a kampányban részt vevőket — a rádió és tévé nyilvánossága — megilletik. Másik, döntő hátrány: a be nem jegyzett jelöltre, így a Cafn- pára leadott szavazatok csak akkor érvényesek, ha a választólapra a szavazók felírják teljes nevüket, beleértve a spanyolban használatos anyai vezetéknevet is. Mindez szinte teljesíthetetlen követelménynek számít egy olyán országban, ahol a lakosság 36 százaléka írástudatlan. Echevarria az önállóságért A kormánypártot így nem is annyira a szimbolikusan állított közös baloldali jelölt zavarja, hanem inkább az, hogy kevés az elnökjelölt. A látszólagos ellentmondást az magyarázza, hogy a mexikói jobboldal (sőt: szélsőjobboldal) legerősebb csoportosulása, a Nemzeti Akció Pártja (PAN) ez alkalommal bojkottálja a választást, amelyen még soha nem sikerült nyernie. Így viszont csorba esik a választási mechanizmus de- mokfatikus külalakján — vélik a kormánypártban. A jobboldali ellenzék bojkottja könnyen azZal járhat, hogy a választásók az érdektelenségbe fulladnak, túlzottan nagyarányú lesz a távol maradók száma. A kormánykörök aggodalmát egy baloldali vezető, Herberte Castillo úgy fogalmazta meg, hogy az 50—60 százalékos tartózkodás könnyen azt a látszatot keltheti, hogy a kormány csupán egy kisebbség akaratának a gyümölcse. López Portillo, amint megtudta jobboldali ellenlábasainak távolmaradását, kifejtette: az „kihívás” pártjával szemben. Nemcsak kihívás, hanem a mexikói jobboldal, az Amerika-barát körök szervezett ellentámadása, válasza Luis Echeverria kormányának haladó külpolitikájára. A belpolitikában sokszor következetlen — a baloldal által emiatt gyakran bírált — kabinet — komoly tőkét szerzett nemzetközi síkon. Echeverria hatéves elnöksége alatt Mexikó kitört viszonylagos elszigeteltségéből, s egyike lett azoknak az országoknak, amelyek a kontinensen nagyobb önállóságot követeltek az Egyesült Államoktól. Echeverria és külügyminisztere, Emilio Rabasa politikája nem maradt a puszta szavaknál. Az USA szomszédságában élő ország (az egyetlen latin-amerikai állam, amely sohasem szakította meg kapcsolatait a forradalmi Kubával) egyik élharcosa volt az Amerikai Államok szervezete megreformálásának, s az Egyesült Államokat a soraiból kirekesztő SELA (Latin-amerikai Gazdasági Szisztéma) megteremtésének. Mexikó példás-in közeledett a szocialista országokhoz: diplomáciai kapcsolat jött létra a többi között hazánk és a latin- amerikai áltaín között is. Az 1075. év nagy nemzetközi eseménye volt a Mexikó és a KGST között aláírt társulási szerződés. Az USA és a jobboldal nyomása Egy mexikói szállóige szerint; „Szegény Mexikó, mily távol van az istentől és mi. lyen közel az Egyesült Államokhoz:”. A keserves sóhaj eredetét a régmúltban is fel lehet kutatni: a terjeszkedő fiatal USA a múlt században több mint kétmillió négyzetkilométernyi területet csatolt el Mexikótól. De az USA po. litikai-gazdasági súlya ma is nyomasztóan nehezedik a déli szomszédra. Mexikó az USA-val bonyolítja le exportjának kétharmadát. s importjának fele onnan származik. A másik tényező az amerikai idegenforgalom, amely az utóbbi időkben meghaladta az évi hárommillió turistát. A gazdasági expanziót nyíl. vánvalóan fel lehet használni politikai zsarolásra is. Ez nemrég meg is történt: az ENSZ-ben a cionizmus, mint fajüldöző ideológia elítélésé mellett leadott mexikói szavazat ürügyével az amerikai szenátus egyes tagjai Mexikó idegenforgalmi bojkottjára szólítottak fel. Mindez persze csak ürügy volt: a jobbról jövő külső és belső tá. madások voltaképpen Echeverria pőlitikájának szóltak; a „harmadik világ” országaiban tett utazásainak, latin, amerikai integrációt hirdető koncepciójának. Egy szóval: Mexikó függetlenségi politikájának. A jobboldali nyomás — burkolt formában — máris kísért a mexikói választási kampányban. „Szegény Mexikó” az Egyesült Államoktól sem keíülhet ugyan távolabb sem közelebb istenhez, vezetői azónban arra törekednek, hogy a sokáig elzárt ország felzárkózzék a, harmádik vi lág haladó áramlatáhóz. Még ha ez a Rio Grande északi partján nem is arat tetszést... Major László Élénk diplomáciai tevékenység kezdődött a libanoni fővárosban, Bejrútban. Miközben Karami miniszter- elnök a Szovjetunió, Franciaország, Nagy-Britannia és Kína nagyköveteivel tárgyalt, Frangié államfő (jobb oldalt) L. Dean Brown-nal, az amerikai kormány külön- megbízottjával kezdett megbeszélést. (Népújság telefotó —AP—MTI—KS) Szovletelíenes provokáció A hatóságik tétlenségétől vérszemet kapott cionista huligánok New Yorkban provokációt hajtottak végre szovjet intézmény ellen. A reggeli órákban a „zsidó védelmi liga” elnevezésű cionista szervezet néhány tagja több lövést adott le a Szovjetunió állandó ENSZ képviseletének épületére. Az épületben tartózkodó személyek közül szerencsére senki sem séf ük meg. Királyi házasságok Két magas rangú házaspár ügye\ tartja izgalomban a nyugat-európai felső tízezret. Az első még az édes-mézes korszakban van, a másik már a keserű váláséban. Az első hír igy hangzik: XVI. Károly Gusztáv svéd király polgárlányt vesz feleségül. Ezer szerencséje van egyébként Károly Gusztávnak, hogy már király, különben soha nem tehette volna meg ezt a szentségtörő ballépést. Ha ugyanis még trónörökös lenne, nem kaphatna engedélyt az ilyen rangon aluli házasságra, de hát egy király már azt tesz, amit akar. Legalábbis a hálószobában. A másik hír még az előzőnél is megrázóbb részletekben bővelkedik. Margit angol hercegnő válni akar, de hát az ilyen — isrhét csak szentségtörés — 300 éve nem fordult elő az angol királyi házban. Az utolsó, amelyet a tévében is láttunk, VIII. Henrik esetében, csak többszörös lefejezéssel oldódott meg. De mit lehet most tenni, hiszen szegény Lórd Snowdonnak, a férjnek kár lenne jóképű fejéért. A királynő végül is rátalált a megoldásra: elválnak éS mégse válnak el. Mielőtt eláruljuk a megoldást, szenteljünk néhány szól a történelmi előzményeknek. Margit hercegnő 15 évvel ezelőtt férjhez ment egy fényképészhez, aki akkor gyorsan megkapta a Lord Snowdon nevet. Az idők folyamán a házastársak elhi- degültek egymástól, asztaltól és ágytól gyakorlatilag el is váltak, csak a hivatalos jóváhagyásra vártak. Az anglikán egyház és a királyi ház jogszokása nem ismeri a válást, mi legyen hát a hercegnővel, aki egyébként a reménytelen ötödik helyet foglalja el a trónutódlás sorrendjében. A királynő — aki VIII. Henrik óta az anglikán egyház feje — végül is ;úgy döntött, hogy a házaspár külön élhet minden szempontból, de formálisan nem válhat el. Alsóbb rétegeknél ezt képmutatásnak, álmegoldásnak, meg minden más egyébnek nevezik ugyan, de mi ne avatkozzunk mások ügyeibe. Megnyugvással vesszük tu-' domásul, hogy megoldottak egy fontos állami Jcérdést, Margit hercegnő továbbra is elláthatja — évi 35 ezer font juttatásért — nélkülözhetetlen feladatait. Tavaly például száznyolcvanötször avatott fel hidat, ünnepélyesen fákat ültetett, iMtonai tisztelgést fogadott és különféle díjakat osztott ki. Az ügy tehát lekerül a bulvárlapok első oldaláról. Csak az a 110 ezer angol házaspár, aki tavaly simán elvált és az a millió, aki minden külön engedély nélkül él ugyanúgy és jár külonuta- kon, mint a hercegi házaspár, értetlenül kérdezi. „Tei- sék mondani, rólunk miért nem írnak egy szót se?" , T. I. Törvényszék előtt 12 angolai zsoldos Az a „Callan ezredes” is törvényszék elé kerül Angolában, aki február elején angol zsoldosokkal agyonlövetett tizennégy másik • angol szerencselovagot. „Callan” neve azon a listán szerepelt, amelyet csütörtökön este hozott nyilvánosságra a tizenkét külföldi zsoldos törvényszék elé állítását bejelentő angolai hírügynökség. „Callan”, a Londonból elvetődött ciprusi görög eredeti neve: Kosztas Georgio. Ehhez hasonló, bár elírt név olvasható az angolai listán, de maguk a toborzók is megerősítették Angliában, hogy a tömeggyilkos került hurokra. „Callan” rémtette megrázta az angol közvéleményt, amelyet mélyen nyugtalanít tott, hogy brit zsoldosok álltak az angolai kormányerők ellen harcolók táborába. A zsoldosvezér azért lövette agyon társait, mert azok megtagadták a harcot, arra hivatkozva, hogy becsaptál« őket, amikor aláíratták velük a zsoldosszerződést. Az angolai kormány összesen tizenkét külföldi zsoldost állít nemzetközi törvényszék elé. A tizenkét ember között kilenc angol van. Rajtuk kívül két amerikai és egy argentin szerepel az eddig nyilvánosságra hozott listán. „Callannak” korában halálhírét költötték, de most kiderült, hogy február 5-éa fogságba esett. f
