Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-17 / 92. szám

Lucrum cessans - az elmaradt haszon Hue lm bárány oh Már ritka állat Magyarországon a rackajuh, csak néhány pusztai állami gazdasága ban található. A Kiskunsági Állami Gazdaság apajpusztai juhászatában 50 apa és ugyan­annyi anyaállatot tartanak. Az idei első szaporulat 25 kisbárány. (MTI fotó — Fehérváry Ferenc) Tanulságos táblázatok... Rangsor a termelőszövetkezetek között SOK ÉVSZÁZADA hasz­nált kifejezés áll címként a cikk fölött. Az ókori Róma ismerté' fel s érvényesítette a joggyakorlatban a lucrum cessans, azaz az elmaradt haszon fogalmát. Ezzel jelöl­ve azt a pénzösszeget, ter­mésmennyiséget, másfajta előnyt, melyet elérhettünk volna, ha.... S most hagy­juk a római jogalkalmazást, a „ha” után folytassuk nap­jaink tapasztalataival. Az­zal, hogy a vállalatok, s ál­talában a gazdálkodó szer­vezetek nem lehetőségeiket és eredményeiket, hanem ko­rábbi és mostani teljesítmé­nyükét vetik össze, képet al­kotandó a megtett útról. En­nek is van létjogosultsága. Annak azonban még inkább kellene, hogy legyen, amit a? elérhető és az elért ered­mény viszonyának nevezünk. Tavaly a vállalatok és szö­vetkezetek folyó áron szá­mított nettó árbevétele 13,3 százalékkal, az 1974. évinél is gyorsabban emelkedett. Ha ebbe az egyetlen szám­adatba kapaszkodunk, úgy tűnhet: minden rendben van. Hiszen népgazdasági összességben a vállalati ered­mény 9,8 százalékkal halad­ta meg az előző esztendeit, de például az iparban 13,1 százalékot tett ki a gyara­podás. Mi tagadás, nem rit­kaságként bukkanunk olyan vállalatokra, amelyek itt meg is állnak, mondván, megfe­lelően dolgoztunk, nőtt' az eredmény, s vele a nyere­ségből képezhető alapokban a forint. Ki bíbelődnék ilyen­kor azzal, hogy szembesítse a mérlegbeszámoló kedvező tényeit az akadozó anyagellá­tás, a félig kihasznált ter­melőberendezések, a szerve­zetlenség okozta anyag- és energiapazarlás, a kapkodás szülte többletráfordítások miatti veszteséggel? Miféle veszteség, hol mutatható ez trv­t> 1 ■ ki? Az elmaradt — a ter­melők többségénél nem elemzett, nem számon tar­tott — haszonban! • ■ Kézenfekvő: a tehetetlen­kedés füstjében eltűnt üz­letkötési lehetőség veszteség. Ettől persze a cég még .' ta­lálhat vevőt termékére, eset­leg olyat, aki nem ragasz-' kodik makacsul a szoros szállítási határidőhöz, a mi­nőségi jellemzők sértetlensé­géhez, mint tette ezt a ko­rábbi tárgyalópartner. „Jobb” vásárlónak tűnik tehát, köny- nyebben kezelhetőnek. Csak éppen az ár tíz vagy tizen­öt százalékkal kisebb, mint lehetett volna, ha ... Észre­veszik ilyenkor az érintet­tek, hogy forintok tízezrei, esetleg milliói folytak ki uj­jaik közül? SENKI SEM kárhoztatja a vállalatok növekvő, s tar­tósnak látszó kedvét a tech­nikai, technológiai fejlesz­tésre. A vállalatoknál a sa­ját forrásokból — a nye­reségből és az állóeszközök értékcsökkenéséből — kép­zett fejlesztési alap a tava­lyi eredmény alapján 73 mil­liárd forint, hatalmas sum­ma tehát. Csakhogy a pénz elköltése, a technikai és technológiai feljesztés nem csupán a tényleges, hanem az elmaradt hasznot is gya­rapítja! Mert a megvásá­rolt, értékes, nagy termelé­kenységű berendezések mű­szakszáma alig haladja meg az egyet, mert a fél- és tel­jesen automatizált feldolgo­zó sorokról csak harmada áru jut a raktárba, mint amennyi ténylegesen kerül­hetne, ha... Ha nem kelle­ne órákig várni a műsze­részre, ha nem heteket igé­nyelne az egyszerűbb javítás is. S nem elmaradt haszon-e, amikor az új gyártmány két évig járja a szerkesztés, a kísérleti műhely, a techno­lógiai osztály, a termelési főosztály között az utat, mi­re végre valahára nekilát­nak a nullszéria előállításá­nak?! Ha fél év alatt kiruk­kolnak az újdonsággal, arat­hattak volna a piacon. így? Persze, haszon van rajta. De mennyi? Annyi, ameny- nyit a tényleges lehetőségek ígértek? Mintha túl mélyen meg­gyökeresedett. volna az a szemlélet, mely részekre ta­golja azt, ami összefügg, a termelés folyamatát. E ta­goltság falat húz a fejlesz­tés és realizált eredménye, a gyártási képesség és a tényleges értékesítés, a ki­használható és a kihasznált üzleti lehetőségek közé. Egy- egy labdarúgó rangadó mér­kőzésen ezrek hördülnek fel, amikor a csatár a kapunál kihagyja a holtbiztos gól­helyzetet. Nincs szándékunk­ban profán módon egyenlő­ségjelet- tenni a labdarúgó­mérkőzés egyszerű, és a ter­melés bonyolult folyamata közé. Mégis, mintha túl csen­desek lennének a vállalatok „lelátói”, mintha túl köny- nyen vennék tudomásul ve­zetők és vezetettek, azaz kö­zösségek, hogy sorra, rendre elmarad a „gólt” ígérő hely­zetek értékesítése. A legki­válóbb labdarúgókat — álla­pították meg sportpszicholó­giai vizsgálatok — az külön­bözteti meg társaiktól, hogy képességeiket tudatosan és kemény munkával kibonta­koztatták, s a helyzetek fel­ismerése náluk fele, harma­da annyi időt követel, mint átlagos adottságú játékosok­nál. A MODELL SEMATIKUS, de használható. Már csak azért is, mert hol játékosok, hol nézők, hol meg bírák vagyunk. Azaz mindenkép­pen a mi mérkőzésünk ez. Mészáros Ottó A Heves megyei Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége rendsze­resen figyelemmel kíséri a megye termelőszövetkezetei­nek gazdálkodását. Különbö­ző tanulmányokban, helyzet- elemző előterjesztésekben mutatnak rá a jelentős vál­tozásokra. A közelmúltban látott napvilágot például a területi szövetség elnökségé­nek egy igen értékes kiadvá­nya, amely lényegében me­gyénk termelőszövetkezete­inek zárszámadási adatai álapján készült; 25 különbö­ző szempont alapján rangso­rolták táblázatokban a me­gye termelőszövetkezeteit. E szempontok között található a földterület nagysága, a tel­jes termelési érték, a közös vagyon és a szövetkezeti bruttó jövedelem, az egy hektárra, jutó. álíóeszközér- ték, s az ugyancsak egy hek­tár termőterületre eső bruttó­jövedelem alakulása. E szem­pontok mellett a tagság jö­vedelmére az egységnyi ter­melési értékre eső eszközál­lományra, valamint az egy munkanapra jutó termelési értékre, a különböző növé­nyek átlagtermésének alaku­lására, a közös munkában részt vevők számarányára is rámutatnak a táblázatok A teljesség igénye nélkül csupán néhány jellemző pél­da bemutatásával kívánjuk illusztrálni a lényeges kü­lönbségeket és azonosságokat a megye termelőszövetkezeti ható-é üdítő, avagy nem kapható. Legutóbb Bata Józseffel találkoztunk efféle „Inkogni­tos marketingozás’’ közben. Nem sajnálta ugyanis a fá­radságot, hanem fogta ma­gát, és gyöngyösi üdítőital- gyár-igazgató létére szemé­lyesen járta végig a boltokat, megtudakolni, kapható-e sokféle készítményükből va­lamennyi. Galyatetőn, az élelmiszer- üzletben gyanútlanul azt vá­laszolták neki, hogy nem. Igaz, nem tudták, hogy fő­nök — nem volt ráírva —, így viszont legalább megtud­ta a szomorú igazat. Tehát, hogy nyakunkon a nyár, és a boltokban nincs vagy csak alig van üdítő. Pedig a raktárakban szé­pen sorakoznak az üvegek. A többi már egyszerű: az igazgató megígérte, hogy holnap már lesz. És úgy lön. Hiába — marketing a piac­kutatás, és igaz a régi jó ma­gyar mondás is: a biznisz, az biznisz. (ku-ti) gazdálkodásában. Az összes közös földterület alapján pél­dául a megye legnagyobb termelőszövetkezete 10 227 hektár területtel a poroszlói, a legkisebb pedig 950 hektár területtel a markazi közös gazdaság. Ha viszont a hal- mozatlan teljes termelési ér­ték nagyságát vesszük alapul, akkor 175 millió 546 ezer fo­rinttal a tarnamérai egyesült termelőszövetkezet vezet, s 9 millió 309 ezer forinttal a demjéni termelőszövetkezet zárja a sort. Érdekes, s a gazdálkodás színvonalára jel­lemző a szövetkezeti bruttó­jövedelem nagyságának a be­mutatása. Ebben a tekintet­ben a terület nagysága sze­rint a 14. helyen álló hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet vezet 74 millió 312 ezer fo­rinttal, s 5 millió 141 ezer forinttal pedig Bernjén áll a számoszlop végén. A legna­gyobb közös vagyonnal a tarnamérai egyesült szövet­kezet rendelkezik, több mint 191 millió forint értékkel, s a legkevesebb, 13 millió 551 ezer forint értékű közös va­gyona a felsötárkányi terme­lőszövetkezetnek van. Az egy hektár termőterületre jutó szövetkezeti bruttójövedelem alapján azonban 23 406 fo­rinttal a nagyrédei termelő­szövetkezet vezet, s alig más­fél ezer forinttal a bátort kö­zös gazdaság zárja a sort. Ha viszont olyan szempont­ból rangsoroljuk a megye Csütörtökről péntekre vir­radó éjjel a Nyugati pálya­udvarról Mátészalkára elin­dult az első mentesítő vonat — ezzel megkezdődött a köz­lekedés ünnepi csúcsforgal­ma. A vasút a nagy forga­lom zavartalan lebonyolítá­sára húsvétra 126 mentesítő vonatot indít. Ebből pénte­ken a déli óráktól 30, szom­baton 44 kisegítő szerelvény közlekedik a legforgalma­sabb vonalakon, elsősorban Budapestről Miskolcra, vala­mint Debrecenbe, Nagykani­zsára, Szegedre, Szombat­helyre és Pécsre. A Volán 2300 kisegítő já­rattal készül fel az ünnepi forgalomra. Az Engels téri pályaudvarról pénteken dél­től 35 mentesítő járat megy; egyebek között a hevesi vo­nalon 6, a bajain 4 közleke­dik az előre jelzett igények­nek megfelelően. Szombaton, amikor már felszabadulnak a termelőszövetkezeteit, hogy 1000 forint állóeszközértékre mennyi termelési érték jut, akkor 1974-ben és 1975-ben egyaránt több mint 1800 fo­rinttal az istenmezeji kis hegyvidéki gazdaság vezet, amely egyébként a területi adatok szerint a megye 58 termelőszövetkezete közül a 47. helyen áll, mindössze 1822 hektár területtel. Ugyanak­kor a 46. helyen álló Gyön- gyössolymos 1880 hektár te­rülettel az ezer forint álló­eszközértékre jutó teljes ter­melési érték alapján 246 fo­rinttal az 58. helyen áll. A jövedelmi viszonyokra, s az e tekintetben meglevő meg­lehetősen nagy „szóródásra’* jól utal az a táblázat, amely az egy dolgozóra jutó szövet­kezeti bruttójövedelem alap­ján rangsorol. Eszerint 1974- ben 66 554 forinttal a detki, 1975-ben pedig 94 554 forint­tal o hevesi közös gazdaság állt az első helyen, amíg 1974-ben 18 582 forinttal a bélapátfalvi, tavaly pedig ha­sonló összeggel a bodcmyi közös gazdaság zárta a sort. Az említett szempontok alapján még hosszan lehetne tovább sorolni a különböző számokat és tényeket, ame­lyeknek tanulmányozása mindenképpen hasznos és tar nulságos lehet megyénk va­lamennyi termelőszövetkeze­tében. ; (f aludt) munkásszállító és a szerződé­ses járatok, csupán a buda­pesti főpályaudvarról 70 plusz kocsival szállítják ,az utasokat. Munkába állították a mozgó javítóműhellyel és üzemanyag-állomással ellá­tott Szent István téri pót­pályaudvart is, ahol egyrészt felkészítik a kocsikat az in­dulásra, másrészt oda futnak be a vidéki járatok is. Az élelmiszeripar két, ilyenkor legfrekventáltabb ágazata, a sütőipar és a tej­ipar, a kereskedelmi válla­latokkal egyeztetett, s üzle­tekre lebontott szállítási programot állított össze, a la­kosság zavartalan ellátására. 1976. április 17., szombat Bemutatkozás: a BNV-n Ipari robotok az egri Finomszereivénvgyárbai Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottsággal és a KGM-mel kötött szerződés alapján az egri Finomszerel- vénygyár is részt vesz az úgynevezett robotprogram­ban, amelynek célja többféle művelet elvégzésére alkal­mas ipari manipulátorok, robotok tervezése, készítése. A bervai gyárban , 1975-ben kezdtek a kísérletekhez a műszaki fejlesztéssel foglal­kozó szakemberek, s a közel­múltban elkészítették két változatát az általuk kikísér- letézet robottípusnak. Ezek az „okos” gépek előre prog­ramozható, különböző irá­nyú mozgásokat végezve al­katrészeket megmunkáló gé­pek kiszolgálására képesek. Például, ha három gépet a technológia sorrendjében egy­más mellé állítanak, a robot egymás után adagolja mind­egyikbe a megmunkálandó alkatrészeket. Segítségükkel tehát teljes automatizálás valósítható meg, s ennek kü­lönösen . az egészségre ártal­mas munkahelyeken igen nagy a jelentősége: ott, ahol az ember az egészségére ká­ros sugárzásnak, nagy hőha­tásnak van kitéve, szükség van ezekre a robotokra, de helyettesítheti az embert a nehéz fizikai munkában is. Molnár Imrének, a műsza­ki fejlesztési főosztály veze­tőjének irányításával Pál Je­nő csoportvezető és Hudáki József tervezőmérnök tervez­te a nemrég elkészült két robotot. Az egyik az úgy­nevezett pneumatikusan ál­lítható változat, a másik pe­dig ütközős kivitelű, amely­nek mozgása tizedmilliméte- res pontossággal beállítható, és alkalmas precízebb mun­kák elvégzésére is. Az eddigi tapasztalatok alapján a munkaközösség jelenleg egy fejlettebb, végleges változat kidolgozását kezdte meg, s előreláthatóan szeptemberre elkészül az újabb, elődeinél még „okosabb” robot. A már elkészült robotokkal egyéb­ként az érdeklődők a válla­lat jubileumi kiállításán is­merkedhetnek meg, amely április 21-én nyílik a Megyei Művelődési Központban. Ezt követően bemutatják a tava­szi Budapesti Nemzetközi Vásáron is. Hazánkban jelenleg csak az Akadémia Számítástech­nikai Kutató Intézete, a Cse­peli Szerszámgépgyár és a Finomszerelvénygyár foglal­kozik a robotok kikísérlete­Elnézést a nem egészen magyar kifejezésért, de hir- telenében nem találtam job­bat. Mondjuk, ez mentségem­re szolgál, s ha szükséges ne­talán további mentegetőzés is, akkor még csak annyit, hogy — szerencsére nem olyan nagyon idegen már szá­munkra ez a szó: marketing. Magyarán: piackutatunk. Meglehet, édes és ékes anyanyelvűnk joggal tilta­kozhat e kifejezés ellen, pil­lanatnyilag nincs jobb a készletünkben. Sajnos. An­nál nagyobb szerencse, hogy a szó mögött megbúvó lényeg már igen-igen a kedvünkre való. Mármint az, hogy érdeklő­dünk. Arról, hogy mi kapha­tó és mi nem. Mire lenne szükség és mi nincs. Mi a ke­reslet, mi a kínálat. Satöbbi. (Ebből van a legtöbb.) Ejgyszóval: érdeklődünk. Ki így, ki úgy. Történelmi visszapillantás­ra esetünkben természetesen nincs Hely, sem idő. Mégis jólesik emlékezni jó Hollós Mátyásra, igazságos kirá­zésével. Érdekes adat: a jó­val fejlettebb gazdaságú NSZK-ban három évvel ez­előtt még mindössze 200 ha­sonló teljesítményű gép dol­gozott csupán. A bervai robo­tok első típusai természete­sen az „anyagyárban” fog­nak dolgozni, az egyik a présöntőgépek kiszolgálását végzi, a másik pedig a gal- vánüzemben kap munkát. Rövidesen felmérés kezdődik a hazai vállalatoknál arról, hol tudnák alkalmazni eze­ket a gépeket, amelyeknek ára 350 ezer forint körüli összeget tesz majd ki. (h.) Marketing lyunkra, aki inkognitóban járta az országot. Mint tud­juk. Többnyire vándordeák­nak öltözött, meg szegény- legénynek. Mert igazság ide, igazság oda, akadt belőlük jócskán. Mármint szegény- legényekből. Még a régi szép időkben is. De legalább Mátyás meg­tudta. Hogy nehéz az élet. Főleg a nép egyszerű fiainak. Igaz, ezt nem piackutatás­nak hívták, hanem közvéle­mény-keresésnek, ez azon­ban mit sem változtat a dol­gok lényegén. Mert Mátyás példája ragadós volt. Oly­annyira, hogy napjainkban, amikor nem győzzük eleget magyarázni az embereknek, hogy bor helyett Márkát, sör helyett limonádét, konyak helyett rumot... pardon: pepsit igyanak, jóleső érzés látni, hogy üdítőital-gyár- igazgatók, akik — nem álru­hában ugyan, csak rendes hétköznapi öltönyükben — személyesen járják végig a ' boltokat, megtudakolni, kap­126 mentesítő vonat Felkészült a MÁV és a Volán a csúcsforgalomra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom