Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-17 / 92. szám
íj könyviár Szegeden Szeged tizenötezer kötetes, szabadpolcos elrendezésű gyermekkönyvtárral gazdagodott. A tágas olvasóhelyiséget kényelmes kisbútorokkal rendezték beAz új létesítmény könyvtárosai Csong- rád megye valamennyi gyermekkönyvtárának módszertani irányítását is feladatul kapták. (MIT fotó — Tóth Béla) Megjelent a „Hivatalos nyelvünk kézikönyve” N éhány nappal ezelőtt egy olyan kiadvány hagyta el a sajtót, amely több évtizedes hiányt pótol: Grétsy László szerkesztésében a Hivatalos nyelvünk kézikönyve. (Számba jöhető elődei: 1. •Kábel László: Hivatalos nyelvünk. 1914.— 2. Vadnay Tibor: A magyar hivatalos nyelv szabályai. 1925. — 3. Szécsi Ferenc: Hivatalos és köznapi nyelvünk magyartalanságai. 1943.) Ä Hivatalos nyelvünk kézi- könyvé-t a Pénzügyminiszté- írium Államigazgatási Szervezési Intézete adta ki, 352 lap terjedelemben, 20 000 példányban. Tartalmas bevezetőjét Lőrincze Lajos, cikkeit Bíró Agnes, Grétsy László és Kemény Gábor (a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének munkatársai) írták. A példányok túlnyomó része munkaeszközként jut el azokhoz, akiknek ez a kötet elsősorban készült: az ország összes „hivatalainak” dolgozóihoz. Emellett a könyvesboltokban is megvásárolható lesz. Miben hiánypótló ez a könyv? Abban, hogy napjaink hivatalos nyelvének minden fontosabb kérdésével igen gyakorlatiasan foglalkozik: bemutatja, mi az, ami kerülendő a nyelvhasználatban, de mellette azt is, hogy milyen lehetőségei és formái vannak a jó megoldásnak. Mindez a nyelvi problémák ábécésorréndjében pillanatok alatt megtalálható, s igy valószínű, hogy a Hivatalos nyelvünk kézikönyve rövid idő alatt a legnépszerűbb magyar nyelvművelő könyvvé válik. Tekintsünk bele például az A, A betűs rész egyik cikkébe, az adaptál, adoptál címűbe. Itt a következő eligazítást kapjuk: „Bár az adaptál és az adoptál szó alakja nagyon hasonló, jelentésük merőben különbözik egymástól; nem szabad teliát összetévesztenünk őket! Az adaptál jelentése: 'átalakít, átdolgoz, vmire alkalmassá tesz’; az adoptál szóé pedig: 'örökbe fogad valakit'. Ha a megfelelő magyar szavakat használjuk, könnyen elkerülhetjük a buktatót.” Talán néhány kiragadott címszó is jól szemléltetheti a kötet anyagának gazdagságát és változatosságát: asszonyok névhasználata; egybe- és különírás; felszólalás — felszólamlás; hivatalos levelek, iratok szerkesztése; intézmények nyelvhelyességi kérdései; írásjelek használata; jogi nyelv; kis és nagy kezdőbetűs írás; lehet — szabad; magázás — önözés — tegezés; másodlat — másolat; megszólítás és formái; szószaporitás; tulajdonneveit ragozása. Lőrincze Lajos két „parancsolatot” köt lelkére a könyv minden használójának: „Az első és legfőbb parancsolat: Beszélj, írj egyszerűen, világosan, érthetően! A második, amely tulajdonképpen az elsőnek feltétele: Élj nyelvünk gazdagságával! Azaz ne szorítkozz a hivatalos nyelv szegényes eszközeire, használd az élet nyelvét, élj bátran az igényes köznyelv adta lehetőségekkel." Hivatalos nyelvünknek jobbá, élőbbé, emberköze- líbbé tétele — természetesen — nem valósulhat meg egyik napról a másikra, de ebben a küzdelemben hasznos segítőnk lesz a Hivatalos nyelvünk kézikönyve. Dr. Pásztor Emil Népművelés vagy másodállás? ■* Haknizni csak igényesen érdemes Van valami rosszízű jelentése ennek a szónak: hakni. Bár a művészek körében plusz pénzforrást jelent, a közönség számára elsősorban ez az értelme: másod- harmadrangú, nem ritkán bóvli. Olyan ügy, amit nein is másod-, hanem huszadál- lásban végeznek a résztvevők. Pedig mindent lehet igényesen, szépen, felelősséggel végezni, ha történetesen másodállásban is vállalja valaki. Erről beszélgetünk az egyik „legkapósabb” hakni- brigád-vezetőyel, Hankó Elemérrel. A Pesti Színház művészeti titkára megnyerőén közvetlen, ősz hajú, szemüveges férfi, akit éppen természetes, őszinte emberségéért neveznek a művészkollégák „lelkemnek”. Ö a művészetpártolás és -terjesztés „szürke eminenciása”. 40 éve van a pályán, a műsorszer- vezést-szerkesztést, turnékat, vagyis a „haknizást” 25 éve csinálja. —■ Van-e aranyszabálya a haknizásnak, a haknibrigádszervezésnek? — Természetesen van. De ezt mindenkinek a saját egyéniségéhez mérten kell eldöntenie, megalkotnia. Számomra a műsorok összeállítása, rendezése, szervezése elsősorban lelkiismereti kérdés. „Jót és jól!” — mondja Kazinczy, s én nem felejtem el nagy írónk tömörségében is pontos tanítását. Hiszek abban, hogy a jó műsor a közművelődést szolgálja. Gyűlölöm a nívótlanságot, a semmitmondást és a lélektelen művészi hozzáállást. Ami a dobogón vagy a színpadon történik, az közügy. A muzsikába, versbe, prózába öltöztetett gondolatnak mindig utat kell találnia a nézőhöz — ez az aranyszabály minden művészi produkcióra vonatkozik, nemcsak a haknizásra. — Hogyan történik egy hakrdprogram megszervezése? — Ma már ügy, hogy a művelődési házak, intézmények keresnek föl kérésekkel, ötletekkel, igényekkel. A hivatalos felkérés a személyes megbeszélés után az ORI-n (Országos Rendező Irodán) keresztül történik, mert a művészek gázsiját ők fizetik. De a munka lényegi része a haknivezetőé, ö állítja össze a műsor tematikáját, kéri fel a színészeket, zenészeket. énekeseket, ő szervezi és rendezi az előadást, s ha kell, maga is konferálja. Szerkesztő, rendező, szervező, műsorvezető egy személyben. —■ Van-e állandó stábja a „ brigádvezetőnek” ? — Több éves munkagyakorlat során kialakul természetesen egy stáb, de ezt rugalmasan kell kezelni. Én gyakran viszek turnékra a „saját” anyaszínházamból művészeket, így Ruttkai Évát, Béres Ilonát, Koncz Gábort, Oszter Sándort, de sokat dolgozom együtt Alfonzéval, Géczy Dorottyával, Dévai Nagy Kamillával, Kl- bédy—Hlatky kettősével, a Vámosy—Záray házaspárral, a Váry-ikrekkel, a Paprikaduóval, Csengery Judittal, aki gyakran a műsorközlő és a kitűnő tolmács szerepét is magára vállalja. A brigádszervezés lényege, hogy a turné nem alkalmas az egyéni sztárkodásra, a gyakran fárasztó vagy kedvezőtlen körülmények együttes, felelősségteljes csapatmunkát követelnél?* „ , —• Milyen jellegű műsort igényel a közönség a hakni- zóktól? Hogyan állítja össze egy-egy program tematikáját? | — Az igények változóak. Leggyakoribbak a „vidám műsor” megjelölések, amelyeket igyekszem változatossá tenni szép versekkel, rövid jelenetekkel. Vidéken például nagyon szeretik Móricz és Tömörkény prózáját, Karinthy! pedig mindig mirtU denhol lelkes örömmel fogadják. A zenei igények a könnyebb, dallamosabb operazenétől a sanzonon és operetten át a táncdalig terjednek; nagy sikere van a paródiáknak, kabarétréfáknako Ha csak lehet, mindig becsempészek a műsorba egy kis irodalmat, igényesebb szórakoztatást. — Szeretem a vidámságot és tudom, hogy az emberek, a nézők is szeretik. A tartalmas vidámságot. Műsoraira java része ezt a lélekfrissítö, őszinte, fajsúlyos vidámságot próbálja szétvinni városiak és falusiak között, akik a munkájuk után nemcsak azzá! tisztelik meg a fellépő művészeket, hogy eljönnek és meghallgatják őket, hanem azzal is, hogy nyitott szívvel jönnek el: szeretnének valamit hazavinni abból, amit láttak-hallottak. Csipetnyi jókedvet, egy kedves dallamot és valami tovább érlelő, szép, nemes gondolatot. — Népművelői munka-e <8 haknizás, vagy másodállás?, — Annak, aki becsületes; őszinte jótakarással, művészetszolgáló lelkesedéssel végzi, feltétlenül népművelés, s ez lehet másodállás isi A lényeg az, hogy olyars szinten végezzük, amely mát? a köztnűvelődési-munkásmű- velődési munka részévé eme*1 li a haknizást. A rádiő „Könyvről könyvért” műsoraival pedig szinte a műve-* lődéspolitikai szempontból fehér foltnak számító terű*» leteltet is feltérképezhettem; Másodállásként végzett nép-* művelői munkámban az ás alapelvem: soha nem csapni be a közönséget, művész-kollégáimmal pedig elhitetni (amit a legtöbbje úgyis tud!); hogy a közönségnek mindig a legtöbbet és a legjobbat kell adni. Haknizni, szerin-* tem, csak így érdemes! Ézsiás Erzsébet ' Út a csillagok felé 2Q.Q3: A Távol-Kelet közelről U liíilmsorozat Aba Iván mondja útifilmjéről. melynek színhelye Szingapúr, Hongkong és Thaiföld. „Szingapúrban szinte semmi .turistalátnivaló'' nincsen, A kuriózumot a környező maláj halászfalvak jelentik. Hongkongban a zsúfoltság a feltűnő, és az, hogy itt minden kapható. Thaiföld pedig már igazi turistapara- dcsom, igyekeznek is kihasználni, amennyire lehet. MimUmn fq Jt i 1976. április 17., szombat 6. A beszélgetés véget ért. Az ismerkedés megtörtént. Ko- roljov meghívott bennünket a műhelybe. A hatalmas csarnokban, amely egyidejűleg emlékeztet műtőre és üvegházra, az ezüstösfehéren csillogó, két és fél méter átmérőjű gömbök körül fehér köpenyesek sürögnek-forognak. Embereket látni a hatalmas gömbök belsejében is ... Körülsereglettük az egyik gömböt. Valamennyiünk szemében könnyen fel lehetett ismerni a kérdést: vajon ki- állja-e a valóságos űrrepüléskor a próbát ez a. nem túlságosan vastág hőszigetelő réteg? Hiszen a légkörbe behatoló űrhajó varrataira fékezéskor sok ezer fokos megterhelés zúdul! — Ne nyugtalankodjanak! — mosolyodott el a közelben álló mester. — Lelkiismeretes munka! A kabinban nincs se hideg, se nagy meleg, általában húszfokos a hőmérséklet. Koroljov intett a diszpécsernek, és a műhelycsarnok üvegtetője alatt nesztelenül odasiklik a daru. Néhány perc múlva beeresztetle az űrhajó kabinjába a pilótaszéket. VALERIJ BIKOVSZKIJ, űrhajós-pilóta: A főkonstruktőr elmosolyodott: — Azt hiszem, akad jelentkező, aki szívesen beülne a székbe. Összenéztünk. Senki sem mert elsőnek*f elmenni a kabinba és beülni az igazi űrhajó igazi pilótaszékébe. A hallgatást Gagarin törte meg. — Megengedi? — fordult Koroljovhoz, és nem tudni, miért, lehúzta cipőjét, s elsőnek indult a kabinhoz. „Ugyanígy vetik le lábbelijüket az emberek az orosz falvakban, mielőtt belépnének a házba” — futott át agyamon. J. VASZ1LJEV, mérnök: A főkonstruktőr megbökött a könyökével és csaknem hangosan odasúgta nekem.: — Látod, ez lesz az első, aki elindul a világűrbe ... Fürkésző pillantást vetettem a fiatal pilótára, akire eddig a pillanatig ugyanannyi figyelmet szenteltem, mint a többiekre. Gagarin pedig némán ült a székben, nem is sejtette, hogy mit mondott nekem Koroljov. ALEKSZEJ LEONOV, űrhajós-pilóta: Olyan érzésem volt, hogy a főkonstruktőr, jóllehet mindenkivel egyformán bánik, Gagarinra mégis több figyelmet fordít, mint rank. — Nos, Jurij, szerintem rád esett a választás! — újságoltam Gagarinnak, amikor visszaindultunk Csillagvárosba. JURIJ GAGARIN: A levegőben a tavasz illata érződött. Családunkban is tavaszi hangulat uralkodott: megszületett a második lányom, és tavaszi nevet adtunk neki: Gálocska... De nem maradt időm arra, hogy a csöppséget dajkáljam ... Közeledett a start napja. Már-már indulnunk kellett a bajkonuri kozmodromra, amely az Arai-tengertől keletre, a tengernyi szélességű kazahsztáni sztyeppén fekszik. A türelmetlenség , kínzóan gyötört, azt hiszem, a várakozás soha nem volt olyan elviselhetetlen a számomra, mint akkor. ANDRIAN NYIKOLAJEV: Gagarinnak annyi többlete volt tudásban, edzettségben, természetében egyaránt, hogy mi, a barátai, még mielőtt ismertté vált volna az Állami Bizottság döntése, egyöntetűen ezt a véleményünket fejeztük ki: - „Biz tos, hogy Jurij indul elsőnek ...” JURIJ GAGARIN: 1961. úpriJis 5. Még hideg volt a moszkvai utcán, de a levegőben, már a tavasz érződött. Sok ezer ember jött velem szemben, s ugyanennyi került elém a Gorkij utcán, természetesen senki sem sejtette közülük, hogy grandiózus esemény van készülőben, amilyet még nem ismert a történelem. Még azon az éjjelen elrepültünk Bajkonutba. NYIKOLÄJ KAM ANTIN, repülő vezérezredes: A repülőtéren startra készen sorakoztak az IL—14- esek. Senki sem késett el. L. I. Brezsnyev köszönti Gaí Bajkonurba a következők repüllek: hat űrhajós, mérnökök, orvosok, íilmoperatö- rök. A repülőgépek ólpereen- kent startoltak, majd keleti irányba fordultak. Pontosan a kitűzött időpontban mi is a levegőbe emelkedtünk. Az idő nagyszerű volt, a szél kedvező. A repülőgép le^ szállás nélkül tette meg a3 utat és moszkvai idő szerint 14.30-kor landolt a bajkonuri repülőtéren. Napsugarakkal ' búcsúzott tőlünls Moszkva, napsugarakkal üdvözölt Kazahsztán. Koroljov "in őrnagyot kitüntetésekor megismertetett bennünket a munkarenddel. Szerinte április 3-án a rakétát ki lehet vontatni a starttérre, április 10—12-én pedig elvégezni az űrrepülést. — Amint látják, még elég idő áll a rendelkezésünkre — fejezte be szavait Koroljovt l! __ ff olytatjukl
