Népújság, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-17 / 92. szám

#NAAAAAAAAAAAAAAA/VVVAAAAAAA/WWWVWWV\AAAA/WWWWWW!sAAAWWtyi snick esti külpolitikai kommentárunk: Ankara után Athén Még úgyszólván meg sem száradt a tinta Wa­shingtonban az amerikai—görög katonai megállapo­dás aláíróinak kézjegye nyomán, amikor Ankarában a török külügyminiszter máris elégedettségének adott kifejezést.’ Félre téve az elmúlt hónapok és évek ér­dekellentéteit, Sablayangil pozitív lépésnek minősítet­te az egyezményt. Korábban más hangnemhez szoktunk, ha a török főváros politikai körei valmely athéni eseményt kom­mentáltak. Ám a mostani igencsak kedvező, mond­hatni barátságos hangvételről árulkodik. Igaz, nem a török érdekek miatt, hanem azoknál fontosabb okok­ból. Nevezetesen: a NATO déli szárnyának megerő­södése kapcsán. Ügy tűnik, ez a magasabbrendű szempont hirte­len fordulatot hozott a török szóhasználatban. Szám­űzte a külügyminiszter nyilatkozatából az Athénnel szembeni nyílt és burkolt fenyegetéseket — Ciprus ügyében ugyan, hányszor olvashattunk, hallhattunk belőlük! —, sőt, egyenesen barátságos hangnem vál­totta fel a korábbit. Törökországnak — úgymond — nincsenek elítélendő szándékai Görögországgal szem­ben. Ankara tehát nem tekint aggodalommal az új görög—amerikai katonai megállapodásra. Annál inkább aggódik a görög közvélemény. Az a körülmény, hogy Athén az elkövetkező négy évben 700 millió dollár értékű amerikai katonai segélyben részesül a görögországi USA-támaszpontok használata fejében, máris felháborodást keltett. A Görög Kom­munista Párt nyilatkozata híven tükrözi a közvéle­ményt: a segély még szorosabb függőségi helyzetet teremt Görögország rovására, az Egyesült Államokkal szemben. Hasonló véleményt nyilvánított több ellen­zéki párt, beleértve az EDA-t és a Pánhellén Szocialis­ta Mozgalmat, amelyek parlamenti vitát követelnek a keretszerződés titkos és nyilvános részleteiről. Amerikában sem keltett osztatlan megelégedést a megállapodás. Annál is inkább, mert egyre töb­ben megkérdőjelezik a több mint félmillió, külföl­lön állomásoztatott amerikai katona fegyverben tar­tásának létjogosultságát. Ezek az erők — köztük a törvényhozás sok tagja — fölöslegesnek ítélik a Gö­rögországban fentartott négy amerikai támaszpontot ás az ezek fejében folyósítandó 700 millió dollárt. (KS) Sztrájk Tokióban Kié a Panama-csatorna?! WASHINGTON: Az Egyesült Államok kor­mánya ismételten ellentmon­dásokba bonyolódik a kér­désben: visszaadja-e a csa- tornaövezetet Panamának, s ha igen — mikor és hogyan? Panama Köztársaság fel­ségjogot igényel a területén fekvő övezet felett, .amely 73 éve állam az államban: amerikai közigazgatással és katonai erőkkel. A tűrhetet­len helyzet elleni legutóbbi, 1964-es megmozdulások 24 halálos áldozatot követei­tek. Ronald Reagan, a republi­kánus jobbszárny elnökje­löltje most választási tőkét kovácsol a nacionalizmusra könnyen hajló tömegek előtt a kérdésből. Állítása sze­rint a csatornaövezet ugyan­úgy része az Egyesült Álla­moknak, mint például Te­xas — de a Ford-kormány mégis „fel akarja adni”. Rea­gan demagóg módon arra hi­vatkozik, hogy Bunker, a tárgyalásokat vezető ameri­kai nagykövet egy zárt ülé­sen kijelentette Washington azzal számol, hogy „hosz- szabb távon” feladja felség­jogait és átadja majd Pa­namának a csatorna üze­meltetését is. Ugyanakkor Ford elnök egy választási beszédében ar­ról szólt, hogy az Egyesült Államok „soha nem adja fel” sem panamai katonai pozícióit, sem a csatornát... Az általános feltűnés nyo­mán az elnök szóvivője leg­utóbb arról beszélt: nem kí­vánatos a további vita, mert az a panamai tárgyalások megszakadásához és újabb összecsapásokhoz vezethet a csatornaövezetben. A külügyminisztériumi szó­vivő kijelentéseiből ugyan­csak kitűnt, hogy Bunker fogalmazott világosan: a csa­tornaövezetről kötött szerző­dés formailag nem érintette Panama szuverenitását a te­rület felett — még ha az Egyesült Államok valójában szinte korlátlan uralmat gya­korol is. A kiszivárgott értesülések szerint Washington csak 40 —50 év múlva szeretné át­adni az övezetet és a csa­tornát Panamának — felté­telezve, hogy addigra a te­rület katónai és gazdasági jelentősége erősen megcsap­pan. A panamai kormány legfeljebb a század végéig érvényes új szerződést haj­landó kötni és sürgetni, hogy addig is korlátozzák az észak-amerikaiak uralmát a csatornaövezetben. Csehszlovák-HDK egyfíttiiiiiködÉs kikötöépítésben A rostocki tengeri kikötő korszerűsítésével és bővítésé­vel kétmillió tonnával növekedik rövidesen a szén- és vas­érckirakodási kapacitás. A munkát csehszlovák és német munkások kezesen végzik, s céljuk, hogy április végére meg­kezdhessék a próbaüzemet az új berendezésekkel. (Panorama DDR felvétel — KS) A japán közalkalmazottak szakszervezetei pénteken hu­szonnégy órás, részleges sztrájkot tartottak Tokióban és az ország más részeiben. A sztrájkban többek között részt vettek a vasutasok, a postások, a távírászok és az erdőipari dolgozók is. A sztrájkolok a bérek emelé­sét és a közalkalmazottak sztrájkjogának visszaállítá­sát követelték. Könyvégeíés üruguayban Havannába érkezett jelen­téseit szerint az uruguayi re­zsim elhatározta, hogy „vég­leg leszámol a marxizmus­sal”. Juan Bordaberry elnök a hadsereg egységeihez elr juttatott „szigorúan bizal­mas” jelzésű utasításban fel­hívta a figyelmet tara, hogy „az országban található marxista művek a felforga­tás veszélyét hordozzák ma­gukban, ezért meg kell sem­misíteni. őket”. A könyvégetés hitleri mód­szerét utánozó uruguayi ka­tonák megkezdték akcióju­kat. Uruguayban külön bizott­ság alakult az általános és középiskolai tankönyvek „át­fesd lésére” és az „oda nem való” anyagok törlésére. Kínai pártharcok Teng a tizenegyedik negatív hős Aczél Endre, az MTI tu­dósítója jelenti: A kínai sajtó újabb anya­gai arra vallanak, hogy az alig több mint egy hete le­váltott Teng Hsziao-ping volt pártelnök, miniszterelnök-he­lyettes és vezérkari főnök lesz a tizenegyedik negatív hőse a ICKP-n belül zajló harcoknak. A hivatalos nomenklatúra szerint a maoista és anti- maoista „vonal” eddig „tíz nagy harcot” vívott meg_ _a pártalakítás óta, tehát több mint fél évszázada, és az ed­digi vesztesek galériája Csang Kuo-taótól Bin Piaóig, az 1871-ben pártütővé lett had­ügyminiszterig, Mao kijelölt örököséig terjed. Pekingi politikai megfigye­lők mindeddig kétségeiket hangoztatták azzal kapcso­latban, vajon Teng lesz-e a kiközösítettek arcképcsarno­kának tizenegyedik szereplő­je, az Új-Kína hírügynökség egy csütörtökön közölt anya­ga azonban „a KKP-n belü­li revizionista vonal fő alak­jairól” szólva Liu Sao-csi és Bin Piao mellett most már Teng Hsziao-pinget is meg­említi. A szóban forgó anyag különben — adalékokat óhajtván szolgáltatni a „pár­ton belüli osztályharchoz” — az utolsó 25 év antimaoistái — Kao Kang, Peng To-huaj, Biu Sao-csi és Bin Piao — mellé helyezi Tenget, a „bur­zsoázia ügynökét” egy másik jelentés értésre adja: Teng Hszíao-ping volt „a fő kép­viselője annak a maroknyi osztályellenségnek”, amely 11 nappal ezelőtt a pekingi Tien- Nan-men téren atrocitásokba torkolló tüntetést rendezett a néhai Csou En-laj miniszter- elnök emléke mellett és a Mao Ce-tung környezetében levő radikálisok ellen. Georges Marehais javaslata Georges Marchais, azFKP főtitkára, levelet intézett Ed­gar Faure-hoz, a nemzetgyű­lés elnökéhez, s abban a kommunista képviselőcsoport nevében javasolta, hogy a nemzetgyűlés küldjön ki vizsgáló bizottságot a Fran­ciaországban működő olaj- társaságok pénzügyi művele­teinek kivizsgálására. Marchais levelében utal arra a legutóbb kipattant s a közvéleményben széles kö­rű visszhangot keltő bot­rányra, hogy több nagy olaj- társaság, köztük a francia Total, rendszeresen nagyobb összegeket folyósított olasz pártoknak, elsősorban a ke­reszténydemokrata pártnak.' A parlamentnek szigorú -vizsgálatot kell indítani az - olajtársaságok pénzügyi mű­veletei ellenőrzésére. r­ö Száz éve történi A bolgár nemzeti felkelés A haladó Áemzeti hagyo­mányok közt tartják számon Bulgáriában az 137(5. áprilisi nemzeti felkelést, a török uralom elleni függetlenségi harcot. A csaknem öt évszázadig török iga alatt élt bolgár­ságból sohasem sikerült — a Porta minden kísérlete elle­nére sem — kiirtani a nem­zeti érzést, a ragaszkodást a Az 1876 áprilisi nemzeti felkelés emlékei a ruszei múzeumban (SOFIAPRESS—KS) , nyelvhez és szokásokhoz, a függetlenségi törekvéseket. A szegénylegények — hajdukok — szabadcsapatainak elszi­getelt akciói után a múlt század második felében jött el a történelmi pillanat, a nemzeti erők egyesítése a meggyengült és belső válsá­gokkal küszködő török feu­dális birodalom ellen. A nemzeti mozgalomban a korabeli haladó értelmiségi­ek —Vaszil Levszki, Hriszto Botev — mellett részt vett a bolgár társadalom minden rétege. A forradalmárok 1875 végén Gyurgyevóban (a mai romániai Giurgiuban) gyűl­tek össze, ahol megalakítot­ták a Központi Forradalmi Bizottságot. Tudatosan ké­szültek a harcara: négy fel­kelési körzetet jelöltek ki Tirnovo, Szliven, Vraca és Plovdiv központtal. Mind­egyik körzet élére politikai vezetőt — vagy ahogyan a forradalmárok szóhasznála­tában élt — „apostolt” ne­veztek ki. A szervezés ezzel nem ért véget. 1876. április 14-én a Panagjuristéhez közeli Obo- riste helységben a forradal­márok megtartották a bol­gár történelem első igazi né­pi gyűlését, amelyen az or­szág minden vidékéről érke­zett felkelők vettek részt. A 300 forradalmár Oboristében elhatározta: 1876. május 1-re tűzi ki a felkelés megindí­tásának időpontját. Hogy mégsem így történt, abban közrejátszott az is, hogy a török Porta tudomást szer­zett az összejövetelről és a dátumról. A törökök sok hazafit letar­tóztattak, Mielőtt még a szervezkedést felgöngyölítet­ték volna, a vezetők kiadták a jelszót a felkelésre. Ápri­lis 20-án Koprivstica kör­nyékén két felkelő csoport megtámadott egy török ko- nakot, helyőrséget. Bulgá­riában elsőként Koprivstica lakói szabadultak fel az öt­száz éves török iga alól. Egy hónapig tartott or­szágszerte az egyenlőtlen erőkkel folytatott küzdelem. A harc egyik leghősibb fe­jezete Hriszto Botev, a for­radalmár költő, a bolgár Pe­tőfi nevéhez fűződik. Sza­badcsapatával május 20-án érkezett Észak-Bulgáriába, Vraca környékére egy el­foglalt osztrák hajón, a Ra- detzkyn. Hősies harc után, június 1-én ellenséges go­lyótól találva hősi halált halt. A túlerőben levő török csa­patok a felkelést egy hónap múltán. leverték. Véres meg­torlás következett. A forra­dalmárok nagy részét kivé­gezték, másokra kis-ázsiai száműzetés várt. A szabad­ság gondolatát azonban a törők fegyverek sem voltak képesek kioltani. Az akkori Európa nagy rokonszenvvel figyelte a kis nép hősi harcát. Charles Darwin, Oscar Wilde, Giu­seppe Garibaldi, Tolsztoj, Turgenyev, Dosztojevszkij és a korabeli szajlemi élet megannyi kiválósága emelte fel szavát előbb a bolgár szabadságharc ügye mellett, majd később a török meg­torlások ellen. Az április fel­kelés — az „aprilszkoto vasz- tanie” — elbukott. A fel- szabadulás azonban nem vá­ratott sokáig magára. Az 1877—78-i orosz—török há­ború nyomán Bulgária el­nyerte függetlenségét. Az igazi szabadságra azonban még várni kellett 1944. szep­tember 9-ig.,. m. L Volán 4. Vállalat felvételt hirdet EGERBEN, GYÖNGYÖSÖN, HATVANBAN autóbusz-vezetőnek, tehergépkocsi-vezetőnek, szállítómunkásnak. Autóbusz-vezetői tanfolyamot szervez: Jelentkezési feltételek: — 3 általános iskolai végzettség; — legalább 2 éves tehergépkocsi-vezetői gyakorlat; — erkölcsi bizonyítvány. Kalauznak: Jelentkezési feltételek: — 8 általános iskolai végzettség; — legalább 18 életév; — erkölcsi bizonyítvány. Alkalmazás esetén: — díjmentes utazást: — családtagok részére kedvezményes utazá.-. lehetőséget biztosítunk. Jelentkezni lehet: Egerben: személyforgalmi üzemvezetőnél, autóbusz-pályaudvar, szállítmányozási üzemvezetőnél, Lenin út 194. sz. Gyöngyösön: munkaügyi csoport, Fő tér 1( Hatvanban: munkaügyi csoport, Bercsényi. 4 »

Next

/
Oldalképek
Tartalom