Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-28 / 75. szám
A hőmérőt a helyére — Hogy vagy? . — Kösz. Megvagyok. De nem jól kérdezted. Milyen á közérzeted? Így a helyes. — Miért, beteg vagy? — Hát te az egészségem után érdeklődtél? Kösz. Ügyis megvagyok. Azt hittem pedig, hogy a társadalmi közérzetem érdekel... Korántsem annyira kitalált beszélgetés ez. mint mint amennyire valós lehetne és korántsem valamiféle új és kiagyalt társadalmi kategória a közérzet fogalma, mint amennyire egy kedéíyeskedő és bevezetőnek szánt párbeszédből kitűnhet. Van egyéni és van társadalmi közérzet, ezek után világos, hogy az utóbbi az előbbinek az Összegzése. ami persze nem igaz. A társadalom nem az egvedek matematikailag összeadható és össze is adott mennyisége és a társadalom egyedeinek öröme és gondja, bizalma, vagy bizalmatlansága, kedélye, vagy kedélytelensége végül is nem egy társadalmi „összesenben” fejlődik ki. Mindez a rövid és tudományosnak legkevésbé sem szánt kis tűnődd bevezetéssel csupán ennyit akartam elérni. hogy a kedves olvasó oda — pontosabban: ide — figyeljen, ha a társadalmi közérzet kapcsán ím valamit tel- és lejegyezni valónak találtam. Például: milyen a mi társadalmi közérzetünk? Jó is, meg rossz is. Rossz, ha szépen összegyűjtjük minden kisebb és nagyobb bosszúságunkat, azt elmondjuk egy társadalomban, vagy leírjuk egy társaságnak, ahol a társaság minden tagja azonnal tud még ötször annyi olyasmit mondani, hogy egyéni és társadalmi köz- . érzetünk ettől nem megközelíti, hanem eléri az abszolút zérus fokot. Egy olyan lista, szóban vagy írásban, amely , szépen, tételesen és jogosan felháborodva összegyűjti a lehető legtöbbjét ostobaságainknak és lehető legtöbbjét a körülöttünk való világ objektív okainak, igen nagy megelégedést váltana ki mindazok körében, akik lelkűk mélyén amúgy is hajlamosak a panaszkodásra. De Jó a mi társadalmi közérzetünk, ha úgy csendben, elmélázva, a világért sem agitálva. #ert azt nem bírjuk ki egymástól, csak úgy. óvatosan elsóhajtjuk: ...„emlékszel. öregem, mi volt akkor...” És akkor a társaság emlékezik, az egyik tagja jobban, mint a másik, túllicitál; va emlékezik a múltról, a közelmúltról és a távoli múltról. ebből fakadóan a jelenről, meg a holnapi tervekről is bővén szólva Mint valami méztől cseppfolyós Kánaánban, úgy folydogál a szó, hogy patakká, majdhogynem a boldogság tengerévé dagadjon. Jó, nagyon jó a társadalmi közérzetünk, mert lám, nálunk végtére is minden jó. Néhány. valójában szót sem érdemlő, mindenütt előforduló hibától eltekintve ez az ország azért csak,., csak... Az. ünnepi vezércikkeket leszámítva, vagy egy gyári termelési tanácskozásnak a holnap hogyanjait vitató beszélgetéseit figyelmen kívül hagyva, aligha vezetne célhoz bármilyen „kívánság”-lista. Vélem: hamis mind a kettő. Tényeiben. a nevekben és a számokban, az időpontokban és ágazatokban vitathatatlanul igaz. együttvéve mégsem igazság. A tömeg, amely külön-külön Mentsd meg-et mond. de együtt Feszítsd meg-et kiált Barabásról! Társadalmi közérzet Fontos dolog. A legfontosabb hőmérője talán egy politikának. De a hőmérő akkor objektív. ha az arra megfelelő helyen ..méri” a dolgát. Ha hol a meleghez közelítik, hol az ablakok huzatához, aszerint mutatja azt a bizonyos közérzetet, ahogyan és ahol tartják Mármint a hőmérőt. És mindezek után a hőmérő mulatta hőn vitatkozni nehezen képzelhető el objektívnak, vagy legalábbis nehezen alakulhat ki objektív igazság az effajta mindig csak egy irányba érzékeny hőmérő nyomán. Nagyon jó és nagyon helyes dolog vitatni, megvitatni 1 és állandóan figyelemmel kísérni az egyén és a társadalom közérzetét. Külön-külön is! Mert egy társadalomnak lehet jó közérzete, de az egyénnek, vagy az egyének kisebb csoportjának éppen hogy rossz. Ettől még a társa- : dalomnak van joga és megelégedettsége kijelenteni: így a helyes, most jó a közérzetem. És az is tény. hogy a társadalomnak egyvalami ügyben, vagy az ügyek egész sorában lehet nem éppen jó & közérzete, míg az egyének kisebb, vagy nagyobb csoportjának virágosán jó. Gyanítható persze, hogy ettől a jótól rossz az a bizonyos társadalmi közérzet. Minderre odafigyelni, mindezt vitatni, helyesebben megvitatni és tenni mindezt akár a legmagasabb hőfokon is, nagyszerű dolog. Közéleti dolog. Felelősségteljes élet ez és az élet felelősségteljes élése! Csak egy vehemens vitában a társadalmi közérzetről, el ne feledjük, hogy példáulvnemcsak az tartozik ide. miszerint rossz kenyeret sütnek á magyar pékek, a munkás- oaraszt szövetség ki tudja hányadik évében is. Mert ami .gaz, a? igaz. kegyetlenül keletien, pocsék kenyeret is tud néha sütni a pék, s emiatt is aztán ott az a rengeteg maradék, amit kidobunk, s ami miatt megint rossz lesz a társadalmi közérzetünk. Dehát azért az js igaz. hogy a rosz- szul dolgozó pék mégiscsak olyan búzából süt gyenge kenyeret amely a munkás-paraszt szövetség ki tudja hány esztendeje alatt megnégyszerezte, ötszörözte termését. Mert, hogy a búza termesztésében a világranglista élére került ez á néha szó szerint is kenyérpusztító ország — gondolom, azért az is hozzátartozik a társadalom közérZQtéhQZ. * Is-is? Már megint dekára mérni a jót is. meg a rószsz&t is? Egy világért sem. Ha bírálni akarunk, hogy ne legyen rossz, vagy ha a jó érdekében vitatkozunk, hogy mind több legyen a jó. Külön-külön. De a társadalmi közérzetről általában szót ejtvén írásban, vagy vitában, akkor: is-isl Márcsak azért is. hogy ez a bizonyos hőmérő, ez a társadalmi közérzet függjön pontosan a helyén a politika falán, ott, ahol egyformán láthatja mindenki és ahol egyformán hat rá a hideg és a meleg. — Vegyünk kesudiót? — Az mi? — kérdeztem a feleségemtől,-aki lelkesen elmagyarázta, hogy ez valami indiai izé és most vették le az árát a felére. Amikor azt mondta, hogy a felére, meg hogy levették, már veszve voltam. Egy háziasszony, aki ilyen szót hall manapság, mint „ár”, vagy „levinni”, az menthetetlen. Vettünk. — Milyen? — kérdezte a feleségem aggódó arccal. — Ha ingyen adnák, akkor is vacak lenne — mondtam az igazsághoz és ínyemhez híven és rossz lett a közérzetem a kesudiótól. Az enyém. Az én közérzetem. Gyorsan bekaptam egy olasz narancsot, amitől azonnal jobb lett. Az én közérzetem. Azt közben elfelejtettem megkérdezni a társadalomtól, hogy evett-e kesudiót. Majd csak megkérdezi valaki. Miért mindig én kérdezzek? „A vádlott letartóztatását a bíróság a Legfelsőbb Bíróság ítéletéig fenntartja." A féllábú vádlott, őre kíséretében kibiceg a tárgyalóteremből. Nem bilincselik meg; a szökéstől nem kell tartani. Pedig ilyenkor kijár a karperec: az ötvennyolc éves. nyugdíjas Pintér József szűcsi lakost emberölés bűntette miatt, az Egri Megyei Bíróság 13 évi f egy házra ítélte el. A vádlott nem néz senkire, pedig a hallgatóság sorai között több szűcsi lakos is van. A szűcsiek nézik, méregetik vegyes érzelmekkel. Többen vallották tanúként a bíróság előtt, hogy ez az ember rettegésben tartotta éveken át. a körülbelül kétez-. rés lélekszámú községet. ■ ■ ■ ■' Elhagyott, néma házikó szorul a két nagyobb szomszédos épület közé, Petőfi út 39. — ez áll a táblán. * Egy elhagyott épület láttán, mindig valamilyen szomorú érzés fog el. Emberekre gondolok, akik hajdan benne éltek, pihentek, szerettek. üldögéltek esténként, a tűzhely parazsát bámulva. Gyermekeket szültek, lakodalmas nótákat harsogtak;, temetésre gyülekeztek... S most, míg össze nem dől. míg lécenkint el nem hordják, átutazó legyek pihenőhelye, ajtaját csak a szél nyitogatja. A szűcsi Petőfi út 39. szám alatti kis ház némasága nem sugalmaz sem tűnődő szomorúságot. sem felemelő gondolatokat. Két utolsó lakója, az idős Pintér-házaspár elhagyta. Az asszonyt a temetőbe. az öreget meg a börtönbe. vitték. Pintér József tavaly novemberben agyonütötte a feleségét. — Olyan volt már az a szegény Rozi néni — mondták a faluban —. hogy csak hálni járt belé a lélek. Az ura mindig verte, akár ivott, akár neitt.. — Az asszony ivott? — Az is szegény, elkeseredésében. Mi mást tehetett?... De nem bírta olyan jól az italt, mint az öreg. Bekopogok a szomszédba. Beesett arcú. kendős néni jön ki az udvarra. A szeme még most is szép. élénk. Amikor jövetelem célját elmondom, pillantása tartózkodóvá, sőt; gyanakvóvá szürkül. — Engem hagyjanak ki ebből. Elegem volt belőle Nincs szükségem a bajra... — és már fordul is vissza. — Mitől tart a néni? — kérdezem. —• Hiszen az öreget elítélték már. Tizenhárom évet kapott, s azt maga is tudja, hogy mit jelent. Begyint. — Ugyan már. Azt jelenti, mint a múltkor. Akkor; is elítélték, aztán mégis hazajött. — Milyen ember volt az öreg? — Kérdezzen meg akárkit. Még az élő fába is belekötött. Rozi néni.., •— és megint legyint. — Rozi néni... ? — Csendes, beteges asz- szony lett belőle. Csak szenvedett amellett az ember mellett. Ivásnak adta a fejét bánatában. — Emlékszik, amikor az öreg pórázt vetett az asszony nyakába, s egy karóval terelte haza? A néni láthatóan megborzong. ' , — Hogyne emlékeznék! Sokan láttuk a szerencsétlent. .. — Miért nem jelentették^ fel az öreget? Rápillant a szomszéd ház falára, aztán megrázza a fejét. — Nem akartunk beavatkozni, bajba keveredni... C B • • Lépten-nyomon ezt hallom, már azoktól, akiket sikerült szóra, bírni, Meri bizalmatlanok a szűcsiek, ha erről a témáról kérdezik őket. Nemcsak bizalmatlanok — félnek. Az okát is sejtem. A kútnál két asszonyt szólítok meg. — Végre nyugalom van a faluban — intek az elhagyatott Pintér-ház felé. — Nyugalom? — egymásra néznek. — Itt nem lesz nyugalom, míg azt az embert. .. az az ember él. — Tizenhárom évet kapott, és beteg is. Tüdőbalos. — Tüdőbajos... és két embert ölt meg. A testvérét — akiért ugyancsak nem kár. mert olyan volt az istenadta. .. —, meg most a feleségét. Ki következik, amikor újra hazaengedik? így kérdezték: „amikor”, s nem így: „ha hazaengedik”... — Miért engednék most haza? Bebizonyították a bűnösségét. — Akkor is bebizonyították, amikor a testvérét megölte. Pesten meg azt mondták. hogy védekezett, és hazaengedték. A kútnál nehéz jogi * vitákba bocsátkozni. Nehéz a bizalmatlanság függönyét a paragrafus horgával félrehúzni, . „ ■ ■ • ■ Két italbolt van az utcában. fi felsőben nem sokat tudnak mondani. Ami elhangzik, az Rozi néni italozását húzza alá. —’ Az öreg nem volt részeges — mondják. (A bíróság ítéletének indoklásában kitért arra is. hogy Pintér József átlagon felül bírta a szeszes italt. De: mi az átlag?...) A másik italbolt csak néhány házzal van arrébb, mint a 39-es szám. A boltvezető akkor nyiljptt. Első vendégként lépjük át a Küszöböt. Amikor érdeklődni kezdünk. már nem örül annyira. Később csak megindul & beszélgetés. ~ hivatalosán — nem. Nem merte följelenteni senki... A községi tanács épületében Abo El Kair Amernével az igazgatásügyi előadóval beszélgetünk. (A szokatlan név arab születésű férjétől van.) — Igen. féltek tőle a faluban. Akiben ellenséget látott, akire haragudott, megfenyegette. rátámadt. — Maguk is féltek? — Mi tagadás, én is. Egyszer valami nyugdíjügyben járt itt, de kérése teljesíthetetlen volt. Azt mondta akkor. hogy ennek; még lesz folytatás^..-. Mit mondjak... Ismerve az öreget, ha szembe jött velem a járdán, én kimentem az úttest közepére. Egyszer az adóügyi előadóra is bicskát rántott, amikor probléma volt az adózásával... j. — A feleségével igen kegyetlenül bánt. — Nagyon. Hogy mennyit szenvedett az az asszony! Előfordult, hogy a hajánál fogva kötötte a fához. —• Miért nem helyezték el a nénit szociális otthonba?-e Nem akart menni. Amikor a férje börtönben ült az öccse megölése miatt, még csomagot is vitt neki. Aztán mindenki csodálkozott a faluban, amikor Józsi bácsit elengedték. — És később... amikor a számtalan, ismert dolgait elkövette. mit tett a tanács? — Intézkedhettünk volna, de hivatalosan senki sem tett feljelentést. Így mit csinálhattunk? — Elvonókúra? — Tbc-s az öreg. nem lehet elvonókúrára kötelezni. Ügy érzem, hogy körbe kergettem eddig a toliamat, de minden játékosság nélkül. Megpróbálok segítséget kérni a főszereplőtől. ■ ■ ■ ■ — Negyvenben. Már akkor Is ivott. Öcsémmel. Istvánnal ugyanabból a családból házasodtunk. — István, akit... ? ss Az Jogos önvédelem volt, tisztelettel. Megállapította a bíróság is. A jusson vitatkoztunk, és rám támadt a fiával. Ha magát megtámadják. nem úgy védekezik, ahogyan tud?... — Az asszony ellen is védekezett ? — Nem ütöttem agyon, hiába is próbálják a nyakamba varrni. A tanúk mást fiondanak. — Tanúk... Hazudik az •mind! Olyanokat hoztak, akikről tudják, hogy ellenem vallanak. r— Egyszer garázdaságért három hónapot kapott. — Igen. Vitatkoztunk' és fejen ütöttem az öcsémet... — Fegyverrejtegetés miatt is volt eljárás maga ellen. — Mezőőr voltam és megmaradt egy pisztoly a háborúból. — Keserűen teszi hozzá:— Biztos az jelentett fel, akitől golyót kértem a fegyverhez! Akkor négy hónapot kaptam. — Azt mondják, hogy mindenki fél magától Szűcsiben. — Miért félnek? Csak akkor haragszom meg. ha megsértenek. — A gyerekei otthagyják a szülői házat. Bántotta őket, féltek ők Is magától. — Féltek... Hát. én vagyok az apjuk, én parancsolok nekik! — Nem gondolja, hogy embertelen dolog volt Pórázon vezetni a feleségét?, t Szerintem jó megoldás. Megszégyenül, és akkor nem iszik. — Amikor az asszonyt agyonverte, utána leült ebédelni. . ' —- Ugyan. Nem az első eset, hogy így összetörte magát, amikor berúgott. Erről az emberről minden lepereg, mint eldobott zsírpapírról az esőcsepp. Még egy utolsó kísérlet. — Akárhogyan is történt, a maga kezétől két ember meghalt. A testvére és a felesége. Nem érzi, hogy itt valami nincs rendjén? — Bűntelennek érzem magam. Sokat szenvedtem ezzel az asszonnyal. Azért nem hagytam el. mert nem akartam egyedül maradni. Beteg vagyok és rokkant... — Mégiscsak egyedül maradt. Vállat von... ■ ■ ■ « A kör számtalan pontja közül melyik lehet jellemző az egész körre? Egy ilyen körre? A nyomorék ember rosszindulata, gyűlölete, félelme. Rosszindulat a közösség, gyűlölet az egészségesek iránt? Félelem a magánytól? A környezet behunyt szeme? A paragrafusok merev értelmezése? Szűcsiben máig sem bíznak az igazságszolgáltatásban. Keresik a „táliót” — a szemet szemért, fogat fogért, életet életért elvét. Hogyan lehet megmagyarázni, hogy nem a törvény a hibás, hanem egy elvetemült ember, akiért valahogy a közösség, s a helyi államhatalmi szerv is felelős? Hogyan lehetne rábírni végre minden közösséget. hogy egyértelműen lépjenek fel az ilyen emberek ellen? És — hogyan lehetne elérni, hogy az ilyen fellépésnek védő. jogi háttere is legyen? Paragrafust csak a legdurvább esetekre ismerünk. Egyebekben, ha nincs feljelentés, nincs bűncselekmény sem... Szűcsiben ma Is félnek. Egy néma háztól! KÁTAI GÁBOR RIPORTJA — Arra az emberre mindig vigyázni kellett. Legalább két bicska, meg egy borotva volt nála állandóan, és soha sem lehetett tudni, hogy mikor rántja elő valamelyiket. Nem szemben. Hátulról támadt mindig! A sok közül elmesél egy történetet, illusztrálva is, hogy egy fiatalember hogyan tudott kimenekülni az ajtón az öreg elől. A fiatalember az unokaöccse volt annak az embernek a fia. akit — a jogerős felmentő ítélet szerint — jogos védelemből mégölt “ » Ott állt & fiatalember a pultnál, amikor hirtelen valaki rákiáltott: — Ugorj félre. Pista!!! A fiatalember ösztönösen félreugrott, s nagybátyja szúrásra lendült kése mellette suhant el.. Ez a történet a tárgyaláson is elhangzott Egyebütt Alacsony embert vezet be a börtönőr. Tuskóból faragott falába kopog a nevélőtisz- ti szoba parkettáján. Ritka, sárgásfehér haja hátrafésülve. Ráncos arcbőre szinte áttetsző. Apró. szürke, vizenyős szemével maga elé néz. aztán közömbösen leül a székre. Mondom, hogy mi járatban vagyok, s tőle függ. lesz-e beszélgetés vagy nem. Ügy néz fel. mint akinek teljesen mindegy. Eggyel több vagy kevesebb kérdező. .. 'N Két keze összekulcsolva a i térdén. Kezek... Két ember már a sírban van miattuk, akárhogyan is nézzük. . — Mikor vette el Rözi nénit? %
