Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-28 / 75. szám
/ Huszonöt * éves az Állami Népi Együttes Gulyás—Rábai: Fosztóka A Magyar Állami Népi Együttes alapítóokmánva 1931 március 31 én kelt. ( Ám a rendelkezés utólag ..szentesít tette” a tényt: az együttes megalakulását. A harminctagú tám’kar 1930 szeptember 4 én tartotta első próbáját, a kilencvenes létszámú énekkai október 2. ó‘a gyakorolt kö zösen. a zenekar ped g — ugyancsak harmincán voltak akkor — november 6-tól dolgozott. így eshetett meg az a csoda hogy a hivatalos megalakítás u‘án három nannal. a felszabadulás 6 évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a már akkor világhírű Mojszejev Együttessel közösen bemutatkozhatott „Ecseri lakodalmas” című műsorával s Magyar Állami Néni Esvüries. A kritikus így írt a Kis Újság 1951. április 10-i számában: ..Már az első bemutatkozás is nagyszerű távlatokat nyitott meg, és bizonyára nem tévedünk, ha azt állítjuk a művészegyüttes nemcsak hazánkban, hanem a baráti népek országaiban is nagy szolgálatot tesz majd a népi kultúrán alapuló igazi nemzeti művészet megismertetésével. amely egyúttal mindig az emberiség közös kultúrkincse is.” A kritikus nem tévedett. Ezt tanúsítják az együttes archívumában őrzött adatok, dokumentumok. A Magyar Állami Népi Együttes negyedszázados fennállása alatt tizenkét egész estét betöltő műsort mutatott be. Ezek közül az Ecseri lakodalmas (1951). a Muzsikáló tájak (1953). a Kisbojtár (1956) a Hétszinvirág (1965). a Magyar századok (1958). a Jeles napok (1969). a Tiszán innen. Dunán túl (1972). és a Táncra, muzsikára (1974) ma is a repertoár á.landu darabjai. A legtöbbet játszott műsor az Ecseri lakodalmas volt. több mint 1500 szór adták elő addig. A címadó tánckompo- dcióban a menyasszony szerepében 11 táncosnő, a vőlegény szerepében pedig 6 táncos lépett fel. Az együ'tes fennállása óta csaknem há- comezerszer lépett fel. a nézők száma pedig meghaladja a négy és fél milliót. Idehaza 1906 előadáson több mint háromszáz városban. faluban szerepeltek, külföldön pedig három világrész harmincöt országában turnéztak. Első külföldi fellépésükre még az alakulás esztendejében sor került: Csehszlovákiában jártak, ahová később még három alkalommal tértek vissza. Ugyancsak több- i szőr szerepeltek Angliában. Franciaországban, a Német Szövetségi Köztársaságban. A Szovjetunióbán hat alkalommal mutatták be művészetüket. Egy-egy alkalommal voltak — a többi között — Argentínában. Brazíliában. Finnországban. Görögországban. Irakban. Kínában. Lengyelországban. Mexikóban. Mongóliában, a Német Demokratikus Köztársaságban. Romániában. Útjukat mindenütt siWer kísérte. Müncheni 1959 es vendégszereplésük alkalmából ez a szöveg állt a plakáton: ..Évek bta várjuk! Párizsban négy és fél hónapig játszottak. naponta telt ház előtt!” És ezt ne higgye senki ügyes reklámfogásnak. így volt a valóságban. A színvonalas művészi munkát nemcsak a közönség ismerte el tapsaival. Az Elnöki Tanács 1955-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki az együttes, s tagjai közül az évek során harmincnégyen részesültek különböző magas kitüntetésekben. Ugyancsak az elismerés jele. hogy az ének- és zenekar — az előbbi két alkalommal is — elnyerte a Francia Akadémia nagy díját. — Vajon milyen ars poetica rejlik ennyi művészi siker mögött? Amikor ezt tudakolom Katona György igazgatóhelyettes. Várady Gyula szcenikus —.mindketten a táncegyüttes alapító tagjai — és Létai Dezső, az együttes rendezője, tánckarveze- tője. koreográfusa, ^ki 1957 óta dolgozik az esvir tesnél, egyhangúan Rábai Miklósra hivatkoznak. Valóban: a Magyar Állami Népi Együ:tes sikerei e'vá- laszthatatlanok Rábai Miklós koreográfust pedagógusi és szervezői munkájától. A békéscsabai gimnázium egykori kémia—biológia tanára, aki tanítványaiból már 1948-ban országos hírű táncegyüttest szervezett, az Állami Néni Együttes táncosainak élén korszakos munkát végzett. A magyar néptánc elemeinek felhasználásával ' terenrette meg koreográfus! életművét, amely a Magyar Állami Néni Együttes produkcióinak aranyalapja. Nem volt' köny- nyű dolga. Különösen kezdetben kellett küzdenie az úgynevezett .megőrzők” ellenállásával. így írt erről: „Ha az ember körülnéz a ma! Európa kulturális életében. akkor a népművészet felhasználását kutatva két nézettel találkozhat: a megőrzők” és „újrafelhasználók” nézetével. A megőrzők azt mondják: ezt a kultúrát írástudatlan nép alkotta — közösségek for.nálták. ..szájról szájra”, „lábról lábra” őriznék hagyományait. Ez így tökéletes egész ,és érték de csak akkor, ha nem nyúlunk hoz-, zá. Az újrafelhasználók azt mondják: a néphagyomány olyan érték, amely a mai életet is megtermékenyítheti. Ez csak úgy érhető el. ha értékei f szabadon haszná’ iuk. és a mai életben meg' a’á1 iuk újraéledésének lehetőségét.” „Hová kapcsolódhat... a hagyomány, miféle új alkalmak adnak lehetőséget a továbbélésre?” — teszi fel a kérdést Rábai, és így válaszol: ..Ügv látszik, az új helyek, a művelődési otthonok, a klubok termei, a színházak színpadai lesznek. De ha a néphagyomány a színpadon fog élni a jövőben, akkor új helyének minden fegyverzetével kell. hogy rendelkezzen: legyen teljes színház. Akkor az szükséges, hogy mindenről tudjon beszélni gazdag nyelvén, s mivel közösségi eredetű — a nagyközönséghez tudjon szólni.” A raes’er művészi hitval’á- sát magukénak érzik Rábai Miklós egvkpri tanítványai, az együttes mai vezetői. Tudják. úgv kell haladni a korábbi úton. hogy . ugyanakkor a maguk eredeti elképzeléseit valósítsák meg. Nem könnyű dolog ez. Ahogv Katona György / fogalmazott Rábai nyolc maradandó értékű műsorára gondolva: „Felépült eav csodála'os nyol-'eme’etes pa'o'a. Most erre nekünk kell felhúznunk' a kilencedik emeletet, úgy. hogy harmonikusan illeszkedjék az épület egészéhez.” Morvái István BAKATOR Sőtér István elbeszélései I ■' Legsikerültebb novelláit, elbeszéléseit gyűjtötte kötetbe Sőtér István Bakator címen. Könyve újabb bizonyí ék, hogy a jeles irodalomtörténész-akadémikus írónak is kitűnő. A köteteim félreértésre adhat alkalmat. Nem a „bakák íorá”-ról van itt szó. hanem egy borfajtáról, amelyet a címadó novellában kis vendéglősök őrizgetnek pincéikben az Adószedő számára. Az írói szándékot követjük, ha ennek a köteteimmé emelt novellának nemcsak az elnevezését, hanem mondanivalóját is megkíséreljük értelmezni. Nem más ez a novella, mint egy újjáértelmszett példabeszéd. „Az Adószedő szigorú, sőt kegyetlen intézkedésekkel szerzett magának tekintélyt pályája kezdetén, de titokban arra. vágyott, hogy az emberek önként, s szerate- tük, rajongásuk parancsára fizessék adójukat. „Egy ’eléig így is történt, aztán megváltozott valami. Az adózok bizalmatlanok lettek. Az Adószedő sorsa vergődés lett a kőről te erősödő magányban, amelynek áttörésére hatalma, gazdagsága sem volt elegendő. Cselekednie kellett, az öregség, a magány békeváró percei erre kényszerítették Vívódások után : „rászán*a magát, hogy harag helyett az engesztel és, J a masához édesgetés útját válassza, s lakomára hívja hűtlen híveit.” Vendégszeretete határtalan és mértéktelenül nyomasztó volt Mindenkivel egy egész ökröt akart megetetni. A lakoma a szeretet és gondoskodás rettenetes bosszújának készült. De a meghívottak nem fogadták el az invitálást, a lakoma kudarcba fulladt. Az Adószedő rettenetes bo-z- szút állt. szolgáival legvilkoltatta a hívásnak ellenszagiTő- ket. beteljesítve bosszúálló, álmát. Az‘án az utakról mindenkit asztalhoz hívott. A történet elbeszélőiének azonban nem volt ünneplő ruhája, ezért „sötétre” vettette. Sőtér István újjáértelmezése szerint ez a „kiv^te^tség” a szabadsággal egyenlő Az öntuda'ra és szabadságra ébredt ember lehetősége a szabadság és rend megvalósí‘á''ára — ez a mondanivalója ennek az 19t8-ban, a fordulat évében keletkezed novellának. Korszerű tartalommal telí’e'te a régi formát, fe’használta a szürrealizmus képi és nyelvi eszközeit is a művészi hitel érdekében. Az írói érdeklődés irányultságát mutatja a vá’^atős, az á'landónak a felmutatása a váVozóban. Az írások szeren1 ői főként a magvar közéoosz‘á’yt képviselik. A t*rté- ne’mi kép. a koridézés az író tanúságtevő, tiltakozó á”ás- foglalását ielzi. A szereplők többsége ta'aj vesztett figuraként kerül az idő sodrába, a háború borza1 maiba, önmagukat. helyüket keresik. Vergődnek a valóság szorításában. Nem értve a lét törvényeit nem találnak kiutat. A menekülés résnyi lehetősége az álomvilág, a megszépített múlt. Látszatmegoldás ez, az elkerülhetetlen bukást ámító ködfátyolba burkolja. Viliódzó, kusza asszociációkban nem egynemű lelkiállapotot vetít elénk az író.Lélekraizat távol állnak a harmóniától. A novella nagyító, kiemelő jellegzetességeit mesterien alkalmazza a krúdys hangulatok ábrázolásában. A rímadó Bakator mellett a kötetnyitó Hídszakadás, Budai átkelés, Edénkért és az Öregség a legsikerültebb. A mondanivaló többrétűségét a jelképek fokozzák, egy korhangulatot, elhalkuló életdallamot őriznek művészszépségű megfogalmazásban. A magyar irodalom erősen valósághoz kötött ábrázolásmódját Sőtér István álom és valóság peremén élő hőseivel, a szürrealizmustól átvett vitális eszközökkel igyekszik oldani. Nem az irracionalizmus vonzásának, hanem a végtelenséget áhító, kitárulko- * zó emberi szabadság hívásának, az íróban rejtőző költő igényeinek a hatására készültek ezek az elbeszélések és novellák. A kötetet a Judás című dráma zárja, amelyben Sőtér István a felelősség, az árulás és eivhűség erkölcsi és filozófiai kérdéseit elemzi sok tanulsággal és nagy művészi igazságkereső szenvedéllyel. (Magvető) ©s. Varga István 1 I — Kérem, elnök űr, ha módjában állna végighallgatni, tatán elmondhatnám azt a megfigyelésemet, hogy mi az, ami nap mint iap tönkreteszi az ember napját. Azt vettem észre ugyanis, hogy íz ember, mihelyt kimozdul a légy fala közül, csak és kizárólag úégséges tanulókkal találkozik, íemegyünk az üzletbe, ott álldo- álnak az általános iskolában elégégesse! éppen csak átcsúszott ta- íulók; mogorván maguk elé me- •ednek vagy egymással foglalkoztak, éppúgy, mint az iskolapadon; felébreszthetetlenek A múltkoriban a pénztárnál egy ilyen kis- ánnyal akadt dolgom; nem az a >aj, hogy nem tud számolni, azt •lvégzi helyette a gép, arra való, •sak be kell ütni a zacskókra írt ; -.zámokat. Hanem amikor vissza- id, letesz elém egy végighasadt' i úszást. Mondom neki, legyen szí- !; /és, adjon helyette másikat, tőlem !; azt nem fogadják el sehol, ők peI iig este úgyis beviszik a pénzt a ónkba, ott majd kicserélik. Nem s válaszol, már tolja odébb a cosaramat és a pénzt, veszi a következőt. Mondom neki, legyen szíves kicserélni, én ezt nem fogadhatom el... mintha süketnek beszélnék, lepereg róla minden és képtelenség a leikéhez közelférkőzni, nem használ a ‘ szép szó, az a ép ész, csak hallgat, mint aki megátalkodott. Es akkor az ember már reszket a dühtől és hazamegy és talál egy cédulát bedobva az ajtón, hogy kint voltak a házkezelő- ségtől, de hiába. Kérem, az ember hetekig, hónapokig könyörög, kérvényt ír, telefonál, hogy jöjjenek már ki, meghagyja a telefonszámát, de vissza nem hívják sosem, nem lehet megérteni, miért nem bírják felemelni a telefon- kagylót, megbeszélni egy időpontot, miért jobb nekik kijönni és dolgukvégezetlen távozni, nem ismerik az idő értékét, nem képesek beosztani a napot, hogy elvégezhessék feladataikat, szétforgácsolják az időt, a magukét és a másét, és akkor az ember újabb beadványt ír, de választ nem kap, nem kaphat, mert képtelenek egy levelet megfogalmazni... csupa elégséges tanuló. Én nem tudom, hol vannak a kitűnőek, a jelesek, egyetemi tanszékeken vagy könyvtárakban vagy ipari irányító posztokon talán, nem tudom, velük nem találkozik az ember sehol, a mindennapi életre az elégséges tanulók nyomják rá egyéniségük bélyegét. És aztán gázszerelők dolgoznak a házban, és az ember kinyitja a frissen mosott bejárati ajtaját és belé van karcolva egy kereszt, mert az a lompos fiatalember, aki becsöngetett, játékos kedvében nem bírt magával, nem bírt ellenállni a vonzásnak, amit a tisztára mosott felület gyakorolt rá, és úgy lép be az ajtón, hogy a fekete olajos keze nyomát is rajta hagyja, nem tanították meg rá, hogy a kilincset kell megfogni, nem az ajtó fáját, de hát ezt nem is kell, nem is lehet az iskolában megtanítani, ez elemi tisztesség. És az embernek majd szétreped a mellkasa h dühtől, hogy azt hiszik, bármit megtehetnek, hiszen büntetlenül tehetik. És elvonulnak a gázosok és a lépcsőház'fala tele van firkálva, Saci, olvasom és nyíllal átlőtt szíveket Iátok minden fordulóban, gyerekek — mondanám mosolyogva, de nem mondhatom és nem tudok nyisolyogni, hiszen ezek azért csinálják, mert már nem gyerekek, mert kinőttek végre az iskolapadból, ahol hátul ültek, és azt hiszik, most már felnőttek, most már" mindent szabad. És aztán jönnek a tatarozók, és üvegcsörömpölésre riadok, és. látom, hogy egy jókedvű fiatalember kalapáccsal tör be egy ablaküveget, és akkor én ... elnök úr, kérem... 3 — Kérem, elnök úr, én csak annyit mondhatok, hogy a Jóska jó gyerek, rendes gyerek, és nem szabadna lenézni őt azért, hogy csak anyagmozgató minálunk és nem tudja választékosa« kifejezni magát. Az a fiú annyit állt ki, egészen meg volt riadva, amikor hozzánk került, de tessék nekem elhinni, hogy egy aranyos jópofa, csak hagyni kell, egészen felszabadult közöttünk. Hordja a ládát a szerelő után, mindig élfelejt belőle valamit, nem győzzük nevetni. Az emberek olyan kicsinyesek kérem, a múltkoriban is kifogásolta az egyik lakó, hogy az ő kalapácsát kérték kölcsön és csupa mész volt, amikor visszakapta, hát tessék mondani, miért nem lehet kölcsönadni egy kalapácsot, mi az, oltáriszentség? Mi a brigádban olyanok vagyunk, mint a testvérek, örülünk, ha valakinek jókedve van, de az emberek olyan ér- tetlenek, a múltkor azért szólam- lőtt fel valaki, bár ez nem tartozik ide, hogy beénekeltek a tatarozók az ablakán; csak egy napra állna be áz ilyen a hákáihoz, tudom, nem irigyelné többé. Csak egy bicskát kért a múltkor =» egyik fiú, hogy egy drótot elvághasson, hát nem azt mondta az a sebészfőorvos, akinek a lakását tettük rendbe, hogy nem tart bics- '< kát? És amíg egy létrát kapunk. $ mert elvárnák, hogy mindenüvé <, mi cipeljük magunkkal micsoda kifo- < gásokat tudnák kitalálni! Azt £ mondja egy asszony, nem adja f oda, mert neki az ál! a kádban J azon szárítja az aisónertiűt... meg J áll az ész. És én nem hiszem el í elnök úr kérem, már a tárgyná’ í vagyok, hogy a Jóska bevert voi 1 na egy ép ablakot, mi ismarjü’ í egymást a brigádban, nincs rá b. 1- zonyíték, hogy az az üveg ép lett 1 volna, különben is megcsinálja a 1 biztosító, csak le kel! vinni az í üvegeshez a keretet, és amikor a í tanárnő megpoíozta azt a fiút. \ kérem, én is szülő vagyok, szü’ j munkaközösségi tag vagyok, m: ; arra jó a munkásember ugye ‘ hogy rendbe tegyen az az iskolának I ezt-azt, olyankor kedves apuka így. 1, kedves apuka úgy, még csak ezt r 1 kis vitrázst rakja fel, még csak 1; azt a küszöblécet nézze meg, mert ' képtelenek beverni egy szöget, d - j azért én sem estem a fejem Iá- : gyára, tudom, hogy a tanárnőnek ; ütni nem szabad, az iskolán kivi' j sem szabad, elmondták azt nekürí •: a szülői munkaközösségben, hogy ezért fegyelmi jár, az iskolában n \ tanárnő sem merné, ebben biztos ; vagyok, csak nyeli a mérgét, aztán < otthon adja ki, a lakása ablaka- J ban, mert ott azt hiszi, ott min- f dent lehet. Kiokosítottak minket a : szülői munkaközösségben, igen, ké- .* rém, a tárgynál vagyok, azt mond- : ta az igazgató, hogy a pofon a te- í hetetlen düh jele, a pedagógusra ; vet rossz fényt, ha tehetetlen, hát I csak ezt akartam még elmonda- ; ni, hogy a tanárnő sem állt ké- > rém feladata magaslatán. 5 4 EMBER MARIA: Egy tárgyalás jegyzőkönyvéből Gulyás Rábai: „Táncrakércs”
