Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-07 / 57. szám
Félidőben A KISZ-vezetőség-választások megyei tapasztalatairól KÉSZÜLNEK A HÚSVÉTI TÓI 4SOK (MTI Fotó — Király Krisztina) R lakóhely szerelelc Mini ismeretes, „két lép- esőuen” készülnek a KISZ- alapszervezetek az ifjúsági s'ivetség IX. kongresszusé ra Az ifjúkommunista közös s gek először az éves beszá móló és vezetőségválaszto taggyűléseket tartot'ák meg e ekben a naDokban pedig folyik a kongresszusi doku rr mtumok feletti vita. Az el s aggvűlések taoasztalatai- r az eredményekről Amb- r: József, a KISZ Heves me- g Bizo’tságának titkára tá- j rztatta lapunkat. Imondotta hogy a me- { ii KISZ-bizottság által kiel gozott felkészülési terv s arlnt folyt és folyik a ír inka ahol a káderpolitikai e'vaknek megfelelően, figyeli' írnél az ifjúsági mozgalom s t álló. megnövekedett felgt Hókra választották meg az s' mszervezetek tikárait és a vetetősági tagokat. — E taggyűlések előkészítése és lebonyolítsa — mon- dVta Ambrus József —s^er- v°sen illeszkedett a KISZ- s~Qrvek és -szervezetek egész év°s tevékenységébe. Az elmúlt időszakban nyolcszáz- tíz KISZ-alamzervezétben z-úott le a tnqq-n'ilés A ren- ő""ények sikerét többek kö- z 'tt biztosította az a tény. h-'ay a taq<yiűlAsek munkájú' jó instruktort hálózat se- g:‘''tte. s ott voltak a nirt- almszervezetek kénviselöi is. ■X beszámolók jól értékelték az elmúlt mozgalmi év f A tavalyinál mintegy 300- za ibb, összesen 2900 képe- sí nélküli pedagógus kezdi m ■ tanulmányait' szeptem- b on £ tanár- és tanítókép- z őiskolák, valamint az ó lőképző intézetek esti és 1 ilező tagozatán. Befeje- z tek a képesítés nélküliek i -ételi vizsgái a pedagógus- k iző intézményekben, a je- , le ‘kezeitek az eredmények- rő ezekben a napokban kap- , ja meg az értesítést. Az általános iskolákban és a? óvodákban egyaránt mint- e 4600—4600 képesítés nélkü dolgozik: az általános is- k ai pedagógusoknak 6,9 s- 'aléka, az óvónőknek 22,5 s tléka tanít megfelelő k tttség nélkül. (Több mint 5 százalékuk azonban már jt nleg is tovább tanul.) Az idén 4033-an nyújtották be felvételi kérelmüket, ezzel m itegy azt is jelezve, hogy to. ábbra is a pedagóguspá- ly ín kívánnak maradni. A fe’vételhez szükséges minimális 10 pontot több mint 1100-an nem érték el. Az elkövetkező hetekben a munkáltatók egyéni elbírálás a'apján döntik el, hogy meghosszabbítják-e újabb egy évre szerződésüket. A tanárképző főiskolák négyéves levelező tagozatára a avalyinál 250-nel többen, í '-en jelentkeztek, és 762- e- feleltek meg a követelmé- n; knek. A legnépesebb első éi Uyamok Egerben, Pécsett és Szegeden indulnak. A kisegítő iskolákban működő 253 pályázó közül 164 tanulhat tovább szeptembertől a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola levelező tagozatán. 930-an, a tavalyinál mintegy 300-zal többen jelentkeztek a tanítóképző intézetekbe, 686 képesítés nélküli tett eredményes felvételit. Az Elnöki Tanács 1974-ben kelt törvényerejű rendelete alapján Budapesten, Sászberény- L'n, Kaposvárott és Győrben már 1975 szeptemberétől Baján, Debrecenben, Esztergomban és Sárospatakon pedig ez év szeptemberétől a tanítókat főiskolai szinten képezi''. A korábbi évekhez hasonlóan a legtöbb képesítés nélküli a budapesti a jászberényi és a kaposvári tanítókép*7 Mműísm aaáríAisaa v&sárnatj munkáját, s ezen bellii az egyéni feladatvállalásokat, amelyek igyekeztek szervesen beilleszkedni az éves akció- programba. A KISZ-kb 1974 áprilisi határozatai óta ugyan nem -sok idő telt el, de — s ez a határozatok igazi életrevalóságát húzza alá — a tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a fiatalok komolyan vették a vállalt feladatokat. megértve a határozatok lényegét, gondolatát. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a KISZ-tagság megújítása során — melynek alapvető függvénye az egyéni feladatvállalás teljesítése — szinte elenyésző azoknak a fiataloknak a száma, akik nem maradtak tagjai az if- júkomumnisták közösségének. Alig több mint ezer fiatalnak szűnt meg a tagsági viszonya ugyanakkor — s ez az új felvételi rendszert, illetve az ifjúsági mozgalmi munka sikereit, vonzó hatását dicséri — kétezerötszáz új tag kért és kapott felvételi a szövetségbe. A megválasztott új KISZ- vezetők alkalmasak arra — mondotta Ambrus József —. hogy ellássák feladatukat. Tekintélyük van társaik előtt, a munkában vagy a tanulásban példamutatóak. szervezési készségük, felkészültségük alkalmassá teszi őket felelősségteljes feladatuk ellátására. ző főiskola levelező tagozatán tanul tovább. A tavalyihoz hasonló mértékű volt a jelentkezés az óvónőképzőkben. Az 1936 jelentkező közül 1429 felelt meg a felvételin A legtöbb, megközelítően 400—400 képesítés nélküli óvónő a budapesti és a kecskeméti intézet esti és levelező tagozatán tamilt. Az utóbbi évek tapasztalatai szerint a pedagógusképző intézmények esti és levelező hallgatóinak száma megközelítően azonos a nappali hallgatókéval. A pedagógushiány enyhítésére szolgál, hogy a felvehető képesítés nélküliek arányát nem korSÁNDOR1 VLL A második szak: Tóbiás Ferenc baranya- szentgyörgyi lakos, vájár, Kálóczi János komló-legény- szállói lakos, valahonnan az Alföldről Komlóra vetődött parasztember. Sinkovits Gábor sásdi lakos, csillés. Tóth István hosszúhetényi bányászgyerek, csillés. Itt érdemes megjegyezni hogy á KISZ Heves megyei Bizottságának a felsőtárká- nyi vezetőképző táborában az elmúlt nyáron kétszáz fizikai dolgozó fiatal vett részt képzésen, akik közül több mint hatvan százalék bizalmat kapott a tagságtól. A legutóbbi határozatok — közöttük £ KISZ VIII. kong resszusa is — felhívta a figyelmet az ifjúsági szőve'ség illetve a KISZ-közösságek kommunista jellegének erősítésére. Miről számolhatunk be az elmúlt mozgalmi év tapasz^ taíatai alapján? Ambrus József ezzel kapcsolatban hangsúlyozta hogy az akcióprogram, az egyéni feladatvállalások teljesítése, a helytállás a munkában és a tanulásban: ez adja az alapszervezeH munka lényegét, tartalmát. A teljesítés bizonyít. A jövőben még nagyobb következetességre lesz szükség, melvhez az alapot az elmúlt mozgalmi esztendő sikere biztosítja Gondot jelenleg a lakóterületi KISZ-munka ad. ahol sokkal nehezebb a differenciálás. az érdeklődésnek megölelő. sokszínű mozgalmi tevékenység megszervezése Minden bizonmnl a most folyó újabb taggvűlések ötlet- gazdagsága segítséget ad majd e problémák me-mldá- sához is. (hátai) látozzák keretszímok. Ez rendkívüli megterhelést jelent a főiskoláknak, intézeteknek. A pedagógusképző intézmények éppen ezért a megyei tanácsok támogatásával tovább kívánják fejleszteni a megyei konzultációs központokat. A pedagógusjelölteknek, ezáltal lehetővé, válik, hogy a munkahelyükhöz közel kapják meg a szükséges támogatást. A konzultációs központokban gyakorlati foglalkozásokon vehetnek részt, kollokválhatnak. A képesítés nélküliek képzése társadalmi ügy, ezt tükrözik az eddigi törekvések, és eredmények. (MTI) A harmadik szak: Gárgyán Imre, paraszti származású, vájár. Rostás Antal, valamikor üveges, szabolcsi lakos, csillés. No- votnl László csillés, 18 éves. Visincki János, szászvári lakos, segédvájár. — De hát miért pont ők? Molnár István kissé ravaszkásan figyeli az arcomat, s mosolyog, mint aki titkot tud, s azon gondolkodik, vajon elárulja-e? — Mit mondjak? — Nyilván oka volt... — Hát persze, őket ismertem. Együtt dolgoztam többségükkel a régi csapaton, ahonnan kiemeltek. Akiket nem ismertem közelebbről, azokat többnyire Pora Jenő üzemvezető javasolta, aki a legtöbbet tette értük. — ön mit mondott nekik? — Világosan megmondtam, mi a célom. Megmutattam a rajzokat ami a lényeg volt. Ciklikusan kell dolgozni — ezt akartam, hogy megértsék. — ígért valamit... ? — Mit ígértem volna? ■— Például pénzt. — Nem kellett az ígérni, tudták: ha többet dolgozunk, többet kell kapnunk. Ez egyébként nem ment mindig simán. — Vissza tud emlékezni arra a napra, amikor elkezdték? — Egy hétfői napon kezdtük a munkát. Anna-aknán, a főszállító vágatot építettük. De előtte, vasárnap éjjel, még az aknában dolgoztunk, nekünk kellett rendbe hozni a padozatot... Nézegetjük a korabeli fénykéneket, újságkivágásokat. A fényké"en egyszerű, vidám emberek nevetnek * A mezStárkányl művelöoési ház programjából Fíziverseor, cilerajiráiia, anektislasst Milyen programokon venne részt legszívesebben a Művelődési Központban? — kérdezi egy kérdőív a mező- tárkányi lakóktól. A tsz-tá- goktól, a vasutasoktól, a varrodai asszonyoktól, de még az Egerbe járó fiataloktól is. A kérdőívre még csak most szállingóznak a válaszok, de a márciusi naptár már sok érdekes eseményt ígér. A gyerekklubosok számára irodalmi vetélkedővel kezdődik majd a hónap. A versenybe ezúttal nemcsak a rendszeresen járó csoporttagok, hanem a kívülállók Is benevezhetnek. Bizonyára sok iskolást vonz majd a március közepére tervezett kirándulás is, amikor a közeli kis erdőben ki-ki bemu tath^ja azt ’ is, mennyire mestere a főzőkanálnak. Az ifiklubosok jelenleg nőnapra készülnek. Kis házimulatságra, ame'ven nemcsak virággal, műsorral köszöntik a. lányokat, hanem mód lesz egy kis táncra is Érdekesnek Ígérkezik az a beszélgetés is. amelynek té- máia: Milyen az ideális féri és fe'eség. 21-én a tanácselnök látogat el hozzájuk, beszámol arról, mi mindent látott, milyen é'ményei vo'tak Szovjetunió-beli útja során. A citerások a faluban heten vannak. Egyelőre. A kisiskolások ugyanis többen pályáznak arra, hogy tagjai legyenek az együttesnek. Az „öregeknek” így hát most megsokasodik a dolguk, a próbák mellett nevelik az új citerásokat is. A már hagyományos kis csoportok mellett egy újabbat, — az értelmiségiek klubját is szeretnék megalakítani március folyamán a faluban. Az első ismerkedő összejövetelekre még köny- nyedebb, játékosabb programot terveztek — házastársi vetélkedőt, anekdotaestet, fi lm vitát — később majd TIT-előadók meghívásával szeretnék bővíteni a programot. Végül ebben a hónapban sem marad el a mindig sokakat vonzó színházi est. Az Országos Kamara Színpad Bisson Anyós ellen m'ncs orvosság című darabját mutatja be. lencsébe, kicsit lomposak, kicsit esetlenek. Na, de inkább lapozzunk bele egy féltve őrzött könyvbe. „A döntő év ifjai”. Riportok Sztálinvárosből, Komlóról, Inotáról, Mezőtúrról, Diósgyőrről. „Molnár István a fiatalok javát válogatta a feltárási csapatba és néhány tapasztaltabb, harmincon felüli vájárt. A három műszakban összesen tizenhármán dolgoztak. A csatát az első harmad kezdte. A rohamcsapat ugyancsak felkészült. Három sztahanovista vájár állt a sorba. Molnár István és kéi régi harcostársa: Tóbiás Ferenc és Sinkovits Gábor. Az első napokban munkahelyet kellett teremteni embernek és gépnek. Először csak maguknak, utána nyomban a rakodónak. Tejfehér ködben törtek előre, szűz kőzetben. Kézzel rakodtak. Mindent tüzetesen átnéztek, csak a fúrókalapácsot nem vizsgálták át alaposan. Bíztak elődeikben, nem is gondoltak arra, hogy rossz lehet. Tévedtek, a szerszámot ki kellett cserélni. Fél napot vesztettek. — Sebaj! Behozzuk... — biztatta a brigádot Molnár. — Annál jobban haladunk aztán. Ismét átgondolt mindent, mint parancsnok harc közben. Mindenekelőtt a fúrást akarta gyorsítani és egyszerűsíteni. Megváltoztatta a gyutacsok sorrendjét és fordítva robbantott... ” — Tényleg ez történt? — Nem époen szakszerű leírás, de a lényeg valahol itt van. A robbanólyukat' speciálisan helyeztük el, ezáltal nőft a robbanás Marása, ami egyrészt a leválasztott A napokban egy stencile- zett beszámoló került a kezembe. A kimutatásokkal, táblázatokkal illusztrált szöveg minden sora arról győzött meg, hogy milyen óriási szervező- és lendítőerő a környezet, a lakóhely szere- tete. Az ősi utcák, a barokk műemlékek, a szemünk láttára terebélyesedő új lakótelepek sorsa iránt érzett felelősség, a város gyarapodásáért, szépítéséért végzett munka — az egészséges lokálpatriotizmus megnyilvánulása. Mit takar ez & kifejezés? Talán össze sem lehetne számolni a lakóhely iránt érzett szeretet, ragaszkodás valamennyi válfaját. Egyet azonban az elsők között említhetek: a társadalmi munkát. Azt a tevékenységet, amelyet önként, a szabad ideje rovására vállal az ember. Azt az összefogást, amely — bátran állíthatom — mindenütt egy sor új kezdeményezés, hasznos ötlet szülője és elképzelés megvalósítója volt már. kőzet mennyiségének növekedését jelentette, másrészt ez a kőzet lövés után úgy helyezkedett el, hogy köny- nyebb volt a felrakodása, s módot adott közben más munkák elvégzésére is. — Tehát nem volt egy perc megállás sem. — Minden azon múlott, ki tudjuk-e küszöbölni a holtidőket. .. Babits András A komlói kőszénbányászat története című munkájában jelentős teret szentel a 100 méteres mozgalom elemzésének, s miközben megállapítja „A mozgalom jelentőségét főképpen a bányák egyenletes termelésével kapcsolatban kell keresnünk” egyebek mellett így ír a Molnár-féle technológia lényegéről: „A 100 méteres mozgalmat közelebbről tekintve megál- laoítható, hogy a kitűzött cél eléréséhez és felülmúlásához a Molnár-brigád nem alkalmaz semmi rendkívüli dolgot azonfelül, amit minden bányász tud. A különbség az általánossal szemben csupán az, hogy a termelésnek ezeket a racionális és technológiái követelményeit a brigádban vaskövetkezetességgel érvényesítik. Nevezetesen: a tervet napokra felbontva ismerik. Megfelelően karbantartott jó gépeket, főképpen megbízható rakodógépet használnak, s a gének erejét teljesen kiaknázzák... A rendszerint 4 tagból álló csapat a legtökéletesebb összhangban dolgozik, nincs egyetlen perc, amely indokolatlan tét'enségben telne el, amit a munkamenet töké’e- tes megszervezése ki is küszöböl. .. ” {F vlytaljuk-} Virágzó parkok, tágas óvodák, kilométereken át kígyózó új utak, járdák bizonyítják ezt. S azok a forintok, amelyek a kommunista műszakok, a szombati, a vasárnapi társadalmi munkák nyomán a falu, a város közös „pénztárcájában” maradtak, illetve jutottak más, mindenki számára fontosabb létesítmények, beruházások megvalósítására. Az egriek az elmúlt esztendőben nem kevesebb, mint 16 millió forintot „spóroltak’’ meg a városuknak. Ennek az eredménynek az eléréséhez csaknem 31 ezer ember — gyári munkás, hivatalnok és diák — komoly összefogására, együttes munkájára volt szükség. Arra a több mint 45! ezer önként vállalt munkaórára, amelynek a nyomán szemmel láthatóan gyarapodott, szépült a város. Nem lebecsülendő az az igyekezet, amellyel például a lajosvá- rosiak teremtettek maguknak kényelmesebb, szebb környezetet. Szabad óráikban elő- kerteket létesítettek, elültettek 800 facsemetét, jelen' 5- sen bővítették a szenny-, illetve az ivóvízhálózatot' — lakosonként 283 forint értékű társadalmi munkával„ Ugyancsak sokat tett a városért az ÉMÁSZ, a Gép- és Műszeripari Szakközépisku a, valamint a VII számú általános iskola kollektívája. Munkájuk eredményeként korszerűbb lett a közvilágítás, egy újabb sportpályán edzhet. k, versenghetnek a fiatalok s számtalan szép park várja a pihenni, sétálni vágyó idősebbeket. , Hagyomány már nálunk, hogy időről időre összegez is ennek a közös munkának a sikereit. Ilyenkor örömm .4 állapítjuk meg, hogy az eltelt esztendőben ismét többet tettünk a lakóhelyünkért — a községért, a városért —, mi it korábban. Jó érzés hallani a felcsattanó tapsot, amelj .k a legeredményesebben dolgozó kollektíva, tanácstag, Vágy a társadalmi munkát szei v e- ző népfronttitkár jutalma. Méltó „aláfestő zenéje” annak az ünnepségnek, amel. on az élenjáróknak átnyújtják az emlékplakettet, az oklevelet, s nem ritkán azt a jelentős összeget, amelyet a település, a környezet toválil fejlesztésére, szépítésére fordíthatnak. Van-e szebb, nemesebb feladat, mint így, jó szívvel, lelkesedéssel és önként dolgozni a szülővárosért, a lak&a helyért — jövőnkért? Szilvas IsvüáM j li bpápeieb!) évfolyamok ígsrte Befejeződtek a fe!vétel k 9200 képesítés nélküli pedagójus az óvodákban, iskolákban
