Népújság, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

Kérdések a kereskedelemről Válaszol: Bdgyi Imre, a megyei tanács osztályvezetője főleg Egerben és a maga­sabb szerepkörű települése­ken. Gépi beruházásokra 75 millió forintot fordítottunk, s jóllehet, ez igen jelentős összeg, hálózatunk techni­kai fejlettsége még igy sem kielégítő. Ezen a téren még további javulást kell elér­nünk, hasonlóképpen dolgo­zóink számára is az eddi­ginél jobb munkakörülmé- nyéket keli teremteni, különösen a kis alapterüle­tű és a néhány főt. foglal­koztató boltokban. — Az elmúlt évben a ke­reskedelemben is bevezették a 44 órás munkahetet. A ha­tározat gyakorlati megvaló­sítása azonban, tudtunkkal, sok helyen ütközött aka­dályba. .. — Hogyan jellemezhettük megyénk jelenlegi kereske­delmi helyzetét? t — Az utóbbi esztendők­ben, közelebbről pedig a IV. ötéves terv időszakában ke­reskedelmünk egyenletesen fejlődött. A megvásárolt áruk forgalma átlagosan 9— 10 százalékkal emelkedett évenként, s ez az országos adagnak is megfelel. A bol­ti élelmiszerek iorgalma gyorsabban nőtt. az iparcik­kek vásárlása a tervezett­nek megfelelően alakult, a ruházati cikkek pedig a vártnál kevésbé voltak ke­resettek. Ez utóbbi az orszá­gosan ható tényezők mellett azzal is magyarázható, hogy a tervidőszak első felében a ruházati kínálat — megfe­lelő bolti hálózat hiányában — Egerben nem volt meg­felelő. Azt viszont egyér- te’-nűen pozitívan értékel­jük. hogy az árucikkek kö­zött az iparcikkek részará­nya növekedett, mert ez jó m< nőségi mutatója az élet- színvonal növekedésének. 8'került-e megvalósítani a ke'éskede!empolitikai cé­lokat? — Ügy gondolom, nyugod­tan válaszolhatok igennel, meri az elmúlt négy év alatt sokat léptünk előre keres­kedelempolitikai céljaink megvalósításában Ezek kö­zött is legfontosabb az. hogy javult az olcsóbb árfekvésű anyagok kínálata. Ezen túl­menően — a gondok elle­nére — több gyermekruhá­zat cikk került forgalomba, a nők háztartási munkáját pedig megkönnyítették a háztartási gépek, a konyha­kész. feldolgozott ételek, kor­szerű mosó- és tisztítósze­rek. valamint ruházati cik­kek. — Mi a véleménye ősz- tál» rzető elvtársnak a zöld­ség és gyümölcsellátásrói? Az ellátás más területeiről? — A tervidőszak második íe'ében javult a friss zöld­ség- és gyümölcsellátás, de tartós javulást sajnos, nem sikerült elérni. A sertéshús- kínálat — az ismert terme­lési gondok miatt — szin­tén nem tudott lépést tar­tani a kereslettel, és ter­mészetesen ez gondot oko­zott és okoz, nem ritkán je­lenleg is. Ami a vendéglá­tást illeti, az összforgaimon belük ha nem is a várt mértékben, de nőtt az étel­forgalom. S ha már a ven­déglátásnál tartunk, szólni keli arról is, hogy az ital­fogyasztás keretében jelentő­sen növekedett a szeszmen­tes italok aránya. Továbbra is gond maradt a munka- h^yi és üzemi étkeztetés, főleg a városokban és egyes területeken a diákétkeztetés is. A meglevő gondok ellené­re örvendetes, hogy keres­kedelmi • hálózatunk nagy­mértékben fejlődött, s olyan eredményeket hozott, ami akár két tervidőszak köve­telményeinek is megfelelne Legjellemzőbb példa erre ta’án az, hogy míg a terv­időszak kezdetén kereske- d°'mi és veT^glá’ó-hálózá- tunk ossza'apterüiete 170 ezer négyzetméter volt, ma mér viszont közel 200 ezer zégvzetméter. Ez pedig egy­értelműen bizonyítja, hogy a térgji javultak, — Véleményünk szerint a 44 órás munkahét bevezeté­se a gondok ellenére is egyértelműen helyes volt. Annál is inkább, mert a dolgozók 90—95 százaléka így szabadnaphoz jut. Van­nak azonban még oly-an boltjaink is, ahol dolgozóink ténylegesen nem tudják ki­venni a szabadnapot, ne­kik az ilyenkor bent töltött időt túlórában fizetjük ki. További gond, hogy bízó- 1 nyos esetekben a szabad­nap nem szombatra vagy hétfőre esik, valamint az, hogy munkaerőgondok mi­att bizonyos területeken és boltokban oroblémát jelent a szabadnapok kiadása. Ugyanakkor a szabadnap­ját kivevő dolgozót nem mindig tudjuk szervezéssel, vagy a munkát megkönv- nyítő technikai eszközök al­kalmazásával enyhíteni. Azo­kon a helveken azonban, ahol sikerült ezt elérni, ott nőtt a munka hatékonysá­ga, javultak a körülmé­nyek. — Több bőit vasárnap is nyitva tart Célszerű ez? — Egyáltalán nem, sőt to­vább növeli gondjainkat. Ép­pen ezért az az elképzelé­sünk, hogy a vasárnapi nyit­va tartást megszüntetjük. Ennek viszont alapvető fel­tétele, hogy hét végére az eddiginél jobb vásárlási le­hetőségeket biztosítsunk. A vasárnapi vásárlóit jelentős része egyébként nem alap- • vető cikkekért megy be a boltba, hanem olyanokért, amelyeket a hét más nap­jain is bármikor megvásá­rolhat. Ilyen körülmények közt mi messzemenően he­lyeseljük azokat a helyi ta­nácsi döntéseket, melyek ér­telmében — a fogyasztók igényeinek messzemenő szem előtt tartása mellett — az azonos szakmájú üzletek közül hét végén csak egyik tart nyitva. így dolgozóink is ki tudják venni szabad­napjukat és nem romlanak a "vásárlási körülmények sem. E kérdéssel függ össze a napi nyitva tartási idő is, amely nem mindig megfe­lelő. Ez esetben természete­sen szintén a fogyasztó ér­deke a meghatározó. Cé­lunk olyan nyitva tartási idő kialakítása, amely legjob­ban alkalmazkodik a vásár­lási igényekhez. — Ez egy kicsit már a jö­vő feladata'hOz tartoz'k- Megtudhatnánk részleteseb­ben, m’lyen fontosabb fel­adatok megvalósítása vár a jövőben megyénk kereske­delmére? — Az elmondottakból bi­zonyára természetesen kö­vetkezik, hogy elsősorban azokban a kérdésekben kell javulást elérni, amelyekben eddig nem sikerült. Egyéb­ként az új ötéves tervben a korábbihoz hasonló hálózat- bővítést tervezünk, a fej­lesztési terveket azonban az illetékes tanácsi szervek még nem hagyták jóvá. Legfon­tosabb célunk továbbra is a városok és a jelentősebb te­lepülések fejlesztése, ugyan­akkor mind jobban előtér­be kerül a napicikkellátást szolgáló hálózat fejlesztése, különösen vidéken, a mun­káslakta területeken és a városok peremterületein. Nem kisebb jelentőséget tulajdonítunk természetesen a kereskedelmi technika in­tenzív fejlesztésének, min­denekelőtt a vásárlás körül­ményeinek kedvezőbbé téte­le érdekében. További cé­lunk dolgozóink munkakö­rülményeinek jobbá tétele. Ezekre jelentős összegeket kí­vánunk fordítani, amely je­lenlegi számításaink szerint eléri majd a 80—100 millió forintot — fejezte be nyi­latkozatát Bágyi Imre. B, Kun Tibor Az Idén magasabbak a követelmények Fizetik a nysreséjrészesedést a vasipari»» és a köniyőiparban A Kohó- és Gépipari Mi­nisztériumhoz tartozó válla­latoknál megkezdték a nyere­ségrészesedés kifizetését. Ez­zel kapcsolatban a KGM közgazdasági főosztályán tá­jékoztatták az MTI munka­társát a vaskohászat és a gépipar gazdálkodásának múlt évi eredményéről, a nyereségrészesedésről. Mindkét ágazat teljesítette 1975. évi feladatait. A kohá­szatban a terveknek megfele­lően 5—6 százalékkal több nyersvasat és hengerelt árut állítottak elő, mint egy év­vel korábban, de a kohászati vállalatok 1975. évi nyeresé­ge mégsem érte el az előző évit, mert exporttermékeik árai a tőkés piacon az 1974- es éraknoz képest csökken­tek, s így az exportbevétel is alacsonyabb volt. A gépipar a tervezett 7 százalékos ter­melésnövekedés helyett 10 százalékot ért el. A KGM- vállalatok a szocialista orszá­gokba 18, a tőkés piacra 25 százalékkal szállítottak töb­bet, mint 1974-ben. Mindezt figyelembe véve a kohászat 5,5 milliárd, a gépipar 19 milliárd forint nyereséget könyvelhet el 1975-re. A vaskohászati vállalatok átlag 17 napi, a gépipariak pedig 16 napi bérnek meg­felelő nyereségrészesedést fi­zethetnek ki dolgozóinknak. A legtöbbet, körülbelül egy­havi bért főleg azoknál a vállalatoknál fizetnek, ahol az elmúlt években jelentős fejlesztéseket, eredményes gyártmánykorszerűsítést va­lósítottak meg, így például az Ózdi Kohászati Üzemekben, a December 4. Drótműben és a Magyar Vagon- és Gép­gyárban. A vállalatoknak az idén magasabb követelményeknek kell eleget tenniük, hogy szinten tartsák, sőt valame­lyest növeljék is nyereségü­ket. Arra az esetre, ha intéz­kedéseik nem teljesen reali­zálódnak, a legtöbb vállalat az 1975. évi nyereségrészese­désből tarialékol, hogy a dol­gozók jövedelmét ebben az esetben is növelni tudja. A Könnyűipari Minisztéri­umban is elkészültek a múlt esztendő gazdálkodásának ér­tékelésével. Az adatok tanú­sága szerint a minisztérium felügyelete aiá tartozó ipar- vállalatoknál 1975-ben összes­ségében 19 százalékkal halad­ta meg a nyereség az előző évit A vállalatok összesen 8,8 milliárd forint nyereséget értek el, közülük egy sem volt veszteséges. A munkaerőhiány és a ne­héz külpiaci helyzet ellenére a rekonstrukció, az üzem- és munkaszervezés, a széles kö­rű munkaverseny eredmé­nyei általában a vártnál na­gyobb nyereséghez segítették a vállalatokat. A nyereség körülbelül 10 százalékkal ha­ladta meg a tervezettet. Az egész iparra jellemző ered­ménynövekedés mellett azon­ban a vállalatok között meg­lehetősen nagy — a korábbi évekénél is nagyobb — elté­rések vannak. Kiemelkednek a korszerűsödött bútoripar eredményei, ahol kivétel nél­kül minden vállalatnál szá­mottevően nőtt a nyereség. A nyereségből képződő fej­lesztési és részesedési alapok az eredményjavulás követ­keztében emelkedtek, mind az előző évhez, mind pedig a tervezetthez viszonyítva. Az iparágban a különféle áilami befizetési kötelezettségek tel­jesítése után körülbelü 600 millió forint az az összeg, amely a dolgozók közvetlen érdekeltségét szolgálja, vagy­is részesedési alapba kerül. Az elmúlt évihez hasonlóan az ipar általában 2S napi nyereségrészesedés fizetését tenné lehetővé. Azonban a részesedési alap egy részét a vállalatok többsége már fel­használta évközi kifizetések­re: jutalmazásokra, prémiu­mokra, egy további részéi pedig különféle szociális cé­lokra tartalékolják. A részesedési alap a múlt évihez képest legnagyobb 5 mértékben a kötő-szövő ipar- | . ban nőtt, de az iparágak ,1 többségében mindössze egy­két napos az eltérés a tava­lyihoz képest. Mint az már szokásos, né­hány könnyűipari vállalat az idén is a nemzetközi nőnapra „időzíti” a nyereségrészesedés kifizetését (MTI) A Görbe-ér juhásza (Foto: Pintér Tibor.) Még színtelen a határ, a Görbe-ér környéke. Köny- nyen belevész a birkanyáj. Legfeljebb a hűséges Tyutyu csaholása jelzi, mely irány­ban keressük Zsédő Károlyt, a falka juhászát. Végül csak egymásra találunk, amiből mindenképpen hasznos be- szé'ge^és kerekedik. Csupán embernek fiatal ez a Zsédő Károly a maga harmincbálom esztendejével. Juhásznak már tapasztalt, érett valaki, hiszen csaknem húsz évvel ezelőtt jegyezte el magát a kampós bottal, ta­risznyával Meg persze a na­pi 15—20 kilométernyi gya­loglással, ami legeltetés ide­jén kijut a bojtárnak. Zalá­ból, Kilimárról került Hat­vanba, s apja, nagyapja olda­lán tanulta a mesterséget. Igen jól pedig, mert senki­nek nincs becsmérlő szava ...káiá'T K iből lesi juhász? Ha már így dicsérgetjük, érdemes rögtön megkérdezni tőle: kiből lesz juhász? — Az lehet sok mindenki­ből. De jó juhász, jó bojtár abból .válik, aki ritkán lesi a nap járását, sokkalta többet a reá bízott jószágokat — lö­ki hátra homlokán a barna szőrsapkát. — Mert az csak szóbeszéd, hogy a juh igény­telen állat. Ugyanúgy rászol­gál az a gondozásra, törődés­re, mint a többi. S ugyan­úgy meg is hálálja, am'kór él­tetésre, nyírásra kerül a sor. Nagy melegben még a here sem esik jól neki. Olyankor inkább hűsre vonul. Télen viszont számít a feljavított takarmányra. Nem is érde­mes elspórolni tőle, mert megsínyli a pecsenyebárány éppen úgy, mint a márciusi nyírásra váró gyapjú. Meg­szűnt a íejés, két évben há­romszor elletünk, ez sem si­keredne igazinak, ha nem tartjuk a jószágon a szemün­ket, nem adunk meg neki minden lehetőt. És egyre nö- veksz'k ám a juhok becsüle­te! Tőlünk is olaszok viszik dollár fejében a gyenge bá­rányt. Az első osztályú gyap­jú átvételi ára pedig száz fo­rintra ugrott. Megfizetett műnké Zsedő Károly oldalán ket­ten juhászkodnak még a hat­vani Cenin Term°lőszövetke~ zetben. Oláh Pál és Kele­men László. S ezernél több a kezükre bízott juhok szá­ma. De növekedni fog az ál­lomány. Meghagynak az idén 259 jerkét. Tartásuk. tenyésztésük „forgóban” megy. Az első há­romszáz befejezi az ellést, jön utána a második, har­madik eresztés. S mint már lejegyeztük: tavasz elejére esik a nyírás. Elég jól telelt az állomány, Zsédő Károly birkánként öt kilogramm gyapjúra számít. A juhász­nak egyik sem közömbös. Ha­vi alapjövedelme 300—350 birkánál ezer forint körül mozog. Ehhez jön az ellés, nyírás után járó részesedés. A pecsenyebárány darabjáért havonta 3 forint üti a mar­kát, a gyapjú kilójáért pe­dig tíz forint dukál. Nem is panaszkodtak ed­dig a keresetre. Inkább a jö­vendőtől tart Zsédő Károly. Mint mondja, eztán összeve­tik a falkák hozamát, s a ré­szesedést, juttatást egyenlős- di alapján akarják folyósíta­ni Már pedig szerinte nem dolgozik mindenki egyfor­mán! A tarisznya Mint Tyutyu, a terelőkutya, úgy nőtt Zsédő Károlyhoz díszes bőrtarisznyája. Hogy mi rejtezik benne? — Körmölőkés, judapor, napi koszt — nyitja meg a rézveretes fedelet.' — A pen­gével rendre leszedjük min- denik jószág körmét, nehogy elővegye a büdös sántaság. A judapor orvosság, persze, birkának. A kendőbe kötött szalonnán, kolbászon, kenyé­ren meg én húzom ki a na­pot, miközben gyepet rágcsál a nyáj vagy aratás után az elhullott gabonaszemet sze­degeti. "Nahát, ilyenkor ván- dorlunk leginkább, s ilyen­kor szo’gál legtöbbet Tyutyu. — Milyen egy jó terelő- kutya? — Amelyik megfogja, ép­pen csak megcsípi a birkát. S leginkább; jól bírja torok­kal. — Tyutyu? — Nem tiszta puli, meri az a legjobb. Mégis megta­nult mindent példásan. Nél­küle semmire sem mennék. Faragóit bögrék Odahagyjuk kicsit a nyá­jat, rövid időre behúzódunk a görbe-éri tanyácskába, 1 ami­nek szoba-konyhás lakásá­ban negyedmagával él Zsé­dő Károly. Negyedmagával, s jó néhány szép fafaragással, amiből jutott már a gyön­gyösi Mátra Múzeumnak is. — Kicsit hozzátartozik ez!; mindenféle pásztorélethez — S mondja inkább restelkedve,}; mintsem dicsekvéssel. — Amikor kíséri az ember a j nyájat, menet közben sem esik nehezére, hogy bicskájá­val farigcsáljon. Botot, bög­rét, miegymást. Ami otthon kell vagy amit ismerősök, ba­rátok kérnek. Most nagy di­vat ez. Meg lehetne élni be­lőle. De hát az már nem az igazi, amikor rendelnek va­lamit. Csak úgy, ha kedve tá­mad hozzá a juhásznak, s a maga gyönyörűségére múlat­ja az időt gyepen, szántás­ban. Faragásaiból egy bögre ott fityeg Zsédő Károly tarisz­nyaszíján. Diófából való. S oldalán sorakoznak a juhász kedvelt motívumai. Négylá­búak, madarak, mezei virár gok. Amivel csak a határban találkozik. Akad köztük még nyitott könyv is, ami talán tudnivágyására utal. Mivel­hogy az idén például vad- gazdálkodást tanul Gyöngyö­sön. Moldvay Győző Effl MÁRCIUS ELSŐ HEiE — elmúlt hetünk — kez­detben nem sok jóval ke­csegtetett! ahelyett, hogy visszahúzódott volna, to­vább támadott az Influen­za, és jóllehet, járvánjos méreteket nem öltőit — a megye kórházaiban részle­ges látogatási tilalom beve­zetése vált szükségessé. És ha már a korlátozásoknál tartunk, nem mehetünk el szú nélkül az egri útsza­kaszok lezárása mellett sem. Ez viszont régi „nó:a'"s ismét a pincerendszerek rogyadoznak, ezért kel :t két útszakaszt is lezárni Egerben az elmúlt héten. Még szerencse (?), hogy rajtunk kívül álló okokra! van szó. nemigen kárhoz­tathatunk érte senkit. Az örökös bűnbakkeresés kü­lönben sem jó tanácsadó, így minden bizonnyal he­lyesebben járunk cl. ha po­zitív előjelű történeteinkre figyelünk fel. Szerencsére, volt ilyen Is, Például az, hogy mező­gazdasági nagyüzemen!« minden alkalmat megra­gadnak az időjárás adta le­hetőségek k használására. Hét elején meg volt né­hány kellemes nap. ami 'ól jött több termelőszövetke­zetnek is, így a visznek "ék­nek is, ak'k szerdán megkezdték a tavaszi árpa vetését. A folytatásra az-n- ban. sajnos, még nem sok jóval kecsegtet az idő. Még egy pillantás a me­zőgazdaságra: jóleső érzés­sel nyugtázhattuk. hogy megjelentek piacainkon a primőrök. Heves köz-ég, ahol csaknem tíz h-k'é- & nőtt a Rákóczi Tsz fői fate­lepe. s ezzel megyénk ’"g~ nagyobb Zöldségterr- "5 közös gazdasága lett — w elsők közt jelentkezett sa­látával. Ennyit tehát s gasztro­nómiával kapcsolatos kér­désekről, s kiegészítő' k 'of talán csak azt még. h'*"” a primőrök meg*e!enése ö~ lőtt érzett örömünk vánvalóan akkor lesz "ga­zt ha az újdonság , aránvlog elfogadhat» -on tudunk majd hozzáju'nt Egé-zséges és szép kör­nyezetünk biztosítása és az ezzel kapcsolatos felá',-'~b megbeszélése szerepelt a képviselőcsoport egri ü"fi­sén. Az ülésen megvltari-'k a készülő környezetvéd ’!» mi törvénnyel kapcsolatos Heves megyei feladatokat. Jó tudni, hogy képviselő"-k Is úgy látják: a zajárta­lom, a levegőszennyezőtléSs a vízszennyeződés megaka­dályozásában igen sok fel­adat vár a törvényalkotók­ra. Ennek jogi alapját cs k egységes törvény határoz­hatja meg. Bár ha törvényt hozhat­nának képviselőink arra is, hogy legalább valamelyest javuljon Egerben a virág­gal való ellátottság. Hiá­nyát már több, téli idő­szakra eső „nagy” névna­pon éreztük, és most Is így van, amikor a nemzetközi nőnap alkalmából kis aján­dékainkat csupaszon, virág nélkül vagyunk kénytele­nek átnyújtani a szeretett és tisztelt lányoknak, asz- szonyoknak. Marad tehát az őszinte jókívánság, s a remény, hogy a szép ün­neppel kezdődő jövő he­tünk majd szintén szés .n folytatódik. (liu—tij ,Memisé£ 0 1976» március ?.s vasai uu£ Heves megyében több mint 350 ezer ember él, a keres­kedelemnek és a vendéglá­tóiparnak azonban ennél lé­nyegesen nagyobb számra kel! kalkulálnia, amikor az igények kielégítésére törek­szik. Tavasztól késő őszig ugyanis a turisták ezrei, tíz­ezrei látogatnak el hosz- szabb-rövidebb időre me­sénkbe Ez 'a tény rávilá­gít arra, hogy nálunk külö­nösen fontos szerepet tölt be a kereskedelem, hiszen igen sokan a jó vagy nem jó ellátásból vonnak le messze­menő következtetéseket. Fentiek alapján kértünk interjút Heves megye ke­reskedelméről. az ezzel kap­csolatos kérdésekről Báqyi Imrétől, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezető­jétől.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom